Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)
1982-02-20 / 43. szám
Kerámia plasztikák és rajzok Merre jár a róka? Horyáth Sándor és Lóránt János kiállítása Mint hírül adtak, Lóránt János, Munkácsy-díjas festőművész és Horváth Sándor keramikusművész közös tárlata nyílt meg a napokban Salgótarjánban, a megyei József Attila Művelődési Központ klubjában. Horváth Sándort munkaköre B finomkerámia-iparhoz köti, a Romhányi Építési Kerámia- gyár műteremvezető iparművésze. A finomkerámia-ipar formatervezett termékei életünkben szinte mindenütt jelen vannak. De fölmerülhet a kérdés, hogy vajon mit kezdjen a látogató Horváth Sándor kézfejbe végződő kerámia plasztikáival, amelyekből egy tucatot állított ki. Valamiféle „kezarománia” ez? Vagy egészen másról van szó? Azt gondolom, hogy másról. Habár az ember keze önmagában is kifejezheti, vagy éppen jellemezheti, az embert. Amikor már nem kapaszkodásra használta ezeket a végtagjait, hanem követ, majd fémeket fogott vele, szerszámokat készített, akkor önmaga és környezete építésébe fogott bele. Amikor pedig bunkót szorongatott és már -nemcsak a vadakra vadászott, hanem társaira is, akkor szintén hagyományt teremtett. Mert hiszen — sajnos — nemcsak a szerszámot nem engedte el, hanem a bunkót sem, legföljebb rakétaiVidító gombbá zsugorította, megteremtve önnön elpusztításának lehetőségét. Mindez a kéz műve is! A kézé, amely — ha nem ökölbe szorul — simogat és más nagyszerű dolgokat művel. (Ki tudná ezt jobban egy keramikusnál.) Ki tudná? A művészettörténetben igen sok példa van arra, hogy rengetegen tudták. Hogy csak egy példát említsek, gondoljunk a vatikáni Sixtus-kápolna meny- nyezetének freskójára, az újra, amelyből — Michelangelo szerint — az élet áramát nyerte az ember. Horváth Sándor azonban mégsem elsősorban a kezekről, hanem az egész emberről beszél, és azokról a hártyákról, amelyekben az ember benne él. Arról van szó, hogy rétegek — viselkedési formák, szerepek, vagy vélt szerepek diktálta magatartás, végső soron hozzánk nőtt maszkok — kerülnek az em*i !-"'■! mi Horváth Sándor kerámia plasztikái fi Lóránt János Mátra csak egymás mellett és nem egymással élnek az emberek, bér és a világ közé. Héjak, kapcsolatuk látszatkapcsolat, amik védenek is, de el is szi- következésképpen sivár, getelnek bennünket a világt>és ember tudja kivonni »vápát ez alól. Salgótarjánban azonban koncentráltabban ért az emberi viszonylatok és ezek társadalmi vetületei- nek hatása. Ennek kifejezése, azt hiszem magas rendű műszaki és emberi kötelesség.” Lóránt János—s ez már régótamondhatjuk— eleget tett ennek a kötelességnek. Képein a lapidáris formák uralkodnak, alakjai a táj és a környezet szerves részel. Táj és környezet. Maradjunk most ezeknél a fogalmaknál, annál is inkább, mert hiszen hovatovább létkérdésévé válnak az ember számára. A táj elsősorban gyönyörködtet és fölemel, a környezet pedig manapság már az, amit önvédelemből védenünk kell, vagy kellene. Lóránt János, azt hiszem, sohasem festett és rajzolt csak tájképeket, igyekezett mindig mélyrehatóim annak szerkezetébe s fölmutatni ezáltal a „festőin” túl a másik lényeget is, az alapvető szerkezetet, ahol már a táj környezeti tényezővé válik az ember számára, amit megbolygatni felelőtlenül nem szabad. A környezet védelme ebben az értelemben az ember életlehetőségének védelme, az ember védelme önmaga ellen. A művész, aki már régóta nemcsak festő, hanem grafikus is, időközben elment Salgótarjánból Mátraalmásra. Nemtudom, hogyan érzi magát a hazai mértékkel mérve nagy hegy tövében, abban viszont biztos vagyok, hogy némcsak gyönyörködik a tájban, hanem vizsgálgatja is. A kiállításon látható Mátra-sorozat ékesen bizonyítja. A Mátrához, mint hazánk más tájaihoz, irodalmi, zenei emlékek hosszú sora fűződik. Itt, ezen a fakókék hegyen „fúj. süvölt a Mátra szele” a népdalban. Erről beszél a Mátrai képek-ben Kodály Zoltán. És erről a hegyről szól kristálytisztán ez a fekete-fehér Mátra-sorozat, amely Lóránt János munkásságában, azt hiszem, igen fontos állomás. Számomra a rajz becsüléséről és bátorságáról vall, és — bár ez talán meglepően hangozhat — az artiszti- kus szépségről. Mert hiszen Salgótarjánba költözésekor is- sok iránya, megközelítési mertem meg. Műtermében módja van az élmény és a sokszor megfordultam. Most is szépség művészi megfogalmaKatona Judit: KAROLA Ügy tudom, meghalt Karola. Gyerekslepp csúfolta, ha látta. Pirosra kente sarkait, így rótt utcákat hadonászva tollas kalapban a bolond. Házakhoz járt foltozni néha fillérekért, ahol nagyon kellett foltra-folt, rongyba cérna Kővel dobálták rossz fiúk, csúnyákat mondtak Karoláról. Még látom miként gombolyít kifésült kóclabdát hajából.Ott ül nyarak zöld árkain, belemotyog tavaszba, őszbe. Emlékeimben látom: ölt, foltoz, sorsom vásznára dőlve. Köves István: CSAK ADDIG Ott húzódik a férfikor aknazára hol megtesszük azt miről előbb vitatkoznunk kéne vagy eluttázunk arról amit tennünk kellene hol az hevít mit fáradtságnak érzünk s mit lendületnek hiszünk vakítva visszahúz hol király lehet a tyúkketrecek réme a macska léptű hóhér egy sírva gyilkoló hiúz. Lóránt Jánost 1966-ban, emlékszem egy korábbi amikor beaz zásának. A „kopár szépség” is csak első hallásra tűnhet tói és egymástól. Ha megfi- Tényközlésről van tehátszó szélgetésünkre, gyeljük, ezek a kézfejben Horváth Sándor plasztikaiban, emberekről és szerepeikről, föl ellentmondásnak. Az életvégződő plasztikák igencsak aki éppen ezt, a neiT1 kívána- az ember és a táj viszonyá- nek sok olyan jelensége van, különböznek egymástól. Van- *os magatartásformát kívánnak közöttük segélykérőek, Pedengerre állítani. Hogy ról váltottunk szót. Több mint amikor a jó szándékkal rászikárak és dundik. összeállítható' belőlük egy család, vagy más közösség a megfelelő szerepekkel együtt. Végső soron ezek asszociációs variációból kevesebb legyen az álnok önáltatás bennünk, ne vegyünk föl mindenáron magatartássémákat, ne öltsünk burkot magunkra, mert ha „burokállt össze ez a sajátos plasz- ban, születtünk” is, nem élhe tikai csoport. Vagyis héjba zárt, körbe vett terekből, a világból kihasított rendszerekből, amelyek oly gyakran — akárcsak az ember — legföljebb egymás mellettiségükkel vannak kapcsolatban egymással, az igazi szimbiózis ritkán jön létre. Pedig egyre inkább közvetlenebb kontaktusra lenne szükségünk a világgal. Nem szabadna elbújnunk az emlegetett rétegrendszerekbe, maszkjaink mögé. Ember és világ kapcsolatában ökonomikusabb feloldásra volna szükség. Erre éppen a mi korunk, igen plasztikus példával szolgál az űrhajózás köréből. Ott konkrét héjrendszerbe, a szkafanderbe bújik az ember, az űrhajós. Ha adott esetben nincs csatlakozási lehetőség, a társ, a mentő ember nem tud csatlakoztatni, akkor biztos a katasztrófa. Alkalmas dokkoló és zsilipelő rendszerekre van szükség. És ezeket nemcsak az űrhajózásban szükséges elkészíteni, hanem az emberi, a társadalmi élet más szféráiban is. Manapság az emberi kapcsolatokból gyakorta hiányzik ez, sokszor tünk igazán emberi életet a burokban. És a burok, burok akkor is, ha más-más formát vesz föl. egy évtizede már ennek. „A táj nem azonos a környezettel — jegyezte meg akkor a művész. — Az ember kényszerítve van arra, hogy környezetében botorkáljon. Amíg a Dunántúlon éltem, kiindulási szempontom a tájban való gyönyörködés volt. Ott keaggatott pátosz is hsak erőt lenebbé teszi azt, amiről szó van. A Mátra-sorozat néhol kopár, mint maga a hegy a téli szelekben A Lóránt János által „megírt” Mátra máskor meghitt zug,: ahol azt is tudja az ember, merre jár a róka. Tóth Elemér (Jj népművelési kiadványok 1982 elején több és hasznos könyv jelent meg a Népművelési Propagandairoda kiadásában. Régi hiányt pótol az „Ünnepigéző” címmel megjelent 200 oldal terjedelmű kötet, mely elsősorban a2 iskolák ünnepi előadásainak megrendezésében nyújt segítséget. A kiadvány a műsorok szövegein, kottáin kívül rendezési tanácsokat is tartalmaz. Nemcsak az amatőr színpadok szervezői és szerkesztői, hanem a színház- és irodalomkedvelő nagyközönség érdeklődését is bizonyára felkelti a „Sarokasztal-antoló- gia”, mely a Radnóti Miklós Színpad kilenc műsorának teljes szövegét közli, Keres Emil bevezetőjével. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIHIIIMIIIIIIHMIIIIII Gyűjti és őrzi a nemzeti filmvagyont 25 éves a Magyar Filmtudományi Intézel Gyűjteményezés, ismeretterjesztés, bemutatás és publikáció — a 25 éve alakult Magyar Filmtudományi Intézet összetett feladatköre. Hazánkban korábban sem gyűjtötték rendszeresen a filmeket, nem volt filmeiméleti és filmtörténeti oktatás még a Filmművészeti Főiskolán sem. Nem folytattak kutatómunkát, ^ £s plattot tartalmaz a rágzó filmklubmozgalom a nem jelentek meg filmszak- gyűjtemény. Többek között a Filmtudományi Intézet isme- könyvek^ Az 1957-es alapítást Magyar Tanácsköztársaság hír- retterjesztő, ízlésnevelő mun- megelőzően Bálára Béla, majd adóját, dokumentumfilmjeit és kájának fő csatornái. A film- Hont Ferenc kezdeményezesé- az ej5g akkor készült mun- múzeum-hálózatban 1980-ig re a Filmművészeti Főiskola kástárgyú filmet a Tegnapot. 3151 filmet vetítettek, 23 mii- keretében folytattak fumtudo- ^ háború pusztítása miatt liő néző előtt, — részben mu- mányi tevékenységet. Ennek a meglehetősen hiányos az 1945 zeális, részben új művészfil- Balázs Béla-öröksegnek az őr- eiötti filmállomány. Gazdag a meket. A-'' filmklubmozgalom zője a mai Filmtudományi In- SZOvjet, a német, a francia és kezdetektől fogva élvezte a az amerikai filmkollekció. Filmtudományi Intézet támoNálunk sajátos módon a A filmográfiai tevékenység gatását. A filmklubok vezetői, Filmtudományi Intézet tölti be a magyar filmek feldolgozásé- előadói részére szervezett to- a külföldi gyakorlat szerint ra terjed ki — magyar és an- vábbképzést biztosítanak, ve- külön intézményként működő goi nyelvű rövid ismertetéssel títéseket tartanak számukra, filmarchívum szerepét is. ellátott köteteket jelentettek Gyűjti és őrzi a nemzeti film- meg, amelyek a maguk helyén vagyont és a filmtárgyú do- a nemzeti bibliográfia felada- kumentációkat. Hatezer játék- tát hivatottak ellátni. filmet, 12 ezer híradót és egyéb műfajú filmet, több ezer foAz 1957. február 7-én nyílt A magyar film iránti érdeklődés felkeltését célozza a már nemzetközi hírűvé vált egri nyári egyetem filmművészeti tagozata' — ugyancsak az in8 NÓGRÁD - 1982. február 20., szombat budapesti és az 1972 óta Deb- tézet rendezésében, recenben, Egerben és Tatabá- A magyar filmművészet az nyán működő filmmúzeum, intézet tudományos kutató- valamint' az országszerte vi- programjának kiemelt témája. Befejezéséhez közeledik a teljes magyar filmtörténet feldolgozása és megírása. Tervezik a magyar film művelődéstörténetének feldolgozását, történelmi dokumentumok közreadását, a dokumentum és népszerű-tudományos filmek műfajelméleti kérdéseinek, a te- le^uziós filmek műfajproblémáinak, a magyar film zenéjének elméleti szintű megközelítését. A Filmtudományi Intézet nevéhez fűződik a magyar nyelvű filmkönyvkiadás megteremtése. 1960 óta jelenik meg a Filmművészeti Könyvtár. A 70. kötetnél tartó sorozatban a klasszikus filmesztétikai munkák mellett a kortárs filmelméletek is helyet kapnak. Népszerű a Filmbarátok Kiskönyvtára, a Kortársaink a filmművészetben, a Film és a közönség című sorozat. 1980-ban jelent meg először az Intézet gondozásában a Filmévkönyv. Az idén a második Filmévkönyv és a Ki kicsoda a magyar filmművészetben? című kötet megjelenését ígérik. K. M. | A Petőfi Irodalmi Múzeummal közösen jelent meg két, igen színvonalas kötet „Aa élő Jókai” című tanulmány- gyűjtemény szerzői — a jórészt a múzeumban őrzött Jó- kal-relikviák felhasználásával íródó cikkeikkel; — sokban új és korszerű képet tárnak közönségünk elé. Mácza Jánosnak a Tanács- köztársaság leverése után Bécsbe, majd Moszkvába emigrált kiváló esztétának „Eszmeiség-avantgard- művészet” címmel megjelenő írásainak első része Mácza alapvető tanulmányát — Irodalom és munkásosztály Nyugaton — és több e tárgyhoz tartozó fontos megnyilatkozá- sáf közli. A magyar művészi kerámia születéséről szól Soproni Olivér több mint száz színe? és egyszínű képpel illusztrált munkája. Ez az első összefoglalás a török hódoltság alatt készült, hazánkba került, vagy itt előállított cserépedényekről és dísztárgyakról, melyeket a régészeti ásatások során találtak. A könyvek rövidesen a könyvesboltokban is kapha- ‘ók lesznek. Gyomorégés ellen Svéd tudósok gyomorégés ellen algasavból és kettős szénsavas nátriumból olyan gyógyszert állítottak elő, amely állítólag képes a gyomortartalmat egyfajta habszőnyeggel befedni úgy, hogy az már nem hatolhat fel a nyelőcsőbe. Hiszen a gyomorégés a nyelőcső és a gyomor közötti záróizom gyengesége miatt keletkezik. Eme gyengeség révén a savanyú gyomorpép visszakerülhet a nyelőcsőbe, és ott előidézheti a kellemetlen égést.
