Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)

1982-01-13 / 10. szám

KELEMEN GÁBOR: Bakszekér 1 Az újságírónak gyakran tárhad az az ér­zése, hogy a homokba rajzolja ábráit, s a következő hullám elmossa. Nem őrizzük meg a tegnapi újságot, s ebben az információ- dömpingben csak az igazán nagy szenzációk­ra emlékezünk később. Ugyanakkor minden írástudó emberben ott munkál a vágy, hogy valami maradandót alkosson. Jelet írjon a „kor falára” Illyés Gyula szép kifejezésével élve. Egy könyv, egy bármilyen pici kötet már „belépőt” jelenthet, nos ha nem is a halhatatlanságba, de esély a túlélésre. Van egy cikkgyűjteménynek más, pedagógiai haszna is. Szembesíti a szerzőt témáival, de támpontot adhat az olvasónak is. Együtt ol­vasva a riportokat kirajzolódhat egy táj, egy értelmiségi magatartás, egy közösség, jó esetben egy korszak arculata is. Ezért izgal­mas olvasmány például Ady, Kosztolányi vagy Mikszáth publicisztikája, a hajdani napilapokból, folyóiratokból válogatott anto­lógiák. Mindezt azért mondtam el elöljáróban Ke­lemen Gábor riport-cikkgyűjteményéről szól­ván, mert igen fontosnak és hasznosnak ér­zem a Palócföld kezdeményezését. Követendő példának is, hiszen minden megyében akad egy-két írástudó, akinek a munkáiból érde­mes lenne válogatást kiadni. Más megfogal­mazásban: igen szegény az a vidék, amely nem tud felnevelni eltartani ilyen írástudó­kat. Éppen a közéletre, demokráciára vet rossz fényt az, ha a közvélemény formálói nem dolgoznak — esetleg nem dolgozhatnak — igényesen. Nos, Kelemen Gábor karcsú • kis kötete nem forradalmi vállalkozás, de ki­tűnő szondaként felmutat néhány tünetcso­portot, amelyek valóban megérdemlik a közfigyelmet, általánosíthatók is. A már em­lített nagy előd: az újságíró Mikszáth nyom­dokain halad, amikor a „jó palócok” mai hétköznapjait örökíti meg. A magyar vidé­ket, amelyről még ma is sokszor csak saj­nálkozva, pejoratív kicsengéssel szoktunk be­szélni. Egy nem egészen négyszáz telkes kis faluban: Kozárdon él a szerző, s ezt a mik­rovilágot tapogatja le riportjaiban. Mitaga­dás, van ebben a vállalkozásban nagy adag merészség, ugyanakkor már most figyelmez­tetni kell a fiatal szerzőt (31 éves) a veszé­lyeire is. Mert igaz ugyan, hogy az élet újabb és újabb témákat produkál, de igen nehéz ugyanarról mindig újat mondani. A vidéki újságírás legnagyobb csapdája ez: a köny- nyen bejárható és átlátható világ egy idő- mtán a szemléletet szűkíti be. Az ingersze­génységre gondolok itt, amely ellen csak igen nagy tudatossággal és igényességgel le­het védekezni. Kelemen Gáborban adottak ezek a képességek, de máris mutatkoznak a modorosság jelei is. Ez egyszerre stiláris és szemléleti. A szemnek az a furcsa tud- lajdonsága van, hogy amit mindennap, éve­ken keresztül nézünk, azt egy idő után már „nem látjuk”. Ilyenkor szoktak környezet­változtatást ajánlani — ez a könnyebbik megoldás — vagy újabb szempontok —, né­zőpontok kimunkálását.' Kelemen Gábor fel­cserélte ezt a sorrendet. Előbb élt Pesten új­ságíróként (a Magyar Nemzetnél), s már kész emberként tért haza a szülőfalujába. Egye­lőre még győzi témával és ihlettel, de nagy kérdés, hogy meddig? Hogy miről szól ez a 18 írás? Természete­sen Kozárdról, az aprófalvakról. A téma egy­szerre divatos, ugyanakkor feltáratlan. Para­dox módon éppen a város, az urbanizáció, sűrűsödő gondjai terelték a figyelmet a kis településekre. A legközismertebb és legakut- tabb a lakásgond, városaink túlburjánzása és túlnépesedése. Kelemen Gábor viszont a „másik” oldalról szemléli a kérdést. Észreve­szi, hogy a vidék elvetéli a hagyományait (Hagyománysirató, Jelenformáló hagyomány- tisztelet stb) de nem azért, mert előbbre lé­pett, korszerűsödött, hanem csupán konfor- mizálódott. A megműveletlenül maradt sző­lők, kertek, illetve a haszonelv durva érvé­nyesülése miatt elpusztulnak például a szüreti hagyományok. Ahogyan a táj kopárabbá vá­lik, elszennyeződik, a helytelen permetezés, vagy éppen a gondatlanság miatt, úgy a fa­lu közművelődése is kiüresedik. (Hatodiknak lenni, Írás az ajtón, Bakszekér stb.) Arra fi­gyelmeztet Kelemen Gábor, hogy a kisáru- termelőkkel való sokszor méltatlan bánás­mód (ÁFÉSZ-demokratizmus, Kistermelők — nagy gondok) érvényes magára a település- típusra is. A kis falvak lényegesen keveseb­bet kapnak anyagiakban és, szellemiekben, mint a városok és községek. Ez amellett, hogy antidemokratikus, gazdaságilag is be­láthatatlan károkat okoz. Nem csak azért, mert ha csak teheti menekül a lakosság eb­ből a hátrányos helyzetből, hanem mert csaknem kétmillió ember közérzetét rontja ez a szemlélet. Végül is minden állampol­gár egyenlő, s ha az érdekei csorbát szen­vednek, az az egész társadalmat érinti. Jog­gal teszi szóvá Kelemen Gábor az ÁFÉSZ- ek túlkapásait, az összevont községek taná­csainál fellelhető bürokratizmust, azt a nyeg­leséget, politikai rövidlátást, amellyel né­hány vezető másodrendű állampolgárként kezeli az aprófalvak lakóit Semmi nem in­dokolja és menti fel ezt a magatartást. Sőt! A kis kötet — noha tartalmában, stílusában semmi eredetit, eddig nem ismertet nem ad — jó szívvel ajánlom mindenkinek, akit ér­dekel a közélet. Gyanítható, hogy néhány megbírált vezető meg fog sértődni a köny­vet olvasva, de ez nem baj. A látlelet felté­tele a diagnózisnak és a gyógyításnak. Palócföld Könyvek, Salgótarján, 1981. Horpéest Sándor Az NSZK-ba készül a szegedi opera Á Mephisto sikere ' Szabó István Mephisto című filmjének forgalmazási jogát megvásárolták Hollandia te­rületére is, ezzel 36-ra emel­kedett azoknak az országok­nak a száma, amelyek meg­vették a tavaly Cannes-ban két díjat is elnyert magyar al­kotást. ÉcTdig tíz országban már be is mutatták a filmet. Párizsban az első héten tizen­két, a második héten tizenegy moziban 23 ezer néző tekintet­te meg a filmet. A szegedi Nemzeti Színház operatagozata újra kezdte Ver­di egyik fiatalkori operájának, a Giovanna Darcónak próbá­it. Az operát egyébként Jo­hanna címmél mutatták be 1979 májusában, Magyaror­szágon először Szegeden. A darab ismételt előkészületeit az indokolja, hogy a Johan­nával rövidesen kéthetes nyu­gat-európai turnéra indulnak: január 31-től az NSZK-beli Güterslohban, Woltfsburg- ban, Fürthben, valamint a hollandiai Amszterdamban és Doetinchemben olasz nyel­ven adják majd elő Verdi mű­vét. Az előadásokon a címsze­repet felváltva énekli a gra­zi opera magyar származású magánénekese, Bártfai Éva, valamint Bajtay Horváth Ágota és Terebessy Éva. A szólisták mellett a szegedi szimfonikus zenekar és a szín­ház énekkara is útrakel, csak­úgy, mint a két karmester, Pál Tamás és Molnár László, va­lamint a Johanna rendezője, Horváth. Zoltán. JELENTUDAT Ha történelemről, történel­mi ismeretekről beszélünk, többnyire év számokra, sze­mély- és helységnevekre gon­dolunk, netán egykori kelle­mes, vagy kellemetlen, az is­kolai történelemórákon szer­zett élményeinkre. És nem mindig értjük, hogy miért em­legetik oly gyakran a történel­met nélkülözhetetlen tudás­ként. Ami nélkül nem érthető igazán a jelen és aligha kép­zelhető el a jövő alakulása. Azon az adathalmazon múl­na? Anélkül, hogy a lexikális tudás jelentőségét megkérdő­jeleznénk, érdemes egy eszme- futtatás erejéig elszakadni et­től. Ugyanis a történelmi Is­meret elsődlegesen folyama­tok és összefüggések megér­tése. Egy-egy adat önmagában keveset mond. Vegyük példá­nak a magyar szabadsághar­cot, amelyről sokan úgy vél­jük, hogy róla tudunk a leg­többet, márcsak azért is, mert nemzeti büszkeségünk egyik forrása. Vajon 1848 márciusának Is­merői lehetünk-e úgy, hogy az akkori Európa történéseit, eszméit „kihagyjuk” belőle? Hogy — mai közkeletű szóval élve — a nemzetközi helyzet kívül reked ismereteinken? És a hazad előzmények nélkül vajon érthető-e mindaz, ami március idusa után történt? Nyilván nem. És nem érthet­jük, pontosabban fogalmazva, csak részben érthetjük az iro­dalmi, művészeti alkotásokat, a természettudományos fel­fedezéseket a keletkezési ko­rukat jellemző sajátosságok nélkül. Miért éppen arról és úgy szól a mű. miért éppen az­zal a kérdéssel foglalkozott a természettudós? Ezek a kérdé­sek a produktum lényegéhez tartoznak. Egy-egy korról alkotott ké­pünk úgy válhat teljessé, ha a szűkebb értelemben vett tör­ténelmi adalékokat kiegészít­jük az akkori művészeti és természettudományos ered­ményekkel. És ha együtt lát­juk a különböző országok egy­idejű törekvéseit... Mi köze mindennek a je­lenhez? Ami a jelenben tör­ténik, az nem előzmény nél­küli. Nem valamiféle „üres táblára” rajzolódnak föl nap­jaink történései. Valamit foly­tatnak, vagy éppen valamit megtagadnak, meghaladnak. Még soha olyan gyorsan nem jutottak el az egyénhez a vi­lág minden tájáról a napi in­formációk, mint korunkban. Olykor azt mondjuk —, s ok­kal —, hogy képtelenek va­gyunk feldolgozásukra, meg­emésztésükre. Részben azért, mert Iszonyú mennyiségű is­meretanyag zúdul ránk, de részben azért is, mert nem tudjuk elhelyezni, nincs mi­hez kapcsolnunk az új isme­reteket. Példának okáért a Fekete-Afrikában, az arab vi­lágban lezajló eseményeket az adott országok történelmének — jobb esetben — hiányos is­merete miatt fogadjuk értet­lenül, holott ott azok egy fo­lyamat részei. Említhetünk hazai példát is. A közvéleményt élénken fog­lalkoztató, egyszerű példát. Az utóbbi évtizedekben jelentő­sen megváltozott hazánk te­lepülésszerkezete. Vitázunk róla, hogy vajon indokolt-e a főváros nagysága, törvény­szerű-e a közép- és kisvárosok Ilyetén fejlődése? Lehet-e a kérdésről érdemben véle­ményt nyilvánítani a történel­mi előzmények mellőzésével? Aligha. Legalább annyit fi­gyelembe kell vennünk, hogy milyen körülmények között és miért éppen Budapest ipa­rosodott a legerőteljesebben és miért fejlődött a városaink, a történelmi városaink jelentős része is mezőgazdasági tele­pülésként? A mai döntések nyilván a mai helyzetet és a jövőbeni terveket tükrözik, ám magukban foglalják az előzményeket, az úgynevezett történelmi örökséget is. Jele­nünk megértéséről van szó te­hát, a címül választott jelen­tudat nélkülözhetetlen eleme a múlt ismerete. A megnövekedett idegenfor­galom következtében is gyak­rabban szembesülünk a kér­déssel; kik vagyunk, mit je­lent a mai szocialista Magyar- ország állampolgárának lenni.' Joggal nehezményezzük, ha a „csikós-gulyás-paprikás” or­szágával azonosítják hazán­kat, mert e megítélés nemhogy felületes, hanem egyszerűen hamis. Iparosodott, korszerű mezőgazdaságot, figyelemre méltó kultúrát magáénak mondható ország államoolgá- raá vagyunk. S mert a változá­sok, a fejlődés alkotó részt­vevői is vagyunk, jogunk és kötelességünk a rólunk alko­tott képet ilyenné, magyarán hitelessé formálni. Mindenek­előtt magunkban. ‘Ehhez is szükségünk van a nemzeti ön­ismeretre. Kell-e tovább bizonygatni, hogy e feladatunknak csak a puszta . adatok biflázásával nem teszünk eleget? És kell-e még érv — számos kínálkoz­na — a dolgok lényegének megértéséhez, nevezetesen ahhoz, hogy belássuk: való­ban nélkülözhetetlen a múlt ismerete. Éppen azért, hogy a jelenünkben otthon érezzük magunkat. Maros Dénes Csehov doktor rendelője Csehov ma is az egyik leg­olvasottabb orosz író. Regé­nyeit. elbeszéléseit csaknem valamennyi nyelvre lefordí­tották, darabjait világszerte megújuló sikerrel játsszák a színházak. Csehovot, az orvost viszont talán kevésbé ismeri a világ, pedig annak éppolyan kivá­ló volt, mint írónak. Praxi­sát 1884-ben kezdte meg, mi­után diplomát szerzett a moszkvai egyetem orvosi fa­kultásán. Az író orvosi munkájának állítottak most emléket a Szovjetunióban azzal, hogy a Moszkva környéki Krjuko- vo faluban „Csehov rendelő­je” elnevezéssel emlékszobát avattak. Csehov 1892-ben vá­sárolt egy kis birtokot Meli- hovóban, nem messze Moszk­vától. Szüleivel és húgával 1899-ig élt itt és folytatott a birtokon és a könnyező fal­vakban, így Krjukovóban is, orvosi tevékenységet. Testvére, Marija Csehova írja visszaemlékezéseiben erről az időszakról: „Anton Pavlovics azelőtt inkább nyá­ron, pihenésünk idején gya­korolta orvosi hivatását, most Melihovóban egész évben le­kötötte az orvosi gyakorlat. Már említettem, hogy a cári Oroszországban kevés orvosi segélyhelyet létesítettek a pa­rasztok részére. Így, amikor Melihovóban meg a környe­ző falvakban híre kelt, hogy a melihovói tanya új birto­kosa orvos, a parasztok — igaz, eleinte bátortalanul — be-besomfordáltak a ta­nyánkra, hogy betegségükkel Anton Pavlovicshoz fordul­janak. Mihelyt azonban meg­tudták, hogy a melihovói doktor mindenkit fogad, sőt orvosságot is ad, ráadásul tel­jesen ingyen, a szomszédos falvakból és községekből is özönlöttek hozzá a betegek. ...A Melihovótól húsz-huszon­öt kilométerre fekvő közsé­gekből is eljöttek hozzá”. Az 1892-es és az 1893-as év igen sok bajt hozott Oroszország központi kor­mányzóságaira. Alighogy át­vészelték az 1.891-es éhínsé­get, felütötte a fejét a kole­ra. Csehov ekkor elvállalta a zemsztvo (a helyi közigazga­tási szervhez tartozó terület) orvos-egészségügyi ellátásá­nak tisztét. Huszonöt falu. a Davidov remetekolostor fér­firészlege, toyábbá Krjukovo és Ugrjumovo két gyári am­bulanciája tartozott hozzá. Mindehhez olyan csekély anyagi támogatást kapott, hogy végül a saját költségén kellett létesítenie rendelőt és elkülönítőhelyiségeket. A gondokról így ír: „Segítőtár­saim nincsenek, az ember orvos és ápoló egyszemély­ben 1 I I Valamennyi orvos közül én vagyok a legszánal­masabb. Lovam és kocsim nyomorúságos, az utakat nem ismerem, esténként semmit sem látok, pénzem nincs, igen hamar elfáradok ...” Ennek ellenére Csehov 1892 nyarán több mint ezer embert részesített orvosi el­látásban. Természetesen ilyen körülmények között írásra egyáltalán nem maradt ide­je. Ebből az időből szárma­zó élményeit és benyomásait — különösen a Krjukovóban és Ugrjumovóban szerzett ta­pasztalatokat — későbbi mű­veiben, a Parasztok és a Szakadékban című kisregé­nyeiben dolgpzta föl. A kolerajárvány óta csak­nem 90 év telt el. Csehov volt betegei közül már csak a 95 éves Anna Pcselova él, aki alig 6 éves ■ volt, amikor ná­luk járt a „szigorú arcú, el­gondolkodó tekintetű, babos nyakkendős” Csehov doktor. Csehov doktor rendelőjében mindent az eredeti állapotá­ban állítottak helyre. A szo­ba közepén nagy asztal áll,' rajta az író könyvei, kéziratos receptjei, írókészlete. A szé­ken fekete orvosi köoenye, különböző használati tárgyai, ‘a falakon életének dokumen­tumai. fénykéné^ rdtta és ba­rátairól, műveinek illusztrá­ciói láthatók. műsor KOSSUTH RADIO: 8.27: Világablak 8.56: Beszélni nehéz 9.08: Verbunkosok, nóták 9.47: Kis magyar néprajz 10.05: Diákfélóra 10.35: válaszolunk hallgatóinknak 10.50: Szimfonikus zene 11.30: indulók, táncok 12.35: Házunk tája 12.50: Operaslágerek 13.20: Dzsesszmelódiák 14.29: Kagylózene — Kiskörösön 15.05: Schumann: F-dúr vonósné­gyes 15.28: MR 10—14 16.10: Kritikusok fóruma 16.20: Zenekari muzsika 17.07: Folytassa, felügyelő! 17.32: Színes, népi muzsika 19.15: Közvetítés a Magyarország —Svédország Szuper Liga asztalitenisz-mérkőzésről 20.00: Gondolat 20.45: Közvetítés a debreceni Kölcsey Ferenc Művelődési Központból 21.20: A tudomány „vására” 21.40: Az operaközvetítés folytatása 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Az operaközvetítés folytatása 22.55: A fegyvergyűjtő plébános 23.10: Az operaközvetítés folytatása 23.41: Philipp Emanuel Bach- kamaraműveiből 0.10: Seiber Mátyás kórusműveiből MISKOLCI STÜDIO: 17.00: Hírek, időjárásjelentés, tartalomismertetés. — 17.05: Hang­versenyen hallottuk. . . — 17.30: Index. . A * miskolci stúdió gaz­daságpolitikai magazinja. (A tar­talomból: Tervek és tervezők. — Szénről — bányászok között. - A tojástermelés és a piaci hely­zet.) Felelős szerkesztő: Pauio- vits Ágoston. Szerkesztő: Tolnai Attila. — Sport. — 18.00: Észak- magyarországi krónika. (A Nóg- rád megyei Állami Építőipari Vál­lalat exportja. — Mezőgazdasági munkák a felsővadászi termelő- szövetkezetben. — Sajtótájékozta­tó a MTESZ-ben.) — 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. PETŐFI RADIO: 8.05: Bodza Klára népdalokat énekel 8.20: Tíz perc külpolitika 8.33: Idősebbek hullámhosszán 9.28: Operettkettősök 10.00: Zenedélelőtt 11.33: Szabó család 12.03: A Magyar Rádió népi zenekara Játszik 12.33: Tánczenei koktél 13.30: Színes szőttes 14.00: Kettőtől négyig... 16.00: Mindenki iskolája 16.40: Klasszikus operettekből 17.30: ötödik sebesség 18.33: Barangolás régi hanglemezek között 18.55: A beat kedvelőinek 19.40: Prizma 20.00: Közvetítés a Magyarország —Svédország Szuper Liga asztalitenisz-mérkőzésről 20.33: 139-660 22.30: Balassa P. Tamás szerzeményeiből 23.20: Késő esti könnyűzene TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétorna 8.05: Tskolatévé Földrajz (ált. isk. 7. oszt.) 8.35: Fizikai kísérletek (közép- iskolások IL oszt.) 9.05: Magyar irodalom (ált. isk. 8. oszt.) 9.55: Stop! Közlekedj okosan! 10.00: Delta 10.25: Minden róla szól. Magyarul beszélő szovjet bűnügyi filmsorozat 11.30: A fény hegyei. Olasz dokumentumfilm-sorozat 14.15: Stop! (ism.) 14.20: Iskolatévé. Földrajz (ism.) 14*50: Magyar irodalom (ism.) 15.30: Kamera — középiskolá­soknak 16.00: Mindenki iskolája 16.45: Hírek 16.50: Az ember felemelkedése Angol filmsorozat 17.40: Reklám 17.45: Palotai Boris: Nő a barakban. Tévéjáték (14 éven felülieknek!) (ism.) 18.55: A Közönségszolgálat tájé­koztatója 19.00: Reklám 19.10: Tévétorna (SZ.) 19.15: Esti mese (SZ.) 19.30: Tv-híradó (SZ.) 20.00: Vendéglátás. Tévéfilm. 20.50: Énekeljünk. 20*55: Tengerre, magyar! 21.50: Cheo (vietnami színház) Dokumentumfilm 22.50: Tv-híradó 3. (SZ.) . 2. MŰSOR: 20.01: Magyarország—Svédország Szuper Liga asztalitenisz­in ér kőzés 21.10: Tv-híradó 2. (SZ.) 21.30: Százezer nap. Magyarul beszélő francia film (SZ.) BESZTERCEBÁNYA: 18.30: A Tv-újság sajtó- értekezlete. 19.10: Esti mese. 19.20: Idő járás jelentés és műsorismertetés. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Babek. Szovjet történelmi film. 21.15: NDK zenés szórakoztató műsor. 22.00: Ez történt 24 óra alatt. 22.15: A légiforgalom. 22.45: Hírek. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től és háromnegyed 6-tól: Tobi. Színes, szinkronizált spanyol film­szatíra. Este 8-tól: A bajkeverő. Színes francia—olasz bűnügyi filmvígjáték. — Balassagyarmati Madách: A nagy balhé. Színes USA bűnügyi film. — Nagybáto- nyi Petőfi: Az éneklő kutya. Szí­nes román—NSZK film. — Nagy- bátonyi Bányász: Elektromos eszkimó. Színes, szinkronizált an­gol fantasztikus ifjúsági kaland­film. — Pásztói Mátra: Kóma. (16) Színes, szinkronizált ^USA bűnügyi film. — Karancslapujtő: A zsoldoskatona. Színes olasz ka- lándfilmvígjáték. 20.00: Vendéglátás 4 NÓGRÁD — 1932. január 13., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents