Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)
1982-02-19 / 42. szám
Mit mcndarck, ha szót kapnék? Újítások a z . A fit 6: ti ár r g a I o Mi b a n Ötödször ül össze idén májusban az újítók és feltalálók országos tanácskozása. A gyűlésen megyénket is számos ötletember képviseli. Azonban arra nem nyílik lehetőség, hogy mindenki, akinek mondanivalója van, jelen lehessen és szót is kapjon az összejövetelen. Az országos fórum ideje korlátozott. Ám másutt is mód nyílik az értékes gondolatok közkinccsé tételére. Kalibiólni ké é Öt-hat tucatnyi újítást nyújtott be az utóbbi másfél évtizedben Kimer László, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek művezetője. Az őszülő szakember 36 éve keresi kenyerét az acélgyárban, műszaki ötletek kidolgozásával azóta foglalkozik, mióta —esztergályosból — művezetővé lépett elő. Nem szívesen szólalna fel nagyobb, országos tanácskozáson ; de ha mégis... — Azt hangsúlyoznám — mondja —, hogy ha egy újítónak ötlete van, és az jó, akkor az ügyintézés, a kifizetéssel együtt, a lehető leggyorsabb legyen! Nekem ugyan nem voltak rossz tapasztalataim, de több újító koléga panaszkodott már. Nem a mi üzemünkben: az üzemfenntartó gyárrészlegnél, hanem máshol hallottam rossz véleményt. — Itt tehát minden a lehető leg jobb ? — Nem azt mondom, hogy a lehető legjobb, de megfelelő. Volt olyan újításom, amivel egy évet kellett várnom, amíg kiderült, mennyi belőle a haszon, de utána rögtön kifizették. Ennek ez a rendje. Nem lehetünk türelmetlenek. A tapasztalt szakember egy tisztázatlannak látszó kérdésre is felhívná az országos tanácskozás figyelmét. — Valahogy kalibrálni kellene, hogy egy ötlet meddig ■»unkaköri kötelesség, mettől újítás. Ámbár nekem még nem volt vele gondom, minden újításomat kifizették; művezetőnek nem elsősorban a technológia korszerűsítésével kell foglalkozni. De például, aki a szerkesztésen dolgozik... Arra rá lehet-e mondani, hogy munkaköri kötelessége, ha olyat kitalál, amilyen még soha sehol nem volt? Gyakorlatlan szem 20—25 kilósra becsüli azokat a vas- tömböket,- amiket a két zömök kovács kézzel haj igái a kemencébe. Hőség, zúgás, csattogás a- kovácsolóüzemben. Itt terem az újító? Itt is. Egyiküknek 900 ezer, másikuknak 300 ezer forint megtakarítást hozó javaslatát fogadták el a közeli múltban. — Lehetőséget kellene teremteni arra, hogy ha egy munkás felvet egy ötletet, akkor azt műszakiak dolgozzák ki részletesen — így Mihály Nándor, aki 22 éve dolgozik az acélgyárban. — A munkásnak egy műszaki legyen a segítője úgy, hogy jutalmat kapjon a segítésért... Dolgozó „háta mögött" Mint elmondják, a mostani körülmények közt nem tartják lehetetlennek, hogy a kétkeziek ötletével, vagy nem foglalkoznak a képzettebb szakemberek, vagy pedig a dolgozó „háta mögött”, önálló újításként nyújtják be a részleteiben is kidolgozott leleményt, így a „melós” inkább „lenyeli” ötleteit, ha egyedül képtelen a megvalósításra. A társas újításokkal kapcsolatban másik indítvánnyal is előhozakodnának a tanácskozáson. — Komolyabb újítást ma már csak csoport képes kidolgozni — vélekedik Zsidai András, akinek 31 éves acélgyári múlt van a háta mögött. — Én az ötszázalékos díj- arányt jobban megemelném. Mert öt százalék egy csoporttagnak nem hoz annyit a konyhára, amennyiért megéri újítással foglalkoznia. Ha itt egy újítást bevezetnek, az már úgy körül van forszírozva, hogy éveken át hozza a hasznot a gyárnak. Tehát megtérül, ha magasabb díj- aránnyal fizetnek... „Ki kell boxolni" Oravecz Ferenc négy évtizedet töltött el az acélgyárban, azon belül a szerszámkészítők műhelyében az utóbbi 32 évben dolgozott. Űjításai- nak se szeri, se száma. — Nem mondanék semmit a tanácskozáson. Mert én gyakorlati ember vagyok. Azt nézem, mit lehet megvalósítani a gyárban. Amihez a feltételek adva vannak, azt az újítónak „ki kell boxolni”! A meglett • szakembernek gazdag tapasztalata van a „boxolásban”, ám amikor