Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)

1981-11-04 / 259. szám

Zeneoktatás Salgótarjánban A salgótarjáni zeneiskola az általános zenei alapműveltséget szolgálja. A tanulók létszáma évről évre emelkedik. E tan­évben 760 tanuló huszonhárom tanszakon ismerkedik a klasszikus hangszerekkel. Az innen kikerülő fiatalok 1—2 százaléka hivatásának választja a zenét. Folyik orgonaokta­tás is, mely szinte egyedülálló az országban. Virág László igazgató hangszeres előkészítőt tart Hajós Pé­ter számára Köpi Gyula tanítványa Túrom Attila, a feladott leckét mutatja be (Gyurkó Péter képriportja) A nátha és a C-vifamin Angol és amerikai munka- csoportok kísérleteket végez­tek annak tisztázására, hogy a C-vitamin valóban csökkenti-e a megfázások gyakoriságát, illetve meggyógyítja-e a már kifejlődött náthát. A nátha C- vitaminnal történő gyógyítá­sának gondolata a Nobel-dí- jas Linus Paulingtól szárma­zik. Mégsem terjedt el a gyó­gyító gyakorlatban, mivel a tudós mértéktelenül nagy ada­got: napi 20 grammot ajánlott. A kutatók igen sok bete­gen külön vizsgálták a meg­előzést, és külön a már meg­levő betegség gyógyítását. Eredményeik a megelőzés te­kintetében biztatóak: a C-vita­min kifejt bizonyos védőha­tást. Bár ennek pontos mér­tékét még nem sikerült meg­határozni — ehhez újabb ki-, sérletekre lesz szükség —, ügy látszik, hogy a legkedvezőbb adag napi 1 gramm alatt van. A gyógyítás tekintetében sokkal rosszabb eredményt kaptak. A fent említettnél jó­val nagyobb mennyiségekkel is csak bizonytalan hatást értek el. 4 NÓGRÁD — 1981. november 4., szerda ÉrsekvadVerten* hallottuk Közművelődés a SZIM-ben A teázás a Szelek Hegyén kezdődik Kétszáz dolgozó, 47 tanuló munkahelye Érsekvadkerten a SZIM-gyáregység. A kis üzemben 1978 óta élénkült meg a művelődést segítő te­vékenység. A művelődési bi­zottság elnöke a főkönyvelő, Herczeg István. Hogy nem te­kinti kényszerű „hivatali kö­telezettségnek” a kulturális igények ébresztését, kielégí­tését, az is mutatja, hogy a marxista egyetemen a szo­cialista kultúra speciális tan­folyamra iratkozott be. — A bizottság hét tagból áll. Igyekszünk összehangol­ni a tevékenységünket. Ez kezdődik az éves terv elkészí­tésével, a beszámolókkal, bi­zottsági megbeszélésekkel folytatódik. A környező mű­velődési házakkal és a balas­sagyarmati járási TIT-szerve- zettel jó kapcsolatunk van, együttműködési szerződést kötöttünk. Különösen sokat nyújt a rétsági Asztalos Já­nos Művelődési Központ, szí­nes, változatos programjai vannak, rendszeresen kapjuk a műsorfüzetet, meghívókat. Itt helyben is fellendülőben van a kulturális élet, a mű­velődési házzal és iskolával együtt szervezzük az ünne­pélyeket. — Mely kulturális progra­mok a legkedveltebbek? — Talán az országjáró ki­rándulások, a színházlátogatá­sok. Érdeklik az embereket az ismeretterjesztő előadások is. A TIT-tel kötött szerződés alapján hét előadásból álló sorozatot indítottunk — eb­ben szerepel a stressz, Madame Curie, a művészet, az ehető és mérges gombák, az utazás, az egészséges életmód. — Sok iskolával tartanak kapcsolatot. Milyen céljuk van ezzel? — Az együttműködés lénye­ge: segíteni szeretnénk a pá­lyaválasztást, a reális döntést, bemutatni üzemünket, a szak­mánkat. Lakatos-, marós-, gya­lusképzésben szerezhetnek itt gyakorlatot a fiatalok. A kapcsolattartás másik oldala: az iskolai kórus, zenekar meg­szépíti az ünnepi műsorokat, a gyerekek verset is monda­nak. Ha kérjük. Nem csiná­lunk mi nagy dolgokat a köz- művelődésben — természete­sen a termelés az elsődleges —, de a közösség formálását, a jó munkahelyi légkör kiala­kulását ezzel is szeretnénk se­gíteni. A évfordulók jegyében per­gő hétköznapok ritka esemé­nyét jelentette a rétsági Asz­talos János Művelődési Köz­pontban a minap megtartott hangverseny. Bartók és Ko­dály művészete hazánkban igazán nincs ráutalva a cen­tenáriumok görögtűzhöz ha­sonlatos rendezvénykampá- nyára't- Alkotásaik a felnö­vekvő nemzedék számára egy­re természetesebb hangzásvi­lágot jelentenek. A nevükkel jelzett kultúrtörténeti - forra­dalom pedig az általános mű­veltség szerves alkotóelemé­vé vált. Mégis újra és újra tapasztalhatjuk, milyen fon­tos a remekművekkel való személyes találkozás. Különö­sen így van ez, ha egy olyan nagyszerű előadógárda tolmá­csolásában hallhatjuk ezeket, mint az ELÍE énekkara, Fá­bián Márta és Szakály Ágnes cimbalomművészek közremű­ködésével. Márpedig Rétságon e kivételes találkozás megva­lósult, a főként fiatalokból álló közönség hálás befogadó közegében. Az átgondolt mű­sorfelépítés döntően hozzájá­rult az est sikeréhez. Mintegy a nagy „ikerpár” kórusművé­szetének zenetörténeti előz­ményére utaltak a műsor első részében megszólaló Palest­rina- és Byrd-motetták. Az együttes híréhez, nevéhez méltó színvonalon szólaltatta meg ezeket a műveket. A szólamok hajlékony egymás- bafonódása a polifon zenei építkezés maradéktalan meg­valósulását segítette. A dina­mikai árnyalatok változatos­Prokopjevszkben a Szelek Hegye felé tart gépkocsink. A régi városrész fölé magasodó fennsíkon valóban szabadon nyargalászik a szél: a távo­li építkezés földmunkáiról ha­talmas porfelhőket kavar. Nemcsak sokat építkeznek a szelek e tágas birodalmában, hanem iparkodnak változa­tossá is tenni az új lakótelep képét. Utunk során eddig nem látott építészeti megoldások­kal, díszítésekkel találkozunk itt, szívesen időzik a tekintet rajtuk. A lakótelep tőszomszédságá­ban nyolc éve dolgozik a ke­rámiagyár. A helybeli lányok, asszonyok foglalkoztatására építették, s kezdetben komoly nehézségeket kellett a gyárban leküzdeniük: nemcsak a kerá­miakészítés volt ismeretlen ezen a vidéken, hanem a ház­tartástól elköszönő nőknek sem volt könnyű az üzemi rendbe beilleszkedni. Mindezen ma már túl van­nak. Évente 36 millió darab kerámiatárgy hagyja el a pro- kopjevszki gyárat. Lehetősé­geik határát ezzel még min­dig nem érték el, hiszen több mint másfélszerte ennyire ké­pesek. Nem véletlenül áll a jelszó az üzemi faliújságon: Adj 4 milliót havonta! Lidia Koskina kolléganőnk, a gyár üzemi lapjának szer­kesztője kalauzol az üzemek­ben. A csarnokokban minde­nütt a díszítő női kezek nyo­mát látni: dekoráció a falon, cseréptálkákban zöldellő nö­vények. Még a csiszolószalag fölé is virág fut, pedig azt gon­dolná az ember, az itt dolgo­zó kilenc asszony nem ér rá gyönyörködni benne. Műsza­konként négyezer teáscsészét adnak tovább á szalagról — simára csiszolva, fülét rára­gasztva. Boszorkányos gyor­sasággal táncol ujjaik közt a formás csésze, s máris újra a sága, valamint a technikai tö­kéletesség párosult