Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)

1982-01-04 / 2. szám

* Szerényen, de megbízhatóan Felét az ablakon dobjuk Hajdú Béla taxigépkocsi­vezető, a Volán 2. számú Vál­lalat dolgozója. Aranykoszorús törzsgárdatag, a Bánki Donát szocialista címmel rendelkező brigád tagja. Munkájáról csak az elismerés hangján szólha­tunk. A közlekedés- és posta­ügyi miniszter már 1962-ben személyesen adta át a kima­gasló szakmai munkájáért a Közlekedés kiváló dolgozója kitüntetést. Most szóljon a legilletéke­sebb arról, vajon hogyan érte el az 1 000 000 kilométer telje­sítményt balesetmentesen, hi­szen a földet huszonötször körüljárhatta volna. — Először is milyen a gép­kocsivezető elhivatottsága? — A gépkocsival 1952-ben ismerkedtem meg, ekkor sze­reztem gépkocsivezetői iga­zolványt. Ez az első munka­helyem. Sokféle típusú és gyártmányú gépkocsit vezet­tem, szinte fel sem tudnám sorolni. Hosszú ideig pótkocsis szerelvénnyel közlekedtem, da­rabárus fuvarozási feladatot végezve. Tehergépkocsival mintegy 500 000 kilométert tel­jesítettem balesetmentesen. — Jelenlegi munkahelye­men a taxinál 18 esztendeje dolgozom. Kocsimat szeretem, azt mindig rendben tartom, ja­vítom. Ügy érzem ennek kö­szönhetem, hogy még soha sem hagyott cserben. A gépkocsi- vezetés szép, olykor izgal­makkal tele kockázatos, le­mondást igénylő foglalkozás, de ennek ellenére ha még egy­szer pályát kellene választa­nom, akkor is gépkocsivezető lennék. — Tájékoztatna arról, hogy milyen a vezetési stílusa, mi­vel érte el ezt a magas kilomé­ter-teljesítést balesetmente­sen, és mit tanácsol a fiatal szaktársaknak? — Vezetési stílusom nem mondható sem különösnek, sem egyéninek. Ami mégis meghatározza vezetésemet, azt bizonyára a közel 30 éves ve­zetési tapasztalatom. Vezeté­sem mindig alkalmazkodó és rugalmas, vagyis a forgalom­ban tanúsított magatartáso­mat, de főleg a járművem se­bességét az adott látási, for­galmi és útviszonyok szabják meg. Néhány perces időnye­résért nem szoktam nyomni a gázpedált. A forgalomban soha nem kockáztatok. A 750 000 balesetmentes kilo­méter után járó plakettnál kissé drukkoltam: vajon el­érem-e az 1 000 000 kilométer • teljesítményt balesetmentesen. Elértem, sőt már mintegy 150 000 kilométerrel túllép­tem. Aki több éve vezet, az tud­ja jól, hogy hányszor játszik közre a jó értelemben vett vé­letlen „a sofőrszerencse”. Amikor centimétereken és másodpercek töredékén mú­lik, hogy nem történt baleset. — A gépkocsivezetés veszé­lyes foglalkozás. Éppen ezért a balesetet ne kísértsük sza­bálytalan vagy könnyelmű ve­zetéssel. « — A fiatalabb szaktársak­nak a sok tapasztalatból ki­szűrve azt mondhatom: a gép­A közép-ázsiai Tadzsik SZSZK-ban felépült a régi kéziratok új archívuma. A ház nagyszerűen illeszkedik Du- sanbe városképébe. A levéltár építői az épület díszítéséhez felhasználták a fehér márványt és a fafaragást is. A spe­ciális építőanyagok megvédik a levéltár belsejét a nagy hőmérséklet-ingadozástól. Az automatikus hőszabályozás ál­landó hőmérsékletet és nedvességtartalmat biztosít. A gyűjteményben egyedi kéziratokat őriznek: arab, tö­rök, fárszi és más nyelveken írott fóliánsokat. Tádzsikisztánban nagy becsbep tartják a történelmi emlékeket. A régi kéziratok új tárában tudományos-kutató részlegek, restaurációs műhelyek, valamint különböző labo­ratóriumok működnek. Egy tudományos kutatóközpontot is létrehoztak, amely a kéziratos művek tanulmányozásával foglalkozik. Ez az intézmény nagymértékben növeli Tádzsikisztán tudományos és kulturális kapcsolatait a világ más hasonló intézményei­vel. Képünkön Ny ina Szotnyikova, a kéziratok restaurátora. kocsivezető legfőbb erényé­nek a józanságot, a felelősség- érzetet, az óvatosságot és az önuralmat tartom. E tulajdon­ság nélkül nincs biztonságos közlekedés. — Munkája során akad bosszúsága? — Előfordul. Akadnak ri- golyás utasok is, bár engem nem igen lehet kihozni a sod­romból. Van olyan utas, aki szeretné diktálni a tempót, hogy lassabban, gyorsabban. Erre nem figyelek. Nem is szabad. Nekem az a dolgom, hogy az utasomat sértetlenül a célnál tegyem le. Még min­dig vannak olyan emberek, akik szórakozásból hívják a taxit. Közben a megadott cí­men nem találhatók. Nem tö­rődnek azzal, hogy ez a taxi vezetőjének jelent pluszkölt­séget. — Elégedett a taxisok mun­kájával?­— A taxiellátás általában egyenletesnek mondható, de mégis előfordulhat, hogy na­gyobb forgalom esetén taxira kell várni. Fordítva is igaz, hogy esetenként négy-öt taxi vár az utasra. — Van hobbija? — Szeretek gombázni járni, meg van egy hétvégi telkem, azon tevékenykedek. Ez a mi szakmánkban rendkívül fontos. — Mit szeretne még elérni? — Balesetmentesen az 1 500 000 kilométert teljesítő gépkocsivezetők táborához tartozni. Szívből kívánjuk, teljesül­jön! Póczos Sándor St. városi KBT-tag Hegesztéshez: < elektronsugár Az autóbuszok fogaskerék- blokkjának hegesztésére al­kalmas elektronsugár-beren- dezést szerkesztettek szovjet és NDK-beli szakembere. Az el­járást ma már eredményesen alkalmazzák az ukrajnai Ivovi autógyárban. A módszer lénye­ge, hogy légüres térben nagy. erejű elektronnyalábbal bom­bázzák az alkatrészek illesz­tési helyét. A részecskék ki­netikai energiája az ütközés­kor hőenergiává alakul és a .magas hőmérséklet szilárdan összekapcsolja az alkatrésze­ket. Korábban a magas olva­dáspontú fémekből készült fo­gaskerékblokkot csapszegek­kel erősítették össze. A reklámra fordított kiadás fele az ablakon kidobott pénz, csak azt nem tudni, hogy melyik fele — az közismert. Az amerikai Harvard egye­tem vizsgálata szerint vi­szont a hirdetések 85 száza­léka semmilyen hatást nem ér el, csak 10 százalékának hatása pozitív, öt százaléka pedig kifejezetten a cél, a ter­mék ellen dolgozik. __ A reklám hatékonyságának vizsgálatára, sokféle módszert alkalmaznak világszerte. Ez a sokféleség is jelzi, hogy alig­ha akad igazán megbízható eljárás. Ennek ellenére a rek­lám eszközével minden fej­lett és közepesen fejlett or­szágban élnek. Magyarorszá­gon évente körülbelül kétmil­liárd forintot költenek hirde­tésekre, ami a nemzeti jöve­delem alig 0,3 százaléka. (A fejlett tőkésországokban ez az arány eléri az 1—2 száza­lékot.) Szükséges és felesleges Bár a ml kétmilliárd forin­tunk ebben az összehasonlí­tásban szerénynek tűnik, mégis, lépten-nyomon talál­kozunk hirdetésekkel: a kép­ernyőn, a rádióban, a lapok­ban, a hirdetőoszlopokon, bu­szon, vonaton, sportpályán, moziban, derülhetünk vagy bosszankodhatunk bárgy ósá­ga miatt, cáfolhatjuk, ellen­őrizhetjük, szidhatjuk vagy szerethetjük- csak egyet nem tehetünk: azt, hogy nem fi­gyelünk rá. A jó reklámot érdeklődés­sel figyeljük, hiszen az tájé­koztat, eligazít, hasznos tud­nivalókat tesz közzé. Nem egyszerűen annyit mond, hogy ezt a cipőpasztát, vagy azt a fogkefét vegyük, hanem meg­indokolja, miért éppen. azt. Például aizért, mert olcsó, praktikus, könnyen kezelhető, s használata ilyen vagy olyan eredménnyel jár. Ha a reklám nem érvel, nem győz meg, akkor aligha­nem " felesleges. A hazai rek­lámszakma gyermekbetegsége, hogy a hirdetők olykor csak önmagukat népszerűsítik: ne­vüket, cégüket, címüket — ahelyett, hogy termékeik, szol­gáltatásaik előnyeit ecsetel­nék. Más hibát' is elkövet­nek: előfordul, hogy amit reklámoznak, azt nem lehet kapni. Márpedig még nem fogalmazott, vagy mar nem kapható, (vagy, csak pult alól beszerezhető) árut hirdetni több mint vétek — a fo­gyasztó félrevezetése. Ha nincs, akkor miért...? Mentség persze akad. Elő­fordul, hogy amikor a rek­lámkampányt megtervezik, bőséges az árukészlet, de mi­re a hirdetés megjelenik — elfogy- Máskor a termelő te­szi közzé a hirdetést, és nem számol azzal, hogy áruját csak az egyik vagy a másik kereskedelmi vállalat veszi át, tehát az országnak csak bizonyos részeiben forgalmaz­zák. A reklám azonban á rá­dió, a televízió vagy az orszá­gos lapok révén eljut min­denhová, és a fogyasztó jog­gal kérdi: hol van? Hol ke­ressem? Ha nincs, miért hir­detik? Az ilyen és hasonló buk­tatón igyekszik átsegíteni a hirdetőket a közelmúltban el­készült reklámetikai kódex, a Magyar Reklámszövetség által kidolgozott jogszabály- gyűjtemény. Ebben egyebek között ez olvasható: „A rek­lám keltsen igényt, de ne Je­gyen tolakodó, és ne töreked­jék rávenni a fogyasztót tény­leges szükségleteitől és a rek­lámozott termék használati értékétől független vásárlás­ra. A reklámnak meg kell nyernie a fogyasztó bizalmát, ezért semmilyen reklámnak sem szabad a reklámba ve­tett közbizalmat megrendíte­nie.” Betervezzük az árbevételbe A kódex még számos fon­tos és közérdekű kérdésre ki­tér, de mi térjünk vissza in­kább a kiinduláshoz: megté­rülnek-e a reklámozásra for­dított kiadások? Objektív számítások nélkül is állíthat­juk, hogy számos vállalatnál nem. Sok helyütt ugyanis ele­ve elhatározzák, hogy az ár­bevétel meghatározott száza­lékát reklámra költik, szinte függetlenül a piaci1 helyzet­től, a vállalat céljaitól, szán­dékaitól. Nyilván az ilyen, csupán a pénzügyi lehetősé­gekre épülő propaganda kö­vetkezménye. hogy olykor helyi jelentőségű akciókat hirdetnek a rádióban és a te­levízióban, — vagyis az egész országban. A hirdetők egy ré­se© nem is vizsgálja reklám- tevékenységének hatását. Persze akadnak értelmes, célratörő, hatásos, sőt. szel­lemes, ötletes hirdetések, amelyek bizonyára meghoz­zák a kívánt eredményt. A reklám segítségével ismerte meg a fogyasztóközönség pél­dául az új ruházati méret­táblázatot, a diétás ételeket jelző narancsszínű kört. vagy az új áruk, szolgáltatások, ke­reskedelmi akciók, engedmé­nyes vásárok sokaságát. Az utóbbi években meg­élénkült a vállalatok, szövet­kezetek reklámtevékenysége, ami velejárója a gazdasági élet pezsdülésének, az árukí­nálat fokozódásának, a vá­laszték bővítésének és a gaz­dálkodó szervek közötti ver­senynek. A hirdetések töme­ge azt az érzetet kelti ben­nünk, hogy mi, fogyasztók, kezdünk fontossá válni. Gr. Zs. Növényvédelmi előrejelzés A gyümölcsösökben már a nyár folyamán sokfelé bron­zosan elszíneződött, vagy sár­gulni kezdett a lombozat, ami a rendkívül erős takácsatka- fertőzésnek volt a következ­ménye. Ezek az apró kárte­vők ugyanis a számukra na­gyon 'kedvező, száraz időjá­rás miatt nagy tömegben el­szaporodtak. Már augusztus végétől és szeptember elejé­től megkezdődött az áttelelő tojások lerakása is. Ezeket fő­leg a vesszőkön és az égvil­lák nyergében, apró vörös­barna gömböcskéből egymás­hoz szorosan illeszkedő bevo­nat formájában most is meg­találhatjuk. A nagy áttelelő tömeg gondos előkészületeket kíván, mivel a tél végi, kora tavaszi permetezések fogják eldönteni, hogy az elszaporo­dás folytatódik-e. Már most fel kell készülni arra — hívja fel a kertbarátok figyelmét a MÉM Nö­vényvédelmi és Agrokémiai Központja —, hogy a téli le­mosópermetezések után, a fakadást követően, Ágról fel- használásával gyérítsék a to­jásokat, majd a t'ojásból ki­kelő lárvák ellen speciális atkaölő szerrel is védekezze­nek. Ez a beavatkozás a kis­kertekben, de a nagyüzemi ültetvényeken is egyaránt szükséges lesz. v'vww\y\/v<v\^x/\^v/v/\/vvw\/>^v\^vwvA/v\/vA/v'\/Nxwv\y\/w\^v/>xvN^/>xv\x^ A balassagyarmati kórház szemészetén tagbaszakadt erős férfi emelkedik fel az egyik ágyról. Fél szemét jókora fe­hér kötés takarja. Az előzmé­nyek napokra nyúlnak vissza. EGYHARMADA BALESETBŐL A baleseti jegyzőkönyvből: „...idegen anyagot távolítottak el a szemhártyából. ...Előírás­megszegés nem történt. ...A lá­tását nem veszítette el.” Végül is ez a legfontosabb. Pécsi Jánosnak a balassa­gyarmati húsbolt vezetőjének szombaton reggel a tőkehús­előkészítése közben a szemé­be csontszilánk fúródott. — Bárddal vágtam a húst, s eközben valami belement a szemembe és mivel nagyon égetett, megdörzsöltem. Nem­sokára már semmit sem lát­tam, ettől a kollégáim is meg­ijedtek. Valami hasonlót érezhetett Gyulavári Gyula, a megyei élel­miszer-kiskereskedelmi vál­lalat munkavédelmi előadója is, amikor telefonon jelentet­ték a balesetet és azt,' hogy Pécsi János elvesztette a lá­tását. — Régi, megbízható dolgo­zónk, soha nem történt még vele baleset. Az elmúlt negyven évben, amióta a szakmában van. A véletlenek azonban nincsenek tekintettel semmiféle szakmai gyakorlatra, nagy tapasztalat­Az örök sötétségből... ra és évekre. A véletlenek maguktól jönnek. Vagy még­sem? Dr. Beöthy Klára, a balas­sagyarmati kórház szemésze­tének főorvosa: — A szemészeti járóbeteg­rendelésünkön évente 17—20 ezer ember fordul meg. Egy- harmaduk szeme baleset kö­vetkeztében sérült. Ahhoz képest, hogy az em­berek legnagyobb kincse a szeme fénye elég meglepő szám. Igaz ebben, sajnos elég nagy szerepe van az italnak is. A felelőtlenséggel, a köny- nyelműsködéssel karöltve elég sok embert taszít az örök sö­tétségbe, vagy a csökkentlátók amúgy is népes táborába. Mert az orvostudomány néha cso­dákra képes, de gyakran ez is kevés.... HENTES VÉDŐSZEMÜVEGBEN? — Megijedt? — Nem volt időm rá, olyan hirtelen történt. — Nem gondolta, hogy eset­leg nem lát többé? Pécsi János megrántja a vállát: — Nem jutott eszembe... A baleset után először azt hitték, nagy baj lesz, azután megnyugodtak, mégsem túl ko­moly az ügy, de végül is kórházi kezelés lett belőle. Erről azt mondja a főorvos­nő: — A gondosabb gyógyke­zelés és a fertőzés kivédése érdekében vettük fel a sze­mészetre. Az ilyen jellegű sé­rüléseknél a legfontosabb az azonnali orvosi ellátás, mert a szem fertőzése sokkal na­gyobb veszélyt jelent, mint maga a sérülés. Ezt sajnos so­kan nem tudják, és még töb­ben nem törődnek vele. — A vállalatnál is hiányzik, nem gondolja? — De, mondták. Már hét­főn itt voltak meglátogatni. Látszik rajta, hogy jólesett, annak ellenére, hogy nem tu­lajdonít nagy jelentőséget a balesetnek. Van benne valami elgondol­koztató és egyben félelmetes is ebben a beletörődésben. Igaz, Pécsi János nem tarto­zik a legfiatalabbak közé, de az ember szemére ötvenen túl is szükség van... — Még nem fordult ilyen elő velem — mondja, mintegy bocsánatkérően. — Milyen védőeszközök vannak a boltban, ahol dol­gozik? — Védőkesztyű, védőkötényi — Védőszemüveg? — Az nincs. — És, ha volna, akkor vi­selné? — Látott maga már hentest szemüvegben? — Még nem, de el tudom képzelni. Inkább, mint fél­szemmel. A kórház udvarán vastag, fehér hótakaró, Pécsi János az ajtó üvegén keresztül fi­gyeli, egyelőre bentről. — A MÁVAUT-nál is dol­goztam tíz évet — mondja el­gondolkozva. — Mit szól a mohorai balesethez? — kérdi. — Ez most honnan jutott az eszébe? — Tudja, hogy azóta megint átment egy busz a tilos jel­zésen? MINDEN RENDBEN? A baleseti jegyzőkönyvből i az egyik rovat: „...hasonló esetek megelőzé­sére szükséges intézkedések, a végrehajtás határideje, felelő­se.” írógéppel beírva: a boltve­zető. Találó. Elvégre valóban ő a felelős. Kérdés, okult-e belő­le? És mások? Zilahy Tamás NÓGSÁD — 1982. január 4., hétfő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents