Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)

1982-02-21 / 44. szám

Ofonc, da n»m 7ÁMSÖ SaMDOR Vérében van a nyerés r Az ti; /iút félidőben lecserélték. Szaladt zuhanyozni, majd fyarsan egy szál törülközőbe öltözött és várta a „sajtó" kér­déseit. Nem is kérdéssel, puszta felsorolással kezdtem: — Fazekas László: Belgium, Göröcs János: Kuvait, Be ne Ferenc: Finnország, Dunai II. Antal: Spanyolország, Zámbó Sándor:.., — Balassagyarmat —, de ezt már maga az érdekelt mondta. Majd így folytatta: — Nagy csapatunk volt. óriási csatársor. Elöl két villámgyors ék, Göröcs Titi irányított, mi pedig Fazekassal kiegészítettük őket. Én hatvanegyben ke­rültem a Dózsához, s két év múlva már stabil játékosnak számítottam az első csapatban. / Itt — talán kissé udvariatlanul — megakasztottam a be­szélgetést, mert a száraz adatokat tudtam, felkészültem Zám- bóból. Ismertem múltját, hogy 19 esztendőt töltött a Megyeri úton, harmincnégyszeres válogatott, 444 élvonalbeli mérkő­zésen szerepelt és egyáltalán, színes játékát, viliódzó egyé­niségét nemegyszer magam is élveztem. Ami izgatott: miért nem ment társai után és hogy-hogy Balassagyarmatot vá­lasztotta? — Nem vágyódtam külföldre — mondta szakállát si­mogatva —, hiszen én mindent a hazai focinak köszönhetek. Idén télen is hívott Bene-Feri. De minek menjek? Társasági lény vagyok, s idegenben még egy jót veszekedni sem tud az ember, ha nem ismeri a nyelvet. Ah. különben is! Anya­gilag nem vagyok rászorulva. Az időből is kifutottam. Ta­lán, ha még harminc lennék... akkor dolgozna bennem a „profiknál is megmutatom’’ akarat, de kettővel a negyedik iksz előtt... Ekkor jellegzetes Zámbó-legyintés következett, de is­mét közbe kellett szólnom, még nem derült ki, mi hozta Gyarmatra. — Czimmermann edző régi barátom. Már tavaly kért, segítsek csapatának, ősszel még a BLASZ egyben játszottam, jólesett, hogy „felfigyeltek” rám, nem felejtettek el. Akkor megnéztem a gyarmatiakat, s tetszett a csapat, volt stílusa. Gondolkodási időt kértem, néhány napja pedig igent mondtam. Megigazította „öltönyét", aztán folytatta: — Tudom, most mindenki találgat, vajon mennyit „mart fel” az a csibész. Kérem, írja meg: négyezer-ötszáz a fize­tésem! Egyszerűen érdekelt a feladat, mire vagyok még ké­pes, bent tudunk-e maradni. Most úgy gondolom, ha nincs ilyen tét, nem is vállalom. Imádok játszani, benne van a véremben a nyerés. Megnyugtattam, aki látta öt focizni, azt bátran hívhatja tanúnak az elmondottakhoz. Hanem sokkal inkább foglal­koztatott, változott-e Zámbó Sándor az utóbbi években. Igaz, korábban sem voltak egetverő botrányai, de — éppen egyé­niségéből fakadóan — vibrált körülötte a levegő. — Bohém srác voltam, szerettem az életet. De ez min­denkiben benne van. Az elején, gyerekfejjel mások is meg­szédültek már. Szerencsém volt, Európa egyik legjobb csa­társorában játszhattam, igya kéz m kihasználni az élet örö­meit. A pályán csak olyankor voltak afférjaim, ha valaki tisztességtelenül, alattomosan játszott ellenem. Egyszerűen képtelen vagyok elviselni az igazságtalanságot. Közben-közben kitekintgettünk a klubszoba ablakán, fi­gyeltük a többiek játékát. Szedlák szép kapáslövése után Zámbó szájából sem késett a dicséret: — Sok az ügyes gye­rek, úgy érzem, jó csapathoz kerültem. Aztán hallgattunk egy sort. Halogattam magamban az igazán kényes kérdést: a „meddig még"-et. Mert- ugye, har­mincnyolc éves sportolótól szokás érdeklődni. Erre Zámbó kérdezett: — Vége? Mehetek öltözni? — Tulajdonképpen igen. Csupán terveiről szeretném, ha hallhatnék — válaszoltam, tompítva az egyenes kérdés élét. — Fél évet ígértem a gyarmati vezetőknek. Ha hentma- radunk, nyugodtan vonulok vissza — focizni egy kiscsapatba... Kiss László Társadalmi munkában Közel kétezer ember él Varsányban, a kis faluban, nem messze Szécsénytől. Kü­lönösebb sporteredményei nin­csenek a telelpülésnek, mint a többi — hasonló nagyságú — faluban, itt is csak a lab­darúgást űzik versenyszerűen, Csapatuk a járási „B” osz­tályban szerepel, több-keve­sebb sikerrel. Az utóbbi időben mégis «okán beszélnek a környéken Varsányról. 1081. tavaszán új sportköri vezetés alakult, s nagy odaadással látott hozzá a sportpálya rendbehozatalú- lához. Teljesen elhanyagolt, „gazdája nincs” területet kel­lett rendbehozniuk, felújítani­uk. De vajon kit keressek pá­lyaügyben? — teszem fel magamnak a kérdést. Egy já­rókelőnek mondom el jövete­lem célját, aki azonnal felvi­lágosít : — Tóth Lászlót keresse! Ő itt az egyszemélyes sportveze­tés, nélküle nem lenne még most sem focicsapatunk, s a pályát sem csinálná senki! Itt lakik a közelben, menjen, biztosan otthon találja! Megérkeztem a sportköri elnökhöz. Sportos alakú fia­talember nyit ajtót. Mint ké­sőbb megtudtam már jóval túl van a harmadik ikszen, s 17 évet focizott a helyi lab­darúgócsapatban. 1981-től ő a helvi egyesület elnöke. — Örülök, hogy megkere­sett — kezdi a beszélgetést — hir,"en rajtunk kívül kevesen tudnak arról a nagyszabású társadalmi munkáról, amit immár közel egy éve végzünk a sportpálya felújításán. — Hogyan született az öt­let? — Hosszú a történet. Azzal kezdődött, hogy múlt év már­Varsányi dúsában felkértek az elnöki teendők ellátására. Tudtam, nehéz fába vágom a fejszét, de az akkori körülmények és a sportszeretete azt kíván­ta, hogy Igent mondjak a hí­vó szóra. Általánosan hangoz­tatott vélemény volt ekkor a faluban, hogy a fiatalokra nem lehet számítani a sport­ban, úgy sem tudunk mihez kezdeni. Ezért elsődleges fela­datomnak tartottam, hogy minden kétkedőnek bebizo­nyítsam: igenis, lehet az if­jabb generációra számítani a sportban és a munkában! — Hogyan szervezték meg a társadalmi munkát? — A községi tanácstól kap­tunk százezer forintot a fel­újításra. Felvettük a kapcso­latot néhány megyei céggel, amelyek készségesen siettek segítségünkre: volt aki anya­got adott, volt aki munkagé­pet kölcsönzött számunkra. A szécsényi ÉPSZÖV és a II. Rákóczi Ferenc Termelőszö­vetkezet, a salgótarjáni AG- ROFIL, s a helyi tsz mind olyan segítséget adott, ami nélkül nem tudtunk volna előrehaladni. Külön köszönet­tel tartozunk Boros Bélának, a helyi tsz elnökének. Az ő biztató szavai, támogatása adott mindig újabb és újabb lendületet a munkának. De javaslom, hogy menjünk el együtt a pályára, nézze meg mit Is végeztünk! A falu széléhez érünk, A pályához vezető út ugyan nem első osztályú, de feljutunk oda. — íme — mutatja az el­nök — a pályát körbekerí­tettük. A betonoszlopokat mi állítottuk be. a kerítést ml raktuk fel. Hosszú, fáradságos munka volt, de utána jött a Sporthírek Mar del Plata: Poetisch La­jos nyolc fordulón keresztül megingás nélkül szerepelt a nagyszabású nemzetközi sakk­versenyen, azonban kilencedik találkozóját — világossal —, elveszítette egyre jobban be­lelendülő nagy riválisa, a vi­lágranglista-második holland Timman ellen. A hírügynöksé­gi jelentések szerint Timman a nimzólndiai védelem Shubner- változatéban készítette meg­adásra a magyar éljátékost a 35. lépésben. A háromszoros világbajnok szovjet Karpovnak továbbra sem megy, Immár harmadik partija maradt függőben, szá­mára kedvezőtlen állásban az argentin Palermo ellen. További eredmények: Braga (argentin)—Larsen (dán) 1—0. Franco (paraguayi)—An- dersson (svéd) döntetlen. Seirawan (amerikai)—Polu- gajevszkdj (szovjet) függő. Quinteros (argentin)—Pan- no (argentin) döntetlen. Giardelli (argentin)—Naj- dorf (argentin) döntetlen. Timman már 1,5 ponttal ve­zet, igaz Portisoh egy függő játszmában szaporíthatja pont­jai számát. Az élcsoport állása: Tim­man 7,5, Portlsch 6 (1), An- dersson 5, Polugajevszkij 4,5 (2) , Seirawan és Najdorf 4,5— 4,5 (1—1), Braga 4, Karpov 3 (3) , Palermo 3 (2), Franco, Pan­no és Giardelli 3—3 (1—1), Larsen 2,5 (1), Quinteros 2,5 p. ☆ San Diego: az amerikai Eve­lyn Ashford, az elmúlt évad legeredményesebb /utónője a meghívásos fedettpályás ver­senyen, a 60 yardos távon 6,48 mp-cel új, nem hivatalos, vi­lágcsúcsot állított fel, 12 szá­zadot javítva honfitársnője, Jeanette Bolden nemrégiben elért rekordján. ☆ Moszkva: a Szovjetunió téli atlétikai bajnokságán Szvetta- ü« Ulmaszova 8:54.19 perccel nyerte a 3000 métert és ezzel fedettpályás Európa-csúcsot állított fel. A régit a norvég Grete Waltz tartotta. építkezők java! Itt vannak a kapuk. A fiúk sokat vitatkoztak rajta, milyen színű legyen? Olyan, amilyen színű festéket hoztok — mondtam. Végül fehérre festettük, de nem is ez volt a legnagyobb munka. Mint lát­ja vasvázas kapuk. Rövid da­rabokból kellett összehegesz- teni, s már elkészült kapukat sem volt könnyű a helyükre tenni. Elvégeztük a szabályos méretű, hatsávos futópálya földmunkáit, kialakítottuk medrét, már csak a salak hi­ányzik. A kapu mögött — mutat jobbra — egy szakadé- kos út vezetett, ezt feltöltöt- tük, ma már ez a futópálya egy része. A másik kapu mögött kialakítottunk egy kézilabda- pályát. Ide is csak salak kel­lene. A lányok már többször mondták, ha kész lesz, elkez­denek rendszeresen edzeni. Most mondom a lényeget: az elvégzett társadalmi munka értéke 311 000 forint. Azt bizo­nyítja, nem hiába dolgoztunk. — Kik vettek részt a mun­kában? — Mintegy 130—140 ember. Fiatalok és Idősebbek egya­ránt. Akik eljöttek, azokat a sport szeretete hozta közénk. A fiatalok bizonyították, hogy lehet rájuk számítani, csak munkát kell adni nekik, s máris jönnek a hívő szóra. — Hogyan tovább? — Még nagyon sok mun­ka van hátra, az anyagkölt­séget azonban nem tudjuk előteremteni. A salak közel 30 ezerbe kerülne, aztán kel­lene öltöző is, amelyhez — mint látja — valamicske anyag már van, tégla és a te­tő elkészítéséhez szükséges anyagokra lenne szükség. Akik eddig itt voltak, azok az első hívó szóra újra jönné-. így kezdődött Labdarúgó vb-történet dióhéjban (I.) Lezajlott 305 selejtező, meg­történt a nagy izgalommal várt sorsolás —, most már a világ­ibajnoki döntő következik. Jú­nius 13-én lesz a kezdő rúgás, addig — különböző statisztiku­sok szerint — a sportviiágban minden harmadik szó a Mun- diáltal kapcsolatos. Nem kétséges, hogy a lab­darúgó-világbajnokság a föld­kerekség talán legnagyobb ér­deklődéssel várt eseményso­rozata. Népszerűségével, láto­gatottságával az ugyancsak négyévenként sorra kerülő nyári olimpia kelhet verseny­re. Az érdeklődésre jellemző, hogy az eddigi tizenegy vb-dön- tót csaknem 11 millió szurko­ló tekintette meg, s milliár- dokban fejezhető ki a küzdel­meket tv-képernyőn figyelt em­berek száma. Egy ilyen szuperesemény előtt érdemes visszafelé is tekinteni. Hogy is volt csak az elmúlt több mint fél évszázad­ban? Tehát vb-történet — dió­héjban. 1930. július 13-tól versenge­nek egymással a sportág leg­nagyobb dicsőségéért a világ legjobb csapatai. A vb-döntő­rendezés gondolata azonban már 1904. május 21-én, Pá-. riz’nn felvetődött. Akkor, um..,or hat ország nyolc kül­dötte megalakította a világ egyik legnagyobb szervezetét, a Nemzetközi Labdarúgó Szö­vetséget, nemzetközi nevén a FIFA-t A végleges döntésre azon­ban csaknem negyedszázadot kellett várni. Addig az olim­piák számítottak a labdarú­gás csúcseseményének. Az olimpiákon azonban a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság ren­delkezései értelmében csak amatőrök vonulhattak fel. Már akkoriban heves viták dúltak arról, ki is minősül valódi ama­tőrnek. öt, váltakozó sikerű ESPANA82 olimpiai torna után a FIFA kongresszusa 1928-ban, Amsz­terdamban döntött a labdarú­gó-világbajnokság bevezeté­séről. A hivatalos indokolás­ból: „A vb olyan díjmérkőzés, amelyben profi- és amatőr- csapatok egyaránt részt vehet­nek, s nem teszik vita tár­gyává a fellépő játékosok ama- tőrségét”. Hat európai és öt tengeren­túli ország rendezett eddig vb-döntőt. A lebonyolításért olyan nagy a versengés, hogy Brazília már pályázik a 2002- ben sorra kerülő XVII. vb- döntő megrendezésére. Pe­dig a mammuteseménytől már félnek egyes nemzetek, ezért vetődött fel, hogy eset­leg több ország legyen egy vb-döntő rendezője. Szó volt már például egy közép-euró­pai vb-fínáléról, amikor is Ausztria, Csehszlovákia, Ma­gyarország és Jugoszlávia len­ne a házigazda. Sir Stanley Rous, a FIFA korábbi elnöke mondotta: — A vb a futball díszelő­adása. Szüntelen feszültségben tartja a válogatottakat, min­den játékos célja, álma. Olyan díszelőadás, ' amely a sportág legnagyobb ajándéka a szur­kolók milliói számára. Szu­percsata világrészek között. Természetesen, amíg eddig eljutott a világbajnokság, akadt gond éppen elég. Már az 1928. évi FIFA-döptés után összecsaptak az országok: ki legyen a rendező. A FIFA Uruguay javára ítélt, hivatkoz­va arra, hogy az ország 1930- ban ünnepli függetlenségének századik évfordulóját. Erre Európa megsértődött, s sorra visszaléptek csapatai. Végül is Belgium, Franciaország, Ju­goszlávia és Románia jelent meg Montevideóban, Európa képviseletében. Négy év múl­va a tengerentúliak visszaad­ták a kölcsönt... Egész csalód a startnál Egyre nagyobb népszerű­ségnek örvend a Szovjetuni­óban „Az egész csalód a startnál” elnevezésű, immár hagyományos, évente sorra kerülő versenysorozat. E versengés célja a testne­velés, a sport előmozdítása á lakosság körében. A részvé­teli arány önmagáért beszél. A legelső Ilyen versenyen 260 szovjet város indított családi csapatokat, legutóbb, 1931- ben csaknem 2000 város, il­letve körzet képviseltette amúgy „családiasán” magát. Ami a sportágakat illeti, a családi versenyek eddig a leggyakrabban atlétikában, úszásban -kerültök megrende­zésre. Kiemelkedő eredmé­nyek nem születtek, de — mint a szervezők vallják, — nem Is baj, hiszen a részvé-j tel a fontos. nek. Szeretnénk rövid Idő alatt befejezni, anyagi támo­gatás nélkül azonban nem megy. Pedig de szép dolog lenne az általános iskolásokat a futópályán látni, vagy ké- zilabdás lányokat mérkőzés közben. Nem is beszélve az öltözőről... Amióta folynak a munkák azóta labdarúgóink helyzete is javult. Van két egyészsé- ges hálónk, 8 labdánk, s vég­re tisztességes mezeket is si­került szerezni. Nem csoda, hogy a látogatottság is nőtt, s a fiatalabbak vannak több­ségben ! Együtt megyünk a tanácsra, ahol sikerül elérnünk Járja József községi tanácselnököt. Érdeklődöm, mi a véleménye a munkáról? — örülünk neki. Tóth László személyében olyan em­ber kezébe került az irányí­tás, aki szívügyének tekinti a falu sportját. — Önök mennyi támogatást tudnak adni a további mun­kához? — Nekünk idén 13 ezer fo­rint a sportra fordítható ösz- szegünk, ami — hogy egysze­rűen fogalmazzak — semmire sem elég. Nem tudunk mit tenni. Elbúcsúzom. Hazafelé azon töprengek, vajon mi lesz a varsányi sportpályával. Ki se­gít a „fészekrakóknak”? A tanács nem tud több pénzt adni. Máshoz pedig nem for­dulhatnak. Ki lesz vajon az az illetékes — személy vagy szer­vezet — aki segít a varsányi gond megoldásában? Ennyi munka után ugyanis vétek lenne abbahagyni a falu sportját szolgáló pálya építé­sét! Vaskor István Játékvezetői tanfolyam A Nógrád megyei labdarú- gójátékvczető-bizottság tan­folyamot szervez. Jelentkezhet mindé 18 évet betöltött férfi, aki egészségesnek érzi magát, és szereti a labdarúgást Az első összejövetel Salgó­tarjánban, az MTSH tanács­termében (Vöröshadsereg út)' február 26-án 16 órakor lesz. Jelentkezni az MTSH mód­szertani osztályán és a hely­színen lehet. Labdarúgó-játékvezetők elnöksége Ökölvívó CSB Rangadó a sportcsarnokban A kéthónapos szünet után vasárnap megkezdődik az 1982. évi ökölvívó-csapatbajnokság. A résztvevő ugyanaz a hat csapat lesz, amelyek a korábbi években szerepeltek. A sal­gótarjáni sportcsarnokban az eddig mindkét alkalommal CSU-t nyert Bányász-válogatott rangadót vív a nyitányon a Dózsa válogatottjával. Érdekessége lesz a találkozónak, hogy a résztvevők alaposan megerősödő csapatokkal vesz­nek részt a szorítóban. Kalányos, Kotán, Borók, Csépányi leszerelt, számítanak részvételükre. A magyar bajnokságot nyert három tarjánin (Botoson, Farkason és Hraneken) kí­vül az EB-czüstérmes Somod!, továbbá Rózsa, Pintér és Réder kísérli meg az őszi 13—11-es vereségért a visszavá­gást. Az ellenfél gerincét Lehotai, Schubert, Némedi, Balogh L., Táncos, Kiss Z„ Molnár és Lévai képezi. Labdarúgás Tóstrandon a főpróba Az STC labdarúgó-szak­osztálya szem előtt tartva a szurkolók és a hazai bajnoki rajtra készülő csapat érdeke­it, a mai Vác elleni főpróbát a Kohász-sporttelepen ké­szült megrendezni. Több na­pos emberfeletti munka után a gyepszőnyeget sikerült a 20-30 centis hórétegtől és a vastag jégpáncél zömétől megszabadítani, ám az újra és újra rohamozó tél keresz­tülhúzta tervüket. Háromna­pos megfeszített munka után sem tudtak megbirkózni az ismételten elolvadó és jég­páncéllá váló hótakaróval. Így a mai főpróba az eredeti időpontban, a sérülések meg­akadályozása érdekében 13.30 órakor a tóstrandi salakos pályán kerül lejátszásra. A ma délutáni találkozóra Szabó Géza tizenegye azonos lesz — esetleg egy-két kivé­tellel — a bajnokság szolno­ki nyitányán rajtoló tizen­eggyel: Kocsis — Kruppal, Kegye, Varga, Babosán — Zsidó, Juhász, Földi — Szoó, Kovács I., Kiss. Sor kerülhet még Kovács J., Cséki, Lip- ták és (szükség szerint) a többiek játékára is. NÚGRAD — 1982- február 21., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents