Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)

1982-02-05 / 30. szám

S?ám:trgép*> és au’őbusrok Magyar—NDK ipari együttműködés A PH—1 elnevezésű készü­léket magyar és NDK-beli szakemberek közösen fejlesz­tették ki. A budapesti Medicor Művek és az ilmenaui Labor- technik egyaránt gyártja ezt a kiváló terméket. Az elemző­készülék úgyszólván pillanatok alatt készít vérkéoet, állapít­ja meg az emberi vér nyolc jellemző adatát. Óránként 120 vérvizsgálat készíthető vele. A készüléket már több magyar és NDK-beli kórházban használ­ják. A magyar—NDK gazdasági együttműködés évről évre len­dületesen fejlődik. Egyik leg­jelentősebb kapcsolatunk a gépjárműipar területén alakult ki. Eddig 27 ezer Ikarus autó­buszt szállított a MOGÜRT a Német Demokratikus Köztár­a Metripond és a Műszeripari Easa|"ak’ 1°.nna” cserébe Kutatóintézet együttesen kifej a többi között Trabant és Wartburg személygépkocsikat továbbá tehergépkocsikat és pótkocsikat hoztunk be. Az NDK és a magyar vállalatok szoros együttműködését tükrö­zi egyebek közt az alkatrészek és részegységek növekvő cse­réje. Magyarország például di­namókat szállít az NDK gép­kocsigyárainak, cserébe NDK gyártmányú kardántengelyeket ellenőrzésére. lesztett, számítógéppel vezérelt mérlege, a Tensimik. A szelle­mes gyártmány jól használha­tó a mezőgazdasági üzemek­ben a takarmánykeverésnél, a tengely- és. keréknyomás meg­állapításánál, az olvasztórnű- vek kokszadagolásakor, vala­mint a kórházi intenzív osz­tály betegei különféle vizsgá­lati adatainak rögzítésére és kap a magyar autóbuszipar. A hagyományos lipcsei vá­sárokon mindig nagy sikerrel szerepelnek a magyar kiállí­tók. A múlt évi tavaszi vásá­ron például aranyérmet nyert A tavalyi két lipcsei vásá­ron a magyar külkereskedel­mi vállalatok kétszáz-kétszáz millió rubel értékű kereske­delmi szerződést írtak alá. Köztük az 'egyik legnagyobb ügylet a Borsodi Vegyi' Kom­binát és az NDK-beli Buna Vegyi Kombinát között jött létre nyersanyagok és készter­mékek kölcsönös szállítására. A NSZEP X. kongresszusán részt vett magyar küldöttség ellátogatott Drezdába és felke­reste a Robotron Kombinát ot­tani gyárát. A képen: Németh Károly, az MSZMP PB tagja, a KB titkára megtekinti az üzem munkáját, ahol egyebek közt bemutatták neki az ESZR- család nagy teljesítményű szá­mítógépe különféle egységeit. Küldöttségünk tagjai elbeszél­gettek az üzem dolgozóival, köztük a Robotronnál dolgozó magyar fiatalokkal. Jégcsap és langyos eső Ötlet van — pénz kevésbé Gazdálkodjunk okosan Nem panaszképpen — bár ra költséget emésztene fel a mondhatnák úgy is! — kér- földgáztüzelésre történő átél­nek meg az alábbi adatok pa- lás. Sajnos, a kemencék szer- pírra vetésére: 1979-ben egy kezeiének jelentős részét kül- tonna koksz ára alig valami- földről, mépedig nyugati tő­vel haladta meg a 4600 fo- késországból kellene besze­rintot, 1982 januárjában már, 6100 forint körül lehet besze­rezni. A fentebb megjelölt el­ső időpontban egy kilowatt­óra villamos energiáért het­venkét fillér körül fizettek,' ma csaknem a dupláját. A harmadik, a tarjáni Vasöntö­reznünk, így akkora összegről esne szó, ami jelenlegi pénz­ügyi lehetőségeinket messze meghaladná. — Mennyi? — ötszázmillió körül. S, _ _____ hogy éppen csak beléptünk d e és Tűhelygyár "életében az önállóság második észtén- vaí lömféle megoldási módokkal intenzíven foglalkozunk. — Példaként? — A kevesebbb kokszfel­használás végett gondoltunk az ezt szinte maradéktalanul megemésztő öntödei kupoló- kemencék korszerűsítésére. Hamarosan két alternatíva között kell döntenünk: vagy elfogadjuk a tüzeléstechnikai intézet átalakítási javasla­tát, ami évi 120—140 tonná­kevesebb felhasználást nagy szerepet játszó energia- hordozó, a fűtőolaj bekerülé­si értékének érzékeltetésére pedig csak egyetlen adat röp­pen fel az energetikai osztá­lyon beszélgetők között: ta­valy a 8750 tonnáért, nem ke­vesebb, mint harmincnyolc­millió forintot utalt át az SVT. A nem teljesen pontos számí­tások szerint - tűzhelygyár­ban a múlt esztendőben majd­nem 40 százalékkal nagyobb összeget fizettek, az áremelke­dések miatt energiára, mint 1980-ban. összesen hetven- egymilliót. — Pedig mi — mondja Ká­dár Imre főenergetikus — nem is tartozunk a sokat fogyasz­tók közé. Nem tudom, hogy az 1981-es 9762 megawattos, villamosenergia-fogyasztá- sunkkal hol állunk a megye- székhelyi nagyüzemek között, de bizton hiszem, nem az el­sők között: És ez is belekerült nekünk 11,7 millió forintunk­ba. Ezek alapján el tudja kép­zelni, mi lehet a helyzet, mondjuk a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemekben... Az energiaszámla' legna­gyobb summája a fűtőolaj, amelynek nagyjából kéthar­madát használják gőzterme­lésre -fejlesztésre, a fenn­maradó hányadot pedig fő­ként a zománcégető és szárí­tókemencék emésztik meg. Adódik a kérdés: — Népgazdasági cél is — s nem kicsi — a kőolajszár­mazékok kiváltása, más fű­tőanyaggal történő helyette­sítése. A tűzhelygyárban, tud­va a magas költségeket is, nem gondoltak még erre? — Dehogynem. Az energia- felügyelet éppen a múlt évben végzett nálunk vizsgálatokat, ez ügyben, bár azt megelőző­en mi magunk is végeztünk felméréseket: esetleg mekko­dejébe — tele adóssággal, vi- eredményezne, vagy villamos szonylag rendezetlen szám- indukciós kemencéket kel­iákkal —, meg az, hogy nagy lene üzembe állítani, melyek összegeket fizetünk az elmúlt években már megvalósult, s még most is tartó, korszerű­sítési, rekonstrukciós mun­kákért, erre nem vállalkoz­hatunk. Egyébként az ener­giafelügyelettől sem kaptunk e téámaban semmiféle- visz- szajelzést. — Minap olvastam egy gyá­ri statisztikában, hogy a ta­valyi, 1980-hoz képest 12 szá­zalékos termelésnövekedés mellett 9 százalékkal nőtt az energiafelhasználás. Soknak tűnik fel. — Valóban. Ám figyelem­be kell venni, hogy a „terme­lésbe belépett” nagy teljesít­ményű berendezések, vagy egy olyan jelentős fejlesztés, mint az öntöde átszervezé­se, . többletenergiát kíván. Egyébként, ha kíváncsi rá, le­írhatja: ebben az évben 12 százalékos termelésfelfutás­ra csak 6 százalékos energia­növekményt tervezünk. Bár, igaz, ez sem jelentéktelen ősz-' szeg: mai árakkal számolva kitesz majdnem százmilliót. — Gondolom, ha a .gyár energiahálózata kifogástalan állapotban lenne, nem kelle­ne ekkora összeggel számolni. — .. .Sajnos, a vezetékek legutóbbi felújítása óta csak- -nem tizennégy esztendő telt el. Látni: sok helyen lógnak a csövekről jégcsapok, per­metez a langyos esővé kicsa­pódó gőz. Ám szerintem a fentebb már érzékeltetett helyzet miatt, egyhamar ezen nem tudunk komnletten se­gíteni. Addig toldozgatunk- foldozgatunk, úgynevezett, tűzoltómunkát végzünk. De emellett meg kell azt jegyez­nem, hogy az energiatakaré­kosság lehetőségeivel, a kü­felhasználhatnák az olcsó éj­szakai áramot. Idén, a válasz­tásra mindenképpen sort kerí­tünk. Olajjal már sikerült spórolnunk az idén. mert az új savazókádakba hőfoksza­bályozókat szereltünk fel, amelyek megakadályozzák a túlfogyasztást. Persze emel­lett sok teendőnk akad még. Például, megjavítani a nyílás­záró szerkezeteket, fénycső­re cserélni a kevés fényt adó, de sok energiát fogyasztó vil­lanyégőket, át kell alakítani a hőközpontot, új kompresszo­rokat beépíteni. A Salgótarjáni Vasöntöde- és Tűzhelygyár e témában já­ratos szakemberei szerint az idén százmilliós energiakölt­ségből hétmilliót takarítanak meg. Ami ugyan nem túl sok, de kezdetnek nem is rossz... Karácsony György Nem lehet kitérni a világgazdaság kihívása elől, mert ez feltétele annak, hogy a mai, nehéz körül­mények között — aminek átfutási idejét egyelőre nem lehet meghatározni — is helytálltunk, bizonyítsuk életképességünket, fejlődőképességünket oly módon, hogy köz­ben egy pillanatra se adjuk fel távlati cél­jainkat, miközben megteremtjük az esetleg bekövetkező kedvezőbb időszakhoz is a gyors átállás, rugalmas igazodás képességét, felkészülve az erőteljesebb ütemű fejlődés megvalósítására. A gazdaság sohasem bírta el a vágyálmo­kat, az illúziókat. Még akkor sem, amikor a nyugati tőkésvilágban a boldogság idősza­káról szóltak, amikor a kapitalizmus a fel­lendülés időszakát élte, és csaknem mantes volt a munkanélküliség rémétől. Hát még most, amikor a fejlett tőkésországokban is igen lelassult, sőt néhány helyen jelentős visszaesés következett be a termelés dina­mikájában. Ezzel kapcsolatban elég sokat hallunk és olvashatunk. A gazdag Nagy-Bri- tanniában például -az acéliparban jelentkező recessziót úgy próbálták levezetni, hogy el­lenintézkedésként 80 ezer embert elbocsá­tottak. Ilyen és ehhez hasonló, vagy talán még fokozódó körülmények közepette — beleszá­mítva a nemzetközi helyzet alakulását is — reális céljainkat megvalósítani bizony nem könnyű dolog. De nem is lehetetlen! Az kell hozzá, hogy a nap minden órájá­ban felkészülten reagáljanak megyénk üze­mei a meg-megújuló kihívásokra. Mert a mai nehéz helyzetben nem csak rossz, ha­nem bizonyos területeken jó pozícióink is vannak, és itt kell a maximumot produkál­ni. Vannak olyan termékeink, amiket keres­leti pozícióból tudunk értékesíteni. Rajtunk áll döntő mértékben, hogy ezeknek a szá­ma a jelenleginél gyorsabb ütemben növe­kedjen. Hä viszont a szükség nagyon kény­szerit bennünket, akkor gyorsan felfokozó­dik fantáziánk, felgyorsul gondolkodókész­ségünk, örvendetesen megnő produkálóké­pességünk és -készségünk, üzletkötő rugal­masságunk. Nos, az előbbiekre manapság még jobban és még folyamatosabban szükség van. Ezt bizonyítja a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyá­rának példája, ahol tavaly az új vállalkozás politikának megfelelően, a megrendeléstől számított három hónap alatt teljesítették a tőkésvállalat kívánságát. A Ganz-MÁVAG mátranováki gyárégysége azért nyert el egy jelentős versenytárgyaláson tőkésexport­megrendelést, mert határidőben maga mö­gé utasította tőkés versenytársait. Hogy a fejlett tőkésországoknak is szüksé­ge van a mi termékeinkre, azt többi között a Magyar Kábelművek balassagyarmati gyára is mutatja. Az idén 26 százalékkal nö­velik a tőkésexportot, de csak azért ennyi­vel, mert a nálunk előállított alapanyagból — alumínium és acélhuzal — csak ennyit tudnak adni az alapanyaggyártók. A nagyobb tőkésexport mögött természetesen új termé­kek bevezetése húzódik meg. Az egész világot sújtó acélipari recesszió közepette a Salgótarjáni Kohászati Üzemek a tavalyi 25 százalékos tőkésexport vissza­esése után az idén 40 százalékkal nagyobb mértékben kívánja termékeit, köztük a legújabbakat is, a tőkéspiacokon elhelyezni. Hogy nem kell szégyenkeznünk termékeink miatt, azt a salgótajáni exportáló üzemek példája bizonyítja. Az innen kikerülő ter­mékek, gyártmányok zöme a fejlett tőkés­országokban talál gazdára. Ráadásul a dol­lárkitermelési mutató is kedvezően alakult. Sőt, ma már van olyan megyei vállala­tunk, amelyik szakítva a korábbi kiszolgál­tatottsági felfogásával és gyakorlatával, nem hajlandó a tőkés megrendelő által felkínált árat elfogadni, mert úgy véli, az tudatosan kívánja leértékelni a más piacon is jó áron eladható termékét. Az előbbiekből is látszik, hogy a szigorodó világpiaci kihívásokra igen sokféleképpen lehet és kell válaszolni. Megyénk jelentősebb termelő-gazdálkodó egységeinek vezetőiben, dolgozóiban megvan az a készség és főleg a képesség, hogy bebizonyítsák: nem hajlandók kitérni a világpiac meg-megújuló követel­ménye elől. Ez derült ki a megyei pártbi­zottság legutóbbi ülésén elhangzott felszólalá­sokból. A véleményüket közreadók csaknem mindegyike arról beszélt, hogy mit tettek, illgtve mit kívánnak tenni életképességük bi­zonyításáért, fejlődésük megalapozásáért, a tőkésexport növeléséért és annak gazdasá­gosságáért. Vagyis vállalják a sikerhez vezető nehe­zebb utat abban a tudatban, hogy felmé­rik, ez mivel jár, milyen követelményekkel kell szembenéznie. Akár akarjuk, akár nem, a nehezebb út vállalására hosszabb távon kell berendez­kedni. Ezt érzékeltetik velünk a módosított közgazdasági szabályozók is, amikor az ösz­tönzés és a kényszer ötvözetével megyénk termelő-gazdálkodó egységeinek vezetőit a nehezebb út vállalására kényszerítik, a meg­levő lehetőségek felvillantásával. Fejlődni csak akkor lehet igazán, ha min­dig a legjobbakhoz mérjük magunkat, ha az otthonos követelményekhez igazítjuk lépte­inket, tevékenységünket, üzletpolitikánkat, ha* okosan hasznosítjuk a legjobb tapaszta­latokat. Hátranézni időnként csak azért kell, hogy még jobban rádöbbenjünk: arra, amit most végzünk, oldunk meg azt, vagy annak nagy részét már korábban is nagyobb ha­tékonysággal, termelékenységgel, a piaci le- letőségek jobb kihasználásával, a fajlagos költségek ráfordításának csökkentésével jóval előbb is elvégezhettük volna. Sürgető követelmény a hatékonyság, a gazdaságosság és az eredményesség növelése. Ehhez az szükséges, hogy a megye jelentő­sebb exportáló üzemei túlszárnyalják a ko­rábbi évek eredményét, ugyanakkor bővül­jön az exportáló üzemek köre is. Az új exportőrök bátrabban működjenek íyütt a már jó hírnévre szert tett üzemek­kel, az utóbbiak pedig nyújtsanak ebben se­gítséget. Hogy jó talajra talált a megyei pártbizottság ezzel kapcsolatos felhívása, azt a balassagyarmati Fémipari Vállalat példá­ja is bizonyítja. Bár nincsenek tapasztalata­ik a tőkésexportban, erre az esztendőre a 15 százalékkal nagyobb termelési értéktervük 7,8 százalékát akarják a tőkéspiacokon reali­zálni. A Ganz-MÁVAG mátranováki gyár­egysége az idén 1,9 millió dollár értékű ter­méket kíván exportálni. Mindezekből egyértelműen kitű-, nik, hogy fejlődé-; sünk megalapozottsága, kiegyensúlyozottsága; biztos távlatai szorosan kötődnek a világpi­aci kihívásokra való rendszeres, az adottsá­gokhoz igazodó, gazdaságos, hatékony, tet­tekben megnyilvánuló válaszokhoz. Ezen az útón kell járnunk, mert így jutunk el mi­előbb céljainkhoz. — venesz — Kislakásokba készítik a Mátrixot Tovább bővíti a veszprémi Balaton Bútorgyár á kisla­kások berendezéséhez terve­zett ötletes termékcsaládját. Az összecsukható asztalok, kombinálható gyermekbútorok után, most megkezdték Mát­rix elnevezéssel az elemes, variálható polcrendszer gyár­tását. Ezzel az új termékkel tet­szés szerint a teljes fal is beborítható. A bemutatkozó néhány száz garnitúra még az első negyedévben az üzletek­be kerül, s ezt követően a ke­reslethez Igazodva rendezked­nek be a gyártásra. Tanácsok a tavaszi ültetés előtt A tél utolsó hónapjában já­runk, s így lasáan megkezd­hetjük az előkészületeket a tavaszi ültetésekhez. Mielőtt megkezdenénk a vetőmagok beszerzését, nézzük át gondo­san tavalyról megmaradt kész­leteinket: mi az, amit még felhasználhatunk belőlük, s mi az, ami helyett újat kell vásárolnunk. Ehhez a legfon­tosabb tudnivaló: hány évig csíraképes a vetőmag. Az uborkamag például átlagosan tíz évig felhasználható. A zel­ler nyolc, a görögdinnye, a tök és a cékla magja hat, a sárgadinnye, a retek, a ká­posztafélék és a saláták mag­ja öt, a paradicsom, a papri­ka és a sárgarépa négy, a gyökér és a bab három, a hagyma pedig két évig hasz­nálható. Jó tanács: ha hosz- szabb ideig tárolt magot ve­tünk, úgy előbb állapítsuk meg a csíraképességet, s a már nem csírázó- magvak pót­lására a szokásos mennyiség­nél többet vessünk. Az Ipoly Bútorgyár szécsényi kábeldobüzeme ez évben 94 millió forint értékben mintegy húszezer darab fa kábel­dobot készít, tizenötféle méretben. Tavaly a vállalat tmk- csoportjának újítása alapján peremfúró gépet helyeztek üzembe, amellyel lényegesen csökkenthető az átfutási idő. Képünkön ez a berendezés látható. — Fotó: Gyurkó —, NÓGRÁD — 1982. február 5., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents