Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)
1982-01-09 / 7. szám
# Szakcsoportok Szécsényben Hízótól az uborkáig Évről évre jelentősen emelkedik a szécsényi ÁFÉSZ felvásárlása. Az ötödik ötéves terv időszakában 139 millió forint volt az ebből származó árbevételük. Az elmúlt évben 46 millió forintot könyvelhettek el. Ez 9 százalékkal több mint az 1980. évi. Egyébként nagyon merész és bátor a hatodik ötéves terv árbevételének tervezete. Közel a ‘duplája az előző tervciklusnak: 266 millió forint. Az árbevétel ilyen nagyarányú növekedésének egyik titka a szakcsoportrendszer kiszélesítése, a tagság támogatása. Jelenleg az ÁFÉSZ működési területén 29 szakcsoportban 1500 személy tevékenykedik. A szövetkezet a szakcsoportok munkáját koordinálja, szakmailag, anyagilag támogatja. Segítséget nyújtanak a szállításhoz, vetőmagot, műtrágyát, növényvédő szereket biztosítanak. A szakcsoportok évente az árbevételhez 73— 74 százalékban járulnak hozzá. Gyebnár Albert, a felvásárlási osztály vezetője eir A Balaton téli idegenforgalmát szolgálja Balatonalmádiban a „Panoráma” klub, ahol — szerda kivételével — hétköznapokon 15—22 óra között kínálnak szórakozási lehetőséget a téli idény vendégeinek. A tó északi partjának tómondta: -céljuk a szakcsoportrendszer további szélesítése, a háztáji kisegítő gazdálkodás segítése, támogatása. Nagy gondot fordítanak a munkaigényes mezőgazdasági termékek termesztésének ösztönzésére. A télen Varsányban és R imócon málnatermelő szakcsoport alakult. Az ötven kistermelőnek a telepítéshez a szövetkezet 33 ezer málnatőt biztosított. Az ÁFÉSZ felvásárlási osztálya az elmúlt évben a szakcsoportok tagjaitól 4200 hízót vett át. A nyúlte- nyésztők 39 vagon állatot adtak le, amely közvetlenül Olaszországba került. A méhészek 750 mázsa mézzel „édesítették” a fel- vásárlási osztály forgalmát. Több mint 1 millió darab tojást forgalmaztak. A Hatvani Konzervgyárnak 40 vagon uborkát adtak át. A szövetkezet erre az évre 54 millió forint értékben tervez ó/rut átvenni a szakcsoportoktól, a háztáji termelőktől. Ezzel is hozzájárul a lakosság jobb áruellátásához, az ország exporttervének a növeléséhez. len is egyik jelentős üdülőtelepén az idegenforgalmi klub képzőművészeti kiállítással, kártyaszobával, játékautomatákkal is büfével nyújt szóra- famfcrt cl Balaton téti wntféNarancsszínű kőolaj Az az olaj, amelyet a kaahsztáni geológusok a Mangis- lak-félszigeten találtak, szokatlan színével lepte meg a szakembereket — olyan volt mint az érett narancsé. Az olajra régi gránitrétegben bukkantak rá, ahol a folyékony tüzelőanyag kutatását azelőtt kilátástalannak tartották. A 3700 méter fúrólyukból bő sugárban lövellt a felszínre a narancssárga olaj. A különös színre eddig még nem találtak teljes magyarázatot. Egyik oka azonban az lehet, hogy ezen a lelőhelyen hiányoznak a kátrányaszfalt anyagok, amelyek a közönséges olaj sötét színét adják. A mangislaki narancssárga olaj könnyű frakciókban igen gazdag. Nyugdíjrendezés Januártól 23,5 százalékkal emelik a nyugdíjakat Macedóniában. Az intézkedés célja, hogy megőrizzék a nyugdíjasok életszínvonalát, és hogy a nyugdíjakat egybehangolják a személyi jövedelem idei alakulásával. Megállapították a nyugdíjak alsó határát is: ez a jövőben 2590 dinár lesz. Jelenleg a macedóniai nyugdíjasok 75 százalékának kisebb a járandósága 4500 dinárnál. Tízezer dinár fölötti járandósággal a nyugdíjasok 1,2 százaléka rendelkezik a Jugoszláv országrészben. Téli Balaton Eredményesen zárták az 1981-es esztendőt a balassagyarmati Ipoly Bútorgyár dolgozói. A különféle lakásbútorokból és a szécsényi üzemben kész ült kábeldobból összesen 232 millió forint értéket állítottak elő. Az idén 236 millió forintos a termelési tervük, nyereségüket 22 millió forintban határozták meg. Tér mékeik iránt fokozott az érdeklődés. A rendelésállományt szerződéseikben már rögzítették. A Nógrád elnevezésű szekrénysorok továbbra is keresettek, világos és sötét színekben egyaránt gyártják. Óévi tapasztalatok az új esztendőre Beszélgetés Falttvégi Latos mmiszterelnok-helyettessel, az Országos Terrhivatal elnökével Az 1981-es gazdasági év a VI. ötéves terv első esztendeje volt. Tapasztalatainak ösz- szegzósére ezért különösen nagy figyelmet fordított legutóbbi ülésén az MSZMP Központi Bizottsága, majd az országgyűlés téli ülésszaka... Faluvégi Lajos, miniszterelnök-helyettest, az Országos Tervhivatal elnökét is a VI. ötéves terv első évi tapasztalatainak összefoglalására, valamint az 1982. évi teendők körvonalazására kértük. — A Magyar Közgazdasági Társaság legutóbbi közgyűlésén a VI. ötéves terv gazdaságpolitikai fö céljait ön három pontban határozta meg: a külgazdasági egyensúly javításában, az elért életszínvonal megőrzésében, s végezetül az egészséges növekedés közérzetének megteremtésében és fenntartásában a gazdaság minden területén. Mit értünk el e három gazdaságpolitikai alapcél teljesítésében 1981-ben? — A külgazdasági egyensúlyunk javult: év végi adósságállományunk a tervben számítottnál kisebb. A rosz- szabbodó világgazdasági helyzetben, a javuláshoz néhány kedvezőbb tényező Is hozzájárult, miközben külkereskedelmi egyenlegünk 1981-ben majdnem a tervezettnek megfelelően alakult. Hadd mondjam azonban meg: miközben türelmetlenül sürgetjük a gyorsabb fejlődést, néha hajlamosak vagyunk lebecsülni azt, amit elértünk. Az 1979— 1981. közötti időszakban a magyar ipar mintegy 6, a magyar mezőgazdaság 9 százalékkal növelte exportját — összehasonlító áron számítva r— a konvertibilis valutájú piacokon. Ebben a világgazdasági helyzetben ezt kevés ország tudta felmutatni. De belső dolgainkban nem tudtunk olyan rendet teremteni, amilyent szerettünk volna! A belföldi felhasználást kevésbé sikerült korlátoznunk, mint ahogyan az ötéves tervünk előirányozta. — Ml Jenemst > második gazdaságpolitikai cél teljesítését? — Röviden szólva: az élet- színvonal puszta megőrzésének követelményét tulajdonképpen nem teljesítettük. Régebben hasonló helyzetben bizonyára azt mondtuk volna: „túlteljesítettük” —, mivel a lakosság fogyasztása valamivel gyorsabban nőtt a tervezettnél. Ezt pedig — megfelelő teljesítménytöbblet híján — nem engedhetjük meg magunknak ! — Miként alakult a gazdasági növekedés üteme? — A beruházások 1981-ben ugyancsak meghaladták a tervezett szintpt, ezért folytatnunk kell a beruházások átrendezésének politikáját és bizonyos fokig mérsékelni kell a. beruházások ütemét. Ezen a téren a régebbi, igen gyors növekedés okozta egyensúlyi zavarok máig is érzékelhetők. Alig javult a kivitelezés üteme és minősége, a tervezők, a kivitelezők és a háttérszállítók együttműködése, az egész beruházási folyamat szervezettsége. Az elmúlt évben tapasztalhatók voltak olyan pozitív folyamatok, amelyek kibontakozását a növekedés jelenlegi lassú üteme szolgálja. Megmutatkozik ez at iparági termelésnek az eddiginél sokkal differenciáltabb növekedési ütemében, de megmutatkozik a vállalatoknál is. 1981-ben az ipari termelés átlagosan 2—2,5 százalékos növekedésén belül dinamikusan, 10 százaléknál gyorsabban nőtt a termelés egyebek között a műszeriparban, a háztartási és kozmetikai vegyiparban, a növéiiy- olajiparban. Ugyanakkor csökkent a termelés a vaskohászatban, a cementiparban és más iparágakban. Nem csekély a vállalatonként! szóródás egy-egy ipari ágazaton belül — ez a termelés 20 százalékos csökkenésétől az 50 százalékos növekedésig terjed —, különösen a textilruházati iparban, a cipőiparban és a bútoriparban. Az eredmény abban is érzékelhető, hogy valamelyest csökkent a gazdaságtalan termékek aránya a kivitelben, s részben ennek következményeként tőkésviszonylatban' javultak a külkereskedelmi cserearányok, ezzel enyhítve a gazdasági egyensúlyra nehezedő nyomást. — A VI. ötéves terv eddigi teljesítéséből milyen tsptSK»Iatok vonhatók le és ezek hogyan hatottak as 1982-e» teendők meghatározására? — Az 1981-es terv teljesítésének négy legfontosabb tapasztalata közűi az első az, hogy az egyensúly további javításának külső feltételei 1982-ben még nehezebbek lesznek, mint amilyenre ötéves tervünk kidolgozásakor számítottunk. Egyrészt tovább szigorodnak a KGST tagországaiból származó energia- és nyersányag-behozatalunk feltételei. Ezért meg kellett gyorsítani az energia és a másodlagos anyagok takarékos' felhasználására kidolgozott programok végrehajtását. s e célokra állami és hitelforrásokból további 4—5 milliárd forintot csoportosítottunk át. Másrészt a tőkéspiacokon az áruértékesítés és a hitelfelvétel lehetőségei is elmaradnak várakozásainktól. Versenyképességünk tehát meghatározóvá válik a gazdasági növekedés élénkítésében. — Gondolom az 1982. évi szabályozóváltozásnak ezért egyik súlyponti kérdése a gazdaságos export ösztönzése? — Igen, méghozzá az árképzés, az exportfejlesztő hitelezés és a bérszabályozás módosításával. Vállalataink jobb exportlehetőségeit kívántuk megalapozni azzal is, hogy kértük felvételünket a Nemzetközi Valutaalapba és a Nemzetközi Fejlesztési és Újjáépítési Bankba. Azért tét-, tűk ezt, hogy nagyobb hátteret építhessünk az exportképességet fokozó beruházási kezdeményezéseknek és forintvalutánk erősítését szolgáló törekvéseink mögé. A második — nagyon fontos — tapasztalatunk az, hogy a magyar társadalom megértés-' sei fogadta el az életszínvonal megőrzésének politikáját. Ez arról tanúskodik, hogy belső politikai helyzetünk szilárd; társadalmi viszonyaink kiegyensúlyozottak. Arra is föl kell azonban figyelnünk, hogy 1981-ben a kereseteket nem követték a teljesítményék. Ez azért lehet veszélyes, mert a gazdaságot arra késztetheti, hogy a fogyasztói piac egyensúlyát az árak további emelésével teremtse meg, ez pedig társadalmi feszültségeket okozna. — A már említett srabályozómódosítások. amelyek tulajdonképpen a mindenkori tapasztalatok következményei, a vállalati beruházásokat is „tűz alá’* vették. Miért? — Az elmúlt évben a beruházásokat ugyan sikerült visszafognunk, de — s ez a harmadik tapasztalatunk — ez önmagában kevés. Az 1982. évi szabályozóváltozásoknak ezért nem titkolt indítéka, hogy mérsékeljük a vállalati beruházási kedvet, s főképp megakadályozzuk, hogy 1983- ra beruházási csúcs alakuljon ki. Ez mindenképpen segíti javítani az egyensúlyt, de a kiegyensúlyozott fejlődést csak akkor, segíti, hatásosan; ha az alacsonyabb beruházási színvonal más beruházási szerkezettel párosul. Pontosabban a műszaki fejlődést, a korszer rűsftést, a termékszerkezet átalakítását mozgató, előrehajtó beruházási politikával. Ehhez — egyebek között— a feldolgozóiparnak több forrásra lenne szüksége, de világosabb és célratörőbb iparfejlesztési koncepciót is ki kellene alakítanunk. Végül pedig negyedik tapasztalatunk az, hogy a termelés szerkezetének, szerveze-' ti rendszerének átalakítása —' az 1981-ben elért kezdeti és az 1982-ben várható további eredmények ellenére — lassabban halad előre, mint ahogyan vártuk. Azt, hogy a szerkezetváltozás lassú, nem kérhetjük számon kizárólag egyik vagy másik szabályozótól, kisebb vagy nagyobb ál-< lami szervezettől, még a vállalatoktól sem. Irányítási éS gazdálkodási rendszerünkön kell folyamatosan javítani; mégpedig annak tudatában,1 hogy még abból sem valósítottunk meg mindent következetesen, amire vállakoztunk. Andrássy Antal Munkásarcok Bőrükön érzett változások A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban nagyon sokan saját bőrükön érezték az utóbbi esztendők energiaigény-változásait. Közöttük van az a szerelőbrigád is, amelyet az őszülő hajú, kedves asszony, Nagy Gyuláné irányít. — Mi hosszú-hosszú éveken keresztül nem foglalkoztunk semmi mással, csak a hagyományos tüzelésű tűzhelyek végszerelésével. De aztán, vagy nyolc évvel ezelőtt, hogy valaki maradi energiának nevezte el a szenet, zárták be a bányákat, úgy megcsappant irántuk a kereslet, hogy le kellett állítani a gyártását. És így mi, akik mindvégig itt a hagyományos szereidében dolgoztunk, átkerültünk a nagycsarnokba, gáztűzhelyt szerelni. Ej, de sokat is bosszankodtunk mi már ebben a gyárban... — Most is? — Most is! Van itt még baj jócskán, meg az ezzel járó idegesség. Nagyon ritka az a nap, amikor minden úgy megy, mint a karikacsapás. De hát az az igazság, hogy megértjük mi: egyik napról a másikra nem mehet minden rendben. Mert tudja, még éppen csak egy esztendeje, hogy önállósultunk és néhány hónapja, hogy megint elkezdtük gyártani a hagyományos tüzelésű tűzhelyeket. Mondjam, no: bizony, néha még csikorog, akadozik a gépezet. De majd csak kialakulnak a dolgok. — Akkor most újra régi munkájukat végzik. — Hát... igen. De tudja, milyen nehéz volt bele visszaszokni. Pedig hogy ment' ez nekünk valamikor. Szóval, nehéz volt megtanulni a gáztűzhelyszerelést, most meg néha igencsak erőltetni kell az agyunkat, hogy úgy járjon rá a kezünk a munkára, mint hajdanán... Mondogattuk mi akkor, régebben, hogy kár ezekért a jó sparheltekért.. De hát elkezdtük a nagy flancot az olajjal, a gázzal meg a villannyal. Aztán rájöttünk, hogy biztosabb, ami kéznél van: a szén, meg a fa. A Nagyné vezette Petőfi brigád az SVT-ben egyike a legrégebbieknek: 1963-ban alakult. — Hosszú éVekig nagyon jó csapat volt — mondja á művezető, Övári Iván. — De aztán, hogy ide- oda csoportosították őket, valahogy megtört a lendület. Tavaly már a sok-sok arany fokozat után csak az ezüst sikeredett. Ámbár nincs veszve semmi; ahogy én ismerem őket, mégint visszarázódnak régi formájukba. — Mi is ezt szedetnénk — mondja Nagyné csakhát kissé nehéz lesz. Tudja, ahogy visszakerültünk, kettévált a régi brigád. A fele ottmaradt a nagycsarnoki szereidében. És amíg az új emberek megszoknak, belerázódnak a munkába, időnek kell eltelnie. Sok közöttünk most a fiatal; energiánk elmegy a nevelésükre, tanítgatásukra. Deahogy ve- szerp észre megéri, mért mióta így együtt vagyunk, csak szégyenszemre akadt egyetlen igazolatlan hiányzó, s menne a munka is... — Menne? — ... Nagyon sok gondunk van az anyagellátással. Gyakorta előfordul, hogy hosszú-hosszú órákon kénytelenek vagyunk tétlenkedni, mert hol ez, hol az hiányzik. Főképp a külső kooperációs partnerek okoznak sok bosszúságot. No meg jelentős termeléskiesést azzal, hogy megkésve, ütemtelenül szállítanak. Elhiszi, nemegyszer volt már rá példa, hogy a gyárkapuban lestük, megérkezik-e Nógrádmegyerből vagy Ipolytarnócról a teherautó?! — Így aztán idén sem lesz • könyJ nyű a felajánlásaik teljesítése. — Bizony™ Most műszakonként száznyolcvan tűzhelyet szerelünk össze, s ha nem lennének ezek a kényszerű várakozások, tudnánk jóval többet is. Ügy, hogy ebben az évben nemigen tudjuk vállalni, hogy ennyi meg ennyi százalékkal túlteljesítjük a tervünket. Inkább a minőségre megyünk. Azt javítjuk, s azokon a területeken hasznosítjuk magunkat, ahol nincsenek efféle bizonytalanságok. Kissé, mintha keserűen ejtené ki ezeket a szavakat Nagy Gyuláné, aki tizenkét éve vezeti a petőfiseket. Mondom is neki. — Igaza van. Mert tudja, mi sze-' retünk dolgozni. De hát most, ezen okok miatt többet, jobbat nem tudunk. Persze, majd csak alakulnak a dolgok. — Valóban — erősíti meg Óvári Iván —, elég nehezen ment a felfejlődés. Ámbár a nehezén már túlvagyunk. Lesz ez a Petőfi hamarosan újra aranykoszorús. Nagyné mosolyog... Karácsony György
