Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)

1981-11-14 / 267. szám

Lengyelországi helyzeti?ép Tovább folyik az Kelemen István, az MTI tu­dósítója jelenti: Két héttel a szejm sztrájk­szoktak „engedelmeskedni” — az ellenkező értelmű' fel­szólításoknak nem. „Kezd kihunyni a remény, ta rendszer nyílt ellenségei, küztük főként a „Független Lengyelország Konföderáció­jának” tagjai több helyen ellenes felhívása után Len- amely a múlt héten csillant párt- és államellenes propa­gyelország számos körzetében tovább tartanak a helyi Szó­iéi, amikor Wojciech zelski találkozott Jaru­Józef lidaritás-szervezetek által a Glemppel és Lech Walesával. gandára használják fel azo­kat az ünnepségeket, amelye­ken november 11-én emlékez­legkülönfélébb címszavak alatt és komoly lehetőségként fel- tek az ország első világhábo­meghirdetett sztrájkok, „tilta- merült a kozó” akciók. A Szolidaritás frontjának létrehozása országos bizottságának elnöke hangsúlyozta a varsói televí Lech Walesa maga mondta el zió kommentárja, csütörtökön Wroclawban, hogy pénteken teljes terjedelmében pillanatnyilag az országban 65 közölt a helyen vannak kisebb-na- a Zolnierz gyobb helyi konfliktusok, kommentár Mint emlékezetes, a Szolidan- amint tás országos bizottsága is a nemzeti egyetértés rú utáni függgetlenné válásá­nak 63. évfordulójáról. A lublini egyetemen a név- amelyet leg feloszlott „KOR” egyik te­oretikusa, Adam Michnik nem lapja csak a pártot és a szocialista rendet támadta, hanem Lech hadsereg Wolnosci is. rámutatott, hogy Walesát is, akinek — szerinte egy helyen meg­szűnik a konfliktus, tucatnyi sztrájkok beszüntetésére szó- más körzetben újabbak kez- lította fel két héttel ezelőtt dődnek, s a regionális és üzemi szerve­zeteket, ezek azonban a jelek szerint most már senkire sem sztrájkol, — „semmiféle programja nincs a jövőre”. Ugyancsak Michnik a nemzeti egyetértés „odajutottunk, hogy frontjával kapcsolatban ke- ma már gyakorlatilag minden- reken kijelentette, hogy „soha ki saját kénye-kedve szerint nem szabad belemenni a kom­hallgatnak. Mint Varsóban rá- csak akar”. Testvérgyilkos mutatnak, ezt annál is inkább idegháború folyik, a helyi kis- tehetik, mivel a Szolidaritás királyok és önjelölt „népvezé- országos vezetőségén belül is rek szép számmal vannak olya- milyen tekintély nem létezik nők, akik nem értettek egyet Az, ami az országban folyik, a sztrájkok beszüntetésével. A amikor és amiért munistákkal való közös kor­mányzásba”. Mint a Zolnierz Wolnosci rámutat, a Szolidaritásnak vi- számára most már sem- lágos, egyértelmű választ kell adnia arra, hogy meddig haj­landó fedezéket nyújtani a szocializmus nyílt ellenségei­már nem a kormány és a korábbi tapasztalatok alapján Szolidaritás közti vita, hanem nek, mert különben „megbé- egyébként az országos bizott- nemzeti tragédia” — hangsú- nulnak azok az erőfeszítések, egyértelmű, lyozta a kommentár. ság számába is hogy a helyi szervezetek csak amelyek a nemzeti egyetértés Ugyancsak a hadsereg lap- frontjának létrehozására irá­a sztrájkok meghirdetésekor ja írta meg, hogy a szociális- nyúlnak”. A sajátosságoknak megfelelően döntöttek ' (Folytatás az 1. oldalról.) ják. Az is kitűnt, hogy egyre több helyen munkakörtől füg- Az 1981—85-ös évekre a gően állapítják meg a próba­vállalatoknak lehetőségük volt j üő hosszát, s terjed az a gya- új kollektív szerződést kötni, korlat, miszerint a fizikai dol- vagy a meglévő szerződés be- gozóknál is bevezetik a pró- vált szabályainak fenntartó- baldőt. sávai csak a szükséges módo- Egy helytelen gyakorlatra is sításokat végrehajtani. Egyes fény derült a vizsgálat során: tárcák — így például az ÉVM, sok helyen hibás a vezető ál- a KPM, a Művelődési Minisz- lású dolgozók körének megha- térium — területén a válla- tározása. Általános tévedés, latok 50 százaléka élt a mó- hogy a műszaki-gazdasági ta- dosítási lehetőséggel, ugyan- nácsadókat, a csoportvezetőket akkor az Ipari Minisztérium- és az osztályvezető-helyettese- hoz tartozó vállalatok nagy két a vezető állásúak közé so- többsége új kollektív szerző- rolják annak ellenére, hogy a dóst kötött. A jelentős eltéré- jogszabály csak az osztályve- sek igazolják, hogy a vállala- zetőket, illetve az ezeknek tok a helyi sajátosságok fi- megfelelő, és ezeknél maga- gyelembevételével döntöttek sabb beosztású dolgozókat mi­arról, melyik módszert alkal- nősíti vezetőnek, mázzák. összegzésképpen rámuta­Radnay József megállapító*- tott arra, hogy a kollektív ta: fokozódott az a törekvés, szerződések rendszere tovább hogy a vállalatok egy-egy fejlődött, s az ma már nélkü- ágazaton belül hasonló módon lözhetelen része a munkaügyi szabályozzák az egyes kérdé- szabályozásnak. Jelentős sze- seket (például a felmondási repe van a vállalatok önálló­éi felmentési időt, a bérpót- ságának növelésében, s ugyan- lékot), és csak ott legyen el- akkor az üzemi demokrácia térés, ahol ezt a vállalati sa- érvényesülésének egyik legfej- játosságok valóban indokol- lettebb területe. Á dán Damoklesz-kard A politikai „álmoskönyv” szerint egy kisebbségi kabinet felett szüntelenül ott lebeg a bukás Damoklesz-kardja. Ez a kard, a végzetes kormányválság, ezúttal Koppenhágában súj­tott le. Anker Jörgensen eddigi dán kormányfő helyzetét jól érzékeltetik a parlamenti matematika számai. A folketing, a Dán Királyság törvényhozó testületé (nemzetgyűlése) összesen 179 honatya számára biztosít helyet. Ugyanakkor az a párt, amely a kormányfőt adta, a szociáldemokrata párt mindössze 69 mandátumot mondhatott magáénak. Igaz, a szociáldemok­raták három kisebb párttal (demokratikus centrum, keresz­tény néppárt, ilberális demokratikus centrum) szövetségben kormányoztak — másképpen nem is lett volna lehetséges —, de a kabinet mögött álló honatyák száma így is csak 90 volt. Mindez bizony eddig is alaposan megnehezítette a miniszter- elnök dolgát és a beavatottak már régen azt vallották: csak idő kérdése, mikor következik be a belpolitikai robbanás. Jorgensen minimális parlamenti többsége következtében a koppenhágai kabinet szinte állandóan borotvjaélen táncolt. Az előbb említett néhány szám is nyilvánvalóvá tette, hogy elég bármilyen nézeteltérés a szociáldemokraták és útitár­saik között ahhoz, hogy „boruljon az asztal”. Most pontosan ez következett be. A jóléti államnak számító Dániát is elérte a nemzetközi recesszió, valamennyi áldatlan következményé­vel együtt, így a gazdasági stratégia kérdése a szokásosnál is érzékenyebb témának számított. Nem keltett tehát túlsá­gosan nagy meglepetést, hogy amikor Jorgensen felvázolta szövetségeseinek a válságból való kilábalás tervét, a három szövetséges párt azonnal fenntartásait hangoztatta. A minisz­terelnök már ekkor tudta, hogy ez mit jelent és megcsillan­totta új általános választások kiírását. Ahogy ilyenkor szokás, a szociáldemokraták és útitársaik még megpróbáltak egyez­kedni, de ez inkább afféle „mi mindent megpróbáltunk”- jeligéjű kísérlet volt. Az éjszakába nyúló vita eredménytelen­nek bizonyult és ezért Jorgensen az alkotmányos előírások­nak megfelelően december 8-ra kiíratta az új választásokat. A brüsszeli főhadiszálláson aggodalommal figyelik egy újabb NATO-tagállam kormányzati krízisét. Az NSZK-ban tapasztalható belpolitikai feszültség, a török dilemma, a görög balratolódás, majd a válság prolongálását jelentő belga vá­lasztások után az atlanti aggodalom érthetőnek tűnik. í Harmat Endre NÓGRAD — 1981. november 14., szombat Népi mozgósítás Kubában Termelés és védelem Kuba egész lakossága eré­lyesen juttatja kifejezésre akaratát a nemzeti szuvereni­tás megvédésére. A meg­mozdulások résztvevői eluta­sítják a Reagan-kormány fe­nyegetéseit Kuba, Nicaragua és Salvador ellen, helyeslik és támogatásukról biztosítják Fidel Castro elnöknek aCDR, a forradalom védelmére ala­kult bizottságok I. kongresz- szusán mondott beszédét. Az október 24-én tartott kong­resszus után országszerte olyan nagy arányú népi moz-, gósítás bontakozott ki, amely­nek méretei csak a Tavalyi év első felében kirobbant tünte­tésekhez hasonlíthatók. Megfigyelők felhívják a fi­gyelmet rá: a Kuba-ellenes amerikai tervek között szere­pel az az elgondolás, hogy a fenyegetés állandósulásával zavarják meg az ország min­dennapi életét, s vonjanak el egyre több embert a terme­lőmunkától. A kubai vezetés Világosan látja ennek a ma­nővernek a céljait. A napi­renden ■ levő tüntetéseket a munkaidőn kívüli órákban tartják és a kihívásokra adott egyik legfontosabb jelszó a következő: „termelés és vé­delem”. A kubaiaknak — hangoztatták hivatalos ha­vannai körökben — minden eshetőségre fel kell készülni­ük, hiszen, az észak-amerikai fenyegetések az utóbbi na­pokban szélsőséges formákat öltöttek. (MTI) Kádár János külföldi vendégeket fogadott Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára pénteken a KB székhá­zában fogadta Len Murrayt, a brit szakszervezetek szö­vetségének (TUC) főtitkárát, valamint a kíséretében ha­zánkban tartózkodó angol szakszervezeti vezetőket. A szívélyes légkörű ta­lálkozón részt vett Sáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szak- szervezetek Országos Taná­csának főtitkára. Kádár János ugyancsak a KB székházában fogadta Alekszej Jepisev hadseregtá­bornokot, az SZKP KB tag­ját, a szovjet hadsereg és ha­ditengerészeti flotta politikai főcsoportfőnökét, aki katonai delegáció élén hivatalos, ba­ráti látogatáson tartózkodott hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkö­rű eszmecserén részt vett Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Borbándi János, a Miniszter- tanács elnökhelyettese és Kár­páti Ferenc altábornagy, a magyar néphadsereg politikai főcsoportfőnöke, miniszter- helyettes. Jelen volt Vlagyimir Jakov- levics Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. A szovjet katonai delegáció pénteken elutazott hazánk­ból.' Rövidül a Columbia útja Egy fedélzeti áramfejlesz­tő meghibásodása miatt elő­reláthatólag felére rövidül a Columbia űrrepülőgép máso­dik útja — közölték csütörtö­kön a houstoni földi irányító- központban. A generátor közvetlenül az űrkornp felbocsátása után fel­mondta a szolgálatot, s a re­pülés „szabályai” értelmében a három hasonló készülék egyikének meghibásodása ese­tén az utazást minimális idő­re: 54 órára kell korlátozni. Ez annyit jelent, hogy a Co­lumbia a tervezett keddi ér­kezés helyett már szombaton délután leszáll a kaliforniai Edwards légitámaszponton. John McLeaish, a houstoni földi irányító központ szóvi­vője, ennek ellenére utalt ar­ra, hogy a másik két fedél­zeti generátor hibátlanul mű­ködik. Így az sem lehetetlen, hogy Joe Engle és Richard Truly, a Columbia két pilótá­ja, engedélyt kap az eredeti program végrehajtására. (MTI) Megkezdődött Szadat gyilkosainak pere Az egyiptomi katonai ismerték be először hivatalosan ügyészség halálbüntetést kért — amit korábbi értesülések- arra a huszonnégy személyre, bői már tudni lehetett — mi­akit a Szadat elnök elleni me- szerint a szélsőséges vallási rénylet ügyében perbe fogtak, szervezet egyik vezetője, A vádiratot és a vádlottak ne- Abbud Zumur, az egyiptomi vét csütörtökön hozták nyíl- hadsereg magas rangú tisztje, vánosságra Kairóban. A vádirat nem említi, hogy A korábbi előrejelzésekkel Zumur a katonai elhárítás kö- ellentétben a jövő szombaton telékében működött. Az idézett kezdődő bírósági tárgyaláson dokumentum továbbá az első, a vádlottak padján ül majd amely ismerteti a fővádlott, nem csak a gyilkosságot vég- Khaled al-Isztambuli főhad- rehajtó négytagú kommandó, nagy három társának nevét, de a mögöttük álló nagy lét- azaz a merényletet végrehajtó számú mozgalom további húsz fegyveres csoport mind a négy tagja is. Az október 6-i elnök- tagjának felfedi a kilétét. Az gyilkosság óta a hatóságok 750 illetékesek, a hadsereg ..tiszta­személy letartóztatását jelen- ságáf” hangsúlyozandó, kieme- tették be. Valamennyiüket az- lik, hogy a vádlottak közül zal vádolják, hogy az „iráni összesen hárman valók a fegy- mintájú forradalom importá- veres erők kötelékéből. A Iását” tervező mozgalom ve- vádirat Szadat elnök előre zetői, illetve tagjai. A most megfontolt meggyilkolásának vád alá helyezetteken kívül vádián túl tartalmazza hét to- azonban a többiekről egyelő- vábbi személy megöléséhek, re semmit sem hoztak nyilvá- huszonnyolc megsebesítésének, nosságra Kairóban. a gyilkosságra való felbújtás­A csütörtökön megjelent nak, illetve az arra irányuló vádirat figyelemre méltó új- bűnszövetkezésnek a vádját is. donsága, hogy Kairóban most (MTI) Kína Kiigazított kiigazítások — Egy kínai textilgyárban — a tervek szerint a könnyűipar szerepét növelni szándékoznak A megszokott őszi politikai menetrend szerint Pekingben november folyamán volna ese­dékes az országos népi gyű­lésnek (parlament) a tanácsko­zása. Mindenekelőtt Kína gazdasági terveit, a tavalyi költségvetés teljesítését és a jövő évinek az előkészítését kellene megvitatnia. A hangsúly tehát a gazda­ságon van: amióta Hua Kuo- fenget megfosztották pártelnö­ki tisztétől, és nagyszabású őrségváltást hajtottak végre a KKP és az államélet csúcsain, a belpolitikai élet viszonylag csöndes. Sokkal élénkebb vi­szont a diplomácia: több ja­vaslatokat tettek Tajvannak a két eltérő kínai rendszer kö- zelitésére, Csao Ce-jang kor­mányfő részt vett a cancuni Észak—Dél csúcsértekezleten, Huaug Hua külügyminiszter Washingtonban tárgyalt. A felületi nyugalom azon­ban látszólagos. A heves hatal­mi harcok elcsitultak azzal, hogy Mao Ce-tung konok hí­veit háttérbe szorították, vi­szont a háttérben különböző nézetek csapnak össze a gazdasági fejlődés jellegéről, a népgazdasági arányokról. En­nek megfelelően a szembenál­ló táborok is módosultak. A A Teng Hsziao-ping—Hua Kuo-feng vonal ütközése ide­jén az egyszerűség kedvéért az egyik tábort pragmatikus­nak, a gyakorlathoz jobban al- kalmazkodónak minősítették, az utóbbit Mao szellemi örö­kösének. Most ez annyiban módosult, hogy a tengisták változatlanul pragmatikusok maradtak, de velük szemben fölsorakoztak a realisták, akik jobban számot vetnek Kína szocialista örökségével, s visz- sza akarnak térni a maoista torzításokat megelőző ará­nyosabb népgazdasági fejlő­déshez. Az új helyzetnek tehát az a jellegzetessége, hogy a politi­kai természetű küzdelem ve­szített hevességéből. Abban mindenki egyetért, hogy a „négy korszerűsítés” jelszava, ahogyan azt Teng Hsziao-ping hirdette meg (modernizálni az ipart, a mezőgazdaságot, a tu­dományos kutatást és a had­sereget) nem hpzta meg a várt eredményeket. A tervek túlságosan nagyvonalúak vol­tak, meghaladták a hatalmas ország anyagi lehetőségeit, az iramot túlfeszítették. Ennek megfelelően mérsékelték a célokat: lefaragtak a költség- vetési előirányzatokból, kül­földi megrendeléseket mond­tak le, minden erőt arra kel­lett összpontosítani, hogy fé­kezzék a hivatalosan hétszá­zalékosnak mondott, a valóság­ban ennél nagyobb arányú inflációt, csökkentsék a — főként falusi — munkanélkü­liek számát. Adatok hiányában egyelőre nem tudható, hogy a „kiiga­zítások kiigazítása” milyen eredményeket hozott. A becs­lések szerint visszafogták a nehézipar fejlesztési ütemét, és a lakosság jobb ellátását szolgáló ágazatoknak, a köny- nyűipamak és a mezőgazda­ságnak adtak elsőbbséget. E módosítást magyarázza, hogy — minden születésszabályo­zási erőfeszítés ellenére — Kí­na lakossága évenként tízmil­lióval gyarapodik. Igaz, eddig sikerült elérni, hogy a gabo­natermelés növekedése meg­előzze a lélekszám emelkedé­sét. Az új feladatok azonban még bonyolultabbak. A gazda­ság irányításának olyan átfogó reformját kell kidolgozni, amely nagyobb hatékonyságot biztosít, növeli a nyereségér­dekeltséget, s így valamennyi­re hasonlít az európai szocia­lista országokban (köztük Ma­gyarországon) kidolgozott módszerekhez. Csakhogy a tö­rekvéseket világpolitikai célok is befolyásolják. A pragmatis­tának mondott Teng Hsziap- ping féle szárny elsősorban az Egyesült Államokhoz igazo­dik. A belső gazdasági rend- teremtésre törekvő realisták­nak ez számos elképzelését zavarja. Meglehet, ez az el­lentmondás az oka annak, hogy késlekednek a megszo­kott őszi politikai menetrend­hez képest, s egyelőre nem tudható, mikor ül össze az or­szágos népi gyűlés. A héttér­ben folyik az álláspont-egyez­tetés: áthidaló megoldásokat készítenek elő, amint ezt az utóbbi esztendőkben rendsze­resen tették. Vagyis az egysé­ges politikai vezetés korszaka még nem érkezett el Kínában, egyértelmű irányvonal helyett kompromisszumok sorozatán át igyekeznek előre. Várkonyi Tibor Világgazdasági szekcióülések oz Akadémián Pénteken újabb szekcióülé­sekkel folytatódott Budapes­ten, a Magyar Tudományos Akadémia székházában a Fej­lesztési Intézetek Európai Tár­saságának nemzetközi tudo­mányos konferenciája a világ- gazdaság fejlesztésének új útjairól. A kontinensünkön működő mintegy másfél száz gazdasági kutatóintézet és oktatóintézmény szakemberei­vel együtt a vitasorozaton — összesen tíz témabizottságban — részt vettek a fejlődő or­szágok regionális társadalom- tudományi társaságainak kép­viselői is. Hangsúlyt kapott, hogy vi­lágszerte növekvő érdeklődés nyilvánul meg az egyes nem­zetgazdaságok részéről az iránt, miképpen kapcsolódhat­nak be minél hatékonyabban a világgazdaság vérkeringé­sébe. Számos országban dol- goztak-dolgoznak ki e cél ér­dekében új külgazdasági poli­tikát. Magyar szakemberek el­mondták a konferencián, hogy új külgazdasági politika szük­ségessége fennáll minden eu­rópai szocialista országban, de az indokolt változások beve­zetése számos tényező függvé­nye. Az új külgazdasági poli­tika magában foglalja a fej­lődő országokkal kialakított gazdasági kapcsolatok meny- nyiségének, minőségének és jelentőségének erőteljes nö­vekedését. Szombaton plenáris záró­üléssel fejeződik be az Aka­démián a négynapos program­mal szervezett nemzetközi koneferncia, amelynek házi­gazdája az MTA világgazdasá­gi kutatóintézete.

Next

/
Thumbnails
Contents