Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)
1982-01-10 / 8. szám
/ A hét 3 kérdése 1. Visszavethetik-e a lengyelországi konszolidációt a reagani „szankciók”? » Kétségtelen, hogy megérez- heti Lengyelország, ha teljessé válnának és sokáig is tartanának a Reagan amerikai elnök által bejelentett lengyelellenes intézkedések. Varsóban hivatalos helyen hangoztatták, hogy az amerikai szankciók az ország devizahelyzetét éppoly károsan befolyásolhatják, mint a takarmányellátást... A reagani „büntetés” a lengyel nép hátán csattanna, épp ezért nem lehet más, mint népszerűtlen és kiábrándító a legtöbb, lengyel szemében. Beszédes jel, hogy éppen az USA elnökének lengyelellenes intézkedései késztették a Szolidaritásnak Amerikában tartózkodott korábbi szóvivőjét a hazatérésre. Varsóból nézve is kinek- kinek látnia kell, hogy Nyu- gat-Európa nem követi Reagant a szankciók útján. Schmidt kancellár sem csatlakozott a „büntetések” sorához, pedig a Fehér Házban volt látogatása során néhány politikai engedményt kellett tennie, s a végén vendéglátójával együtt követelte például a lengyelországi szükségállapot megszüntetését, vagy a tárgyalásokat a különböző lengyel politikai erők között. Az a Mitterrand elnök, aki Lengyelországgal kapcsolatos véleményével közelebb- állónak látszott ReaganheZ, paint akár II. János Pál pápához, nem is beszélve a nyugatnémet szociáldemokraták balszámyáról, vagy Kreisky osztrák kancellárról. Nos, a francia köztársasági elnök kormánya ülésén sietett leszögezni, hogy Franciaország folytatja a szállításokat Lengyelországnak, sőt, hajlandó újabb tárgyalásokat kezdeni. A nyugati bankok az új esztendő első hetében újrakezdték a lengyel kölcsönök ügyének megvitatását, ez alkalommal Londonban. Hírek jöttek arról, hogy brazil és nyugatnémet bankoknak már fizetett esedékes kamatot a lengyel nemzeti bank, ami pedig a kölcsönök törlesztésé átütemezésének is előfeltétele. Lengyelország igazi segítséget csak a szocialista közösségtől várhat. Moszkvában a héten szovjet—lengyel megállapodást írtak alá, amelynek értelmében nagyarányú élelmiszer, nyersanyag és üzemanyag jut el Lengyelországba — hitelezett formában. Természetesen a lengyel válságból csak az vezet ki, ha fegyelmezetten, céltudatosan és eredményesen folyik a munka az országban. A termelési eredmények lassú, de állandó, szerény, de ígéretes javulást mutatnak. 2. Milyen tanulságokat lehet levonni a Biztonsági Tanács Golan-vitájából? Mint emlékezetes, abban bízva, hogy a lengyelországi válság leköti a világ érdeklődését, a Begin-kormány nagy hirtelen elhatározta a Golan- fennsík bekebelezését, az an- nexiót, aztán a knesszet, az izraeli parlament törvénybe is iktatta. A nemzetközi joggal ellentétes döntés úgyszólván az egész világon megdöbbenést keltett, nagyon sok elítélő hangot lehetett hallani. Az elején még az USA is csatlakozott azokhoz az országokhoz, amelyek elmarasztalták Izraelt: a Biztonsági Tanács először 15:0 arányú szavazással fordult szembe a döntéssel és rövid határidőt szabott Izraelnek, hogy másítsa meg. De már akkor nyilvánvaló volt, hogy, ha netán a Biztonsági Tanács tényleges szankciókat mondana ki, azokat az Egyesült Államok nyomban megvétózná, s így azok nem is léphetnének érvénybe. Amikor a hét elején New Yorkban ismét összeült a Biztonsági Tanács, a jeruzsá- lemi rádió nagy diadallal jelenthette: az USA hivatalosan kötelezte magát, hogy ellenezni fogja, ha bármiféle nemzetközi szankciót akarnának életbe léptetni Izrael ellen a Golan-fennsík bekebelezése miatt, a kötelezettségvállalást az izraeli kormányhoz eljuttatott washingtoni üzenet tartalmazta. Erre aztán a jeruzsálemi kormány a héten közölte: újabb településeket létesít a Golan-fenn- síkon. Az arab országok tudják, hogy az amerikai vétó árnyékában,csak egy enyhébb megfogalmazású határozati javaslatnak van esélye az elfogadásra a Biztonsági Tanácsban. Az Egyesült Államok dinlomáciáiának pedig azt kell számításba venhie, hogy a vétó megint szembefordítaná az USA-t az arab országokkal, pedig Kairótól Rija- dig az amerikaiak egyre több kötelékkel akarják magukhoz kötni az arab vezetőket. 3. Várható-e az 1982-es évben az iraki—iráni háború befejezése? Az 1980. szeptember 22-én kirobbant háborúról a világ mostanában szinte hajlandó elfeledkezni. Az iraki—iráni ellenségeskedések pedig tovább tartanak váltakozó hadiszerencsével és i váltakozó hévvel. Maga a tény elgondolkoztató: Földünk egyik legfontosabb térségében dörögnek a fegyverek, az olaj utjának közelében, s mindenekelőtt a nyugati világ szempontjából olyannyira fontos energiaforrások mellett. Valójában akár világháborúba is torkollhatott volna, olyan óriási érdekek érvényesülési területén folytak a harcok a két mohamedán állam katonái között... Hogy a világ egyszer-másszor szinte meg is feledk'ezhetik erről a helyi háborúról, azt mutatja, mennyire tud hatni a józan ész és a nagyhatalmak felelősségérzete egy világháborús veszélyhelyzetben. Pedig magában az iraki— iráni háborúban nehezen találni nyomát a józan észnek és *a résztvevők felelősségérzetének. Igen, 1982-ben már tényleg véget kellene vetni a vérontásnak, a két el nem kötelezett, de magát imperialistaellenesnek valló ország háborújának, Amely csak gz imperializmus malmára hajthatja a Vizet... (vagy az olajat...) Á héten egy jelentősebb, hivatalosnak tűnő nyilatkozat hangzott el a háborúról: Raf- szandzsani, a teheráni parlament, a medzslisz elnöke azt mondotta, hogy Irán csak akkor hajlandó fegyverszünetre, ha Irak' kivonja erőit iráni területről, megtéríti az okozott károkat, és elismeri, hogy agressziót követett el. Közben folyik a háború és továbbra is egymásnak ellentmondó hadijelentések látnak napvilágot: a héten például az irániak' közlése szerint 1000 iraki katona vesztette életét a harcokban, míg a bagdadi jelentésekben az állt. hogy az irániak, akiknek 907 halottjuk volt. „megízlelték a megsemmisítő vereség keserű ízét”. Pálfy József Lehetséges a csúcstalálkozó Ronald Reagan amerikai elnök pénteken lehetségesnek mondotta a szovjet—amerikai csúcstalálkozó megtartását. A szovjetellenes és lengyelellenes szankciók elrendelése után tett elnöki kijelentésben a washingtoni elemzők „belső fogyasztásra” szánt megnyilatkozást látnak —, hiszen a kijelentésen kívül az amerikai elnök aligha tett olyan lépést, amely e csúcstalálkozót elősegítené. Szovjet részről eddig sóhajéin zárkóztak el a magas szintű találkozók elől. Amerikai részről azonban ezek lehetőségét úgy állítják be, mintha különleges amerikai kedvezményről lenne sző — miközben a tényleges intézkedésekkel inkább csökkentik, semmint, hogy növelik az ilyen találkozók lehetőségét. A BVT elnöksége if ódájának ülése Koppenhágában pénteken, befejezte háromnapos kibővített ülését a Béke-világtanócs elnökségének irodája. A ta nácskozásokról kiadott záró nyilatkozatban vázolták a BVT 1982—83-es akciótervét, amelynek mottója: tárgyalás igen, konfrontáció nem! Az elnökség irodájának dokumentuma felszólítja a bé- kemozgalmakat, hogy kettőzzék" meg erőfeszítéseiket s fegyverkezési hajsza megállításáért és a genfi tárgyalások sikeréhez szükséges légkör megteremtéséért. A zárónyilatkozat arra is mozgósítja a békemozgalmakat, hogy még erőteljesebben követeljék az ENSZ-közgyűlés leszereléssel foglalkozó második rendkívüli ülésszakán hozott döntések végrehajtását. A záróközlemény szorgal mázzá azt, hogy a madridi konferencia folyományaképpen öszehívják az európai eny hülési és leszerelési konferenciát. A BVT elnökségének irodája végezetül a, békemozgalom egységének fenntartására szólított fel. A koppenhágai tanácskozó son több mint ötven országból 130 békemozgalmi aktivis ta vett részt Gibraltár jövőbe A spanyol kormány által, 1989-ben Gibraltárral kapcsolatosan életbe léptetett intézkedéseket csupán felfüggesztik, de nem helyezik hatályon kívül április 20-án — azon a napon, amikor Lisszabonban spanyol—brit tárgya lások kezdődnek Gibraltár jövőjéről, jelentette ki Leopoldo Cálvo Sotelo spanyol kormányfő pénteken Londonban tartott sajtóértekezletén. „A gibraltári probléma végleges megoldásának a sponyol területi integritás helyreállításának kell lennie” — tette hozlengyelországi helyzetkép Tovább javul a társadalmi-politikai légkör Kelemen István, az MTI tudósítója jelenti: Varsóban a fiatalok életkörülményeiről, pályakezdéséről tárgyalt pénteken Wojci- ech Jaruzelski hadseregtábornok kormányfő elnökletével a lengyel kormány elnöksége. A tanácskozáson részt vett a Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövetség, a lengyel cserkészszövetség (Harcer) és a falusi ifjúsági szövetség vezetője is. Támogatásukról biztosították a nemzeti megmentés katonai tanácsát és hangsúlyozták, hogy az ifjúság aktívan részt akar vállalni az ország jövőjének alakításában. A kormány elnöksége az említett ifjúsági szervezetek képviselőinek részvételével munkacsoportokat hoz létre a fiatalok problémáinak tanulmányozására és megoldására. Gazdasági kérdésekkel kapcsolatban a kormány elnöksége úgy határozott, hogy az állami vállalatok ezentúl mezőgazdasági . szövetkezeteknek, sőt magángazdálkodóknak is átadhatnak olyan létesítményeket, amelyek nincsenek kellően kihasználva, a mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar számára azonban hasznosak lehetnek. Plenáris ül^st tartott pénteken a LEMP varsói bizottsága. A tanácskozáson, amelyen részt vett a Politikai Bizottság két tagja: Miroslaw Milewski és Albin Siwak is, hangsúlyozták, hogy a szükségállapot bevezetése óta napról napra normalizálódik a helyzet, Rámutattak ugyanakkor, hogy az ellenséges elemek továbbra is tevékenykednek, fegyverük ezúttal különféle hazugságok, és rémhírek terjesztése. A plenáris ülésen ugyancsak nagy hangsúlyt kapott, hogy a párt soraiban nem szabad tovább megtűrni azokat, akik passzív magatartást tanúsítanak. A PAP hírügynökség jelentette, hogy a Politikai Bizottság elfogadta Tadeusz Fiszbach lemondását a párt gdanski vajdasági bizottságának első titkári tisztéről és helyébe Stanislaw Bejgent, a tengergazdasági hivatal miniszteri rangú vezetőjét nevezte ki. Ugyancsak elfogadta a Politikai Bizottság Andrzej Zabinski lemondását a párt katowicei vajdasági bizottságának első titkári tisztéről, és utódává Zbigniew Messnert, a Politikai Bizottság tagját, a katowicei vajdasági tanács elnökét nevezte ki. At év első munkahetéről szóló jelentésék alapjában kedvezőek, de mint Varsóban figyelmeztetnek- rá, a munka normális ritmusát sok helyen szjnte állandóan veszélyezteti a nyersanyaghiány és a számos kooperációs lemaradás. A társadalmi-politikai légkör azonban tovább javul. Pénteken, a korábbi bejelentésnek megfelelően napi egy- egy járattal mégindult a légi- közlekedés Varsó és négy vidéki nagyváros között. A LOT- légitársaság közölte, hogy' január 11-étől, hétfőtől felújítja külföldi járatainak egy részét is. Budapestre kedden és szombaton indul lengyel utasgép, mindkét napon 17.40 perckor. A varsói vajdasági bíróságon a fővádlott vallomásával folytatódott az állami rádió- és televízióbizottság volt elnökének, Maciej Szczepanski- nak és négy társának a pere. Szczepanski, akit a többi között azzal vádolnak, .hogy helytelen döntéseivel több mint 200 millió zloty kárt okozott a népgazdaságnak, azt állította, hogy „politikai okok miatt került a vádlottak padjára”. Arra hivatkozott, hogy Edward Gierek kezdeményezésére — és saját akarata ellenére — került a rádió- és televízióbizottság , élére 1972 októberében. Vallomása után a tárgyalást január 12-ig elnapolták. » i W: *.n.\ «n- «»P . _• 5 Magyar—holland pártközi megbeszélések Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására január 5—9. között látogatást tett hazánkban Jan de Boo, a Holland Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a külügyi osztály vezetője. A holland párt képviselőjét fogadta Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Megbeszélést folytatott vele Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője, Lakos Sándor, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének Igazgatója, a Központi Bizottság tagjai, valamint Horn Gyula, a KB külügyi osztályénak helyettes vezetője, Jan de Boo látogatást tett az Országos . Béketanács titkárságán és Veszprém megyében. Az őszinte, elvtársi légkörű megbeszéléseken vélemény- cserére került sor a nemzetközi élet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről, s áttekintették a két párt kapcsolatainak alakulását. Rawlings beszéde Jerry Rawlings repülőszá zados, Ghana szilveszterr nap ján hatalomra jutott katon, vezetője pénteken egy ,Accra ban tartott tömeggyűlésen társadalom minden rétegét á1 fogó forradalom végrehajtása ra buzdította a ghanaiakat é 3 öv 1 Elnöki tevékenységének alig egy éve alatt Ronald Reagan- nek két munkatársa is komoly fejfájást okozott: David Stock- man, a Fehér Ház ügyviteli és költségvetési hivatalának miniszteri rangú főnöke, és Richard Allén, a nemzetbiztonsági főtanácsadó. Az első a kormány gazdaságpolitikájának lényegét kifecsegő interjút adott egy folyóiratnak („a Reagan-féle gozdasági intézkedések a gazdagoknak kedveznek”), a második nem megfelelően járt el egy külföldiektől származó pénzes borítékkal és ugyancsak szabályellenes ajándékot is elfogadott tőlük. Stockman nyilvánosan rpeg- követte az elnököt és maradhatott. Allent viszont, akit mind a rendőrségi, mind a még szigorúbb fehér házi vizsgálat felmentett a visszaélés gyanúja alól, kényszerítették, hogy benyújtsa felmondását. A különböző elbánás 2 NÓGRAD - 1982. }. és- m e n oka nem annyira az elkövetett vétségek súlyossági foka közti különbség volt, mint inkább az, hogy Stockman hozzáértésére és munkájára az elnöknek (és a mögötte álló köröknek) továbbra is szüksége van, Allenre viszont nincsen. Hatalmi harc Az amerikai hatalmi gépezetben kevéssé körvonalazott, meglehetősen sajátos, változó a minisztériumok és a részben párhuzamos fehér házi apparátus viszonya. Truman és különösen Eisenhower elnök idején például a külügyminisztérium, illetve annak vezetője nyomta rá bélyegét az amerikai külpolitika alakítására. Kennedy és Johnson elnöksége alatt ez a nemzetbiztonsági tanácsadó javára tolódott el. A Nixon- években Henry Kissinger oly ár 10., vasárnap és a mértékben ragadta megához a gyeplőt, hogy a végén már egymaga ülte meg mind a két lovat. Külügyminiszter lett, miközben a nemzetbiztonsági főtanácsadó tisztet is megtartotta. A nemzetbiztonsági főtanácsadó feladata tulajdonképpen az, hogy összehangolja a nemzetbiztonságot érintő tárcaközi ügyeket, referáljon azokról az elnöknek, irányítsa az elnököt segítő nemzet- biztonsági tanács munkáját. Carter elnöksége idején — noha szavakban elítélték a korábbi gyakorlatot — folytatódott a kötélhúzás a Kissinger cipőjébe lépni próbáló, az amerikai külpolitika irányítására áhítozó Brzezinski főtanácsadó és Vance külügyminiszter között. Reagan kormányra kerülésével Haig külügyminiszter és Allen nemzet- biztonsági tanácsadó között kezdődött ,ádáz küzdelem, amelynek lövészárkaitól, mint Haig elpanaszolta, orvlövészek puskáztak rá. Alapjában véve ez nem különböző politikai h ér Hál koncepciók ütközése, hanem hatalmi harc, személyes intrikák sorozata volt. Allen és a trojka A látszat ellenére az sem igaz, hogy itt egyszerűen a fehér házi apparátus és a „hagyományos” kormánygépezet csapott össze. Mindvégig Haiget támogatta ugyanis első helyettese, William Clark, aki talán még közelebb állt és áll az elnökhöz, mint az apparátust irányító (és Reagant ugyancsak kaliforniai kormányzósága óta szolgáló) hármas tagjai: Edwin Meese, James A. Baker és Michael K. Deaver. Ugyanakkor maga a „trojka” (de nyilván Reagan is) mind inkább felismerte, hogy Richard Allen sem szakmai felkészületlensége, sem emberi, vezetői tulajdonságai miatt nem alkalmas. így született meg fokozatosan az a döntés, hogy Allent, (aki még jó ürügyet is szolgáltatott hozzá) menesztik és ban helyére a külügyminiszter első helyettesét, Clarkot állítják. Mi több, nem is egészen az ő helyére, hanem egy felértékelt pozícióba. Mert Allen az apparátus vezetőjének, Meese- nek a beosztottja volt és az ő közvetítésével referált az elnöknek. Clark viszont már — akárcsak korábbi, elődei — naponta, személyesen tájékoztatja az elnököt a beérkezett diplomáciai, katonai, hírszerzői jelentésekről, értékelésekről. Márpedig a Fehér Házban azon mérik a befolyást, hogy ki milyen gyakran, mennyi ideig beszélhet az államfővel. E tekintetben az Mewsweek című amerikai hetilap 1981. február 16-i számában megjelent cikk tanúsága szerint meglehetősen hiányos külpolitikai ismeretekkel rendelkezik. Bár lehet, hogy azóta továbbképezte magát, s ma már tudja, ki a zimbabwei miniszterelnök, s melyik nyugat-európai szövetségesnek mi az álláspontja a fegyverkezésről. Kulcsár .István „szent háborút” hirdetett a korrupció, a lazaságok és a tudatlanság ellen. „A szent háború kemény munkát, jelent” — harsogta jelszóként a tömeg, és a századost „meg- mentőkónit” üdvözölte. Egy páncélautó tetején állva, több ezer fővárosi lakos, és a biztonsági erők gyűrűjében Rawlings százados azt is bejelentette, hogy népi bíróságokat állít fel az államqlle- nes bűntettek kivizsgálására, s a gha-nai fegyveres erőket ezentúl néphadseregnek nevezik majd. Sürgette honfitársait, hogy vegyék kezükbe a kezdeményezést és maguk is döntsenek az őket illető kérdésekben. Minden országot intett attól, hogy beavatkozzék Ghana belügyeibe. Rawlings százados hatalomra jutása , után felfüggesztette az alkotmányt, feloszlatta a parlamentet, és betiltotta a politikai pártokat. A jelentések szerint kézben tartja a helyzetet az egész országban. A normalizálódás egyik jele, hogy — mint jelentettük — péntektől a nappali órákra megnyitotta az ország határait a forgalom előtt, és az accrai rádió szerint megindul a forgalom a repülőtereken, a kikötőkben is.
