Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-05 / 285. szám

Tallózó Harisnyatartó és trombita HALLOTTUK, hogy vala- Mit mondjak? Ez olyan mély gazdagodva a nagyoperetten, gyünk edzettek támadásá- hol kiállítás nyílt képzőmű- szintézis, hogy regényt lehet- amelyben harminc évig ját- val szemben. Az „A” szinte vészét! alkotásokból, olyan ne írni belőle. szott, országnyl területet jóbarátként ismert, de hát művekből, amelyek kifejezik vásárolt a sivatagban, az új influenzáéknál is a követke­a ma talán egyedül érvé- ff állam neve Bazilia. A „síét zetesség a korszerű; aki a-t nyes (?) törekvést — a mű- mezben” talán a salgótarjáni mond, mondjon b-t is... Ho­fajok tisztasága után eljött LÁTTUK, hogy miként le- STÉSZ csapatának színeit gyan lehetne kikerülni? Azt az ideje a szintetizáló mű- hét összepárosítani a művé- pompázza, a „kékükön" nem mondja erre a szakember, de vészkedésnek (a megkérde- szetek után a száraz élet- is lehet más, mint az a csú- szó szerint! — „a felesleges zett esztéta összefoglaló vé- ben is az össze nem illő dől- nya folthalmaz, , amelyet a értekezleteket” ez időben el leménye.) Közérthetőbben; gokat. Sőt, ezt nem csak lát- kemény meccsen a fiúk kap- kell halasztani (miért, hát, félre a tisztán szobrászati juk, halljuk is, de, hogy mit tak az összecsapásoknál, a mégis vannak felesleges érte- eszközökkel formázott szób- hallunk — az már komoly „férmez", egy meglehetősen kezletek?), Ez azonban to­rokkal, a tisztán festői célo- fejtörést okoz. Olcsó lenne szűk trikó, amelyben csak vábbi gondot okozhat, hi- kat megvalósító festmények- arról értekezni, hogy a tele- az egészen soványak férnek szén később egyszerre sza­kéi/ Ez a korábbi nemzedé- vízió sportszerkesztőségében bele, de, hogy mi lehet a kad a nyakunkba az összes kék dolga lehetett. A mai továbbra is az abszolút tö- „feső kapufa", azt nem sike- felhalmozott felesleges plusz nemzedék szintetizálni akar! kélyt megközelítő beszédhi- rült kitalálni lapzártáig... és az éppen esedékes. Rosz- Hát szintetizál is olyanfor- bások kapnak helyet a hír- Talán a kedves olvasó segít, szabb, mint a „B” vírus, a mán, hogy például nem úgy olvasási gyakorlatban. „Le- legerősebb törzsét is számít­általában készít jó szobrot, rágott csont”, megmondták "te va! A japánoknál egy időben „ugyan kérem, azt Vedres már régen a jóstehetségű hu- egyéni szájmaszkkal kísérle­Márk, Pátzay Pál is tudott!", morlsták, hogy ez már bi- OLVASTUK, hogy „igazi teztek a megelőzés érdeké­hanem „eltárgyiasít”, több zony így van, így is lesz, ta- szezonra” készülnek az influ- ben. Íme a javaslat: ha itt a formátumot csinál, azokat el- nulj hadarva felfogni — enzára számító budapesti „B” — azért csak tartsuk meg helyezi a térben, (miért, hol vagy vakulj... patikusok a főváros kétszáz- valamennyi értekezletünket, a fenében helyezhetné el __________ negyven gyógyszertárában, de legyein kötelező ezeken s zabadon Vasárnap ^ este, vagy szom- Nyilván a vidékiek is készül- a feleslegeseken — 11 V. r. ♦f_ _ _ __ ti v 1USH1V» *■’ ..ll lllto — rt SZÚj­- baton. , a szöveg, de arról majd a vidéki maszk viselése. „Beszélni ne­máshol?) közöttük járkálhat a néző mint a pa- . ... «—-■ ------- —™ ..o—-t. n optikumban, vagy az állat- rrrlL J , aK1* lapok számolnak be. Viszont héz” mondanák sokan Péchy kertben. Közben fagylaltoz- s feltűnő hírt hallottunk a rá- Blankával és ezzel egyidő­hat is, szóval szintetizálhat JeleI}thet a „paharc . Értei- dió reggel információs adá- ben két urat is szolgálhat­maga is, miközben az össze- .. szf, . , egeszen sában arról: olaszhonban és nánk: a bürokráciát és az párosíthatatlan dolgok páro- í“™“, . oucsuzas vere- francia földön izolálták a kö- egészségügyet, amelyek sok sitásában elmerülve önmaga , ■ .. Túl. . a zös jóismerőst, az „A” vírust, ponton amúgy is megegyaz­tovább gátolhatja a látványt. ÍSS?“ /„ S7 pontosabban a törzsét, de ami nek, bár parlagi ésszel épp­Ime, itt az alkotás része áí,”Í5*áfa jez. A ennél is érdekesebb - a „B" . úgy nem illenek össze, mint (vagy maga az alkotás!), egy- ” a Kmernetuca cső- törzs is előkerült négy év a harisnyakötő és a trombi­más mellé téve egy haris- dája, de íme, mit hallunk? után! Tőle nem sok jót vár- ta... nyatartó és egy trombita.., „Bazilia” — Sir Basil meg- hatunk, mert kevésbé va- (T. Pataki) Játékok Az EAST együttes első nagylemeze meg azt a maga egészében. A zenei gondolkodásmódban, lényeget valóban összefogó Hisszük, hogy sikerült kialakí­„szakkifejezés” tehát mind- tanunk a magunk világát, eddig nem született. Talán va- amely csak- az EAST-re jel­lamelyes tájékoztatást ad lemző, és ezt a világot a jövő­mindazoknak, akik még so- ben is saját törvényei szerint sem hallottak bennünket, ha szeretnénk továbbfejleszteni, megemlítjük legnagyobb pél- Az EAST decemberben tur- daképeinket: a Pink Floydot, nésorozatra indul a csehszlo- a Genes ist, és a lengyel SBB-t. vák Fermata együttessel. — Az említett példaképek November végén bemutatták hatása milyen formáiban fedez- úi műsorukat, amely a tőlük hető fel programotokban ? megszokott magas színvonalon — Többen véltek már kőnk- a Játékok folytatásának is te­rét hasonlóságokat felfedez- kinthető. A zenekar tagjai: ni, és meg is kérdezték azok Király István — dob, Móczán okait. Ha az ember bizonyos Péter — basszusgitár, Pálvöl­fajta zenét szeret, és főleg gyi Géza — billentyűs hang­rendszeresen hallgatja, tenné- szerek, Varga János — gitár, szetszerűleg kialakul benne Zareczky Miklós — ének. A fiatalok körében hamar szerre több hangot lehet ját- egyfajta gondolati azonosulás. Az EAST e^ttM Játékot népszerűvé vált együttes elké- szani), és templomi orgona Ez a^nba" "T" , wm «, Ä szítette első önálló nagyleme- szólal meg a Játékokban. Ezen- vagy konkrét elemek átvételét ru abo ó ba. * zét. Az EAST 1975-ben alakult kívül programozott szintet!- hanem rokonságot a (szlkszai) Szegeden, 1976-tól Budapes- zátort is használtunk még. ten zenélnek. Eleinte a dzsessz- a , rockhoz közelíthető zenével próbálkoztak, olyan művészek közreműködésével, mint Szak­Aa lúgosabba teszi — kapcsoló­As együttes civilben Ingrid Bergman: Eleiem (17.) Hemingway Mariája Bergman Gary Cooperrel, az Hemingway-regény alapján „Akiért a harang szól” című készített filmben Mindegyik kollégám, akivel együtt dolgoztam a „Casablan­cában” kiváló színész volt, de a forgatás tisztázatlansága miatt alig tudtuk megismerni egymást. Az biztos, hogy meg­csókoltam Humphrey Bogartot, de alig ismertem meg. Barát­ságos volt és udvarias, de mindig bizonyos távolságot éreztem közöttünk. Megfélem­lített. Éppen a „Sólyom nyo­mában” című filmjét adták a mozikban, amit a „Casablan­ca” forgatása alatt többször is megnéztem. Azt reméltem, hogy ezen a módon jobban megismerhetem Bogartot Mialatt a „Casablanca” ál­lóképeit készítettem, csöngött a telefon. David O. Selznlk volt a készüléknél és azt mondta: Hallo, Maria!” Megvan a sze­rep: én voltam Hemingway Mariája! Az „Akiért a harang szól” külső felvételeit a Sierra Né­vadóban forgatták. Mikor hosszú autóút után elértem a filmes csapat táborát odajött hozzám Gary Cooper, aki a férfifőszerepet alakította, rám nevetett és azt mondta: „Jó napot, Maria t” Elpirultam za­varomban. Szerettem Mariát. Mindent elolvastam, amit Hemingway erről a lányról írt. Napokra bezárkóztam, hogy eggyé vál­jak Mariával. Mariának Bo­bért Jordánba, az amerikaiba kellett beleszeretnie. És azon vettem észre magamat, hogy a forgatási szünetekben Gary Coopert figyelem, akiben azt a férfit láttam, akibe Mariának bele kell szeretnie Nem tudtam levenni róla a szemem. Mikor Hemingway visszajött Kínából, megkérdeztem, lát­ta-e már a filmet. „Igen” —, mondta meglepetésemre —, „ötször”. Nagyon boldog va­gyok, válaszoltam, hogy eny- nyire tetszett. „Nem” — mondta. *— „Be­mentem, hogy megnézzem, de az első öt perc után már kint is voltam. Kihagyták az elejé­ről a legjobb jeleneteimet. Ké­sőbb ismét bementem, mert azt mondtam magamnak, meg kell néznem az egész filmet, mielőtt ítélek. Megint láttam valamit, megint kimentem és így tovább, öt fájdalmas lá­togatásba került, míg az egész filmet megnéztem. Most már tudja, mennyire tetszett a film!” A „New York Times” azt ír­ta: „Hemingway könyvét meg­győzően vitték filmre”. Charles Boyerval 1943-ban játszottam a „Lady Alquist há­zában”. Az első forgatási na­pon a szerelmi jelenetele na­gyon komikusak voltak. Meg kellett érkeznem egy pályaud­varra, Boyerhoz futni, oda- adóan a karjaiba omlani és megcsókolni. Valójában egy ládán állt, mert kisebb volt, mint én. És vigyáznom kellett arra, hogy a nagy izgalomban meg ne lökjem a ládát. Char­les Boyer volt a legintelligen­sebb színész, akivel valaha is együtt dolgoztam, legkedve­sebb partnereim egyike. Egy évvel később ezért a szerepért kaptam az első Os- car-díjamat. Következik: 18. Válaszúton. esi Lakatos Béla és Deseő Csa ba. Az elmúlt évben csatlaké dik beszélgetésünkbe Zarecz­öa. az eimuit evDen csauanso- ___,, z ott hozzájuk Pálvölgyi Géza plaBZti‘ billentyűs és Zareczky Miklós kusabb lett a hangzás, énekes. Igényesen komponált Van-e olyan zenei szakfclfe- zenét játszanak, s ami külön jeaés, amely pontosan defíni- örömünkre szolgál, koncert- áljaja azt a stílust, amelyet jeik stúdiótisztaságúak. képviseltek? — Meggyőződésem, hogy ezt — Többen megpróbálták már a zenét sokan szeretik — az évek során, hogy találó ki­mondja Móczán Péter basz- fejezéssel illessék ezt a zenét szusgitáros, a zenekar vezető- — folytatja Zareczky Miklós, je. — A felvételekkel elégedet- — Többek között mi magunk tek vagyunk, remélem a hall- is. Nevezték például „pateti- gatók is. Azt hiszem, nem tül- kus-rocknak”, vagy „szimfo- zás, ha azt mondom, a lem»z nikus-rocknak”. Ügy érezzük, technikailag is egyedülálló, ezek az elnevezések kiemelnek Nyolc billentyűs hangszer, bizonyos elemeket, amelyek akusztikus zongora, polifon!- jellemzőek zenei gondolkodé- kus szintetizátor (amelyen egy- sunkra, mégsem határozzák Tréfák — Hányszor is ugrott maga — Most már elhiszem, hogy ejtőernyővel? — kérdezi a pa- a világom nagyon sok ember rancsnok a katonától. van! — Csak egyszer... -- És ezt miből állapította — De hiszen ide azt irta meg? — csodálkozik a parancsnok, — Már a hatodik kocsmába — hogy 11-szer ugrott. — Ez igaz, de ebből egyszer ugrottam, 10-szer pedig kidob­tak a repülőgépből... jövök be és midegyik egészen tele van! TÜr — Amióta férjhezmentem, Martin teljesen elhanyagol — Azt mondja, én vagyok engem! a világon az egyetlen akitsze- — Hát válj el tőle. rét? Nem hiszem el! — Mit nem mondasz? Hát — Maga éppen olyan hitet- nem tudod, hogy én Péterhez len, mint a nővérei mentem férjhez? NÓGRÁD - 1981. december 5., szómból Nagyon szépen búcsúztat- Hajdani munkahelyén gé- különböztek a régi munkás- iák a nyugdíjba vonuló kol- peltetett egy tucat hirdetést, hétköznapoktól. A kiadó szo- légát. Az osztályvezető beszé- és kirajzszögezte őket a busz- bába beállított egy íróasztalt, det mondott a tiszteletére megállókban. És a jelentke- dossziékat, gyorsfűzőket vett evőeszközkészletet kapott zök nem is várattak maguk- magának, kartotékokat állí- ajándékba; a dobozra ezt ír- ra. Még aznap este beállított tott össze a jelentkezőkről. egy sovány, elkinzott arcú, — Magát nyolcadikén, t.i- kopott bérsonynadrágot vi- zenegy harmincra kértük selő egyetemista. Nem sok ide, és ma még csak hatodi­Eduard Medvedkin: Szoba kiadó.. ták: „A mi drága Szpiridon Apollonovics Kiskónknak, nyugdíjba vonulása alkalmá­ból”. Válaszbeszédébem az ünne­peit célzott rá, hogy szíve­sen maradna a baráti kollek­tívában, ám a kollektíva tag­jai eleresztették a célzást a fülük mellett. Egyhangúan peregtek a nyugdíjasnapok. Szpiridon Apollonovics nagyszerű egész­ségnek Örvendett; az étvágya kitűnő volt, az álma mély; egyszóval unalmas volt or­voshoz járni. Kiülni a park­ba — hát bizony ebben sincs valami nagy öröm. A lakás meg üres. A felesége har­minc éve világgá ment elő- w fg£rt ^ ilyen lakó. „Biz- ka van! Tegye le a telefont! le. A gyerekei nagyritkán ír- tos majd egész éjjel szipogni — kiabált a kagylóba —, nak. Még a macskája is át- fog ez itt nekem” — gon- csak mástól rabolja az időt. települt a padlásra. Egyszó- dolta Szpiridon Apollonovics, , _ .... „ val nem volt kinek utasításo- de beszélni udvariasan be- ~ Halló!,.K1 az?, EUlilI1lin? kát adni. Egyik fiatalabb --äh általánosságokban fo- Azonnal utánanézek. igen, szomszédjának próbált „lel- -„imazott igen a kérvényből hiányoz­kére beszélni”, akinek pisz- ' nak a felesége rokonságának kos volt a lábtörlője, de amit Az egyetemista után egy az adatai, válaszul kapott, azt nem rak- mérnök jelentkezett, aztán _ Szinvin'’ Értem' W ^T ’ eS2kavátorke- Határozat született! !aS, zeio, azta ... semmi jóval sem tudom mes­Kisko mindegyikőjükkel örvendeztetni. Azt mondja, elbeszélgetett, űrlapot tölte- hogy fúrják? Lehet. tett ki, kérvényt iratot ve­lük. Kérte, hogy telefonálja- — Jöjjön be! •— irányítja a i «U nak, érdkelődjenek, addig ő somos „ügyfelet” , tessék unalmában mfljd egyezt£d, iktat... helyet foglalni! E-gen, e-gen, Most már túlzsúfoltak vol- csak szép sorban 1 Szóval pa­tak a napjai, semmiben sem lyaudvaron éjszakázik, a háttá ki az ablakba. Aján­lottak neki különböző, ahogy mondani szokás — sorállo­mánnyal járó munkát, de nem, Ő irányítani akart. Végül aztán úgy határozott, hogy albérlőt vesz a lakásba. szállodában nincs hely, diák­szállóba nem mehet! Nagyon helyes, hogy hozzánk fordult. Segíteni fogunk, Napfényes, világos szoba, fürdőszoba, WC. Nagyon szép minden. Kérem a munkakönyvét 1 Hogyhogy miérti Csak tud­nom kell, hogy kit engedek a lakásomba; holmi csavargót-e vagy egy kiváló dolgozót? Hozzon jellemzést a munka­helyéről, két vagy három ajánlólevelet, és írja alá a kötelezvényt, ahun ni, ott van az asztalon: nem tart­hat kutyát, nem horkolhat, nem dohányozhat, nem trap- polhat, nem szemetelhet, nem nyöghet, nem használhat re- zsót... — Halló — veszi fel a telefont — Szmlrnov? Az Iktatási számot mondja! Nyolcharminchét? E-gen. A szemésztől hozzon leletet. Van, van, persze, hogy van, de az régi, érvényét vesztet­te... Csak késő este áll fel a ml emberünk az asztaltól. Ilyen­kor kiteszi ajtajára a ..Zárva” táblát. Átmegy a másik szo­bába, bekapcsolja a televízi­ót, s teát szürcsölve üres szemmel a képernyőre me­red. — Ilyen hajtás mellett még annak is örül az ember, ha kifújhatja magút — gondolja magában, ahogy elárad ben­ne a jól végzett munka okoz­ta fáradtság —, de ezek még azt is elvárnák tőlem, hogy idevegyem őket albérlőnek! (Fordította' Bratka László)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents