Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-24 / 301. szám
Vígan siklik a lovas szán a hatalmas hóban, az egy „lóerős jármű” erősebb mostanság, mint akármelyik Lada Alsótoldra járnak a többi óvodással Cserényi Palika és Zsófika is, akiket a helyben lakó dajka kísér naponta autóbusszal a szomszédban levő gyermekintézménybe Előkerülnek karácsony táján a disznóöléshez szükséges eszközök is, a sózóteknő, a hurkatöltő a segítséggel együtt vándorol egyik házból a másikba Esztétikus harmóniát teremt a barátságos házak, kerítések között a decemberi hó, a zúzmarás gallyak még festőibbé teszik a kis cserháti községet Boldogtalan idők járnak a hízókra. A puha hóesésben a falu •félhivatásos böllé- rei járnak nesztelen, nagy kifent késekkel kezükben, szemükben szakértelemmel, aztán az első kemény pálinka után ledöntik, közösep a kocát, az ősi rítus valamennyi jele meg képe, eszköze együtt van ilyenkor a behavazott portákon, hátul a kiskonyhában a füst kesernyés illata keveredik a kandér kövér gőzével. Minden csendes, minden úgy megy a maga útján, mint száz vagy kétszáz évvel ezelőtt, így karácsonytájt, újévhez; közeledve. Csak a szép kövér galambok nem sejtenek semmit a disznóvészről, ülnek a kamraablakban, meg a csöpögős eresz szélén, szállni nem akaródzik egyiknek sem, a sűrű hó- hullásban nincs itt az ideje a röpködésnek, megülnek hát szép jelképnek a piros tetők szélén. A bokori (errefelé így rövidítik a szót) házak tisztára sepert, hó előtt kitakarított udvarán mindenütt libák, kacsák totyognak, a kutyákra meg igazán rájött az izgalom. A friss hószag sem tudja elnyomni a torok illatát. oooooooooo „Pásztorok, pásztorok..,” Más vidéken három pásztor is járta karácsony előtt a házakat, vitték a vesszőt a hónuk alatt, amit a füzesben vágtak erre a nagy alkalomra. A házaknál aztán egyet-egyet kihúztak az asszonyok a kötegből, azzal meglegyintették a pásztort is, az meg nagyokat Ugrott, hogy ilyen egészséges, vidám legyen valamennyi rájuk bízott barom a következő évben is, sőt a tehenet is megsuhintották a szent vesszővel, legyen tejff elég ezután is... „...Valamennyi szénaszalma van a kendtek házuknál, annyi barmnocskájuk szaporodjon kendt éknek.” Így járt a három pásztor karácsony böjtjének reggelén házról házra a palóc tájon a régi időkben, de mit csinál a maiakban ugyan? — Pásztorunk egy volt már csak, de az is tavalyig, mert akkorra megszűnt a disznók kihajlása, habár a portákon most is van jó sok belőle, hízó valamennyi, már az anyaállatokon kívül... Van olyan fiatal bokori ember, akinek tíz hízik az óljaiban — mondja a nagy munkából, a böllérség- ből kihívott Cserenyi Márton bátyánk, akit megkülönböztetésül szövetkezeti hivatala szerint „háztájisnak”, „tejesnek” is neveznek. De hiszen, e nélkül, meg sem találhatnánk Bokorban, ahol éppen heten élnek (!) ugyanezen névvel. „Csak itt ni, a torban, vagyunk hárman Cserenyi Mártonok!” — mondja, s hozzáteszi; végül is így-úgy rokonság valamennyi, Cserenyi, még talán akkor is, ha éppen Cserényinek írja magát... Ez meg úgy lehet, hogy elég, ha a lelkész valamikor jónak látta a sok Cserenyi mellett néhány Cserényit is bejegyezni születéskor, azon aztán már esetleg mindörökre megmaradt ebben a formában, a Bokorban oly gyakori név, ami nem is jelent mást szlovákul, mint hosszút. OOOOOOOOOO A nevek ebben a kedvesen zárt közösségben sok mindenről beszélnek. Például arról, hogy a Krátki és a Mihalik éppúgy őslakosnak számít, mint a Cserenyi. De, vannak azért jócskán Dudások, néhány Malya és a Duhonyi família, akikről máig számon .tartják, hogy valamikor tanyán éltek, úgy költöztek be a mai Bokorba. De a község sem volt, mindig éppen ott, ahol most, sorsa megegyezik sok nógrádi falu sorsával, hogy eredeti helyén vagy a tatár, vagy a török felégette, későbn meg többnyire máshol épült fel szépen az új, a réginél is szebb, erősebb... Bokor szlovák nemzetiségi községnek számít, bár a nyelvet csak az idősebbek beszélik, ma már, de a név eredete magyar, sőt, egyedülvaló! Még szóösszetételben sem mintázza más község, vagy falu ebben az országban. Bokros van csak egy valahol Csongrád megyében. Nem lehet más az 1250/70 tájékán írásban szereplő Bukat, vagy Bukur sem, mint a mai Bokor, ami a magyar Cserje főnévből eredezve olyan helyet jelölt, ahol bokrok nőttek be mindent. A bokori legenda meg úgy tartja, hogy az eredeti község a ma is vieglátha- tó bokori kút környékén volt, arrafelé, ahol a bokori dombon, a Nagán a nagyszerű szőlőföldek teremtek. Na, ha a pásztoros, szőlős világnak befellegzett is — a jószágtartás, a földszeretet mindmáig jellemzi a bokori embert. Földbirtokos errefelé nemigen volt, a bokori szlovák gazdáknak meg húsz holdtól, a négy-öt holdig megtermett kemény munkával a földje, az állattartásban mindig is erősek voltak. A község meg úgy szlovákoskodott tovább, hogy a legények szívesen nősültek, ha helyben nem akadt a. már meglevő kis földhöz illő, “vagy szemrevaló, hogy Bérről, Terény- ből választottak, OOOOOOOOOO A hat gyönyörű fekvésű, erősödő életerejű cserháti község alsótoldi központjától legtávolabbi Bokor összetartása nem csupán a rokoni szálakból — az ősök itteni életéből is. erősödik, és nem változtat sokat ezen az sem, hogy két felekezet — evangélikus és baptista — él egymással jó szomszédságban. A templom műemlék (mármint az evangélikus), késő barokk, a kis pataknak, amelyhez külön mondaféle tartozik Tyeplice a neve, de fontosabb az, hogy a leghidegebb tél sem tudja befagyasztani még a nyugalmasabb részén sem! Régebben a Tyeplicére úgy jártak le mosni a súlykolóval az asszonyók, amint ma a gépet bekapcsolják, olyan természetességgel, de még ma is van, aki a nagyobb, durvább darabot, a meleg vizű Tyeplicében mossa inkább, mint otthon két teknőben. A cserháti élet szerveződésének tanúi lehetünk, s ha van is benne nehezebb, ke- semyésebb rész — úgy tűnik, inkább szolgálja az itteni változás a hat község lépéstartását a korral és a saját erő növelését, mint bármi mást... Így látják többségükben ezt a bokoriak is, akiknek iskolás gyerekei a szomszédos Kutasóra, óvodás korú gyerekei unokái meg nemrég óta Alsótoldra járnak, az utóbbiak szerencsére a helybeli dajka kíséretével autóbusz- szal. A fiatalok sok helyen együtt élnek az idősebbekkel, egy. telken két ház nem ritka Bokorban, de ami errefelé csodaszámba megy — épült is egy házacska, hosszú idő után ez az első! A lélekszám 199-ről felkúszott 214-re, éppen ennyien vannak a jó bokoriak, akik nem ismerik az éktelen cívódásokat, veszekedéseket, netán verekedéseket, hiszen itt mindenki mindenkinek vagy édestestvére, vagy, édeskomája, közös életben, munkában, jóban, rpsszban bizodalmas társa, segítője. OOOOOOOOOO Hogy valamit akar és tud is kezdeni magával ez a nemrég még kihalásra „ítélt” falu, misem bizonyítja jobban, mint az a sportpálya, amelyet legutóbb építettek, bekerítettek, de ugyanígy kerítést húztak a temető köré is társadalmi erővel. Németh Andrásné a Kutasón tanító Kiss Gábor, Krátki Csaba, Krátki János, Radvan Jánosné, a fiatal tanácstag Nyírjei János és többiek, mind Bokor békés életét gazdagítják. A karácsonyi szétszelt almából mindenki kap, hogyha elmenne — vissza is találjon ide...-T. Pataki László Képek: Kulcsár József >'5M 4 .*# V ’ — ■ ■ '■> ' :: Békésen tollászkodnak a galambok a háztetőkön Tavasszal ezekbe az ágakba is új élet költözik Cserenyi Márton — és hogy megkülönböztessék a másik hat Cserenyi Mártontól, a háztájis Marci bácsi —, feleségével a rokonoknál böllérkedik. Van itt olyan család is, ahol tíz hízót neveltek, akad hát munka disznóvágás idején Jókívánságokkal, üdvözlő lapokkal megrakodva indul útjára a postás, nincs az a nagy hideg, akadály, mely útját állná a jő híreknek
