Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)

1982-02-14 / 38. szám

Kulcsemberek Lesz-e e’egendS szakmunkás? Beszélgess Jeriti Mihállyal, a Nigrád megyei Tanács elnökhelyettesével Néhány esztendővel ezelőtt, még több mint négyezer fia­tal tanult Nógrád megye szakmunkásképző intézeteiben. Az utóbbi években azonban a szakmunkástanulók száma háromezerre apadt. Az intézetekben folyó szakmai képzés, nevelőmunka, mennyiben ád biztosítékot arra, hogy az ipar­medence üzemeiben nem lesz gond a szakmunkás-utánpót­lásai a következő években. Erről kérdeztük Berki Mihályt, a Nógrád megyei Tanács elnökhelyettesét. — Több mint tíz esztende­je annak, hogy a megyében szervezettebbé vált az ipari szakmunkásképzés. Hogyan ítéli meg most a szakmunkás- pálya iránt jelentkező igé­nyeket? — Az a tapasztalatunk, hogy az elmúlt években az általá­nos iskolát végzett tanulók több mint fele valamelyik szakmunkásképző intézetben tanult további Ez, ha nem is növekvő, mindenképpen tar­tós igényt jelez, amelyeknek az intézetek igyekeznek ele­get tenni. A képzés feltétel- rendszere az elmúlt években sokat javult, s folyamatosan tovább fejlődik. Korszerű szakmunkásképző intézet épült Gyarmaton új kollégiummal és tanműhellyel, Szécsényben ugyancsak tanműhellyel gya­rapodik az intézet. S üzemek támogatásával már az egész megyére kiterjedő tanmű­helyhálózattal rendelkezünk. Az intézetek és az üzemek együttes erőfeszítései azt eredményezték, hogy észreve­hetően javul a szakmunkás- képzés színvonala, az intéze­tekben és az üzemekben ered­ményes munka folyik. A szakmunkásképzés — az 1972- és oktatáspolitikai határozat­nak megfelelően — beil­leszkedett a középfokú isko­larendszerbe. Hagyományos funkciója a munkaerő-után­pótlás, újabbakkal egészült ki. így fontos feladata a neve­lés, az általános műveltség gyarapítása és a legjobbakat előkészíti a továbbtanulásra is. A szakmunkásképző inté­zet ma már nem csak a szak­ma megszerzését, hanem a to­vábbtanulás lehetőségét is je­lenti. Ugyanakkor az is az igazsághoz tartozik, hogy van néhány divatszakma, ahová nem tudnak felvenni minden jelentkezőt, és vannak olya­nok is, ahová csak nehezen lehet beiskolázni a fiatalo­kat. Ez persze, nem vélet­len. Erősen befolyásolja a szülőket, a pályát választó fiatalokat egy-egy szakma anyagi elismertsége, munka- kultúrája. Végül is úgy gondolom, hogy a szakmunkáspálya iránti társadalmi igény ma még elsősorban az iskolai to­vábbtanulási lehetőségben je­lentkezik. A megye iparszer­kezetéből adódik, hogy az üzemek igénye nem, vagy csak lassan növekszik. — Megyénkben/ több szak­munkásképző intézet is tevé­kenykedik. Közülük a salgó­tarjáni a legjelentősebb. Ké­rem, szóljon arról, hogy az intézetben folyó nevelőmun­ka milyen hatékonyan segíti a szakmai hivatástudat fej­lődését, erősödését a fiata­lokban? — Az intézet a megye leg­nagyobb iskolája. Diákottho­nában háromszáz fiatalt he­lyezhetnek el, és az iskolai tanműhelyben egyszerre száz­húsz diák dolgozhat. A gya­korlati lehetőséget még több mint tíz üzemi tanműhely, tanműhelysor egészíti ki. Az intézet jellegéből adódik, hogy legfontosabb feladata a szakmunkásnevelés. Az is nyilvánvaló, hogy emellett nem lehet lebecsülni a világ­nézeti, a hazafias és interna­cionalista, az esztétikai és az egészséges életmódra neve­lést. Á szakmai hivatástudat kibontakoztatása, erősítése a fiatalokban hosszú folyamat, része az általános nevelőmun­kának. Nem