Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)

1982-02-23 / 45. szám

Hit ígér ai utasoknak az Utasellátó? Hosszú vonatutakon, ami­kor már a táj sem gyönyör­ködtet, megéhezik az ember és elkezdi keresni a büfét, jobb esetben az étkezőkocsit. Ha megtalálja, lehet enni- inni, vége az unalomnak. Ha nincs — és ez nem ritkaság — „emlegetjük” az Utasellá­tót. A vonatokon, a pályaud­varokon lévő ellátási lehető­ségeket ugyanis tőlük kap­juk. Szolgáltatásaik ma már szinte elválaszthatatlanok a kulturált, kényelmes utazás­tól. Hogy mennyire ' szükség van rájuk, arra az évről év­re növekvő forgalmuk a bi­zonyság. Abban a vendéglá­tók számára válságos idő­szakban — az ételárak eme­lésekor, — amikor szinte minden étteremben, kisven­déglőben jócskán megcsap­pant a vendégek száma, ná­luk nem volt számottevő visszaesés. Gazdaságosabb, olcsóbb megoldást kerestek: mélyhűtött és mirelitáruval bővítették ételválasztékukat. Ennek eredményeként a ko­rábbi évek bevételeinek há­romszorosát érték el. Ez az újítás nemcsak az anyagi, a munkaerőgondokon is segí­tett. Az átszervezések követ­keztében ugyanis bizonyos területeken több dolgozóra lenne szükségük. Így például segédmunkásra, konyhai ki­segítőre, de szakácsok, sőt jó üzletvezetők is elkelnének. Annál is inkább, mert ez év­ben korszerűsítették az étke­zőkocsiparkot, s huszonki­lenc új kocsit állítottak be, amelyek már a nemzetközi előírásoknak is megfelelnek. Ennek következtében az idén már, az Ausztriába a „Le­hár Expressen” utazók akár Bécsig is végig kóstolhatják a magyar konyha specialitá­sait. Az osztrák államvasu­takkal erre szerződést is kö­tött az Utasellátó, a nyári menetrendtől már állandósul ez a szolgáltatás, sőt tárgyal­nak bővítéséről is. Persze az sem titok azért, főleg az utazóközönség előtt nem, hogy a hazai járatokon az étkezési lehetőségek ko­rántsem ilyen jók. Italt még csak felszolgálnak, de az étel többnyire szendvicsekre kor­látozódik. Ezen is szándéko­zik segíteni az Utasellátó, mégpedig az úgynevezett szerződéses rendszer kiter­jesztésével — eddig kilenc büfé működött így — össze­sen hatvannégyre lenne lehe­tőség. Egyértelműen sikeres volt mindkét fél, mind a vállalat mind a résztvevők részéről: az előrecsomagolt gyümölcs árusítása. Az idénynek meg­felelően almát, szőlőt, na­rancsot, őszibarackot árultak a pályaudvarokon: almából 700 mázsát, déligyümölcsből 30 mázsát adtak el. Az országban több vasút­állomáson folyik rekonstruk­ció, s ennek keretében az éttermeket is felújítják. Amíg ezek elkészülnek, az Utasellátó úgynevezett „gu­ruló büféket” állít be. Ezek­ben virslit, kávét, üdítő italt árusítanak. Sajnos piég nem sok van belőlük, viszont mindig ott vannak, ahol ép­pen nagyon szükséges. O. É. Tallózás ■ ■ Üzemi lapokból SALGÓTARJÁN GÁZSZOLGÁLTATÁSÁRÓL A TISZÁNTÚLI GÁZ­LÁNG, a TIGÁZ lapja a kö­zelmúltban Nógrád megyei ki- rendeltségének működéséről, s azon belül is Salgótarján ellá­tásáról közölt értékelést. Az elmúlt évi eseményekről és gondokról Varga Árpád üzem­vezető adott felvilágosítást. El­mondta, hogy sajnos, szolgál­tatási gondjaik szinte ütem- szerűek. A megyeszékhelyen és Nagybá tony ban nyomás- szabályozók meghibásodása okozott gázkimaradást, amit rövid idő alatt el tudtak há­rítani. A kirendeltség felelős­ségét nagymértékben fokozza, hogy a területen levő nyomás- szabályozókat ők tartják kar­ban. Ennek során nagy gondot okozott a cserealkatrészek hiá­nya, a leszerelt műszerek pót­lása és hitelesítése. Elmondot­ta továbbá, hogy Salgótarján­ban közel hatezer fogyasztót öt szerelő lát el- Fűtési idény­ben 150 