Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-31 / 305. szám
Szombati társasjáték Mondjuk; ikrek Hóitól „Mindenkinek eszébe jut valamiről yalami** itt „Szellemi fizikai készenlétben Beszélgetés Berek Katival i í Társat kapni egyidőset, ho*zánk hasonlót, vérkötelékkel hozzánk tartozót, vei (ink (önmagával) együttérzőt, mindig megértőt, soha sem sértőt — ki vágná, szúrná meg önmagát szándékosan? —társat egy életre, közös sorsban osztozót, önmagunk mását úgy, hogy a másik mégis egyéni valahogy; ikertestvért, aki több mint a testvér, több mint a barát, és persze valamivel kevesebb, mint mindenki más körülöttünk — mindez nem romantikus ,eg- elsősorban, nem felhőtlen derű, nem véget nem érő kedves történetek láncolata, de nem is szigorúan magyarázott biológiai tény, nem csoda, nem is illik nagyon ámuldozni rajta, nem szerencse, nem szerencsétlenség, természet adta állapot. Az emberi test párhuzamainak kétszerese (vagy többszöröse) talán a lélek sokszorosa. Nem keressük-e mi, mindannyian, ikertárstala- nok, a másikat? „A hasonló a hasonlónak örül”. Az altere- gó több mint kedves különösség, nem szeretnénk talán, hogy hasonlítsunk, hogy ránk hasonlítsanak, hogy minél jobban hasonlítson valaki, vagy valakik arra, aki mi magunk vagyunk, de azért az sem baj, ha nem mindenben azonos, mert magunkban sem szerethetünk mindent. De mégis, mindenben ikresfteni lenne jó; ablakokat millió- szám, amelyeken kinézve társakra gondolhat mindenki, vágányokat, amelyek jó irányba vezetnek, telefonokat, amelyek nem elválasztanak, ikereszméket, amelyekben a szó, a szándék, a gondolat a döntő fegyver, ahogy a botnak is két vége van, de csak akkor, ha megmarad * bot Ha megmaradunk. TPli * ■ L MONDJUK: ? ■ Nem irigyleni őket Ugyanis mély meggyőződésem, hogy egy emberből egy kiadás bőven elég: második — főleg harmadik is — már scdc- Humánusabb, ha nem muszáj uniformizált ábrázattal belebámulni a világba. Aki ad magára, az elvárja — többek között — azt is, hogy a vele beszélők biztosra vegyék: őhozzá szólnak, s nem a fi-, vagy nővéréhez ' Kiváltképp nem irigylem azokat az ikreket, akik a természet adományát — csapását? — mintegy kihangsúlyozván: önszándékból is a megtévesztésig hasonlítani próbálnak egymásra, ugyanolyan ruha, frizura, bajusz, körömlakk, fülbevaló, sebhely, fogkorona stb. viselésével. A hasonlítani akarás — nem humánus törekvés. E tétel igazolásához történelmi példák sora kínálja magát; felkutatásukhoz nem is mindig kell a régmúltba visszanyúlni. Az egyik fél, az utánzó föltétlenül torzul. Olyan pózokat erőltet magára, amelyek idegenek az ő habitusától. De előbb-utóbb torzul a másik fél: az utánzott is. Mert majmolójában önmaga megtestesült, két lábon járó igazolását véli fölfedezni. Nem lenne baj, ha erényeit, erősítené meg a kopírozó. Csakhogy legtöbbször nem ez a helyzet Az epigonok mindig az utánzott tehetség karikatúrái. A külsőségeket, a hibákat veszik át, s túlozzák el, olykor a végletekig. A legsajnálatosabb eset, ha a mintakép olyanvalaki, akiből egy példány is sok- Arra érdemes példaképeket persze érdemes utánozni. Egyvalamiben föltétien. Abban, hogy senkinek nem akarnak , az ikerpárja lenni. mól— Ha valaki azt hiszi, hagy csak azért mert ma december 31-ét Írunk, nekem az „ikrekéről a szilveszter jut eszembe, hát akkor az nagyon jól hiszi! Azt nem állítom, hogy a szilveszterről is egyből az ikrek jutottak volna eszembe, de kettőből bizonyosan. Mert akárhogy számolom, kettő az éppen egy pár, és ha a pár az két egyforma, akkor az ikerpár... No, de létezik két teljesen egyforma tárgy vagy személy? Tökéletesen igazuk van; — létezik! Bizonyos esetekben. Embere válogatja, kinek mikor, illetve milyen gyakran van ilyen „esete”, de szilvesztert nagy valószínűséggel sorolhatjuk ama bizonyos esetek közé. Eddig kőbányai ? Akarom kérdezni, világos?! Nos, néhány üveg után (lehet bor is, de pálinkából félüveg is elég) kísértetiesen kezd hasonlítani egymásra „két egyazon” tárgy. Kétes elemek szerint, amikor már a presszókávé is duplának látszik, célszerű meginni egy feketét, és akkor egy időre megint minden szimpla lesz. Űj-zélandi sírásók viszont állítják, hogy ezt a műveletet csak háromszor lehet ismételni. További alkoholfogyasztás után az „ikrek” úgy eltűnnek, hogy már egynek sem látszanak. Szóval szilveszter táján nekem mindig eszembe jutnak az „ikrek”. Az ikrekről azonban a gyomorégés és a fejfájás is eszembe jut Meg is fogadtam, hogy szilveszter ide, szilveszter oda, ma egy kortyot sem iszom. És biztos, hogy így is lesz! Mert, ha én valamire szilveszterkor azt mondom, hogy biztos, akkor a* nagyon valószínű... p. k. (Folytassa az olvasó) Berek Kati 1952 óta négyéves megszakítással a Nemzeti Színház tagja. Egész pályafutása, legkiemelkedőbb sikerei ehhez a szinházhoz kötődnek. Mesterének Gel- lért Endrét vallja. Jelentős szerepet utoljára 1977-ben kapott: Selmán Visszajelzésének női főszerepét és Németh László Erzsébet napjának pa- rasztasszonprát. Az utóbbi években Csupán epizódszerepekben láthattuk: az Éjjeli menedékhely Annájaként, a Húsz János egyik asszonyaként, a Tarelkin halála Mav- rusájaként. Egyik sem volt Igazi, tehetségéhez mért feladat. Miért vállalta? — Tudomásul vettem az új vezetés elvét: a csapatjátékot. Színész vagyok, becsületbeli ügynek tartottam, hogy a csapatot — a társulatot — egy mondattal Is szolgálj api. Így is tekintettem a munkámat: szolgálatnak. Lassan azonban rá kellett jönnöm, hogy a csapatjáték nagy szerepeit mindig ugyanazok játsszák, és, ha ez így megy tovább, az önbecsülésem utolsó morzsáját is elveszítem. Nem akarok kétmondatos szerepeket játszani! Ez év tavaszától csak a fizetésemért járok be a színházba. Nem érzem etikátlannak magam. Még öt évem van a nyugdíjig, ha addig ingyen kell fölvenni a fizetésemet, akkor ingyen veszem fel. 19 éves korom óta vagyok a pályán, és olyan sokat dolgoztam, mint kevés színész. 1977 őta nem kapok igazi feladatot. Ügy érzem, a színháznak nincs szüksége rám, foglalkoztatásom problémát jelent számukra. Elég nehéz ezt így kimondani az én koromban, mint ahogy nehéz megérteni, hogy egy egészséges színházban egy egészséges színésznő jelenléte ekkora gondot okoz! — Nem próbált meg ezen a helyzeten változtatni? — Arra gondol, hogy más színházhoz szerződni? ' Egy ízben foglalkoztam a gondolattal, még vidékre is elmentem volna, de nem voltak biztatóak a kilátások. A színész egyébként is mindig annak a színháznak van kiszolgáltatva, ^melyiknek a tagja. A kisorsolt szót Csák Ferencit* Salgótarján, Gorkij-telep AS. B ni. em. L szám alatti olvasónk küldte be. Nyereményét — egy KW forintos kónyvutalványt — postán küldjük eL Január 7-lg várjuk olvasóink ÚJ Javaslatait. A Javasolt szó — a mellékelt szelvényre írva — zárt borítékban küldhető be szerkesztőségünk elmére: Salgótarján, Palóez Imre tér t., SÍM. (Egy borítékban csak egy szelvény, és azon természetesen csak egy azé szerepelhet. A borítékra kérjük ráírni: „Egy szóval Is nyerhet!’*) Mint arra rovatunk megváltozott elme is utal, a Jövőben (JOvó- re) minden második hét szombatján Jelentkezünk társasjátékunkkal. Legközelebb tehát Január 16-án! Helyreállítják a sziráki kastélyt Amint arról már hírt adtunk. eredeti szépségében helyreállítják a sziráki korabarokk műemlék kastélyt. Az épület- beh az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt alakít ki oktatási központot vezető állású szakembereinek továbbképzése céljából. Tekintve, hogy a tröszt harminckét KGST-szer- vezet tagja, az előírt KGST- tanácskozásokat is Szirákom fogják tartani. A központi épület lakosztályaiban és a szárnyépületek szobáiban egyszerre ötven személy elszállásolását teszik lehetővé. A kastélyt az eredeti stílusnak megfelelő bútorokkal rendezik be. Az emeleti díszterem freskóit Németh Gábor. Harmos Gábor és Harb József festőművészek restaurálják. A Budapesti Kertészeti Egyetem és a Mátraaljai Állami Gazdaság segítségével újjáépítik a kastély díszparkiát is. A helyre- állításra — amelyet a Pásztói Építőipari Szövetkezetnek jövőre kell befejeznie — a tröszt mintegy negyvenmillió forintot költ. A sziráki kastély keletkezését a XVII. századra teszik. Stílusa a felső-magyarországi várkastély-építkezés továbbélését tükrözi; 1784-ben Királyfalvi Roth Tamás építteti újjá, majd — házasság révén — a Telekiek kezére kerül. Itt született a tüdős és író Teleki József. valamint korának kiemelkedő politikusa, Teleki László. A kastély később a Dégenfeld család tulajdonába ment át. Restaurálásával nógrádi műemlékeink értékes gyöngyszeme menekül meg az enyészettől — hogy ..unokáink is láthassák”. Jeles napok januárban Hagymákalendárium, csilJagjárás és egyebek Családi, baráti körben néz- napot. A XVIII. században Bőd ismeri és megköveti az asz- zük a tévét, éjfélkor pezsgő- Péter feljegyezte hogy újév- szomvt. s hálából templomot vei búcsúztatjuk az óévet kö- . l-a épít. 02 áskálódó vitézt pedig szöntjük az újat nyilvános k°r hagymakalendanumot ké- kiv<iße2tetii szórakozóhelyen nótaszó mel- szítenek: 12 gerezd fokhagyJanuár hatodika háromkirályok vagy vízkereszt napja. Neve onnan ered. hogy az egyház ezen a naoon emlékezik va így ünnepeljük január el- üékos lesz. Palócföldön az meg Jézus megkereszteléséről ső jeles napját. Régi korok asszonylátogató szerencsétlen- és a három napkeleti király szokásait kutatva, sokrétűbb, séget jelentett. Ezért újévkor betlehemi látogatásáról. E lett ropjuk reggelig a táncot, mába sót tesznek; amelyik ge- yafW álarcosán papírtrombi- rezdben reggelre nedves a só. tat fújva járjuk az utcákat __ „ _ . „ , „ ___ h ajnalig: röviden összefoglal- az a h<^naD ls nedves, csapaszínesebb ünnep volt az új esztendő kezdete. Kiskarácsony, vagyis újév naphoz nagyszámú népszokás kapcsolódott. Sok vidéken péla fiúgyerekeket küldték a szomszédokat, rokonokat kö- dául a pap és a kántör ~né- szönteni. Szárnyast ezen a na- hány ministráns gyerekkel VéXdék^Ss fókívínsJS pon nem főzött a gazdaasszony, gigjárta a falut, s megkeresz napja volt. A szokás később ,laula v.„, _ mert elrepült volna a szeren- telte a hazakat. Az ajtóra felegész Európában divat Gale- cséje- JanUEÍr 1-én disznót kell lr.tak a barom király — Gás- otto Mafzio olasz történetíró enni tartották, mert a jószág Dar. Menyhért. Boldizsár — 1487-ben Mátyás király udva- a házba túrja a szerencsét. A nevének kezdőbetűit és a dá- ráról Szigetközben a pásztor, a me- lumot. A hívek pénzzel, éleí-énamagyamk sztrLitaz ^őr. az -éjjeliőr szilveszter lemmel viszonozták a kereszaz ajándékot adnak, osztogat- fjétől WtiS* ^ ^‘l'erfontälb^kellöke nak, hogy 161 kezdődjék az új és beköszöntött minden házba. ras legfontosabb kelléke a rudesztendő. A XVI. századból Lestobb helyen az ablakba ra szerelt csillag, amely a há- származó udvari számadás- ra_kták az ajándékot: szalon- romkirályoknak mutatta az könyvek leírják, mennyi pénzt nat- kolbászt, bort. kalácsot. ^ Betlehembe Id6iárással sok 's szakácsok6"^muzsiku" Január harmadika Genové- kapcsolatos hiedelmek is lsSt: SÄJli eÄrSä- oalócföldi öregek rek. Telegd Miklós 1580-ban dát napjainkban már csak ré- regebben azt tartották, hogy így prédikált. „Szokás peniglen ^ könyvek, lexikonok őrzik, ha vízkeresztkor „megcseo- a kercszlenytk tolt. ho8y u, kevMen lsmetlk. „é„. „ ,r„:( ,ehá, olvad , SutShuS! L”o.íŐ'v’SfférteSSS“ hó- «* “ ■»* “ togatnak egymásnak”. Szentföldre ment csatázni, az Az ajándékozás nálunk a SgR Sí SSutoMkMtS _ . múlt században karácsonyra álhírrel próbálta tőrbe csalni, szakkonyvek több leles íanu- tolódott át. az újévi iókíván- majd a férj hazatérte után há- ári napot nem is igen emlí- ság szokása azonban ina is él. zasságtöréssel vádolta. Szigfrid tenek. A vízkereszttől hamva- Az ország különböző vidékein ^yTegyU^vizb^^S.^a ^szerdáig tartó farsang kö- a népszokások sokféle érdé- gzo)g.jk azonban megkönyörül- vetekzo eidekes datuma a Bakességgel gazdagították ezt a tek rajtuk és szabadon enged- lázs napja már februárhoz _________________________ték őket. Genovéva és a fia tartozik. t élre kell számítani. A népszokásokkal foglalkozó 8 NÓGRÁD - 1981. december 31-, csütörtök 1 éven át búikéit. Végre Szigfrid egy vadászaton felKiss György Mihály Berek Kati az Éjjeli menedékhely nemzeti színházbeli előadásában — Ha színészként nem h, de rendezőként dolgozott az elmúlt években: az Egervári esték két nagy sikerű produkcióját állította színpadra — önmagát szerényen játékmesternek nevezve. — Kapcsolatom Egervárral még régebbi, az „alapító tagok” egyike voltam a szabadtéri színház indulásakor. Az első időben, népi komédiákat játszottunk, a Borka asszony és György deákot, a Kocsonya Mihály házasságát, majd a Karnyónét. Ezután hívtak meg rendezni. Olyan darabokat választottam (Marivaux: Két nő között és Lorca: A csodálatos Vargáné), amelyekben évekkel ezelőtt magam is játszottam. A darabválasztás nem volt véletlen; különleges élményt jelent ugyanazt a művet viszontlátni, az átélt örömet visszaadni. Egerváron meglehetősen úttörőkörülmények között dolgoztunk, több volt a jó szándék, mint a hozzáértés. Amikor én ezt egy tv-interjú- ban elmondtam, a Zala megyeiek zokon vették az őszinteségem. Ezért azt hiszem, egervári munkámnak nem lesz folytatása. — Kárpótolják-e a színház hiányáért más művészi feladatok. Film-, televízió-, rádiósszerepek? — A rádióban szinte „örökös tagnak” számítok, hamarabb kezdtem ott dolgozni, mint a színházban. Ezért _kicsit mindig második munkahelyemnek tekintem a rádiót. A televízió hőskorára is jól emlékszem, már a kísérleti adásokban részt vettem. Azóta is rendszeresen foglalkoztatnak. Legutóbb Gorkij Jé- gor Bulicsovjában és Pap Károly Szent színpadában kerültem képernyőre. Nemrég volt adásban a Petőfi útjai című négyrészes sorozat, amelyet Zolnay Pállal közösen készítettünk. Ebben az évben is három jelentős televíziósfeladatot kaptam Örkény Glóriájában, Kutasi Lomtalanításában és Cocteau Rettenetes szülőkjében. A televízió más műfaj, mint a színház: hiányzik az a folyamat, hogy hatvanszor játszom el a szerepet, és hiányzik a közönség jelenléte is. Ezt semmi sem pótolhatja. — Pályája elválaszthatatlan a verstől, az előadómüvészettől. József Attila-estjclvel egy generáció eszmélkcdését segítette elő, Nagy Lászlót pedig ma sem tudja senki Jobban interpretálni flnnél. Az utóbbi Időben úgy tűnik, mintha erről a területről is visszavonult volna. — Az az igazság, hogy belefáradtam. A versmondás rendkívül fontos volt számomra, sokáig csináltam. Sokan szerettek érte, néhányan nem. Azok mindent meg is tettek, hogy elmenjen a kedvem a versmondástól. Tulajdonképpen ebbe fáradtam bele: az értelmetlen harcba. Ez a műfaj olyan koncentráltságot igényel, amely mellett nem lehet viaskodni. Egy jó szó elég lett volna a folytatáshoz —, de nem kaptam. Egyetlen örömöm a Nagv László-lemez volt, amelyet rendkívül mostoha körülmények között vettünk fel, és mégis 1980-ban elnyerte az „év hanglemeze” kitüntetést. Az előadóművészettől nem váltam meg végleg, a Színházművészeti Szövetség előadóművész körének tagjaként figyelemmel kísérem a fiatalok munkáját. — Mostanában, a Színházművészeti Szövetség közgyűlése után sok szó esik a színházi szakin« helyzetéről, és ezen belül is « Nemzeti Színház sorsáról. Ml erről a véleménye? — Nem vagyok olyan helyzetben, hogy jogosan képviselhetnék másokat. Ha szólhatnék, természetesen lenne mondanivalóm. A fogadatlan prókátorokat azonban nem szeretem. Ami a szövetség közgyűlését illeti, az a véleményem, hogy nem tükrözte a szakma reális helyzetét. Erre nem is volt módja, hiszen egyetlen nap alatt, a referátumokat leszámítva, mindösz- sze tizenkét ember kapott szót. Ez a csekély számú hozzászóló — legtöbbjük panaszkodó — nem képviselhette a magyar színházi élet igazi gondjait és eredményeit. Nem rokonszenvezem a gyűlésekkel, de legalább egy hét kellett volna ahhoz, hogy az egész szakma szót kaphasson, hogy a választás valódi legyen, hogy igazi és ne álvitáik alakuljanak ki. Hiszen téma lett volna bőven, a színházi stílusoktól kezdve a vidéki színészek lakáshelyzetén keresztül a főiskolai képzés rendszeréig. Vámos László azt mondta, hogy ne szidjuk any- nyit magunkat, mert akkor a közönség is gyanakodni kezd. Ezért kellett volna elsősorban szakmai plénum előtt kibeszélni magunkat. Mert hajlamosak vagyunk arra, hogy a szakmán kívül tárgyaljuk meg gondjainkat, fehérasztal mellett. Ennek is az az oka, hogy nincsenek megfelelő fórumaink, ahol szakmai ügyekről beszélhetnénk. Tulajdonképpen két dolog hiányzik, amit ifjúkoromban annyira megszoktam: a műhelymunkát és a „kávéházi” életformát. Ma már legfeljebb csak néhány vidéki színházban valósul meg a közös munka, a közös érdekeltség, az együttélésnek egy különleges formája. — Hogyan viseli el a mellőzöttséget? — Gőgösen. Előreláthatólag ebben az évadban sem kerülök színpadra. De a panasz nem természetem. Én olyan mélyről jöttem, ahol igazi volt a szegénység, ezért nem volt divat mutogatni. Ez a gőgöm ereje, amely minden csapás ellenére egyenesen tartja a gerincem. Megpróbálok megteremteni egy olyan életformát, amelyben nem kell ösz- szerezzenni minden rosszul fogadott köszönésre; egy olyan életformát, amelyben nem vagyok kiszolgáltatva. És megpróbálok dolgozni — szakmán kívül és belül egyaránt. — Ez konkrét terveket jelent? — Igen, de erről még nem szívesen beszélek, mert kezdeti stádiumban van. Évek óta készülök összeállítani egy sajátos műfajú műsort. Remélem, most sikerül. Emellett rendszeresen részt veszek edzéseken, hogv a fizikai erőnlétemet megőrizzem. Sokat olvasok, színházba járok, filmet nézek, emberekkel beszélgetek. Szellemi és fizikai készenlétben vagyok. Ez az erőfedezet azonban csak megterhelés esetén derül ki igazán: a színpadon. Ézsiás Erzsébet
