Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)

1982-02-18 / 41. szám

Az utánpótlás nyomában a Madácfiban Á tagozat mégis más? Régi „tornaórák” emléke kavarog bennem, amint Szarvas József testnevelővel a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépis­kola tornaterme felé tartunk. A testnevelési osztályok' kö­vetelményeiről, gondjairól be­szélgetünk, s arról, hogy mi­lyenek a tagozat tapasztalatai a tanintézetben. A tornate­remből zongoraszó hallik, s belépve az ajtón egy óra kel­lős közepébe csöppenünk. „Zenélő óiók" Oláh Zoltánná testnevelő Irányításával az I/A. torna­versenyre készül, éppen a szabadgyakorlatokat próbálja a lányok csapata. Gedőczi Zoltán tanár „szolgáltatja” zongorán a zenét. A fiúk a korláton próbálkoznak. A nagyszerű felépítésű srácokról ki gondolná, hogy még csak elsősök ? — Kitűnően sikerült az idén a beiskolázás — mutat kör­be Oláhné, a gyakorlatok kö­zötti rövid szünetben. — Ügyes gyerekek érkeztek. Öröm ve­lük dolgozni. A tanterv sze­rint általános képességfejlesz­tés folyik az órákon, ám igyek­szünk a tanulók sportági moz­gásanyagát is figyelembe ven­ni. Az iskola nyolc éve indít tagozatos osztályokat, s min­den évfolyamon akad 3—4 aranyjelvényes sportoló. A testnevelési osztályok tanulói­nak kétharmada heti öt test­nevelésórán és legalább öt sportági edzésen vesz részt, míg az egyharmadnak csak három órája van hetente. Ez a harmad azokból a gyerekek­ből áll, akik nem bírták a tagozat emelt követelményeit. — Komoly munka hárul a tanulókra, különösen akkor, ha az egyesület, vagy a válogatott emeli a szintet — magyaráz­za Szarvas József. — Jelen­leg tíz válogatott kerettag van a gyerekeink között. Közben a lányok ismét el­kezdik, lendülnek a lábak, kecsesek a mozdulatok, mi pe­dig a testnevelés feltételeiről beszélgetünk. — Hiányzik néhány speciális erősítőszer — kapcsolódik a beszélgetésbe Gedőczi tanár úr. — Az órai testnevelés körülményei kitű­nőek. Megfelelő a termünk, hetente egyszer a városi sportcsarnokot is megkapjuk, és közel van a Kohász-stadi­on is. Az egyesülethez való kötő­désről Oláhné mond véle­ményt: — Jobban kellene ereznünk az STC figymét. Máshol a klubok felöltöztetik a testnevelési osztályokat. Szarvas József még kollé­gájánál is borúlátóbb: — Nem jól foglalkozunk az utánpót­lással. Papírra fektetjük a felmérések eredményeit, ho­lott először általános mozgás- kultúrára kellene megtanítani a gyerekeket. Hiányolok egy határozott megyei elképzelést: hogyan lehetne az erőket, a tehetségeket irányítani. A túlzott, atlétikára erőltető koncepciót hazárdjátéknak tartom. Az atlétikus képzés félreértelmezésének. Elvonják más sportágaktól az ügyes srácokat, de ha felnőnek, alig profitál belőlük a megye. • Oláhné a torna dicséretével folytatja: — Éveken keresz­tül nem volt tornaverseny a megyében, most kis élénkü­lést érzek. Élvezik a lányok, szeretnek zenére mozogni, lenne tábora a ritmikus sport­gimnasztikának. Valaha talán a torna egyed­uralkodó volta miatt nevez­ték tornatanárnak a testne­velőt — morfondírozok ma­gamban, majd elköszönünk az osztálytól, s az igazgató ajta­ján kopogtatunk. Az igazgató szemével Csik Pál — egyébként hat éve áll az intézet élén — örömmel fogad bennünket, annak ellenére, hogy nem voltunk bejelentve. Félre­rakja munkáját, s máris nya­kig benne vagyunk a tagozat életében. — Beiskolázási gondjaink nincsenek — mondja az igaz­gató —, mert a tagozat beke­Zeneszóra folyik az óra. A mérlegálláson még van csiszol- nivaló. rült a köztudatba, s a test­nevelők megfelelő tanulókat irányítanak hozzánk. Van presztízse, hiszen a végzés után sok tanítványunkat ve­szik fel a testnevelési főis­kolára. Természetesen akad­nak még félreértések, van aki azt hiszi, elég ha a gye­rek tud egy bukfencet vetni. Szinte kérdeznünk sem kell, Csik Pál sorolja az adatokat. Például azt, hogy pár éve még alig tudták betölteni a létszámot, a mostani első év­folyamot pedig dupla jelent­kezőből választották ki. Még­pedig szigorú követelmények alapján. Nem elég a sportági felkészültség, a jelentkezőnek legalább négyes rendű tanuló­nak kell lennie. Aztán a tagozat speciális gondjairól faggatom az igaz­gatót. Mint mondja, az is akad: — Itt a gyerek hoz áldozatot, a tanároktól pedig differenciált munkát kíván a tagozat. Szerencsére, minimá­lis a lemorzsolódás, évente talán egy-egy gyerek akad, aki nem bírja a követelmé­nyeket. Általában a jó spor­tolók egyben a legjobb tanu­lók is. Szóval, örülök a tago­zatnak, fellendült a testkul­túra iskolánkban, rangja lett a sportnak, kezd életformává válni. Ez nagyban köszön­hető a kitűnő pedagógusgár­da áldozatos munkájának. Kezdem azt hinni, hogy nincs is nehézség a tagozat­tal, amikor az intézetvezető a középiskolai sport elhanya­goltságára tereli a szót: — Néha úgy érezzük, mint­ha az utánpótlás-nevelés csak az általános iskolások sport­jából állna. Sem erkölcsileg, Belelendültünk a beszélge­tésbe. Csik Pál bizonygatta a szakközépiskola és a gim­názium tanulói közötti ma­gatartásbeli különbséget, s a két képzési forma „közös ház­Csik Pál tartásának” előnyeit. Szinte minden oldalról körbejártuk már a tagozatot, amikor meg­érkeztek az érdekeltek, a ta­nulók. Szarvas József sem anyagilag nem érezzük a sportszervek figyelmét. Ki hinné, hogy néha gondot je­lent két kézilabdát megvásá­rolni? A sportudvarunk épí­tése is abbamaradt. Elfogyott a pénzünk. — Szeptembertől az isko­lák is átállnak az ötnapos „munkahétre” — vetem köz­be. Még meg sem fogalma­zom a kérdést, már jön rá a felelet: — Igen, néhány órát át kell tennünk délutánra, s ez még rugalmasabb munkát követel a pedagógusoktól. Viszont könnyebbség, hogy szombaton eddig többnyire hiányoztak a tagozatosok, mert sokuknak versenye, vagy mérkőzése volt. Alulnézetben Megismerkedtünk egymás­sal, elmondom, mi járatban vagyok. Tőlük azt szeretném megtudni, milyen a tagozat alulnézetből. — Jobb kedv­vel jövünk iskolába, pláne, ha testneveléssel kezdődik a nap — mondja Telek Olga III. osztályos síző. Az asztaliteni­szező Tamássy Judit egyet­értőén bólint, majd hozzáte­szi: — Aki a sport területén szeretne továbbtanulni, an­nak ideális a tagozat. Mi például fakultatív testneve- llési és sportismereteket is ta­nulunk. — No és hogyan lehet a sportot és a tanulást össze­egyeztetni? — vetem közbe az unalmassá koptatott kérdést. Ekkor szólal meg először a negyedikes atléta, a szűksza­vú Szabó Gábor: — Szerin­tem a sport a tanulást nem befolyásolja — mondja, s kér­dően néz társaira. Azok csak helyeslőén intenek a fejükkel, ezért tovább próbálkozom: — És az edzőtáborok? — Ott is folyamatosan ta­nulunk, ezért nem okoz ne­hézséget az iskolai kiesés — válaszol Telek Olga. Sürget az idő, lassan vége a szünetnek, ezért már csak egyetlen dolgot kérdezek: — Jobb közösség-e a tago­zatosoké, mint a többi osz­tály? Tulajdonképpen ezt már az igazgatótól is megkérdeztem, s ő határozott „nem”-mel fe­lelt. Kíváncsian várom a ne­bulók válaszát. Szabó Gábor nem nyilatkozik, Tamássy Jutka ingatja a fejét, majd Telek Olga oldja meg a hely­zetet: — Nem. A tagozat pon­tosan olyan, mint a többi osz­tály! — mondja határozottan. Aztán elköszönünk, s félig magamnak dörmögöm: én azt hittem, a tagozat mégis más... Kiss László Előkészületi labdarúgó-mérkőzés Ózdi Kohász—Bgy. SE 3—1 (1—0) Balassagyarmat, 400 néző, v.: Urtbán. Özd: Fekete (Szö­ged!), — Tokár, Sípos, Fegy- vemeki, Bíró — Ligeti, Amb­rus, Kajdi — Becsei (Tóth), Utassy, Stanev, (Bácskái I.) Bgy. SE: Pintér (Nyúl), — Pri- beli, Robb, Homyák, (Kövér, Friedmann), Lajkó — Föl­des!, Dudás, Zámíbó, — Szá­lai, Kovács I., Szedlák. Szép számú nézőközönség előtt került sor a két csapat találkozójára. Az első per­cek hazai támadásai után a vendég NB I-es csapat vette át a játék irányítását. Szá­mos gólhelyzetet dolgoztak ki, s főleg távoli lövésekkel kísérleteztek, de eredményte­lenül. A 35. percben aztán egy védelmi hibát követően a fel­futó Tokár a kapujából ki­induló Pintér felett fejelt a hálóba. 1—0. A második játékrész gyors vendéggóllal kezdődött. Egy ártalmatlannak tűnő beadást követően Bácskái 1. fejelt Pin­tér kapujába. 2—0. Ezután teljesen megváltozott a játék képe. A hazai középpályások ritmust váltottak, s jól szőt­ték a támadásokat. A gyar­mati csatársornak ezen a mérkőzésén semmi sem si­került Jobbnál jobb gólszer­zés! lehetőségeket szalasztot­tak el. Az 57. percben a Fri­edmann buktatásáért meg­ítélt büntetőt Zámbó értéke­sítette. 2—1. Már-már a leve­gőben lógott az egyenlítő gól, amikor TJtassy növelte a ven­dégek előnyét, beállítva ezzel a végeredményt. 3—1. Jó mérkőzést vívott a kéí csapat. A hazaiak egyenran­gú ellenfélnek bizonyultak, magasabb osztályban játszó ellenfelükkel szemben. A sok kihagyott helyzet miatt azon­ban ez az eredményben nem mutatkozott meg. A Bgy. SE legközelebb pénteken lép pályára Salgótarjánban, a Síküveggyár ellen. — vaskor — J STC—Recski Ércbányász 1—0 (0—0) Recsk, 300 néző, vt Lóczi. STC: Kocsis — Kruppai (Csé- ki), Kegye, Varga, Babcsán (Kovács J.) — Zsidó, Juhász (Pandúr), Földi (Lipták), Föld­házi (Csernák) — Szoó, Ko­vács I. Recsk: Magyar — Bá­lák, Meggyesi, Martis, Kiss — Tóth, Percze, Ambrus — Ben- csok, Bódi II., Szabó. Az előkészületi mérkőzések során először, kitűnő talajú pályán játszott az STC. Már az első percekben átvette a játék irányítását a tarjáni csa­pat. Az 5. percben Földházi 16 méterről lőtt félmagasan kapura, Magyar a kapufa mel­lett csípte el a labdát. A 10. percben Kovács I. verekedett ki helyzetet, majd a bal sarok felé lőtt, Magyar el vetőd ve mentett. A 20. percben Juhász kapáslövése a kapufa felső lapjáról szállt a játéktéren kí­vülre. A 31. percben Kruppai beadását Juhász fejelte kapu­ra, Magyar a gólvonal előtt csípte el a labdát. A 32. perc­ben a mérkőzés során először akadt dolga Kocsisnak: Per­cze bombáit a jobb felső, majd a jobb alsó sarokból védte bra­vúrral. Szünet után mintegy húsz percen át kiegyensúlyozott volt a küzdelem, események nélkül. A 73. percben a felfu­tó Meggyesi lőtt kapura, a kapufa mentett. A 85. percben Kovács lövése adott munkát Magyarnak. A 87. percben Bencsok felső sarokra küldött lövését hárította Kocsis. A 89.' percben egy előreívelt labdá­nál Kiss lyukat rúgott, Szoó elcsípte a labdát, s laposan, a kimozduló kapus mellett a jobb sarokba küldte. 1—0. Az utolsó percben Zsidó lövését öklözte az oldalvonalon túl-' ra Magyar. Az ellentétes félidőkből álló találkozón a középpályás sor lassan szervezte a játékot, a támadók viszont többnyire áll­va akarták megoldani helyze-; teiket Nagybátony—H. Gáspár SE 6—1 (1—1) Nagybátony, 100 néző, v.: Séber. N.-bátony: Palchuber, (Kiss) — Taimás, Berták, Szaibó Gy., Simon (Orosz), — Hugyecz, (Tóth D.), Lászlók, Berindán, — Szabó L. (Sző­ke), Dóra Z. (Dóra J.), Bo­csi (Loch). A 22. percben Ecker. 14 mé­terről bombagólt lőtt a bal felső sarokba. 0—1. A 37. percben egyenlítettek a ha­zaiak: Lászlók közeli lövése utat talált a hosszúsarokba. 1—1. Az 50. percben Lász­lók Tóth D. remek átadásá­val kilépett a védők gyűrű­jéből, és a kifutó kapus mel­lett a bal alsó sarokba gurí­tott. 2—1. Egy perc múlva. Loch egy 16-osról megítélt szabadrúgást, a jobb felsfl sarokba nyesett. 3—1. A 72.' percben Dóra J. 17 méterről ballal lőtt a vendégek kapu­jába. 4—1. Három perc elJ teltével Loch közelről talált a hálóba. 5—1. Közvetlenül a befejezés előtt Tóth átadását a felfutó Dóra J. kapásból lőtte a hatvaniak kapujának közepébe. 6—1. , Röplabda Két hét Amerikában Emlékezetes, hogy tavaly az Egyesült Államok női röplab­dacsapata —, amely egyéb­ként a sportágban a legjob­bak közé tartozik — tavaly hosszabb ideig Budapesten tar­tózkodott, és hivatalos mér­kőzések mellett közös edzése­ket is tartott a magyar válo­gatottal. Viszonzásképpen a közelmúltban meghívást ka­pott a magyar női röplabda- válogatott, melynek értelmé­ben Colorado Springsben ven­dégeskedhetne, közös edzőtá­borban az amerikaiakkal. Az utazás elől a pénzügyi akadá­lyok is elhárultak, és — mint Mandula László, a szövetség Sívilágbajnokság Oslóban Oslóban csütörtökön délu­tán a sportszerető V. Olaf ki­rály megnyitja a 34. északi sí­világbajnokságot, majd tízna­pos vetélkedés dönt tizenhá­rom szám 39 arany- ugyan­annyi ezüst- és bronzérméről. Hírügynökségi jelentések sze­rint 29 nemzet 332 indulója próbál szerencsét a Holmen- kollen patinás létesítményei­nek haván és sáncain. Az északi síelés „Mekkája” há­rom éve ünnepelte századik születésnapját, s abból az al­kalomból teljesen felújították. Az oslói esemény két szám „ősbemutatóját” is jelenti. Most rendeznek első ízben a 90 m-es sáncugrásban és az északi összetettben csapatvia­dalt, s avatnak bajnokot. A sánc körül nincs is semmi hi­ba, pedig az utóbbi napokban óriási mennyiségű hó esett a norvég fővárosra. Ez a meny- nyiség azonban feltétlenül za­varó a sífutópályákon, ahol helyenként egy méter vastag a takaró. főtitkára elmondta, — vasár­nap utazik is a csapat. — 13 személyre kaptunk meghívást, a csapatvezető dr. Radó Dezső elnökségi tag és dr. Kotsis Attiláné vezető edző irányításával 11 játékos kel útra. A névsor: dr. Bánhe- gyiné, Szűcs, Lengyel, Szabó, Gerevichné (Vasas), Gálhidi, Torma, Kőszegi (Bp. V. Izzó), Feketéné (Ű. Dózsa), Kőrös (BSE), Pomikálszkyné (egye­sületen kívüli). — Küldöttségünk március 9-én 14.30-kor érkezik vissza Budapestre, és az Egyesült Ál­lamokban eltöltött két héli alatt a mindennapos edzés­program mellett két hivatalos válogatottmérkőzést is vív a házigazdákkal. Az amerikai túra jól Illeszkedik a világ- bajnoki felkészülésbe, melynek a soron következő állomása az! április 4—8-án Szombathelyen megrendezendő jubileumi 10.' Savaria Kupa lesz. Ökölvívás Elénk az érdeklődés Salgótarjánban Február' 21-én rangadóval rajtolt az ökölvívó szakszer­vezeti válogatottak csapat- bajnoksága. A salgótarjáni vá­rosi sportcsarnokban 10 órai kezdettel a Bányász-válogatott a Dózsa-válogatott legénysége ellen lép szorítóba. Az össze* állítások egyelőre még nem láttak napvilágot, mindkét együttes szakvezetői titkolóz­nak, de annyi már bizonyos, hogy mindhárom salgótarjáni válogatott bunyós — Botos Ti­bor, Farkas Sándor, Hranek Sándor — helyet kap a bá­nyászok csapatában. Egyébként a jegyek árusítá­sa már megkezdődött, és szo­katlanul élénk az érdeklődés a találkozó iránt. Elővételben 8- tól 16.30 óráig az STC gaz­dasági csoportjánál, 16.30 után pedig az egyesület klubjában, Szabó Bélánál lehet belépőt vásárolni a mérkőzésre. Természetbarátok értekezlete Nógrád megye természetba­rátainak kétnapos aktívaérte­kezletére a hét végén, szom­baton és vasárnap Hollókőn kerül sor. A tanácskozás napi­rendjén többek között a ta­valyi év értékelése, az idei esztendő feladatainak megbe­szélése, diavetítés, környezet­védelmi tájékoztató és klub* est szerepel- Az értekezlet résztvevői már pénteken este Hollókőre érkeznek, és a köz­ségi párthelyiségben ismerke-; dési esten vesznek részt. NÓGRÁD — 1982. február 18., csütörtök 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents