Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)

1982-01-10 / 8. szám

NYUGDÍJASOK magazinja Segítő szándékkal a gyógyfüvek és gyógyteák hasznáról Már az ősember táplálék­szerző útján észlelte, hogy egyik-másik növény haszná­ra válik, van viszont amit ke­rülnie kell. Indiában a gyó­gyítás kizárólag gyógynövé­nyekkel történt. Az egyipto­miak a retek, hagyma, fok­hagyma gyógyító módszerét alkalmazták. Hippokratesnak az akkori klasszikus görög— római kultúra orvosának is helyes fogalmai voltak a gyógynövények hatásáról. Ko­runkban a vitaminok felfede­zése (újabban az antibiotiku­mok) előtérbe Helyezte a gyógynövényekkel való ter­mészetes terápiát, gyógykeze­lést. Mi magyarok, — nagy százalékban azt mondhatnók — csak a kamillateát ismer­jük, amiben hatvan gyógy­szer alapanyaga található. Leg­feljebb kiszélesítve a kört ál­talában a csipkebogyó, hárs­favirág, bodzavirág, kakukk­fű, pemetefű ismeretes az egyes háztartásokban és adott esetekben, öngyógyításra tö­rekedve alkalmazzák is vala­melyiket. Babits Mihály „Tolvajnak nevezi az öregséget, mert alattomosan lopva, észrevétle­nül jön.” Az alant felsorolt könyvekből válasszunk ki olyan gyógynövényeket, gyógyteákat, amelyek „elűzik az öregséget”, illetve segíte­nek a betegségünkön, — de sietünk kijelenteni, erre elő­re kérjük ki az orvos taná­csát. Részemre egyik barátom, — nem kuruzsló — tanácsolta a gyógyteák használatát, ami 8—10 nap után máris hasz­nált. Így kipróbáltam a cit­romfű-, apróbojtorján- és zsá- Ivalevélteák keverékét, de igen hálás vagyok a csipke­bogyó- és kamillateák ajánlá­sáért, fogyasztásáért is, (té­len, influenzás időben külö­nösen), amit napközben víz helyett is fogyaszthatunk. (Beszerezhetők a Herbaria szaküzleteiben, vagy a gyógy­szertárakban.) Mindezek gyó­gyító hatását, az elért ered­ményeket — helyszűke mi­att — nem sorolhatjuk fel, de az említett könyvekből kiol­vasható, illetve kipórbálható milyen betegségek ellen, mi­lyen gyógynövényekkel pró­bálkozhatunk. A gyógyvizek használata is előnyös egész­ségünk érdekében. Ellenben a dohányzást és az alkoholfo­gyasztást kerülni kell. Az öregedés természetes fo­lyamat: az anyag, a szerve­zet elhasználódása az idővel. Egy a fontos, az idősebb egyén ne hagyja el magát, ne magányosod jón el, keressen megfelelő társaságot, (öregek napközije, magányosok klub­ja), mozogjon, sétáljon, tor­násszon, foglalatoskodjon. Dolgozgasson a házban, a kertben erejéhez képest, mindezekkel életét hosszab­bítja meg. Mit mond Bajor Nagy Ernő? „Életet az évek­nek!” És még egy aranysza­bály: Az öregkor békés és de­rűs, ha azzá tesszük! Ebben, például a tanulás, szórakozás is segíthet! Itt jutnak eszünk­be Darwin szavai. Idős korá­ban megkérték, hogy írja meg emlékiratait. Rögtön vállalko­zott, hogy íziben megteszi. Egy papírlapra felírta: „So­kat tanultam, sokat utaztam, és most is tanulok.” E témáról sokat írtak már. Toliamat e cikk összeállítá­sakor a segítő szándék, a tisz­telet, az ember közmegbecsü­lése vezette, mert azt vallom a költővel együtt, hogy: „...a szeretet, az emberiesség jó útra vezető iránytű!” Korsós Nándor nyugdíjas tanár A cikkben említett és ajánlott könyvek: 1. Rápőti—Romváry' Gyógyító nö­vények. 2. Id. dr. Kováts Ferenc: Egészsé­ges élet — derűs öregség 3. Romváry Vilmos: könyve. Fűszerek ldőmorzso'ga*ó Alkalmi klub a váróteremben A véletlen hozta úgy, hogy felfedeztük az alkalmi klubot. A salgótarjáni távolsági busz­megálló várótermében csíp­tük el a következő beszélge­tést; — T. nénivel mi baj van? Ma nem jön közénk? Talán beteg? Vagy ^nás dol­ga akadt? — Jön, jön, csak elintézi a bevásárlásait — szólt nyugtatóan a nagyken­dőbe burkolt idős asszony. És ültek az öregek a váró­ban, voltak vagy öten-hatan, férfiak és nők vegyesen, érző­dött beszédükön az összeszo­kottság, a barátság meghitt­sége, ahogyan megvitatták a nagyvilág eseményeit, kezd­ve az üzletek zsúfoltságától, a béke kérdéséig. Szó esett ott személyes ügyekről is; nyug­díjbeosztásról, fűtésről, vilá­gításról, néha jóízű kacagás csendült... Ültek az öregek a váróban, morzsolgatták az időt nyu­godtan, alig szaporázva, és közben utasok jöttek és men­etek, autóbuszok indultak tá­voli falvakba. A kérdés hallatára, hogy kik ők és honnan kerülnek ide, láthatóan megzavarodtak. Nem tudták, hogy számonké­rés, vagy puszta kíváncsiság vezérli az érdeklődőt. Any- nyit végül is hajlandók vol­tak elárulni, hogy valameny- nvien a garzonházban lak­nak, valamennyien egyedül élnék, szükségük van társa­ságra, beszélgetésre. | — Miért éppen itt? r i— Hosszú sora van annak — válaszolta a nagykendős néni. — Régente a garzonház földszintjén, a portásfülke mellett volt a szálláshelyünk, akadt ott ülőalkalmatosság is, naponta lejártunk oda ház­beliek. Mindaddig, amíg va­lakinek szemet nem szúrt a mi kis csoportosulásunk. Ki­tiltottak bennünket, mond­ván az nem társalgó. A többiek sűrűn bólogat­nak, az idős férfi szemében huncutság csillan; —> De nem hagytuk ám feloszlatni a tár­saságot. Amikor beköszöntött a hűvös évszak, a tél, felfe­deztük magunknak a váró­termet. Elüldögélünk itt es­ténként szívesen, úgy gondol­juk nem zavarunk senkit, fi­gyelhetjük a jövés-menést, be­szélgetünk... — Ha közösségre vágynak nem lenne jobb az idősek napközi otthona? Összenéztek az öregek, csó- válgatják a fejüket; — Nem, semmiképpen:., mi ugyanis napközben elfoglalt emberek vagyunk Főzünk, unokákra vigyázunk, beteg­társainkat ápoljuk. Csak az estéink szabadok. Olykor azt is megtesszük, hogy valaki lakásán összeülünk, kávézunk, teázunk, közösen nézzük a té­vét. A karácsonyi ünnepek ’s a jövés-menés jegyében tel­tek el. Jártunk ajtóról ajtóra, mindenki karácsonyfáját meg­csodáltuk, belekóstoltunk egy­más főztjébe... Ültek az öregek a váróban, derűsen, vidáman sugárzott ró­luk, hogy összeszokott kis tár­saság. Aztán hét óra táján fei,- szedelőzködtek — a korral jár a korai lefekvés — elbú­csúztak egymástól. Holnap ugyanitt délután — szólt a nagykendőbe burkolt idős né­ni, s társaival együtt elindult a garzonház irányába... Á hosszú élet titka Az NSZK lakosságának ke­rek egyötöde idősebb hatvan­évesnél. Hogy mi a hosszú élet titka, azt sem az orvosok nem tudják megmondani, sem az a mintegy ezer ember, aki az országban idősebb százéves­eiéi. A tudomány azonban tisztázta, hogy az öregedés nem merő végzet, nem elke­rülhetetlen csapás. Vannak ugyan befolyásolhatatlan té­nyezői, de ez nem Változtat azon, hogy az élet meghosz- szabbításának is megvan a módja. Igen sok függ áttolj kinek milyen az életfelfogása, mekkora benne az élniakarás. A hamburgi gerontológiai kongresszuson ezt tudomá­nyosan is igazolták. Nyugalmat taté altima Ünnepi hangulatban telnek a napjaik a salgótarjáni idősek napközi otthona lakóinak. Jólesik a szépen díszített fenyőfa mellett olvasgatni, tereferélni, kell a közös kikap­csolódás a melegséget, nyugalmat árasztó otthonban. Jó kezekben vannak Kint, az udvaron a tél világlik. Bent az épület társal­gójában fejkendős nénik mélyen süppednek a fotelokba. Szó kevés hangzik, kedvcsinálónak inkább egy kis magyar nóta szól a gramofonból.'Hogy melyikük a legfiatalabb? Nem tudom. De a legidősebb, vagy ahogy saját magát nevezte, a korelnök Galó Józsefné, aki az idén lépett a kilencvenegye- dik évébe. Azt mondták, hogy sok „hetvenessel” versenyre kel a munkában. Szorgos munka folyik! Készülnek az öregeknapi ünnep­ségre. Ez alkalommal kiállítás is nyílik. Díszpárnákat, asz­talterítőket hímeznek, subákat, szivacstakarókat varrnak. Ezért van a nagy „hajtás”. Igaz kevesebb idő jut most a té­vézésre, olvasásra, társasjátékra. De boldogan dolgoznak, mert az ünnepségen és a kiállítás megnyitóján mindenki ott szeretne lenni. Létezésükről, eddigi munkálkodásukról ad­nak majd híradást a jobbágyi öregek napközi otthonának lakói. \ A Rózsa utcai régi épületet alakitatta át az új célnak megfelelően a községi tanács. Sok pénzzel és a lakosság ön­zetlen segítségével született meg az otthon. Tágas pihenőszo­ba, hangulatos társalgó, ebédlő és fürdőszoba szolgálja az it­teniek kényelmét. Könyvek, folyóiratok közt válogathatnak. Televíziót, rádiót, lemezjátszót kaptak. A pihenőszoba egyik falát szinte teljesen elfoglalja Nógrádi Andor tanár színes faliképé, amelyet ajándékba készített az otthon időseinek. Süppedő szőnyegek, kényelmes fotelok és mindenhol virág. A kényelmes berendezés igazolja, a mecénások nem marad­tak el. Az alig egy évvel ezelőtti indulástól segítik az intéz­ményt, a pásztói kézműipari vállalat és a Salgótarjáni Ru­hagyár jobbágyi telepének szocialista brigádjai. S az örök elmaradhatatlanok, a Jobbágyi Általános Iskola úttörői, aki­ket legyen az bármilyen kis ünnep, nagyon várnak az öre­gek. Ha jó a műsor —, márpedig az mindig nagy tetszést arat — nagy taps jár érte, de még egy-két szem cukorka is becsúszik olyankor a gyerekzsebekbe ajándékképpen. A községi pártalapszervezettől gyakran érdeklődnek: nincs-e hiányuk valamiben. ‘ Lévai Tiborné, az otthon fiatal vezetője, az öregek ked­vence, az indulás nehézségeiről beszélve elmondta, hofjy hi­ányzott a jó munkához szükséges tapasztalat. Szurdokpüspö­kiben az ottani öregek napközijében szerezték meg a kellő ismereteket. Ez a röpke látogatás egyről azonban meggyő­zött: jól megtanulták a leckét! Emberséges, jó kezekben van­nak az idős emberek a jobbágyi öregek napközi otthonában. — sz. gy. b — S ohn nem felejtem el art a pillanatot amikor elő­ször megláttam a nagy öreget, ki fiatalokat meghazud­toló frisseséggel szállt le a vonatról, huncutul rámkacsin­tott, s aztán kart karba öltve sétálgattunk a város utcáin. Próbáltam titkát megfejteni, fürkészően\ sand itattam derűt és optimizmust árasztó arcába, ő pedig beszélt... öregségről . és betegségről, elesettségről és I magányról, beszélt úgy,__mintha számára mindezek ismeretlen fogalmak lennének. Beszélt úgy, olyan hévvel és lendülettel, hogy bármelyik fiatal megiri­gyelhette volna.- Tudod, gyerekem, minden csak rojtunk múlik, — summáz­ta végezetül — rajtunk, idősödő, korosodó embereken, hogy mennyire tudunk alkalmazkodni a rohanó világhoz, a fiatalok­hoz, hogy mennyire tudunk tes­tileg és szellemileg frissek ma­radni. a több emberöltőn ke­resztül végzett munka hevét to­vábbvinni, folytatni az életmű­vet, amelyet valamikor hajda­nán megkezdtünk. Hol és kik­ben találjuk a folytatást? A gyerekeinkben, az unokáinkban, a családunkban... Ezé rnyi szálon Mondom, beszélt a nagy öreg közben ré-rácsodálkozott ifjúi fényében pompázó város­ra, én pedig arra gondoltam, milyen jó lenne, ha életfilozófiá­ját, egészséges gondolkodás- módját mindenki hallaná, át- érezné, azonosulni tudna vele. számára Mert akkor sokkal kevesebb len- kenység önuralommal elkerülhetők. Vagyis ne akarjunk az idősebb jogán a család esze lenni, gye­rekeink felett zsarnokoskodni, ne akarjunk úton-útfélen jó taná­csokkal, régi tapasztalatokkal szolgálni. Akinek pedig nem adatik meg a családi élet me­lege, próbáljon kötődni, hozzá az hasonló emberekhez, próbálja természetesnek elfogadni az idősek napközi otthona, a szo­ciális otthon nyugalmas derű­jét, szórakoztató pillanatait. S aztán a munka! A mindenki végzett hasznos tevé- Minden idős ember ne a magányt keserűen viselő tartogat magában olyan ké- ember, és sokkal több az idős pességeket, rejtett energiákat, korban is hasznos, hasznosnak amelyek kibontakoztatva a köz érzett munkát végző egyén, és javát, s az egyén elégedettsé- sokkal kevesebb a családi gát szolgálják. konfliktus. _ mm ülönösen így karácsony és Mert miben is al a nagy Ií üj év táján haj|amos az öreg, dr. Buga László az orsza- lxember meditá!gatni az gosan rádióból sajtóból jól is- életéről, családi békéről és bol- ™.ndenkl doktoranak e|e‘- dogságról. Buga László szerint filozófiája? ^ _ -meg kel! találni a szálakat, Azt tartja, az öregség nem amelyek az élethez fűznek, mert betegség, hanem állapot, ame- ezernyi szálon haladhatunk a lyet rugalmasan keil tudni vi- kiegyensúlyozott, nyugodalmas selni, elviselni. Rendkívül fon- hétköznapok felé . . . tosak a kötődések; a családhoz, _ ria _ a gyerekekhez, az unokákhoz. Á nézeteltérések, súrlódások ru- ~l ' ----­g almas, megértő magatartással, I NÓGRÁD — 1982. janiiéi 10., vasárnap Könyvjelző A hosszú téli esték jó alkalmat nyújtanak az ol­vasgatásra. Ilyenkor az ember szívesen előveszi a nagyobb terjedelmű, hosz- szabb regényeket, szépiro­dalmi műveket. A karácsonyi könyvvá­sárra jelent meg John Gard­ner Vénasszonyok nyara című regénye az Európa Könyvkiadó gondozásában. Szíves figyelmébe ajánljuk minden irodalomszerető idős olvasónknak. A cse­lekmény röviden: Az öreg James L. Page vadászpus­kájával szétlövi a tévé kép­ernyőjét és hasábfával ker­geti föl a szobájába a nő­vérét. A hadiállapot há­rom napig tart. Miért kény­szerül a nyolcvaneszten­dős Sally Page Abbott ko­rához méltatlan sietséggel a menekülésire? . Gardner groteszk világot, mai el­lentéteket ábrázol. Szép, érzékeny emberséggel meg­írt történet a Vénasszonyok nyara, s ritkaság is; az is­meretlen falusi Amerikára nyit kilátást. Kézimunkázni szerető hölgyeknek ajánljuk a kö­vetkező szép és tartalmas könyveket. Lengyel Gyön­gyi . Keresztszemes kézi­munkák. A kötet több mint kétszáz képet és leolvasha­tó mintalapot tartalmaz, amelyeken megtalálhatók a középkori, a szőttesere­detű, a reneszánsz és a tö- rökös minták. Modern kézimunkák a cime a Minerva Könyvki­adó gondozásában megje­lent gyűjteménynek, amely segít az olvasónak, hogy a maga ízlését, ügyességét próbára téve készítsen ru­hafélét, díszítse lakását. Csomózott falidíszek, öl­tözködési kiegészítők kí­nálkoznak utánzásra a Makramé fejezetben. A szá!- húzásos technika nagy­anyáink azsúrozott kelen­gyéjének dekoratív kézi­munkáját teremti újjá. Mo­dem minták, modern hasz­nálati tárgyak találhatók a Kötés-horgolás lapjain. Az oldalt összeállította: Kiss Mária

Next

/
Thumbnails
Contents