százalékos teljesít* ményt kell nyújtaniok. Hason­ló a helyzet Nagybátonyban, ahol több mint kilencszáz fo­gyasztóra egy szerelő jutv A korántsem rózsás létszámhely­zet ellenére igyekeznek a lehe­tő legzökkenőmentesebben ki­szolgálni fogyasztóikat. NÁLUNK IS MEGÉRNÉ Érdekes felhívást közölt szo­cialista brigádoknak a BOR­SODI BÁNYÁSZ. Emlékeztet arra, hogy hetven évvel ez­előtt hozták felszínre — fake­rékkel ellátott ládában — az első „csille” szenet az ormos­pusztai bányából. Emlékeztet­ve a kezdetekre a brigádok­nak két kategóriában pályá­zatot hirdet. Egyrészt a jubi* láló bányaüzemmel összefüg­gő tárgyi emlékek felkutatásá­val, másrészt a munkahelyen, körletben, vagy az üzemben lezajlott egy-egy jelentősebb eseményt feldolgozó leírással nevezhetnek az érdeklődők. Nógrád megyében is számos hasonló kezdeményezés látott már napvilágot. Azonban na­gyon valószínű, hogy még sok érdekes, értékes ipartörténeti emléket rejtenek a meglevő bányakolóniák padlásai, s az élő idős egykori bányászok is nagyon sok figyelemre méltó adattal, ténnyel egészíthetik ki azt, amit bányászatunk múltjáról tudunk. Érdemes volna összegyűjteni ezeket, nem is beszélve a mai hétköz­napok sokszor méltatlanul mellőzött, figyelemre méltó eseményeiről. ALGÉRIAI TERVEK A VEGYÉPSZER DOLGO­ZÓK LAPJA idei legfrissebb száma beszámol arról, hogy a vállalatnál tanulmánytervet készítenek más kereskedelmi és ipari szervekkel összhang­ban egy algériai gyógyszer­kiszerelő üzem létesítésére. Ez­zel kapcsolatban számos — a földrajzi és egyéb adottságok­ból származó — rendkívüli té­nyezőt kell figyelembe venni­ük, gondosan tanulmányozni* uk. A magyar vállalat ilyen módon tovább öregbítheti ipa­runk jó hírnevét külföldön, s ezen túl — amennyiben a tervek a megrendelők igé­nyeinek megfelelnek — egy 50—70 millió dolláros üzlet megkötésére nyílik lehetőség. Egyelőre még csak az előké­szítő munkálatok folynak. Az egyeztetésre ezekben a napok­ban kerül sor a tervek sze­rint. n szovjet hadsereg napjára A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom győzelme után a szovjet népnek nemegyszer fegyverrel a kezében kellett megvédenie szabadságát és függetlenségét. Hatvannégy évvel ezelőtt a császári Né­metország kísérletet tett arra, hogy eltapossa az oroszorszá­gi szocialista forradalmat. II. Vilmos tábornokai arra szá­mítottak, hogy a fiatal szov­jethatalom nem lesz képes ellenállni a jól szervezett né­met seregeknek. Tervük azon­ban kudarcot vallott. A vö­rösgárdista munkások, a for­radalmár katonák és matró­zok Pszkov és Narva alatt győ­zelmet arattak. Mindez febru­ár 23-án történt. Azóta ez a nap a Szovjetunió fegyveres erőinek ünnepe — igazi jel­képpé lett: jelzi, hogy a szov­jet állam fegyveres erői már megalakulásuk pillanatában kizárólag a védelem szolgála­tában álltak. A későbbi évtizedekben még megannyi alkalommal kelleti harcba szállniuk a szocialista ország ellen törő ellenséggel. Tizennégy imperialista hata­lom küldte intervenciós csa­patait Szovjet-Oroszország ellen, s felfegyverezték a fe­hérgárdistákat is. A húszas és harmincas évek sem voltak tel jesen békések, hol a tá­vol-keleti, hol az északi hatá­rokat kellett megvédeni. A Vörös Hadsereg volt az a ka­tonai erő, amely megállítot­ta és — országok sorát felsza­badítva — saját barlangjában zúzta szét az egész világot fe­nyegető fasizmust. Ilja Ehren- burg írta: „A németek meg­másztak a hegyeket. Átúszták a nagy tengereket. Nem állí­totta meg őket a Thermópülai­szoros és az Égei-tenger sem. De az emberek megállították őket — nem a hegyekben, nem a széles folyók partján, ha­nem a Moszkva alatti káposz­táskertekben”. A második világháború után a Szovjetunióra az Egyesült Államok és szövetségesei ve­szélyes fegyverkezési ver­senyt kényszerítettek. A szo­cialista nagyhatalom ismét megmutatta erejét, elretten­tette azokat, akik az új, mmJ dent elpusztító háború gondo­latával játszottak. Jelenleg, amikor a világban Ismét hi­degháborús szelek fújnak, amikor az Egyesült Államok minden korábbinál nagyobb fegyverkezésbe kezdett, kü­lönös jelentősége van a Szov­jetunió katonai erejének. Ez az erő a biztosítéka a világbé­kének, a szocializmus építé­sének. Óvni a régit Épületfelújításokra idén sa­ját alapjain túl 400 ezer fo­rintot fordít az őrhalmi ta­nács. Folytatják ebben az év­ben Hugyagon az iskolai nap­közi kialakítását, erre két­százezer forintot szánnak. Ugyancsak ebben az évben ke­rül sor a csatári tanácsház és orvosi rendelő felújításéra. Ezt a munkát már tavaly sze­rette volna elvégezni a ta­nács. Az épület elgombásodá- sa miatt azonban bontásra is szükség van, s így a tartalé­kolt pénz már kevésnek bizo­nyult A felújítási munkát a jó idő beálltával azonnal meg­kezdik. A kereskedő Nyurga alakja a presszópult mögött szinte követhetetlen. Veszi a blokkot, tölti a kólát, készíti a kávét, aztán a ciga­retták közül kap elő egy do­bozzal —, s közben mosolyog. Földi Gabriellát a Pécskő Csemesebolt fiatal dolgozó­ját öt éve láthatják a vevők a bolt pultjai között. Tanulóévei után két esztendeje áll mun­kaviszonyban. — Változott-e valami an­nak idején, amikor tanulóból eladóvá lépett elő? — Az első három évben tel­jesen változó volt a munkám. Végigpróbáltam minden rész­leget, hogy megtanuljam a szakmát Nem találtam olyan munkát, amit ne szerettem volna. Még az árufeltöltésnek is megvannak az érdekes ol­dalai. Voltak azért kedvenc helyeim. Öröm volt például a csemegerészen dolgozni, aho­vá a munkába lépésem után kerültem. Igaz, az a bolt hom­loka! Gusztusosán tálcára ra­kott felvágottak, ínycsiklan- dozóan. esztétikusán elren­dezett füstöltáru! Ott a vevő azt Is megveszi, amit nem akart. Élmény volt... A presz- szórészt is szeretem, és az is fontos hely, mert a vevő az­zal találkozik, amint belép a2 ajtón. Elragadtatva beszél mun­kájáról, pedig eredetileg más pályára készült.. — Óvónő szerettem volna lenni. Nem vettek fel. De nem bántam meg a második vá­lasztást. Nagyon szeretem a szakmám. — Ezek szerint jól érzi ma­gát munkahelyén. Milyen a kapcsolata a munkatársakkal? — Ö, csodálatos! Összeszo­kott, jó hangiulatú társaság ez. Még nem tudtam tőlük olyat kérni, amiben ne segítettek volna. — A kereskedők emberek­kel dolgoznak. Olykor rossz hangulatú, ideges emberekkel. Nem fárasztó? — Ha az ember udvarias, készségesen adja oda, amit kértek, nincs az az ideges vá­sárló, aki elégedetlen lenne. Persze az eladó is ember, kép­telen mindig mosolyogni. De a gondokat az üzleten kívül kell hagyni. Egyébként elég fárasztó munka ez, akkor ér­zem igazán, ha nincs forga­lom. Ha tömeg van, észre se veszem, máris vége a mun­kaidőnek. — Nehéz lehet így tanulni... — Viszont én munka mel­lett tanulok. Kereskedelmi szakközépiskolába járok. Sze­rintem szükség van az érett­ségire. Lehet, hogy aztán foly­tatom az iskolákat, de ez még olyan távoli. A tizenkilenc éves leány aktív mozgalmi tevékenysé­géről Is ismert. A bolt alap­szervezetének KISZ-titkára. — Suliban már voltam KISZ-titkár, ennek ellenére ne­héz belerázódni. Nemrégiben vált önállóvá alapszerveze­tünk, s nekünk is meg kell ta­nulnunk az önálló munkát. Szerencsére sokan segítenek, lassan lábra állunk. — Pályakezdő... — Lehet, hogy még sokat kell tanulnom a szakmát, de nem érzem magam pályakez­dőnek. Azért, mert nekem nincsenek ilyen problémáim. Elégedett vagyok, jól érzem magam. A fizetésem? Olyan háromezerre jövök ki. Majd lesz több is. Két év1 után mit akarhatnék? Majd idővel... Balassagyarmati helyzetkép mm Összefogót a lakosság Talán még soha nem volt olyan nagy szükség a lakos­ság társadalmi munkájára, mint napjainkban. Balassagyar­maton a településfejlesztést, a helyi igények jobb kielégí­tését, az elmúlt évben 14 millió 623 ezer forint értékű tár­sadalmi munka segítette. Ennek közel a felét (43 százalé­kot) a parkosítási munkálatokra, a játszóterek építésére for­dított tevékenység jelentette. Sikeres volt a tavászl-őszl fásítási akció, amely az egész városra kiterjedt. A szakmai irányítást és a facsemetéket a tanács biztosította. Jelentős volt a kulturális ellátás javításáért végzett tár­sadalmi munkavállalás. Nagy összefogással került sor az If­júság úti iskola bővítésére, ahol két tanterem és vizes­blokk létesült. A város min­den vállalatának szocialista brigádja támogat egy iskolát vagy osztályt, munkájuk kü­lönösen érezhető volt az el­múlt esztendőben.- Tavaly kö­rülbelül 2500 méter járda épült a városban. Elkészült többek között a Batthyány út- ca, a Markusovszky, a Bojtos Sándor és az Arany János út. A társadalmi munkából kü­lönösen a városi és járási tűz­oltó-parancsnokság, a rétsági és a balassagyarmati ÉPSZÖV valamint a kábelgyár dolgozói vették ki részüket. A tanács­tagok közül — a járdák és a parkosítási munkálatok meg­szervezésében — többek kö­zött Filip Pál, Vörös László, Csordás János és Kovács Jó­zsef jeleskedett. Ebben az év­ben is folytatják a parkosí­tást, a fásítást, a játszóterek korszerűsítését, a járdák épí­tését. Nagy szükség lesz Ba­lassagyarmaton a lakosság se­gítségére a szennyvízcsatorna­hálózat valamint egy óvoda bővítési munkálatainál. . Kazaltűz fényében Kézen vezetett kisfiú vol­tam, apámmal a vasútállomá­son volt dolgunk. Ö rágyúj­tott éppen, amikor egy, talán nálam is kisebb, csillogó sze­mű, szurtos kissrác megütö- gette a térdét, mondván: „Bá­csi, adjál egy kis tüzet!” Egy darabig egyikünk sem jutott szóhoz. A legényke pedig ujja közt a kétcentis „doktor-csik­kel” más tűzforrást keresett. Középiskolásán a fiúk, lá­nyok egy része már rendsze­resen járt dohányozni egy egé­szen másra kijelölt helyiség­be, kockáztatva a rendtartás megszegésével járó bonyodal­makat. Magam a főiskolán szoktam rá a — koca — do­hányzásra, ahol csak előadá­sok alatt volt tilos a pöféke- lés. Ma már a gimnázium, a szakközépiskola .kapuján ki­lépő diák automatikusan nyúl a — nem is rejtegetett — ci- garettáscsomag után, s ha a tanár gyújt rá, nem lepődik meg feltétlenül, ha a diákja ad tüzet. És közben folyik a pro­paganda a dohányzás ellen. Plakátok, előadások, oktató­filmek formájában, s folyik mellette is az élő példa erejé­től, a művészi filmek füstka­rikáin át a „ki a legény, ha én nem” fitogtatásáig min­den „fronton”. Mindez arról jutott eszem­be, hogy a minap jelentős kárt okozó kazaltüzet lob­bántott lángra egy 11 éves kis­fiú kezéből „kiröppent” csikk. Nem tudom, hogy a fiú félel­mében bújt-e kazal mögé, vagy csak a szél elől húzódott oda. Nem tudom, csente-e a „koporsószöget”, vagy zseb­pénzéből vette meg, a szülők tilalma ellenére, vagy hall­gatólagos tudomásával ron­gálja-e egészségét. De, ha fe­lelőst kellene keresni a ka­zalfaló lángokért, igazságta­lan lenne, ha mindenki csak a gyerekre mutogatna! — g. — NÓGRÁD - 1982. februái 23., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents