Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)

1981-12-29 / 303. szám

Ei a szabadba! Újévi túra ja vaslat r X több napos ünnepekkel együttjáró kiadós étkezések után mindenkinek jólesik a mozgás, a séta, a kirándulás. A téli sportokhoz kedvező az időjárás, a hótakaró lehetővé teszi, hogy a családok sível, szánkóval a közismert, eseten­ként túlzsúfolt kirándulóhe­lyeket elhagyva az erdők ha­ván tegyenek hosszabb-rövi- debb túrát. Ezúttal az újévi ünnep programjának kialakí­tásához kívánunk túrajavas- latokat adni. Első ajánlatunkkal a méltán közkedvelt salgói kirándulá­sokhoz kapcsolódunk. Javasol­juk, hogy a salgói Dornyai- turistaház környékét ne sze­mélygépkocsival, hanem gya­log, sível vagy autóbusszal közelítsük meg. A hazaveze­tő utat mindenképpen sível, vagy gyalog tegyük még. A számtalan lehetőségek közül választhatjuk: a Salgótarjáni Kohászati Üzemek—Ponyi- puszta—Dornyai Béla turis­taház útvonalát. Távolság 6 kilométer, emelkedés 300 mé­ter, piros sávjelzés. A Salgó-kapuig autóbusz­szál utazunk. Innen a várost elhagyva Ponyipuszta házai­nál a piros turistajelzést kö­vetve a régi fogaskerekű vas­út nyomvonalán északi irány­ba, enyhe v lejtőn haladunk. Negyedórányi utat megtéve a homokkőbe mélyen bevágott Sipka-szoroshoz érkezünk. A szoros után a régi vasút nyomvonalát elhagyva balra fordulva indulunk a salgói vár felé. Szántóföldeken 1 kilo­méteres utat megtéve, erdősa­roknál találkozunk a salgói Várra, illetve a Zagyvarónára vezető piros „L” turistajelzés­sel. Mi továbbra is a piros jel­zést követve a salgói várat enyhe emelkedővel balról ke­rüljük meg! További 1 kilo­A téli sportok barátainak kedvelt hétvégi az eresztvényi sífelvonó és környéke. kirándulóhelye I Január közepétől AUTÓSISKOLA indul a salgótarjánd AUTÓ­KLUBNÁL- Jelentkezése­ket a klubirodába kérjük küldeni, Salgótarján. Bar­tók Béla út 14/a. RÉSZLETFIZETÉSI KEDVEZMÉNY. Telefon: 12-532. méter megtétele után elérjük Salgópusztát, majd 500 mé­ter után találkozunk a Somos­kőújfalui vasútállomásra ve­zető sárga jelzéssel. Jobbra fordulva utunk céljához, a salgói vár északi lábánál el­terülő, télisportcentrumhoz érkezünk. Itt sífelvonó, sípá­lya, turistaház, étterem, kez­dőknek és haladóknak alkal­mas sípályák, ródlipálya ta­lálható. A salgói síterepen sporto­lással töltött idő után — amit a Salgótarján—Salgóbánya út- vohalú autóbusszal Eresztvé- nyig utazva is megközelíthe­tünk — többféle útvonal közt választhatunk. Az előzőekben is ismertetett útvonalon való lesiklás a sal­gói kapuig kezdő sízőknek is ajánlható. Ez a közel 6 kilo­méteres, szinte mindvégig, enyhén lejtő útvonal kelle­mes és élményekben gazdag sízést jelent. Az előzőnél rövidebb, de az útvonal végén meredekebb, nagyobb sítudást igénylő út, ha a Dornyai -turistaháztól a piros jelzésen a Kis-Salgó lá­INFORMÁCIÖTECHNIKAI VÁLLALAT, salgótarjáni szervize (Zagyvapálfalva, Hársfa u- 15.) elektronikai műszerészeket , felvesz irodai és ügyviíeltechnikai gépek szervizellátására. AUTÓDARUINKRA (Tát­ra és Prága típusú, 6 és 8 t emelőképességű) KÖTNÉNK ÉVES BÉRLETI t SZERZŐDÉST Nógrád megye, Budapest, vagy Pest megye északi te­rületére. Balassagyarmati Építőipari Szövetkezet, Balassagyarmat, Felszaba­dulás út 60. Telefon: 261. Időt takarít meg, HA AZ AJÁNDÉKTÁRGYAKAT, DOHÁNYÁRUKAT, ÉDESSÉGEKET az Utasellátó boltjaiban szerzi be. Minden kedves vásárlónknak boldog új esztendőt kíván az UTASELLÁTÓ VÁLLALAT báig haladunk, majd onnan a piros „L” jelzésre térve Zagy­varónára megyünk. Ennek tá­volsága 4 kilométer. Kellemes és szinte mind­végig lefelé haladó útvonal a Sárga jelzésű turistaút a Dor- nyai-turistaháztól Somoskő- .újfalu vasútállomásra. Ez a rövid, alig 3,5 kilométeres út csupán egy-két helyen teszi próbára sítudásunkat, s rö­vid szakaszokon a kezdők lé­cet lécsatolva haladhatnak át. A salgói turistaháztól a kék turistaút jelzésen kevesek ál­tal látogatott sítúrát tehetünk a Salgóbánya—Medves—fenn­sík—Vecseklő—Nagy-Med- ves-puszta—Somoskő útvona­lon. A túra távolsága 9 kilo­méter, az emelkedés 220 mé­ter. A türistaháztól ősi bük­kösön át a salgói vár alatt érünk Salgóbányára. A tele­pülésen áthaladva a KISZ-is- kola után érjük el a Medves- fennsíkot, amely hazánk leg­nagyobb kiterjedésű bazalt fennsíkja. A fennsíkon 2 ki­lométert teszünk meg keleti irányba, erdőszélen vezető úton, majd északnak fordul­va Vecseklőn át jutunk a Medves lábához. Az északi irányba megtett másfél kilo­méter után balra, nyugatra fordulunk, és Medves-pusztán át jutunk Somoskőre. Utunk során mindvégig szén kilátás- Salgó, Karancs. a Mátra bér­cei, az ajnácskői hegység, tiszta időben a Vepor, vala­mint az Alacsony- és Magas- Tátra tárul elénk. Somoskőről 1 kilométeres enyhe lesiklás­sal jutunk a somoskői elága­zás autóbuszmegállóiához, ahonnan sűrűn közlekedő já rattal utazhatunk haza. Távolabbi vidékekre vezető túrák közül különösen az au­tós turistáknak ajánljuk Nagy- bárkány. Hollókő felkeresését. Nagybárkányban a község szé­lén sífelvonót, sípályát talá­lunk, de a jelenlegi hóviszo­nyok mellett az egész kör­nyék kitűnő síterep. Hollókő, a méltán világhí­rű népi műemlék község sí­zésre. ródlizásra is igen al­kalmas. A község fölött ma­gasodó vár közvetlen környé­kén elterülő enyhébb és me­redekebb leitők zavartalan sí- zési, ródlizási lehetőséget nyúj­tanak. Reméljük, hogy megvé-'- számtalan túralehetőségéh'1 ezútal kiragadott javaslata­inkkal, hozzájárultunk a csa­ládok ke'lemes, egészség»" programjához. Dávid legyőzi Góliátot! Képviselő oz „aranykorszakbói" Dávid Róbert, a Nagybáto­nyi Bányász labdarúgócsapa­tának vezető edzője tizenkét évig futballozott. A labdarú­gást értők és szeretők még ma is emlékeznek rá, mint az SBTC I. osztályú együttesének kiváló balfedezetére. Dávid Róbert, a válogatott-társ, Szoj- ka Ferenc mellett megtette a magáét. — A labdarúgás berkeiben még mindig önöket emlegetik az 50-es évek legjobb magyar középpályásainak. — Ez talán túlzás. Az vi­szont tény: Szojka Feri 27 al­kalommal bekerült az „arany­csapatba”, Bozsik Józseffel játszott. Én pedig igyekeztem. — Ennek volt eredménye. — Kétségkívül. Tizenkét éven keresztül állandó tagja voltam a Stécének. Nem sze­rénytelenség: én is bekerül­tem a válogatottba. Igaz, csak az utánpótlás- és a B váloga­tottságig jutottam. — Mikor és hol kezdett ját­szani? — Forgács-bányatelepen. Percze István mezítlábas csa­patában. Mivel a legkisebb és a legfiatalabb voltam — a jobb szélre tették. Másfél év után leigazolt az SBTC 1947 tava­szától az ifiben, két esztendő múltán a tartalékgárdában kergettem a labdát. 1950-ben — Soós Károlynál — már cse­repados lettem. A következő bajnoki idényben a Dorog el­len bekerültem az első csapat­ba. Balfedezetként. A sajtótól jó kritikát, Szemző Károly ed­zőtől dicsérő szavakat kaptam. Pedig csak 0—0 volt az ered­mény. 1962-ben a Vasas ellen játszattam utoljára. Ekkor de­bütált Mészöly és Kékesi. Ve­reséggel jöttünk haza a fő­városból. — Mit jelentett ez az idő­szak? — Nincs benne semmi nagy- zolás: nekem az életem. Hosz- szú évekig elszántan készültem az élvonalra. Eljutottam ide, s tagja lettem az egyeduralmat gyakorló gárdának. — Egyeduralom — Salgótar­jánban? — Ezt csak mi mondtuk és ?sak félkomolyan. Azért, mert a fedezetpár összetétele nem változott. Más csapatrészé igen. Egyébként a legelső tár­saim Kiss Gyula, Para, Oláh Géza, Szojka, Gáspár István, Hegyi, Bablena, Csépe László, Csuberda, Opova, Vilezsál, Szabó László, Vasas és Bodon voltak. Később — az 50-es évek közepén — újak is jöttek: Jan­csik. Csáki Béla és Jagodics. Együtt vívtuk ki 1957-ben a vidék legjobbja címet. Ekkor Szűcs György volt a meste­rünk. — Köztudott: többnyire hát- rávöntan játszott, Szojka volt. a támadófedezet. — Mai „értelmezésben” be­állást kellett alakítanom. Azért a közel háromszáz mérkőzé­sen 10 gólt lőttem. A Fradi­nak, az Újpestnek és a Szom­bathelynek is. Az utóbbi eset a legemlékezetesebb: 3—2-nél Csuberda alapvonalról .vissza- gurított labdáját 18 méterről, ballal lőttem a felső sarokba. Pédig mindig jobblábas vol­tam. — A válogatottság is emlé­kezetes? — A Csehszlovákia, az NDK és Ausztria elleni utánpótlás- válogatottságot követően 1956. április 26-án Szarajevóban let­tem B válogatott. Vereséget szenvedtünk a házigazdától. Legközelebb az MTK-pályán, az NSZK-val játszottunk, 2—2 lett az eredmény. 1957-ben Moszkvában, a Luzsnyiki-sta- dionban léptem pályára, s 1—1-es döntetlent vívtunk ki a szovjetekkel szemben. A mérkőzésre szombati napon került sor. Másnap — Aspi- ránnyal együtt, aki szintén ve­lünk volt — meghívtak a fran­ciák ellen készülő nagyválo­gatott keretébe. Sajnos hétfőn belázasodtam. így kiestem. As- pirány két góljával Magyar- ország győzött. 1957 nyarán a szovjet fővárosba, a VIT-re utaztunk. Finnország, Szudán, Kína és az NDK legyőzése után bekerültünk a döntőbe. A Jasinnal, Nettóval, Szabóval és Iljinnel megerősített szov­jet válogatottól háromgólos vereséget szenvedtünk. Egyéb­ként a Bányász-válogatottal Romániában, az FTC—SBTC vegyes csapattal Párizsban is jártam. Sok szép élményben volt részem. Kispályás labdarúgó-bajnokság Hétfőn délután a salgótar­jáni sportcsarnokban elkez­dődtek a városi kispályás lab­darúgó-bajnokság döntőjének mérkőzései- Mint ismeretes 12 csapat küzd a bajnoki címért, s utoljára január 3-án rendez­nek mérkőzéseket o r o A közelmúltban rendezték Túrkevén az úttörő-olimpia országos birkózódöntőit. A fináléba csupán két Nógrád megyei fiatal került, mind­ketten kötöttfogásban. A 45. kgnosok küzdelmében Kapi­tány László 3., 41 kg-ban pe­dig Berecz Nándor 6. helye­zést ért el. A két versenyző a salgótarjáni Budapesti úti Ál­talános Iskola tanulója. A korábbi hírekkel ellen­tétben csak vasárnap fejező­dött be Grazban a nemzetkö­zi teremlabdarúgó-toma, ame­lyen a Ferencváros is részt vett. A zöld-fehérek a Sturm Graz elleni 6—2-es győzelem után döntőt játszottak a Di­namo Zágráb csapatával és végül nem a harmadik, hanem a második helyen végeztek. k b a n A döntőben a Ferencváros félidőben 2—0-ra vezetett, s miután 3—3 lett a végered­mény büntetők következtek. Ennek alapján a jugoszlávok 8—7-re nyertek. így a Fe­rencváros a Dinamo Zágráb mögött ezüstérmes lett. Argentin lapok jelentése szerint benzincsalás miatt le­tartóztatták Jose Omar Pas- torizát, a volt válogatott lab­darúgót. Pastoriza több tár­sával különböző eljárásokkal megváltoztatta a benzin ok- tánszámát és a nagy mennyisé­gű üzemanyagot magasabb áron adta el. Társa vdlt töb­bek között több korábbi neves labdarúgó is. — Klubja elbúcsúztatta? — Akkor még nem volt di­vat a búcsújáték. Azért va­lamit meg kell mondanom. Néhány hónapos katonai szol­gálat után egyik barátomtól hallottam, majd a klub faliúj­ságjára kifüggesztett névsor­ból tudtam meg: szabadlistára tettek. Szó nélkül — és nem szégyellem — sírva távoztam. Egy év elteltével a csapat ki­esett. — Azonnal edző lett? — Majdnem. És az SBTC- nél! A serdülőkkel foglalkoz­tam, Bajnokcsapatot farag­tam belőlük. Ekkor megkeres­tek Nagybátonyból. Kértek, vállaljam el a II. osztályú együttes vezetését. A NOSE ekkor kiesésre állt. Igent mondtam. A csapat bentma­radt, a következő évben pedig a Középcsoport bajpoka lett, s egy év elteltével 4. helyen vég­zett az NB I B-ben. A feljutó Komlót és Egert otthonában vertük meg 2—1-re. — S a további történések? — Kistérenye következett. Négy évet töltöttem itt. Ek­kortájt élte fénykorát az NB Il-es csapat. 1972-ben Ózdra szegődtem. Kónya Kálmán el­nök segítségével a Kohász rév­be jutott: megerősödött és baj­nok lett. S — 1974-ben haza­hívtak Salgótarjánba. — Az NB l-es gárdához. — Féltem! Sokan mondták: nem lehet senki sem próféta a saját hazájában. Megpróbál­tam. Kovács Imre és Moór Ede után vettem át a fiúkat. Az első évben a 11., a máso­dikban és a harmadikban a 8. helyen végeztünk, a negyedik idényben kiestünk. Azt hit­tem: mindennek vége. Ellen­ben néhány játékos, mintha nem is búslakodott volna. Ba­lassagyarmat következett. A esaoat bajnokságot overt az NB TIT-h-in, frond 'debil esvíit- tessé vált a felsőbb osztály­ban. — Tíz év elteltével vissza­került Nagybátonyba, — Ahol kezdtem, s ahol an­nak ideién visszaadták hite­met! Jóllehet kiestünk a terü­leti bajnokságba, de úev sze­retném „kormányozni” az együttest, mint régen. — Mi az edzői ars poétiká­ja? — Ez a hivatás emberséget, őszinteséget, szakmai tudást és nevelői érzéket feltételez. Több: követ»!! Az elvem: — követelek tőled, mert tisztel­lek. — Nincs önben nosztalgia az STC iránt? — Szurkolok nekik. Féltem őket. Az ejnyém is a klub! — A nyáron végzett a test- nevelési főiskolán. . — Négy évig tanultam a szakedzőin. Korábban pedig gimnáziumban érettségiztem és villamosipari technikumot végeztem. — A család hogyan véle­kedik a foglalkozásáról? — Régebben is és ma is ők a háttér, a támasz. A felesé­gem és a fiam. Ágnessel —, aki szintén sportvonalon dol­gozik — a 23 év alatt sosem volt vita. Az első perctől kezd­ve megértette: se szombat, se vasárnap, se jó kiadós ebéd, sem gyakori közös program. Csak foci és foci. S minden al­kalommal ott volt a pályán! /Róbert fiam — noha nagyon szerettem volna — nem lett labdarúgó. Az autó a mindene. — Mit csinál, ha a csapata vereséget szenved? — Én is szenvedek! Kínom­ban, szégyenemben haza sem megyek. Előbb pecázok egy kicsit. De ilyenkor a halaik sem érdekelnek. ☆ Dávid Róbert 12 éven át futballozott. Nem is akármi­lyen osztályban és színvona­lon. A kiváló balfedezet is­mertté vált megye- és ország­szerte. Mint edző is ismertté válik? Ez elsősorban rajta mú­lik. Dávid egyszer már legyőz­te Góliátot! Miért ne sikerülne ismét csatát nyernie? Tóth István NÓGRÁD - 1981. december 29., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents