Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)

1981-11-08 / 262. szám

Áufóüfés-huzGtok — exportra Évente 60 ezer autóülés- huzatéi készítenek a Fővárosi Kéz­műipari Vállalat pásztói üzemében. Az 5—6 színben gyár­tott tetszetős és tartós huzat csaknem valamennyi Szovjet­unióban gyártott személygépkocsihoz használható. A IS fős Orion Szocialista Brigád keze alól a korszerű varrógépek és a több éve3 szakértelem eredményeként naponta több mint kétszáz garnitúra kerül ki, szovjet megrendelésre. Univerzális takarmányüzem A szovjet békepolitika a nyolcvanas években írta: Púja Frigyes külügyminiszter Kétezer tehén számára ké­szíti elő a takarmányt a vil- niuszi „Neris” mezőgazdasági gépgyár új berendezése. Az univerzális, automati­zált gépsorokat mindenek­előtt a vegyes tartású állat- tenyésztő gazdaságok alkal­mazhatják haszonnal. A tel­jes takarmányüzemet mind­össze egy fő irányítja és ke­zeH. A kezeLőpúItról vezérli a durva takarmány aprítását, a megfelelő mennyiségű bio- stimulátor és vitamin adago­lását. A gyár a különböző éghaj- hati viszonyok mellett alkal­mazható valamennyi takar­mányféleség előállításához és konzerválásához szükséges gépsorokat gyárt A nemzetközi helyzet a hetvenes évek végén, a nyolc* vadas évek elején feszülteb­bé vált. Ez nem váratlan je­lenség, már 1977—78-tól kezd­ve megfigyelhető volt a nem­zetközi légkör romlása, hűvö­sebbé válása. Ml ennek az oka? Röviden szólva: ez az ok az ame­rikai vezető körök külpolitiká­jának, az enyhüléshez való vi­szonyénak a megváltozásában keresendő. Az Egyesült Álla­mok vezető csoportjai a hat­vanas évek végén, a hetve­nes évek első felében el­szenvedett kudarcokért az eny­hülést tették felelőssé. A szélsőséges imperialista körök irányt vettek a hideg­háború valamilyen új válto­zatára, megpróbálják megállí­tani a szocializmus, a hala­dás térnyerését, meggyengíte­ni a szocialista országokat, a békéért és a biztonságért küz­dő erőket. Módszereik nem mondha­tók eredetieknek. Találkoz­tunk ezekkel néhány évtized­del korábban, a hidegháború tobzódása idején^ Ennek a po­litikának a fő jellegzetessé­gei a következők: — A fegyverkezési hajsza újjáélesztése, a katonai fö­lény megszerzése a Szovjet­unióval, a Varsói Szerződés országaival szentben. Mellék­célként szerepel a szocialista országok gazdasági „elvérez­tetése” a fegyverkezési ver­senyben. A katonai fölényre támaszkodva aztán az erőpo- lltika eszközével szeretnék politikai engedményekre kény­szeríteni a szocialista orszá­gokat, de nemcsak azokat. Mindebből következik, hogy a leszerelési tárgyalások szük­ségképpen lelassulnak, meg­torpannak vagy lehetetlenné válnak. — Az Imperializmus kato­nai aktivizálódása a válság­cialista országok, mindenek­előtt a Szovjetunió ellen. A Szovjetunió nemzetközi céljait és törekvéseit az ame­rikai fordulat sem változtat­ta meg. A szocializmus első országa most is elsősorban azért küzd, amiért a korábbi években harcolt: a béke meg­őrzéséért, a biztonság meg­szilárdításáért, a fegyverkezé­si hajsza megállításáért, a le­szerelés egyes problémáinak megoldásáért, a válságöveze­tekben felgyülemlett feszült­ségek okainak kiküszöbölésé­ért, a normális államközi kapcsolatokért. Melyek a szovjet külpoliti­ka legfontosabb feladatai a nyolcvanas évek elején? A FEGYVERKEZÉSI HAJ­SZA MEGFÉKEZÉSE, ELŐ­RELÉPÉS A LESZERELÉS ÜGYÉBEN A Szovjetunió arra törek­szik, hogy meghiúsítsa az ame­rikai vezető körök azon tö­rekvéseit, hogy az Egyesült Államok katonai fölénybe ke­rüljön a Szovjetunióval szem­ben. A katonai erőviszonyok nem változhatnak meg. Szov­jet részről határozottan le­szögezték: a Szovjetunió nem engedi mégbontani a kiala­kult katonai erőegyensúlyt. A szovjet kormány hajlan­dó a tárgyalásokra az ameri­kai féllel a stratégiai fegy- verzeieK Koriawzasaina es cftöKMOBBsonu, megőrizve az eddig étért megállapodások pozitív elemeit. Az amerikai huzavona miatt ezek a tár­gyalások esetleg csak IMS ta­vaszán kezdődhetnek meg. Az Európában levő és Me szánt közép-hatótávolságú nuk­leáris rakéták tárgyában a tervek szerint november 90- án kezdődnek meg a szovjet- amerikai megbeszélések. A megegyezés • rendkívül tan­körébe tartozó kérdések meg­tárgyalását a genfi leszerelé­si bizottságban, kétoldalú ala­pon és más módon. A leszerelés egyes problé­máinak megoldása nehéz, bo­nyolult feladat. Ám mindent meglehet oldani, ha megvan a kellő politikai akarat. Nem hanyagolható el annak a mil­liókat átfogó új békemozga­lomnak a hatása sem, amely mind az Egyesült Államok­ban, mind Nyugat-Európában kibontakozik az amerikai ve­zetők által ösztönzött fegv- verkezésl verseny ellen. A leszerelési intézkedések csak a kölcsönösség és az egyenlő biztonság elve alap­ján dolgozhatók ki és fogad­hatók el. A Szovjetunió ezen az elvi alapon áll. Minden olyan törekvés, amely mellő­zi ezt az elvet, eleve kudarc­ra van ítélve. A VÁLSÁGÖVEZETEKBEN TAPASZTALHATÓ BÉkE- ÉS HALADÄSELLENES AK- TIVIZÁLÖDAS MEGFÉKE­ZÉSE A közel-keleti krízis, új válsággócok körvonalainak ki­rajzolódása az Indiai-óceán és a Perzsa-öböl körzetében, az imperializmus és a pekingi hegemonisták nem deklarált háborúja Afganisztán ellen, a kínai vezetők indokínai mes­terkedései, a fajüldöző dél- afrikai rezsim támadása An­gola ellen, a latin-amerikai népellenes, reakciós erők ak­tív amerikai támogatása — mind-mind azt a veszélyt rejtik magákban, bogy széle­sebb fegyveres összeütközéssé fajulhatnak. öZOVJ«tWiK) ssaraos jö- vas latot tett a válsággócok felszámolására. A Camp Da- vid-i különállóival szembe ál­lította az összes érdekelt fél részvételével összehívandó nemzetközi értekezlet gondo­latát, amelyen az isméét eV vek alapján renderfwtő len­ne ez az akut probléma. A Perzsa-öböl éa az Indiai-óce­án körzetében jelentkező problémák megoldására maga Leonyid Hjics Brezsnyev elvtárs tett javaslatot Ismeretesek az Afganisztán körüli helyzet rendezésére vonatkozó szov­jet kezdeményezések, az a tá­mogatás, amelyet a Szovjet-' unió nyújt az indokínai or-’ szágoknak a helyzet rendező-’ se érdekében. Mindez bizo­nyltja, hogy a Szovjetunió kész megtárgyalni az egyes ' konfliktusgócokban kialakult helyzetet és megegyezésre jut­ni az összes érdekelt ország­gal. Joggal merül fel akkor a kérdés: miért halogatják a megegyezést az imperialista hatalmak és a pekingi hege­monisták? Erre csak egy a válasz: azért, mert a haloga­tástól befolyásuk kiterjeszté­sét remélik. Á szovjet vezetők termék szetesen jól tudják, hogy mi­lyen fontosak a Világhelyzet alakulása szempontjából a szocialista és fejlett tökésor- szágok kétoldalú kapcsolatai,’ ezen belül a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya.' E két nagy ország kapcsola­tainak javulása a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején nagymértékben hozzá­járult ahhoz, hogy az enyhü­lés folyamata kfbontakugfaa^ tott. Éppen ezért a Szovjet: unió állhatatosan törekszik ar­ra. hogy ne romoljanak to­vább az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatai, ellenkező­leg azok javítását kívánja. Ä Szovjetunió a többi fej-: lett tőkésországgal, a Német Szövetségi Köztársasággal; Franciaországgal, Angliával, Japánnal és más tőkésonzá- gokkal is kapcsolatai bővíté­sét tűzte ki célul. Am, ahogy mondani szokták, kettőn álla vásári Fejlődni fognak ezek a kapcsolatok, ha az adott tőkésországok vezetői Is ezt akarják és ellenkezőleg: szű­külni, ha hidegháborús irány­zatok nyernek teret a nem­zetközi politikában. Vulkáni pala Türkméniában X geológusok a Kamaj ne- tó az útépítéstől kezdve az vet adták a korábban termő- öntözési szakemberek által szett kincsekben rendkívül régen várt hidrobeton gyér- szegénynek ismert Türkmé- tásáig, számtalan területen, niában feltárt vulkáni erede- Türkmén kollégáik kérésére tű palalelőhelynek. a pala laboratóriumi vizsgá­Az újonnan felderített és- tataiba bekapcsolódtak az vány alkalmazási lehetősége orosz, az ukrán és üzbég ku- szinte korlátlan. HasZnosítha- tatók is. övezetekben; harcának erősö­dése a haladó mozgalmak el­len, a szocialista és más hala­dó országok befolyásén«*: vkiz- szasaori tusáért. — A szocialista ét a fejlett tőkésországok kétoldalú kap­csolatainak szűkítése; a gaz­dasági embargó, a megkü­lönböztető intézkedések szé­lesítése. — Hidegháborús jellegű po­litikai és propagandakampá­nyok kibontakoztatása a sző­lős kérdésben csak akkor le­hetséges, ha az Egyesült Ál­lamok kormánya beleegyezik abba, hogy’ • tárgyalásokba az eifiratott tetepítésű ameri­kai nukleáris eszközöket is * _ - ^9. ' a - - .——. Devööj«N roan wnemiyiiwji ..._ ,,1. tfljLaiiiíaiJitr ja ezeK lUesDeneac a Boramra hatálya alól, az Egyesült Ál­lamok fölénybe kerülhetne Európában. A Szovjetunió minden bi­zonnyal folytatja a lelassult vagy félbemaradt, a leszerelés Levél a fővárosból. M indig csend van Bag- lyasalján. Reggelen­ként, amikor munkába megy a fiatalabb] a, néptelen- né válik a lakótelep. Legfel­jebb az autóbusz csap féló­ránként zajt, de gyorsan to- vaszáguld. Ezt az idő hozta csendet nem szereti Iványi Ferenc, mert nincs • kivel be­széljen. A fiú munkában, esz­tendeje, hogy eltemette fele­ségét, aki több volt mint fe­leség. Harcostársa volt a moz­galomban. A régi cimborák­hoz sem szaladhat napjában. Meg is fogyatkoztak már, az élők pedig egyre szűkszavúb­bak. A torkába keményedéit a magány. Ténfergett a kony­hában. Talpa alatt csoszogott a köpadló. A háta is mintha meggörnyedt volna. Pedig mindig egyenes tartású, ke­mény ember volt, de baráz­dás lett az arca. Borotválat- lanul elmélyülnek rajta a ráncok. Magányában legjobb barátja a rádió. Jó hangosra felfflti, felélénkül tőle. Aztán prides elé rakja a hokedlit asztal gyanánt: elő a papíro­kat! Emlékei a múltba . for­dulnak és ír. Mindig ír, visz- szaéli a régi múltat. Ilyenkor, szokott megfordulni agyában: „Sokat megért ember vagyok én...” A sors élete útját talán akkor jelölte ki számára a vasúti sínek csörgő kövei kö­zött, amikor gyerekként a vaspályát tisztítani elszegődött a vasúthoz. Nem volt més választása, Az apját a bánya felemésztette, még harmadik elemista volt. A .vézna, erőt­len gyerek társaival görnyedt a sínek között, tépve a füvet fájó kézzel, fölötte árnyékként a felvigyázó. Égette testét a napfény, térde sajgott a kövön, a fizetség pedig alig néhány krajcár volt. Kitört belőle a harag. — Ez kevés... Elbocsátották. És indult az életbe. Ha kapott arculcsapá­sokat, visszacsapott. Ha meg­simogatták, visszasimoga­tott. Ezért egyre több bará­tot talált maga körül. Ami­kor legénysorba fordult, azon vette észre magát, ott van a munkásmozgalom fiataljai so­rában. Itt ismerkedett meg feleségével, Somoskői Margit­tal, aki minden keservéin ke­resztül elkísérte, ☆ Baglyasalján a Brenzre ki­lökték a meddővel teli csil­léket. Mikor kifordították be­lőle a követ, fényes szénda­rabok Is gurultak lefelé. Iványi Feri Is ott volt zsákjával, ke­zében kis kalapácsával és gyűtögette a szenet. Ezt tet­ték mindannyian, amikor nem volt más munka. A halda le­vegője sűrű és mélyszagú, de meleg és elviselhető. Iványi arra lett figyelmes, hogy a Brenz alól Kakuk József ka­paszkodik a haldára. A fiata­labbak feltekintettek rá. Ke­mény nézésű ember volt és határozott. Iványi Ferenc any- nyit sejtett róla, hogy Kakuk- nak köze van a kommunis­tákhoz. Akkor, hogy kommu­nista valaki, nekik remény volt a reménytelenségben. Az pedig elégtétel lett a számuk­ra, hogy ijedelmet váltott ki a jómódúak között. Megboly­gatta akár a hangyabolyt a hatalmat, még a félelmes csendorséget is. Es most a halda kéklő leheletében ott állt Kakuk József, akit a szénguberálók körülfogtak és intett neki is. Iványi nem tudott mit kiolvasni Kakuk szeméből, amikor eléje állt. A hangját figyelte, az is kö­zömbös maradt. — Van-e szén? Iványi 'felrántotta a vállát, mert mit is mondjon ő erre. Mindegy, van vagy nincs, a haldán megmaradt a remény. Annyit tudott, hogy amikor a bányából krétával rajzolt ke­reszttel az oldalán felszínre küldenek csillét, abban benne a szén a haldásoknak. Kakuk olvashatott a szeméből, mert alig leheletnyi mosoly csú­szott a szája szögletébe. Az­tán Iványira nézett. — Ha volna időd, eljöhet­nél a Vercsésbe holnap. Al­konyaikor... Megfordult és indult, hol a kövek tetején ugrálva, hol át­lépve azokat. Iványi meg né­zett utána. Melege lett, hi­szen Kakuk kevés embert szokott magához szólítani. Hosszú volt az éjszaka Ivá- nyinak. Amikor másnap a Csikós fölött hanyatlani kez­dett a napfény, elindult a Vercsés felé. Lassan ment. Pedig sietni szeretett volna, hajtotta a kíváncsiság, hogy mit akarhat tőle Kakuk Jó­zsef. Az erdőt már az alkony kereste, de azért jól látta az embereket. Egyik az erdőszé­len HoVart volt, amott bel­jebb Furák, aztán Kátai. Ahogyan haladt Iványi befe­lé az erdőben, azok Is úgy utána. Volt az erdőben egy terebélyes gyertyán, ott állott Kakuk. Köréje értek a töbhi- etk Is. Nézték Iványit mozdu­latlan arccal. Kakuk szólt, — Ismerjük egymást. Igaz? — és mielőtt még Iványi vá­laszolhatott volna, folytatta: — Keresd meg Epdch Alber­tet. ö mindenben eligazít. Bízzál benne... Egyenként mentek a talál­kozóról. Iványi Ferenc gondo­latai viharzottak. No, Iványi most dönthetsz! Tudta ő már, hogy ezzel véglegesen a kom­munista sejthez tartozik és irányítója Epich Albert. A következő héten már Kisgé- czi János társaságában, ka­bátjuk bélésében teli föpirat- tal indultak Szécsényfelfalu felé. Epich parancsa volt, hogy a falu felett a Kőhe­gyen várjanak, oda mennek az emberek. Bányászok lak­tak a faluban, azok szer­vezése volt a feladatuk. Si­keresen elvégezték a munkát. Majd vitték az éjszaka leple alatt a vörössegélyt. Aztán következett a szánasl bánya. Röplapokat kellett szórni lent a munkahelyen. Iványi Fe­renc akkor már Itt dolgozott. Téleszórták a vájatokat Hal­lotta az emberektől: „Ke­mény gyerekek lehetnek...” Ezt az aknásztól: „Disznó kommunisták..." Majd jöttek a rombolások. Ártani a bá­nya urainak, ott ahol lehet. Hadd tudják: élnek a kom­munisták! Egy napon aztán Iványit anélkül, hogy lebu­kott volna, elbocsátották Szénásról. Kint Vízválasztón kapott munkát egy magányos kőművestől, kuglizót épített. És ott érkezett hozzá a hír, hogy meneküljön, mert kere­sik: „Hová menjek?” — for­dult meg az agyában. Haza­ment Baglyasaljára. Ott várt. Bablevest ebédelt szokásához híven meglovagolva a küszö­böt. Jólesett a napfény és a meleg leves. Még a felénél sem tartott, amikor a két csendőr árnyéka rávetődött. Kirúgták a kezéből az ételt és vitték be a laktanyába. Már ott voltak á többiek is. Kakuk, Epich, Furák és is­meretlenek a környékből, zsúfolva a szobába. Ggak a szemük beszélt: „Egy szót sem...” Vitték őket egyenként. Vé­resre vert fejjel jöttek visz- sza. Iványi Fernere került a sor. Nyakába dobták a szí­jat, lába hajlójába a seprő- nyelet és meghúzták a köte­léket. Máris gúzsbakötve fet- rengett és akkor hatalmas ütés érte a fejét. Vastag kő- lapnyi tenyérnek érezte ami az arcát érte a füléig érve. Zúgott a feje, felfordult a gyomra, a bab keserűen fel­buggyant a szájában. Levegő után kapkodott. Először a ré­mület lett úrrá rajta. Aztán a harag keményítette meg, majd kijózanodott. Eszébe ju­tott a társai tekintete, ami­kor Szabd a csendőr réordí^ tott, hogy beszéljen. Néma maradt. Ütötték, de nem szólt. Végűi már ha akarta volna, akkor sem jött volna hang a torkából. Szétfolyva látta, hogy belép a kínzóba a szécsényfelfalusi ember egyike. Mintha a föld mé­lyéből hallotta volna hangját; — Nincs értelme tagadni.1 Lebuktunk... — Nem ismerem magát — hörögte vissza. Nem szólt egyikük sem a vádlottak közül. Hangtalan, vasra fűzve, a lánc csörgése jelezve, merre haladnak, men­tek az éjféli vonathoz a főváro­si börtön felé. Az utcára néző sötét kapuk mögött mintha árnyak lebbentek volna. És akkor virradóra a névtelenek teleszórták röpirattal Kistere- nyétől Zagyváig az egész vi­déket. • Azok között volt Ivá­nyi Ferencné, született So­moskői Margit is. A mozga­lom élt tovább. ☆ A rádió elhallgatott a konyhában. A szignál jelezte, hogy be van kapcsolva. Kint az ajtón va­laki mocorgott. A postás volt. Hangos köszönéssel jelezte ér­kezését. Ajánlott levelet adott át Iványi Ferencnek. Pest­ről érkezett, az Elnöki Ta­nácstól. Az Országházba ünnepségre szólították Iványi Ferencet. Forgatta a levelet. Többször Is elolvasta. Aztán felesége fényképe elé állott. Hosszan nézte, szája megbi­csaklott és egy könnycsepp utat keresett magának a ba­rázdás arcán. Bobál Gyula NÓGRÁD — 1981. november 7., szombat 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents