Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-16 / 294. szám
A munkagépek már a város központjában tiporják a régi, omladozó házakat, hogy helyet biztosítsanak Balassagyarmaton a modern otthonok építéséhez llfefékmódosltás A Magyar Közlöny december 5-i számában megjelent a pénzügyminiszter ’ rendeleté, amely módosította az illetékről szóló jogszabályokat A rendelet alapján névváltoztatási kérelemért 400, hatósági erkölcsi bizonyítványért 50,—, külföldi felhasználása esetén 100,—, honosítási és visszahonosítási, valamint állampolgársági bizonyítványért 150,—, állampolgárságból történő elbocsátás esetén az okiratért 2000 forint illetéket kell fizetni. Bírósági végrehajtás során az eljáráskor lefoglalt értékek 1,5 százaléka az illeték, ha azonban a pontos értéket nem lehet meghatározni, 400 forint illetéket kell fizetni. A rendelet 1982. január 1- én lép hatályba. Felkészült a posta Az év végi csúcsforgalom zökkenőmentes lebonyolítására a posta az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is különleges intézkedéseket tett Budapestre — a tapasztalatok szerint várhatóan több mint 26 millió, vidékre pedig 34 millió levél érkezik az ünnepek alatt. Külföldről 4,5 millió levelet várnak. Az ünnepek előtt és alatt a postahivatalok nyitvatartási idejét is az igényekhez igazítják. Egyes postahivatalok december 20-án és 24-én két-hórom órás pénzfelvételi szolgálatot tartanak a közületi befizetések elfogadására. A nyitvatartást mindenhol külön tájékoztató ismerteti. A nyugdíjak kézbesítését az elmúlt napokban kezdték meg, és december 22-ig fejezik beAz év végi ünnepek alkalmával sokan szeretnének külföldre telefonálni. Számukra az eddigi évekhez hasonlóan ezúttal is mód nyilik a nemzetközi beszélgetés előzetes bejelentésére. A posta javasolja a külföldre és belföldre telefonálni szándékozóknak, hogy az ünnepek alatt, aki csak teheti, éljen a távhívás lehetőségével, ne terhelje az amúgy is túlzsúfolt kézi kapcsolásé« központokat. Sonka dobozban A dobozos sonka — amelynek Európában két specialistája van, Dánia és Magyar- ország — világszerte kényes húsipari produktumnak, az ínyencek ételének számit. Gyártása tulajdonképpen már a megfelelő sertésfajták kiválasztásánál kezdődik. Az úgynevezett sonkasertéseket külön e célra tenyésztik, féltő gonddal kezelik (terelésükhöz például elektromos ösztö- kélőt használnak, mert ha a húson a legkisebb ütésnyom is látszik, abból exportra kerülő son Ica nem készülhet). A megfelelő alapanyagnak bizonyult sertések csak többszörös állatorvosi ellenőrzés után kerülhetnek levágásra. Az állatok húsát szalagon, az egyes munkafolyamatok nagyfokú gépesítésével dolgozzák fel. A kettéshasított sertések és a belsőségek párhuzamosan haladnak, mindkettőt külön-külön, de egy időben ellenőrzik a munkásokkal együtt jelenlevő állatorvosok- Ha valamilyen elváltozást tapasztalnak, megáll a szalag, s a kifogásolt darabot azonnal kiemelik. A darabolás után a sonkát nyolc órán keresztül hűtik, azután forró vízben, géppel átmossák. Egy másik gép eltávolítja róluk a felületi zsírréteget. A sonka belsejében levő inakat, zsigereket és a csontot kézi munkával „operálják ki”. A termék jellegzetes ízét pácolással érik el. A páclé ösz- szetételét régebben is csak a sonkamester ismerte, s ma is ipari titok, összeállításával rendszerint külön laboratórium foglalkozik a gyáron belül. A húsba speciális berendezés fecskendezi be a pácanyagot, amely a forgató- gépben oszlik el egyenletesen. Megfelelő idejű érlelés után a vákuumos töltőgép dobozokba préselj a pontosan kimért adagokat. Ezután a lezárt konzervdobozok a főzőgépbe kerülnek. A hőkezelés sikerétől sokminden függ: a sonka színe, íze, megfelelő puhasága, zselétartalma, biztonságos eltarthatósága (a megrendelő ezért ragaszkodik a sonkák főzés közbeni mag- hőmérsékletéinek pontos meghatározásához, aminek 69— 75 C-foknak kell lennie.) A hőkezelés alapján kerülnek a készítmények a félkonzerv vagy teljes konzerv kategóriába- Az előbbi kissé többet megtart természetes zamatéból, viszont csupán hat hónapig, csak folyamatos hűtőtárolás mellett szavatolják a minőségét. A magasabb hőfokon kezelt teljes konzerv szavatossági ideje hűtés nélkül is legalább két év. A konzervdobozból kiemelt és felvágott sonkánál követelmény, hogy úgynevezett már- ványos hatást keltsen. Képünkön: az Európában hagyományos, úgynevezett mandolin alakú dobozban forgalomba kerülő sonkakonzer- veket láthatunk, a nagy kon- kurrens, a dán húsipar produktumait Kényszerpályán Társközségekről és alapellátásról Ecsegen A tanácstagi beszámolón még nem is sejtem, milyen szerencsés időpontban kerül sor a lakossággal való párbeszédre. Másnap délután ugyanis a közös tanács végrehajtó bizottsága a „nem székhely társközségek helyzetének értékeléséről” készített jelentést vitatja meg — az egészen friss, az előző esti tapasztala tokát is felhasználva. A társközség lakosságának közérzetéről árulkodó észrevételeket továbbítja a végrehajtó bizottságnak a népfrontbizottság titkára és a tanácstagi csoport vezetője, akik — nagyon helyes elgondolás alapján — részt vesznek a napirend vitájában. Csökken az elvándorlás A helyszín Ecseg. S amíg gyülekezik a végrehajtó bizottság, a krónikás azt hiheti, hogy valamiféle KlSZ-uendez- véftyre csöppent; idősebb embereket jószerével csak a meghívottak között látni. A fiatalabb korosztályhoz tartozik a tanácselnök, Madlena József is, aki a társközségekről szóló beszámolóban mindenekelőtt megállapítja: — A lakosság 1970—1980. között Csécsén 44, Kozárdőn pedig 60 személlyel csökkent. Az elvándorlási folyamat napjainkra már erősen lelassult. Egyre több fiatal vásárol telket és épít családi házai! Az elnök adatokkal támasztja alá a sokat sejtető megállapítást, majd a helyben dolgozókról és ingázókról, a kereskedelmi ellátásról, a szolgáltatásokról, az egészségügyi alapellátásról szól. Tényszerűen, általában az elégedettség hangján, de nem elhallgatva a sürgető teendőket sóm. A lakosság számarányának megfelelően kezelik Ecsegen a társközségeket, erre bizonyság a szám is: az V. ötéves tervben n fejlesztési alap 58 százaléka jutott Csécsének és Kozárdnak. A társközségek életét illusztráló beszámoló természetesein nemcsak a forintról szól, helyet kap abban a közélet, a kapcsolattartás, meg a közös nevezőt megalapozó lakossági fórumok számos tapasztalata is. A végrehajtó bizottságnak arról is számot ad a közös tanács elnöke, hogy milyen a kihelyezett ügyfélfogadások rendje, miként tudja a társközségek lakossága ügyeit intézni. Ennyit a vitaindítóul szánt beszámoló ismertetéséről. A tudósító ugyanakkor magyarázattal tartozik: miért választotta a témakörök vázlatos felsorolását. Egyszerű az ok: a szenvedélyes vita már korántsem tükrözte ezt a sokféleséget. Néhány megjegyzés érintette a tömegsportot, _ a kulturális életet, a gazdasági intézményekkel való együttműködést, igen haloványan a fejlesztési lehetőségeket. Ezektől eltekintve azonban a végrehajtó bizottság ülése „átalakult” valamiféle ÁFÉSZ-ren- dezvénnyé. Bocsássuk sietve előre, erről bizony aligha a közös tanács végrehajtó bizottságának tagjai tehetnek. Egyszerűen arról van szó, hogy azt mondják, ami a legjobban fáj. Nekik személy szerint, a társközségek lakosságának — meg sok másnak. Címzett: a pásztói ÁFÉSZ Az „alaphang” megadása Sipkó Pál vb-tagnak tulajdonítható, aki így fogalmaz: — A társközségek helyzetéről készített értékelés jó. A lakosság ellátását azonban kielégítőnek nevezni szépen hangzó, csak éppen nem igaz megállapítás. Hogy is volna az, amikor délelőtt tizenegy órakor még nem érkezett meg a kenyér, vagy tíz órakor már el is fogyott. A szállítás rendszer. télén. Egyszerűen elképesztő, hogy valakinek reggel nyolctól tizenegy óráig az üzletben kelljen tölteni az idejét, kenyérre várva. Ez sok! Túlságosan is sok! Világos, egyszerű beszéd —, ha indulat fűti is. Ugyanez jellemzi Sipkó Pál szavait akkor is, amikor a tej- és töltelékáruellátás hiányosságait teszi szóvá. A bevezetőben a vb-ülés és a tanácstagi beszámolók szerencsés egybeesését említettük, ezt igazolja egy újabb hozzászólás is. Válóczi Mi- hályné meghívottként vesz részt a tanácskozáson, mint Kozárd társközség népfront- bizottságának titkára, s éppen az előző napi tanácstagi beszámolón megfogalmazottakat továbbítja: — Megdöbbentő, hogy manapság egy órán keresztül árulnak kenyeret az üzletben. Az egészben az a szomorú, hogy ez elsősorban az ÁFÉSZ- re, nem pedig a tanácsra tartozik. Mégis ez a téma évek óta minden gyűlésen. Gondolkodásra késztető megállapítás. A krónikás egyenesen arról is elmeditál: milyen kiábrándító lehet közéleti vezetőknek éveken keresztül szinte naponta szembetalálkozni ugyanazokkal a gondokkal. Anélkül persze, hogy lépnénk egyről kettőre. Párbaj? Csata? Mondom, lassan szövetkezeti gyűléssé alakul a vb-ülés, a vita már arra keresi a választ: milyen a rendelések gyakorlata, hogyan lehetne egyenletessé tenni az ellátást. Elhangzik, hogy az igények nem mérhetők fel pontosan, hiszen az eljáró dolgozók időnként máshonnan hoznak kenyeret. Sipkó Pál közbeszólása világos magyarázatnak látszik: — A megbízhatatlan ellátás kényszeríti a lakosságot, hogy máshol is vásároljon. Takács László, a körzeti pártvezetőség titkára, széles körű tapasztalatok alapján beszél a körzetesítés folyamatáról, a töm egs^ervezet ekkel való kapcsolatról és a teendőkről, az ellátás már-már kriminális gondjait azonban ő sem mellőzheti. Többek között így fogalmaz: — Ami a tejet és a kenyeret illeti, az nem is csak a társközségek gondja. Régen folyik például a párbaj a sütőiparral. Ezt a csatát azonban az AFÉSZ-nek kellene megvívni. Alapvető követelmény ugyanis, hogy tejnek és kenyérnek egész nap kellene lenni az üzletben. Mit tehet mindehhez hozzá a vita összefoglalásakor Madlena József, tanácselnök? — Nem ezen a szinten kellene foglalkozni ezzel az egész ÁFÉSZ-üggyel. Így igaz! A ..téma” uralja a helyi fórumokat, mér-már elszomorító az ismétlés. Egyre- másra mennek a „jelzések”.' Csak éppen minden marad a régiben. Pedig végre lépni kellene már — a pásztói ÁFÉSZ- nek! Levél pedig megy más ügyben is — egyelőre ugyancsak eredménytelenül. Az összehasonlítást folytathatjuk tovább: tanácsiam beszámolót és vb-ülést egya’rint foglalkoztatott az iskolabusz. Magyarán: az ecsegi köm 'ti általános iskolába járó g’mrekek egyre gyakrabban tcoorognafo a hóban. Egyszerű-n nem jön az iskolabusz. Az ügy ezért is kényes, mert-a h" rzetesítés egyik érve éppen ez 'skolabusz volt, s most a Vo^án mulasztása miatt másokon csattan az ostor. Ez a téma egyébként —,' ahogy mondani szokás —megér egy misét; azaz a riporternek egy külön vizsgálódást. Felemás érzéssel állok fel a vb-ülésről. Az előterjesztés, a vita egyaránt bizonyságot adott a közös tanácsok létrehozásának helyességére. Csakhogy.. i a véleménycsere az apróságok mellékvágánvá- ra futott. Apróságokéra? Ügy is vehetjük, hogy kényszerpálya ez: a testület tagjai azzal foglalkoztak, ami a lakosságot — megbízóikat — leginkább érinti. Mindenesetre biztató volna; ha a legközelebbi tanácsi és lakossági fórumoknak nem kellené szövetkezeti gvűlés iel leget ölteni. Töb idő futhatna más — ugyancsak fontos' — teendőkre! Kelemen Gábor A népi ellenőrzés megvizsgálta A fuvaroztatók érdekvédelmében Az utóbbi években — erre utal a Központi Népi Ellenőrző Bizottság nemrég lezárult vizsgálata is — megnőtt a lakosság szállítási igénye. A felmérés alapján évente mintegy tízmillió esetben a lakosság áruinak házhoz szállítását végzik el az úgynevezett közhasználatú fuvarozó vállalatok: összesen hatnyolc ezer tehergépkocsival. Bár javultak a szállítási feltételek, a fuvarkínálat és a szállíttatók kielégítése nem a legkifogástalanabb. Kevés a tehergépkocsi, ebből is következik, hogy fuvarozó vállalataink szívesebben végzik a kifizetődőbb, a nagy volumenű szállításokat, mint az egyéni rövidebb távú fuvarokat Ezt tetézi még az is, hogy a lakosság nagy többsége nem ismeri a rendelkezésére álló fuvarozási lehetőségeket, formákat, sőt a felszámítható ára- I kát sem. Általános gond a tüzelő- és építőanyagok házihoz szállítása. A kisebb TÜZÉP-telepe- ken például a vevőnek kifizetett árujáért közvetlen a gyártóhoz kell mennie, ahol saját kezűleg kell például a téglát, cserepet kiválogatnia, a rakodást megoldania, és természetesen mindezek után az áru elszállításáról is ő gondoskodik. Kevés helyen szervezték meg a pb-gázpalack, a háztartási tüzelőolaj és a szilárd tüzelő házhoz vitelét- Nehézkesek a különleges járműveket igénylő kommunális szolgáltatások: az emésztőgödrök ürítése, a szemét elszállítása, a fa és fahulladák hazaszállítása. Nem váltak be a kistermelők fuvarigényeire tervezett autóbuszhoz csatolt poggyászpótkocsik sem, zöldáruját ki-ki úgy viszi a piacra, ahogy tudja. Hasonló gondokkal küszködnek a tanyákon lakók; itt a romló zöldáru és az élő állat elszállítása a baj. Ezeken a helyeken lovas szekerekkel oldják rneg a fuvarozást; tulajdonosaik kihasználva a kényszerű helyzetet, háromszoros árat kémek, sőt az áru meny- nyiségi és minőségi állapotának megőrzésére sem vállalnak garanciát. A fuvaroztatók érdekvédelme tehát sem a magas fuvarköltségekkel, sem a szállítási árukárosodással szemben nincs biztosítva. Mindenki saját háza táján keresi a megoldást. A tehergépkocsival rendelkező vállalatok dolgozóik számára a lakásépítéshez és költözködéshez szükséges fuvarigényeket általában kielégítik. A termelőszövetkezeti tagok szintén részesülnek hasonló kedvezményekben- Az ipari és szolgáltató szövetkezetek pedig azzal próbálnak segíteni, hogy melléktevékenységként vállalják a tartós iparcikkek házhoz szállítását. Ezeken a gondokon próbált segíteni a Minisztertanács 3/1980. (II. 6.) számú rendeletével is, amely lehetővé teszi, hogy munkaviszonyban levő magánszemélyek kis tehergépkocsival szállítsanak- fuvarozzanak. Még ebben aa évben sor került a rendelet módosítására, vagyis 1982-től főtevékenységként is fuvarozhatnak majd magánszemélyek, mégpedig az eddiginél nagyobb kapacitású gépkocsival. A helyzet javítása érdekében a Volán-vállalatok a kia teherbírású gépkocsik számát növelik: de előirányozták az építőanyag-kibocsátó helyek teljes körű kiszolgálását is. A Belkereskedelmi Vállalat pedig a BOY-szolgálat évi 2—3 százalékos fejlesztésével kíván segíteni: az Építőipari Szállítási Vállalat minden telephelyen bekapcsolódik az építőanyagok elszállításába. Most már csak az a kérdés,' mindezekből mi valósul meg igazán. Mert ha minden ígéret teljesül, akkor talán nem kell félnünk attól, hogy késve és megrongálva kapjak meg vásárolt áruinkat. o. e. NŰG3AD - 1S31. decetnbei 16., szerda
