Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)
1982-02-09 / 33. szám
Közlekedés, vadkár Tanácstagok szájíze... Különös vonzása van a tanácsülésnek. A kisebb-na- gyobb települések életében semmivel sem pótolható esemény. A tanácstagok jelenért és jövőért érzett aggodalma, az elmúlt időszak eredményei fölötti öröm. a választópolgárok kéréseinek tolmácsolása hatja át az eszmecseréket. A tanácsülés a közös gondolkodás fóruma. Olykor-olykor szenvedélyektől átitatottan. türelmetlenül hangzanak el a vélemények —, de kivétel nélkül felelősséggel. A Salgótarjáni városi Tanács ülésén, amelyen az idei fejlesztési tervet és költségvetést tárgyalták, korábban is szóvá tett problémák vetődtek fel Hozzászólásban, interpellációban egyaránt főszerepet játszott a megyeszékhely tömegközlekedése. Az egyik tanácstag a 6-os jelű, a másik a 7-es autóbuszjáratok rendszertelenségéért méltatlankodott. A tömegközlekedés egy város életében olyan, mint testben az érrendszer. Szállítja az ipart tápláló munkásokat, a gyors bevásárlásra induló háziasszonyokat. S a téli hónapokban különösen érzékeny rá a városlakó, ha egy-egy járatot „elfelejtenek” indítani, s a hóban-fagyban toporognak a, munkahelyre, vagy hazaindulók. Lapunk hasábjain is szó esett már például a Kemerovo-lakótelepen élők közlekedési gondjairól. Mióta a Volán 2. számú Vállalata körjáratot alakított ki, az ottélőknek szerencsejátékká változott az utazás. Csupán találgatják, most éppen melyik autóbuszt „késték le”, vagy melyik nem érkezett „idejében”. Azért az idézőjel, mert a telepről induló autóbuszoknak menetrendjük nincs. — A panaszokkal kapcsolatban, részben már megkerestük a Volánt, javaslom, hogy a most felvetődő gondokra a tanács illetékes osztálya a tanácstagnak tizenöt napon belül válaszoljon — mondta a városi tanács elnökhelyettese. Tisztelt tanács! Ez is azon esetek közé tartozik, amikor a tanácstag nem választ vár jogos felvetésére, hanem intézkedést! Hogy gyáriak ne induljanak hajnalban keserű szájízzel munkahelyükre, hogy iskolás csoportok ne késsék le a diákmozit, hogy egy- gyel kevesebb dolog miatt bosszankodjanak a salgótarjániak. .. A városfejlesztés örömei mellett, úgy is akad erre még elég ok! A tanácstagok méltán élvezik választóik bizalmát, rászolgáltak erre korábbi tevékenységükkel. S érthető, ha szeretnék a körzetben élők ügyes-bajos dolgait feltétlenül teljesíteni. Az egyik Somoskőújfalui tanácstag szintén közérdekű témát vetett fel a városi tanács ülésén. Még tavaly történt, hogy a városhoz tartozó településen az erdő közelében levő portákra be-bejártak a vaddisznók. „Látogatásaik" nem maradtak nyomtalanul, mert a burgonyásban, kukoricásban nem csekély kárt okoztak. Meglehet, az összeg — egy-két ezer forint —, de a kertek tulajdonosai többnyire idős emberek, akik csekély jövedelemmel rendelkeznek, s ez is sokat számít a háztartásban. A városi tanács illetékes osztálya szakszerűen elvégeztette a vadkárfelmérést, s kötelezte az Ipolyvidéki Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaságot az okozott kár megtérítésére. Né- hányan megkapták járandóságukat, mások nem, megint mások, annak ellenére, hogy az erdőgazdaság a kártérítést megfizette nekik, azért nyugtalankodnak, mert a gazdaság az államigazgatási • határozatot a bíróság előtt megtámadta. Mellesleg a gazdaság véleménye: a kertekben olyan növényt termesszenek, amelyre nem harap a vad 1 Mi aggasztja a tanácstagot? Nem a lassan egy esztendeje húzódó ügyintézés, nem az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság magatartása... A felelősség, amely az ő vállán nyugszik, mert naponta ő találkozik az érintett állampolgárokkal, tőle kérnek, és várnak segítséget az ügy rendezéséhez. A városi tanács ülésén erre is elhangzott a válasz. Az ügy végére ki tudja, mikor kerül majd pont? Ifjúsági parlamentek tapasztalatai Húszezer tanácskozás után Vásár után vonatra várva Buda László felvétele A tanácsülés hangulata kihat a város hangulatára. Korántsem lehet tehát közömbös, hogy a választottak, a tanácstagok milyen szájízzel kelnek fel a zárszó után székükről. M. Sz. Gy. Néhányan, köztük gazdasági vezetők, kutatóintézetek igazgatói, tanárok, KISZ-titkárok, szakszerveze" ti bizalmiak a múlt év őszén, mielőtt megkezdődtek a munkahelyeken és az oktatási intézményekben az ifjúsági parlamentek, úgy vélték, hogy —, mivel a KISZ X. kongresszusán minden tennivalót megvitattak — nem tudnak majd miről szólni a fiatalok. Következtetésük tehát az volt, hogy nincs is sok értelme most, a fiatalok sikeres, tartalmas kongresszusa után ismét elővenni, napirendre tűzni, az általánosítható, de rétegenként sajátos problémákat. Az eddigi tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy tévedtek. Igaz, hogy bár a résztvevők az eddig megtartott 20 ezer ifjúsági parlamenten most is sokat vitatkoztak a lakáshelyzetről, a pályakezdésről, a munkahelyi beilleszkedés kérdéseiről és még sok minden másról, de ez érthető. Érthető, mert a KISZ a X. kongresszusa, vagy a különféle tanácskozások, ifjúsági parlamentek után is nehézségekbe ütközik az önálló otthonteremtés, sokszor nem is olyan könnyű pályakezdés, vagy a beilleszkedés, hogy néhányat említsünk az úgynevezett „örökzöld” témák közül. — ÉRDEMIBB FOGLALKOZÁST A PÁLYAKEZDŐKKEL S, hogy mitől „örökzöld” gondok ezek? Talán attól, hogy nem is oly egyszerű leküzdeni a csaknem minden fiatalt közvetlenül is érintő gondokat. Mert felelőtlen ígérgetésekre semmiszükség. Sőt, azt is tudják e fiatalok, hogy nincsenek mindenütt sikerrel alkalmazható receptek. De, ha a szűkebb környezetükben, munkahelyeiken, iskoláikban, lakóterületükön még mindig sok a kiaknázatlan lehetőség, akkor ezt észreveszik. És ez a problémafeltáró, újabb és újabb lehetőségeket kutató érzékenységük egyre jobban párosul a kezdeményező- és tettrekészséggel. Konkrét javaslatok hangzottak el például a 2. sz. Volán bgy.-i telephelyre, az öblösüveggyárban. Az igények nem egyformák, hiszen más és más „gondjai” vannak a középiskolás diáknak, az egyetemi hallgatónak, a karbantartó lakatosnak, vagy a fejlesztő mérnöknek. Így az is érthető, hogy mindenütt más volt a parlamenten felvetett középponti téma. Üzemekben, gyárakban, vállalatoknál óhatatlanul terítékre került a beszámolókban is a helyi gazdasági tevékenység, az ötnapos munkahét bevezetéséből adpdó változások, munka- szervezési kérdések. Sok helyen sürgetően fogalmazták meg a pályakezdőkkel való érdemibb foglalkozást, mert nagyon sokszor ennek hiánya miatt változtatnak munkahelyet a fiatalok. A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok helyi parlamentjein sokan keresték az agrárértelmiség passzivitásának okait, így a homok- terenyei tsz-ben. És sok helyen felvetődött az is, hogy miért nem ad, miért nem adhat anyagi támogatást, segítséget például a termelő- szövetkezet olyan fiatal dolgozóinak, akik magánerős lakásépítésbe kezdtek? ÖSZTÖNDÍJ, LAKÁS, GYES A középiskolások, a tizenöt évesek elmondták: jó hasznát veszik az új diák- igazolványnak. Az érvényben levő jogos kedvezményekről azonban sok helyen egyszerűen nem akarnak tudomást venni. Elhangzott a bgy.-i Szántó K. János Napjainkban mintegy hetvenezer tanácstag végez társadalmi munkát. Szószólói a sokakat érintő és érdeklő ügyeknek, jelentős részt vállalnak a hétköznapok égető gondjainak a megoldásából. Az önként vállalt és elvégzett, a klsebb-nagyobb közösségek javát szolgáló tevékenységük messzemenő elismerést érdemel. Ne tűnjenek ezek a sorok tetszetős kinyilatkoztatásnak, sokkal inkább a meggyőződésből és bizalomból fakadó munka megbecsülésének. — Ez a tevékenység el sem képzelhető a szülőföld, a lakóhely iránti szeretet, az adott közösségbe való tartozás érzése nélkül — mondja Vincze Ferenc, a pásztói Kun Béla körzeti Általános Iskola