Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-06 / 286. szám

Kezdte a Ffffsels és Frcmlrfecra Negyvennégy év EGY MUNKAHELYEN Az értelmes életért írta: Soltész István, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese — Kőlök voltam, amikor ide jöttem dolgozni Tarjánba, a Hirsch és Frankhoz. Szóval, a mostani vasöntöde és tűzhely­gyárba. Szüleimmel együtt úgy gondoltuk, hogy ha ehhez a céghez szegődök, biztos lesz( a megélhetésem. Szakmát ka­pok a kezembe, és ha meg­érem, nyugdíjat is. Hajlottam a szóra és elszegődtem laka- tostanoncnak. Nem dicsekvés­képp — ez a „műfaj” sosem volt az én esetem! —, de volt érzékem a mesterséghez. Így elég hamar szabadultam. Át­vészelve a világháborút, negy­venkilencig lakatossegédként ténykedtem... Hej, milyen idők is voltak azok... ! Per­sze, tudom ennyi esztendő el­telte után már unalmas az akkori helyzet és állapotok fel­idézése; rosszmájú kölykök olyanokat is mondanak szem­telenül, hogy könyökükön jön már ki, elcsépelt a mi „du­mánk”. Ügy, hogy felesleges­nek is tartom a régmúlt tör­ténéseit feleleveníteni. Azt vi­szont szeretném: ha rögzíte­né: mi, a magunkfajta mun­kások minden igyekezetünk­kel azon voltunk, hogy men­nél előbb meginduljon agyár­ban az élet. Hogy olyan sok rossz után végre Igazándiból boldoguljunk. — Magát a kezdet kezdeté­től kemény, határozott em­berként tartották számon. Aki­re mindig számítani lehet. — Honnan tudja ezt? — öreg szaktársai mesél­ték. S tőlük tudom azt is, hogy segédből hamar lett cso­portvezető ott. a lemezmeg­munkáló üzemben. — Valóban. így történt. A legveszélyesebb gyári munka­helyek egyikén dolgoztam mindvégig; az utolsó huszon­hét évben, mint művezető. Szívesen végeztem az itteni munkát, de életem nem lett volna teljes, ha megelégedtem Tizenegy hónap elteltével jó évzárásnak néz elébe az Or­szágos Bányagépgyártó Válla­lat salgótarjáni bányagépgyá­ra. Terv- és tényszámaikat összevetve kiviláglik, hogy egy hónappal az év vége előtt ki­tűzött feladataik teljesítésé­ben néminemű előnyt szerez­tek. Befejezett termelési értékük november végén négyszáztizen- nyolcmili'ió forint volt; ez az előirányzathoz viszonyítva megközelítette a százöt száza­lékos teljesítményt. A kiviteli előirányzat valóra váltásában százhat százaléknál állt a mu­tató tizenegy hónap elteltével. Alkatrészgyártásban megköze­volna azaal, hogy „bezárkó­zom az üzembe”. Én mást Is igényeltem. Másfajta plusz­munkát. Amelyek ugyan sok idegeskedéssel, fáradtsággal, sók-sok lemondással is járták, de meghozták —, hogy így fogalmazzak — gyümölcsüket. A .felszabadulást követően jártam én a falukat, szervez­tük a pártot, később meg a termelőszövetkezeti csoporto­kat. Kemény idők voltak azok, higgye el. S Elhiszi, ha ml ak­koriban sok-sok ezer társunk­kal egyetemben nem feccö- lünk bele ezekibe a dolgokba annyi energiát, lehet, ma más­képp alakulna az életünk... ? Elgondolkodik Král Lajos, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár két hete nyug­díjba ment művezetője. Van miről: negyvennégy évet töl­tött el Itt. egy helyben, szin­te percnyi megszakítás nélkül. — Mondják, volt néhány em­ber, aki nem szerette... — ... Gondolom. Maga sincs mindenkivel puszipajtásvi- szonyban. De ezt a kedvelem- nem kedvelem viszonyt ma­guk az emberek alakították ki. Világéletemben utáltam a tre- hányságot, a felelőtlenséget, a lustaságot, a hozzá nem ér­tést és a hazugságot. Az egye­nes, őszinte, igazi melósok vol­tak az én kedvenceim. Akika legnehezebb helyzetekben sem hagytak cserben sosem. No, persze, ez alatt ne azt ért­se, hogy valaha is, akárcsak egyikőjükkel is kivételeztem volna. Ez mindig távol állt tőlem. Viszont kalapot emel­tem és emelek mindig a be­csületesek előtt... Nézze! Én mindig mertem nemet mon­dani, s ha a helyzet megkí­vánta, fegyelmezni. De sosem presztízsből, hogy megmutas­sam: no, velem, a művezető­vel aztán nem lehet kukori­ca zni. lítőleg háromszázalékos előnyt mértek. örvendetes, hogy a kivitel­re szánt két nagyobb erőművi berendezés lényegében elké­szült, közvetlenül a Minőség­ellenőrző Részvénytársaság szakemberének vizsgálata előtt áll. Már a hónap közepén elő­készítik szállításra a gyártmá­nyokat. Belföldre a legnagyobb meny­nyiségben BSZ—4-es szala­gokat állítottak elő; forintban számítva kétszázötvenmillió­ra rúg ezeknek a termékek­nek az összértéke. Az eocén­program végrehajtásában mintegy kilencvenmillió forin­tos munkával közreműködtek: a márkus-hegyi és a nagyegy­— Hogyan bírt ki egy hely­ben, egyetlen üzemben ily' hosszú időt? — Nem nagy szó, ne vegye ennek: én n munkám bolond­ja, megszállottja voltam. Sze­reltem. S mindig azon törtem a fejem, miiként lehetne köny- nyebben boldogulni. Sokat1 újí­tottam, nap mint nap ötlete­ken törtem a fejem. És nem eredménytelenül. Tudja, mennyi megtakarítást hozott az a „tippem”, amely lehető­vé tette, hogy a minimális rá­hagyással tudjuk leszabni a lemezeket... ? Mert a rossz munka mellett a pazarlást is utálom. Nem vagyunk mi olvan gazdagok, hogy ió mi­nőségű anyagok tonnáit dob­juk a hulladékba, s adjuk át fítyingért a MÉH-nek, vagy olvasszuk be újra. Szenvedélyes hangon beszél az öreg, akinek negyvennégy kemény esztendő után már nem fújnak a gyári szirénák. — Igaz, én elmentem, de van azért a családból „pót­lás” a gyárban. A feleségem kislány kora óta, éppen har­minchetedik éve dolgozik a tűzhelygyárban, s ott a fiam is; Aki gépészmérnök. A gyár ösztöndíjasa volt. Itt kezdte a munkáját, s remélem, az örö­kömbe lép. Král Lajost megtfárasztották az évek. Ami nem csoda, hisz, sok többletet adott társainak. Hosszú időn ót volt szakszer­vezeti bizalmi, műhelybizott­sági tag, s kér dir évtizeden át alapszervi párttitkár. — Mindent, amit tettem, szívből csináltam. S ha most, még ezek után is Igényt tarta­nak ténykedésemre, örömöm­re szolgál. Mozogni kell, mert a munka tartja életben az embert. Főként akkor, amikor már nem őneki fújnak a mű­szakot jelző szirénák... Karácsony György házi bányához vitték hajtő­szerkezeteket, görgőket, heve- derf eszi tőket — és így tovább — Salgótarjánból. Ezeket a feladatokat túlnyomórészt ha­táridő előtt teljesítették a bá­nyagépgyáriak. Kivették ré­szüket a bauxitprogram vég­rehajtásából is:, a Halimba 3- hoz készítettek berendezéseket December közepétől jelenté­keny kapacitással már a kö­vetkező évi termelés előkészí­tésével is foglalkoznak a bá­nyagépgyáriak. A folyamatos termeléshez és árukibocsátás­hoz elengedhetetlen, hogy bi­zonyos mennyiségű gyártmány megfelelő „készültségi fokon” tartson a gyárban. I ndokolt szerénység ve­zérel bennünket, ha a magyar sajtó napján nem önmagunkról, betűbil­lentyűkkel, mikrofonokkal, monitorokkal dolgozó újság­írókról és nyomdászokról, rendezőkről és szerkesztőkről, hangmérnökökről és vágók­ról beszélünk, hanem az ügy­ről, amit szolgálunk és, amelyre önkéntesen, nem for­málisan, hanem szocialista kötelességtudattal felesküd­tünk. Ez az ügy a szocialista tá­jékoztatás ügye. Volt, amikor talán okkal ne­vezték az újságírót hazánk­ban is hivatásos dilettánsnak, író-kisiparosnak, ólomlángos- sütőnek, mert magé a politi­ka volt megkérdőjelezhető. Ma már hitele van hazánkban és külföldön a magyar szocia­lista tájékoztatásnak, mert hi­tele van pártunk és kormá­nyunk politikájának. Szaka­datlan erőfeszítéssel igyek­szünk megszabadulni a szel­lemi komfekciózástól, amely rossz és használhatatlan sab­lonokkal, leegyszerűsítő, va­lóságidegen képletekkel pró­bálja megmutatni az egyálta­lán nem egyszerű formák­ba, dogmákba nem szorítható életmözgást. Miért beszélünk szakadat­lan küzdelemről, amikor tud­juk, hogy a jó politika helyes tájékoztatáspolitikái elveket is vall: sehol és senkinél nem szívesség, hanem kötelesség a nyílt, az őszinte, a kellemet­len dolgokat sem megkerülő informálás, a beavatás. Azért, mert furcsa, elfogad­hatatlan, de magyarázható módon még elég sokan van­nak olyanok, aikik szíveseb­ben és könnyebben fogadják el a kényelmesen használható készformulákat, semmint ma­guk is gondolkodásra kény­szerüljenek. Jócskán akadnak olyanok te, akik kőnél kemé­nyebb anyagba, valami külön­leges acélba vésett tízparan­csolatokat követelnek a szo­cialista élet, a szocialista munka, magatartás fejlesztése érdekében a politikától, az újságírástól, a tájékoztatástól te. Mintha az élet, a szociális-- ta építés olyan egyszerű vol­na, hogy idézetekkel, örök­kévalónak minősített tételek­kel mindent megmagyaráz­hatnánk, mindent megolda­nánk. Pedig így semmit Ha Lenin ma élne, sok mindent tenne, de egy dolgot aligha, önmagáit sohasem idézné. Ép­pen ő tanít bennünket arra és ebben mutat leginkább példát a leninizmus, hogy a marxizmus nem más, mint tudományos válasz a kor új kérdéseire. Éppen Lenin emelte fel intőén az ujját. „A szocializmust nem szabad tűé- népi színekkel festett szent- képként kezelni". Jó év volt Bizakodó bányagépgyáriak Nayy fontosságú munkát végeznek a Karancshús Szövetkezeti Közös Vállalat üzemi laboratóriumában Pécsi István vezetésével a minöségelienörök, akik naponta folyamatosan vizsgálják azt a félszáznyi terméket, mely az üzemcsar­nokokban készül. Az érzékszervi megfigyelések mellett kémiai ellenőrzésnek is alávetik a húsféleségeket, s csak a kifogástalan áruk hagyhatják el a vágóhidat. Képünkön: Viktor Ágnes laboráns víz-, só-, nitrát- és zsírtartalom sze­rint értékeli a szalámikat. — kép: kj — N épünk, pártunk éppen A tájékoztatás Is abból in­annak köszönheti az el- dúl ki, hogy a szocializmus múlt huszonöt esztendő történelmi vitalitása az em- sikereit, hogy folyamatosan berek tömegeiben, a szocializ- visszatért ahhoz, amit látszó- musban egyenrangú szövetsé- lag már elvégzett, alaposan gesek gondolkodó, vitatkozó és megbírálva a kísérletek gyen- alkotóan cselekvő sokaságá- geségeit, gyatraságait. Aligha- ban gyökerezik. Hogy a sző­ném legfőbb vívmányunk, cializmus igazi megtartója és hogy feltárjuk hibáinkat és fejlesztője az emberek jóra nyíltan beszélünk róluk, mert fogott ereje. Minél mélyreha- tudjuk: így, csak így van esé- tóbb a forradalmi átalakulás, lyünk a hibák leküzdésére is. minél nehezebb és szövevé- Nincs szégyellnivalónk. nyesebb a feladat, annál több Nem azért nem dicsekszünk, eröfe> a^nál nagyobb demok- hogy ezzel pótoljuk vívmá- ráciára, tehat annál alapo- nyainkat, ország-világ előtt sabb, pontosabb és gyorsabb nyilvánvaló sikereinket. Meg- tájékoztatásra van szükség, teremtettük a hont, ahol De a tájékoztatás, a1* sajtó „nem sír a bánat”, ahol any- nem akar senki helyett gon­nyira a népé már az ország, dolkodni. Korunk új kérdése- a szocializmus, hogy „bárho- ire együtt kell keresnünk a vá indul is, a cél felé halad”, választ, a megoldáson együtt Tiszteljük ezeket a sikereket, kell töprengenünk, fáradoz- de nem ragad el bennünket mink. A tájékoztatás sürgető olyan mámorító érzés, misze- és nehéz feladata segíteni, in- rint már tökéletesek vagyunk, formációkkal megalapozni, vé- Nem képzeljük, hogy nincse- leménycserével világossá fen­nek új és nagyon nagy gond- ni ezt a közös társadalmi gon- jaink, szorítóan nehéz 1 fel- dolkodást, az okos és egysé- adataink. Nem hisszük, hogy ges cselekvés előfeltételét, könnyedén átszökkenhetünk Hisszük, hogy a sajtó is s>- az új feszültséghalmokon és kát segíthet abban, hogy az azt sem gondoljuk, hogy mi emberek jól érezzék magukat vagyunk a követendő csoda- társadalmunkban a szocializ- modell. «musban — beleértve a mun­Tudjuk — és ennek széllé- kahelyeket is — és ennek mében tájékoztatunk —, hogy eredményeként készek legye- az halad előre, akinek van nek gondolkodni, cselekedni, képessége, rugalmassága fi- Közös boldogulásunkért ne gyelembe venni a szüntelenül csak azt 'tegyék meg, amire és nem mindig kedvezően vál- kötelezik őket, hanem mind- tozó körülményeket, az ered- azt, amire lehetőségük van. menyekből származó új igé­nyeket, a ma és 4a holnap flól tudja minden újság- reális lehetőségeit. Az tud ér- Jß író, szerkesztő, tévé- és demlegesen tenni, aki nem rádióriporter, nyomdász fojtja el vágyait, nem felejt és hangtechnikus, újságkézbe- él ember módjára álmodni, sftö és tájékoztatási szervező, de, aki soha nem téveszti ősz- hogy a cikkek, műsorok ön- sze a valóságot ábrándjai- magukban nem váltják mega vaj. Á korrekciós lépésekre, világot, de az élteti hivatástu- az önkontrollra a hatalom datukat, hogy a hiteles, a jót megragadásakor és a szocia- pártoló szocialista sajtó, az lista építés minden szakaszé- emberközpontú tájékoztatás ki ban ugyanúgy szüksége van tudja tágítani az emberek a társadalomnak, mint az életterét És segítséget nyújt- embemek a természetes moz- hat ahhoz, hogy mindenki fel- sásra. Nem felejtjük el azt a készültebbnek, egy kicsit erű- történekrri tapasztalatot, hogy sebbnek is tudja magát nap- a baj akkor kezdődik, ha meg- jalnk próbatevő küzdelmei- akad a szocialista építés re- ben. Így Nőgrádbcm is mtnd- formok útján való önfejlődé- annyiunk élete érdekesebbé,' értelmesebbé válhat , Helyzetkép a tűzrevalérél A’ tavalyi keserves __ tapasz- ható. Importból érkező len-’ tálatok után az idei fűtési sze- gyei szén jelennleg sehol nincs,' zonban csaknem teljesen meg- de Salgótarjánban és Balassa- nyugtató a Nógrád megyeiek gyarmaton még várnaK’ szál­tüzelőellátása. Bár a lakossá- lítmányokat. gi igények — éppen az elmúlt Az állami TÜZÉP-tólepefc éviekből okulva — jóval előbb nagy részén értékesítési kor­jelentkeztek, s a szállítások látozás és várakozási idő nél- nem minden esetben igazod- kül szolgálják ki a vevőt tű- tak ehhez, szeptember óta ko- zifával. Salgótarjánban, Ba- moly panasz nem Hielte a tűz’ lassagyarmaton és Szécsény- revalók árusítását. ben bőséges készletekkel áll­Hazai szén, elsősorban a nak a vásárló rendelkezésére, kányási kocka minden nógrá- Az eddig felgyülemlett elma- di telepen kapható, bőségesek radást ugyanis most pótolják a készletek. Bár nem mindé- az erdőgazdaságok. Az már nütt, de azért hozzájuthat a viszont egyáltalán nem ad vásárló a kányási darabos okot elégedettségre, hogy a szénhez is. A salgótarjáni és fp fűrészelésére várakozni kell; szécsényi telepen dorogi bri- fűrészelt fát előjegyzésre ad- kettel is kiszolgálják á vevőt, nak, azonnali kiszolgálásra ebből lőV, tonnányi az ÁFÉSZ- csak méteres fa kapható, telepeken kapható. A maga- Az ÁFÉSZ-telepeken már el- sabb fűtőértékű, kazánokba fogyóban vannak a tűzifa- való szénből folyamatos az készletek. Jelenleg csak a szi- utánpótlás. ráki és a jobbágyi telepen vár A kazánszénként használa- még összesen 330 tonna tűzi- tos, ám meglehetősen borsos fa vevőre. A többi telepen a árú koksz csak a balassagyar- nagyrészt egyenletes szállító­mat! telepen vásárolható. A sok következtében az éves ke-' kokszból éves keretek alapján retek már. kimerültek, látják el a telepeket, s ahol Fűtőolajból az ÁFOR folya- az előirányzatban szereplő matos szállítást ígér, nyolc mennyiség már elfogyott, ott napon belül minden rendelést utánszállítás nem is vár- kielégít. Bemutató barkácsolóknak Mindenki lehet ezermester mondás volt a fő gondolata azoknak a kiállításoknak és gyakorlati bemutatóknak, a- melyeket az Ezermester- és Űt- törőbolt Vállalat az idén Eger­ben, Miskolcon, Kecskeméten, a pécsi ipari vásáron és az őszi BNV-n rendezett. Legkö­zelebb Salgótarján barkácso­lóinak mutatkozik be a válla­lat sokféle tevékenységével. A salgótarjáni városi sportcsar­nokban december 17-től 21-ig tartó, árusítással egybekötött kiállítás egyik érdekesséee lesz az a jól felszerelt bar- kácsműhely, ahol az érdeklő­dők díjtalanul próbára tehetik ügyességüket és barkácsolhat­nak. A kiállításon a vállalat szakemberei bemutatják a leg­népszerűbb barkácsgépeket, szerszámokat, az üzleteiben kapható alapanyagokat és öt­leteket adnak a karácsonyi ajándékozáshoz is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents