Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-11 / 290. szám

A vantaai és salgótarjáni zeneiskola kapcsolata Teppo Tuominen látogatása Teppo Tuominen Nemcsak a zene iránt ér­deklődők hallottak a kantele nevű finn pengetős hangszer­ről, amelynek eredetét a Ka­levala Vejnemöjnennek tu­lajdonítja. Amint az a Kale­valában olvasható: „Mivel senki más nem merte, nem tudta, nem ismerte, hogy kell csinálni csonthárfát, végül maga V ejnemöjnen kezd kan­telét készíteni..." (Rácz Ist­ván fordítása). De ez a hang­szer a szampo elrablásakor a tengeré lett, történetének to­vábbi alakulását a Kodály- kórusból is ismerhet] ült A finn zene legnagyobb meste­rének, Jean Sibeíiusnak ne­vét és műveit is sokan isme­rik és szeretik a Duna-tájon. Ez csak két példa a sok kö­zül. Azért említem, mert ezekben a napokban igen sok szó esik Salgótarjánban — ha nem is éppen az ősi finn hangszerről, vagy a finn zene klasszikusairól — a mai zene­oktatás kérdéseiről. Teppo Tuominen, a vanta­ai zeneiskola igazgatója láto­gatott el feleségével Salgó­tarjánba, ahol december 7-től 14-ig az itteni zeneiskola ven­dége. A vantaai szimfonikus zenekar elnökeként tavaly már járt a nógrádi megye- székhelyen. Mi a célja mos­tani látogatásának? — A testvérvárosi kapcso­latok továbbfejlődését je­lentheti mostani látogatásom, — mondja Teppo Tuominen. — Két város kapcsolattartá­sának vannak ünnepi esemé­nyei, de több a hétköznap. Számunkra, természetesen, ünnepi esemény ez a látoga­tás, a nógrádi, salgótarjáni párt- és állami szervezetek képviselőinek kitüntető fi­gyelme, az itteni kollégák barátsága, de látogatásunknak célja mégis elsősorban a hét­köznapok érdekében történik. Nevezetesen, látogatásunkkal kezdődik meg a vantaai és a salgótarjáni zeneiskolák kö­zötti munkakapcsolat. — Kérem, mutassa be rö­viden a vantaai zeneiskolát? — Intézményünknek 1460 tanulója és száz tanára van. Négytől hatéves korig a Su- suki-módszert alkalmazzuk a hegedű-, a cselló-, a zongora-, oktatásban, ez lényegében csoportoktatás. Héttői tizen­hat éves korig a hallgatóknak minden hangszert oktatunk, ami a szimfonikus zenekar­ban szükséges. A konzervató- riumi tagozaton (17-től 20 éves korig) a már említette­ken túl, orgona és magán­ének tanítása szerepel. Végül a felnőttoktatás 20-tól 36 éves korig folyik. Megjegyzem, hogy nekünk nincs egyelőre ilyen épületünk, mint a sal­gótarjáni zeneiskola, 22 he­lyen tanítunk, iskolákban, kultúrházakban s ez bizonyos nehézségekkel is jár, miután Vantaa meglehetősen terje­delmes város, 132 000 lako­sa van és 243 km2 területen fekszik. — Épül új zeneiskola? — Igen, több is épül. Az első Tikkurilában készül el 1983-ra, s még kettő épül a nyolcvanas évek végére, el­készültük után már csak há­rom helyen oktatunk. — Hogyan látja Vantaa mű­vészeti életét? — Vantaa új város, ez kul­turális, ezen belül művésze­ti életét is meghatározza. Ügy látom, hogy a zenei és az irodalmi élet eredményeire már érdemes figyelni, más te­rületeken még sok az „im­portunk”. De rendelkezünk szép tervekkel a színházi élet pezsdítésére, általában a kul­turális élet gazdagítására. Teppo Tuominen Salgótar­jánban, Balassagyarmaton, Karancskesziben a zeneokta­tási módszerekkel ismerkedik, tanítási órákat, zenekari próbákat látogat, hangverse­nyeken vesz részt. Ma dél­után öt órakor például a salgótarjáni zeneiskolában meghallgatja az iskola taná­rainak és növendékeinek hangversenyét. Ez alkalom­mal a Bartók-évről megemlé­kezést tart Virág László igaz­gató. A növendékek Bartók- műsort adnak, a tanárok műsorában J. S. Bach, Vival­di, Haydn, Butri, Davidov, Bizet és Cesar Franck mű­vei szerepelnek. Teppo Tuominen jövőre meghívta Virág Lászlót, a sal­gótarjáni zeneiskola igazga­tóját és feleségét Vantaába. Tóth Elemér szol unk hozza! Bátortalan bírálók — parlagon heverő jogok INGRID BERGMAN: ÉLETEM (22.) Petter levele A fényképészek mindig a közelünkben voltak. De Ro­berto olyan nyugodt és ked­ves volt, hogy ez alkalommal nem kezdett ki velük. És ez­után készítették azt a híres­hírhedt fényképet, amely a „Life” magazinban jelent meg: mi ketten, kéz a kézben Amal­fi partjainál. Bejárta az egész világot és megmutatta, mi­lyen csapodár asszony vagyok én... Amalfiban felismertem, hogy eljött az a pillanat, ami­kor Petterrel szemben abszo­lúte becsületesnek kell len­nem. Több próbálkozás után ezt írtam neki: „Nehéz lesz elolvasnod ezt a levelet, ne­kem pedig nehéz megírnom. De azt hiszem, ez az egyet­len megoldás. Szívesen el­magyaráznék neked mindent elejétől fogva, de úgyis eleget tudsz. A bocsánatodat szeret­ném kérni, de ez olyan ér­telmetlennek tűnik. Ez nem egyedül az én hibám, és te hogyan tudnál megbocsátani, ha én Robertónái akarok ma­radni? Nem akartam szerelmes lenni, és végleg Olaszország­ban maradni. A terveink és álmaink után — te tudod, hogy ez az igazság. De mit tehetek? Min változtathatnék? Magad vetted észre Hollywood­ban, hogyan nő a vonzalmam Roberto iránt, mennyire hason­lítunk egymásra, hogy ugyan­azok a vágyaink ugyanarról a munkáról, ugyanazok az el­képzeléseink az életről. Azt gondoltam, le tudom győzni az iránta érzett vonzalmamat, ha látom a saját környezeté­ben, mely annyira más, mint az enyém. De pont az ellen­kezője történt. Petter, tudom, hogy ez a levél bombaként hat rád, Piára, a jövőnkre, a múltunk­ra, amelyben te olyan önfel­áldozó és segítőkész voltál. És most egyedül állsz a ro­mokon, és én nem segíthetek neked.” Attól a perctől kezdve, hogy elértük Strombolit, és elkezd­tük a forgatást, a munkatár­sak észrevették, hogy Rober­to és én több időt töltünk együtt, mint amennyi szük­séges. Utána megérkeztek az újságírók, elkezdték a nyomo­zást, minden lehetséges em­berrel beszéltek, megszámol­ták a fürdőszobámban a fog­keféket. És hol aludt Rober­to? És hol a testvére? Egye­dül voltam a hálószobámban? Először csak az olasz újság­írók jöttek, aztán a kollégá­ik is a világ minden tájá­ról. És ezután kaptam meg Pet­ter levelét. Meg van róla győ­ződve, hogy nem gondolkod­tam a következményeken, vé­gül is Rossellini házas ember, katolikus országban él, és én Anna Magnanit csak mint Roberto szeretője válthatnám fel. Rossellini semmilyen új házasságát nem ismernék el Olaszországban. Azokban az években, amíg házasok vol­tunk, ő mindig azon volt, hogy nekem segítsen, levegye a vállamról a felelősséget és a terheket. „Nincs olyan fér­fi, aki több szabadságot, adott volna a feleségének, akit sze­ret, mint én neked.”. Sírtam, amikor elolvastam Petter le­velét. Következik: 23. Csak egy életünk van... Á teremben pattanásig fe­szült csend — ez nem a jóté­kony, az annyira áhított, in­kább a „nemszeretem”-fajta. Egymást fürkésző pillantások, itt-ott lehajtott fejek. Kínosan zörren á cigarettapótló Negró cukor papírja. Aztán végre, végre felemelkedik egy kéz... ☆ A fellendülő kezek erdeje, az egymás mellé sorakoztatott vagy egymással ütköző véle­mények mennyisége csak egy mutatója annak, demokrati- kus-e a kollektíva légköre. Mert mit ér, ha lehet (és szokás is) sokat beszélni, keveset monda­ni. Sajnos, ritka ennek az el­lenkezője: kevés beszéddel so­kat elmondani... Az iskolai demokratizmus­ról volt szó a Mátraverebélyi Általános Iskolában a minap. A vitaindító eltért a leggyak­rabban használt sémától. Nem az igazgató vagy helyettese tartotta meg, hanem két részre osztották: először Kaiser Fe- rencné szakszervezeti titkár szólt a testületi demokrácia helyzetéről, eredményeiről és ma is kísértő hiányosságairól, majd Tóth László úttörőcsa­pat-vezető a tanulóközösség de­mokratikus fórumait, az önkor­mányzat működését, a nevelő- testületek légkörének és a diákközösség tevékenységének összefüggéseit boncolgatta. Több szempontból az átlagos­tól eltérő ennék a tantestület­nek, ennek az iskolának a mun­kája. Közrejátszik ebben a „hátrányos helyzet”:' sok a veszélyeztetett gyerek, a pe­dagógusok nagyobbik fele nem helybeli. Sok a fiatal, még képesítésnélküli. Ennek elle­nére úgy érzem, az itt felve­tődő gondolatok között sok máshol is elhangozhatott vol­na, érdemes néhányat kiemel­ni. •fr Domináló ma már a demok­ratikus vezetési stílus, érvé­nyesülnek a közösség tagjainak jogai, kialakultak a demokra­tikus fórumok, a pedagógusok részt vehetnék a döntések elő­készítésében. A vezetés igényli is segítségüket: sem a szak- szervezet, sem a szakmai mun­kaközösségek véleményének megismerése nélkül nem szü­letnek a pedagógiai munkát megalapozó határozatok, mun­katervek. Mi akkor a gond? Sokan csak bátortalanul bírálnak. Nem jellemző ez a nyílt kritika. A súrlódások elkerülése ér­dekében nem mondják meg a kollégák egymásnak, ha hibá­kat észlelnek. Nagyon fontos fórum a szakszervezeti érte­kezlet, a nevelési értekezlet, munkamegbeszélés — de az ál­taliak nyújtott lehetőségekkel nem élnek eléggé. Kevés az al­kotó vita, csak néhányan vál­lalkoznak véleményük kifej­tésére (jobbára mindig ugyan­az a pár ember. ..) Miből fa­kadhat ez? A szakszervezeti titkár úgy fogalmazott, ennek egyik eredője egyesek felké­szültségbeli problémája — a képesítésnélküliek például nem éreznek elég alapot vé­leményük elmondásához. Ezért is nagy jelentőségű, mi­lyen munka folyik a munkakö­zösségekben — ezek belső lég­köre, demokratizmusa vissza­hat a testület egészére. Haté­kony működésük segítheti a bátrabb hozzászólást, a ter­mékeny viták kibontakozását. ☆ A csapatmunka nem „fel- nőttesdi”, de a demokratizmus gyakorlóiskolája — mutatott Ez évben minden jogos igényt ki tudtak elégíteni — ezzel a megállapítással kez­dődik pásztói beszélgetésünk az óvodákról és az óvodai el­látásról. Mindez persze, csak látszólag ilyen egyszerű, a gyerek óvodai elhelyezésének itt-ott egy kis kényelmet­lenség az ára. — Mi tagadás, van olyan eset, hogy nem a szülők laká­sához legközelebbi óvodába tudják felvenni a gyerekét — hallom Csákvári József mű­velődési felügyelőtől. — Azt hiszem, példaként említhet­ném az ország bármely te­lepülésén épült új lakótelepet is ezzel kapcsolatban. Pász­tó sem kivétel. A Nógrádi Sándor-lakótelepen viszony­lag sok a fiatal házas, így néhányan messzebbre kény­telenek vinni a gyereküket óvodába. BESZÉDES SZAMOK A teljes körű óvodai ellá­tás azonban más erőfeszítése­ket is takar. Csákvári József rendre lediktálja az óvodá­kat, megjelöli a férőhelyek és a ténylegesen felvett gye­rekek számát — a kettő egyetlen esetben sem egyfor­ma. Pásztó három óvodájá­ban összesen 375 a helyek szá­ma, ezzel szemben 440 felvett kisgyermeket foglalkoztatnak. Hasonló a helyzet a társköz­ségekben: Mátraszőlősön a hetvenöt helyett 102 gyerek 1---------------------------------------------------------------------V X NÓGRÁD — 1931. december 11., péntek r á Tóth László. Itt is lényeges, hogy minden dolgot a megfe­lelő közösségi szinten vitassa­nak meg, hogy kérjék a gyer­mekek véleményét az őket ér­deklő és érintő kérdésekről. A gyerekek tudnak élni az önkor­mányzat biztosította jogaik­kal. De a fórumok megléte, az úttörőparlament megrendezé­se önmagában még nem biz­tosítéka a demokratizmus ki­fejlődésének. Az kell, hogy ne legyenek formális, sugnll- mazott hozzászólások, a tanu­lók saját véleményüket mond. ják el. Az igényesség önma­gunkkal és másakkal szemben, a tanári kollektíva „modell­je” és a tudatos nevelési ha­tások együttesen formálják a gyerekek közéletiségét, a de­mokráciával való élnitudást. Az úttörők munkaterve javas, tataikon alapul, ezért is vál­lalják szívesen. ☆ A legbátraibb ember, az első hozzászóló a napközis munka­közösség vezetője volt. Hasz­nos gondolatokat mondott el e fontos területről: a munka- közösség tagjainak tevékeny­ségéről, a napközis önkor­mányzat kialakításáról, a kö­vetkezetes ellenőrzés felelős­ségéről (az érdektelenség meg­öli a gyerekek legjobb kezde­ményezéseit is...). Egyik kol­légája folytatta a sort Arról beszélt hogyan történik a fe­lelősök választása. A gyerekek maguk döntenek — és szinte mindig jól! Vannak kötele­zettségek — így például a ta­nulás nem alku tárgya — de teret kap a demokratizmus, a szabad döntés is. Mások szól­tak a jó munkamegosztás sze­repéről. egymás munkájának megismeréséről. Szót kértek a vendégek is — a tanulmányi felügyelet, az úttörőszövetség képviselői. Ha képzeletben magam is szót kérek, az általuk megfo­galmazottakhoz csat'ako-mm véleményemmel. G. Kiss KIK ÉLNEK A LEGTOVÁBB A MŰVÉSZEK KÖZÜL? Egy salzburgi orvosi szim- pozion témája ■''olt a fenti kérdés, és a vitatkozók arra a megállapításra iutottak, hogy a művészek közül a kar­mesterek élnek a legtovább. Példaként a XX. század olvan híres karmestereit er-1"' meg, mint Richard Strauss, Bruno Walter, Clemens Kra­us. Artúro Toscanini és Leo­pold Stokowski, akik mind­annyian magas kort értek meg. A neurológusok megál- lanították, ho<w vezénylés közben i’-álisan elvesül a fizikai és szellemi tevékeny­ség, ami kedvezően hat az egész szervezetre. CSEHSZLOVÁKIA LEGFIATALABB MŰZEUMA A csehszlovák belügymi­nisztérium múzeuma egy 1350-ben létesült, volt Ágos- ton-rendi kolostor épületében van. Ez Csehszlovákia legfia­talabb múzeuma: állandó ki­állítása 1975. április 17-én nyílt meg. Azóta körülbelül 1 millió különböző korú látoga­tó járt ebben a múzeumban. Sokakat érdekelnek az ott lát­ható kriminológiai dokumen­tumok, fegyverek és az a sok­féle eszköz, amelyeket a kü­lönböző korok bűnözői hasz­náltak fel bűncselekményük elkövetésekor. Pásztói óvodák Érdemes ma gyereknek lenni... van az óvodában, Hasznoson ötven helyett ötvenhat. A sorból csak Mátrakeresztes „lóg ki”, ahol egy fölös ke­retszám van. A bevezetőben említett megállapításra a számok ad­nak magyarázatot. S önként adódik ezek ismeretében a kérdés is: nem megy ez az óvodai nevelés rovására? A válasz határozott: — Nem! Az eredeti keret­számoknál nagyobb arányú felvételt a gyerekek nem sínylik meg. Egyébként is, egyszerre valamennyi gyerek gyakorlatilag soha nincsen óvodában. Az óvodák állapota, a mű­szaki feltételek között termé­szetesen nagyok a különbsé­gek. A Nógrádi Sándor-lakó­telepen épült korszerűbb lé­tesítmény minden igényt ki­elégít, de hasonlók mondha­tók el a hasznosi és a mát- rakeresztesi óvodákról is. Ke­resztesről egyébként még nem is olyan régen Hasznosra hordták az óvodásokat. Az is­kolakörzetesítés után felsza­badult épületet alakították át óvodának. A tervek szerint a jövő esztendőben Mátra­szőlősön is óvodakorszerűsí­tést hajtanak végre, ehhez a helybeli lakosok társadalmi munkát is felajánlottak. Az igazi gondot a pásztói — Múzeum téri — tagóvoda üzemeltetése okozza. Helyette bizony, elkelne már egy kor­szerűbb létesítmény. CSELEKVŐ SZOCIALISTA BRIGÁDOK Amikor az óvodák felsze­reltsége iránt érdeklődöm, Csákvári József az örömteli megjegyzés után pásztói üze­mekről beszél. — Erre csak azt mondha­tom, hogy nagyon jó. Hozzá­téve a köszönetét: nagy ré­sze van ebben a pásztói szo­cialista brigádoknak. Egy részük az első szóra segít az óvodáknak, a játékok készí­tésétől kezdve sok mindent elvégeznek. Úgy tudom, hogy a Váci Kötöttárugyár pásztói üzeme jár az óvodapatronálásban az élen, s azt hiszem, mindez egy egyszerű felismerésre ve­zethető vissza: a meglehető­sen durva fogalmazás szerint a nagyközség ipari üzemei „termelési tényezőnek” is te­kintik az óvodákat. Magya­rán: a minél jobb körülmé­nyek között elhelyezett gye­rekre kevesebb a gond. nem szegi a szülő munkakedvét. (A lehetőségről nem is be­szélve.) Az óvodai nevelés eredmé­nyessége azonban nem is annyira a műszaki feltéte­lektől, az anyagi lehetősé­gektől, hanem a szakképzett óvónőktől függ. Ezzel kap­csolatban ezt mondja Czeg- lédi Lajosné, a Nógrádi Sán- dor-lakótelepi óvoda vezető óvónője, aki egyben szakfel­ügyelő. — Papírforma szerint a szakmai ellátottság kifogás­talan. hiszen minden helyre szakképzett óvónők vannak kinevezve. Igaz, a helyette­sítők között már korántsem annyi a számuk, mint kelle­ne. Ennek is egyszerű a ma­gyarázata: sok a fiatal óvó­nő. Sokan vannak gyermek- gondozási segélyen. Átmene­tileg pedig részben szak­képzetlen óvónőkkel tudjuk őket helyettesíteni. KÉRELMEKET: IDŐBEN Mindent egybevetve, találó Csákvári József megjegyzése: érdemes ma gyereknek lenni — Pásztón is. A teljes körű óvodai foglalkoztatást példá­ul mi sem bizonyítja jobban annál, hogy az idén már nem volt szükség külön iskolai előkészítőre, elvégezték az óvodákban. S holnap? — Aggodalomra semmi ok. A tanács erőfeszítéseinek eredményeként bizonyára fo­gadni tudjuk a gyerekeket jövőre is. Ehhez persze, hozzá kell tennünk, hogy semmiképpen sem lehet érvényes ez a meg­állapítás a maximalista, lu­xus szülői igényekre. S, ha már itt tartunk, érdemes meghallgatni ezzel kapcsolat­ban Czeglédi Lajosnét: — Időnként nézeteltérés tá­mad abból, hogy a szülők nem időben jelzik évközbeni igényüket. A szerencsés — és a szabályos — megoldás az, ha a felvételik előtt jelentik be a majdani, évközbeni fel­vételek szándékát is. Ennek nem is látjuk semmi akadá­lyát, hiszen mindenki tudja, hogy mikor jár le a gyes. NYELVBOTLÄS Számolgatunk még egy da­rabig hármasban: mennyi is lesz a gyerek Pásztón. A szü­letések száma — sajnálatos módon — csökken, de nagy a beköltözők aránya. Czeglédi Lajosné egyik megjegyzése pedig azt is érzékelteti, mi­lyen hatalmas változáson ment át Pásztón az óvodai ellátás. Az utóbbi bő tíz esztendő alatt háromról tizennégyre nőtt az óvodai csoportok szá­ma a városban. Városban? Egy pilla­natnyi csend, aztán felneve­tünk — aranyos , nyelvbotlás. De semmi baj, az e célkitű­zés felé tartó úton jár a gyermekintézmények fej­lesztése. Kelemen Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents