Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)
1981-11-04 / 259. szám
Zeneoktatás Salgótarjánban A salgótarjáni zeneiskola az általános zenei alapműveltséget szolgálja. A tanulók létszáma évről évre emelkedik. E tanévben 760 tanuló huszonhárom tanszakon ismerkedik a klasszikus hangszerekkel. Az innen kikerülő fiatalok 1—2 százaléka hivatásának választja a zenét. Folyik orgonaoktatás is, mely szinte egyedülálló az országban. Virág László igazgató hangszeres előkészítőt tart Hajós Péter számára Köpi Gyula tanítványa Túrom Attila, a feladott leckét mutatja be (Gyurkó Péter képriportja) A nátha és a C-vifamin Angol és amerikai munka- csoportok kísérleteket végeztek annak tisztázására, hogy a C-vitamin valóban csökkenti-e a megfázások gyakoriságát, illetve meggyógyítja-e a már kifejlődött náthát. A nátha C- vitaminnal történő gyógyításának gondolata a Nobel-dí- jas Linus Paulingtól származik. Mégsem terjedt el a gyógyító gyakorlatban, mivel a tudós mértéktelenül nagy adagot: napi 20 grammot ajánlott. A kutatók igen sok betegen külön vizsgálták a megelőzést, és külön a már meglevő betegség gyógyítását. Eredményeik a megelőzés tekintetében biztatóak: a C-vitamin kifejt bizonyos védőhatást. Bár ennek pontos mértékét még nem sikerült meghatározni — ehhez újabb ki-, sérletekre lesz szükség —, ügy látszik, hogy a legkedvezőbb adag napi 1 gramm alatt van. A gyógyítás tekintetében sokkal rosszabb eredményt kaptak. A fent említettnél jóval nagyobb mennyiségekkel is csak bizonytalan hatást értek el. 4 NÓGRÁD — 1981. november 4., szerda ÉrsekvadVerten* hallottuk Közművelődés a SZIM-ben A teázás a Szelek Hegyén kezdődik Kétszáz dolgozó, 47 tanuló munkahelye Érsekvadkerten a SZIM-gyáregység. A kis üzemben 1978 óta élénkült meg a művelődést segítő tevékenység. A művelődési bizottság elnöke a főkönyvelő, Herczeg István. Hogy nem tekinti kényszerű „hivatali kötelezettségnek” a kulturális igények ébresztését, kielégítését, az is mutatja, hogy a marxista egyetemen a szocialista kultúra speciális tanfolyamra iratkozott be. — A bizottság hét tagból áll. Igyekszünk összehangolni a tevékenységünket. Ez kezdődik az éves terv elkészítésével, a beszámolókkal, bizottsági megbeszélésekkel folytatódik. A környező művelődési házakkal és a balassagyarmati járási TIT-szerve- zettel jó kapcsolatunk van, együttműködési szerződést kötöttünk. Különösen sokat nyújt a rétsági Asztalos János Művelődési Központ, színes, változatos programjai vannak, rendszeresen kapjuk a műsorfüzetet, meghívókat. Itt helyben is fellendülőben van a kulturális élet, a művelődési házzal és iskolával együtt szervezzük az ünnepélyeket. — Mely kulturális programok a legkedveltebbek? — Talán az országjáró kirándulások, a színházlátogatások. Érdeklik az embereket az ismeretterjesztő előadások is. A TIT-tel kötött szerződés alapján hét előadásból álló sorozatot indítottunk — ebben szerepel a stressz, Madame Curie, a művészet, az ehető és mérges gombák, az utazás, az egészséges életmód. — Sok iskolával tartanak kapcsolatot. Milyen céljuk van ezzel? — Az együttműködés lényege: segíteni szeretnénk a pályaválasztást, a reális döntést, bemutatni üzemünket, a szakmánkat. Lakatos-, marós-, gyalusképzésben szerezhetnek itt gyakorlatot a fiatalok. A kapcsolattartás másik oldala: az iskolai kórus, zenekar megszépíti az ünnepi műsorokat, a gyerekek verset is mondanak. Ha kérjük. Nem csinálunk mi nagy dolgokat a köz- művelődésben — természetesen a termelés az elsődleges —, de a közösség formálását, a jó munkahelyi légkör kialakulását ezzel is szeretnénk segíteni. A évfordulók jegyében pergő hétköznapok ritka eseményét jelentette a rétsági Asztalos János Művelődési Központban a minap megtartott hangverseny. Bartók és Kodály művészete hazánkban igazán nincs ráutalva a centenáriumok görögtűzhöz hasonlatos rendezvénykampá- nyára't- Alkotásaik a felnövekvő nemzedék számára egyre természetesebb hangzásvilágot jelentenek. A nevükkel jelzett kultúrtörténeti - forradalom pedig az általános műveltség szerves alkotóelemévé vált. Mégis újra és újra tapasztalhatjuk, milyen fontos a remekművekkel való személyes találkozás. Különösen így van ez, ha egy olyan nagyszerű előadógárda tolmácsolásában hallhatjuk ezeket, mint az ELÍE énekkara, Fábián Márta és Szakály Ágnes cimbalomművészek közreműködésével. Márpedig Rétságon e kivételes találkozás megvalósult, a főként fiatalokból álló közönség hálás befogadó közegében. Az átgondolt műsorfelépítés döntően hozzájárult az est sikeréhez. Mintegy a nagy „ikerpár” kórusművészetének zenetörténeti előzményére utaltak a műsor első részében megszólaló Palestrina- és Byrd-motetták. Az együttes híréhez, nevéhez méltó színvonalon szólaltatta meg ezeket a műveket. A szólamok hajlékony egymás- bafonódása a polifon zenei építkezés maradéktalan megvalósulását segítette. A dinamikai árnyalatok változatosProkopjevszkben a Szelek Hegye felé tart gépkocsink. A régi városrész fölé magasodó fennsíkon valóban szabadon nyargalászik a szél: a távoli építkezés földmunkáiról hatalmas porfelhőket kavar. Nemcsak sokat építkeznek a szelek e tágas birodalmában, hanem iparkodnak változatossá is tenni az új lakótelep képét. Utunk során eddig nem látott építészeti megoldásokkal, díszítésekkel találkozunk itt, szívesen időzik a tekintet rajtuk. A lakótelep tőszomszédságában nyolc éve dolgozik a kerámiagyár. A helybeli lányok, asszonyok foglalkoztatására építették, s kezdetben komoly nehézségeket kellett a gyárban leküzdeniük: nemcsak a kerámiakészítés volt ismeretlen ezen a vidéken, hanem a háztartástól elköszönő nőknek sem volt könnyű az üzemi rendbe beilleszkedni. Mindezen ma már túl vannak. Évente 36 millió darab kerámiatárgy hagyja el a pro- kopjevszki gyárat. Lehetőségeik határát ezzel még mindig nem érték el, hiszen több mint másfélszerte ennyire képesek. Nem véletlenül áll a jelszó az üzemi faliújságon: Adj 4 milliót havonta! Lidia Koskina kolléganőnk, a gyár üzemi lapjának szerkesztője kalauzol az üzemekben. A csarnokokban mindenütt a díszítő női kezek nyomát látni: dekoráció a falon, cseréptálkákban zöldellő növények. Még a csiszolószalag fölé is virág fut, pedig azt gondolná az ember, az itt dolgozó kilenc asszony nem ér rá gyönyörködni benne. Műszakonként négyezer teáscsészét adnak tovább á szalagról — simára csiszolva, fülét ráragasztva. Boszorkányos gyorsasággal táncol ujjaik közt a formás csésze, s máris újra a sága, valamint a technikai tökéletesség párosult a zeneművek gondolatiságának intenzív művészi átélésével. Szokclai Sándor hasonló fogantatásé kompozíciója először darabokra törte az emelkedetten tiszta hangzásvilágot, hogy aztán egy merőben új stílusnyelv méltó szintézisét valósítsa meg. Ugyanezt tapasztalhattuk Kodály Zoltán Sik Sándor Te Deumára komponált vegyes kari művében. Ä nem mindennapi fel- készültséget kívánó alkotás a kórustechnikai mindentudásnál talán még jobban próbára tette 'előadóit gondolati összetettségével, zenei gazdagságával. A Te Deum meggyőző előadásának kivételes élménye bizonysága volt a két művész szerencsés találkozásának. Az est érdekességéhez tartozik, hogy a kórus számára bemutatót jelentett ez a Te Deum, hiszen először énekelték hangversenyen. Az Esti dal bensőséges, és a Mátrai képek virtuóz megszólaltatása szintén lélegzetvisszafojtott odafigyelésre késztette a hallgatóságot. Az est befejező részében fölcsendülő két Bartók-mű során ugyanez a hatás érvényesült. A négy magyar népdal ciklusából kettőt hallhattunk. A Börtönben és az Eladó lány előadása a drámai mélység, a felszabadult életkedv egymást kiegészítő világának tökéletes zenei pompáját idézte a jó akusztikájú teremben. E szintén zenei csemegének számitófelszalagra kerül, indul tovább a mázas fürdő felé. Az ügyesség persze nem magától jön, sokat kellett azt gyakorolni. Az asszonyok betanulási idejét Szvetlána Bondareva Ionovna osztja be, őa tanulmányi osztályon dolgozik. Most a könyvtárban találjuk, esztétikai, művészeti könyveket kölcsönöz, szüksége van rájuk a tanfolyamok szervezéséhez. — Az első itt töltött esztendőben szakmai képzésben vesz részt mindenki — mondja Szvetlána. — Idén például 500- an tanulnak: ki formakészítőnek, ki minőségellenőrnek, vagy szállítónak. Az oktatás kötelező, hiszen itt sajátítják el az új dolgozók az alapvető fogásokat, ismereteket. A prokopjevszki kerámiagyár 48-féle csészét, kannát, tányért készít. Itt gyártják a kerámia Misa mackót is, a moszkvai olimpia kedvelt figuráját. A vigyori mackó sikere magát a gyárat is meglepte: úgy vélték, csak az olimpiai játékok ideje alatt ad munkát nekik Misa, de azóta is remek piaca van. A hatalmas gyár leggazdagabb helyisége az a terem, ahol valamennyi terméküket bemutatják a látogatónak. A mintateremben együtt van minden szépség, kecses forma, ötletes minta, ami a fiatal gyár tehetségét dicséri. Vologykin Leonyid főtervező is szívesen legelteti rajtuk szemét. pedig igencsak ismeri valamennyit. A mosolygós, szikár fiatalembert faggatjuk: — Milyen szempontokat vesz figyelembe, amikor az új termék első rajzait papírra veti? — Nagyon sokat, csak győzzek eligazodni közöttük — tréfál a művészeti vezető. — A teás-készleteknél mindenekelőtt azt, hogy formájuk ledolgozások magas szintű előadása tökéletesen feledtetni tudta a Bartók által megkövetelt „szakmai” erőfeszítéseket. így az alkotói szándék művészi hitelű felmutatásával formálta teljessé az emlékestet a kiváló együttes. Külön említést érdemel az együttes tagjainak rendkívüli felkészültsége mellett a minden pillanatban érezhető őszinte lelkesedés. Mindezen alkotóelemek sikeres együtthatásának letéteményese Baross Gábor. Az ő egyénisége, energikus kamagyi irányítása jelenti az együttes kibontakozásának művészi garanciáját. Széles körű és biztos stílusismerete, a megszólaltatott művekkel megvalósuló teljes azonosulása kellő kapcsolatot teremt közte és az együttes között. Az est közreműködői a cimbalom játéktechnikájának virtuozitásából adtak ízelítőt a Scarlatti-szomáták előadásával. A Bartók-szonatina feldolgozása pedig az újszerű hangzás gazdag zenei lehetőségeiről győzte meg a közönséget. Az idő hamar eltelt. A remekművek magas szinten megszólaló sorozatát szívesen hallgattuk volna még tovább, amit igazolt az előadókat lelkesen ünneplő közönség is Szerencsére mi is üdvözölni tudjuk azt a lehetőséget, miszerint még többször lesz alkalmunk találkozni az ELTE művészegyüttesével megyénkben. Németh János István gyen tipikusan orosz. Erre t9^ rekedtem a Kuzbassz készletnél, melynek dísze az öblös forma, ezért maradt sima, testetlen a felülete, A festett mintákat a művészeti vezető felesége, Vology- kina Natalia tervezi. — Minden lehetséges kiállításon ott vagyunk — veszi át a szót férjétől a pergőbeszé- dű, energikus fiatalasszony. — Méghozzá nem is csak egyfajta készlettel! Minél nagyobb választékkal indulunk, az ragadja meg .az érdeklődők figyelmét. A művészeti tervezőknek persze nem önmagában a szépet kell nyújtaniuk, hanem össze kell hangolni álmaikat a piaci igényekkel és a gyártás feltételeivel is. Azaz meg kell alkudni olykor, s ez bizony egyáltalán nem öröm. A főtervező mosolygós arcáról is lehervad a jókedv, amikor erre fordul a szó: — Hát igen, magam is csináltam már olyan munkát, amire nem vagyok büszke. Például ez itt, meg ez, meg az is amott — mutat rá sebesen háromfajta készletre, amik egyébként nem látszanak kevésbé szépnek, mint a többi. — Nagy rájuk a kereslet, köny- nyű a gyártásuk — muszáj volt... Szerencsére nem ez a jellemző. Az már inkább, hogy a kísérleti üzemben, a művészeti tervezők kuckójában addig próbálkoznak a forma, a dísz és a kereskedelmi igénvek harmóniájának megteremtésével, míg az mindenki megelégedésére sikerül is. S ezt nemcsak Kemerovo megve vevői írják alá, hanem Kirovban,’ Kazanyban, Ulianovszkban,' Orenburgban is mindazok, akik prokopjevszki készletet vásárolnak. Szendi Márta HUMOR A korzikai megkérdezi a barátjától: — Mi van Luigival? Régóta nem láttam. — Dolgozik. — Dolgozik? Mi baja, már végképp nincs mit csinálnia? ☆ — Mivel magyarázza a biztosítótársaságának a sikerét, Mr. Roberts? — Azzal, hogy mi mindenféle szerencsétlen véletlennel szemben hajlandóak vagyunk biztosítani ügyfeleinket — még azzal szemben is, ha más biztosítótársaságok becsapják őket! — hangzik a válasz. ☆ — Én a detektívregényeket a végüknél kezdve visszafelé olvasom, és így már a rendőrségnél hamarább megtudom, hogy ki követte el a bűncselekményt — árulja el egy szenvedélyes olvasó. ☆ Egy koldus becsönget az ajtón. A háziasszony kinyitja, és nem hajlandó alamizsnát adni. A koldus azonban nem enged, és a háziasszony végül azzal fenyegetőzik, hogy kihívja a férjét. — Felesleges, asszonyom — mondja nyugodtan a koldus, — hiszen nincs itthon. —■ Honnan tudja? — Az olyan asszonyoknak; akik úgy néznek ki, mint ön, a férjük csak ebédelni jár haza — és akkor is minél ritkábban! . Bartók—Kodály emlékhangverseny Rétságon