lehet, ésszerűen, összeütközések nélkül ülteti át a gyakorlatba saját és társai újítását. Az ütközések elkerülésének egyik módja az, amivel, mint javaslattal mégis előállna az újítók tanácskozásán. — Lehetővé kell tenni, hogy közreműködőket vonjunk be egy-egy újításba. Vagyis olyan munkásokat, akik a nálunk készített szerszámokkal dolgoznak majd. Közreműködőként ő is kap pénzt az újítási díjból, így ösztönözve van arra, hogy ne gáncsoskodjon, hanem segítsen, sőt törje a fejét. Ügy emlékszem, régebben volt ilyesmire lehetőség. Most is van kerete az újítási irodának jutalmazáshoz. Ezt a keretet kéne bővíteni sokkal nagyobbra. Akkor könnyebben menne a megvalósulás... Molnár Pál Számtalan követelménynek meg"eL13en vizsgálják minősítik a különböző drogok alapanyagait a mohosai Drogunion Gyógynövénybegyűjtő és Forgalmazó K3z“s Válla kózás, laboratóriumában, ahol az exportkiajánlások mintáit is készítik. Denke Gáborné meó-vezető — képünkön — irányításával vizsgálják a teák, gyógyszef-a’"y'”-'" rek f»''a/:sz*a- ságát, nedvességtar almát, szemcs-ruTSág 'í ra ■ ű! :t és számtalan tulajdonságát, ho^y k!z' -'Jgg a fe'” -g! T; ál- t# kért növény féleségek keiüi jen k ki ar üz m !-kjBorjak a háztájiból A háztáji állattartás jelentősége közismert megyénkben is, s annak ellenére, hogy a kistenyésztők figyelme mindinkább a kisebb állatok — a sertés, juh, nyúl — felé fordul, még mindig sokan — elsősorban az idősebbek — foglalkoznak marhahizlalással, s ezzel tevékenységük szervesen illeszkedik a népgazdaság húsprogramjához. Mindez természetesen a mezőgazdasági nagyüzemek és a megyei takarmányozási és állattenyésztési felügyelőség támogatása nélkül korántsem lenne ilyen jelentőségű. A felügyelőség például 1981-ben a csaknem ezerkétszáz, kistermelők által leadott állatból 318 darabot vásárolt fel. amelyeket telepeken » továbote- nyésztenek- Az akciók eredményeként tavaly mindössze 14 kisborjú került vágóhídra a megyében, valamennyi többi társa tenyész- vagy hízó- állatként termel Nógrádban. A tenyésztői kedv fenntartása, esetleg további növelése érdekében a napokban a felügyelőség — amely az egész megyében egyedül végzi az intervenciós borjak felvásárlását — a korábbi 45 forintos kilónkénti felvásárlási árat 55 forintra emelte a 10— 30 napos magyar-tarka üsző- borjak esetében. Az erősebb segítse a gyengét Beszélgetés dr. Vendégh Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel Nem „elvárás*; lehetőség! Állandó téma a differenciáltság és a differenciálódás. Ez a jelenség, mint a gazdálkodás természetes kísérője, a mezőgazdaságban összetettebb, nagyobb mértékű és sok tekintetben más természetű, mint a népgazdaság egyéb területein. A termelés objektív feltételeinek különbözősége — közöttük is elsősorban a földminőség, az éghajlati és domborzati viszonyok, az ismétlődő természeti csapások — miatt azonos munka mellett is jelentős eltérés van a termelési eredményekben. Az ezzel kapcsolatos gondokról, nehézségekről beszélgetett munkatársunk dr. Vendégh Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel. — A „kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó üzem” címszó alatt nem néhány eldugott nógrádi falu, vagy alföldi tanya húzódik meg csupán, hanem a termelőszövetkezetek egyharmadáról, a mezőgazdasági termelés egynegyedéről van szó. A szabályozók módosítása során figyelembe vették-e ezt a körülményt? — A gazdálkodás eltérő feltételeit az ágazat szabályozó rendszerének kialakításánál és továbbfejlesztésénél mindig számításba vettük. A kedvezőtlen adottságú nagyüzemek már az elmúlt évtizedben is megkülönböztetett állami támogatásban részesültek. Szeretném azonban azt is leszögezni, hogy a megkülönböztetett támogatás egy hektárra jutó összege így sem érte el a többi szövetkezet átlagát. Ez természetes is, hiszen hiba lett volna, ha például a beruházások támogatása nem oda áramlik, ahol a leggyorsabban térül meg. — Milyen eredményt hoztak az