Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)
1982-02-16 / 39. szám
Iráni küldöttség Budapesten Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Péter János, az ország- gyűlés alelnöke és Púja Frigyes külügyminiszter fogadta az iráni küldöttséget, amely az iráni forradalom győzelmének harmadik évfordulója alkalmából tartózkodik Budapesten, Abbas Duzduzani parlamenti képviselő vezetésével. A magyar—iráni kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről, valamint kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről folytattak megbeszéléseket. Az iráni küldöttség vezetője tolmácsolta az iráni nép és az Iráni Iszlám Köztársaság vezetőinek jókívánságait, s tájékoztatást adott az iráni helyzetről. •ír Abbas Duzduzani hétfő délután Budapesten — az iráni nagykövetség épületében — találkozott a magyar sajtó képviselőivel; ismertette, milyen mélyreható társadalmi, politikai előzményei voltak az iráni forradalomnak, s győzelme után milyen erőfeszítéseket kell tennie az ország vezetésének új társadalmi célok eléréséért, s hogy a tömegekkel együtt miképpen veszik fel a küzdelmet a külső ellenség, az imperializmus erői ellen. Az MTI tudósítójának kérdésére a küldöttség vezetője a magyarországi megbeszéléseket nagyon jó légkörű, tartalmas találkozónak mondta, amelyek során köszönetét tolmácsoltak az iráni nép forradalmi ügyének támogatásáért. * (MTI) A nyugatnémet kormány „helyesbit" NSZK kormánya „ma- jellegű nyilatkozásnak” te- k Á\ Bemard Rogers tábornoknak, a NATO európai haderői főparancsnokának azt a vasárnapi követelését, hogy az Egyesült Államok nyugateurópai szövetségesei 1983. és 1988. között reálértékben évi négy százalékkal növeljék katonai kiadásaikat. A nyugatnémet értékelést Kurt Becker kormányszóvivő ismertette héfői, bonni sajtó- értekezletén. Becker kijelentette: a katonai kiadások növelésére vonatkozó amerikai követelések közismertek, és azokat nem kell „dramatizálni.” Egy ilyen lépés egyrészt az NSZK pénzügyi lehetőségeitől függ, másrészt feltételezi a NATO-tagállamok közös megegyezését — mondtaHaig amerikai kulügymi- nisszternek a szovjet—nyugatnémet födgázcsőszerződéssel kapcsolatos legutóbbi európai bírálatára reagálva a nyugatnémet kormányszóvivő tömören, de egyértelműen leszögezte: az NSZK aláírta a szerződést, és nem fogja megszegni azt. (MTI) A gazdasági bíráskodásról r (Folytatás az 1. oldalról) gazdasági vélemény, hogy a gazdálkodó szervezetek inkább elviselik megrendelői minőségükben a bizonytalanságot, minthogy szállítói minőségükben határozott és szankcionálható kötelezettségeket vállaljanak. — A gazdálkodó szervezetek közötti viták eldöntésénél sem téveszthető szem elől, hogy a szerződés mikénti teljesítése végső soron az egyes emberen, a fogyasztón csattá». A bíróságok ezért szigorú gyakorlatot folytatnak a termelőkkel, a vállalatokkal, szemben, az ám, a szolgáltatás minőségét csorbító hibás, teljesítés következményei tekintetében. Kimondta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a vásárlói kifogások elbírálásakor nem a szállítási szerződés általános szabályai, bánéin az árrá Vonatkozó speciális jogszabály rendelkezései szerint kell eljárni. A forgalom biztonsága érdekében jogszabályaink szoros elévülési és jogvesztő határidőket állapítanak meg a szavatossági jogok érvényesítésére. Ez helyes, mert nem lehet a bizonytalansági hely. zetet sokáig fenntartani, s a kifogások alapossága sem bírálható el megbízható módon, viszonylag hosszabb idő elteltével. Mégis sűrűn előfordul, különösen az új lakások építésénél, az úgynevezett lakásszavatossági ügyekben, hogy a megrendelő azért nem érvényesíti igényét az előírt határidőben, mert bízik abban, hogy a vállalkozó elvégzi a szükséges javításokat, esetleg