igazgatója, aki 1973 óta tanácstag. Lokálpatriótának vallja magát, hiszen csaknem huszonöt éve él Pásztón. Kezdetben a szülőfalujától, Vizslástól távol, a felsőpetényi nevelő- otthonban gyakorolta pedagógusi hivatását. Éppen ezért örömmel fogadta el 1957-ben a megyei művelődési osztály által felkínált szaktanári állást, amely Pásztora, az 1-es 6zámú általános iskolába szólította. Az új környezetbe való beilleszkedés nem okozott gondot számára, amit az is bizonyít, hogy végleg letelepedett a községben. Családot alapított. Négy évig szaktanárként földrajzot és történelmet oktatott, 1961—63-ig pedig igaz„Szeretni, tisztelni az gatóhelyettesi munkakörben dolgozott. Később tanulmányi felügyelő lett, majd a járási művelődésügyi osztály élére került- Aztán 1972-ben kinevezték igazgatónak az 1-es számú általános iskolába. Vincze Ferenc oktató-nevelő munkája eggyé forrott a közéleti tevékenységgel. Erről így vall: — A munka melletti társadalmi funkció önként vállalt elkötelezettség. Nem akarok most a közösségi élet emberformáló hatásáról szólni, de aligha kétséges, hogy a közösség iránt érzett felelősség önzetlen tettekre sarkallja az embert. Csak akarat, nem pedig idő kérdése az egész, hogy ebből ki menynyit vállal magára. Vincze Ferenc széles körű társadalmi megbízatásait még felsorolni is nehéz lenne. Többek között tagja a nagyközségi közös tanács végrehajtó bizottságának, a nagyközségi pártbizottság aktívája, és immár kilenc éve a Diófa utca tanácstagja. Ezernyi szállal kötődik a nagyközséghez. Nem csak jelene, hanem múltja is foglalkoztatja. Komoly kutatómunkáját fémjelzi, hogy hitelt érdemlően, történelmi hűséggel sikerült feldolgoznia a húszas évektől 1944-ig a település monográfiáját. Hívták máshová is, több funkciót ajánlottak fel számára, de ő Pásztón maradt, mert úgy érzi, itt teljes az élete. A tanácstagi munkájáról lelkesedéssel, hittel beszél. Alapvető feladatának érzi, hogy az embereket tájékoztassa az eredményekről, környezetük legfontosabb kérdéseiről, a tanács gondjairól, elképzeléseiről. Azon munkálkodik, hogy erősödjpn az emberekben a közösség gazdagodásának semmivel sem pótolható érzése. Joggal legyenek büszkék lakóhelyükre, mert ez a büszkeség mindenképpen az, ami közös tettekből fakad. Észrevenni, tisztelni, szeretni az embert — véleménye szerint ez a tanácstagi munka egyik legfontosabb tényezője. — Jó dolog, hogy egyre többen kíváncsiak tágabb és szűkebb hazájuk ügyes-bajos dolgaira. Ez természetes is, hiszen a településfejlesztés közös ügy, mindenkit érint- Körzetemben, a Diófa utcában jobbára idősek élnek, de nagyon aktívak, érdeklődők, a fiatalok úgyszintén. Az évenkénti tanácstagi beszámolóra is sokan eljönnek. Ilyenkor kritikusan, őszintén hallatják véleményüket: hol szorít a cipő, mik a legnagyobb gondok, hol igényelnek intézkedést, segítséget? Mostanság főként a várossá válás, a gázvezeték-hálózat kiépítése, a 99 szolgáltatóház átadása foglalkoztatja az embereket, de a kórház bővítését és rekonstrukcióját is gyakorta szóba hozzák — magyarázza, majd így folytatja: — Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen mint vb-tag, a sok információk birtokában nagyobbak a lehetőségeim mind az intézmény vezetői, mind a tanácstagi munkában. Fontosnak tartom az állandó kapcsolatokat, a gyakori beszélgetéseket az emberekkel, mert ezek elérhető közelségbe hozzák a mindennapok gondjait. Egy- egy komolyabb feladat végrehajtása előtt nagy szerepe van az előkészítő, felvilágosító munkának. Nem mindegy, hogyan ébresztünk és fokozunk munkakedvet a közösségi célokért. Az emberek túlnyomó többségében ugyanis megvan a tenniakarás vágya, csak ennek kibontakoztatásához meg kell találni a legjobb módszereket. Ha a lakosság látja munkája értelmét, megbecsülését, ismeri a tanács szándékait, gondjait, egycsapásra sok minden könnyebben megy. Ezért szükséges a demokratikus légkör szélesítése, a humánus vezetési módszer erősítése, mert csak így lehet magasabb szintre emelni a közösségi érzést, lelkesedést. Egy tanácstag akkor hajtja nyugodtan álomra a fejét, ha nem csak ígért, hanem teljesített és továbbított is kéréseket. Azt is tudomásul kell azonban venni mindenkinek, hogy a tanács lehetőségei is végesek. Beszélgetésünk vége felé számba vesszük azokat az alkotásokat, új létesítményeket, amelyek jelentős mértékben hozzájárultak a nagyközség arculatának megváltozásához, amelyben a lakosság is nagy értékű munkát vállalt. Az a vágy, azt szeretné mindenki, ha tovább gazdagodna a nagyközség politikai, gazdasági, kulturális élete, emelkedne a közszolgáltatás színvonala' Ismerve az ittélók cselekvőkészségét — véleménye szerint — ez nem is olyan elérhetetlen vágya a pásztóiaknak. Vincze Ferenc többször részesült anyagi, erkölcsi elismerésben. Pásztó fejlesztéséért végzett munkájáért két ízben kapott a tanácstól emlékplakettet. Szakmájában az oktatásügy kiváló dolgozója és kiváló úttörővezetői kitüntetésben is részesült. — Jóleső érzés az elismerés, de az a legnagyob öröm, ha a mindennapok során is érzem, hogy munkámmal, tevékenységemmel kiérdemiem az illetékes felügyeleti szervek, az iskola, az állampolgárok megbecsülését, tiszteletet- Ettől azt hiszem aligha kívánhat többet egy pedagógus, — mondja Vincze Ferenc. A. L. Szakközépiskolában, az st.-i Bolyai J. Gimnáziumban, a kisterenyei gimnáziumban is. Ugyanis az érintett vállalatok — köztük az egyes vendéglátóhelyek, sport- centrumok — nem kaptató „utasítást” erre. A felsőoktatási intézmények parlamentjein tartalmas, értelmes vita folyt a felsőoktatás-politikai kérdésekről, a különböző intézmények képzési ügyeiről, a jelenlegi oktatási gyakorlat olykor valóban meglevő fonákságairól. A legtöbben talán mégis az új ösztöndíj - politikai kérdésekben törték a fejüket. Azon, hogy miként lehetne a rendelkezésre álló tanulmányi ösztöndíjat, valamint a szociális támogatást továbbra is különválasztva, de igazságosabban elosztani. Mert például a még érvényben levő úgynevezett szociális kategóriák megállapításának jelenlegi módja npm segíti a bérből és fizetésből élő családokat. Továbbá igényként fogalmazták meg egyetemeken és főiskolákon egyaránt, hogy a tanulmányi idő számítson munka- viszonynak, a hallgatók lakáskérelmet adhassanak be,' sőt ők is vehesség igénybe a gyest. HASZNOSÍTANI A JÓT ' Az ifjúsági parlamentert felszólalók, véleményt alkotók túlnyomó többségénél érezni lehetett a jobbító j szándékot, hiszen sok volt az ötlet, az ésszerű javaslat. Igaz, arra is volt példa,’ hogy egyes témákban nemet kellett mondani egy- egy gazdasági intézményi,’ iskolai vezetőnek, hiszen a lehetőségek a jogos igényeknek is korlátokat szabnak, s ezt ma is tudomásul kell venni. Bebizonyosodott viszont szinte mindenütt, hogy a párt ifjúságpolitikai határozata nyomán létrejött ifjúsági parlamentek intézményrendszere jó, életképes.' S, ha netán néhol mégsem volt az, érdemes lenne feltárni az okokat. Mert ebben az esetben az ifjúság- politikai célok megvalósítását gátolja a helyi gyakorlat. Legtöbbször az volt a baj, hogy nem, vagy csak nagyon nehezen veszik tudomásul: az ifjúságnak igenis vannak sajátos, csak rájuk jellemző, csak őket érintő gondjai, s ezekről nyíltan, őszintén kell beszélni, mert csak így van értelme ezeknek a fórumoknak is. Az egyetemi, főiskolai hallgatók és oktatók parlamentje után, a többi terület alágazati és ágazati parlamentjeire készülnek most a megválasztott küldöttek. A felsőbb szintű fórumokra, ahol tolmácsolni akarják társaik véleményét, gondolatait, javaslatait. S, ha minden szinten a jó, a megvalósítható ötletek, javaslatok beépülnek az új kollektív szerződésekbe, az iskolai házirendekbe, s minden döntésbe, akkor a mostani, a harmadik parlamenten is jó munkát végeztek a fiatalok. A. S. NÓGRÁD — 1932. február 9., kedd