eddigi intézkedések? — A kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodó üzemek egy része nemcsak megerősödött, hanem képessé vált megkülönböztetett támogatás nélkül is eredményes gazdálkodásra. Mintegy 100 szövetkezet azonban sajnos ma is ismétlődően veszteséges, 70 —80 gazdaság pedig igen alacsony jövedelmezőséggel termel. Hozzá kell azonban tennem, hogy a nehezedő külgazdasági viszonyokhoz igazodó gazdaságpolitika a mező- gazdasági üzemek szabályozó rendszerében is kifejeződött. Az utóbbi két évben a már említett 170 kedvezőtlen adottságú üzemen kívül további mintegy 200 termelő- szövetkezet is csaknem elvesztette a korábban is gyenge versenyképességét. — A „gyengébb”, tehát nem egyszerűen pénzügyi okokra vezethető vissza, hanem ezek szerint számos más tényező is közrejátszott? — Nem volnánk tárgyilagosak, ha egyoldalúan csak a támogatás mértékében keresnénk a gyenge eredmények okát, az ugyanis szinte minden esetben több, egymást erősítő tényező együttes hatása. E gazdaságokra jellemző az átlagosnál gyengébb földminőség és sok esetben az ismétlődő ár- és belvízkár. Mintegy száz szövetkezetnél a vezetés, az üzem- és munkaszervezés színvonala, az adottságoknak nem megfelelő termelési szerkezet, a munka- és technológiai fegyelem lazasága stb. is részes a tartósan gyenge eredményű gazdálkodásban. — Mi tette indokolttá, hogy éppen most nyúljanak határozott kézzel ehhez az üzemcsoporthoz; most, amikor meglehetősen híján vagyunk a fejlesztési lehetőségeknek? — A mezőgazdaság előtt álló feladatok szükségessé teszik, hogy a jelenleg alacsony jövedelmű termelőszövetkezetek is nagyobb részt vállaljanak a termelés gazdaságos növeléséből. Enélkül ugyanis a gabonatermesztés és a hústermelés tervezett növekedési üteme nem érhető el. A jövedelmező termelés feltételeinek megteremtése tehát nemcsak e szövetkezetek és az itt élő népesség jövője, hanem az ágazat termelési, ellátási és exportfeladatainak teljesítése szempontjából is rendkívül fontos. A komplex meliorációs programok gyorsítása, a termőföld jelenleginél teljesebb körű és észszerűbb hasznosítása, a gépellátottság javítása mellett, az érintett területeken a foglalkoztatottságot az eltartóképességhez kell igazítani. A mezőgazdasági termelésben észszerűen nem foglalkoztatható munkaerőt ipari és egyéb tevékenységekben kell lekötni. Ez utóbbit szolgálja például az a rendelkezés, ami szerint a kedvezőtlen adottságú üzemek az alaptevékenységen kívüli tevékenységük bővítéséhez igénybe vehetik a termelési adóból visszafizethető fejlesztési hozzájárulást. Megszűnik emellett a rnezőgaz- dasági-ipari és az ipari-mezőgazdasági termelőszövetkezeti kategória, és az ezzel együtt járó termelési adó, valamint — a budapesti agglomeráció kivételével — a megyei városokban gazdálkodó nagyüzemek többlettermelési adója. — Végső soron a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről van szó. Konkrétan mit tesznek ennek érdekében? — A termelési szerkezet észszerű, hatékony átalakításának ösztönzése érdekében a kedvezőtlen adottságúnak minősített, valamint az átlag 17 aranykoronát meg nem haladó szántóterületű mezőgazda- sági nagyüzemek több fontos termékre külön árkiegészítést kapnak. Ennek mértéke differenciált, néhány terméknél elérheti az árbevételnek akár a 25 százalékát is. De például a leggyengébb földeken gazdálkodók 39 százalékos ár- kiegészítést kapnak a kalászos gabona értékesítése után. Ez nemcsak a 15 millió tonnás gabonatermelési cél elérését szolgálja, hanem azt is, hogy azokban a gazdaságokban is többet törődjenek az alaptevékenységgel, ezen belül a növénytermesztés most már gazdaságossá váló hozamnövelésével, ahol eddig erre pénzügyi okok — a melléktevékenységből származó jövedelem — nem késztették a gazdaságokat. És ami nagyon fontos: az árkiegészítés akkor is jár, ha a nagyüzem például a saját termelésű takarmányt a kistermelőknek adja el. A vásárolt takarmány értékével azonban az árkiegészítés alapját csökkenteni kelU Mivel a 17 aranykoronánál kisebb értékű földdel gazdálkodó tsz-ekben elsősorban a tömegtakarmányra alapozott állattenyésztési ágazatokat indokolt fejleszteni, ezért a juh- és szarvasmarha-állomány forgóeszközigényét nem a fejlesztési, hanem az üzeni számára gyakorlatilag zárolt, kötelező tartalékalapból lehet majd finanszírozni. Mindemellett, hogy az „erős segítse a gyengét” ne csak igény legyen, 1982 januárjától lehetőség nyílik arra is, hogy ha egy erős gazdaság bármilyen jellegű közös vállalkozásba fog egy gyengével, akkor a közös vállalkozás teljes nveresége, hangsúlyozom: a teljes nyeresége, a gyengébb téeszre érvényes — általában alacsonyabb — adó alá esik. Mindezek alapján úgy gondolom, 1982-től olyan feltételrendszert teremtettünk, hegy ha az üzemek kihasználják lehetőségeiket, akkor a gazdálkodás színvonalának emelésével a személyes jövedelmek növelésének alapjait is megteremthetik. Bonyhádi Péter Lakásokkal gazdálkodva Balassagyarmaton A VI. ötéves tervben Balassagyarmaton megépülő lakások minél igazságosabb elosztására a városi tanács ,vég* rehajtó bizottsága irányelveket dolgozott ki. Hogy mi szükség volt erre? Ami a legfontosabb: egyetlen dokumentumban együtt található minden fontos szempont, amelynek alapján az elosztás történik' A lakásgazdálkodási koncepció előírja, hogy fokozottan kell törődni a fizikai állományban dolgozók és a termelést közvetlenül irányítók lakásgondjainak megoldásával. A lakásügyi társadalmi bizottság két tagja az elmúlt évben 170 lakás új gazdáit, minden harmadikba fiatal házasok költözhettek, míg az OTP értékesítette 89 otthonból hatvankettő kulcsát kapták fiatalok. A városkép egységesítése vébérlőit választotta ki az 505 gett a korszerű, csoportos/la- igény ló közül. Legtöbben OTP- kások építését szorgalmazzák Épül a lakótelep A salgótarjáni Hársfa utcában a tanácsi építők és a STÉSZ közreműködésével új lakótelep épül. A szövetkezet a 6-os, 7-es, 8-as és 9-es jelű épületeket vállalta, melyek Ncr Fines-technológiával készülnek. Ez az „import”-mód- szer már bevált a Beszterce- lakőteleoen. A 19 lakást magukba fog’aló énéi’etek közül cl 6-0^ - — I op ^”25 o’őtt. áll. a 7-esnek már kész az alapja, a 3-us, ‘S-es pedig most készül. A négy lakóházból hármat az idén szeretnének átadni. A NOTÉV 39 lakásos épületeket húz fel, melyekhez nagy salakblokkokat használnak anyagul. A 4-es jelű szerkezetileg kész, téliesítve a belső munkákat végzik rajta. Szeretnék az idén átadni. T '"vanakkor megkezdték az 5-ös jelű ugyancsak 39 lakásos ház alapozását. lakás iránt érdeklődtek, de sokan pályáztak tanácsi bérlakásra is. A tavalyi 170 lakásból 100- ba fizikai dolgozók, munkások költöztek családjaikká1 örvendetes, hogy a város gyárai, üzemei segítik dolgozóik otthonteremtését. Így — kisebb összegű támogatással és Balassagyarmaton. Ehhez természetesen telkeket kell biz" tosítani. A nemrég elkészült beépítési tervet a végrehajtó bizottság január közepén fogadta el, így az idén 106 telket alakítanak ki, értékesítésük rövidesen elkezdőd11: A patyarci városrészben 40 telket szándékoznak eladni az nagyobb kölcsönökkel — az építkezőknek, a kisajátítások elmúlt esztendőben negyvennégyen jutottak OTP-lakás- hoz. Nem kis gondot jelent a szűkösebb viszonyok között a többgyermekes családok megfelelő lakáshoz juttatása. Egy esztendő alatt 56 igénylőből 34 kérését teljesítették — többnyire tanácsi bérlakást kaptak — a többiek helyzetén az idén segítenek. Az állami bérlakások közül ügyében tárgyalnak az illetékesek. A délkeleti városrész részletes rendezési terve megérkezett, annak jóváhagyása után a tervidőszak végéig 300 lakásból álló modern telep épülhet meg. Az önerőből építőknek nyújt segítséget a városgazdálkodási vállalat „szolgáltatása”: a magan- építtetők irodája, ahová mind gyakrabban fordulnak az ott' hont teremteni szándékozók. NÓGRÁD - 1982. február 19.. pánté1»