a zene­művek gondolatiságának in­tenzív művészi átélésével. Szokclai Sándor hasonló fo­gantatásé kompozíciója elő­ször darabokra törte az emel­kedetten tiszta hangzásvilá­got, hogy aztán egy merőben új stílusnyelv méltó szintézi­sét valósítsa meg. Ugyanezt tapasztalhattuk Kodály Zol­tán Sik Sándor Te Deumára komponált vegyes kari művé­ben. Ä nem mindennapi fel- készültséget kívánó alkotás a kórustechnikai mindentudás­nál talán még jobban próbá­ra tette 'előadóit gondolati összetettségével, zenei gaz­dagságával. A Te Deum meg­győző előadásának kivételes élménye bizonysága volt a két művész szerencsés talál­kozásának. Az est érdekessé­géhez tartozik, hogy a kórus számára bemutatót jelentett ez a Te Deum, hiszen először énekelték hangversenyen. Az Esti dal bensőséges, és a Mát­rai képek virtuóz megszólal­tatása szintén lélegzetvissza­fojtott odafigyelésre késztette a hallgatóságot. Az est befe­jező részében fölcsendülő két Bartók-mű során ugyanez a hatás érvényesült. A négy ma­gyar népdal ciklusából kettőt hallhattunk. A Börtönben és az Eladó lány előadása a drá­mai mélység, a felszabadult életkedv egymást kiegészítő világának tökéletes zenei pompáját idézte a jó akusz­tikájú teremben. E szintén zenei csemegének számitófel­szalagra kerül, indul tovább a mázas fürdő felé. Az ügyesség persze nem magától jön, sokat kellett azt gyakorolni. Az asszonyok be­tanulási idejét Szvetlána Bon­dareva Ionovna osztja be, őa tanulmányi osztályon dolgo­zik. Most a könyvtárban ta­láljuk, esztétikai, művészeti könyveket kölcsönöz, szüksé­ge van rájuk a tanfolyamok szervezéséhez. — Az első itt töltött eszten­dőben szakmai képzésben vesz részt mindenki — mondja Szvetlána. — Idén például 500- an tanulnak: ki formakészítő­nek, ki minőségellenőrnek, vagy szállítónak. Az oktatás kötelező, hiszen itt sajátítják el az új dolgozók az alapvető fogásokat, ismereteket. A prokopjevszki kerámia­gyár 48-féle csészét, kannát, tányért készít. Itt gyártják a kerámia Misa mackót is, a moszkvai olimpia kedvelt fi­guráját. A vigyori mackó si­kere magát a gyárat is meg­lepte: úgy vélték, csak az olimpiai játékok ideje alatt ad munkát nekik Misa, de azóta is remek piaca van. A hatalmas gyár leggazda­gabb helyisége az a terem, ahol valamennyi terméküket bemutatják a látogatónak. A mintateremben együtt van minden szépség, kecses for­ma, ötletes minta, ami a fia­tal gyár tehetségét dicséri. Vologykin Leonyid főtervező is szívesen legelteti rajtuk sze­mét. pedig igencsak ismeri va­lamennyit. A mosolygós, szi­kár fiatalembert faggatjuk: — Milyen szempontokat vesz figyelembe, amikor az új termék első rajzait papírra veti? — Nagyon sokat, csak győz­zek eligazodni közöttük — tréfál a művészeti vezető. — A teás-készleteknél mindenek­előtt azt, hogy formájuk le­dolgozások magas szintű elő­adása tökéletesen feledtetni tudta a Bartók által megkö­vetelt „szakmai” erőfeszítése­ket. így az alkotói szándék művészi hitelű felmutatásá­val formálta teljessé az em­lékestet a kiváló együttes. Külön említést érdemel az együttes tagjainak rendkívüli felkészültsége mellett a min­den pillanatban érezhető őszinte lelkesedés. Mindezen alkotóelemek sikeres együtt­hatásának letéteményese Ba­ross Gábor. Az ő egyénisége, energikus kamagyi irányítása jelenti az együttes kibonta­kozásának művészi garanciá­ját. Széles körű és biztos stí­lusismerete, a megszólaltatott művekkel megvalósuló tel­jes azonosulása kellő kapcso­latot teremt közte és az együttes között. Az est közreműködői a cimbalom játéktechnikájának virtuozitásából adtak ízelítőt a Scarlatti-szomáták előadásá­val. A Bartók-szonatina fel­dolgozása pedig az újszerű hangzás gazdag zenei lehető­ségeiről győzte meg a közön­séget. Az idő hamar eltelt. A re­mekművek magas szinten megszólaló sorozatát szívesen hallgattuk volna még tovább, amit igazolt az előadókat lel­kesen ünneplő közönség is Szerencsére mi is üdvözölni tudjuk azt a lehetőséget, mi­szerint még többször lesz al­kalmunk találkozni az ELTE művészegyüttesével megyénk­ben. Németh János István gyen tipikusan orosz. Erre t9^ rekedtem a Kuzbassz készlet­nél, melynek dísze az öblös forma, ezért maradt sima, tes­tetlen a felülete, A festett mintákat a művé­szeti vezető felesége, Vology- kina Natalia tervezi. — Minden lehetséges kiál­lításon ott vagyunk — veszi át a szót férjétől a pergőbeszé- dű, energikus fiatalasszony. — Méghozzá nem is csak egyfaj­ta készlettel! Minél nagyobb választékkal indulunk, az ra­gadja meg .az érdeklődők fi­gyelmét. A művészeti tervezőknek persze nem önmagában a szé­pet kell nyújtaniuk, hanem össze kell hangolni álmaikat a piaci igényekkel és a gyártás feltételeivel is. Azaz meg kell alkudni olykor, s ez bizony egyáltalán nem öröm. A fő­tervező mosolygós arcáról is lehervad a jókedv, amikor er­re fordul a szó: — Hát igen, magam is csi­náltam már olyan munkát, amire nem vagyok büszke. Például ez itt, meg ez, meg az is amott — mutat rá sebesen háromfajta készletre, amik egyébként nem látszanak ke­vésbé szépnek, mint a többi. — Nagy rájuk a kereslet, köny- nyű a gyártásuk — muszáj volt... Szerencsére nem ez a jellem­ző. Az már inkább, hogy a kísérleti üzemben, a művészeti tervezők kuckójában addig próbálkoznak a forma, a dísz és a kereskedelmi igénvek harmóniájának megteremtésé­vel, míg az mindenki megelé­gedésére sikerül is. S ezt nem­csak Kemerovo megve vevői írják alá, hanem Kirovban,’ Kazanyban, Ulianovszkban,' Orenburgban is mindazok, akik prokopjevszki készletet vásá­rolnak. Szendi Márta HUMOR A korzikai megkérdezi a barátjától: — Mi van Luigival? Régóta nem láttam. — Dolgozik. — Dolgozik? Mi baja, már végképp nincs mit csinálnia? ☆ — Mivel magyarázza a biz­tosítótársaságának a sikerét, Mr. Roberts? — Azzal, hogy mi minden­féle szerencsétlen véletlennel szemben hajlandóak vagyunk biztosítani ügyfeleinket — még azzal szemben is, ha más biztosítótársaságok be­csapják őket! — hangzik a válasz. ☆ — Én a detektívregényeket a végüknél kezdve visszafelé olvasom, és így már a rend­őrségnél hamarább megtu­dom, hogy ki követte el a bűncselekményt — árulja el egy szenvedélyes olvasó. ☆ Egy koldus becsönget az ajtón. A háziasszony kinyitja, és nem hajlandó alamizsnát adni. A koldus azonban nem enged, és a háziasszony vé­gül azzal fenyegetőzik, hogy kihívja a férjét. — Felesleges, asszonyom — mondja nyugodtan a koldus, — hiszen nincs itthon. —■ Honnan tudja? — Az olyan asszonyoknak; akik úgy néznek ki, mint ön, a férjük csak ebédelni jár haza — és akkor is minél ritkábban! . Bartók—Kodály emlékhangverseny Rétságon

Next

/
Thumbnails
Contents