Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)

1982-01-12 / 9. szám

A megyei tanács dísztermé­nek fehér abroszai asztalai mellett megközelítően ötven ■nyugdíjas ül. Régi tanácsi dol­gozók,- kollégák, munkatársak, akiknek most is van témájuk együtt, noha évek óta nem kö­ti össze őket a mindennnapi közös munka. De, vannak közös emlékek, közös ismerő­sök, barátok. Nyugdíjas-talál­kozó. Egy kedves esemény a hétköznapok sokaságában. Ka­pocs az idős ember hajdan volt munkahelye, munkatár­sai között, kapocs mely ösze- szefűzi a jelenlegi dolgozók­kal. Ám vannak a jelenlevők között olyanok is, akik a kapcsolattartás e formájával, az alkalomadta találkozási le­hetőségekkel nem elégszenek meg. György Júlia 1974-ben ment nyugdíjba, huszonhárom évi tanácsi munkaviszony után. A titkárságon volt előadó. — Találkozó csak két éven­te van, ám én sokkal. többször találkozom volt munkatársa­immal. Etesen lakom, ennek ellenére gyakran bejárok. Dolgoznak rfiég itt sokan azok közül, akik az én kollégáim Ketten is voltak, ök is gyakran fel­keresnek. — Előtte a teríték, hozzá sem nyúlt semmihez. Szemé­vel ismerőseit keresi nyugha- tatlanul, s kezével botján -ma­tat. — Ízületei vagyok, nehe­zemre esik olykor a mozgás. De most is kijöttek értem, ko­csival a volt kollégák. Na­gyon jól esett.. . O’yan mint­ha hazajönnék közéjük. — Otthon? Teszek, veszek, olvasgatok. Hűséges tévénéző vagyok, s a rádió is egész nap szól. Érdekelnek a világ dol­gai, a politika. Nagyon szere­lem a Gólyavári esték című tévéműsort, mert feleleveníti az ismereteimet... meg a Pa­norámát kedvelem, még na­gyon. Egyébként olyan precí­zen élek, mint egy gép Pon­tos napirend, pontos étkezés, naponta egy kávé. A mi ko­runkban már így kellí így egészséges. Gömöri Henrik túl van a nyolcvanon. Környezete elis­meréssel tartja számon, hogy ő még most is „bejár”, és fő­leg, hogy „besegít”. A szom­széd asztalnál ül, férfitársai­val halkan beszélgetnek, csen­desen kortyolgatják poharuk tartalmát. Elgondolkodva for­gatja villáját. Mindig a mezőgazdaságban dolgozott. 1919-ben ■járási di­rektóriumi tagként az államo­sításért tevékenykedett. — Nekem kellett elvennem a kulcsokat a magtártulajdo­nosoktól. 1945-ben a földmerőtanács ügyvezető helyettese volt, ké­sőbb a téeszszervezés lett a dolga. Mindig oda helyezték, ahol leginkább szükség volt a hozzáértőre. Megyei főagro- nómusként ment nyugdíjba, huszonnégy évvel ezelőtt. — Nyugdíj után a megyei földrendezési munkáknál se­gédkeztem, s a mai napig be­járok a tanácsra és a földhi­vatalhoz. — Nem csak bejár, de dol­gozik is, ahol szükség van rá. De ezt szerénysége nem enge­di kimondani. (v. e.) Ha becsüljük is a régi fun­damentumot, ne tagadjuk meg magunktól azt a jogot, hogy valamit még egyszer teljesen, alapjaitól kezdve újjáépítsünk. (Goethe) Gondolatok Sokan külföldre mennek sza­badságra, mások beérik azzal, ha itthon áznak bőrig. (Peter Gossányi) Amikor nem volt vajunk, anyám humorral ízesítette a kenyeret. Nem mondom, hogy nem ízlett, de jól nem lak­tunk tőle. (Brecht) Á hónap rendeletéiből Illetékek és vaíutaelláfás — Kölcsönzés a könyvtárak között A katonák hozzátartozóinak járandóságai — Új biztosítási díjtételek December havi jogszabály­összefoglalónkat egy zsebbe vágó témával kezdjük. A pénzügyminiszter rendeletet adott ki az illetékekről szóló egyes jogszabályok módosí­tásáról. A január elsején már hatályba is lépett új szabá­lyozás több illeték összegét is megváltoztatja. Ezúttal csak néhány példát említünk: 1982-től a névváltoztatás iránt előterjesztett kérelmek ille­téke négyszáz forint. A ho­nosítási, illetve visszahonosí­tási okiratért, valamint az ál­lampolgársági bizonyítvá­nyért 150 forint illetéket keli fizetni. Ettől az évtől illeték- mentes az a fellebbezés, amely az illetékkiszabás el­len irányult és