Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)
1982-01-27 / 22. szám
Síküvege? — sikerrel Első fzben képeznek a salgótarjáni síküveggyárban olyan dolgozókat, akik már évek óta betanítottmunkás-feladatot látnak el a gépek mellett. Általában 23-an vesznek részt az oktatásban. A tanulók elméleti és gyakorlati foglalkozásokon ismerkednek meg a síküveggyártás és -feldolgozás teljes munkafolyamatával. Az elméleti képzést a 211. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, a gyakorlatot pedig az üzemben sajátíthatják el a szakemberjelöltek. k • Cserháti József üvegfúró szakmai gyakorlata során a Zagyva III. húzóüzemében a letörőgép kezelését tanulmányozza. Horváth István 1960-tól dolgozik a gyárban. Jelenleg a Zagyva III. kemence főgépésze. Képünkön a frissen húzott üveg minőségét ellenőrzi. A szakmunkásjélöltek . megismerkednek az edzett és ragasztott üvegek gyártásával. Képünk az utóbbi termék üzemrészében készült, ahol Séber Ferenc, az auíoklávba helyezendő üveg összeillesztését ellenőrzi. Város környéki községek Ui fogalommal Ismerkedünk Pár hete, január elsejétől néhány Salgótarján körüli települést új kifejezéssel jelölnek. Város környéki községként hívják Vizslást, Kishar- tyánt, Sóshartyánt, Etest és a Karancs menti településeket, Berényt, Lapujtőt, Alját. Mi ebben a különös és meglepő? — kérdezhetné bárki. Hiszen eizek a települések korábban is város környékiek voltak, a lakosságnak körülbelül kilencven százaléka a megyeszékhelyen dolgozott, itt részesült — és természetesen részesül továbbra is — a középfokú egészségügyi ellátásban, itt vásárolja be zömében legfontosabb tartós fogyasztási cikkeit, ruházatát. Más szóval: korábban is a városra szorultak ezek a települések — és fordítva: rájuk hagyatkozott a város is, mint nélkülözhetetlen munkaerőere, vásárlóra. Akkor a város környéki községek megjelölésében mi a különleges? Az, hogy igazgatásuk megváltozott. A tanácsok önnállósága nem szenvedett csorbát, továbbra is helyben' döntenek, a helyi képpviselők a pénzeszközök felhasználásáról, a fejlesztés, a fenntartás, a működtetés kérdéseiről, csak a munka elbírálása, a tennivalók másodfokú intézése került át a salgótarjáni járási hivataltól a Salgótarjáni városi Tanácsra. A beszélgetések tapasztalatai szerint a változásból szinte még semmit sem érzékelnek a város környéki települések lakói ennek megfelelően édeskeveset foglalkoztatja őket az új státus jelene, jövője. Természetesen közvetlenül értve, mert egyébként — közleke- kedésre, kereskedelmi, egészségügyi ellátásra és egyébre vonatkozóan — sok is a közlendőjük. — Nálunk az ellátásra nem lehet panasz — mondja Ka- kuk Ferencné vizslásl asszony. Ö egyike a vizslásiak azon népes gárdájának, akik évek óta és naponta járnak be salgótarjáni munkahelyükre, legtöbbször nem éppen a legkényelmesebb utazási körülmények között. Nem is csodálkozom, hogy pár mondat után az utazásra terelődik a szó. — A legfontosabb dolgokat meg lehet otthon vásárolni, a nagyobb cuccokért pedig érdemesebb bejönni Tarjánba. A délelőtti, délutáni buszok kényelmesek. Csak a reggeli meg a délt követő munkásbuszok zsúfoltak. Két kézzel toljuk beljebb egymást hogy elférjünk. — Nem lehet igaz... — ál- mélkodom. — Akkor jöjjön és nézze meg. Sokszor, már egyetlen autóbusz Vizsláson zsúfolásig megtelik. Reggelente pedig négy községnek jut két autóbusz, délután pedig csak egy. Néha még sofőrt is nehezen kapunk. Képzelheti, milyen felcsigázott lelkiállapotban jutunk be a munkahelyünkre. A kishartváni Babcsány Zoltánnak sem a legjobbak a tapasztalatai az utazgatásról. — Sok busz nem szívesen vesz fel minket — mondja az ősz hajú, érett korú férfi. — Főleg a lóciak nem, azt mondják menjünk másikkal. De, hogy mindenki a másik buszt ajánlgatja, ml mindig a végére maradunk. Látja, ez az átka annak, hogy a közelben lakunk!’ — Kishartyánban hogyan árulnak a boltok’ — Mint a legtöbb faluban, úgy gondolom — feleli. — Az úgynevezett finomabb dolgokhoz odahaza nemigen jutunk. Ritkán van gazdag választék felvágottból, alig van csabai kolbász, paprikás meg téliszalámi. A déligyümölcsről inkább ne is beszéljek. Pedig a mi gyerekeink szintén — de még a felnőttek is — megerinék a narancsot, banánt. Gyakran kifogásolható a kenyér minősége, de ez, úgy tudom, városi probléma is. A hallottak talán panasznak tűnnek, én azonban többségét jogos észrevételnek érzem, olyan gondnak, melyre lehet találni megoldást. A közlekedési és kereskedelmi vállalatok figyelmének jobb irányításával, a helyi tanácsokkal való kapcsolatok erősítésével. Az új igazgatási rendszer bizonyára több alkalmat teremt az e kérdésekkel való foglalkozásra, és a város környéki települések profitálni fognak a változásból, azaz a várost és a községeket elválasztó méterek — képletesen értve — csökkenni fognak. Persze tudni kell reálisan látni és kérni is. A város környéki község még nem a városé. Az új státus csak az integráció első, egyben legalsó foka. Az egyesülés a távolabbi évek törekvése és feladata. (k. 1.) Hét végi fejtörő Mit csináljunk, hova menjünk? I Sport és tömegesség Üj lehetőségek Salgótarjánban Az ötnapos munkahét ugyancsak foglalkoztatja a közvéleményt. Érthető, hiszen a hét vége mindegyike most már kétnapos lett. A mindenkori szombatokkal megnőtt a szabad idő, és megnőttek a gondok is. Persze ezek a gondok, akárhogyan is nézzük, kellemesek, azt jelentik, hogy szabad időnk okos, célszerű, hasznos eltöltéséről kell gondoskodnunk. Segítség nélkül azonban nem megy. Vagyis szükségeltetik hozzá szabadidős-kínálat is — például közművelődési intézmények, iskolák, sportegyesületek, sportintézmények részéről. Hogyan készült fel a város intézményhálózata az ötnapos munkahétre? Van-e, lesz-e megfelelő szórakozási, művelődési, sportolási lehetőség? Ezekről beszélgettünk a megyeszékhely népművelőivel, a városi tanács művelődésügyi irányítóival, e beszélgetések tapasztalatait adjuk az alábbiakban közre. A közművelődési intézmények — kulturházak, könyvtárak, klubok — általában nyitva tartanak a hét két utolsó napján, de nem kínálnak szervezett programokat. A látogatók a meglevő játékokat használhatják, újságokat, kiadványokat olvashatnak. A város szívében fekvő Balassi Bálint megyei Könyvtár szombaton mindhárom részlegét — a kölcsönzőt, az olvasót és a fonotékát — nyitva tartja, reggel kilenc és délután öt óra között. Vasárnap csak az olvasó 9-től 13 óráig várja az érdeklődőket. A József Attila megyei Művelődési Központ működtetésében az Arany János úti lakóklub hét végi délutánokon is fogadja a látogatókat rendszerint este nyolc óráig. A központi ifjúsági klub a Tanácsköztársaság téren szombaton és vasárnap a szokásos nyit- vatartás szerint működik, tehát délelőtt tíztől este tíz óráig. Ezeken a helyeken a szokásos szórakozási, művelődési lehetőségek — például folyóirat, könyv, tévé, diafilm, lemez igénybevétele — ' mellett közhasznú információkra is szert tehetnek a vendégek. Csak példaként említjük: az utazók megismerkedhetnek a menetrenddel, az építkezni kívánók megtalálják a kisiparok névsorát. A központi ifjúsági klubban esetenként és igény szerint szervezett programok is biztosítják a hasznosságot. A megyei művelődési központban és a többi kulturális intézményben rendszeresen kiállítások tekinthetők meg. S figyelmükbe ajánlhatjuk az érdeklődőknek a Nógrádi Sándor Múzeum tárlatait, valamint a mozik műsorát. Tervezik a sportpályák egy részének folyamatos megnyitását a nagyközönség előtt. Az intézmények programjaival ismerkedve azonban az a szemlélőnek a benyomása, hogy egyelőre igencsak szerények a kulturális lehetőségek. Hiányoznak a sokakat érdeklő, vonzó programok, nevezetesen a műsoros estek, a legkülönfélébb „műfajban”. A kulturális intézmények még nem rendelkeznek semmiféle tapasztalattal, módszerrel, formával a szabad idő hét végi eltöltésének legcélszerűbb módjára vonatkozóan. Az ifjúsági és művelődési házban végzett felmérések azt igazolják, hogy ma még a hét végeken nincsen fokozottabb érdeklődés az intézmény iránt. Más szóval: a megnövekedett szabad időt az emberek nem feltétlenül kul- túrházak falai között kívánják eltölteni. Gondolkodásukban, törekvéseikben legalább ilyen — ha nem nagyobb — helyet kap a kirándulás, a turisztika, a társas, családi együttlét, kertészkedés. Persze másik oldalról közelítve is feltehető a kérdés: nem éppen a programok hiánya, a megszo- kottság továbbélése miatt mutatkozik-e szerény érdeklődés a kultúrházi tevékenységek iránt? A városi tanács művelődésügyi osztálya az intézményvezetők figyelmét időben felhívta a munkarend változására, az annak megfelelő intézpiénvi tevékenység kialakításának szükségességére. Az óvodákban már ötnapos a munkahét — az ügyeletet a Bartó Béla úti óvoda látja el; az iskolákban szeptembertől lesz általános az új rendszer. Ennek ellenére az a vélemény alakult ki, hogy a kultúrházaknak, könyvtáraknak már most fokozottabban kell gondolni a gyerekekre és az ifjúságra, számukra gazdag szervezett programokat kell kínálni. Ugyanígy fontos a felnőttek szükségleteinek, a nyugdíjasoknak, a munkások igényeinek kielégítése is. A hangsúly a kínálat sokszínűségén. minőségi, tartalmi színvonalán, gyakorlati hatékonyságán van. A cél: választási lehetőséget adni az embereknek, megtalálni a legjellemzőbb igényeket és a leghasznosabb kielégítési formákat, s így járulni hozzá a dolgozók szórakozásához, pihenéséhez. A kulturális ágazat jelenleg az új viszonyokhoz való alkalmazkodás kezdeténél tart. Legfontosabb ezt a folyamatot meggyorsítani. Hogy a címben intézett hét végi feltörő ne keserves kínlódás, hanem gyönyörűséges játék legyen' (ok) Milyen is Salgótarján sportélete? A választ nehéz egyértelműen megadni, hiszen maga a sportmozgalom sem egységes. A sport kettéhasadása sportolókra és szemlélőkre század eleji hagyomány. Olyan, amely mind a mai napig védi állásait. Azaz újabbnál újabb ronamokat intéznek a szemlélők eUen, illetve érdekében, hogy valamilyen szinten ők is váljanak sportolókká. A próbálkozásokba sok minden beletartozik, hiszen a versenysport bizonyos mértékig a nézőt is csábítja önmaga erejének megmérésére. ÖTVENKILENC RENDEZVÉNY A tömegek sportja egyre inkább fontos társadalmi kérdés, s ezzel a salgótarjáni sportvezetők is tisztában vannak. Éppen ezért egyre több lehetőséget igyekeznek teremteni a lakosság sportba való bevonására. — Tavaly ötvenkilenc rendezvényt szerveztünk a társszervekkel, ahol többnyire mindenki megtalálhatta a neki tetsző sportágat — mondta Pilinyi László, a városi sportfelügyelőség munkatársa majd így folytatta: — Ezek a sokakat mozgató eredmények a tömegsport ünnepnapjai, csak kedvcsinálók. Önmagukban nem pótolhatják és nem is akarják pótolni a rendszeres mozgást. A kispályás focibajnokság az ideális tömegsportrendezvény. Ezen 55 csapat 500—600 játékosa hétről hétre rúgta a labdát. Az „ünnepnapok” közül is kiemelkedett néhány jelentős, látványos akció. Sokak számára emlékezetes marad például £i szeptember 20-i rádiós futó-kocogó nap, amikor a résztvevők száma megközelítette a nyolcezret. Sikeres volt a győzelem napján rendezett erdei futóverseny, és a lábteniszbajnokság is. — Salgótarján környéke szinte tálcán kínálja a lehetőséget a téli sportokra és a túrázásra. Ügy hiszem különösen most, az ötnapos munkahét bevezetése után kell még inkább élnünk ezekkel az adottságokkal. Éppen ezért kézenfekvő lenne az eresztvényi soortközpont további fejlesztése — mondta Pilinyi László. LAKÓTELEPEK SPORTJA Felmérések, gyerekekkel, felnőttekkel folytatott beszélgetések tanúsitják, hogy leginkább lakóhelyük közeiében kaphatók az emberek a sportolásra. Ez a felismerés tulajdonképpen régi keletű, de mintha csak az utóbbi időben figyelnénk rá igazán. Egy-két év óta gomba módra szaporodnak a lakótelepi sportegyesületek, s tavaly Salgótarjánban is megkezdte működését az első ilyen klub, majd hamarosan további három csatlakozott hozzá. A sportvezető véleménye erről így hangzik: — A lakóterületi sportkörök tanulóidejüket töltik. Egy év alatt jószerivel a keret alakult csak ki, ezután kell megtölteni tartalommal. Időről időre jelentkeznek, sporteseményeket szerveznek az új tömegsport-egyesületek, de még nem épültek be a mindenna- nokba. Egyelőre hiányzik a hagyomány, kevés a felhalmozott tapasztalat. A legaktívabb a beszterce-telepi sportklub, amely hét végeken elsősorban a gyerekeket igyekszik megnyerni a sport számára. ÉLNI AZ ALKALOMMAL Természetesen a lekóteleni sport egy lehetőség a sok közül. Mert azt senki nem vitatja, hogy a szabad idő sporttal való eltöltésének egyre javulnak a feltételei a városban. Az új tanuszoda például nem csak új sportág alapiait rakhatja le, hanem az úsz- nivágyók igényeit is kielégítik. Másik „friss” létesítmény, az ifjúsági sportcentrum szintén tömegsportcélokat hivatott megvalósítani. Jelenleg a világított jégpályát használhatják a városlakók és tavasztól tenisz-, kézilabda- és focipályák várják a sportolni akarókat. — Aki akar sportolni, az eddig is megtalálta rá a helvet, de ezután még inkább így lesz — folytatta Pilinyi Lász-> ló. — Szerencsére ott tartunk, hogy városunkban a rendszeres sporttevékenység egyre inkább elhatározás kérdése. Az üzemek, vállalatok is többnyire megteremtik a lehetőségét a tömegek sportjának. Például a kohászati üzemekben, vagy az öblösüveggyárban egyformán élénk a sportélet. Emellett új kezdeményezésünk a Talpon Tarján klub megalakítása. Az ötletet a jól működő Futapest szolgáltatta. Afféle koordináló szervezetre gondolunk, amelyik összefogná, módszertani tanácsokkal és szervezéssel segítené a lakótelepi egyesületeket és ezzel a város sportját is. A tarjáni tömegsport tehát mind létesítményben, mind szervezettségben jó úton halad. Ami a legfontosabb: számos túrázó, kocogó, síző, vagy éppen focizó embert lehet látni. Ügy tűnik, sokkal többen élnek az alkalommal, mint ppv évvel ezelőtt. És a szabad szombat úiabl» alkalom... Kiss László
