Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-06 / 286. szám
Vasárnap? társasjáték Mondjuk: h ó* Mottó: „ Minden kinek eszébe jut valamiről valami* L 2. 3. Talán nem sértek államérdeket, diplomáciai törvényi, ha megkockáztatom: bizonyos elfogódottságot, a szokottnál valamivel több ünnepélyességet véltem felfedezni a ciprusi elnök arcán, egész mozgásán a szentendrei hóesésben. Mondta is a tévériporter, hogy Cipruson, ahonnan a kedves vendég hazánkba érkezett, évtizede nem láttak havat, s lám, mi még ezzel a ritkasággal is fogadni tudjuk a vendéget, igazi egzotikus ország a mienk! Na hiszen, hangulata lehet is a hónak, de már megmaradva a realitásoknál, félretéve a csábító „porka havak hullnak” költői képeket, jelzőket — magam nem szeretem, sőt kifejezetten gyűlölöm a havat Talán úgynevezett szomorú gyerekkorom volt, azért De hát, szomorú lett volna csupán azért, mert munkásgyeréfcként a régi havakkal együtt eltűnt-elolvadt világban több gondom volt a lábbelikkel, mint a sarki fűszeres Vili nevű kajla fülű fiának? Ilyen-olyan cipőrémségek kísértenek emlékeimben. Volt közöttük magas szárú, bakancsféle, kiverve jan- csiszegekkel (ugyan, mi a fene lehet az? — kérdezi a mai gyerek), de hogy mindegyik vásott volt, az egészen biztos. Jó cipőben, jó ruhában gyönyörű lehetett volna a hó! Hiányukban meg a gyermeki örömök ellensége. 1 Na jő, de most! Szorongva nézem a havat. Nem tudtam szabadulni a régi átoktól, ma sem látom igazán szépnek, egzotikusnak . . . Hat pár cipőmre gondolok és érzem, fázik a talpam. Beázik valamennyi. Szép a magyar hó, de nem magyar cipőben.- tpl MONDJUK: ? Az eszkimóknak bzenvalahány szavuk van a hóra. Nekünk, magyaroknak csak egy. Na, nem kell emiatt nagy hűhót csapni, mert míg az eszkimóknak mindahány szóról ugyanaz a pelyhekké ösz- szeálló hatszögű jégkristály jut eszébe, addig nekünk egyetlen hó szavunk számtalan dolgot juttat eszünkbe. (Például, hogy folyó hó hányadik napját írjuk, mert ez szoros összefüggésben van pénztárcánkkal, sőt kihat baráti kapcsolatainkra, esetenként az OTP-vel való meghitt kapcsolatunkra is.) Persze, a hó számunkra is elsősorban a havat jeleníti, ámbár e csapadék értelmezése sem egységes. A gyermekek számára a hó elsősorban a téli örömök, a hómunkások számára a munka kezdetét jelenti. Hohó, álljon meg a szánkó! Játékszabályunk értelmében a hóval kapcsolatos személyes élményeinket, gondolatainkat kell papírra vetnünk! A sorsolás másnapján valóban leestek az első idei hó- pihók. És reggel munkába menet már-már felrémlett valami halvány, hófödte emlék. Mintha . . . vidáman, mintha . . . önfeledten, mintha nem is olyan rég . . ., mintha tudtunk volna örülni a hónak. Mire a szerkesztőségbe érek, már figyelni sem tudok a hóra. Nincs idő nézelődni, értekezletre, Üzembe, előadásra kell sietni. Tudom, hogy szakadatlanul hullnak a hő- pelyhek, tudom, hogy a parkban hóvárat, hóembert építenek a gyerekek, tudom, hogy valahol a közelben parázs hócsaták dúlnak, de nekem az emlékezésből csak egy Villon- idézetre futja: „Hol van már a tavalyi hó . . .” — tér — Hirtelen jétoen két emlék jut eszembe a hóról. Az egyik, a derűsebb, az idei első hóhoz kapcsolódik. Ütőn voltunk Debrecen felé, amikor fehér álom ereszkedett alá a felhőkből, mintha Mill- ne Mici Mackójából szórták volna az égiek. Nem mondom, hogy a gépkocsi vezetője éppen kalapját dobálta örömében a pompás hóesés láttán, de maga az úttest nem volt rosszabb, mint egy közepes eső idején. Aztán, ahogy közeledtünk a cívis város felé, egyre inkább havas esőre váltott az időjárás, s mire nagy- szüléimhez értünk, már kellemetlen apró eső formájára alakult át a csapadék. A viszontlátás családias örömében a hólátás gyönyörét is meg akartam osztani a rokonsággal, s lelkesen meséltem a mátraaljai élményt, amikor nagyanyám csendesen csak ennyit mondott: „Látod fiacskám. Mifelénk már a tél sem az igazi P* A másik eset, szintén decemberi, s Végh Antal „Akkor májusban esett a hó” című kisregényéhez kapcsolódik. Maga a mű Debrecenben, a híres ősi kollégium falai között játszódik, s a „költői szabadság” bizony nem egy még ma is élő emberen ejtett sebet. Körülbelül két éve, amikor megjelent, perrel fenyegetőztek az érintettek. Aztán —, mint Végh esetében már máskor is — elültek a hullámok, s napirendre tértek a mű fölött. Am ezzel együtt az író népszerűsége alaposan megcsappant a városban. Most — a havazás kapcsán — arra gondoltam, hogy vajon Végh Antal mikor volt utoljára debreceni hólátóban? — I. — (Folytassa az olvasó!) •A kisorsolt szót 0tx. Krakóezl Lásxlóné Nagybátony-Macon- ka. Rákóczi út 20. szám alatti lakos küldte be. Nyereményét — egy 100 forintos könyvutalványt — poétán küldjük el! December ll-ig várjuk olvasóink új javaslatait. A javasolt szó a mellékelt szelvényre írva, zárt borítékban küldhető be szerkesztőségünk címérc: Salgótarján, Palóez Imre tér 4., 3100. (Egy borítékban csak egy szelvény, és azon terméezeteaen csak egy szó szerepelhet. A borítékra kérjük ráírni; „Egy szóval is nyerhet!”) Vasámanl tá**!S?*’á*ék című rovatunkkal december HM számunkban jelentkezünk ismét. Vészharangokat korai kongatni Verset mondók vallomása A KÜLTÖK, a versek legfőbb propagandistái az előadók, akiknek száma alaposan megcsappant az utóbbi időben. Pedig költőknek ma sem vagyunk szűkében. (Még a valóban tehetséges költőink száma is meghaladja más nemzetekre eső poéták számát.) Manapság azonbán ritkán kelt feltűnést egy-egy verseskötet. Elvétve szerepel csak a könyvpiac „bestsellerei” között Lehet, hogy prózaibb korunk, lehet, hogy az irodalomkutatás fogyatékossága (a mai középiskolásoknak tizedannyi memoritert sem kell tanulniuk, mint hajdanán), de még valószínűbb, hogy az előadók már említett hiánya, a propaganda elégtelensége szűkíti a versbarátok körét. Ezért is üdvözöltük sokan nagy örömmel a televízió „Vers mindenkinek” című szombat esti sorozatát, és ezért is üdvözlünk minden olyan régi és új fórumot, mely a költészet értékeit állítja reflektorfénybe. A hagyományos fórumok legnépszerűbb formái a vers- rhondóversenyek, melyeket jobbára amatőrök számára hirdetnek meg. Az elmúlt hét végén két ilyen hagyományosnak tekinthető versenyre is sor került Salgótarjánban1 A munkásfiatalok vers- és prózamondóversenyét hatodszor, a Váci Mihály versmondóversenyt tizenkettedszer rendezték meg. Az előbbi országos méretű verseny, megye döntője, a másik kimondottan városi seregszemléje volt a versmondó fiataloknak. Sajnos csak a fiataloknak. A munkásfiatalok harminc év alatt nevezhettek, a Váci Mihály nevét viselő találkozón pedig általános, illetve középfokú oktatási intézmények tanulói vehettek részt. A gond persze nem ez, hanem az, hogy jószerével egyetlen rendszeres seregszemle sincs, ahol az időközben felnőtté érett amatőr versmondók szerepelhetnének. A LEGUTÓBBI — salgótarjáni — versmondóversenyeken a másik üröm az örömben újfent az volt, hogy a versek, a költők és az előadók „ünrtepét” csekély érdeklődés kísérte. Félő, hogy állandósul a gyakorlat: a versmondókat csupán versmondótársaik Hallgatják meg. Mindazonáltal a munkásfiatalok vers- és prózamondóversenyének megyei döntője, de különösen a Váci Mihály versmondóverseny bővelkedett kellemes meglepetésekben. A résztvevők száma, fel- készültségük, megnyilvánuló versszeretetük jelezte — vészharangokat még korai volna kongatni. A versválasztással és a versek értelmezésével azonban továbbra is gondok vannak. Továbbra is kísértenek a „már bevált” költemények, kevés az új szín, kevesen vállalkoznak kevésbé ismert értékek felkutatására költészetünk bőséges tárházából. Ráadásul a versmondóknak alkati tényezőket is figyelembe kellene venniük az előadandó versek megválasztásakor. Ennek elmulasztása viszont az önismeret hiányára utal. Ez is közrejátszott abban, hogy a munkásfiatalok versmondóversenyében idén nem akadt kiemelkedő tehetség, bár a januárban ' megrendezendő területi döntőre továbbjutott hat megyei versmondó, egyike-másika képes volna átütő erejű előadásra... A Váci Mihály versmondóverseny felhívása a középiskolások számára a Nyugat lírikusainak egy-egy művét írta elő, de a „megkötés” ellenére a legtöbb esetben szerencsés volt a versválasztás. Ami a versek előadását, előadásmódját illeti. Itt leplező- dik le, hogy ki érti, ki érzi, és ki az, aki csak sejti a költemény mondandóját, hangulatát. Sajnos legtöbben az érzelmi skálának csupán a szélsőségeit ismerik; vagy teljesen visszafogottan, vagy túlzott indulattal tolmácsolják a költeményeket A harmadik verzió, a „szkeptikus előadásmód”. Azt azonban kevesen veszik észre, hogy olykor egy versen belül is többféle indulat, érzelem váltakozik. VÉGEZETÜL még egy gondolat: hiányoznak a mai magyar költők. És ez nem egyszerűen a propaganda szempontjából fontos. Csupán azért hiányoljuk a mai magyar valóság „versbe szedőit” a versmondóversenyekről. mert napjaink életérzését, problémáit mégis csak ők lennének hivatottak megfogalmazni — a versmondók pedig tudatosítani. — pintér — 8 NOGRAD — 1981. december 6., vasárnap Nyílik a Katona József Színház! Petó- l az a legszebb a hamarosan megnyíló Katona József Színházban, hogy nincs eíbankádoava, a kandi tekintetek elől se füg- gönyzettel, se állványzattal, mindenki benézhet, szemrevételezheti az előcsarnokot, a ruhatárat, a portásfülkét. Az újjáépült színháznak nincs titkolnivalója. Még csőreit, a szükséges gépészeti berendezéseket sem takarják dobozok, kulisszák, a legegyszerűbben mutatja meg magát. Nem volt könnyű az építész, a belsőépítész dolga. Ez a belvárosi udvar — mert eredetileg udvar volt! — a Petőfi Sándor utca, a Harisköz és Kígyó utca között helyezkedett el, hatalmas lakótömbben, amelyet átjárók, passzázsok szeltek keresztül. Az udvart később beépítették, először áruház volt, aztán mozi lett, s végűi „botcsinálta” színház. Rossz elhelyezéssel, kevés és szűkös öltözővel. S körötte, alatta és részben fölötte is a belvárosi lakóház élte mindennapi életét. A középülettervező vállalat munkatársai, a tervezők; Siklós Mária építész és Fehérváriné Potyondi Margit belsőépítész, amikor először járták be a felújítandó Katona József Színház köröttl terepet, a színház alatt, a lakók pincéiben bizony még riadtan menekülő patkányokkal is találkoztak. Mindenesetre a színház átépítését együtt kellett elvégezni a lakótömb teljes felújításával, részbeni átalakításával. A ház alatt ma már fehér csempés világos helyiségekben a színház gépészeti berendezései működnek, a forgószínpad masinái, a fűtő-, szellőzőberendezések. A kitágult öltözői tér fölött természetesen ma is lakások vannak. Ezeknek a vi-. zesblokkjait is át kellett helyezniük, hiszen egyébként az öltöző közepén levő csőben zubogott volna le a csatornába a szennyvíz. A színészbejáró a felújított pasz- százsba került, ahol új üzlet- helyiségeket is kialakítottak. A hatalrhas üvegajtókon át a belépőt tágas tér fogadja: a fal, világosbarna, a padló kubai márvány. A célszerű, konstruktív térbe jól Illeszkedik Z. Gács György tízszer kétméteres üvegkompozíciója (üveg,«tükör, krómacél). A nézőtér megnagyobbodott: 355 ülőhellyel rendelkezik. Miután hajdan udvar volt, a ház tartópilléreit is be kellett kcmponálniok .a tervezőknek a nézőtér kiafa- kításába. Nincsenek zavaró lépcsők és fordulók, tisztán, világosan áttekinthető a nézőtér, és ami ennél még fontosabb, a nézőtér minden ülőhelyéről a színpad is, amely forgószínpaddal rendelkezik és lényegesen nagyobb a réginél. Érdemes szót ejteni a színház színeiről is: a hűvös üveg és krómacél mellett a mályvaszínű és a fa természetes színe uralkodik. A tervező belsőépítész szándéka az volt, hogy a színház látogatói számára a nem közvetlenül érzékelhető, tapintható tárgyakat hűvös, egyszerű, célsze Az ősi lakkművészei A szömörcéből, ebből a meszes lejtőkön tenyésző, ossz-I pirosodó levelű növényből készült kence adja azt a fénv- mázt, amellyel a keleti művészek régóta tartósabbá teszik a lakásuk bútorait és dísztárgyait. A fényesre lakkozott, dúsan díszített asztalkák. "irágvázák, faliképek ma is kedvelt díszei a koreai otthonoknak, de külföldön is keresett termékek. A szömörcéből készült fénymázt használják üveg. sőt néha fémtárgyak bevonására is. A két és fél ezer éves lakkművészet legszebb' darabjait, a gyöngyház- és \ aranyberaks- sos műremekeket múzeum 3K • , ban őrzik. Sándor utcában; rű anyagokkal borítsa, ám azokat, amelyek közvetlen kapcsolatba kerülnek a nézőkkel, „keze ügyébe” esnek, sima, puha, „emberközeli” anyagokkal. A mályvaszín plüss és matt fa — világos tónusú tölgy — zsöllyék mellett még az ajtók kilencsei is nemes anyagból készült: Pet- rilla István tűzzománc-be- rakásos foggantyúkat tervezett. A büfébe látogatókat Hübner Aranka tisztaselyem faliképé fogadja, a tizenhétszer két és fél méteres festett, kifeszített anyag hozza be a társalgóba a színház hangulatát: drapériák és felsejlő ablakok közül szinte várja az ember, hogy mikor bukkan elő valaki... A tervezők számára az öltözők jelentették a legnagyobb gondot. Hiszen itt a színésznek nemcsak testileg, fizikailag kell felkészülnie a szerepére, azaz felöltöznie, hanem lelkileg is; a felkészülés, a különböző jelenetek közti szünet alatt a nyugodt légkör megteremtése legalább olyan fontos, mint a jó megvilágítás a maszkkészítéshez. Jól átgondolt, takarékos tervek alapján születik újjá a Katona József Színház: jelképe és példája lehetne mostani gazdasági gondjaink megoldásának is. A sokféle invenciózus ötlet, amely a szűkös körülmények között is érdemlegeset tud teremteni, s a meglevő javak okos felhasználása. Egy fontos dolgot ugyanis még nem említettünk: a belső berendezés a kereskedelemben kapható és ipari formatervezett, saját előállítású tárgyakból áll: a lámpák, a nézőtéri zsöllyék, a textíliák itthoni termékek! Minderről meggyőződhet bárki, aki vendége, közönsége lesz a december 12-én nyitó Katona József Színháznak. Torday Aliz Szovjet népviseletek A Szovjetunió népeinek viseletéiből nyílt kiállítás a Néprajzi Múzeumban. A kiállítás anyagát a leningrádi néprajzi múzeum kölcsönözte. Belorusz női és moldván férfinépviselet Üzbég szegényparaszti öltözék a XX. század elejéről