kis gondot okoz azonban, hogy a fiatalok jó része nem azt a szakmát ta­nulja, ahová eredetileg je­lentkezett, mert a lehetőségek korlátozottak. Most tehát „kényszerpályán” vannak, a szakmai hivatástudatuk ki­bontakoztatása azon . múlik, hogy az elméleti és a gya­korlati képzés során meny­nyire ismerik és szeretik meg a szakmát, a munkát. A gyakorlati képzés szere­pe tehát jelentős. Az iskolai es az üzemi gyakorlati okta­tás alkalmas arra, hogy a felkészült tanárok, a hozzáér­tő mesterek megismertessék a fiatalodat a szakmával, an­nak minden szépségével, rej­telmeivel. Jó néhány olyan szakma van, amelynél a gya­korlati oktatás feltételeit nem tudják megszervezni az in­tézetekben. Ügy látjuk, hogy a gyakorlati oktatás eme módja az eredményesebb, szervezettebb, pedagógiai szempontból is megalapozot­tabb. Ugyanakkor a vállalati körülmények életszerűbbek, a fiatalok közelebb vannak a termeléshez, ahhoz a tevé­kenységhez, amelyet szak­munkásként végeznek majd. — Tellát a gyakorlati mun­ka jó részét a szakmunkás- tanulók az üzemekben töltik. A tapasztalt szakmunkások, a szocialista brigádok hogyan segítik a fiatalok szakmai is­mereteinek bővítését, mun­kástudatuk erősítését, a műn- kássá válás folyamatát? — Az az általános tapasz­talatunk, hogy az üzemek többségében, így a Salgótar­jáni Ruhagyárban, a Ganz- MÁVAG mátranováki gyár­egységében, a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, a Vo­lán 2. számú Vállalatnál igen lelkiismeretesen foglalkoznak á tanulók képzésével. Jó szakmunkások mellett ta­nulnak, akik példát adnak a fiataloknak a munkafegye­lemből, a szorgalomból, és se­gítik beilleszkedésüket az üzemi munkafolyamatba, a munkakollektívába. Jó né­hány üzemünkben a harmad­éves tanulók egy része már teljesítménybérben dolgozik. Hasznosnak tartom azt is, hogy egyre több az olyan szo­cialista brigádoknak a száma, amelyek tanulókat vállalnak, s lelkiismeretesen foglalkoz­nak képzésükkel, nevelésük­kel, és segítik őket azután is, hogy munkába állnak. Ám a tanulóképzés üzemi feltételei, a munka szervezett­sége, a munkafegyelem nem mindenütt egyformán jó. Az­után az is hasznára válna az iskolai nevelőmunkának, a nevelési elvek egységes érvé­nyesülését segítené, ha rend­szeresebb, jobb kapcsolatot alakítanának ki a szülőkkel. S még valamit: az iskolai szakmai munkaközösségek szakmai és pedagógiai tevé­kenysége hatásosabb lenne, ha munkájukba bevonhatnák azokat az üzemi szakmunká­sokat is, akik a tanulókat ok­tatják, nevelik. — kérem, szóljon a szak­munkásképzés személy és tár­gyi feltételeinek változásáról. Melyek azok a legjelentősebb területek, amelyek a további­akban még fejlesztést igé­nyelnek? — Ügy gondolom, hogy az oktatás feltételei mindenütt adottak. Jóllehet ezeket fo­lyamatosan korszerűsítik az új szakmai, nevelési tervek­nek megfelelően. A balassa­gyarmati és a szécsényi tan­műhelyek építése minden- képjien enyhít meglevő gond­jainkon. Intézkedéseket tet­tünk a kereskedelmi és ven­déglátó szakmunkásképzés fel­tételeinek javítására is. Fog­lalkozunk azzal is, hogyan le­hetne jobb munkamegosztást kialakítani a vállalatok és az iskolák között, a hatéko­nyabb képzés érdekében. In­tézeteinkben megfelelő szá­mú, jól felkészült pedagógus tevékenykedik. Közöttük egy­re több mérnöktanár, szakok­tató segíti a munkát. Minden­képpen szükségesnek látjuk azonban a pedagógusok, a szakoktatók tervszerű és fo­lyamatos továbbképzését, va­lamint fokozottabb erkölcsi és anyagi elismerésüket. — A közelmúltban' a megyei tanács végrehajtó bizottsága áttekintette a szakmunkás­képzés helyzetét és meghatá­rozta a soron következő ten­nivalókat. Közülük melyeket tartja a legfontosabbaknak? — A teendők meghatározá­sánál fontos, hogy az intéz­mények a szakmunkásképzés mellett jelentős nevelési, ok­tatási feladatokat is kaptak. A szakmunkáshivatás erősí­tése mellett szükséges a ta­nulók materialista nevelése, történelmi szemléletmódjá­nak erősítése, erWölcsi-politi- kai arculatának, munkakul­túrájának formálása. Az inté­zetek ezért szélesítsék, erősít­sék kapcsolatait az üzemek­kel és a közművelődési intéz­ményekkel, a társadalmi szer­vekkel, a tanulók szüleivel. Az intézmények vezetőinek figyelmét felhívta a végrehaj­tó bizottság arra is, hogy a pályaválasztást előkészítő munkájuk során — az üze­mek vezetőivel együtt — a népgazdaságilag fontos szak­mák munkaerő-utánpótlására törekedjenek. Olyan tanuló­kat képezzenek, hogy a kö­vetkező években lehetőség le­gyen a megye üzemeiben is a rugalmas szerkezetváltásra. Az esztendő második felében a testület megvizsgálja, milyen lehetőség kínálkozik az inté­zetek szakosodására. Salgó­tarjánban például lehetséges­nek tartjuk a gép-, a vil­lanyszerelő, a hegesztő és az építőipar egy-két alapszak­májának meghonosítását. Ez természetesen azzal járna, hogy Balassagyarmaton és Nagybátonyban nem lenne to­vább szükség ilyeú irányú képzésre. Sok tekintetben el­kerülhetnénk a most meglevő párhuzamosságot. A szakmunkás-utánpótlás folyamatos biztosításához te­hát a szemléletváltás mellett szervezeti intézkedésedre, a tárgyi és személyi feltételek folyamatos javítása is szük­séges. Ügy gondolom, ezek te­hetik vonzóbbá a szakmun­káspályát, a szakmunkáskép­ző intézeteket a pályaválasztó fiatalok és a szülők előtt — Köszönöm a beszélgetést, V. G. Ülj le Van, ki élete javában a na­pos oldalon jár, míg mások­nak az árnyékos jut. Néme­lyek szerencsésen esnek át sorsuk minden fordulóján, míg másokat alaposan meg­forgat az élet­Halmai László ez utóbbiak­hoz tartozik. Keményen hány- ták-dobálták az évek, nyugtot ritkán élvezett. Mostanra, ta­lán éppen ettől lett ilyen szí­vós, próbákban edzett, ami most már lendületben levő motorként hajtja. Elsorolni is hosszú élete stációit. Az 52 éves férfi azon­ban napra pontosan tudja valamennyi dátumát, s nem felejtette el a benne döntők nevét sem. Látszik, gyakran rágódik sorsának fontos ese­ményein, eldöntendő, vajon helyesen határozott-e? — A mai eszemmel volna jó újrakezdeni — mondja le­mondó mosollyal szája szög­letében, mint aki tudja, hogy ében a korban ezt bárki el­mondhatja. — Bár túl sokat tán nem is csinálnék más­ként. Bizonyára nem igyekezne kevésbé ma sem a műszaki főiskolán, pedig tudja: ha akkor nem tűnt volna ki igye­kezetével, tudásával, ma alig­hanem másutt beszélgetnénk, nem a VEGYÉPSZER salgó­tarjáni gyárának művezetői irodájában. Mert annyi há­nyattatás után itt állapodott meg végül, itt élvezi először igazán a kissé megkésve ér­kezett elismerést. Nemcsak fiatalsága sarkallta ott, a mű­szaki főiskolán, hogy komo­lyabb előtanulmányok nélkül is a legjobbak közé kerüljön, hanem ezt az igyekezetei ta­nulta otthon és mesterétől is. Felfigyeltek rá, kiemelték pártmunkára, majd meggon­dolták, újra hívták és ismét csalódott — ilyenformán volt része az ötvenes évek kapko­dó káderpolitikájában. Most már mindegy, nem ér­demes rajta tépelődni. Ha Szövetkezeti építők terve Jelentős részt vállal magá­ra ebben az évben is a vá­ros építési jellegű feladatai­ból a Balassagyarmati Építő­ipari Szövetkezet. Esztendő vé­géig 35 millió forint értékű munkát végez el az építő­részleg. Többek között befejezik az Ipoly Szálló felújítását, a szeptemberi nyitásig tanításra alkalmassá teszik az Öváros téri zeneiskolát. A zenede egyemeletes épületében kon­certterem és gyakorlószobák kaptak helyet. Még az idén elkészül a szövetkezet a balas­sagyarmati kórház tmk-épüle- tével, s megkezdi a férfideg­osztály felújítását. Több kisebb rekonstrukciós munka mellet saját asztalosüzemének bővítésére is erőt tartalékol a szövetkezet építőrészlege. Elment a jó öreg... Munkahelyén, a Nógrád megyei Ta­nácson a gépkocsive­zetőktől a leírókig csak így hívták: jó öreg. Harmincegy év tartalmas munkája van Széles Mihály hivatalsegéd mögött. Pénteken délután köszöntek el tőle ' a megyei tanácson, nyugdíjba vonulása alkalmából. Délelőtt még a megszokott szürke köpenyben, kerékpár­hoz való szűkre csi­peszeit nadrágban vé­gezte munkáját. Dél­utánra már ünnepi öltözetben, izgatottan várta, vajon miért is súgtak össze a mun­katársak a napok­ban háta mögött. Délutánra már meg­értette. Kicsordult a könny a szeméből, amikor átadták a hatalmas virágcsok­rot, megköszönve ne­ki három ,évtized munkáját. Arcán, mozgásán nem látszik meg het­venkét év terhe. Ho­gyan lett az egykori megyeházi hajdúból tanácsi alkalmazott? — Az alispáni és főispáni hivatalban teljesítettem szolgá­latot — mondja. — Ne valamiféle mar­cona ajtónállóra gon­doljon, amikor haj­dúbeosztásomat. hall­ja. A hivatalunkban dolgoztam mindenes­ként, s még az urak háza körüli teendői­nek elvégzése is az én reszortom volt. Apám és nagyapám is hajdúként szol­gált. Ezzel az én he­lyemet is előkészítet­ték a megyeházán. — Mikor került Salgótarjánba, a me­gyei tanácsra? — Még el se ké­szült teljesen az épü­let. Segítettem az építőknek. Mondták is: „Ilyen dolgos ember kéne még né­hány, Misi bácsi, mint maga,, jobban menne a munka”. Aztán ahogy elké­szültünk, rendes ke­rékvágásba jutot­tunk, úgy változott a feladatom is, az ügyiratok postázása, segítés a konyhán, élelmiszer beszerzé­se, és még sok más feladat. Reggel hét­től este ötig le se tettem a lantot. — S most leteszi? — Sokkal fiata- labbnak érzem ma­gam, mint amilyen vagyok, bár az éve­ket nem lefiet leta­gadni. De abba nem hagyom. A tanács épületében levő be­vételi főigazgatóság és a járási hivatal hivatalsegédi mun­káját elvégzem. S ha valaki a „taná­csiak” közül meg­kér valamilyen elin­téznivalóra, számít­hat rám. —- Szabadságon mi­kor volt? — Én az elmúlt harminc év alatt nem voltam sza­badságon. Küldtek, „utasítottak”, de nem mentem. Tudom, hogy az szükséges és jó, de azf én életem meg volt enélkiil is. A feleségem tíz éve meghalt, a három gyerek nem szólt be­le, csak azt mond­ják, te tudod apa, úgy csináld, hogy ne­ked jó legyen. Ügy szeretném. Ameddig az egészségem enge­di. Szabó Gy. Sándor és spekuláli! csak annyiban nem, hogy mégiscsak ezeknek az éveknek köszönheti, hogy megtanult gyorsan dönteni, akaratát ke­resztülvinni. Felnőtt fejjel érettségizett jelesre a gépipari technikumban, s járta ki utá­na a felsőfokú gépésztechni­kumot is. S hogy oly sok he­lyen, munkakörben megfor­dult, az végül is hasznára vált. Mert olyan ember lett Hal­mai Lászlóból, akit sorra- rendre megtalálnak a megol­dásra váró problémák. Nyil­ván azért, mert nem igyek­szik kitérni előlük. — Szeretek elbabrálni a műszaki kérdésekkel — mond­ja a testesülő férfi. — Ha kell, este tízig, ha úgy adódik, másnap reggelig is- Volt úgy, hogy az ágyból ugrasztott ki £l hirtelen megvilágosodó öt­let. Megvan! — kiabáltam a sötét szobában, a feleségem azt hitte, hogy megbolondul­tam. Szerszámokat tervezni, meg­csinálni — itt érzi magát ele­mében. Tudják ezt róla a gyárban, ezért aztán cseppet sem csodálkozik, há Pintér Imre üzemvezető ezzel a jól ismert felszólítással nyitja rá az ajtót: — Te ülj le és spekulálj! Ez egyúttal azt is jelenti, hogy addig ő járja helyette az üzemet, hadd törje a fejét nyugodtan a másik! Már amennyire a folyton nyíló­csukódó ajtó mögött lehet, mert igencsak forgalmas hely a művezető kalitkája. Halmai, László türelméből azonban mindig a szükséges ideig fut­ja. Míg rajzol, vagy számol, polkát fütyörészik, hiszen sráckora óta zenekarban mu­zsikál, tele van dallal. Nyugodt, kiegyensúlyozott embernek látszik. Két dolog­gal azért őt is ki lehet hozni a sodrából. — Itt a gyárban 'a tehetet­lenséggel — mondja kifelé te­kintve a forgácsológépekre. — Ha látom, hogy valaki megakad a munkájával, s nem szól, csak toporog, attól bepörgök. Néma gyereknek anyja se érti a szavát! Otthon meg azt nem szíve­li, ha asszonya szóval tartja, miközben ő a hazahozott gondján töpreng. Dehát hon­nan is tudhatná a másik, mennyire tele van a feje, mennyire nyugtalanítják a nyitott kérdések! S hogy miért ilyen ember, arra ő rendkívül egyszerű magyarázatot tud: — Azért jövök be reggel a gyárba, hogy elvégezzem a dolgom: Ha ebben bármi probléma akadályoz, akkor azt meg kell oldani. Kézenfekvő logika. Inas­ként Félegyházi Jani bácsi­tól, mesterétől tanulta, ki olyan rendet tartott gépe kö­rül, hogy húnyott szemmel is megtalált mindent. Inasa ke­zébe adott egy ócska sub- lert ezzel: úgy vigyázz, hogy csal, rá kell számolni! Pon­tosságát, munkaszeretetét ta- noncára hagyományozta a mester, mint ahogy később a legbonyolultabb munkát is. Az volt csak a jó iskola! Újításainak se szerit, se számát nem tudja Halmai László- Ahelyett, hogy azokat sorolná, inkább újabbnak ve­selkedik neki. Egyszerre több mindent „betárol” a fejébe, de sosem kell attól félnie, hogy egyszercsak elfogynak a kér­dőjelek. Hiszen, mondom, a problémák mindig megtalál­ják őt. Portréjához tartozik az is, hogy haragszik a hazug szó­ért, nehezen tűri a nagyképű, öntelt embert. Azokban bízik, akik annyira tartják magukat, mint amennyit valóban érnek, s nem próbálnak idegen tol­iakkal ékeskedni. Eszerint iparkodott ő maga is, s mindmáig nem bánta meg. Szendi Márta Röviden az ötvözetből Pénteken a bizalmitestület Az elmúlt évben az ötvözet­megvitatta és elfogadta az gyárban tizenhárommillió éves tervet, amely megfelel a forintos nyereségtervet hatá- népgazdasági elvárásoknak, roztak meg. Ezt sikerült lé- Az idei elképzelések korsze- nyegesen túlteljesíteni. Az el- rűbb termékszerkezet kialakí- ért tizenhétmillió forintos tására épülnek, s ezáltal na- nyereség mintegy 25 százalé- gyobb lesz a termékek nyere- kos növekedést jelent a meg- ségtartalma is. ( előző évhez képest. Szakmunkások és betanított munkások dolgoznak a speci­ális gépeken a Budapesti Harisnyagyár nagybátonyi gyá­rában NÓGRÁD - 1982. február 14., vasárnap 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents