Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-06 / 286. szám

A feltétetekhez igazodva Tájékoztató hangzott el oz idő­szerű nemzetközi kérdésekről a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága december 3-i ülésén és a testület megvitatta azt az előterjesztést, amely az 1982. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelvei­ről készült. A tanácskozásról ki­adott közlemény amely a la­pok szombati számában jelent meg - objektív tényként adja tudtul: az ellentmondásosabb, nehezebb nemzetközi helyzet szükségszerűen érezteti hatását a gazdasági munkában is. Amint az a vezető párttestület az 1981. évi terv végrehajtásá­nak előzetes tapasztalatai ösz- szegzéséből kitűnik: a hatodik ötéves terv első esztendeje a szá­mítottnál, a vártnál is kedvezőt­lenebb külgazdasági feltételek közepette telt el. Ez nemcsak a kivitel mennyiségi és értékmu­tatóinak alakulásán mérhető le — így azon, hogy az öt fő áru­csoportot tekintve a nem rubel- elszámolású export mindössze kettőben emelkedett a tavalyi ha­sonló időszakhoz mérten -, ha­nem láthatóvá válik a kedvezőt­len hatás az itthon készült ter­mékeknek a külpiacokon elért ár­színvonalában is. A gondok ter­hét növeli, hogy még mindig nem kap kellő figyelmet a fej­lesztési tevékenység, a szigorúbb feltételekhez való alkalmazko­dás meggyorsítása, 'a tényleges- a felszínnél mélyebbre hatoló —, azaz a technológiai megala­pozottságú energia- és anyagta­karékosság. Nem kizárólag a behozatal és a kivitel alakulása minősíti a magyar népgazdaság teljesítmé­nyeit, ám mert az 1982. évi nép- gazdasági terv középpontjában változatlanul az egyensúlyi hely­zet javítása áll, a figyelem suga­ra továbbra is e feladatokat kell, hogy kövesse. Az egyensúlyi hely­zet fokozatos változtatása azon­ban nem egyenlő pusztán a kül­kereskedelmi tevékenység ered­ményesebbé tételével; a gazdál­kodás egészének kell szükségsze­rűen igazodnia a folytonosan vál­tozó, sok tekintetben mind ked­vezőtlenebbé váló feltételekhez. Ennek a szükségszerű igazo­dásnak - mondjuk ki: a gazdál­kodási keretek további szigorí­tásának - takaratlan követelmé­nye fogalmazódik meg a Köz­ponti Bizottság üléséről kiadott közleményben. Idén ugyan, szem­ben az 1980. évivel, a termelés növekedett, nagyon szerény mér­tékben javult a külkereskedelmi forgalom egyenlege, ám az eddi­gi eredmények nem elegendőek annak a fedezetnek az előterem­téséhez, amely nélkülözhetetlen az elért életszínvonal megtartá­sához, a szociálpolitikában ter­vezett lépések megtételéhez. Figyelmeztető ellentmondás például, hogy az iparban a ter­meléshez képest a foglalkozta­tottak havi átlagbére majdnem négyszer gyorsabban emelke­dett. Hasonló folyamat tanúi le­hetünk a kivitelező építőiparban, a mezőgazdaságban is, azaz olyan irányzatról van szó, amely hosszabb távon nem tartható fenn. Még akkor sem, ha a ter­melőágazatokban a termelékeny­ség a termelésnél gyorsabban növekedett, mert összességében a lakosság készpénzbevételei _ a tervezettet meghaladóan bővül­tek. Aminek természetesen ott vannak a következményei a jö­vő évre tervezett, elhatározott in­tézkedések rangsorában, mind a vállalati, mind a személyes jö­vedelmek kiáramlása feltételei­nek szigorításában. Bonyolult feladatokat kell meg­oldaniuk a gazdálkodó szervek­nek a jövő esztendőben és hiba lenne úgy vélekedni, hogy bár­melyik vállalat, szövetkezet csu­pán saját tevékenységének sike­reit, vagy kudarcait könyvelheti 'el. Amint arra a vezető párttes­tület ülése is rámutatott, az egyébként sem könnyű gazdálko­dási helyzetet további terhekkel tetézik a vállalatok közötti kap­csolatok feszültségei és ellent­mondásai, például az a tapaszta­lat, hogy a gazdálkodók egy ré­sze még mindig nem valós telje­sítmények növelésével, hanem monopolhelyzetének érvényesí­tésével kíván többletjövedelem­hez jutni. Ezeknek a törekvések­nek -, amint a szerződéses fe­gyelem lazulásának is — kevéssé volt gátja a szabályozás, érthető és indokolt tehát, hogy a szabá­lyozási, jövedelemelvonási fel­tételek januártól egy fokkal is­mét szigorodnak. Ami nem éri váratlanul a vállalatokat és szö­vetkezeteket, hiszen a negyedik negyedévben részleteiben meg­ismerhették a gazdálkodás e vál­tozó feltételeit. Fegyelmezett, következetesebb, célratörőbb munka szükséges -, köznapi nyelvre lefordítva így fogalmazhatjuk meg a jövő évi népgazdasági terv és állami költ­ségvetés irányelveiben foglaltak lényegét. Ennek a fegyelmezett, következetesebb, célratörőbb munkának vannak természetesen olyan feltételei és alkotóelemei, amelyek a nagy összefüggések, az országos irányítás körébe tartoz­nak, mint az ágazati kapcsola­tok szükségszerű javítása, a kö­zéptávú tervhez kapcsolódó köz­ponti fejlesztési programok ke­reteinek rugalmas igazítása a folytonosan változó feltételek­hez és — elsősorban - külpiaci követelményekhez. Ebből azon­ban veszélyes lenne arra követ­keztetni, hogy a termelői kollek­tívák, az egyének cselekedetei kisebb súlyúak, nincsenek lénye­ges befolyással a végeredményre. A jövő évi feladatok legfőbb számadatai a realitásokat tisztelő mérlegelést bizonyítják. Össz­hangban a hatodik ötéves terv­ben megjelölt gazdaságpolitikai teendőkkel, a nemzeti jövedelem egy-másfél, az ipari termelés két, két és fél, a mezőgazdasági ter­melés négy, négy és fél százalé­kos növelését javasolja tervezni a kormánynak a Központi Bizott­ság. A beruházásokra elkölthető 178-180 milliárd forint, a reáljö­vedelem félszázalékos, a lakos­sági fogyasztás fél-, egyszázalé­kos gyarapodása ugyan szerény cél, ám igazolja a gazdaságpoli­tikai következetességet, azt, hogy a feltételekhez igazodni kell, nemcsak a termelésben, hanem a felhalmozás, a fogyasztás tere­pén is. A jövő évi teendők számokba foglalható legfőbb jellemzői mel­lett a párt vezető testületé csü­törtöki ülésén hangsúllyal szólt azokról az emberi tényezőkről, amelyek a szükségszerű igazo­dásnak nem egyik, hanem a leg­fontosabb feltételei. Az erős kül­piaci nyomás, a gazdálkodás vártnál, kívánatosnál lassúbb ja­vulásából következő feladatok elvontnak látszó jellemzői igenis lefordíthatok a vállalat, a mű­hely, a szövetkezeti ágazat egy- egy munkakollektívája számára. Ennek az adaptálásnak az ad lét- jogosultságot, hogy a világgaz­dasági körülmények egyre éle­sebben világítanak rá gyengé­inkre, ám mi magunk Jórészt el­mulasztjuk annak lehetőségét, hogy fölfedezzük, kamatoztassuk termelésbeni sokak által ismert erényeinket, tartalékainkat a szellemi tőke mozgósításában. A Központi Bizottság által meg­szabott reális célok az ideinéi keményebb munkát követelnek mindenütt, kezdeményező, vál­lalkozó termelői cselekedeteket, hogy a felhasználás, a fogyasz­tás is a tervhez következetesen igazodó lehessen, s népünk to­vábbra is nyugodt, kiegyensúlyo­zott politikai légkörben eredmé­nyesen dolgozhasson. a kisiparosok VII!. küldöttgyűlése Több mint százezer kisipa­ros képviseletében 206 küldött , részvételével szomijaton a MEDOSZ székházában meg­kezdődött a Kisiparosok Or­szágos Szervezetének VIII. kongresszusa, amelyen érté­kelik és megvitatják az előző küldöttgyűlés óta végzett mun­kát és kijelölik az új, megvál­tozott körülményekhez és a magasabb követelményekhez igazodó feladatokat. A tanácskozás elnökségé­ben helyet foglalt Méhes La­jos, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, ipari mi­niszter, az állami és társadal­mi szervezetek több vezetője. Az ünnepi megnyitó után meg­választották a küldöttgyűlés munkabizottságait, majd az or­szágos választmány írásos be­számolójához Molnár József, a KIOSZ elnöke fűzött szóbeli kiegészítést. Megállapította: az elmúlt 5 esztendőb°n növekedett a kis­iparosok társadalmi megbe­csülése és a kisiparnak a tár­sadalmi munkamegosztásban betöltött szerepe. YILÄG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! Z MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXVII. ÉVF., 286. SZÁM ARA: 1,80 FORINT 1981. DECEMBER 6., VASÁRNAP A népesedés nemzeti és társadalmi kérdés Barabás Jánosnak, az Állami Ifjúsági Bizottság titkárának nyilatkozata Megkezdődött a hosszú távú népesedés- időszakában sor kerülhet. Erről nyilatkozott politikai koncepció és ennek szerves része- Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság ként azoknak az intézkedéseknek a kidolgo- titkára az MTI munkatársának, zása, amelyekre még most, a VI. ötéves terv Tanuljunk a tapasztalatokból — X népesedés nagy fon­tosságú nemzeti és társadal­mi kérdésével az utóbbi hó­napokban társadalmi fórumok és politikai kormányzati szer­vek sora foglalkozott. Hadd utaljak itt az MTA tudomá­nyos tanácskozására, a Haza­fias Népfront országos elnök­sége, a Nőtanács és az Álla­mi Ifjúsági Bizottság legutób­bi ülésére, ahol egyaránt elem- ző módon foglalkoztak az eredményekkel és a gondok­kal, illetve a további tenni­valókkal. — A tapasztalatok egyértel­műen megerősítették, hogy a hetvenes évek első felének népesedéspolitikai céljai, tö­rekvései helytállóak voltak: az intézkedések számottevő­en javították a gyermekválla­lás és -nevelés anyagi, szociá­lis és egészségügyi feltételeit. Emelkedett a családi pótlék, a gyermekgondozási és anya­sági segély összege, szélesebb körre terjedt ki a gyermek- ápolási táppénz. Amíg 1973- ban 7 milliárd forint, tavaly már mintegy 20 milliárd fo­rint jutott a gyermekes csa­ládok pénzbeni támogatására. A családi pótlék jelenleg két gyermek nevelése esetén a gyermekek ellátását szolgáló átlagos kiadásoknak körülbe­lül negyedét, három- és több- gyermekeseknél 30 százalékát fedezi. A gyermekintézmények nagymértékű bővítése, a több- gyermekes családok lakás­hoz jutását megkönnyítő szo­ciálpolitikai kedvezmény- rendszer szintén javította a családok életkörülményeit. Ennek ellenére az is tény, hogy a gyermekes csalá­dok relatív jövedelmi szintjét a megnövekedett társadalmi támogatással sem sikerült kö­zelebb hozni a gyermektelen házaspárokéhoz. Természete^ sen sohasem lehet pénzbe át­számítani a gyermek örömét, életünket gazdagító tartalmát. — Az elemzések számot ve­tettek a népesedési folyamat­ban és ennek feltételeiben le­zajlott kedvezőtlen változá­sokkal, így például a népes­ség növekedésének megtor­panásával, a szülőképes korú nők számának csökkenésével, a házasodási kedv mérséklő­désével és a válások számá­nak növekedésével, a háláló-’ zások arányának emelkedésé­vel is. A demográfusok jel­zései szerint a következő év­tizedekben —, ha a tendencia nem változik meg — a népe­sedési helyzet rosszabbodásá­val kell számolnunk. A. szü­letések száma és aránya ha- zánkban ma az európai or­szágok többségéhez hasonló­an alakul. Eléggé általános az , (Folytatás a 2. oldalon.) A centenárium jegyében A vadászat megszűnt egyéni kiváltság lenni 0 Ünnepi küldöttközgyűlés Salgótarjánban Hétfőn lazánkba érkezik Hyikolaj Tyihcnov A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghívásá­ra hétfőn hivatalos, baráti lá­togatásra hazánkba érkezik Nyikolaj Tyihonov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke. Összehívták az országgyűlést A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 22. paragrafusának 2. bekez­dése alapján az országgyűlést december 17-én, csütörtök dél­előtt 10 órára összehívta. A Minisztertanács javasolja, hogy az országgyűlés tűzze az ülésszak napirendjére a Ma­gyar Népköztársaság 1982. évi költségvetéséről szóló törvény- javaslatot, valamint a kül­ügyminiszter beszámolóját a kormány külpolitikai tevé­kenységéről. Salgótarjániban, a Nógrád megyei Tanács dísztermében tegnap délelőtt tartotta a Ma­gyar Vadászok Országos Szö­vetsége Nógrád megyei intéző bizottsága jubileumi ünnepi küldöttközgyűlését. Száz év­vel ezelőtt alakult meg Ma­gyarországon az Országos Ma­gyar Vadászati Védegylet —, erre emlékezték a szombati ülésen a MAVOSZ megyei kül. döttközgyűlésének résztvevői, amelyen részt vett dr. Koller Mihály, a MAVOSZ főtitkára is. Kovács István, a MAVOSZ megyei intéző bizottságának titkára köszöntője után Dev- csics Miklós, a Nógrád me­gyei Tanács és a MAVOSZ me­gyei intéző bizottságának el­nöke emlékezett a centenáriu­mi évfordulóra. A történelmi visszaemlékezés során elmon­dotta az elnök, hogy az Orszá­gos Magyar Vadászati Véd­egylet 1881. május 21-én ala­kult meg és négy nappal ké­sőbb mrr megtartotta első közgyűlését is. Hamarosan köz­zétették az alapszabályt, amely nem egy pontjában mai szemmel nézve is haladó, a fejlődést szolgáló célkitűzése­ket tartalmazott. A védegylet aktív tevékenységbe kezdett vadgazdálkodás, a vadvéde­lem terén éppúgy, mint a szer­vezett egyesületi élet, a vadá­szati propaganda és kultúra megteremtése terén. Szólt a Tanácsköztársaság időszaká­ról, hangsúlyozva, hogy akkor annyi más és fontosabb fel­adat mellett — nagyon hamar megszülettek azok az intézke­dések is, amelyek a vadászat talpraállítását szolgálták... Tudjuk, hogy megvalósításá­ra már nem kerülhetett sor —< hangsúlyozta az előadó. Ezután szólt, a két világhá­ború közötti magyarországi állapotokról —, mint mondot­ta —, benne a vadászok és a vadászat helyzetéről, amelyről ma élő vadásztársaink közül sokan már személyes tapasz­talattal is rendelkeznek. Mivel 1919 után egy-két esztendő elég volt ahhoz —, mondotta Devcsics Miklós —, hogy a va­dászat szinte teljesen az ural­kodó osztályhoz tartozó privi­légiumává váljék, a vadállo­mány újbóli megteremtéséhez mindenekelőtt sok-sok pénz-» (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents