Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)

1982-01-22 / 18. szám

Három évtized az egyesület áfán ■j Öreg horgász és az Ipoly Tátraszéplekd Ede 1952-ben alapító tagja volt a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Horgász Egyesületnek; amelynek azóta is titkára. — Gyermekfejjel szerettem, me , a sporthorgászatot. An­nak idején Nagyidéról gyalog jártam be Szécsénybe, polgári iskolába. Tanáraim, akik kö­zött volt néhány szenvedélyes horgász: megkértek, hogy hoz­zak az erdőből horgászbotot. Hálából magukkal vittek az Ipoly-partrá horgászni. így kerültem kapcsolatba a termé­szettel, a vízparttal, a horgá­szással — vallotta a 73 éves Ede bácsi, aki aktív horgász és közéleti személy. — Az idei év — legalábbis, ami a horgászást illeti — dup­lán jubileumi: 60 éve, hogy szabad idejének egy részét a vízpartján tölti, s három évti­zede irányítja a horgászegye­sület ügyeit. — Igen! Sokan állítják, hogy képtelenek lennének órákig a viz partján, kapásra várva áesorogni. Az én véleményem: akinek egyszer az életben meg­húzta a hal a kezében a botot, az többé nem tud a horgászás­ról lemondani, így jártam ez­zel én is. A második világháború után 1940-ham a családjával Szé- csényben telepedett le. , — Abban az időben Balas­sagyarmaton lehetett kivál­tán: az egy évre szóló állami horgászjegyet. Ekkor határoz- tarr el, hogy Szécsényben meg­alakítjuk a horgászegyesületet, Dr, Gazsi Józseffel hozzáfog­tunk a szervezéshez. 1952-ben, 20 fővel megalakult az ország­ban a 78. megyénkben első horgászegyesület. A nulláról indultak. A leve­lezés, ügyintézés, szervezés költségeit, hosszú évekig Tát- raszéplaki Ede a saját pénzé­ből fizette. Jelenleg 317 egye­sületi tagot tartanak nyilván. Széesény és a környező tele­Tömegsportnap Eresztvényben Mindenkiindulhat Kilencven díj vár gazdára azon a tömegsportnapon, ame­lyet vasárnap 9.30 órától Eresztvényben rendez a Spar­tacus SE, a Salgó Cipőipari Szövetkezet és a megyei KI- SZÖV sportbizottsága. Hat számban hívják versenyezni a környék lakóit á rendezők. A hagyományos versenyszámok — mint a lesiklás és a szán­kóverseny — mellett síugrás, sí ki mit tud, lesiklás mű­anyag fólián és családi hó- szobrászverseny szerepel mű­A három korosztályban sor­ra kerülő verseny mellett egyéb szórakozásról is gondoskod­nak a szervezők. így a gyer­mekeket a lovas szán viszi díjmentesen kirándulásra, a pásztói sárkányrepülők tarta­nak bemutatót, valamint in­gyenes lesz a sífelvonó hasz­nálata és a forró tea. Ezen kí­vül szánkó és süéc is kölcsö­nözhető. A Volán sűrített busz-áratokkal áll a sportolni vágyók rendelkezésére. A versenyszámokra a hely­színen lehet nevezni; kortól, nemtől, munkahelytől függet­lenül. Vagyis mindenki részt vehet! püléseken kívül salgótarjáni, kisterenyei, sőt váci, budapes­ti, tatabányai horgászok is tag­jai a II. Rákóczi Ferenc egye­sületnek. S ma 120 ezer forint közös anyagi értékkel rendel­keznek. Az ügyintézést, szervezést az egyesület titkára' bonyolítja le. Lakása ajtaját naponta so­kan nyitják ki horgászügyek­ben. Az ügyintézésben, gé­pelésben, iktatásban jobb ke­ze Anni néni, a felesége. Amikor a horgászásról, az egyesületi életről kezdtünk be­szélgetni, Tátraszéplaki Ede egyre lelkesebben szólt az egyesületről, ahogy ő nevezte „a mi nagy családunkról”. Az évenként megrendezett hor­gászversenyekről, a közös tár­sadalmi munkáról. — Mint egyesületi titkárnak mi jelentette az elmúlt 30 év alatt a legnagyobb sikerél­ményt? — A rárósi horgásztanya építése és avatása. Akkor érez­tem igazán, hogy egyesületünk nem egyénekből ál, hanem egy nagy családot alkot. — Minden horgász vágya a nagy hal... — Igen! Ezzel én is így va­gyok. A Balatonon sikerült ki­fognom tíz és fél kilós harcsát. Ez az egyéni csúcsom. A ha­zai vizeken, az Ipolyon, kilenc- kilós csuka a trófea. — És mi az amit szívesen elfelejtene ? — Sajnos, ilyen is van. Erős akaratú férfi vagyok, de sze­membe szökött a könny, ami­kor láttam az Ipolyban'a szennyeződés miatt felfordult halakat. — Mi kell ahhoz, hogy va­laki jó horgász legyen? — Ismerni a vizet, a halak természetét, jó felszerelés, tü­relem és még egyszer türelem. Tátraszéplaki Ede ilyen hor­gász. A szenvedélye átragadt, környezetére is. Két fia nem­csak a műszerészszakma csin- ját-bínját leste el az apjától, gyakran elkíséri a vízpartra is. — Horgásztársaim nagy ré­sze — velem együtt — nem szeretik a halakból készült ételféleségeket. Nem is ezért fog horgászbotot, a kezébe. A mi szenvedélyünk egy kicsit összetett sport; amely fegyel­mezett embert igényel. Van benne turisztika, versenyszel­lem, s bizony egy-egy nagyobb hal kifogása komoly fizikai állóképességet igényel. Ebben a gépesített, rohanó világban az ember csendre, a természet után vágyik. A víz partján na­gyon gyorsan regenerálódik a fáradt szervezet. Ede bácsit gyakran elkíséri a víz partjára a felesége. — Magamfajta nyugdíjas mit kívánhat még az élettől? — Egy dolog maradt még: sokáig kijárni a vízpartra, a feleségemmel. sz. f. Karatetohorzó Megyénkben is egyre nép­szerűbb az ősi önvédelmi sportág a karate. A síküveg­gyári shotokan karatézők után újabb klub bontogatja szár­nyait, mégpedig Somoskőújfa­lun. A Kőbányai Petőfi kura- téseinek segítségével felnőt­tek és gyermekek részére új csoport kezdi meg működé­sét, mégpedig a karate egy másik változatában, a kyo- kushinkalban. A szervezők ké­rik mindazokat, akik kedvet éreznek a sportág űzése iránt, hogy ma és holnap, 17 órától jelentkezzenek a Somoskőúj­falui Általános Iskolában. Ezen túl hetente kétszer, pén­teken és szombaton tartanak foglalkozásokat a tanintézet tornatermében. őkálvfvás Á sikereket nem adják ingyen... Nógrádiak között a Szabadság-hegyen Éles a levegő, csontig hatol á hideg ahogy a Normafától a szabadság-hegyi edzőtábor­ba tartunk. Körülöttünk sí­elők százai élvezik az igazi te­let — a havat. Ajtó nyílik, s a barátságos melegben hely- lyel kínál az edzőtábor hali­jában Papp. László szövetségi kapitány és Csötönyi Sándor, a válogatott edzője. Hozzájuk jöttünk, akik január 4. óta 30 keményöklü fiúval dolgoz­nak itt, távol a főváros zajá­tól, egyetlen célért, hogy a magyar ökölvívást sikerre vi­gyék a májusi müncheni vi­lágbajnokságon. — Futás hegyen-völgyön át és favágás minden meny- nyiségben — jellemzi az első hét programját Csötönyi Sán­dor, majd igy folytatja: — A második héten aztán ráálltak a fiúk a „nagykör­re". a 10 kilométerre. Ekkor is volt favágás, ám míg az első héten egymást váltották a csoportok a futásban és a favágásban az úgynevezett di­namikus fizikai képességek fejlesztése volt a cél, a má­sodik héten már emeltük a mércét, és elkezdődött a kü­lönböző ütésfajták beidegzé­se, a szakmai érlelés. Egy- egy ütésfajtát bizony százszor, de olykor ötszázszor is gya­korolták naponként a gyere­kek. — A létszámból ítélve súly­csoportonként három verseny­ző is jelen van — vetjük köz­be. — Bár így lenne) — vág vissza Papp László. — In­kább kettő, mint három. Bár nem ez a lényeg. A VB-re — és ezt mindjárt az első na­pon megmondtuk —- csak az mehet ki, aki arra érdemes­nek bizonyul. Akivel nem vallunk szégyent. Nincs mese, mindent az ökölvívásnak kell hogy alárendeljenek, mert aki nem ezt teszi, fel is út, le is út. Hazaküldjük — mond­ja a kemény szavakat Papp László. — Mit mondtak erre a srá­cok? — Lekopogom, eddig min­denki becsületesen dolgozik, jó a hozzáálás. Tudomásul vették például, hogy nem le­het dohányozni. Jó, én tudom, nem lehet egyszerre leszokni, de hát azért sportemberek, legyen akaraterejük. Tilos mindenfajta szeszes ital, itt a táborban és a táboron kí­vül is. Ke'ménynek kell len­nünk, mint az én időmben, mert a sikereket nem adják ingyen. — Meddig tart a táboro­zás? — Ez az úgynevezett első szakasz február 13-ig. Ekkor jön a CSB, majd márciusban különböző nemzetközi egyéni és kupatornákon vesznek részt az arra érdemesek. Az ered­mények alapján, s az itt mu­tatott hozzáállást figyelembe véve szűkítjük le a keretet április első hetére, s ekkor már csak a legjobbak lesznek jelen , az edzőnartnerekke! — veszi át a szót Csötönyi Sán­dor. Megtudjuk, a VB-ig három országok közötti mérkőzésre is sor kerül. Itthon a fin­nekkel, idegenben kétszer a csehszlovákokkal mérkőznek legjobbjaink. Az év ökölvívója, Botos Tibor klubtársával Uránokkal kesz­tyűzik. Nagyüzem a Szabadság-hegyen. (Rubesch Péter felvételei) Szombaton . Sí lupa mindenkinek A Stromfeld Aurél Gépipa­ri Szakközépiskola és a KISZ Nógrád megyei bizottsága ren­dezésében szombaton 10 órá­tól síversenyt tartanak Ereszt­vényben. A kupán mindenki e1 in dúlhat, aki kedvet érez a sízéshez. A több korosztály­ban megrendezésre kerülő versenyre a helyszínen lehet »evezni. Pásztoréi jelentjük A pásztói jápási sportfel- ügyelősóg felnőtt, ifjúsági, ser­dülő és újonc korosztályban, asztalitenisz-versenyt rende­zett a Kun Béla Általános Is­kola tornatermében. Eredmé­nyek. Férfi egyéni: d. Ispán Győző (Pásztó). Férfi páros: 1. Ispán—Dudás (Pásztó). Ser­dülök: 1. Szappan Szilveszter (Szurdokpüspöki). Űjonc: 1. Ispán Zoltán (Pásztó). ☆ Január 24-én, 9 órakor já­rási felnőtt és ifjúsági (férfi, női) egyéni sakkvsrsenyre ke­rül sor Pásztóh, a Kun Béla Általános Iskoláiban. A sport- felügyelőség 10 község sakko­zóinak részvételére számít. A pásztói járásban először a Mátraszőlősi SE-nél ren­dezik meg a közgyűlést, amelynek időpontja január 23. Az egyesület elnökének dr. Langmayer Balázsnak az elő­zetes tájékoztatása szerint, eredményes évet zárt a női kézilabdacsapat, amely meg­nyerte a járási bajnokságot. Az őszi idényben jól szeretjei­tek a labdarúgók is, akik mindösze, gólkülönbséggel szo­rultak Palotás mögé a máso­dik helyre. Labdarúgó- és kézilabda­játékvezetői tanfolyamot in­dít a járási sportfelügyelőség. Jelentkezni január 30-ig lehet a következő címen: Pásztói járási hivatal, sportfelügye- lőség. Telefon 102. A tanfo­lyam február 7-én indul. A foglalkozásokra Pásztón, a Szabadság úti szakszövetségi irodában kerül sor. a. 1. — Hány súlycsoportra ne­veztünk? — kérdezzük Papp Lászlótól. — Mind a 12-re, de csak azokat visszük ki, akik „hoz­zák magukat”, akik megfele­lő állapotban lesznek. — A tarjáni fiúk? — Hát, mi tagadás, az erő­állapotuk lehetne jobb is. — No, a második héten már rendben vplt minden — vág közbe Csötönyi, hogy aztán a kérdés kapcsán Papp Lász­ló újra kedvenc vesszőpari­pájáról, az erőnlétről tartson rögtönzött kiselőadást — Újra és újra megpróbá­lom sulykolni a fiúkba, hogy a fizikai erőnléttel egész év­ben törődni kell. Ne csak itt a táborban, a hegyen tegye­nek meg mindent. Verseny előtt három-négy nap pihe­nés, rákészülés, utána ugyan­ennyi, ám közben megállás nélkül dolgozni, dolgozni és dolgozni kell. Megmondtam azt is: ellenőrizni fogjuk őket a kluboknál. Ha visszajön­nek, olyan erőgyakorlatokat fogok előírni, . amelyekből majd kiderül, volt-e otthon munka vagy sem — halljuk újra a határozott mondatokat. Párszor már jártunk az edzőtáborban, de éz a mostani felkészülés valahogy más, mint az előzőek. Keményebb, céltudatosabb és mintha a múlt évi Egyesült Államok el­leni siker lenne az alaoja. Az tudniillik, hogy ha akarnak, tudnak a magyar fiúk is nagv eredményt produkálni. csak rá kell kényszeríteni őket. Kérdezzük a tarjániak szo­baszámát (tudni kell, hogy csendespihenő van), s máris indulunk a folyosón, a 4-es szoba felé. Bent Botos Tibi a fal felé for­dulva szundít, Hranek olvas. Farkas Sanyi keresztrejtvényt fejt. Szó szót követ, és arról, hogy milyen évet zárt a há­rom tarjáni fiú, talán feles­leges is beszélni. Kitűnőt, hi­szen Botos Tibor a sportág legjobbjának bizonyult, mö­götte az abszolút ranglistán Hranek Sándor végzett. és súlycsoportjának első helyére került Farkas is. Neki még­is feltesszük a kérdést. — Elégedett vagy az elmúlt évvel ? — Igen is, meg nem is. Az EB-n lepontoztak... — Becsúszott pár vereség itthon is. — Sajnos nem jól koncent-' ráltam. — Az erőnléted biz'ony nem mindig volt megfelelő. — Nem tagadom. De most úgy érzem, hogy a kemény munka nekem kifejezetten jót tesz. Kemény munka? Hranek és Farkas is a tenyerét mutatja. Fel van törve a favágástól. Hranek Sanyi figyelmeztet, nézzem meg a bakancsokat. Ebben futják a hóban a kilo­métereket. Ő 41-es bakancs­ban, mert nem volt más. Mondják az „elrettentő” ada­gokat: az 50 fekvőtámaszt, a 40-szer megemelt súlyzót, a medicinlabdákat... Botos Tibi ébredezik. Na­gyon fáradt lehe.tett, mert hát elég hangosan beszéltünk, 6 csak aludt rendületlenül. — Terved 82-re? — Kijutni a VB-re, Mün­chenbe — vágja rá Tibi. — Mindhármunk álma ez! — erősit és ismétel Farkas és Hranek is. — Ha kijutnánk; akkor a dobogót is el tudom képzelni — fűzi tovább a reményke­dés, a bizakodás mondatait Botos Tibor. A folyosóról kiáltás hallat­szik: — Mindenki a hallba! Kötelező a megjelenés! Indulunk. Poharak a presz- szó pultján. Bennük gyűszű- nyi pezsgő. Alvics Gyulát kö­szöntik a' fiúk, Papp László, Csötönyi. Születésnapja van. — Százötven év múlva sza­kadjon rád a mennyezet! De mi is ott legyünk! — mondja Csötönyi Alvicsnak, aki sorra fogadja a gratulációkat. Két perc, és máris csend van. Mindenki indul a szobájába, kell az erő délutánra. Kesztyűzéssel, favágással, futással telik a születésnapja Alvicsnak, de hasonlóan telt Farkasnak és Hraneknak is. ők ugyanis január 19-én és 20-án fogadták a gratuláció­kat. Ekkor voltak 21-évesek. Még minden előttük van! Egvedül rajtuk. hármukon múlik, hány tarjáni résztve­vője lesz a májusi világbaj­nokságnak. Szokács László NÓGRÁD - 1982. január 22-, péntek

Next

/
Thumbnails
Contents