Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)

1981-11-22 / 274. szám

A salgótarjáni öblösüveggyárban belföldi felhasználásra hétdecls üvegeket készítenek. Az automata gép műszakonként nyolcezer darabot állít elő. — gy — Börzére a felesleggel r Cseréberéi az ország. Á rá-- bé a kellő mennyiségben.” kér Börzén például 1,2 milli- dió hullámhosszain, magán- De a partnerek is továbbad- ánd forintnyi vaskohászati, vállalkozók közvetítésével. Ami ják a labdát, mondván: a építési és szerelési anyagtól, nekem fölösleges, az még hasz- szállítás azért akadozik, mert villamosgéptől és műszertől nos lehet neked. És hátha ők is anyaghiánnyal küszköd- igyekeztek megszabadulni — tudsz cserébe olyat adni, ami- nek. jelentős árengedmény árán is re neked már nincs szükséged, Mindezek ismeretében hasz- — a részt vevő iparvállalatok, én pedig régóta vágyom rá. nosnak ítélhetjük a börzejelle- A vásárlók munkáját könnyi- Hogy kié az ötlet? Nem tud- gű kezdeményezéseket, még tette egy háromkötetes kataló- ni, mindenesetre őseink is cse- akkor is, ha azok gazdasági gus, amiből a börze zárása reberéltek — igaz akkor még eredményei csak cseppek a után is böngészhetnek, nem ismerték a pénzt. Persze tengerben. A készletcsere-ak- a civilizált fizetőeszköz köz- ciók 5—6 évvel ezelőtt kez- beiktatásával is lehet csere- dődtek, azóta Interker Börze berélni. néven évente két-hároma alka­lommal megrendezik őket. Manapság á gazdálkodóegy- Egyre több ágazat, legutóbb Bégeknek, vállalatoknak, tg- például a közlekedési és az ^ ^ . wvőnek> m £S«otottTetoára fontos nek egyaránt sok gondot, tér- tek elfekvő készleteikből öo- aroaikt ameívektvu «ott», hét jelentenek a fejhalMwzoitt áHŐ börzét Míg kezdetben hrtőlm^mdő, jő áron ér­készletek. Hánysz^látank té- csak néhány gyár nevezett be tékesíthető árat temjei. S ta- vériportokban gyárak udvarán ezekbe az akciókba, maguk: fg7 szGkQ1 majd ^ heverő értékes alapanyagokat sem bízva annak eredményes- anyagok és készletek piacL kötőelemeket, szerszamokat és gégében, ma már egy-egy ak- a hiánycikkek köre. közvetve gépeket! Az Országos Piac- ción száznál is több iparválla- I közvetve kutató Intézet korántsem biz- ^ kínálja eladásra aszámá- 1,0018 bovulhet a népgazdaság tos, hogy pontos felmérései ra felesleges anyagokat A számára oly fontos exportvá- óvatos becslésre késztetnek: nemrégiben tartott 16. Inter- laszti. Ezek a csereakciók minden­képpen nyereséges vállalkozá­sok. Erkölcsi siker a szervező­nek, anyagi haszon az eladó­nak, akinek költségeit ezentúl terheli annyi felesleges Innenső parton A z ember nem születik se művésznek, se nevelő­nek, se kommunistá­nak. Képességein és akarat­erején, a szorgalmán és a le­hetőségein múlik, mivé lesz. „Szerencsés embernek érzem magam a sok gyötrődés és kínlódás ellenére is, hogy eb­ben a korszakban születtem. A két ellentétes társadalom közötti mélységes szakadék fölött a mi nemzedékünk vert hidat. Elsőként mi mentünk át ezen a veszélyes hídon, de átértünk a biztonságos partra. Oda, ahol a régivel szemben az új, jnás világ épül. Nem hibátlanul. Ezernyi gonddal, szenvedéssel tettük meg ezt az utat, de megérte, lábunk alatt szilárd és biztonságos a talaj” — írta Brutyó János, az MSZMP Központi Ellen­őrző Bizottságának elnöke a tavaly megjelent Munkásévek című visszaemlékezésében. Addig, amíg e képzeletbeli hidon e ' nemzedék, köztük Brutyó János átjutott, szám­talan akadállyal kellett meg­birkózni. Nélkülözések, sze- Ellenőrző Baglyasalján, a találkozásod kát munkásokkal, bányászok­kal, termelőszövetkezeti dol­gozókkal. Büszkeséggel tölti el, hogy az ország gyarapo­dásának részeként a nógrádi­ak virágzó ipart, korszerű mezőgazdaságot teremtettek, új és kényelmes otthonokban laknak. Ha teheti, kocsiba ül és si­et Salgótarjánba a választói közé. Érdeklődik a legfris­sebb események iránt, _ a pártmunka csaknem fél év­százados tapasztalataiból me­rítve igyekszik ■ tanácsokat ad­ni. Legutóbb, amikor elláto­gatott az öblösüveggyárba éa a kohászati 'üzemekbe, hosz- szú órákon faggatta a vezető­ket a termelésről, még töb­bet, arról, mit tesznek a mun­kások körülményeinek javí­tásáért. Mert. mint megje­gyezte, bármilyen tisztsségbe is kapott bizalmat, mindig munkásnak érezte magát, s értük igyekezel - minél töb­bet nyújtani. Dunaújváros­ából részese volt ban, ahol részese volt egy Bizottság elnöké- szocialista város születésé­génység, üldöztetés és1 a hit, nek, 1958-tól országgyűlési nek, a minisztériumban, ahol a remény e korszak élenjáró képviselő, jövőre lesz két év- az építőmunkások , ügyeivel katonáinak jellemző szavai, tizede, hogy a Nógrád me- foglalkozott, a szakszervezet- Brutyó János 1911. november gyei választók megbízásából ben. ahol már egy új nem- huszadikán született Makón dolgozik az országgyűlésben. Zedék nőtt fel mellette, mezőgazdasági munkások gye- Mk hetvenedik születésnap- Amikor összeül az ország- rekeként Sohasem feledte a ját ünneplő Brutyó Já- gyűlés, a Parlament folyosó­földes padlójú szoba-konyhás nos gyakran idézi fel jgn feltűnik Brutyó János, házacskát, amelyben özvegy azt a napot,_ amikor először Keresi a nógrádi képviselő­édesanyja négy gyereket ne- érkezett Salgótarjánba, és a társakat, akik tisztelettel ve- veit, mert a családfőt elra- város akkori vezetőivel fel- szjk körűi és hallgatják sza­gadta az első világháború. kapaszkodtak a Pécskő-domb- vajt ^ ország dolgairól, a Alig volt tizenkét éves, ra. ' kommunisták felelősségéről, s amikor már cselédnek sze- — Ott lesz a szállodánk, ar- unokák csínytevéseiről. Az gődött, napszámba járt, majd ra végig_ lakások épülnek, a szeretet veszi körül min- az ácsmesterség fortélyait les- amott kórházat emelünk — denütt, ahol megfordul, amely te éL Munkások közé került, magyarázták neki. Percekig a párt élenjáró és tapasztalt alig több mint húszévesen a némán állt, tekintete végig- harcosának jár, az embernek, MÉMOSZ-ban tevékenyke- siklott az apró és füstös há- aki fiatal fővel bekapcsoló­dik, sztrájkokban edződik, s zakón, a sártócsáktól csillogó dott a munkásmozgalomba, a közben mind közelebb kerül utakon, az ostromállapotot a marxizmus—leninizmus esz- az illegalitás életveszélyes kö- idéző felforduláson. A város méivel felvértezetten küzdött rülményei között dolgozó vezetőinek elszántsága és op- az ügyért, amelyhez hűt- kommunistákhoz. Ä pártba timizmusa őt is magával ra- len nem lett soha E3ső- 1934-ben lépett be. A felsza- gadta, később — sok-sok év sorban nem a könyvekből tac badulás után szakszervezett után — vallotta meg: hitt miit, a verejtékes hétközna­munkával bízták még, majd Salgótarján újjáépítésében, de pok, a munkásévek jelentet-' 1950—59. között négy év meg- ilyen látványos fejlődésre ték az iskolát számára, . s szakítással az építésügyi mi- nem számított. Mondogatja vált ezáltal környezete tani-' niszter egyik helyettese, azt is: úgy érzi, ennek a sikernek tójává... követően hét esztendőn át a valamelyest ő is részese, hi­SZOT főtitkára, elnöke. Az szén nógrádinak érzi ma- MSZMP IX. kongresszusán gát Sohasem felejti el az választották meg a Központi első képviselői Jelölő gyűlést Új bútorok November 23-től, hétfőtől írekből átlő, fenyőborftású két új bútor jelenik meg a polcrendszer tárolószekré­az országban legalább 50 mil­liárd forintnyi érték hever a raktárakban, rozsdásodik, enyészik a gyárudvarokon. S mindez jócskán megterheli a vállalatok költséggazdálkodá­sát, egyszersmind komoly vesz­teséget okoz a népgazdaság­nak. Rendeletek; intézkedési ter­vek egész sora próbál rendet teremteni a vállalati készlet- gazdálkodásban — úgy tűnik kevés sikerrel. Az utóbbi években általában nem csök­kentek, igaz nem is növe­kedtek az elfekvő készletek, de ez esetben a stagnálás sem kedvező. A jelenségnek több oka van. Az iparvállalatok többségénél örvendetesen fel­gyorsult a profilváltás, a ter­melési szerkezet átalakítása természetszerűen — növeli a vállalati készleteket. Részben azért, mert a korábbi gyárt­mányok előállításához szük­ségles anyagokból, szerszámok­ból bőven van a raktárakban, az üzemeknek még nem volt idejük túladni rajtuk. Ugyan­akkor az új cikkek termelésé­hez vállalataink a szükséges­nél több alap- és. segédanya­got és más, az új technológiai folyamatba bekerülő alkat­részt, részegységet szereznek be. Az újabb készlethalmozást gazdasági vezetők és anyagbe­szerzők egyaránt azzal indo­kolják, hogy nálunk továbbra is hiánygazdálkodás van. Amit ma megvehetsz, ne halaszá holnapra, mert minden való­színűség szerint már nem kapsz belőle. S, hogy ez meny­nyire így van, azt igazolja a leggyakrabban hangoztatott kifogás: „a tervet azért nem sikerült teljesíteni, mert az alapanyag-szállítók és a koo­perációs partnerek nem szállí­tottak időben, s még kevés­Domus Áruházakban és a Ka- ekkel a Budapesti Bútor­nizsa Bútorgyár nutaboltjai- ' ’ __,. . , ipari Vállalat pedig három A Kanizsa Bútorgyár új tér- változatban mutatja be a Tip méke a Viktória svédfal; ele- szekrénysort. E gyszerűen; szerényen,' miként az jellemzi a hídverő nemzedéket' A kommunisták állhatatossá- ■ gával Igyekezett, ■ dolgozik ma is, hetvenévesen. Mert jelképénél maradva, méltó teljesítmény volt a két társa­dalmat elválasztó mélység fölötti hídon átjönni azzal az elhatározással, hogy