Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)
1982-01-31 / 26. szám
Visszhang Új formák, úí farfalom a turizmusban (Hozzászólás a január 16-i számban megjelent „Falu és idegenforgalom" című cikkhez Változnak az idők! A megnövekedett szabad idő. a kiterjedt motorizáció és a meggyorsult urbanizáció hatására, az idegenforgalom területén a hagyományos üdülési, pihenési formák mellett a keresletnek új vonásai kerülnek előtérbe szerte a világon, így Magyarországon is. Ezek az új formák a campin- gezésben például lakókocsié utazások, különböző hobbitúrák, aktív sportolással eltöltött hétvégek, a természetjárás és a fenti cikkben említett falusi üdülés, falusi turizmus Is. A városokban élők egy része ma már nem szívesen tölti szabadságát a zsúfolt, felkapott üdülőhelyeken, hanem keresi a csendes vidéki településeket, falusi környezetet, ahol a város zajától és a tömegből menekülve felüdülésre, felfrissülésre talál. Ezt a jelenséget már évekkel előbb felismerték a turizmust irányító országos és a területeken működő helyi idegen- forgalmat előkészítő és lebonyolító szervek is, és ennek hatására, erre a célra megfelelő vidékeken meg Is tették az első lépéseket. Minthogy Nógrád megye is természeti adottságainál fogva ide sorolható, az új viszonyok között kialakítható újfajta falusi turizmus megindításában úttörő szerepet vállalt. Ennek olyan példáját produkálja ma Hollókőn, amely nemcsak az országban, hanem határaikon túl Is egyedülálló és — szerénytelenség nélkül állíthatom — dicsérendő jelenség. Eredeti, hamisíthatatlan környezetben, komfortos szálláshelyekkel, finom palóc ízekét kínáló vendéglővel, folklórral, a falusi kézművesség néhány titkával megismertető (szövés, fafaragás), aktív pihenést kínáló programmal várjuk és propagandánkon keresztül hívjuk azokat a vendégeket, akiknek igénye van a pihenésnek érre a formájára. De nemcsak Hollókőt, említhetem, hanem Bánkot, Pásztói vagy Diósje- nőt, ahol ha nem is a klasz- 'szíkus értelemben vett, falusi portákon történő üdültetési formában, de mindenesetre falusi légkörben kapcsolódhatunk ki vendégeink. Mennyire új ez az üdülési forma nálunk! A 30-as évtől kezdve falun kiterjedt fogadóhálózat állt a vendégek rendelkezésére, amely jelentős nagyságrendet képviselt az üdülési igények kielégítésében. Ma azonban azoknál a falusi portáknál, melyek komfortosságuknál fogva számításba jöhetnek a rüvidebb-hosszabb vendégfogadásra, a gazdaasszony vagy a helyi téeszben dolgozik. vagy eljár a közeli üzembe és nem szívesen rendezkedik be a házikoszt készítésére. Sok helyütt az úgynevezett „tisztaszobába” még a háziakat is csak kivételes alkalmakkor engedik be. Tehát egy „termákszerkezet”-váltás az idegenforgalomban, több évet is igénybe vehet, mert ez az emberi tudat formálásával is kapcsolatos, s ez egészen más, mint egy gép átállítása. A cikk a kistenyésztőket említi példaként és annak adaptálását sugallja a férőhelyek bővítésére. Az ötlet valóban jó és reális is, de hogy megvalósuljon, nem elég az idegenforgalmi szervek részéről egy „lista összeállítása”. Ugyanúgy érdekeltté kell tenni a falusi embereket erre a tevékenységre, mint ahogyan az a háztáji gazdálkodásban történik. Ez pedig egy sor olyan új rendelet alkotását vagy a régiek módosítását igényli, melyek megkönnyítik és elősegítik a szervezők munkáját. Amikor falusi turizmusról beszélünk, tartózkodó turizmusra gondolunk és épppen ezért nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a civilizált városi embernek kialakult komfort iránti igényei vannak. Ezekről a pihenés idején sem mond .le a romantika kedvéért. Elvárja a kényelmes tisztálkodási lehetőségeket. S bár elsősorban a csendre, a jó levegőre vágyik, igényli a terület specialitásaiból kialakítható programot, szórakozási lehetőségeket. Mert az, hogy a természeti adottságokon kívül „egyáltalán semmi” ne legyen, az tartósan elfogadhatatlan számára. S mivel elsősorban a családosok, a kisgyermekkel üdülők körében kedvelt a turizmusnak ez a formája, fontos feladatunk, hogy megismertessük velük a falusi életet, a falun élők munkáját, azért, hogy becsülni tudják mindazt a fáradozást, amellyel mindennapi élelmünket, kenyerünket az ottélők megteremtik. Ezt a szervező munkánkat nem minden esetben kíséri látványos, gyors siker, éppen ezért- nagyon sok energiára és kitartásra is szükségünk van. S ami szintén nagyon fontos a jó és átgondolt propagandára, melyben a sajtó munkatársai, képviselői, felbe- csülhetelen segítséget nyújthatnak a .szervezőknek a sikeres munka eléréséhez. Szert Sándorné, a Nógrád megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője Vásárok, Sk, vásárfiák... VÁSÁROK. Mint például ez Itt, a szécsényi vásár az Attila utcában. Kavargunk, forgolódunk, sodródunk a tömeggel. szemlélgetjük a sátrak alatt kirakott portékákat. Innen is, onnan is invitáló rigmusok hangzanak; — Csak tessék, tessék, folyton, folyvást, lehet, lehet.., I Mit lehet? Mindent. Turkálni, próbálni, alkudozni; — Háromszáz a pulóver? — Any- nyl. — Adja alább! — De drága hölgyem, .. — No, eresszen belőle! — Eresszek? Így is Ingyen van. Nézze csak, a fogása, a tapintása ... ! A boltban duplájáért sem kap ilyet. Kettőnyolcvan, s máris viszem... — Kezet rá! De csak magának kedves, inert olyan huncut szemei vannak ... Ki járt jól? A vevő, vagy az eladó? Eh, huncutság az egész! Vásári bolondéria ... minta rápingálva. Az egész család fúr-farag, mert a bedolgozás nem éri meg. Elviszi a dohányt — mondja K. Elek, dunakeszi faművesmes- ter. (így titulálja magát.) — Hogy egy fateknő? — A nagyobb 3500, a kisebb 2000... — Veszik-e? — A rosseb enné meg! Kis falubán, ahol gyakori a disznóölés, meg a fürdőszoba is ritkaság, elkel néhány darab. De 1 kastélyt nem építünk az érából, az biztos. — Akkor meg miért csinálják? — Tud jobbat? Kötetlenebbet? Igaz, a sok melótól, a fagyoskodástól már minden porcikám elgémberedett... Majd a gyerekeim folytatják, ha én kidőlök a sorból... VÁSÁRSIRATÓ — Hol jön ez mé, a nagy régi vásárokhoz? Rendes zsebkést se kapni, lacikonyhát, forralt bort lát-e valahol? Nincs itt semmi használható. Csak a sok In- cikvancig puccparádé! Szőrmebunda, meg sapka, ilyenolyan pulóver, nadrág... — Menyhárt Üdön bácsi bokáig érő lódenkabátjában csak le- gyintget elégedetlenül. — Hiába nö. Változnak az idők. Tudja, a régi vásár! Mikor hajnalban kikeveredtünk a haverokkal, tüzelt a szívünk a pálinkától, riszáltak a lányok a sátrak közt, összekapaszkodva, oszt előbb, utóbb mindnek akadt párja, előbb- utóbb mindnek a kezibe ott vót a mézeskalács szív, a medvecukor ... Meg má a rigmusok se az igaziak. — Tudna mondani amolyan Igazit, régit’ — Hogyne! Na, mondom; keceréket, kendőket, szappanokot, bokszokot... ! Jót nevettünk. Hát ez hallatlan ! VÁSÁROZOK. Szőrmések, rafiások, pulóveresek, művl- rágosok ... Autók. Zsiguli, Mercédesz, Trabant... (Kinek kinek meddig ér a takaró.) Az éjszakával együtt keltek útra. Dunakesziből, Kecskemétről, Budapestről... Hajnaltól itt dideregnek a portékák mellett, öt pokrócba, bekecsbe bugyolálva is megpirosodik az arcuk, az orruk, elfagy a kezük. . — Tíz éve vásározok. Csinálná csak helyettem, majd megtudná, hogy könnyű pénzkereset-e? Éjjel, nappal melózunk a ház melletti műhelyben. Teknőket, fakanalakat, fából dísztárgyakat faragunk. Sótartó, ez-az, valami VÁSÁRFlAK. MI Is volt egykoron és mi lészen ma, itt a szécsényi vásárban a vásárfia? Menyasszonynak, kisuno- kának, nagymamának ... — Régen? Kereplő, meg cukorkakas, kacsintó* tükör, kaláris — nosztalgiázik Menyhárt Ödön bácsi.' Ma meg? Nagymamának krümmerbunda 5600 forintért, (Jó lesz templomba, meg temetésre.) Futja a malacka árából, unokának műanyag ez-az, autó meg pisztolyforma. Válasszunk csak a giccs- parádé sűrejéből valamit! Minél rikítósabb minél cifrább, annál többe kerül. (Ja, kérem, a mestermunkát meg kell fizetni!) Keleti édesség; mazsolás, ánizsos, kókuszos, tíz dekája hét-nyolc forint... Menyasszonynak prémes kucsma. Ezüstróka 1800—2000-ért. De akkor hozzá már egy gallérkát is! Hagy legyen szép az a menyasszony. És az irhák? puha tapintású,- ízléses kiállítású kabátok? A szécsényi vásár legszebb darabjai? Vágyakozó sóhaj, majd csalódott grimasz; 17 500 forint. Jól hallunk? És pörög-forog tovább a kép. A bábeli nyelvzavarból kihallatszó kínálgatás; Melltartó, a melltartó! Triumph minőség, fele áron Rózsás, szeg- fűs, nefelejesés! Legnagyobb- tól, a legkisebbig! Hatvannégytől, huszonkettőig, zweiundzwanzig ... ecceterra, a a nadrág, a bricsesz, a bársony ... És tessék, tessék, folyton folyvást, lehet, lehet... amíg csak éli a szécsényi vásár. Kiss Mária — Hóra áll az idő, jó, hogy begyütt már az a fa! — mondta az édesanyám. Hogy honnan a jóégből állapította meg ezt éjfél közeledtén; mikor az orrunkig is alig láttunk, máig sem tudom. Tett még két hasábot az újonnan rakott cserépkályhára, magára húzta a dunyhát és a fal felé fordult. Illendő lett volna „jóécca- kát”, vagy Valami effélét mondanom, de ő akorra már a fal felé fordult, és magára húzta a napot. Én meg ott ültem a kockás irkalapok előtt; némi rokonságot érezve azokkal, a madarakkal, amelyek belefáradtak a mai maggyűjtögetésbe. Mert elfáradtam én is. Elfáradtam a régen gyakorolt fahűzkodásban Reggelre aztán nagy fehér pólyákba bugyolálta november ezt a bakony-aljnyi kis falut. Kár, hogv nem tudtál szabadságot kiiratni. Pedig vártunk. még a ma reggeli busznál is. Igv aztán később indulhattunk az erdőbe fáért... Nem. Ez nem jó. Át kell húzni keresztbe. Meg fog a barátom sértődni. Bár nem én akartam mindenáron ráA fa becsülete erőszakolni a fagyűjtést. Ö ajánlkozott. Tehát. „Kedves A...! Sajnálhatod, hogy nem jöttél ki ebbe a kikericsvirító őszi erdőbe! Tudom, kevesen vagytok a rovatnál. Dehát úgy beszéltük meg, hogy te fogod megmenteni legalábbis megírni a FA BECSÜLETÉT. (Tövit töröm, s — nem — a gallya jut — emlékszel-e?) Azét a fáét, amelyet úgy tíz évvel ezelőtt már egyszer „eltemettünk”. Eltemettünk az avar és a csalit alá. Eltemettük, mert jött négy keréken az olaj. Gurult a falvakba Is — aránylag olcsón — a kényelem. Ma, ahogy belelapoztam az általatok szerkesztett újság apróhirdetés-rovatába; megdöbbentem az olajkálvhák végkiárusításán! Mint legutóbb olaszországi utamon a ponte-vecchiói végkiánusí- tásokon. Pontos adatokat gvűtt hettél volna. hogy nálunk hányán építettek be NDK-s. osztrák, nyugatnémet, olajégőfejes kazánokat a kétszintes házak pincéibe? Édesanyám padlásán két olajkályha vár jobb sorsra. Mintha szamárra a fül, mintha a sci-fi díszletei... Rámaradt... És ott fog maradni, mint a petróleumlámpa, mint az én vaskorcsolyám, mint a gázlámpa, mint az üres puskapatronok, mint egy Bródy Sándor novellás kötet a tulipános sorozatból; az egerek csemegéinek. Mert vannak még egereink. Az emberiség nem öregedhet meg. csak az ember, öregem! A fa megnő, kidől, elkorhad. Az erdő sohasem! Mit. mondjak még? Maradt neked fél tábla szalonna, fél üveg pálinka, és egy évre elesendő ózon a nikotinos tüdődbe. Küldhetnek neked fagyön- gvöt egy vers kellékeinek elárvult madárfészket, ökör- nyálat. hogy ös^eféreeld az amúgv js szétfoszló nyarainkat az ősszel. Eszembe jutott nagymama Két álló hétig fosztotta kukoricát a Pap-tagban, mert egy nyaláb „fán” rajtakapták, kilencszázhúsztól ötvenötig egyfolytában. Ugye, milyen mesebelinek tűnik? Eszembe jut. Hogy-hogy eszembe jut? Ma —, de mivel éjfél jóval elmúlt — tegnap késő délután történt. Amikor Albert barátommal, a fuvarossal a második fordulóért mentünk; megállít a siheder erdész. — Ma nincs „fanap!” Majd csütörtökön jöjjenek a következő fordulóért! Hiába a „lámpás”, a derékaljban elrejtett hálabor; vissza kellett fordulni üresen. Pedig a fuvar ugyancsak kemény- djó errsfelé. Mégis becsülöm ezt az erdészt. Vissza akarja és vissza fogja adni a fa becsületét! (Látod, nem kell még újságcikk sem.) Ha van már centrumhétfő, húshagyó kedd, kunaszerda. legyen „facsütörtök!” Igv van rendjén a világ — mondaná az én Piavét és Amerikát megjárt öregapám. A mielőbbi faaprítás reményében üdvözöl barátod: Pátkai Tivadar A zsírsütéshez, gyerekneveléshez már elkelt a holmi A Triumph diadala megdőlt Szőrmebörze All a vásár NÓGRÁD - 1982. január 31., vasárnap — képek: kulcsár — ] 5 * €.
