Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)
1981-11-25 / 276. szám
Endrefalvai kesergő . Csak a vagy valami más is? Sírunk-rívunk, hol itt, hol ott. Manapság divatos dolog az eredménytelenséget tőlünk független, kívül álló tényezőkkel magyarázni. Például pénzhiánnyal. Nem állítom azt, hogy mindenütt, de mindenekelőtt a kulturális életben, a sportban. Mennyi igazság lehet abban a vélekedésben, mely szerint azért veszít sorozatosan egy futballcsapat, mert szűkös a pénztárcája? S, ugyanígy indokolható-e jogosan pénzszűkével egy-egy település, közművelődési intézmény lanyha, érdektelen munkája? Tudom, a pénz fontos dolog. Montecuccoli, az olasz hadvezér , a siker legfontosabb előfeltételének tartotta, a maga korában kétségtelen jogosultsággal. Ma, már azonban — hiszem — egyoldalú ez a vélekedés. A pénz szükséges jó, semmi több — nem csodaszer, nem varázserő. Endrefalván 1340 lakos él, társközségeiben, Pilinyben és Szécsényfelfaluban együttesen 110-zel több. A székhelyközség lakosságának 42 százaléka cigány. A férfiak és nők száma csekély eltéréssel megegyezik. A lakosság egyharmada nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel. Negyven idősebb karú ember írástudatlan — vagy ahogyan ironikus humorral mondják: annyira ismeri a betűvetést, hogy a pénzt meg tudja olvasni. A középiskolát 67-en, az egyetemet, főiskolát 17-en végezték el Emdrefalva mai lakói közül. A település legjobb tudásom szerint — az utóbbi egy évtizedben egyértelműen — sosem tartozott a pezsgő, színvonalas, tartalmas kulturális életéről ismert községek közé. A gyengélkedésnek, az érdektelenségnek itt tradíciói vannak. Mesélik, hogy az ÁFfiSZ-bisztró rendezte nótaestek is a közömbösség falán zúzódnak szét Nem érdemes rendezni őket, mert ráfizetésesek. Az emeleten 100—120 embert is el tudnának helyezni, megfelelő kulturáltsággal, kényelemmel, de jó, ha harmincán összejöttek egy-egy alkalommal. Könnyűzenei koncert — közel van Szécsény, Balassagyarmat, sőt a megyeszékhely is? — sok-sok éve nem volt már a faluban. A hivatásos színészek, előadóművészek autói mindig csak kereszt ülrobogtak a főútvonalon. Persze ez a magatartás nemcsak a kulturális tevékenységekkel szemben nyilvánul meg, megmutatkozik a közéletben is. Endrefalván a szervezőknek izgulniuk kell egy-egy falugyűlés sikeréért, vajon el- jön-e annyi ember, hogy az eszmecserét meg lehet tartani. A társközségekben más a helyzet... Endrefalván két évvel ezelőtt adták át a klubkönyvtár új épületét a község szívében, a bisztró mellett. Tetszetős, vonzó épület. Élén augusztus elseje óta már a harmadik népművelő áll, egy frissen érettségizett fiatalember. A korábbi klubkönyvtárvezető ifjú tanár volt, Békés megyéből került a községbe. Egy esztendőnél tovább nem bírta. Szép, reális tervei voltak, csak nem volt kikkel megvalósítania. A fiatalok — ebben hibáztatható a korábbi, nem mindenkor felelősen gondolkodó és viselkedő községi KISZ-ve- zetőség is — nem sorakoztak fel mellette, a felnőtteket — kellő helyismeret és segítség Könyvajánlót Vadászat Magyarországon „Vadat űzni feljövének / Hős fiai szép Enéhnek: / Hunor és Magyar, két dalia, / Két egy- testvér, Menrót fia.” — Arany János költeménye mellett egy reprodukció, Kőrösfői Kriesch Aladár Parlamentben látható, Attila és Buda bölényre vadászik című festményéről. Egy gyönyörű album első oldalát szemléztük, s a régmúltat idéző költemény és festmény egyben azt is jelzi, hogy átfogó történelmi ismeretek felfrissítésére is vállalkozik a Vadászat Magyarországon című könyv. Az első fejezeteket — a honfoglalás előtti időkre, az Árpád-házi királyok korára való emlékezést — olvasva, majd felidézve a reneszánsz, a török idők, Erdély, majd a kiegyezés korát, valóban az az ember benyomása: történelmi olvasókönyvet tart a kezében. S ami korántsem mellékes: élvezetes és közérthető stílusban megírt, figyelemfelkeltő és magyarázó illusztrációkban gazdag olvasókönyvet. A történelmi hűség jellemzi a további fejezeteket, így a forradalmak időszakának bemutatását is. Ki gondolná például. hogy a Tanácsköztársaság ideje alatt átfogó vadászati jogszabály is készült, s eszerint vadászigazolványt az kaphat, aki „saját munkájából él vagy szakszervezeti tag” és „politikailag megbízható". Érdekes olvasmányként is felfogható a híres vadászatokról és a hírhedt telekről való megemlékezés. A történeti sorrend azonban már úíabb időket. változásokat idéz: a fel- szabadulás utáni demokratikus vadászat megszületéséről szól. Maid pedig az élet olv’ sok területét érintő torzulásokról. A Vadászat Magyarországon című kön w érdekes kortörténeti adalékot említ 1yöov-íj megtiéhől is: az evve- s"désl ver=env szellemében nálunk is létrehoztak mammut vadásztársaságokat. A salgótarjáni járás „Ady—Cserhát” Vadásztársaságához például 13 brigád tartozott S az eredmény? Az egymástól távoli, elszigetelt brigádok egy idényben mindössze 311 lőtt nyulat értékesítettek. Napjainkat idézve nem csak a fejlődésről, hanem a vadászat, az oktatás, a művészeté« az irodalom kapcsolatáról is szól a könyv, történelmi krónikásnak nevezve például a szé- csényi múzeum vadászati bemutatóját. Más Nógrád megyei vonatkozás azonban már korántsem ilyen örvendetes. „Nagy sikere volt a salgótar-, jáni üveggyár gravirozóbri- gádja váza- és pohárkészletének. Sajnos azonban, mint annyi szép és hasznos vadászati cikk, megrendelés híján nem kerül az üzletekbe” — olvashatjuk többek között. A gyönyörű kiállítású kötet több száz fényképet és rajzot tartalmaz, s az illusztráció sokfélesége remekül kiegészíti a szerzők — Ballagó László, Beregszászi György, dr. Csőre Pál, dr. Fodor Tamás, dr. Nagy Domokos Imre — munkáját. Habár. .. Horthyból, Frigyes főhercegből és Auguszta főhercegnőből a kevés képmás is sok. Különösebb illusztrálás nélkül is tudjuk jól, kik is ültek annak Idején a „lőállások- ban”. Ettől eltekintve, olvasmánynak — azaz ismeretterjesztésnek — vagy éppen csak lapozgatnak is kiváló a Vadászat Magyarországon. Igaz, az ára is olyan, mint a hasonló kiállítású albumoké általában. Az Athenaeum Nyomdát dicsérő szép kiadvány méltó megemlékezés a szervezett magyar vadászat centenáriumáról, a Magyar Vadászok Országos Szövetsége 100. évfordulójáról. (Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat.) (k. g ) híján — nem tudta kizökkenteni megszokott egykedvűségükből. Nem maradt más választása, hazament Békésbe és a megyeszékhelyen tanít. Tehát egy népművelővel kevesebb — egy fásult emberrel több (remélhetőleg azonban, hiszen fiatalemberről van szó, csupán átmenetileg). Miért vallott kudarcot a képzett népművelő? Teljes egészében aligha válaszolhatjuk meg, de a legfontosabb, legjellemzőbb okokat egybefűzhetjük. Először is azért, mert nem sikerült a falu közösségébe beépülnie, terveihez partnereket találnia. A KISZ-esek — már jeleztük — nem támogatták, sőt keresztezték elképzeléseit. Renyhe megszokásból, gőgös presztízsféltésből. Az értelmiségiek: pedagógusok, agrármérnökök, technikusok elzárkóztak. Pedig sokkal többen vannak, mint amennyit a statisztika kimutat, csupán az a bökkenő, hogy nem helybeliek. Naponta járnak be dolgozni, s munkájuk végeztével trap- polnak haza. Hová lett a hajdani, sokat emlegetett „idilli” helyzet, amikor a pedagógus, még együtt lélegzett, beszélgetett, érdeklődött, vitatkozott a falu népével? Miért nem alakult ki meghitt, egymást tisztelő, szolgáló emberi kapcsolat a szövetkezetek értelmiségei és a falusiak között? Miért nem vállal több feladatot, nemcsak ismeret- terjesztő előadást, hanem — mondjuk — szakkörvezetést is a falusi értelmiség? Mert akadna tennivaló. Csak példaként említem, Endrefalván is sokan foglalkoznak kisállattenyésztéssel. méhészettel, zöldség-gyümölcs termesztéssel; őket nem lehetne szakkörbe tömöríteni ? Amíg iskolába járnak a gyerekek, addig szórakozásukról, művelődésükről az iskola gondoskodik, javarészt együttműködve a klubkönyv- tárral. Ez az indíttatás azonban, sajnos, kevés. Gyorsan elhamvad a tűz, a felnövekvő Ifjú átveszi a felnőttek nem éppen hízelgő, helyes szokásait, befelé fordul. S a munkahely sem ad egyelőre kellő ösztönzést a kultű- rálódásra. A kör ezzel bezárult. NÓGRÁD — 1981. november 25., szerSa ll A közös községi tanács épülete előtí, ételiemben, az út másik oldalán emeletes sorházat építenek. Azt mondják, a téesz építi, hogy letelepítsen néhány agrár szakembert. Okos elképzelés. Később segít talán kiemelni a kátyúból a közművelődés megroggyant szekerét. * A bisztróban füst és bagószag, telt ház. Pincéri kiszolgálás van, de az idegennek, nem tanácsos leülni, mert a felszolgáló aligha veszi észre, ha nem kiabál, nyújtózkodik. Fél egytől indulnak Salgótarjánba a munkásbuszok. Többségében tiszta, jól öltözött férfiak, nők várakoznak a megállóban. A külsejükre, a megjelenésükre adnak az emberek. Vajon, mikor tudatosul bennük, hogy a belső értékek is fontosak? Balázs. Pál vb-titkárral, a megoldás lehetőségéről és módozatairól beszélgetünk. Huszonötödik éve dolgozik a tanácsházán, ismeri a helyzetet, s tökéletesen igaza van: a községben élő értelmiség szemléletének kellene megváltozni, több feladatot vállalni és a lakosság passzivitását megfordítani. Nyilván sokakhoz szóló, a mindennapi élethez kötődő közművelődési programokkal. Hiszen a művelődés nem csupán a forinton múlik, hanem a korszerű szemléleten is. Sulyok László Ingrid Bergman: Életem (8.) Az ezüstróka Nők Lapja * Évkönyve Jövőre, a szabad szombatok bevezetésével több lesz a szabad időnk, s jó volna mindig tartalmasán eltölteni. Ehhez nyújt segítséget a Nők Lapja 1982-es évkönyve, amely különösen sikeres összeállítás: szinte nincs' olyan témakör, amelyben ne adna hasznos tanácsokat, ötleteket nőolvasóinak, de tulajdonképpen a család valamennyi tagjának. Hogyan lehet változatosan, az évszak kínálta lehetőségeket kihasználva főmi — a receptek mellékelve a Konyha- kalendárium ’82-ben. Milyen a divatos, az alkalomhoz ülő öltözködés — megnézhetjük az évkönyv Kis divatlap fejezetében. Aki szeret kézimunkázni, számtalan mintát kap hozzá. Hogyan lehet a kislakást is praktikus, kényelmes otthonná varázsolni — lakiberendezési tanácsadás képekben. Az orvos ezúttal minden korosztálynak segítséget nyújt a leggyakoribb problémáik leküzdéséhez. A jogi tanácsok témája szintén mindenkit érdekel: a lakás, ötletek, tudnivalók a kiskert műveléséhez és szépítéséhez. Emberek, sorsok — mindenki számára tanulságos magánügyeit. Politika, tudomány, novellák, versek, képzőművészet, krimi, mesék, rejtvények, kozmetikai tanácsok — és még egy kis illemtan is helyet kapott a Nők Lapja 1982-es évkönyvében. Alkotóinak figyelme tehát valóiban mindenre kiterjedt. Ragaszkodtam hozzá, hogy a kórházba magammal vigyem az ezüstrókámat. Sínbe tették a lábamat, és ágyba dugtak; a rókát magamnál tartottam. Nem tudom, mit gondolhatott az orvos, amikor meglátott — egyenesen ültem az ágyban, hálóingben, vállamon az ezüstróka. 1936 júliusában jegyeztük el egymást, a hetedik hónap hetedik napján. A hetes édesanyám szerencseszáma volt, és meg voltam róla győződve, hogy ez az én szerencseszámom is. Elutaztunk Hamburgba, és megnéztük azt a kis templomot, amelyben a szüleim esküdték; ott váltottunk gyűrűt. Platina gyűrűk voltak, iszonyúan romantikusak. Két párhuzamos, bevésett hullámvonal futott bennük föl-le, melyeknek minden magassága és mélysége azt szimbolizálta, amit az ember a házasságtól vár, párhuzamosok, melyek soha nem vesztítik el egymást. És természetesen egy évvel később a hetedik hónap hetedik napján akartam esküdni. De a film, a „Dollár”, melyet Gustaf Molanderrel forgattam, csak a tervezett forgatási idő után készült el, és így csak július 10-én tudtunk összeházasodni. Az esküvő napján adódott néhány probléma. Petter nem szeretett a nyilvánosság rivaldafényében állni. Nyugodt, privát esküvőt akart. Azonban színésznőt vett feleségül. És valóban, valaki elbújt a kertben, hogv titokban lefény. képezzen minket. Petter nagyon mérges volt, és a jövevényt — egy fiatal nő volt — mindenáron el akarta űzni, mikor megjelent az apja, akinek az volt a véleménye, hogy az embernek az esküvője napján mégiscsak kedvesnek kell lennie egy hölggyel. Meghívta a riportemőt a házba. Berendeztünk magunknak egy lakást Stockholmban. Mól. lie Faustman, egyik barátnőm egy kismacskát ajándékozott nekünk, ez kezdte szétkarmolni a bútorokat. A konyha soha nem nagyon érdekelt, házvezetőnőt tartottunk. Csak később, Hollywoodban szereztem első tapasztalatomat a főzés terén, mikor lányom. Pia, hazajött az iskolából, és azt mondta, azt a feladatot kapta, hogy főzzön egv tojást. Vásároltam egy szakácskönyvet, és közösen elkészítettük a feladatot. A takarításban mindig jő voltam. A mosás és sikálás mindig örömet szerzett, skandináv lelkemet megelégedéssel töltötte el. Egyik barátom egyszer azt mondta: „Hogy tudod az idődet a színjátszásra pazarolni, mikor te lennél a világon a legtöbb és legkeresettebb takarítónő.” Petter és én szorgalmasan készítettük elő karrierünket. Petter nagyon sikeres fogorvosi gyakorlatot folytatott és ezen kívül a doktori munkáján dolgozott. Én tovább forgattam a filmeket. Keményen dolgoztunk, mindketten nagyon szerelmesek voltuk egymásba. boldogságunk tökéletesnek tűnt. Következik: 9. Filmszerződés az VFA-val. Lőrincz Andrea és új műsora Olyan rádiós szerkesztőt zeretnék bemutatni Lőrincz indrea személyében, aki hosz- zú iskolát járt ki, míg szer- osztóként a rádió zenei fő- sztályán önálló műsorral mu- atkozhatott be. A konzerva- óriumi évek alatt —, amikor 3 zeneszerzést tanult Szelé- iyi tanár úrnál —, be-bejá- ogatott a rádióba ismerkedni , stúdiósmunka rejtelmeiveL lígnem egy szép napon, mint hogy ez a mesében lenni szólott, felajánlottak számára gy lehetőséget: szerződéssel elveszik a Szülőföldünk adás nűsorához. Hazai komoly és könnyűzenei felvételeinket és eseményeinket kellett egy csokorba gyűjteni, hogy külföldön élő honfitársainkat tájékoztassuk az itthoni zenei életről — emlékezik vissza Lőrincz Andrea az első rádióspróbál- kozásaira. — A műsorokat szinte a felvétel összevóloga- tásától a szöveg megírásáig, a szerkesztéstől az adás felvételéig egyedül csináltam. Mint aki jól végezte a dolgát, tettem le munkám eredményét rádióstekercs formájában a főnököm asztalára, s meg voltam győződve arról, hogy többszöri lehallgatás lesz majd a sorsa. Csak hetek után döbbentem rá: a frisséség itt is naprakész anyagot kíván, tehát nincs idő külön lehallgatásra. Ekkor kezdtem el igazán félni. A tét óriási volt, én pedig nagyon védtelennek éreztem magam. Akkor értettem meg igazán, milyen mélyvízbe kerültem. Hát valahogy így kezdődött. — Több éves rádiósgyakorlattal a hátam mögött iratkoztam be a szegedi tanárA kisterenyel nagyközségi-járási könyvtár a település egyik szellemi, kulturális központja, ahol a mai igényeknek megfelelő olvasószolgálatot, kölcsönzőtevékenységet biztosítanak az érdeklődőknek. A harmincezer kötetes állomány nemcsak szépirodalmi műveket, hanem jelentős műszaki és ismeretterjesztő könyveket is tartalmaz, melyek iránt a különféle iskolatípusokban tanulók vonzódnak. képző főiskola ének—zene—'• orosz tagozatára. A nyári szünetekben nyaralás helyett a stúdiók világa jelentett számomra igazi felüdülést. Mire elvégeztem a főiskolát, a Szülőföldem adás szerkesztősége már nem tudott tovább foglalkoztatni. Én viszont már nem tudtam a rádiótól szabadulni. Tehát maradtam, mint zenei forgató. — Nem tudok elég hálás lenni ezért a lehetőségért, mert, amit zenei forgatóként megtanulhattam, azt ma, mint szerkesztő tudom hasznosítani. — Mikor került végül is a zenei főosztályra? — 1976-ban készíthettem el első önálló műsoromat, a Hét végi panorámát, amely már akkor is ugyanilyen igénnyel, készült, mint ma. Azután jött a többi műsor; Újdonságainkból; Volt egyszer egy dai; .Magyar slágerek — külföldi előadók, külföldi slágerek — magyar előadók; Nosztalgiahullám, és most a legújabb a Hang-adó, amely havonta egy alkalommal hétfőnként jelentkezik a Petőfi adón, este 18.33 órai kezdettel. — Megtudhatnánk valamit az új műsoráról? . — Átfogó jellegű könnyűzenei egy órát szeretnénk ösz- szeállítani, amelybe minden belefér. Szólunk majd itthoni zenei életünk gondjairól, örömeiről. lemezújdonságokról, külföldi és hazai — országunk különböző pontjain történő eseményekről — bemutatókról. Munkatársaimmal próbálunk majd olyan stúdiólégkört kialakítani, amelyben a hallgató is jól érzi magát. Ezzel a műsorral nemcsak a szórakozni vágyó fiatalok igényét próbáljuk kielégíteni, hanem az érdeklődő, az újra fogékony hallgatóság szélesebb rétegét is. — A műsor készítésében olyan munkatársakra leltem, akik valóban a legaktuálisabb adatokkal szolgálnak majd számunkra. A vidéki, a budapesti és a külföldi eseményeket riportereink és napilapjaink szolgáltatják. Mikrofonvégre kaphatunk neves művészeket, színház- és film- bemutatókra látogathatunk el ilyen módon. Lőrincz Andrea szerkesztő komoly tapasztalatokkal a háta mögött szerény, mindenkivel közvetlen munkatársa a zenei főosztálynak. Műsorai bizonyítják tehetségét, ráterÍ mettségét. Bodor Éva