nincs visszaút! S az innenső parton, ai szi­lárd és biztonságos talajon élők, dolgozók nem felejtik el ezt sohasem! M. Sz. Gy; Jártamfban-keltemiben sok- TT-j 11 '‘•com szór hallok rólak. Ismerek is ^emDe.eií közülük nem egyet. Ismeretsé­güket számon tartom, bár nem híres emberek ők: nem for­dulnak utánuk az utcán és nem kémek tőlük autogram- mot. De ők azok, akik eszébe jutnak a főnökségnek, ha szo­rul a kapca. Majd a Jani (Jó­zsi, Sanyi stb.) megcsinálja! Az majd kitalál valamit! tömve, ez mestersége címere: mondta Füle a zajához, szeme a szikrához Bármi legyen is a nevük, én *°Plány? ktvál1. u®^anis 8éP' n^ba nem mehet a doktor: többé bá­olajozó és -zsírzó. Így lett az erdészetnél er­így hívom őket: kulcsembe­rek. Nincs diplomájuk, JÍcTinöőt isTíSk "y01™ sincs. Mondja az életét röspusztán dolgozott a fűrész- dalmas lett volna. Fogtam egy a kovácshoz. Nem akar? rááll­ni a dologra sehogy sem. Értsd meg, ez a kábelgyárnak kell, és én ott dolgozom! Engedett végül, megcsinálta. Pista bácsi benyúl az akta­táskájába. Előveszi a szerszám mot: — Tessék, ez az! Kipróbál­ták, egy hónapig használták, meg se látszik rajta. Az alak- zsírt A kombájn szemtiszti- ján kell keveset módosítani, tójában láttam hasonlót Le- azt most lerajzolják és meg­rajzolni persze nem tudtam, rendelik a kovácsnál. Nincs na­_aj_ Könnyen nyíló, őszinte em- dőgazdasági szakmunkás. Hol hiszen nyolc osztályom van lehetetlen,, ha az ember bér. Szavaiban csináltságnak Bereden, hol Inászón, Sző- csak. Elmagyarázni túl bonyo- gyón akar valamit vasárnau húrnak. hétközna- ^ aho& volt> emlékezeté- szel, mindig ott, ahol legjob­ravSr=all ^ sváfei bő1 is’ szívéb51 is- hiszen egyik- ban sürgetett a munka, pi viseletűk overall es svájci ----- ­s apka. De srófra jár az eszük, valami örökké motoszkál a kerekek között s ebből rend­szerint ki is sül valami. Nem parancsszóra gondolkodnak, hanem, mert ők ilyenek. másik történésről ma sem tud megindultság nélkül beszélni. Bányászként kezdte mun­Májustól mostanáig öt űjf- darab fát kifaragtam belőle, tást adott be. ö, a betanított amit dgondoltam. Vittem az munkás. Egyet elfogadtak. A — Hazahívtak aztán a szán- igazgatóhoz Jónak találta, le- többit bírálják, dai téeszbe, erdőgazdasági gyártatta, de használatba már — Itt van már a kővetkező szakmunkára. Szép csemete- nem került mert lecserélték is — tapogatja a zsebét pedig bányamentő kertünk volt jól is jövedelme- azokat a régi gépeket. Egy év- az csak a rongyoktól dagado­lett. Ügy tervezte, mérnöknek zett Tölgyet csert fenyőt ül- vei előbb kellett volna rájön- zik, és büszke mosoly fut át tanul, hiszen jófejű, érdeklő- tettünk, fejszére érett, susogó ni a nyitjára... az arcán. — Már csaknem tel­, dő fiatalember volt, de más- erdő lett belőle. Traktoron is Olyan itt a munkája, hogy jesen kész Álmomban is azt Közlegények rendfokozat mi]yen szálak voltak ódáké- ültem, lánctalpason. Meglehet az egész gyár az ő műhelye: látom, úgy érzem, sikerül. De nélkül. 'Mégis, főrangú látoga- sz(tve az ő sorsának megszö- éppen az tette be a kaput be- gépet kenegetni, zsírozni min- nem mondok mást róla, el ne tónak kijáró tisztelettel fo- veséhez. ' teg gerincemnek, elbúcsúz- denütt kell. Egyszer is, amint happolja valaki! gadja őket az igazgató. S bár Mizserfa Pálhegy—II. akná- tam hát Szandán, s jöttem a a szabadvezetékes üzemben Koplányi István 49 éves,' közkatonák, ^nevüket nem vé- n£i fordult először életútja, kábelgyárba. Itt tető van a fe- végzi a dolgát, lát az üzemóra betanított karbantartó, gép­Bányaszerencsétlenség történt jem fölött, meleg helyen dől- asztalon egy gépelt levelet, zsír zó és -olajozó. Tucatmun­gozom. Simon Imre sodrógépmunkás- ka az övé, tehetné a dolgát fá­Pedig mondták neki: való- nak szólt az írás. Pista bácsi sultan, unottan, ehelyett na­emlékezik most. — Megkopog- ságos pokol az a gyár. Spric- -beleolvasott. Azt magyarázták ponta lopja bele az izgalmat, tattam a szénfal tetejét, üre- celik, köpködik a zsírt a ma- meg azon a papíron, miért a fantáziát. Azt vallja: azem­sinák, vastagon áll a földön is. nincs elég sodratvágó olló. bér úgy javítsa a gépet, hogy amiképp — Akkor nagyon pipa let- legyen füle zajához, szeme tem. Amúgy is hivatalos vol- szikrájához, orra a szagához. — Engem még a bányai csa- tam éppen egy műszaki konfe- Kivált pedig szíve a munkás gig kis betűvel, mint esek ernőét, hanem tiszta Négy vájár odalenn rekedt, naggyal illik írni.1 Mert ők — Mentem én is menteni — KULCSEMBEREK. sen dohogott, ami újabb om­lás előjele. Kiabáltam a töb- Ügy volt valóiban, balassa- binek: vissza azonnal! Béniről riogatták. udvaré- meg a szerencsétlenek rimán- — Enge_______ ___,_____ J| _ „ . K oplányi kodtak: ne hagyjatok itt, ne- patvezetőm, Pászti IstváAmeg- renciára. Ott rögtön felszó- bajának enyhítéséhez. Ha öröm dolgozni laltam: hogy lehet az embe- éri, elfogadja szívesen, ha csa- érdemes. rektől szerszám -nélkül mun- lódik, iparkodik talpraállni Rójuk az utaf a gyarmati, kábelgyár nak betonlapjain, Istvánt keressük. Hol van Pis- künk is családunk van-! Neki- tanított arra, hogy ta bácsi? — szólón,gátjuk sor- dőltem a szénfalnak és sír- csak gondolkodva ra az embereket. Amazok meg tam. Keserves kínlódások után Apámként tiszteltem, szeret- kát követelni?! Van énnékem gyorsan, vissza: — Az imént még arra mind a négyet kihoztuk, de tem öt, itt, a gyárban is ő ju- egy tűzikovács láttam. És egyik se- kérdezi, egyikük, testi-lelki jóbarátom, tott eszembe. Vajon mit ten- Szandán, csinál melyik Pista,bácsi? távoli rokonom már a hord Előkerül végre. Jó tagbasza- ágyon kiszenvedett, kadt ember, némely fölös ki- jisztendőn át orvosok kezel- jem és ki is találtam egy cent- lókat már ráterheltek az évek. ték ezután, de nem tudta túl- rifugál szivattyút, ami nemén- Kabátzsebe rongyokkal ki- tenni magát a tragédián. Meg- gedné szétfutni a huzalt kenő Ismerősöm Fizetése 3800 forint. Tisztes- az ollót, sége forintban ki nem fejez­ne a helyemben? Hát kimő- amennyi csak kell! hető. Pénzre át nem váltható, dolna valamit! Törtem a fe- El is ment azon melegében , Szondi Márta NÓGRÁD - 1981. november 22., vasárnap 3 \

Next

/
Thumbnails
Contents