Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)

1981-11-28 / 279. szám

Hátrányos helyzetben ünnepi képes P"^Bwgmon: &etem ™ Tengernyi türelem — apró sikerek Baglyasalján ,r „egy Újszülöttnek minden vicc új — mondja a szakállas viccek ol­vasására ösztönző mottó. Bár korántsem viccről van szó és az érintettek sem „újszülöt­tek”, úgy érzem, tudat alatt gondoltaik erre a mottóra a baglyasaljai általános iskolá­ban. Mert bármennyire szakál­las téma a hátrányos helyze­tű és veszélyeztetett gyere­kekkel való törődés, nem volt felesleges mintegy tíz év után újra visszatérni e fogal­mak értelmezésére, a tenni­valók felmérésére Hiszen az eltelt évek alatt 3—4 ember kivételével kicserélődött a tantestület, jöttek a fiata­lok. Sokan mondják, a fő­iskola keveset tud adni a gya­korlathoz, az első időszak ta­nulóidőnek számít a pályán, a gyerekeket legjobban szere­tőknek is. Hát még ha egy ilyen iskola mélyvízébe ke­rülnének ! Hogy milyen is? A 215 ta­nuló közül 115 hátrányos helyzetű, 21 veszélyeztetett. Itt tanulnak a hétközi diák­otthon kis lakói is. Johano- vics Ferenc igazgató már hosszú évek óta nap mint nap találkozik az ebből faka­dó gondokkal. Régebbi be­szélgetéseinkre is visszagon­dolva, meggyőződésem, hogy elkötelezetten, hittel törek­szik olyan tantestületi egysé­get kialakítani, melyben a nevelés e területei sem sik­kadnak el. — A fiatal kollégákkal be­szélgetve, óralátogatások után nemegyszer tapasztaltam, van bennük égy jó adag bizony­talanság — ki is a hátrányos helyzetű, mit tehetnének ér­tük. Ezért tűztük napirendre az őszi nevelési értekezletün­kön ezt a témát — segítséget adhat a munkában, előkészíti a tavaszi tanácskozást, ami­kor az ifjúságvédelmi felada­tokról lesz szó. Felelevenítet­tük a korábban született ha­tározatainkat, magyarán a megjelölt legfontosabb szer­vezési és pedagógiai feladato­kat — Milyen okok alakítanak ki hátrányos helyzetet, veszé­lyeztetettséget? A közvéle­ményben eléggé elterjedt, bogy nagyrészt a cigánykér­déssel azonosítják. — ami féligazság, Ná­kmk 55 cigánygyermek van most az iskolában — nem mindegyikük hátrányos hely­zetű! Még olyanokról is tu­dunk, akiknek külön szobá­juk van, a szülők között egy­re többen érdeklődnek a gyer­mekük előmenetele, magatar­tása, iskolai munkája iránt, kérik tanácsunkat a nevelés­ben. Tíz családnál egyáltalán nincs probléma — igaz, a többiek között vannak „nehéz esetek”. Az okokra rátérve: első a gyerek személyiségében van, ha fizikai, szellemi gyen­geség, gátdtság, beszédhiba nehezíti a tanulást, az iskolai életbe való beilleszkedést. Szé­les skálája van a családi okoknak: rendezetlen viszo­nyok, alkoholizmus, brutális bánásmód, rossz lakáshelyzet, a szülők esetleges fogyatékos­sága. Hátrányos helyzetet te­remthet, veszélyeztető ténye­ző a túlzott kényeztetés is! A környezeti okok között legin­kább a rossz társaságot, a negatív baráti, haveri kapcso­latokat kell figyelembe venni. Egy példát hadd mondjak er­re. Egyik alsósunk hétfőn­ként sorozatosan fáradtan, ki­adatlanul jött be, élszundí­tott az órákon. Kiderült, hogy hét végeken vidékre jár ze­nélni — a szülei tudtával! Beszélgetésünk közben az igazgatói szoba nyitott ajta­ján beszűrődik a zsivaj a ne­velőiből, röpke tapasztalatcse­rék, viták folynak. Az ügyele­tes tanár Básti Béláné — ép­pen ő az az osztályfőnök, aki a legtöbb problémával küsz­ködik szeptember óta. — Ötödikesek. Ez már so­kat mond, nem könnyű az alsóból felsőbe való váltás. Sok a diákotthonos az osztá­lyunkban — az otthon a leg­jobb akarattal is csak tompí­tani tudja, enyhíti a hátrányt, de nem szünteti meg. Külö­nösen, akinél halmozottan je­lentkezik. Az egyik fiú már személyi igazolvánnyal ren­delkezik, 14 éves. Súlyos sze­mélyiségzavarai vannak, csa­ládi környezete sem segíti. Inkább súlyosbítja helyzetét Tudom, mennyi mindent meg­tesznek a nevelők az ottho­nos gyerekek foglalkoztatása, energiák lekötése érdekében. De gyakran egy hét vége le­rombolja az egészet — haza­mennek és felzaklatva jön­nek vissza, a hét közepéig szinte „használhatatlanok”. Egy részükre egyfajta belül­ről fakadó agresszivitás jel­lemző. — Jő, vagy közepes szelle­mi képességűeknél is előfor­dulhat gyenge teljesítmény a hátrányos helyzet miatt Mit tudnak tenni a pedagógusok annak érdekében, hogy az ok­tatás-nevelés egységében ezt is figyelembe vegyék? — A legtöbbet az jelenti, hogy nem akarunk elmenni a problémák mellett. Megbe­széljük a tapasztalatainkat jelzünk egymásnak. Osztály­főnök és szaktanár csak együtt tud eredményt elérni. Néha szinte kilátástalan, arra gon­dolunk, legjobb lenne meg­hátrálni, de jönnek eredmé­nyek is. Micsoda öröm ami­kor hozzánkfut a gyerek: ja­vítottam, dicséretet kaptam! Pedig már-már reménytelen eset volt . . . Mindennaposak a tanáriban az ebéd utáni spontán munkaértekezletek — ilyenkor mindenki elmondja, ő hogy csinálja, mit vett ész­re, a fiatalok munkáját is igyekszünk segíteni. Tenger­nyi türelem, kitartás kell, hogy ne adja fel az ember... VÉGE A SZÜNETNEK. Az igazgatónak még egy igen fontos kérdést felteszek: nji- lyen feladatokat jelöltek meg a hátrányos helyzetűek neve­lésében ? A szervezési és a pe­dagógiai feladatok sajátos módon összefonódnak. Mert a személyiség minél jobb meg­ismerése, a korrepetálásra ja­vasoltak kiszűrése, a napkö­zis szervezés, a szabad idő ki­használásának programjai éppúgy a nevelés részei, mint például a goodolkodásfejlesz- tés, a készségek pótlása, a he­lyes pályairányítás. Ez az összefonódás a diákotthon és az iskola, a nevelés és az ok­tatás terén is jellemzi a bag- lyasaljad iskolát Emiatt lehet optimista az újságíró: hanem is mindenható a pedagógia, tehet valamit ezekért a hát­rányos helyzetű, veszélyezte­tett gyerekekért. G. Kiss Magdolna levelezőlapok Az év végi ünnepek, a ka­rácsony és az új év közeled­tével hagyományosan meg­növekszik az érdeklődés, töb­bi között, a képes levelezőla­pok iránt. Az utóbbi években ezek választéka és kivitelük minősége örvendetesen nö­vekszik. A Képzőművészeti Alap ki­adóvállalata — a hagyomá­nyoknak megfelelően — ez évben is nagy választékot hoz forgalomba karácsonyi és újévi képes levelezőlapokat. Ebben az évben 22 millió 736, ezer hagyományos karácsonyi képeslap jelenik meg az ün­nepekre 129 témában. Ezek­ből 53 téma újdonságnak szá­mít Még a számoknál ma­radva, 3 millió 839 ezer új évi képes levelezőlap kerül forgalomba 55 témában, közü­lük 24-félét idén először vá­sárolhatnak meg az érdeklő­dők. Mindereken túl, 300 ezer különleges, hajtogatott ké­peslap jelenik meg, karácso­nyi, illetve újévi szövegnyo­mással. A 18-féle reprezenta­tív képes levelezőlapból hat­féle újdonság. Mind a hagyományos, mind pedig az újdonságnak számító lapok jó kivitelben készültek, ez az Offset Játékkártya Nyomdát dicséri. A hagyomá­nyos motívumokon túl ma­gyar népi motívumok, illetve figurák, stilizált megfogal­mazásban tűnnek föl a lapo­kon. A Képzőművészeti Alap ki­adóvállalata elegáns képes levelezőlapjain úgy látszik nem múlik majd az ünnepek öröme. Az egyik lapon olvas­ható régi jókívánság sem hi­ányzik a jövőre: Bort, búzát, békessége! Tv-hangverseny a Zeneakadémián Ismét megrendezi Tv-hang­verseny a Zeneakadémián című sorozatát a Magyar Te­levízió. Az immár második alkalommal sorra kerülő kon­certsorozat programjában Fe- rencsik János dirigálja a köz­reműködő zenekarokat és a szólistákat. A három estén át felcsendülő koncerteket a televízió élő­ben közvetíti, illetve munka­társai videoszalagra rögzítik, s későbbi időpontban mutat­ják be a képernyőn. A nyitó hangversenyen — december 11-én — Csajkovszkij V. és Schubert V. szimfóniáját a Budapesti Filharmóniai Tár­saság zenekara tolmácsolja. Tíz nappal később Beetho­ven IX. szimfóniájának dal­lamai töltik be a Zeneakadé­mia nagytermét A koncer­ten készülő felvételt — amely­ben Tokody Ilona, Takács Klára, Gulyás Dénes, Sólyom- Nagy Sándor, valamint a Ma­gyar Rádió szimfonikus ze­nekara működik közre — karácsony este tűzi műsorá­ra a televízió. Január első hétfőjén Takács Klára és a Magyar Állami Hangverseny- zenekar koncertezik a Zene­akadémián. Műsorukon Men­delssohn, Mahler és Schubert egy-egy műve szerepel. A hangversenysorozatra bérletet adnak. Különös előadás Münchenben Glinka emlékezete Szmolenszkben (Közép­Croszország), Mihail Glirika, a XIX. századi orosz zeneszer­ző szülőföldjén befejeződtek a róla elnevezett régi park fel­újítási munkálatai. Ennek so­rán a szakemberek megőriz­tek az orosz parkművészet régi klasszikus formáit, ugyanekkor új kerítést húz­tak : márvánnyal burkolt alacsony beton mellvédeket, a fasorokat metszett kőlapok­ból kialakított mértani orna­mentikával díszítették, gyö­nyörűen kiképezték a bejá­ratokat. A park közepén levő szökő- kúttól széles fasor vezet ah­hoz a Glinka-emlékműhöz, amelyet 1885. május 20-án közpénzből emeltek. Különös előadásnak lehe­tett tanúja szerda este a müncheni állami operaház közönsége. Az operaház igazgatója az előadás kezdete előtt közöl­te a várakozó közönséggel: az Aida az napi előadásából ezúttal rendhagyó módon ki­marad a templomi elenet, va­lamint a híres bevonulási in­duló. Az történt ugyanis, hogy alig néhány perccel a kezdés előtt az operaház kórusának képviselője közölte az igazga­tóval, hogy az énekkar egyet­len tagja sem jelenik meg színpadon. A kórus ily módon kívánja támogatni az NSZK szakszervezeteit. amelyek több sazbad időt és hosszabb fizetett szabadságot követel­nek. Az ügyet még kellemetle­nebbé tette, hogy az előadás karmestere, a híres olasz di­rigens, Gianfraco Masini lett volna, aki a kínos ügyről tu­domást szerezve szintén le­mondta a fellépést. A cser­benhagyott igazgató ezután bejelentette: aki akar, nyu­godtan távozhat, a csonka előadásról, a jegyek árát ter­mészetesen visszatérítik. Nem volt könnyű dolga ez­után Heinrich Bendemek, az operaház karmesterének, aki neves olasz kollégája he­lyett elvállalta a beugrást. Hangos füttykoncert fogadta, amikor fellépett a karmeste­ri dobogóra. A különös előadás végén a közönség mégis há­lásnak és' elégedettnek bizo­nyult, s fütty helyett hosz- szan tartó tapssal köszönte meg a vállalkozó szellemű karmesternek, valamint a kó­rust nélkülöző énekeseknek a sajátos produkciót. Mepfi A televízió 2. programjának: ma 21.15 órakor kezdődő mű­sorához. Sok mindent olvashattunk már az elmúlt hetekben Szabó István Mephisto filmjéről. A televízió Társadalomtudomá­nyi körképének, a Szemlének mai vendégei mégis ennek a filmsikernek próbálnak nyo­mába szegődni. Arra a kérdés­re keresik a választ, miképp kelthetett ilyen kivételes ér­deklődést világszerte — har­minchat esztendővel a fasiz­mus leverése után — a magyar filmrendező alkotása. Ez annál is érdekesebb kérdés, mert a cannes-i fesztivál díjnyertes filmje tulajdonképpen adap­táció: Klaus Mann 1936-os re­gényének felidolgozása. A film alapjául szolgáló könyv tehát egyáltalán nem új, bár hosszú évtizedeken keresztül nem jelent, nem je­lenhetett meg a Német Szövet­ségi Köztársaságban. Ez utób­bi tény azonban még nem ma­gyarázza a negyvenöt évvel későbbi újrafelfedezést. Már csak azért sem, mert a film, s a könyv idei zsebkönykiadá- sa előtt már készült egy szín­padi változat, Ariane Mnouchkine renídezésében. De amíg a híres francia rendező­NÓGRÁD—1981. november 23., szombat T I Az intermezzo után Amerika Amerikai filmajánlatra vár­tam. Néhányan már érdek­lődtek Hollywoodból. De csak szerződési ajánlatokról volt szó, nem konkrét filmajánla­tokról. Nem speciális szere­pet javasoltak, hanem olyan szerződést, mellyel több évre egy stúdióhoz kötöttem volna magamat. Mindent el kellett volna játszanom, amit mon­danak. Ezt nem akartam, és ezért minden eddigi szerződé­si ajánlatot elutasítottam. Ekkor készültem gyerme­kem születésére is. Soha nem jutott volna eszembe, hogy a nyilvánosság csodálkozik azon, ha egy fiatal színésznőnek, aki boldog házasságban él, gyer­meke születik. Nem vártam azt sem, hogy akadnak olyan emberek, akik azon a véle­ményen vannak, hogy a gver­mek árt a színésznő karrier­jének. Később nagyon megle­pődtem, mikor Amerikában mindenki megdöbbent azon, hoev nekem gyermekem van. „Űristen, gyereke van” — kiál­tották meglepetten a hollywoo­di főnökök. „Nem szabad gye­rekkel fényképeztetned magad, és az újságíróknak se említsd soha, hogy anya vagy.” Még a házasságom előtt, 1936- ban forgattam Svédor­szágban az „Intermezzo”-! Egy háromszögtörténet volt, amelyben egy zongoraművész­nőt játszottam, akit szenvedé­lyes kapcsolat fűz egy nős he- gedűművésriiez. Amikor a svéd változatot 1937- ben amerikai felirattal bemutatták az Egyesült Álla­mokban. ezt írta a Los Ange­les-! „Daily News” a fősre­íreplőnőről: „Nemcsak szép, lami Hollywoodban egyáltalán nem különlegesség, de meg­van az a ritka képessége, hogy meggyőzzön egyszerűsé­gével. Megvan hozzá az adott­sága, hogy nemzetközi sztár legyen, a hollywoodi produ­cernek meg kellene próbálni Amerikába hozni.” Nem tudom, hogy a későbbi producerem, David O. Selznik olvasta-e azt a kritikát, de volt egy figyelmes munkatárs­nője, Kay Brown, aki a New York-i irodáját vezette. Ö állandóan figyelemmel kí­sérte a külföldi filmeket, hogy anyagot találjon Selzniknek, aki megfilmesítheti ezeket az amerikai piac számára. Látta az „Intermezzó”-t, el volt ragadtatva, írt Selznik­nek, és azt tanácsolta, készít­se el az amerikai változatot. Selznik táviratozott neki, hogy kössön velem szerződést, és hozzon Amerikába. Borzalmas hóviharban repült itáy Brown egy ügyvéd kíséretében Stock­holmba. Ami ezután történt, azt jobb. ha őtőle olvassuk: „Ingriddel és a fériével.' Petterrel a lakásukon talál­koztunk, és elkészítettük a szerződést. Ingrid egy szót sem szólt. Egy fotelban ült, és ru­hát horgolt a gyermekének. Ránéztem Ingridre, aki egyál­talán nem törődött a szerző­déssel. hanem a' horgolással volt elfoglalva, és azt gondol­tam: Ki tudja, jó-e neki. ha kiemelem a környezetéből. Olyan nagyon otthon volt ott, hogy egyszerre lelkiismeret- furdalásom támad! amiért Amerikába akarom teiBpí- teni...” Következik: T2. Egy ide­gen világban. u isto álarc nő számára a Klaus Mann könyv csak alkalom volt a francia újbaloldal árulásá­nak, hatalommal való lepaktá- lásának bemutatására, Szabó a mű eredeti értelmezéséhez tért vissza: a német értelmiség és a fasizmus viszonyának áb­rázolásához. Mondhat-e újat egyáltalán erről a témáról egy magyar rendező? Mint ez a fűm NSZK-beli visszhangja mutatja: igen. Nemcsak azért, mert a könyv s a belőle készült film főhő­sének modellje az egyik leg­nagyobb német színész volt, nemcsak Gustaf Gründgens személyes varázsa vonzza a német közönséget. Tudomásul kell vennünk — hiszen már a Holocaoust sikere, vitája is ezt mutatta —, hogy a háború óta újabb és újabb német nemze­dékek nőttek fel, akiknek ér­deklődése múltjuk e legs te­gyen teljesebb, legszomorúbb fejezete iránt szinte kiapadha­tatlan. Ügy tűnik, sem őket, sem az idősebbeket nem elégí­tette ki a fasizmus rámtetteit leleplező műalkotások háború utáni áradata, de a náci ura­lom rehabilitálását célzó köny­vek, filmek legutóbbi években tapasztalható dömpingje sem. Annál is inkább, mert a fasiz­mus és a kultúra, a fasizmus és ' A Nógrád megyei Levéltár a legkülönbözőbb szervek, vál­lalatok iratait gyűjti össze, rendszerezve raktározza és hozzáférhetővé teszi. Tudomá­nyos és igazgatási adatokkal kutatóknak áll rendelkezésé­re, de közművelődési funkciót is ellát, forráskiadványokkal imertetve meg az olvasókat, s történelmi tapasztalatokat rög­zítve és közreadva. A közel­múltban újabb nagy munkába fogtak a „megye memóriájá­nak” dolgozói. A megyei ta­nács összes iratanyagának át­vétele és selejtezése jelentős energiát, időt kíván. Képünkön Bogdán Ti bőmé és Orosz Bé­láné a fondok — levéltári egy­ségek — között történelmi do­kumentumokat rendszerez. — kép: gyurkő — nélkül a gondolkodó ember viszonyá­ról nagyon sokat olvashattunk már, de a téma számos feldol­gozása közül alig van olyan, amely ne egy-két unos-untalan ismétlődő sztereotípiára épül­ne. A náci kort leleplező szer­zők leggyakoribb értelmezése szerint a fasiszta vezetők és az uralmukat támogató tőkés - klikk romlottsága, abberált- sága. gyengeelméjűsége .ön­magában indokolja, és mir a hatalom megszületésekor sej­teti az irtóztató végkifejletet. Ez az értelmezés, amely Vis­conti és Bergman filmjében éppúgy kísért, mint Klaus Mann regényében, nem ma­gyarázza meg, miképp sikerült maroknyi fasiszta őrültnek milliókat terrorizálnia, több millió munkást és kispolgárt a baloldaltól elhódítania. Ha meg akarjuk érteni a fasizmus uralomra jutásának társada­lom-lélektani háttéré! nem elégedhetünk meg ilyen és eh­hez hasonló magyarázatokkal. Már csak azért sem, mert a korszak szemtanúi és az utókor ma már nem csak a történettu­domány képviselőitő! de a szépirodalom és a művészetek művelőitől is árnyaltabb elem­zést vár. Ugyanígy a fasizmus kultúrpolitikájának megérté­séhez sem elegendő indok „az ■' ríel miség árulása”. Hiszen százak emigrációba kénysze­rítése, műveik indexre helye­zése árán sem sikerült a né­met kultúrát, a haladó művé­szetet térdre kényszeríteni, s a fasiszta művészet sohasem vált szalonképessé a korabeli Európában. Az „új művészet” az igazi kultúra romjain, an­nak kiirtásával s csak' ritka esetben annak behódoltatásával született. Gustaf Gründgens is baloldaliként kezdte, és a könyv s a film éppen azt ku­tatja, miképp válhatott régi elvei megtagadójává, s a fa­siszta kor színházművészeté­nek egyik első emberévé. Ró­la. valamint a fasiszta kultúr­politika célkitűzéseiről szól te­hát a Szemle ma esti adása,' amelyben Pók Lajos irodalom- történész és Lackó Miklós történész Kovács Géza műsor­vezető segítségével azoknak az emlékét is felidézi, akik a német értelmiség legjobbjai maradtak ezekben az években is. y. k.

Next

/
Thumbnails
Contents