hatósági intézkedésre vár. Mire az igényt érvényesítenék, a vállalkozó a jogszabályban foglalt elévülési idők elteltére hivatkozik, és megtagadja a szavatossági igények kielégítését. A bíróságok ilyen esetben általában arra az álláspontra helyezkednek, hegy mindaddig, amíg a megrendelő számíthatott, a kivitelező, esetleg a hatáság megfelelő intézkedésére, az elévülés nyugszik, és kötelezi a vállalkozót a megrendelő szavatossági igényének a kielégítésére, a szükséges javítások elvégzésére. Milyen bírói tapasztalatok vannak a gazdasági bírság alkalmazásáról? — A gazdasági bírság jogrendszerünk egyik sajátos, annak jellegzetességeihez jól igazodó, mondhatni, szellemes intézménye. Alapgondolata : kerüljön többe a gazdálkodó szervezeteknek a jogszabályok, a szocialista gazdálkodás elveinek megsértésével, történő gazdálkodás, mint, amennyivel így nyereségüket növelni tudták. Bár mai formájában a gazdasági bírság nem általános felelősségi forma a gazdasági tevékenységgel kapcsolatban, mégis gazdasági életünk számos negatívuma ellen fokozottan alkalmazható lenne. A bíróság gazdasági bírságot csak az erre feljogosított gazdaságirányító és ellenőrző szervek indítványára — eljárás lefolytatása során — szabhat ki. Az indít-' ványra jogosultak köre elég széles. Ennek ellenére a reálisan várhatónál kevesebb az indítvány. Azt is tapasztaljuk, hogy ezek az indítványok általában kisebb gazdálkodó, szervezetek viszonylag jelentéktelen magatartására vonatkoznak. Ennek következtében a gazdasági bírság nem fejtheti ki azt a kedvező hatást, amelyet jogpolitikai, jTiegfonto Lásokbol történt bevezetésekor—• 14 évvel ezelőtt — elvártak ettől a szankciótól. Bár a bírságügyek száma kisebb annál, mint ameuy- nyi gazdasági realitásaink között várható lenne, az ítélkezési gyakorlat az indítványok elbírálásakor ügyel arra, hogy ne tartson vissza olyan mozgékony magatartástól, amely a fogyasztói igények jobb kielégítését, a hatékonyabb gazdálkodást, az importanyagokkal való takarékosságot szolgálja. Ellentmondó jelentések Az elmúlt héten nagyszabású ütközet színhelye volt a délnyugat-iráni Bostan térsége — erősítették meg bagdadi és teheránl források. Az ütközet kimenetelét illetően a két fél — a már szokásos módon — egymásnak sok tekintetben ellentmondó jelentéseket tett közzé. Mint az INA iraki hírügynökség vasárnap jelentette, a február 6-án kezdődött és hét napon át tartott iraki offenzí- vának az volt a célja, hogy megzavarja az irániak Bos- tanra vonatkozó hadlterveit, iraki ellenőrzés alá vonjon egy hadászatilag fontos pontot. A hírügynökség közölte, hogy az iraki hadművelet sikeres volt. Az ellenséges erők nagy részét megsemmisítették, maradványaikat 'pedig szétszórták. Az INA adatái szerint az irakiak 7700 iránit öltek meg és sok foglyot ejtettek. Az irakiak állítólag nem egészen kétszáz embert vesztettek. Az ÍRNA iráni hírügynökség ezzel szemben mintegy kétezer iraki halottról tudósít. Az iráni változat szerint az irakiak megpróbálták elfoglalni a Bostan közelében fekvő magaslatokat, „de e háború történetének leghevesebb közelharca ’ után visszavonulásra kényszerültek”. Az irakiak — jelentette az ÍRNA — anyagiakban is nagy veszteségeket szenvedtek, elvesztettek több fontos magaslatot és megfigyelőpontot azon a területen, amely korábban ellenőrzésük alatt állt. MTI Ellenzik a szankciókat Leo Tindemans belga külügyminiszter, a Közös Piac minisztertanácsának soros elnöke nincs amellett, hogy szankciókat alkalmazzanak a Szovjetunió ellen, bár elítéli a lengyelországi szükségállapot miatt. Tindemans a Newsweek amerikai hírmagazinnak adott nyilatkozatában ki j elentette: a Közös Piacban és a NATO- ban „egyetértés van abban a tekintetben, hogy új szerződéseket