Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)
1981-11-03 / 258. szám
Ifjúsáa' Dóriamén* a szécsényi ELZFTT-ben Beilleszkedéstől a programokig BARÁTUNK AZ ÚJSÁG" A közelmúltban megtartott munkahelyi és gyáregységi ifjúsági parlamentek fontos eseményei voltak az ELZETT Művek Zár- és Lakatgyára szécsényi gyáregységének. Az utóbbin Róka Miklós gyáregységvezető kilencven küldött előtt adott számot az 1978. évi parlamenten elfogadott, az ifjúsági törvény végrehajtását biztosító helyi intézkedések eredményeiről, tapasztalatairól. Sokoldalúan érzékeltette, hogy a fiatalok munkája, cselékvőkészsége miként hatott a gyáregység fejlődésére A beszámolót és a következő négy évre szóló intézkedési tervet, valamint az ifjúságpolitikai célú pénz felhasználásának tervét a küldöttek előzetesen megkapták. A KISZ- és a szakszervezet illetékes fórumain került sor a tervek előzetes egyeztetésére. A gondos előkészítő munka után előfordulhatott volna az is, hogy !*evés mondanivaló marad a gyáregységi parlamentre, ám a szóbeli kiegészítő felelősségteljes együttgondolkodásra késztette a jelenlevőket. Közismert, hogy az ifjúságpolitikai tevékenység eredményes a gyáregységben, mégis érződött, hogy a KISZ jogosítványai alapján eredményesebb érdekképviseleti és érdekvédelmi munkát végezhetett volna... Az ifjúsági parlamenten tizenöten kaptak szót, köztük Hak'kel Béla, a KlSZ-blzott- ság titkára. — A mai parlamentünket a gyáregység ifjúságáért, érdekeiért, a jövő munkásaiért rendeztük meg — hangsúlyozta. Részletesen szólt a KISZ célkitűzéseiről. Utalt arra, hogy a gazdasági és a mozgalmi vezetők is fiatalok, érthető, hogy valameny- nyi alapvető, a gyáregység fiataljait érintő kérdést ismerik és természetesen azok hatásait. Ebből következik az ifjúsággal való eredményes foglalkozás. Nagy Mária, a szereldei fiatalok képviseletében vett részt a parlamenten. A munkahelyi beilleszkedés segítését, az érkező fiatalok segítését kérte, érzékeltetve, hogy e munkaterületen a korábbi intézkedési terv végrehajtását hiányosan valósították meg. A politikai tudatformáló munka színvonalát több felszólaló kifogásolta. A jövőben —, mint erről Laczkó Bertalan KISZ-alapszervezeti titkár szólt — fontosságának megfelelően kell kezelni. A közös érdekvédelemről, a fiatalokat érintő szociálpolitikai intézkedésekről és azok eredményeiről részletesen Tóth László szakszervezeti titkár szólt. Említette, hogy néhány esetben a biztosított üdülőjegyeket nem tudták felhasználni. Javasolta, hogy bővítsék a KISZ-megbízatások körét a fiatalok munkavédelméhez kapcsolódó megbízatásokkal. Búzás Lajos fiatal technológus felszólalására élénkebbé vált a tanácskozás. A beszámoló statisztikai számadatait elemezte, felhívta a figyelmet néhány kedvezőtlen folyamatra. A benyújtott újítások több mint fele a fiataloktól származik. Ez jól hangzik. Ha azonban a fiatalok számához viszonyítjuk, csak öt százalék. Ha még konkrétabban vizsgáljuk, kitűnik, hogy csak né- hányan foglalkoznak újítással. .. Javasolta, hogy a pályaválasztás időszakában szervezzenek nyitott üzemi napokat. Zeiss-plcmetáriumok A Zeiss-gyártmányok nagy hírnévnek örvendenek és világszerte keresettek. A jénai Zeiss Müvek jelenleg 100 országgal áll keres- kerelmi kapcsolatban. A tudósok több mint 700 nagy, jénai* gyártmányú asztronómiai megfigyelő- és értékelő berendezéssel figyelik a világűr titkait Földünk különböző országaiból. A jénai szakemberek eddig több mint 300 planetáriumot szereltek fel külföldi megrendelőiknek. Zeiss-planetárium működik többek között a brazíliai Rio de Janeiróban, az ausztráliai Brisba- neban, az indiai Allahabadban és az ausztriai Klagenfurtban. A Szovjetunióban, az űrhajósok hires Csillagvárosában is található Zeiss-bcrendezés: az űrhajóplanetárium, az úgynevezett spa- cemaster, amely az űrhajósok felkészítését szolgálja. Jelenleg a görögországi Tripo- liszban létesítenek űrhajó-planetáriummal felszerelt épületkomplexumot-a Zeiss Művek szakemberei. Hruz Dénes az anyagi és az erkölcsi elismerés egységének a fontosságára irányította a figyelmet. Kérte, hogy a továbbtanulni szándékozó fiatalokkal szorosabb legyen a kapcsolat. Huszkó Sándor, a pártvezetőség titkára arról beszélt, hogy a felsőbb szervekbe választott fiatalok milyen eredményesen és elismerésre méltóan képviselik a választóikat és a gyáregységet. Kérte a jelenlevőket, hogy a tulajdonosi szemlélet erősítésében járjanak az élen. Bárány Gábor a fiatalokat érintő munkavédelmi kérdésekről szólt és a műszakiak gondjait elemezte. Érzékeltette, hogy a műszaki terület erősítése nélkül a gyáregység hosszú távú feladatait nehéz lesz megoldani. Ispán Zoltánná, a köz- művelődési bizottság titkára a közművelődés fontosságáról és arról a sokrétű tevékenységről szólt, amely a munkásművelődést segíti. Megjegyezte, hogy a biztosított lehetőségekkel sokan nem élnek a gyáregységben. Dr. Gazdag Imre a budapesti zár- és lakatgyár ifjúsági felelőse az ifjúsági pályázatok fontosságáról tett (többek között) említést. Kiemelte, hogy az alkotás öröme elsősorban a munkahelyhez kötődjön. Több felszólaló foglalkozott a pályaválasztással, a szakmunkás-utánpótlás biztosításával. Elismerően szóltak a tanulóképzés feltételeiről. Érthetetlen azonban, hogy a meghonosodott szakmákat kevés fiatal válaszitja élethivatásnak. A parlamenten elhangzott felszólalásokból érződött az is, hogy a vezetők a munkahelyi beilleszkedés időszakában vannak és a vezetővé válás éppen nem sima útján haladnak. A gyáregységvezető is utalt erre, ennek ellenére teljes értékű irányító és végrehajtó munkát vár az intézkedési terv végrehajtásában. Róka Miklós kérte a jelenlevőket, hogy a jövőben fiatalosabb, tartalmasabb programot állítsanak össze, a fiatalok gyorsabban reagáljanak az üzempolitikai feladatokra és a végrehajtás valamennyi területén az eddigieknél aktívabban vegyenek részt. Indokolta mindezt azzal, hogy a szécsényi gyáregységnek az eddigieknél nagyobb részt kell vállalnia az ELZETT Művek és a budapesti zár- és lakat- gyár feladataiból. A gyáregység fiataljait harmincán képviselik a budapesti gyári, és öten az ELZETT Művek parlamentjén. R. A. Az Űttörősarok tudósítói dicséretet érdemelnek, hiszen iskolájuk, csapatuk szinte valamennyi fontos eseményéről beszámolnak leveleikben. Előfordul, hogy ugyanarról a rendezvényről többen is tájékoztatnak bennünket. Ezúttal is a legérdekesebb levelekből idézünk, s várjuk újabb jelentkezésteket. Riporterszakkör, őrs „A salgótarjáni Mártírok úti Általános Iskola tanulója vagyok, s riporterszakkörünkről adok hírt. Október elsejétől működik 15 taggal, s noha még csak három foglalkozást tartottunk, egészen belelendültünk a munkába. Foglalkozásokon megvitatjuk a „házi feladatainkat”, a gyűjtött tudósításokat. Egyelőre az elmélettel foglalkozunk, később szeretnénk riportokat is írni. Sokat játszunk, például szójátékokat, s a magnókat is gyakran elővesszük...” — írja Mosonyi Adrienn. Iskolatársa, Rubint Etelka az intézmény hírközlésének fejlődéséről számol be. Sárencky Enikő, a pásztói Dózsa György Általános Iskolai 6. b. osztályos tanulója is örömmel újságolja, hogy őrsük neve „Riporter”, majd jól sikerült rajtúra részleteit eleveníti fel: ;,A pásztói járás úttörőcsapatai rajainak lehetősége van, hogy a nagymezői túristaházba látogassanak. A mi csapatunkból mi voltunk az elsők, akik éltünk ezzel. Birtokba vettük a tábort, elhelyezkedtünk, fociztunk a fiúk ellen, majd megérkezett a vacsora. A minket kísérő szülők ágyba parancsoltak bennünket. Másnap reggel Hollókőre túráztunk, megnéztük a várat is...” örülünk a „Riporter” őrsök és szakkörök alakulásának, s minden bizonnyal alkalmat találunk rá, hogy néhány ilyen közösséggel személyesen is találkozzunk. A mátraverebélyi Verebélyi Beáta tudósítónk viszont arra kiváncsi: hol van még „Hagymácska” őrs a megyében. Szívesen teremtenének velük testvérkapcsolatot. Névadó — parkolóvásár „Iskolánk, amely eddig a Budapesti úti volt, új nevet kapott, Petőíalvi Lajos nevét vette fel. Ez alkalomból rendezett ünnepségen jelen volt névadónk három gyermeke is...” — írja Csonka Piroska, s ugyancsak erről az eseményről számol be Sándor Júlia. Zeke Andrea Pásztóról első levelével jelentkezett, s a nagyközségben tartott parkolóvásárról tudósította rovatunkat. „A vásár nem csak a felnőtteknek volt nagy öröm, mert olcsóbban vásárolhattak, hanem nekünk, gyerekeknek Is. A hanglemezsátornál például vers- és prózamondóverseny volt, mi az aszfaltrajzversenyen vettünk részt. A legügyesebbek színes ceruzát és könyvet kaptak. A többiek sem mentek haza üres kézzel, rajzfüzettel kedveskedett nekik az ÁFÉSZ vezetősége...” Jobbágyiból Jancsurák Nóra és Végh Noémi küldött beszámolót az őszi betakarítási munkáróL Októberben három napon át dolgoztak a szurdokpüspöki termelőszövetkezet helyi tartósítóüzemében és a paprikaföldön. Paprikát csumáztak, uborkát raktak vödörökbe — s a jól végzett munkáért nemcsak dicséretet kaptak, pénzt is. Kotrocző Róbert, a homokterenyei pajtások izgalmas hétköznapjairól küldte tudósításait. Többek között „hőstettükről”. „Feláldoztuk szabad szombatunkat, hogy Iskolánknak és csapatunknak pénzt keressünk. Egyszerűen vasat gyűjtöttünk. Becsavarogtuk az egész falut és minden rossz kályhát, régi vaságyat összeszedtünk. Egy helyen mázsás vasat raktak kiskocsinkra, s társunkat — aki húzta — mindenestől a levegőbe emelte..." — írta. Túrák változatlanul Ügy tűnik az őrsök, rajok, ményszámba menő kirándu- csapatok élnek a kellemes idő lásokról szóló híradást. Ba- adta lehetőségekkel, továbbra logh Magdolna Tarról írt az is sok levél tartalmaz él- Űttörősarok rovatnak. „Még mindig szívesen emlékezünk a fegyveres erők napi akadályjátékra. Őrsönként teljesítettük a feladatokat. Az egyik állomásról üdvözlőlapon köszöntöttük a helybeli Kubis Ferenc munkásőrszakasz tagjait, egy-egy úttörő vitte el a címzettnek a borítékot. A velünk együtt levő ifi vezetők, KISZ-vezetők megígérték, máskor is elkísérnek bennünket...” Nagy Ágnes, a pásztói Kun Béla körzeti Általános Iskolából jelentkezett. Az októberi muzslai kirándulásról vetett papírra sorokat. 'Egyebek között beszámolt róla, hogy útközben sokat daloltak, viccelődtek, majd különböző ügyességi feladatokat kellett teljesíteniük, sőt még főztek is. A kisterenyei Tóth Ágnes, magas-tátrai kirándulásról számolt be levélben. „A Pop- rádi-tóhoz is ellátogattunk. A harmadik nap reggelén la- novkázni indultunk. A lanovkáról 1730 méter magasból csodálatos panoráma tárult szemünk elé, amíg a felhők fölé nem értünk. Amikor visz- sza indultunk, mindenki szomorú volt...” Készülődés november 7-re A salgótarjáni Földi Monti- ka az úttörőtanács munkájáról küldött tudósítást, amely rendszeresen Ülésezik, s megbeszélik az időszerű feladatokat. Legutóbb a Nagy Októ-! béri Szocialista Forradalom évfordulójának előkészületeiről esett szó. A Mártírok úti Általános Iskola pajtásai vetélkedőt szerveznek, amelyre az Űttörősarok szerkesztőit la meghívták. Köszönjük! Farkas Judit már több részletről is beszámolt. „Verseket tanulunk, történeteket olvasunk. A faliújság-felelősöknek sok a dologuk. A rajok, őrsök bújják a NOSZF-val kapcsolatos könyveket, cikkeket. Az iskolánkban már az ünnepre emlékeztet a „Barátunk a Szovjetunió”, „Testvérme- gyénk Kemerovó” című kiállítás is. Továbbra is várjuk tudósításaitokat, főként őszi akcióitokról, a november hetedikéi ünnepségekről. A címünk: 3100. Salgótarján, Palóc tér 4. NÖGRÄD Szerkesztősége. A borítékra írjátok rá: Űttörősarok! Menekülés a városból Statisztikailag bizonyítható tény, hogy az utóbbi években megindult, s napjainkra felgyorsult a nagyipari munkavállalók vándorlása. S mert nemeseik a publicisták, hanem a gazdaságirányításért felelős szakemberek is módfelett kíváncsiak a vándorlás irányárét, érdemes idézni a KSH legutóbbi elemzését. Eszerint a mezőgazdaság — ami oly sokáig az ipari létszám utánpótlásának forrása volt, s a mezőgazdaságban dolgozók száma egyre fogyott — újabban vonzza magához az embereket. S mert a nagyipetr jórészt a nagyvárosokban — s mindenekelőtt a fővárosban — koncentrálódik, s mert a mezőgazdaság működési színtere mégiscsak a vidék, kézenfekvő a következtetés, hogy megindult és felgyorsult a nagyvárosokból való elvándorlás. Vajon miért? Gyakran járok a fővárostól alig hatvan kilométerre levő — a vadonatúj autópályán húsz perc alatt elérhető — kisvárosban, és el nem mulasztanám, hogy az ottani ABC-áruházba benézzek. Az üzletben ugyanis, egy fővároslakó számára, meglepően nagy az áruválaszték, s még meglepőbb a tisztaság, a rend, az udvariasság. Kény- szerűségből jártam e kisváros környékén levő még kisebb városka különböző hivatalait, ahol — ha úgy adódott — a munkaidő lejárta után fél órával is gyorsan és előzékenyen intézték ügyeimet. Jártam más vidéken, ahol a munkás — műszak után — a gyár thermáluszodájában és műanyagborítású teniszpályáján sportolhatott,- szórakozhatott; és jártam olyan vidéki gyárban, ahol a nők, a műszak utáni zuhanyozást követően hajszárító búrák alá és kozmetikai szalon székeibe ülhettek. Majd betértek a gyári üzletbe, ahol összecsomagolva vehették át azt, amit megrendeltek. Jártam olyan vidéken, ahol a munkahely melletti lakótelep hollandi mintára épült. 90—100 négyzetméteres, kétszintes, kertes, összkomfortos családi házakból állt. Itt két éven belül minden fiatal házas lakáshoz jut, s a bölcsődében nincs helyhiány. Megfordultam olyan nógrádi kisközségben, ahol a vegyesboltban hűtve kínálták az üveg sört, s három-négy napog is élvezhető kenyeret árultak. Jártam főváros környéki divatos helyeken, ahol egy építési telek — járható út, víz és villany nélkül — négyszögölenként ezer forintba került, az építési vállalkozó négyzetméterenként — 9—10 ezer forintért vállja egy ház felépítését. Ezzel szemben például a Bükk alján, mesebeli vidéken, ahol a négyszögölenkénti telekár — aszfaltozott úttal, villannyal, karsztforrásra kötött vízvezetékkel és telefonhálózattal (!) együtt — sem érte el a főváros környéki árakat, s ahol a helybeli kőműves négyzetméterenként ötezer forintért vállaja az építkezést. Hát a józanul gondolkodók — ha tehetik — ugyan miért ne mennének vidékre? Mi okból ragaszkodjanak a nagyvaros betonrengetegéhez, miért szenvedjék áruellátási bajait, zajjal, porral, füsttel és nyughatatlansággal nehezített életfeltételeit? Valószínű, hogy előbb-utóbb egy újabb kényszerhelyzet következményeivel kell szembenézni: az emberek fokozatosan elhagyják azokat a városokat, amelyek fejlesztésére annyi energiát és pénzt áldoztunk. De akkor miért igyekszünk még mindig a nagyvárosokat még nagyobbakká fejleszteni? Miért fordulhat elő, hogy a kisváros a fejlesztésre fordítható összegek egyetlen százalékát kapja csak? Miképpen fordulhat elő, hogy az őrség csodaszép falvainak egyikében— egy-egy szaktanár hiánya miatt — elnéptelenedik a nemrégiben épített iskola? Milyen meggondolásból hagytuk sorsukra jó ideig egyes elnéptelenedő kistelepüléseket, ahelyett, hogy megengedtük volna e kistelepüléseken a nagyvárosokból menekülni vágyók számára az ingatlanvásárlásokat? Most újabb jelenségre kell figyelni. Ha nem is tömegével, de egyre többen vannak, akik a nagyvárosi életforma és a nagyipar kínálta munkakörülmények elöl menekülve vidékre költöznek. Jelzik ezzel a településfejlesztés kérdőjeleit, de olyan kérdéseket is feltesznek, amelyek megválaszolásával nem szabad késlekedni. Vértes Csaba NÖGRÁD — 1931. november 3., kedd 5
