Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)
1982-02-06 / 31. szám
Amíg útnak indul a füstölnivaló A minősítésnél még lehet vitázni... • rakodásnál emk a kések fiHistnsk fotó: Gjrurfcó •TAVASZIAS NAPSÜTÉS és ehhez illő jó hangulat uralkodik a szügyi termelőszövetkezet központi majorjában a do- Viánypajták előtt. Vagy félszáz asszony cipeli a dohánybálákat a sárga kamion — miden jel szerint — telhetetlen bendőjébe. — Nem nehéz? — Sajnos nem — mondja Rozsnoki Béláné, a szügyi asszonyok vezetője. — Máskor 30—35 kiló egy-egy bála súlya, most a szárazság mi-' att alig több húsznál: — Elég gond ez nekünk — veszi Út a szót. Gaál György, a szügyi gazdaság üzemegységvezetője. — Igaz, már az idén csaknem 800 ezer forint értékű dohányt adtunk át, de ez több is lehetne, ha nem a súly számítana. Az árban persze a minőség is alaposan közrejátszik, hiszen a Kerti dohányért mázsánként 4200—7200 forintot fizet a dohányipar. Nyereséges is ez az ágazat a közös gazdaságban. — Hogyan vélekednek az itt termesztett dohányról? — kérdem Tarcsay József csoportvezetőt, aki a dohányipart képviseli a minősítésnél. — Általában jó minőségű a nógrádi dohány. Nemcsak itt, hanem még négy másik nagyüzemben is termesztik a megyében. Sajnos, — és ez elég hátrányosan érint minket —• csökkenőben van a termőterület. Az ok pedig a munkaigényes technológia, amely ellentétben van a csökkenő létszámmal, valamint a dohány- termesztés és -kezelés nagy beruházás igényessége. A művelőgép ára másfél-két millió forint, a szárító is csaknem egymillióba kerül, így egy üzemben, amely 90 hektáron termeszt dohányt körülbelül 6—7 millió forintból lehetne tíz évre megoldani a gondokat. Közben a barna zsákokban csomagolt dohánykötegek — egyébként a Symphónia alapanyaga — szaporán vándorolnak a sárga ponyva alá a szorgos asszonykezek jóvoltából. Lotharidesz Ferenc, az örökifjú, örökmozgó vezetője a szügyi termelőszövetkezetnek — így túl a hatvanon js — úgy irányítja a munkát, hogy akármelyik fiatal mezőgazdász is. megirigyelhetné. Közben szüntelenül magyaráz: — Hektáronként 17 mázsa körüli termést takarítunk be évenként, de meg kell mondani őszintén, hogy a nyereség mellett elsősorban azért termesztünk dohányt, mert így megoldható a nők téli foglalkoztatása és ez a növényfaj jól illeszkedik a vetésszerkezetbe is. Mindezek ellenére idén, a múlt évinél kisebb területre ültetünk dohányt, mert a hagyományos módszerekkel történő művelés, kezelés miatt nincs erőnk többet vállalni. A nógrádmarcali brigádvezető — Sípos Istvánná — és csesztvei társa — Cseri Jánosáé — szemlátomást szívesen végzik a rakodás nem éppen könnyű munkáját. Mert, ha a bálák nem is túl nehezek, talpalnivaló jócskán akad a raktár mélyéből a tehergépkocsiig. A mérlegnél időnként megmegpihennek, miközben árgus szemek kémlelik a súlyt. Mert vitázni, egymást győzködni lehet a minősítésnél, de a mérésnél már nincs helye ilyesminek. A mérleg nyelve egyértelműen mutatja a tényt... AZ IDEI harmadik szállítmány ezúttal a szolnoki dohányfermentálóba kerül feldolgozásra, majd valamelyik dohánygyárba. S onnan, talán ide vissza Szügybe, a jól ismert pirosfehér csomagokba. zilahy A megye legnagyobb tákésexportőre a kábelgyár Beruházás, korszerűi technika — Ujj gyártmányok, felgyorsult termelés Interjú a balassagyarmati városi pártbizottság titkárával A balassagyarmati városi pártbizottság is elvégezte az elmúlt év gazdasági és politikai értékelését, s a tapasztalatok, valamint a változó, nehezebb körülményekhez igazodó követelmények tükrében alakította ki az 1982. évi gazdasági és politikai tennivalókat. Ebből az alkalomból arra kértem • Zentai Csabát, a városi pártbizottság titkárát, hogy válaszoljon a témával kapcsolatos Kérdéseimre. — Sokszínű a város termelő-gazdálkodó egységeinek tevékenysége, ugyanakkor egyre nagyobb a szerepük a megye gazdaságának fejlesztésében. Ezt figyelembe véve mi jellemezte elmúlt évi munkájukat, miként értékelhetjük az egyensúlyi helyzet és az életszínvonal megtartása érdekében végzett tevékenységüket? — A gazdasági egységek nagy felelősséggel készítették elő az 1981-es esztendőt. Szinte minden termelő-gazdálkodó egység a korábbi éveknél reálisabban jelölte meg a feladatokat. A' terveket lényegében teljesítették. Az ipari termelés az előző évekhez viszonyítva, differenciáltan, csaknem 10 százalékkal növekedett. E mögött a szintentar- tástól kezdve a kondenzátorgyár 27 százalékos növekedése is megtalálható. A vállalatok, szövetkezetek közötti rendező elvet a gazdaságosság, a piaci kereslet és az exportlehetőségek minél jobb kihasználása jelentette. Ez reális követelmény volt, mert jelentős rekonstrukciók, beruházások, szervezési intézkedések valósultak meg. A technológiai fejlesztéssel pedig együtt járt a termékszerkezet átalakulása, a gyártmányok minőségének javulása, végső soron a nyereségterv teryszinten, vagy azt meghaladó teljesítése. Az előbbiek mellett a városban javultak az élet- és munkakörülmények. A tavaly kibontakozott kedvező folyamatok — a meglevő negatív jelenségek mellett is — jól tükrözik a városban dolgozó kollektívák felelősségét és helytállását. Ebben nagy szerepe volt a pártvezető sé- geknek, pártalapszervezetek- nek. A következetes, jó végrehajtáshoz megteremtették politikai feltételeket, figyelemmel kísérték a helyi intézkedések megvalósítását — Kérem, egy kicsit részletesebben szóljon az export- tevékenység alakulásáról, annak gazdaságosságáról. — Az ipari termelésben mindig megkülönböztetett szerepe volt az exportnak. Tavaly is ennek megfelelően, tudatos munkával szervezték az exporttevékenység növelését. Az öt exportáló vállalat 1970. és 1980. között több mint 4,3 milliárd forint értékű árut küldött az öt szocialista és 27 tőkésországba. A kiszállított exporton belül 74,7 százalékot képviselt a tőkésexport. Sajnos, az 1981. évi tervezett növekedést nem tudták elérni —, az elmaradás 5,6 százalék. Ez alapvetően a kábelgyárban történt tervmódosítás miatt következett be. A többi exportáló túlteljesítésével sem tudták ellensúlyozni, a kiesést. Az exportra kerülő termékek önköltségének csökkentése érdekében több irányú intézkedést tettek: megszigorították az anyaggazdálkodást, műszaki változásokat alkalmaztak, felülvizsgálták az importanyagokat, és azok jelentős részét hazaival pótolták. A tett intézkedések ellenére egyes gazdasági egységek önköltség szintű kitermelési mutatója — igen széles határok között mozog. A nehezebbé váló piaci értékesítés új és újabb ötletekre ösztönzi a gazdasági egységeket. Ezt példázza jól a Salgótarjáni Ruhagyár és a Balassagyarmati Ruhaipari Szövetkezet együttműködése, a külpiacokon való közös megjelenésre. — Az elért eredményekben milyen szerepe volt a különböző jellegű és nagyságú beruházásoknak? — Ha azok nincsenek, akkor az előbb említett eredmények csak részben valósulhattak volna meg. A fejlődést jól jellemzi, hogy az előző évekhez képest jelentősen nőtt a gépi beruházások aránya. A bevezetett új technológiák, korszerű gépek nem csak a termelési érték növekedését hozták magukkal, hanem hozzájárultak a dolgozók, termelésirányítók, szakmai felkészültségének fokozásához és javították a munkakörülményeket. — Most pedig térjünk rá a gazdálkodó egységek sebezhető pontjaira. — Szinte mlnil»m Kgjm/g. nek megvan as fit jellemző, sajátos sebezhető pontja. As egyikben a termelés zavartalan menetéhez szükséges feltételek megteremtésével vannak gondok, másutt huzamosabb ideje nem tudtak úrrá lenni a termelésirányítási gondokon. Általános jelenség, hogy a legtöbb gazdálkodql egységben nem sikerült teljesen kialakítani a termelésgazdálkodás normatíváit, és a hozzájuk szorosan kapcsolódó ösztönzési rendszert. Még nem általános a differenciált bérezési rendszer alkalmazása. Az energiatakarékosságról több a szó, mint, amennyit a lehetőségek birtokában tesznek érte. Egymás mellett vannak olyan gyárak (kötöttárugyár, ruhagyár gyarmati telepet, ahol az olajtüzelésű kazánok kapacitása nincs kihasználva. Az előbbiek mellett jelentős szellemi kapacitás, szellemi érték vad kihasználatlanul. — A pártbizottság a jelend tősebb termelési egységekre testreszabottan, konkrétan közölte állásfoglalását. Ebben az esetben egy jól bevált módszerről, vagy új gyakorlatról van szó, s mi ennek az előnye? — A pártbizottság nem akarja csökkenteni a gazdasági egységek és pártalap- szervezetek önállóságát és felelősségét. Ha így tenne, akkor hibát követne el. Célja, hogy a helyi folyamatok eredményesen . járuljanak hozzá a központi célok megvalósításához. Ennek jegyében fogalmazta meg munkaprogramjának gazdaságpolitikai tennivalóit, készítette el üléstervét. A feladatok konkrétságával kapcsolatban a következőket mondhatom: vannak területek, ahol az elmúlt évben meghatározott céllal jelentős fejlesztések, korszerűsítések történtek. Ezeken a területeken jogos az az igény, hogy minél előbb használják ki a kapacitást, növekedjék az exportárualap, a versenyképes termékek száma. A megoldáshoz vezető konkrét módszereket és eszközrendszert aa adott egységeknek önállóan kell meghatározniuk. — Végül a pártbizottság milyen főbb területekre kívánja irányítani a pártvezetőségek és pártalapszerveze- tek politikai tevékenységét, különös tekintettel az emberi tényezők elsődlegességére? — A politikai munka középpontjába a népgazdasági célok teljesítését _ segítő feladatok végrehajtásának, politikai feltételeinek megteremtését állítottuk. Ennek megfelelően a pártszervezeteknek a változó körülményekhez igazodva, pontosabban kell érzékelniük a folyamatokat, hogy időben tudjanak reagálni azokra. Ez nem csak felelős-’ séggel jár, hanem megkíván-: ja gazdagágpotmtad munkánk rendszeres fejlesztését.' A pártszervezetek akkor járnak el helyesen, ha áTlásfog-: lalásaíkban, döntéseikben támogatják a kezdeményező; rendet, fegyelmet követelő vezetői magatartást, és minden területen megkívánják a példamutatást. Karolják fel a dolgozók ésszerű javaslatait, és hárítsák el a megvalósítás útjából az akadályokat. Fontos feladatuk az alkotó, tettre serkentő munkahelyi, emberi kapcsolatok jó irányú kibontakoztatását szolgáló munkahelyi légkör megteremtése. Az agitációs és propaganda- munkában tudatosítani kell, hogy fejlődésünk alapja saját munkánk hatékonyságának növelése, a változásokhoz igazodó helyes szemlélet, és az ebből táni álkozó alkotó cselekvés kibontakoztatása — fejezte be nyilatkozatát Zentai Csaba. (venesz) — Halló, Ercsényi Ferenc?... Hallottam, hogy gazdasági munkaközösséget akarnak alakítani. Az érdekelne: van-e valami bonyodalom, ami elveszi a kedvüket? — Ami elveszi, olyan nincs. De bonyodalom van bőven, A salgótarjáni számítóközpont három fiatal munkatársa kisvállalkozásra szánta el magát. „Computer GM” elnevezés alatt számítógépes rendszerek kidolgozásával, gyakorlatba tételével szeretnének foglalkozni. Azaz: kisebb- ■nagyofob gazdasági egységek egyes ügyviteli teendőinek számítógépes megoldását készítenék elő. Igazodván az erre vonatkozó minisztertanácsi rendelethez: benyújtották — már az év első munkanapján — a városi tanácshoz a Társasági szerződést jóváhagyásra Az „igenre”, vagy az egyértelmű „nemre” egy hónapig hiába vártak. A tevékenységi körrel kapcsolatban ütköztünk értetlenségbe — ráncolja homlokát Ercsényi Ferenc programozó. — Szerepel benne olyan kifejezés, hogy „számítógépes Kockázat, Tarján Vállalkozók és „filantrópok" rendszerek tervezése”. Ezen a tervezésen láttak bibit, önálló szellemi tevékenységnek fogták fel, s ilyenre csak polgári jogi társaság alakítható — ezt mondták. (Ezért a régóta elfogadott kisvállalkozási formáért nem lelkesednek, ugyanis a GM jóval kevesebb adót fizet, mint a PJT. És a GM engedélyeztetése —, mint vélték — egyszerűbb. ..) — A tervezés a szakmában elfogadott kifejezés — magyarázza Fenyvesi Pál termelésirányító, a leendő (?) GM másik tagja. — Nem azt jelenti, hogy új számítógépet terveznénk. Hanem azt, hogy az ügyvitelt alkalmassá tesszük számítógépes feldolgozásra. — A Társasági szerződést továbbítottuk a megyei tanácshoz álláspontkialakításra — így a városi tanács osztály- vezetője. '— El akartuk kerülni a hibás döntést... Az igazat megvallva azt nem nagyon láttuk, hogy ez a kisvállalkozás igazodik az eredeti célokhoz. Ez nem a lakossági igényeket elégíti ki, mert a lakosságnak ilyen igénye nincs. Egyébként nem akarunk akadályt gördíteni a szerződés elé. Ha lehet, jóváhagyjuk. — Arra vigyázunk, hogy senkit se vigyünk bele felesleges költségbe — közli a megyei tanács jogásza. — A szerződést a hatóság nem fogadja el a jogtanácsos ellenjegyzése nélkül. Van olyan jogtanácsos, aki hat és fél ezer forintot kér szerződésenként. Meg akarjuk előzni a hiábavaló kiadást. — A fiúk úgy érzik: gán- csoskodnak velük. — Rosszul gondolják. Minden ilyen kezdeményezést bátorítunk, támogatunk. Nekik volt egy elképzelésük, de nem jött be. A tervezés jogilag teljesen körülhatárolt fogalom, önálló szellemi tevékenység, amit gazdasági közösségben nem végezhetnek, Csak polgári jogi társaságban. Vagy, ez még jobb: szövetkezeti szakcsoportban. A kisvállalkozóknak fenntartásaik voltak a hivatali ellenvetésekkel szemben. A . témára vonatkozó kormányrendelet ugyanis nem teszi kizárólagossá a lakossági igényekhez való igazodást, hanem azt írja, hogy „fogyasztási és egyéb szolgáltatás, kisüzemi termelés és a gazdálkodó szervezetek tevékenységét kiegészítő tevékenység végzésére” hozhatnak létre gazdasági munkaközösséget. Azt sem értették — ma sem értik —, miért nem végezhetik GM-ben ugyanazt a tevékenységet, amit PJT-ben, vagy szakcsoportban végezhetnének. Hiszen a kormányrendelet a lehető legvilágosabban fogalmaz: „A munkaközösség bármely tevékenységet folytathat, kivéve, amit törvény, törvényerejű rendelet... kizárólag állami gazdálkodó szervezet tevékenységi körébe utal”. Megjegyzi még a rendelet, hogy a régi „polgári jogi társaságok választásuk szerint a korábbi jogszabályok alapján folytathatják tovább tevékenységüket, vagy átalakulhatnak e rendelet alapján működő munkaközösségekké”. Ködös tehát, hogy amit PJT-ben szabad, mért nem szabad GM- ben. .. Fenntartások és ellenvetések ütközéséből az az ötlet pattant ki: a tanácsiak véleményt kérnek levélben a számítóközpont igazgatójától. Még nem érkezett meg a küldeipény, amikor a sajtónak mondhatta el véleményét dr. Hajdú Gyula. — „Egészségtelen konkur- renciát” is említettek a tanácson. .. — Nem tartok tőle. Két dolog miatt. A SZÜV nyereségében csak egy töredék az, ami a szellemi munkából ered. Ha ezt egy magántársaság jól tudja végezni, ám csinálja. A feldolgozásra szóló feladatokat—; mivel számítógépük kisvállalkozóknak aligha lesz néhány évtizeden belül — a SZÜV-nek fogják szerezni. A második: a szellemi tevékenységnek is gépigénye van. Ehhez a mi gépeinket veszik igényibe, amiért bérleti díjat fizetnek; javítják a gépkihasználást. Én támogatom őket. Azt azért megmondtam nekik, hogy nagy üzletekre nem számíthatnak. A vállalatok ma húzódoznak a költségektől. Nagy üzletre nem számíthatnának. Talán bele is buknának. Ez a kisvállalkozók kockázata. Ök vállalnák. Ha tehetnék. Molnár Pál NÖGRAD — 1992- február 6., szombat
