Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)
1982-02-14 / 38. szám
Tudja-e hogy... Nagy Sándor korának felderítésére sok-sok ezer oldalnyi régi kéziratot és korszerű tudományos munkát szenteltek. Lelkiismeretesen tanulmányozták hadjáratainak útvonalait, meghatározták döntő csatáinak színhelyét. Amikor Nagy Sándor i. e. 329-ben a legmesszebbre nyomult elő Keleten, ezen a ponton megalapította Alexandria Eszhata városát (távoli, más néven Szélső-Alexandriát). E város tényleges helye a legutóbbi időkig ismeretlen volt. Nu- man Negmatov, tadzsik keletkutató régész, a tadzsik tudományos akadémia levelező tagja, a közelmúltban ezt a hipotézist állította fel: Szélső-Alexandria ott volt, ahol később — a középkorban — a hodzsenti erőd állott, vagyis, ahol ma Leninabad városa terül el. Az új hipotézis az ősi krónikák, illetve a mai teleprajz gondos tanulmányozásálra épült. * Ati első dorozsmai szélmalmot 1801-ben Benke István építette. 1905-ben még 23 szélmalom volt Dorozsmán, 1937- ben már csak tíz. A ma is ép malmot 1821-ben a jellegzetesen dorozsmai nevű Czékus család valamelyik tagja építtette. ☆ Az örmény Szovjet Szocialista Köztársaság azonos földrajzi szélességen fekszik, mint Görögország, Spanyol- ország és Olaszország. Két •zovjet köztársasággal — Grúziával és Azerbajdzsánnal, valamint két külföldi állammal — Iránnal és Törökországgal határos. Amikor Örményországról esik szó, gyakorta kell a „lég” szócskát használnunk. Területileg a legkisebb a 15 szövetségi köztársaság között, 29,8 ezer négyzetkilométer, vagyis nagyjából Belgium területével egyenlő. Nemzetiségi összetételét tekintve valamennyi szovjet köztársaságnak 88,6 százaléka örmény, ebből is egymillió a fővárosiban, Jere- várban él. Kis területe ellenére a köztársaság éghajlata különböző. Nyáron az Ararát völgyében a levegő hőmérséklete néha a plusz 46 fok Celsiust is eléri, télen pedig mínusz 42 fokig is süllyedhet a hegyekben. Az örmény táj is tele van ellentéttel: találunk itt sztyeppét, köves pusztaságot, majd az Ararát völgyében dús zöld növényzetet, virágos réteket. Az örmény királyság az i. e. VI. századiban keletkezett Urartu állam területén. Az Európa és Ázsia találkozásánál elterülő Örményország véget nem érő hadi felvonulások, csaták színhelye volt. Utánuk a pusztulás, füstölgő romok maradtak vissza. A XVI. században Perzsia és Törökország szakította ketté az országot, népe pedig nyögte a hódítók szörnyű igáját és hatalmát, pusztulásra ítélve. Az örmény nép harcolt és védelmet keresett, barátokat, akikhez — az európai udvarok közömbössége ellenére is —, segítségért folyamodhatott. Ilyen barátot találtak az oroszokban. Bemutató előtt Az amatőr ' Van-e megállás, vam-e visz- saaút, ha az embert a szenvedély keríti hatalmába? Persze nem a károsaknak nevezett szenvedélyre kell gondolni, mondjuk a kártyázásina, hanem éppen az ellenkezőjére, az alkotóra, a munkaszenve- délyne. Mert Az amatőr című film főhősét, FiJip Most az alkotás, a filmezés keríti hatalmába, az forgatja fel életét. De kezdjük elején a történetet Filip Most, a wielicei gyár anyagbeszerzőjének életében végre bekövetkezik a régen várt nagy esemény: kislánya születik. Az újdonsült apa barátai, munkatársai körében örömmel ünnepli meg az eseményt, s büszkén mutogatja íriss szerzeményét, a nyolc ■-milliméteres filmfelvevőt, mellyel gyermeke felcseperedésének lényeges mozzanatait kívánja megörökíteni. Tevékenységére hamarosan felfigyelnek a gyárban is, úgy vélik, hasznos szolgálatokat tehetne a közösség számára. Ezért az igazgató megkéri Fi- lipet, hogy készítsen felvételt a vállalat jubileumi ünnepségéről. Az elkészült film azonban nem nyeri meg a helyi hatalmasság tetszését, néhány részt kivágat belőle. Az amatőrfilmesek szövetsége képviselőjének a megcsonkított változat is tetszik, ezért meghívja a filmet az amatőr film- fesztiválra és további tettekre buzdítja a férfit. Nem hallgathatjuk el, hogy a szövetség képviselője egy gyönyörű nő, aki érveinek alátámasztására női csáberejét is felhasználja. A fesztiválon harmadik díjat nyert Filip Most alkotása. A sikerre — ugyanúgy, mint a filmezés fényére — különösképpen reagálnak az emberek: van, aki örül. akad ki ingerültségének ad hangot. A díjazás jelentős hatással lesz az anyagbeszerző életére is: az igazgató megkísérli filmes munkáját az ellenőrzése alá vonni, felesége hisztériás rohamok közepette kéri a korábbi családi nyugalom helyreállítását Csakhogy Filip már nem fordulhat vissza a megkezdett úton. Valóságfeltáró, filmes szenvedélye véglegesen hatalmába vonta, a filmezéstől már nem térítheti el sem a feleség jelenetezése, sem az igazgató egyre durvább fenyegetése. A lengyel Krzysztof Kieslowski rendkívül időszerű témához nyúlt Az amatőr című filmben. Olyan társadalmi kérdéseket feszeget, melyek megoldásra vártak és várnak Lengyelországban, Szándéka tiszta és nemes, s ezt az igyekezetét ismerte el az 1979-es moszkvai filmfesztivál zsűrije, amikor ennek a filmnek ítélte oda a nagydíjat (megosztva). Kieslowski bebizonyítja, hogy az igazság útjára lépett embernek egyetlen további lehetősége van: az úton való következetes végighala- dás. Az amatőr filmesként induló filmrendező gondolatait feszült, hiteles jelenetekben, szépen fotografált képekkel meséli el. A címszerepet Jerzy Stuhr alakítja, feleségét Mal- gorzata Zabkowska, az igazgatót Stefan Czyzewski formálja meg. Dekorativitásával kitűnik az amatőrfilmesek szövetsége képviselőjét megszemélyesítő Ewa Pokas. Kieslowski Az amatőr című filmjét a salgótarjáni November 7. Filmszínház február 18—19-én, a kisterenyei Petőfi mozi február 21-én, a pásztói Mátra Filmszínház február 22—23-án mutatja be. Jó szórakozást ígér mindazoknak, akik szeretnek korunk, társadalmunk aktuális problémáival szembesülni. Négy esztendeje alakult meg Pásztón a járási művelődési központ és az UM Szerszám- és Készülékgyár támogatásé« val a férfiakból szerveződött munkáskórus, melynek vezetője Balázs Ferenc, a nagybátonyi zeneiskola tanára. Az énekkar állandó résztvevője a megyei kórustalálkozóknak, ezen túl rendszeresen fellépnek a pásztói politikai, társadalmi rendezvényeken. — kj — A megoldás: akklimatizálódni?!... A fiatalok. láthatóan nem feszélyezettek az igazgatói szobában — az egyik lány kényelmesen a szőnyegre kuco- rodik le, úgy beszélgetünk. „Félideig” az igazgató, Ivitz László nélkül, de az őszinte légkör később sem változik- A téma: az ötnapos tanítási hét, ahogy a kisterenyei gimnáziumban látják. Kormos Katalin negyedikes, Mátraverebélyből jár be — ő is ahhoz a több mint 70 százalékhoz tartozik, aki nem helybeli. — Sokat beszélgettünk erről — kezdetben féltünk, hogy- az óraszám nagyon megugrik. Amúgy is legtöbben egyetemi előkészítőre vagy érettségi felkészítőre járunk, a délutánok sem üresek. Végül úgy sikerült kialakítani az órarendet, hogy csak hetente egyszer van hét óránk! Persze, ez nem általános a gimnáziumban, hiszen mi még nem esünk bele a fakultációba. — Mi sem — mondja a másodikos Jávor Mónika — bár az orientációs szakasz, a szabadsávból választható órák miatt először olyan órarendet alakítottak ki, hogy lyukas órák díszelegtek benne, ezért volt úgymond’ nyolcadik óránk Is. De csak a kezdetben megoldották, hogy mindig csak hatodik legyen az utolsó. (Egyébként Mónika is „vidéki”, Nagybátonyból jár be.) Az elsős Siklósi Zoltán Ho- mokterenyén végezte az általános iskolát. Egykori iskolája szintén az ötnapos tanítás kipróbálói között van, de 6 csak itt került be ebbe. » — A gólyák között mindenki örült ehnek, hiszen megnőtt a szabad idő, szombaton nem kell bejárni. Mi úgy vagyunk vele, hogy ezt kezdtük, ehhez kell folyamatosan hozzászoknunk — bizonyára nem is érzékeljük annyira, nehezebb vagy könnyebb-e ez a réginél. És jöjjön a harmadikos Sipos Ildikó véleménye — az ő korosztályukat érinti leginkább az, hogy az iskola az ősszel bevezetendő ötnapos tanítási hét kipróbálói közé került, ezt vállalták. — Én a saját helyzetemből nézem most a dolgot: magyar és történelem érdekel legjobban a továbbtanulás szempontjából. A fakultáció és a pluszkészülés, búvárkodás, olvasás nagyon zsúfolttá teszi a mindennapos programokat és marad bőven a hét végére is olvasnivaló. Meg kell tanulni koncentrálni, az időnket jól beosztani, a felesleges elfoglaltságokat kiszűrni — másképp nem megy. A diákparlamenten felvetettünk sok kérdést, elmondtuk a problémáinkat. Azóta történtek változások is — éppen a már említett órabeosztásban. Bekapcsolódik az igazgató is — azt mondja el, amit a diákok véleményei közül emelt ki— Nem sikerült tökéletesen .megoldani a dolgot — vannak most is olyan diákok, akik fél három táján végeznek. Hogyan lehet akkor ebédelni?.., A menza régi problémánk, hiszen itt ebédelnek az általános, iskola alsós napközisei, a szomszéd épületből. Nagyon szűk a hely — először önkiszolgáló pultot javasoltunk, de ez a kicsiknek nem megfelelő — így meg hegyén-hátán vannak a tanulók. Problémát jelent az is diákjainknak, hogy az MMK ifjúsági színházi előadásait nem tudják megtekinteni — túl korai időpontban van ahhoz, hogy Kisterenyéről bejussanak. Ami viszont öröm és pozitívum: általános vélemény, hogy a hét végét jobban ki tudják használni. Kötelező jelleggel nem szervezünk semmilyen programot szombatra — amikor az osztályok, nagyobb csoportok együtt elmennek kirándulni, moziba vagy más tervvel, az öntevékeny szervezésű, csakis olyan, amiért érdemesnek találják, hogy a szabad szombaton is bebuszozzanak, bevonatozzanak. Pénteken késő délután az iskola húsz úszo- dabérlete áll azok rendelkezésére, akik bemennek a salgótarjáni uszodába. Azt hallottam, már van is olyan, aki azóta tanült meg úszni... A diákok elmentek órára. Ivitz László ott folytatja a beszélgetést, ahol abbahagytuk: a kipróbálás előnyeinél, hátrányainál. — Aki ismeri a gimnáziumok helyzetét, megérti: most nagyon sok minden összejött egyszerre: a reform, az ötnapos tanításra való áttérés plusz a helyi gondok. Ebből sem volt kevés nálunk, ősszel úgy indultunk, hogy 22 fős a tantestületünk: azóta történt változás, betegség, terhesség, kutatóintézeti szerződés miatt öten is • kiestek, óraadókkal kellett pótolnunk- Ősszel új tanerők jönnek, ez a gond nagyrészt megoldódik. Amikor amellett döntöttünk, hogy vállaljuk a kipróbálást, több dolog szólt mellette ezek ma is állnak... Két évet csináltuk a 11 napos tanítást. A környék üzemei fokozatosan átálltak az ötnapos munkarendre. És arra gondoltunk: ha a tervezésben döntő tényező lesz folyamatosan a fakultáció, miért ne csináljuk együtt ezzel az áttéréssel? Az az igazság, nem is lehet kiszűrni, hogy a felmerülő ki- sebb-nagyobb nehézségek miből adódnak, melyik „komponensből”. De tapasztaljuk: ra-' cionális tervezéssel sok minden megoldható. Egyik kolléga, osztályfőnök így fogalma-] zott: akklimatizálódni kell!.! Azt hiszem, igaza van. Persze,’ ehhez meg kell tanítani a diákokat jól tanulni, olyan moz-] galjni életet kell kialakítani,’ ami a ^sokszor 9—10 órányi tanulmányi, elfoglaltság után is vonzó. A pedagógusoknak át kell gondolni, mi az, ami még nem túlzott terhelés a tantárgyon belül az átlagos, jó képességűeknek. Kerüljük a párhuzamosságokat. És mindemellett — az ötnapos tanítással biztosítani tudjuk a diákoknak — felnőtté érő fiatalokról van sió — a tanulás mellett a pihenést, szórakozást, a továbbtanulóknak az anyaggyűjtést stb — mindezt harmóniában. Nem könnyű feladat, de nem reménytelen a dolog. „Akklimatizálódni kell. • G. Kiss Magdolna ANTIREKLÁM A reklámok korát éljük. A fizetett „szövegek” oldalakat foglalnak el az újságokban, a rádió és a televízió pedig szinte félóránként végzi az agymosást: ez vagy az a legjobb, a legszebb. Csak a bolond nem veszi; önmaga ellensége, aki hanyatt-homlok nem rohan az ügyeletes slágercikkért a legközelebbi üzletbe. A járási intézmény vezetője ritkán hallgat reklámot, így egyetlen hirdetés sem jutott az eszébe, amikor hazafelé ballagott — hóna alatt egy három kilogrammos Tomi mosóporral. Máson járt az esze. »Olyan egyszerű bosszúság miatt morgott, hogy máskor megfogta a súlyos doboz fülét, most meg kénytelen volt a hóna alatt egyensúlyozni, ki ne szóródjon a drága mosószer. Merthogy hiányzott a doboz füle. Otthon, a lakásán idézi fel a különös vásárlás történetét, pillanatokon belül hozza is mutatni a jókora, fül nélküli dobozt. — A gyerek okosított fel. Fenemód szereti a reklámfilmeket nézni, mondta is nekem: „Apu, a doboznak azért hiányzik a füle, mert be keli küldeni valahová. Nyerni lehet vele!” Tiszta sor. Valahol, valakik — még az eladás előtt — megszabadították * a nyereménnyel kecsegtető fültől a háromkilós Tomit Nemcsak a történetben szereplőt, hiszen a vásárló nem tudott épet és sértetlent választani. Pedig, nem is fülre vadászott, csupán a megszokott kényelmét kereste. A véletlen játéka, hogy néhány perc múltán a megcsonkított dobozokat árusító ABC- áruiház vezetőjével találkozom. — Köszönöm a figyelmeztetést — nyugtázza a történteket. — Nem tudok az esetről, de azonnal utána nézek. Egy pillanatig habozik: — Előfordulhat, hogy a vásárlók szaggatják meg a dobozokat. Meglehet. De legyen ludas az eladó, vagy a vásárló —, antireklám ez a javából. * A dobozesonkító eladók (vásárlók) semmiesetre sem öregbítik a kereskedői (vásárlói) etikát. A TANÚ Előadássorozatot hallgatunk a. megyeszékhelyen, s hosszú órák múltán végre egy kis mosoly. Az antiszociális magatartásról esik szó, amikor az előadó felidéz egy tömegverekedést. A nógrádi falucskában csépelte egymást több tucat ember kellő buzgalommal, s a biztatásban sem volt hiány. A publikum ott könyökölt az ablakokban, hangos utasításokat adva: éppen hová, kinek a fejére, mivel és mekkorát praktikus ütni. Az utcaszínháznak aztán vége szakadt, kezdődhetett a nehezebb felvonás. A tanúkeresés! Ez ugye, már bonyolultabb feladat, merthogy esetünkben is érvényes: „senki nem látott-hallott semmit’’. Végre, egy halvány remény, beidéznek egy öregasszonyt. — Na, mama, ki volt még ott magán kívül a verekedésnél? — Jaj, drága hadnagy úr, MAGÁN KÍVÜL volt ott mindenki!! KOMMENTÁR NÉLKÜL Levelet hoz a posta a budapesti napilap szerkesztőségébe — Egerből. A levélíró egy cikkről mond véleményt, a bevezető sorokiban azonban mindenekelőtt azt bizonyítja, hogy régi olvasója a napilapnak. Az érvelés pedig így szól: „ ... Megrögzött olvasója vagyok a M. N. című napilapnak. Ezt az állításomat azzal is igazolom, hogy NEM VAGYOK ELŐFIZETŐ, mivel ez esetben én mindent olvashatnék, csak M. N.-t nem. Vagyis, az újságkihordó kénye-kedvé- nek lennék kitéve és így inkább minden nap megveszem a lapot”. Kommentárt aligha igénylő kritika ez — ráadásul megszívlelhető házunk táján is.’ íme: a 8-án lebélyegzett, pontosan címzett, az ismerős rovátkák tanúsága szerint Toshiba által továbbított levelet 12- én hozza a posta; a napilapot másnap kézbesíti, bizonyára csomagolópapírnak; a pénteki újságot kedden várhatóim. Egy hét apróságai — egyet-] len hété. AGITÁCIÓ A szabóságban az ilyen esetre mondják: „Hozott anyagból is vállalunk... ” Mosolyogva hallgatom a történetet: — A nagybátyám vasárnap elment a népszerű vendéglőbe a feleségével, ebédelni. Az étel finom volt, dicsérte a két öreg, már-már azt latolgatták, hogy a szóban forgó helyre rendszeresen visszajárnak. A bonyodalom a fizetéskor támadt, merthogy a pedáns öregúr utána számolt és rájött, hogy néhány forinttal vastagabban fogott a ceruza a kelleténél. Hívta a pincért, s nem akart hinni a fülének, amikor a felszolgáló elég flegmán javaslatot tett: mit cselekedjen az ilyen skót azzal a pár rongyos forinttal. — S erre az öreg? — Nem állt le veszekedni. Ellenben fogta a bizonyítékot, a számolócédulát és minden asztalhoz odament. Udvariasan köszönt, majd így szólt: — Jó étvágyat kívánok! Csak arra szeretném önöket figyelmeztetni, hogy itt csalnak! Kelemen Gábor T NÓGRÁD — 1982. február 14., vasárnap 5
