Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)
1982-02-27 / 49. szám
Ha véget ér a dgénydiszkó... A „Vajda" mást is szeretne Ami igaz, igaz: a bányatér lep nem a legcsendesebb része Sálgótarjannak. A Hősök útja, a Hársfa és a Zöldfa utca környéke kivált fizetésnapokon hangosabb a kelleténél. Magyarázata egyszerű. Egyike a jobbára cigányok lakta városrészeknek. A csendes beszéd meg kevés cigányszármazású embernek a sajátja. De ugyancsak híján van az etnikai ismereteknek, akit e ham- goskodás megbotránkoztat. — Elébb meg kell ismernie a cigányságot annak, aki tagadhatatlan műveltségbeli hátrányukon lendíteni akar — mondja Rendek Sándor, a Déryné klubkönyrtár tisztelet- díjas igazgatója. — Aki pedig megismeri őket, az mér meg is szereti a cigányokat Azt pedig a cigányok is viszont szeretik. És akkor azt is tapasztalhatja, hogy a cigányok ragaszkodása megbízhatóbb egynémely „magyar” emberénél. — önt szeretik a cigányok? — Elég, ha azt mondom, hogy a fiatalok „Vajdáinak” neveznek"?------ 0 —' A méreteit, tekintve ma is impozáns épület láttán elcsodálkozik az idegen, aki apró, rideg helyiségre gondolt a zagyvapálfalvai cigánykhib hallatán. Aztán amikor belép az ajtón, elég néhány lépést tennie a folyosón, hogy tadja, mégsem tévedett. Kopott, barátságtalan az a két helyiség is. amely délutánonként a ci- gányklubnak ad otthont. — Nos, igen. Az egykori művelődési házból ma már csak ezeket a helyiségeket használhatjuk „közművelődési” célokra — tárja szét a karját az igazgató, aki jobb időket is megélt az épületben. Rendek Sándor már 1950—59. között is gazdája volt a művelődési háznak, melyet akkor a bányászszakszervezet — közelebbről a bányagépgyár — tartott fenn. 1975-ben tanácsi felügyelet alá került az intézmény, s mikor Rendek Sándort 1979-ben ismét felkérték "az immár Déryné klubkönyvtár néven nyilvántartott épület vezetésére, a nagytermet, csakúgy, mint néhány nagyobb helyiséget, a szolgáltató vállalat használt raktárnak. Rendek Sándor különösen a nagytermet fájlalja nagyon. A 350 férőhelyes, parkettás helyiség nemcsak bálok és filmvetítések, de színházi előadások rendezésére is alkalmas volt kitűnő akusztikája miatt. Igaz, 1978-ban- átadták a közelben az ifjúsági művelődési házat, de az mégse úgy sajátja az ittenieknek, mint a Déryné. És a fiatalok? Megfordulnak azok mindenfelé a városban, de a közösséghez tartozás vágya ’79 után visszaszoktatta őket az újra megnyílt intézmény két megmaradt helyiségébe. Rendek Sándor észrevette a lehetőséget és első lépésként valamiféle szervezett formát keresett a szervezett kereteket tudvalévőén nehezen viselő — többségükben cigány- származású — fiataloknak. így adakult meg a „cigányklub”, melynek nevét maguk a fiatalok választották. Vezetőségi tagjai —, mert ma már vezetősége is van a klubnak —, valamennyien cigányok, a „Vajda” kivételével... — o — — Dis zkó van az ESZI-ben, azért vannak ma kevesen — mondja Trizna Pál és nagyot csettint nyelvével az elvétett biliárdgolyó miatt. — Amúgy tizenöten-húszan mindig vagyunk a klubiban. Különösen így télen, mert itt bent jó meleg van. Akad sakk, kártya, meg egy csomó társasjáték. Jól érezzük magunkat. Hogy mi a legvonzóbb program? Hát a diszkó! Olyankor egy tűt álig lehet megtalálni a tömegben. Százötvenen legalább tolonganak száz négyzetméteren. Emlékezetes klubestekről érdeklődöm a fiataloktól. A diszkó úgy tűnik meghatározó élmény. Oláh András saját „szerelésével” , szórakoztatja szombatonként társait Más élmény is a táncmulatsághoz kapcsolódik. Volt már diszkószépe-választás, férfilábszép- ség-verseny, rockverseny. Sikere volt a karatebemutatónak is; Krupa István „kiselőadását” Berki András meg Oláh Rezső illusztrálta. — o — — Nem kevés ez? — kérdem Rendek Sándortól. — Ahogy vesszük. Már önmagában azt sikernek kell elkönyvelnem, hogy a fiatalok a szomszédos kocsma helyett a klubot választják. Játszanak, táncolnak, beszélgetnek. Nemcsak egymással, velem is. Ezek a beszélgetések jelentik pillanatnyilag az egyetlen lehetőséget a tudatformálásra. Mert, ha az általános műveltség emelését tekinteném elsődleges célnak, akkor sok esetben a betűvetés „tudományának” tanításával kellene kezdenem. Ez pedig erőmet és időmet egyaránt meghaladó feladat. Kötött programok, előadások, ankétek szervezése talán még a klub törzsvendégeit is elriasztaná, a szórakoztató programokra pedig sem elegendő pénz, sem megfelelő helyiség nem áll rendelkezésünkre, — Valamit azért termi kellene ezt én is érzem! Jó volna módszertani segítséget kapni nálamnál illetékesebb köz- művelődési szakemberektől. Mert őszintén mondom, hogy szívesen, mi több szívvel csinálom, amit csinálok, de a munkahelyem mégiscsak a bányagépgyár, ahol technológus vagyok. Egyelőre nem marad más, mint a város nagyobb művelődési intézményeinek programjaira orientálni a klub tagjait, meg a már említett lehetőség: a nevelés. Talán nevetségesen hangzik, de annak is örülök, hogy a diszkó után csendben- rendben távoznak el a gyerekek. Mert megértették, hogy rájuk sem vet jó fényt, ha mindenki tudja mikor ér véget a „cigánydiszkó” Pintér Károly A pult másik okialán Kedvező-e az öt napos munkahét? A pásztói ÁFÉSZ-nél is áttértek az ötnapos munkahétre. A vásárlókat érintő hatásáról már sok szó esett Vajon a kereskedelem dolgozóira milyen terheket ró, milyen gondjaik vannak a hét öt napján? Az új nyitvatartási rendszer és a létszám kialakítása részben bevált, megállta a helyét a gyakorlatban. Tagadhatatlan azonban, hogy vannak zökkenők. A szakszervezeti bizottság kezdeményezésére »gyanis felülvizsgálják a egységek nyitvatartását és, ahol indokolt, módosítanak rajta. A helyes munkarend betartására viszont törekedni kell még betegség, szabadság, ▼agy iskolai oktatáson való részvétel esetében is. A szabadnap kiadása legalább ilyen fontos, mert a meghosszabbodott munkaidő miatt nem ritka, hegy a Pásztora bejáró dolgozók 13—14 órát vannak távol az otthonuktól. Sondot jelent még, hogy a Volán-járatok érkezési és indulási ideje nem kellően alkalmazkodik a munkakezdés idejéhez és befejezéséhez. Különösen a családos anyákra ró terheket az ötnapos munkahét bevezetése. A gyermekeiket nem képesek ellátni, vagy kénytelenek felügyelet nélkül hagyni. Este fáradtan érkeznek haza, s a falusi viszonylatban felgyülemlett ház körüli munkák elvégzését nem győzik bepótolni. A családi nevelésre alig jut idejük. A felsorolt okokra hivatkozva, már többen elmentek, vagy el készülnek menni a kereskedelmi munkaterületről. A kiszolgálás színvonalát veszélyezteti, ha pontosan a szakképzettséggel rendelkező dolgozók akarnak maguknak más munkahelyet keresni. Egyébként sem örvend nagy népszerűségnek a kereskedelmi szakma, hiszen nem egy jói fizetett területe® van szó.Nagyobb kollektívákban könnyebb a családos anyák munkarendjét ki alakítani, de egy-két személyes egységnél erre már nemigen van lehetőség. Az viszont tény, hogy az ÁFÉSZ sem létszámcsökkenést, sem növekedést nem tervez. Az ötnapos munkahét miatt megnövekedett forgalomnak a termelékenység növelésével és ösztönzőbb bérpolitika megvalósításával kíván eleget tenni. El kell mondani, hogy az új munkarendet egyes területeken kedvezően fogadták. A dolgozók többsége — a kereskedelem egy része, az ipar, a szállítás, az igazgatás területén foglalkoztatottak — örömmel vették a megnövekedett szabad időt, jónak tartják az ötnapos munkarendet. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a vásárlói tevékenység, a szokások most vannak kialakulóban. Tehát a nyitvatar tások véglegesítésében, a legmegfelelőbb időpontok kialakításában az ÁFÉSZ-nek szüksége van a tanácsi szervek támogatására. Ezt kívánja a kereskedelemben dolgozók érdeke, de a kiszolgálás szakszerűsége, színvonala is. Vigyázni kell az egyensúlyra! A gond a hét öt napjára való — és nem a szabad szombatra, a hét végére. A festő Michelangelo 5. Naponta harminc négyzetcentiméfer A látogatók ezután is elzarándokolhatnak a reneszánsz művészet Mekkájába. Mindenesetre meg kell alkudniok egy függönyös fémállványzattal, mely „vándorolni” fog a kápolnában. Ezen dolgoznak Colalucci és segítői. Naponta kereken 30 négyzetcentimétert kezelnek. Először szivacscsal és desztillált vízzel megtisztítják a felületet. Azután speciális zselatint visznek fel vattával. Ez beszívódik a vakolatba és rögzíti a színeket Három-öt perc múlva letörlik a restaurátorok. Ahhoz, hogy pontos időben töröljék le, nagyon jó érzék kell. Ha hosz- szú ideig marad fenn a vegyi anyag, elhalványítja a freskót, ha rövid a kezelés, másnap meg kell ismételni. Különös gondot okoznak azok a felületek, ahol a nedvesség fehér kalciumkarbonát-réte- teget hozott létre. Végül a külön Michelangelo műve számára kifejlesztett „Para- krid B 72”-vel kezelik. Az ac- ryi gyantabázis tartalmú folyadék beszívódik a falba, és visszaadja a színeknek a régi fényűket Ahol szükséges, repedéseknél vagy laza vakolatnál speciális műgyantát injekcióznak be. Ezáltal megerősödik a fal, megakadályozza a további letöredezést. A restaurátorok munkája a tisztításra és megtartásra korlátozódik, ßß elmúlt évszázadok piszka aldtt szinte százszázalékosan megmaradt a festmény. Colalucci: „Nagyon tisztelem ezt a művet. Erkölcsileg lehetetlen javító szándékkal beavatkozni. Ez Michelangelo korrigálását jelentené.” Colalucci előtt már egy japán, Takashi Okamura vállalkozott egy hasonló sziszifuszi munkára. Mindenesetre a látogatás befejezése után, hat hónapon keresztül egy fém- állványzatot állított fel a szixtuszi kápolnában. Gépével, öt objektívvei (190—600 szott rá, míg két méter távolságra nem került Michelangelo freskójától. Felállította a fényszórókat és fényképezőgépet. kiválasztotta a képrészletet, kivilágította, beállította az élességet, mindent eligazított — és lemászott. Az exponálási idő alatt ugyanis minden mozgást el kellett kerülni. Okamura a földről hozta működésbe a kioídót egy mágneskábellel. Négy- száztizszer mászott fel a fürge japán 410 kép elkészítéséhez. Első fotóját az Istenről készítette: „Lentről alig látszik valami az arcából, de fent egyszerűen csodálatosan szép volt.” Most ezt 600 vevő megnézheti szerte a világon, akinek elég pénze van hozzá. A New York-i Abbevill Press kiadó kiadja a 360 freskófotót tartalmazó kétkötetes borjúbőrbe kötött könyvet egy 200 oldalas szöveggel. Hozzá egy 18 lenyomatot tartalmazó port- fíliót és egy kotnmentárkö- tetet. Minden szöveg a jóhítől, André Chattel tői származik. Az ára: 6 000 dollár. A németek a müncheni Hirmer kiadó kiadásában vehetik meg „Michelangelo freskóit” 11 500 márkáért. A vevő ezért 600 unikumot szerez, amit nem lehet utána nyomni, és amelynek a színét összevetették az eredetivel: a lenyomatokkal, a specialisták éjszakáról éjszakára felmásztak a szixtuszi kápolnában Okamura állványaira. Anélkül, hogy a kiadó be-' jelentette volna, úgy tűnik, lesz folytatása a nemes könyvnek: Ha a római restaurátorok befejezték munkájukat, ismét Okamura fog mászkálni a kápolnában, újabb szuperkönyv keletkezik. Akkor az exkluzív vevő összehasonlíthatja „új” színes Michel- angeloját a „halvány” borjúbőr művel... milliméteres lencsével) felmá(Vége) Ügyeletben a gyermekorvossal Nyújtózik a város a párás vasárnapi reggelen, magányosak az utcák, ásít óznak az afolakszemek. Pihennek az emberek, élvezve a szabad szombat, vasárnap ajándékát; a nyugalmat, a derűs kikapcsolódást. Lazítunk. Elhessegetjük magunktól a takarítás, mosás és egyéb köznapi teendők kísértését. Nem, ma valami egészen mást szeretnénk csinálni, mint a hét többi napján.... Az orvos hét órakor ébred. Kortyolgatja az erős kávét, s közben azon meditál, az egész heti nagy forgalom után mi- ’ lyen lesz a vasárnapi ügyelet? Aztán fogja a táskáját és elindul a rendelőbe. KXXXXXXX Reggel nyolc óra. Az ügyeletes asszisztensnő, Nagy Mik- lósné injkeciósfecskendőket rendezget amikor belépünk a vizsgálóba. Csörög a telefon. (Ugyan hányszor még a nap folyamán?) — Igen, este nyolcig van ügyelet az Arany János úti rendelőben. Ma dr. Romsics Lajos az ügyeletes — hangzik a tájékoztató. A váróteremből beszélgetés, gyereksírás szűrődik, nincs idő a tereferére, az orvos éppencsak köpenyt ölt magára és máris kezdődik a „nagyüzem”. Hány szúrás, hány félelemtől riadt, aprócska arc röpke fél óra alatt! Mennyi keserves sirás, nyugtató, vigasztaló szó! De hát az injekció körüli félelmet semmi sem ellensúlyozhatja. Főleg ha a gyerek már a soron következő negyediket, ötödiket kapja... Ismét a telefon. A rendelőintézeti felnőttügyelet érdeklődne, fogadná-e Romsics doktor a bárányhimlőgyanús 16 éves fiatalembert? Miért ne? S közben nyílik, csukódik az ajtó, a váróterem megtelik betegekkel. Mintha nem is ügyelet, hanem hétköznapi rendelés lenne. Alattomos lázak, torokgyulladások, fülfájás és hányás a leggyakoribb panaszok. Az orvosnak mindenkihez van néhány kedves szava, jó tanácsa, a riadt apróságok pedig perceken belül bátorságra kapnak, hiszen ha a doktor bácsi az óvodai „jelek” után érdeklődik, akkor nem is olyan szörnyű a vizsgálóasztalon sóhajtozni, tátogni... Tíz órakor már a 37. beteg nevét írja be a nagykönyvbe Judit, az asszisztensnő. És soI rolja a kihívásokat az orvosnak^ Zagyvapálfalván öthónapos csecsemő, nem megy le a láza, de beteg gyereket jeleztek a Kemerovo-lakótelep- ről, a Csizmadia és az Arany János útról is. Ügy tűnik, túljutottunk az első nagy hullámon. Az üres rendelő lélegzetvételnyi cigarettaszünetet engedélyez. — Az ötnapos munkahét bevezetése az egészségügyi dolgozók munkáját is megváltoztatta. Hétközben a délelőtti rendelésen túl, délután öttől nyolcig látjuk el a betegeket, szombaton, vasárnap pedig egész napos ügyeletet tartunk itt- az Arany János úti gyermekkörzetben. A városban hat gyermekorvos van. így hatnaponként ránk kerül a sor. Én például hétfőn voltam esti rendelős, ma a hatodik nsjpon, vasárnap ügyelek, jövő héten pedig szombaton egész nap. Nem, most nem fáraszt az ügyelet, majd néhány nap múlva jelentkezik a megterheléssel járó apróbb kimerültség. Mert hát mi is csak emberek vagyunk... Nyolchónapos kisfiú érkezik, lázas, sírós és hányt is az éjjel. — Még a parizert is kihányta — mondja az anyuka. Romsics doktor a fejét csóválja és türelemmel magyarázza, hogy egy nyolchónapos kisgyereknek, főleg ha lázas is, nem való a parizer. — A gyógyító munka mellett egészségneveléssel is kell foglalkoznunk, mert sok anyuka bizony teljesen tapasztalatlan a gyermekgondozásban. Mi pedig azt szeretnénk, ha a szülők egészség- kultúrája lehetővé tenné, hogy az orvossal közösen konzultálják meg a beteg gyerek ápolását, kezelését. Beköszön a rendelőbe az ügyeletes autó „pilótája,” Kecskés ®éza. Mellette négyéves kislánya álldogál. — Zsófi megint velem ügyel, mert az anyukája — főnővér a kórház belgyógyászatán — ma is dolgozik. A fiamat moziba küldtem, ez a lány meg majd elfurikázik velem, amíg az anyu végez. Tisztelet a Kecskés családnak! Apa, anya az időt, hétvégeket nem kímélő egészségügyben dolgozik, mégis harmonikusan élnek. Ez részben a férj áldozatkézségének köszönhető. — Az asszony, az első gyerek mellett leérett- ségizet, a második mellett elvégezte az egészségügyi főiskolát. — És ügyelet ide, vagy oda, tudunk időt szakítani a kirándulásra, a közös programokra is — tájékoztat a férj és Judit, az asszisztensnő sűrűn bólogat. — Bizony, ezt a munkát csak megértő hájastárs mellett csinálhatja az ember. Az én két gyerekemre, ma egész nap a férjem vigyáz. Zokszó nélkül. Romsics doktor az órájára pillant. Elnézést kér, de menni kell. A fekvő betegek bizonyára már türelmetlenek. Indul az URH-készülékkel ellátott ügyeletes kocsi. Zsófi vidáman integet a hátsó ülésről. — Viszontlátásra délután! Négy óra. Beragyog a nap az ablakon, szűrve érkeznek hozzánk a város zajai. A város. Milyen is volt régen? Romsics doktor jól emlékszik, hiszen 1958-ban került a sal- gótajáni kórházba, és két év múlva a város egyetlen körzeti gyermekorvosaként megismerhette az itt élőket. — Valóban. A város fele hozzám tartozott. De akkor még a mai Kemerovo-lakó- telep helyén istállók voltak, a József-telepen cselédházak, a Beszterce-lakótelep területén pedig a kórház sertéshi- lalója. Én tulajdonképpen a belvárost láttam el, de volt forgalom bőven. Az akkori apróságok ma már a gyermekeikkel jelennek meg nálam. Üj generáció. Modem város, egészségesebb szemlélet És csaknem 1600 gyerek, akik mind Romsics doktor jelenlegi körzetébe tartoznak. Emellett pedig a gondozás, az iskolaorvosi teendők, az ügyeletek... Lassan beesteledik. Háromnegyed hatkor már a nyolcvanadik gyereknél tartunk. Az asszisztenső meditál; Elérjük a szombati kilencven- egyes betegszámot? — Vannak szülők akik hét ' végére tartogatják a gyerekük betegségét négy-öt napos vajúdás után hozzák el a kicsiket az orvoshoz. Nincs idejük, nem érnek rá? Bármi legyen is az ok, a gyereknek csinálnak rosszat. xxxxxxxx Ejjte nyolc óra. Vége az ügyeletnek. Szedelőzködünk. — Nehéz nap volt a mai? — Ha a betegszámot nézzük — a nyolcvanöt gyereket — akkor igen. Az azönban megnyugtató, hogy súlyos esetekkel nem találkoztunk — mondja Romsics doktor. Aztán elköszön a „stábtól” és sietősre veszi lépteit. Hétfőn reggel nyolc órakor ismét kezdődik a rendelés... Kiss Mária 4 NÓGRÁD — 1982. február 27„ szombat