utólag jogos­nak, alaposnak bizonyult. A Magyar Nemzeti Bank közleményt adott ki az utazá­si valutaellátásról, amelynek szabályai —, mint ismeretes — január 1. óta szintén meg­változtak. Az új rendelkezé­sek szerint az európai rubel- elszámolású országokba uta­zók tartózkodási költségeik céljára személyenként és na­ponként ezer forintnak meg­felelő valutát kapnak, akár turistaként, akár látogatóként mentiek külföldre. Ezekbe az országokba utazók azonban naptári évenként legfeljebb 15 ezer forintnak megfelelő külföldi fizetőeszközt kaphat­nak. Az említett összegre a szülők útlevelében szereplő gyermekek is jogosultak. Mi a helyzet a konvertibi­lis elszámolású országokba — ideértve Jugoszláviát is — történő kiutazásoknál? A tu­ristaként útrakelők valutael­látásának mértéke a tartóz­kodási költségek fedezésére háromévenként, személyen­ként és naponként 850 forint­nak megfelelő külföldi fizető- eszköz lehet. Ez azonban semmiképpen sem terjedhet túl a 14 napra számított 12 ezer forintnak megfelelő ösz- szegű valutánál. Fontos tud­nivaló továbbá, hogy ezt a valutát a felhasználás tekin­tetében nem lehet elaprózni, mert egyszeri alkalomra szól. A művelődési • miniszter rendeletet adott ki a könyv­tárközi kölcsönzésről. Esze­rint a közkönyvtárak a mű­velődési és a szakirodalmi igények jobb kielégítését szolgáltatásek keretében egy­mással együttműködve, könyvtárközi kölcsönzéssel is elősegítik. Ennek keretében a könyvtár az állampolgár, vagy jogi személy által igényelt és a saját állományában nem szereplő könyvtári anyagot, vagy annak másolatát más könyvtártól beszerzi és a ké­relmező rendelkezésére bo­csátja. Decemberben jelent meg az a rendelet is, amely a hon­védelmi kötelezettségüket tel­jesítő személyek és hozzátar­tozóik egyes járandóságairól szól. Eszerint a polgári vé­delmi gyakorlaton részt vevő egyénileg gazdálkodó, kisipa­ros, magánkéreskedő, valami­lyen munkaközösség, vagy szakcsoport (ipari, szolgáltató, mezőgazdasági) tagja munka­naponként száz forintos térí­tésre jogosult. A családi se­gély megállapításának alap­jául szolgáló összeg a sorkato­nával közös háztartásban élő hozzátartozó esetén havi 1560 forint. Minden további sze­mély esetén ez az összeg az első személy számára megál­lapított járandóság hetven százalékával emelkedik. Ha a hozzátartozó a sorkatonával nem egy háztartásban él, a családi segélyt havi 1250 fo­rintból kiindulva állapítják mdg. A további hozzátarto­zóknál az említett emelkedés itt hatvanszázalékos. Meg­határozott tartalékos hadkö­teles személyek részére a 10 napot meg nem haladó szol­gálatnál * munkanaponként száz forint jövedelempótló se­gélyt kell fizetni. Tíz napnál hosszabb tartalékos szolgálat esetén a fegyveres erők által folyósított illetmény- és ter­mészetbeni ellátás együttes ér­tékét jövedelempótló segély- lyel havi 3 ezer forintra kell kiegészíteni. A pénzügyminiszter új ren­deleté szerint megváltoztak a gépjárművek kötelező fe­lelősségbiztosításának díjai. A személygépkocsikért évente két részletben ezután 960, a motorkerékpárokért pedig 150 forintot kell fizetni. Azok a mozgássérült üzembentar­tók, akik az egészségügyi mi­niszter rendelete alapján térí­tésmentes üzemanyag-utal­ványban részesülnek, tovább­ra is mentesek a biztosítási díj fizetése alól. Sokakban felmerül a kér­dés, hogy mi a helyzet ak­kor, ha a személygépkocsit nem, magánszemély, hanem a január elseje óta alakult gaz­dasági munkaközösség, vagy „polgári jogi társaság üzemel­teti. Nos, a biztosítás évi d?ia ilyenkor is 9,60 forint. Ha azonban a személygépkocsit állami, szövetkezeti, társadal­mi szervezet,, vagy egyesület, esetleg külföldi érdekeltségű társaság üzemelteti, akkor a kötelező felelősségbiztosítás évi díja 3200 forint. D. A. Hulladékból új termékek Temaforgfól Az év eleje óta önálló ter­melőeszköz-kereskedelmi vál­lalatként működik a Temaforg Textilhasznosító Vállalat, mi­után kivált a MÉH Trösztből A vállalat — amely a textil- és a műanyaghulladékok hasz­nosításában eddig is vezető szerepet vállalt — a jövőben kevesebb kötöttséggel, rugal­masabban valósíthatja meg a népgazdaság számára egyre fontosabb feladatait. Fejlesz­tési és bérpolitikáját — bár a MÉH Trösztön belül a vál­lalat viszonylagos önállóságot élvezett — az eddigieknél ha­tékonyabban állíthatja a gaz­dasági célok szolgálatába. 1982-es önálló terveiket en­nek megfelelően alakították ki. Az idén elsősorban a nem szőtt textíliák és a hulladék­ból készült fonalak gyártásá­ban kívánnak jelentősen elő­relépni. A korábbi időszakban a győri Graboplasttal kiala­kított gyártmányfejlesztési együttműködés eredménye­ként az idén 600 ezer négy­zetméter műbőrhordozó textí­liát gyártanak. A lényegesen olcsóbban és termelékenyeb­ben előállítható, nem szőtt technológiával készülő anyag­gal helyettesíthető a műanyag padlóburkolók korában fonás­sal és szövéssel gyártott hor­dozóanyaga. Ez azt is jelenti, hogy az e célra igénybe vett mintegy 300 tonna fonodái és 600 ezer négyzetméter gyap- júszövő-kapacitást a hazai gyártók az ellátás javítására, illetve az exportnövelésére az önálló hasznosíthatják. Ä” nem szőtt textíliák további fejlesztésére a Graboplasttal jelenleg is folynak kísérletek. Ennek várható eredménye az lesz, hogy a Graboplast mintegy 1 200 000 négyzetméternyi hor­dozóanyag-szükségletét teljes egészében a Temaforg elégiti ki. Emellett — ugyancsak már egy korábban megkezdett gyártmányfejlesztési munka eredményeként — megkezdik az idén a szűrőszövetek és textil alapú gyertyaszűrők gyártását, amelyekkel jelentős külföldi behozataltól mente­sítik a hazai felhasználókat. Sőt, azt is tervezik, hogy az eddig importból beszerzett szűrőknek megfelelő minősé­gű termékekből exportra is gyártanak. Huszonöt éve munfeáser Mindannyian a rendért... Azt hiszem, hogy a város­rész zagyvapálfalvai síküveg­gyárában dolgozó Takács Jó­zsef —, aki most tölti be éle­tének 59. évét — nem harag­szik meg, ha személyeskedem. Mert Takács József sok van Zagyvapálfalván, de a min­denki által tisztelt és becézett Broki, csak egy! És Broki egyenlő azzal a Takács József­fel, aki a lassan hat évtized alatt nagyon-nagy o-n hosszú utat tett meg a máig. Hogyan is kezdte? — Apám cselédember, majd bányász volt, anyám vasutas- család gyermekeiként került össze édesapámmal. Érdekes, ha visszagondolok arra, hogy édesapám 42 évig dolgozott, én most az idén májusban már negyvenötödik éve va­gyok munkaalkalmazásban. Ez önnmagáért is sokat mond. A beszélgetés során meg­nyílnak a zsilipek. Takács József önmagáról vall. Volt vízhordó, szállítómunkás, lif­tes, üvegletörő, széllevágó és 1945-től üvegvágó. Ez már mesterséget jelentett Takács József életében. Mint minden fiatalember életében, közbe­szólt a katonaság, a háború. 1946. május 2-án tért vissza szeretteihez. — A fronton, a hadifog­ságban sokat hallottam a kommunisták mozgalmáról. Én mint szegény gyerek, mit tehettem. De nem is tettem mást, mint azt, hogy hazaié-; résem másnapján már jelent­keztem a pártba és a szakszer­vezetbe. Az akkori pártszer­vezet titkára feladatot is adott. Azt mondta: — Te, Broki! Ne­ked már van tapasztalatod, felveszünk a pártba, s kine­vezünk pártcsoportbizalmi- nak... Ez volt életem első pártmegbízatása. S hogyan tel­jesítettem? Ezt ítéljék meg má­sok. Megítélték, elismerték. De addig még más is tör­tént Takács József életében. A leszerelt síküveggyárat újjá kellett építeni. Meg'kellett in­dítani a termelést* hiszen a főváros meg a többi romba- dőlt település várta az ablak­üvegeket. Takács József, mint üvegvágó egészen 1950-ig a közvetlen termelésben vett részt. Munkateljesítménye — az akkori sztahanovista moz­galomban is élenjárt. Furcsa feladata van most a krónikásnak. Hiszed három évtizede együtt lakott Takács Józseffel. Emlékszik, amikor öthónapos pártiskolára szólí­tották Budapestre. Ismeri azt az aggodalmat, amit a család kifejtett amiért tartalékos tisztiiskolára küldte a párt. Maga a krónikás találkozott vele falugyűléseken, a tea­szervezés idején, sőt immár negyedszázaddal ezelőtt, ami­kor az első szemináriumot ve­zette a síküveggyárban. És mi­lyen nagyszerű érzés volt tud­ni, hogy a szomszédját 1960- ban a síküveggyár nagyüzemi pártbizottság titkárává vá­lasztották, de úgy, hogy mind­ezt munkája mellett, társa­dalmi feladatként kellett el­látnia. — Amikor 1967-ben műve­zető lettem a Zagyva—II-nél, egészen idáig, azóta is büszke vagyok arra, hogy a gyárrész­leg a tervet, a követelményt mindig teljesítette! Szóval ez ő, Takács József. — Régen volt már, húszon-' öt évvel ezelőtt. 1956-ban a munkástanács leváltott, visz- szatettek üvegvágónak. Én ugyan vállaltam ezt a mun­kát, de élt bennem valami és ez a valami rövidesen testet öltött. Nem néztünk mi sem­mit tétlenül. Voltak hőzöngők, mint mindenütt. De ötvenhat novemberében már hozzá- kezdtünk a párt szervezésé­hez, mi öten. Hadd ne mond­jam a neveket. Legyen dicső­ség az emléküknek. Szétosz­tottuk a gyárat üzemekre, s decemberben már az első tag­gyűlést is megtartottuk. Éjjel­nappal a gyárban voltunk. S amikor decemberben jött a futár, hogy szervezzük a mun­kásőrséget, mi tizennégyen ci­vilben, fegyverrel —, bár most nevetségesen hangzik —, két pisztollyal, két kispuskával és egy kézigránáttal, no meg ká­belból készített gumibottal megalakítottuk a munkásőrség mai elődjét. Mi volt a felada­tunk? Fenntartani az üzem­ben a rendet. Biztosítani a termelés zavartalanságát. Ezért őrséget álltunk a gyá­ron belül, a gyáron kívül. Míg hatan-nyolcan kinn voltak szolgálatban, a másak fele pi­henőben. .. Igaz, zsörtölődtek az asszonyok, no meg féltek is. Mi azonban amikor meg­kaptuk az overált, büszkék voltunk az egyenruhára. Tel­tek, múltak a napok. Egyre jobban konszolidálódott a hely­zet, emelkedett a termelés. Márciusban már megvolt a ruhánk, az új fegyver és fel­vonultunk- a síküveggyár tele­pén. Rettentő nagy demonst­ráció volt. Gyarapodtunk, egy­re többen lettünk. Ellenőriz­tük a síküveggyárat, a bánya­gépgyárat. Segítettünk a rend­őrségnek, a közrend, a köz- biztonság megteremtésében... Azóta huszonöt év telt eL Takács József ugyan nem mondja önmagáról, hogy a munkásőrség megalakulásá­nál már rajparancsnok-helyet­tesként kezdte, volt századpa­rancsnok és egészen a mai beosztásáig a megyei törzs­tagságig vitte. — A szakasz, illetve a mai magasabb egység akkor egy kis család volt, ma egy nagy család. Valahogy érvényesült és ma is ez az igazság: ' egy mindenkiért, mindenki egyért. Akkor sem volt kivétel. A gyárigazgató csakúgy, mint a főmérnök, vagy a segédmun­kás, aki az acélkék egyenru­hát magára vette, fegyelme­zetten teljesítette és teljesíti ma is az önként vállalt köte­lességét. Ne mondjak mást: az elmúlt kiképzési évben 123 óra jutott egy-egy munkásőrre, amit társadalmi feladatként teljesített szolgálata ellátásá­ban. Ez a szám akkor, ezelőtt negyedszázaddal csaknem hat­szorosa volt. De ez így jó. Ma korszerű fegyverekkel fel­szerelve látjuk el azt a felada­tot, amit ezelőtt 25 évvel, s úgy fogalmaztunk meg, van Takács József munkásor hazánk, van mit megvéde­nünk. Együtt nézzük a kitüntetése­ket. A Haza Szolgálatáért Érdemérem három fokozata, Kiváló munkásőr, Kiváló pa­rancsnok, Szolgálati Érd i n- érem, többszörösen Kiváló dolgozó jelvény sorakozik az asztalon. Takács József ezen a nafin Is acélkék egyenruhában v :t. • Szolgálatot teljesített 'a Kun Béla zászlóalj harmadik szá­zadánál. Somogyvári László NŐGRÁD — 1982. januát 12., kedd §

Next

/
Thumbnails
Contents