nem kötnek Lengyel- országgal, de sok országban, különösen az NSZK-ban, erős az az érzés, hogy a már megkötött szerződéseket tiszteletben kell tartani”. (MTI) Az SZKP XXVI. kongresz- szusa és a 80-as évekre ott kidolgozott békeprogram egyéves fordulójának előestéjén a nemzetközi vélemény Moszkvából fontos jelzést kapott arról, hogy a Szovjetunió szilárdan követi az ott elfogadott irányvonalat. A legtekintélyesebb szinten, Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára nyilatkozott erről, amikor a Kremlben fogadta a Szocialista Internacionálé képviselőit. Ugyancsak erről beszélt Konsztantyin Csernyen- ko, az SZKP Politikái Bizottságának tagja, a KB titkára Párizsban, a francia kommunisták vendégeként. Érthető a nemzetközi közvélemény különleges figyelme és érdeklődése, amely nehezen tud megbékélni a Washington által egy évvel ezelőtt megfogalmazott kijelentéssel, miszerint „vannak fontosabb dolgok is, mint a béke”, nehéz elfogadnia a fegyverkezési verseny és háborús pszichózis következetes fokozásának tényét. Az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott megállapítás: — „Nincs fontosabb kérdés, mint a béke megőrzése” — a most megtett szovjet javaslatokkal együtt stabilizáló tényezővé vált, amely kétségkívül akadályt jelentett annak útjában, hogy az események még rosszabb fordulatot vegyenek. A szovjet javaslatok minden kiélezett szituációt és nemzetközi kapcsolatok minden megérett problémáját érintették a hadászaTürelmes tárgyalásokat A szovjet hékeprogram egy éve ti fegyverkorlátozás és az európai katonai enyhülés kérdéseitől kezdve a Perzsa-öböl békéje és biztonsága szavatolásán keresztül a valóban demokratikus, valamennyi érdekelt fél részvételével történő közel-keleti békés rendezésig. Ha Washington nem állta volna útját e kezdeményezéseknek, úgy jelenleg, egy év elteltével, minden valószínűség szerint érezhető előrehaladásnak lehetnénk tanúi a palesztinek hazájának helyre- állításával kapcsolatos arab remények, a Perzsa-öbölben felhalmozódott gyúlékony anyag eltávolítása, az Afgá- nisztán körüli feszültség enyhülése és a hadászati fegyver- korlátozás megvalósítása területén. Az az ellentétes irányzat, amelyet az utóbbi hónapokban egyrészről a Szovjetunió, másrészről az USA követett, olyan helyzetet eredményezett, amelyben a békét és a leszerelést óhajtó javaslatokat állandóan a Szovjetunió tette, míg az USA ezzel ellenkező előjelű tevékenységet folytatott. Az elmúlt év végén például, Bonnban tett látogatása alkalmával, Leonyid Brezsnyev NOGRAD - 1982. február 16.. kedd javasolta az USA és a Szovjetunió Európára irányuló atomeszközeinek radikális csökkentését. Washington „legfrissebb” kezdeményezése pedig olyan idegbénító gázok előállítása, amely beleillik a Pentagon európai háborús terveibe. Mindez akkor történt, amikor az európaiak még magukhoz sem tértek afölötti megdöbbenésükből, hogy rájuk erőltették az új nemzedékhez tartozó atomrakéták európai telepítésének, az amerikaiak által készített neutronbombának és az amerikai doktrína alapján kidolgozott „korlátozott” európai atomháború tervét. Moszkva ezzel szöges ellentétben álló alternatívát ajánlott: a felek egyezzenek meg, hogy Európát teljesen megszabadítsák mind a közép-hatósugarú, mind a harcászati atomfegyverektől. Moszkvai elemzések szerint az USA nemzetközi pozíciójának és tekintélyének gyengülése nem annak a következménye, hogy állítólag a katonai egyensúly a Szovjetunió javára változott. Ez a vezető kapitalista ország mély és sokoldalú politikai, erkölcsi és gazdasági válságának, nemkülönben vezető körei azon törekvésének eredménye, hogy az erő gátlástalan alkalmazásával és pszichológiai háborúval vegyenek revahsot. Ez a külpolitikai forgatókönyv a legprimitívebb hollywoodi westernekre emlékeztet, amelyeknek csípőből tüzelő hősei azt tartották magukról, hogy kezükben a hatalom és a törvény, és ezért mindent megengedhetnek maguknak. Ezért van az, hogy az amerikai diplomácia kénytelen válaszolni más országok és az egész nemzetközi közösség azon kezdeményezéseire, amelyek a megérett problémák és a leszerelési folyamat megoldását érintik. Mindez a „héják” kezére játszik, akik megkísérlik állandósítani a fegyverkezési versenyt és más népekkel szembeni terrort. Leonyid Iljics Brezsnyev a Szocialista Internacionálé képviselőivel folytatott beszélgetésében hangsúlyozta: modern világunk konfliktushelyzeteinek és vitás problémáinak ösz- szegubancolt csomóját nem lehet karddal szétvágni. Az egyetlen út a türelmes, konstruktív tárgyalásoké, amelyek biztosítják a fegyverzet reális csökkentését, és megsemmisítését. Az elmúlt hónapok példa nélkül álló provokációinak atmoszférájában a szovjet politika nem hagyta magát letéríteni a választott útról. A Szovjetunió az egy évvel ezelőtt elfogadott békeprogram- iát a jövőben is új konkrét javaslatokkal bővíti és a szocialista közösség többi tagjával együtt mindent megtesz a katonai fenyegetés csökkentése. a béke megszilárdítása érdekében... Szpartak Bcslov Elhunyt dr. Ajtai Miklós Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, - hogy dr. Ajtai Miklós elvtárs, a magyar munkásmozgalom régi harcosa, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének elnöke, az MTESZ társelnöke, nyugalmazott miniszterelnök-helyettes, rövid Ideig tartó, súlyos betegség után elhunyt. Dr. Ajtai Miklós elvtárs temetése február 19-én (pénteken) 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmo&J galmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le ke-, gyeletüket a ravatalnál. * AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA, A MAGYAR . NÉPKÖZTÁRSASÁG MINISZTERTANÁCSA, A MAGYAR ELLENÁLLÓK,’ ANTIFASISZTÁK SZÖVETSÉGE Havannai üzenet A kubai fővárosban befejeződött a X. szakszervezeti világkongresszus. A megfigyelők még nyilvánvalóan sokáig elemzik majd a felszólalások, véleménynyilvánítások gazdag anyagát — van mit tanulmányozniok. Az azonban már most egyértelmű, hogy ez a földkerekség szervezett dolgozóinak jelentős részét és igencsak különböző irányzatokat is képviselő monstretanácskozás igazolta a hozzáfűzött egyetemes várakozást: a mai bonyolult nemzetközi és világgazdasági helyzetben azt kereste, ami összeköt, ami előrevihet} kijelölte a hatalmas erőt képviselő szervezett dolgozók legfontosabb feladatait. A szervezett dolgozók többszáz-milliós táborának magatartása, cselekvési iránya és tettrekészsége nemcsak az egyes államok kormányainak gazdasági-szociális intézkedéseit befolyásolhatja, hanem külpolitikai tevékenységét is. Ezért van az, hogy a szakszervezeti világkongresszus mindig nagy nemzetközi figyelmet kelt. Napjainkban azonban különleges okok szólnak amellett, hogy ez az érdeklődés, a szokásosnál is nagyobbnak bizonyult. Közismert, hogy a tőkés gazdaság elhúzódó recessziós folyamata ném. állítható meg a két világrendszer határain, és hátrányait — egyéb, zömmel amerikai hidegháborús 'erőfeszítésekkel súlyosbítva — a szocialista országok is érzik. A tőkés világban — beleértve annak leggazdagabb, vezető országait is — e válságjelek húsbavágóan érintik a szervezett dolgozók tömegeit. Elég arra gondolnunk, hogy az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában összesen huszonötmillió (!) embert tartanak nyilván a munkanélküliek anyagilag és lelkileg egyaránt gyötrődő seregében. x Abban az NSZK-ban például, amelyben a minap még vendégmunkások százezrei dolgoztak, sokat ír a sajtó a közel kétmillió (!) magát „feleslegesnek” érző ember kínjairól. Amikor tehát ma a nyugatnémet szervezett dolgozók a számukra félmillió munkahelyet jelentő „keleti kapcsolatok" fenntartásáért szállnak síkra, egyszerre küzdenek saját elsődleges érdekeikért, és az enyhülés nemzetközi vívmányainak fenntartásáért. A havannai tanácskozáson végig világos volt, hogy á szakszervezetek világméretű küzdelme valóiban dialektikus egységben szolgálja az egyes országok dolgozóinak közvetlen érdekeit, a társadalmi haladást és az enyhülés értékeinek megóvását. A tengerentúli demagóia „emberi jogok”-ról szóló frázisaival logikailag és politikailag egyaránt szemben áll Leonyid Brezsnyev üzenetének az a megállapítSSá, amely szerint a legfőbb emberi jog: a békés élethez Való jog. A másik oldalról, az imperializmus oldaláról is igaz a# általuk követett célok bizonyos egysége: a recesszió árát úgy akarják a saját dolgozóikkal megíizetetni, hogy egyszer-; smind megpróbáljanak lesújtani a nemzetközi haladás pozícióira. Eugeniusz Mielnicki, a lengyel szakszervezetek képviselője a kongresszuson emlékeztetett arra, hogyan próbálták bizonyos nyugati, elsősorban amerikai körök a Szolidaritás szélsőséges erőit a konfrontáció irányába sodorni. Számukra rendkívül vonzó lehetőség volt, hogy „szakszervezeti sáncok” mögül próbáljanak káoszt és lehetőleg hatalmi krízist teremteni égy szocialista országban, veszélyeztetve ezzel egyszersmind a világbékö egyik legfontosabb pillérét, az európai egyensúlyt! A Havannában felszólalók egymásután verték vissza ezt a kísérletet, amelynek legfőbb jellemzője a vad szovjet- eldenesség volt. „A világ munkásai — mondotta beszédében Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, a magyar küldöttség vezetője — jól tudják, hogy az októberi forradalom országa, a világ első munkás-paraszt állama mindig a dolgozókat támogatta. ..” A SZOT főtitkára, az SZVSZ elnöke egyebek között abból is levonta a tanulságot, ami egyáltalán lehetővé tette azt, hogy Lengyelországbaq a szocializmus elleni faltörő kosként használhattak fel egy szakszervezetet. „Ha egy szocialista országban — mondotta Gáspár Sándor — a szakszervezet nem komoly társadalmi tényező, ha csak arra van kárhoztatva, hogy kiszoglálja a vezetést, nincs lehetősége a politika alakítására, akkor ott komoly veszélybe kerül a szocializmus.” A nagy havannai ülésteremben kihunytak a fények,, elcsendesültek a helyiségek és a folyosók. De ami történt, ami elhangzott ott, azt még sokáig pásztázzák a nemzetközi ér- deklődés reflekorai. Sztanis Bonev Budapesten Hétfőn Budapestre érkezett elnöke. Tárgyalásokat folytat Sztanis Bonev, a Bolgár, Nép- Marjai József miniszterelnökköztársaság minisztertanácsá- helyettessel, a bizottság mának elnökhelyettese, a magyar gyár tagozatának elnökével a —bolgár gazdasági és műszaki- két ország közötti gazdasági tudományos együttműködési együttműködés időszerű kér- bizottság bolgár tagozatának déseiről. (MTI) Átlagosan 35 százalékkal drágulnak az élelmiszerek Romániában Romániában hétfőtől átlagosan 35 százalékkal drágultak az élelmiszertermékek kiskereskedelmi árai. Emelték az alapvető élelmiszercikkek, ezek között a kenyér, a cukor, a hús és a húsáruk, az étolaj, a tej és a tejtermékek, a hal és a baromfi fogyasztói árát. Megdrágultak a bor, a sör és egyéb szeszes italok, a kávé, a tea, a kakaó, a narancs, a citrom és egyéb déligyümölcsök, valamint a dohányáru. Emelték a vendéglátóipari árakat is. Az államtanács erről szóló törvényerejű rendeletét vasárnap este ismertette a román televízió. Az áremelések részleteit a hétfői lapok közölték.' Egyidejűleg közzétették az államtanács törvényerejű rendeletét a dolgozók javadalmazásának, a családi pótléknak* és a nyugdíjaknak az emeléséről, ami az áremelés kiegyenlítését célozza.
