Nógrád. 1981. november (37. évfolyam. 257-280. szám)

1981-11-15 / 268. szám

Rátkai Márton jubileuma ’ A közönség ked­vence volt Minden ellene szólt az indu­lásnál — sem fizi­kai adottságai, sem énekhangja nem predesztinálta szín­padra. Következete­sen és konokul épí­tette pályáját, smint Kellér Andor pom­pás Bal négyes pá­holyában írja — ön­magát fedezte fel, fe­deztette fel ponto­sabban Beöthy Lász­lóval, a neves szín- házdirektorraL Per­sze szerencséje is volt, hogy kamasz­kori álmát nemcsak valósággá változtat­ta, nem csak egysze­rűen színész lett, ha­nem sztár is — a sztárság mipden kel­lékével —, de ezt ő, aki semmit sem ka­pott ingyen, meg is engedhette magá­nak. A hagyomány szerint többszöri ne­kirugaszkodás, vidéki kezdés után kapta a nagy lehetősé­get már a legendás Király Színház deszkáin: Az éppen ügyeletes táncoskomikus, Sziklay Kornél mint a Gül Baba Mujkója egyszerűen képtelen volt negyedszer meg­ismételni számát, s a agák közül egyszerre kipat­tant az eddig ismeretlen Rát- kai, és olyan fergetegesen tán­cosa el Huszka dalát, hogy a publikum egyszerűen többé nem felejtette el. Beöthy ez­után okosan mindent vele ját­szatott el, ebben a műfajban, amelyben akkor világhatalom voltunk, hiszen Kálmán, Le­hár, Jacobi, Szirmai, Butty- török kay Kacsóh tartoztak a házi szerzők, s Fedák, Király, Pet- ráss, Szentgyöngyi a vezető színészek közé. Rátkai neve KALDI JÁNOS: A halászokat figyelve A költők és a halászok éjjel és nappal halásznak: Köröttük füvek és lombok. Fölöttük nagy, égi vásznak. Tudják: a csoda nem sűrű. Ritkán jön, bizony, a nagyhal. S elvétve a kegyes idő a világszép gondolattal. Vonyarcvashegy, 1981. aug. 15. KÖVES ISTVÁN: Már előregyártott elemekből Reggel már köd ült a kert ölén tej árnyékot lopott a virradat s az ágyások barna hajlatában dermedten hallgattak a krizantémok aztán kényelmesen kisütött a nap. A házak langyosan pipáltak a nyugalomban bízóvá rontott volna a színlelő világ ha hagyom magam de én féltem egyre jobban s így lettem erős és bátor. Közben nem változott meg semmi csak a lányok akiket szerettem elfelejtették a sültgesztenye barátság melegét, s már én is előregyártóit elemekből terelgetem össze mindenheti boldogságomat. valóban eggyé vált az operett műfajával, amelynek sok rossz kliséjét többek között tündért fantáziájával maga tette ártalmatlanná. „Leg­alább száz operettben játszot­tam... Mit tudom én. a siker talán engem is levett a lá­bamról... Hiszen szerettem én az operettet is! Megpróbáltam, talán nem is sikertelenül, va­lami újat alkotni benne. Meg­próbáltam ezekben a szere­pekben is egyszerű, reális, emberi hangon beszélni”. Ami akkor, ott a Király Színházban zajlott — kétség­kívül színháztörténet volt, egy addig jobbára importált mű­faj ügyes meghonosítása, amit aztán a nagyvilág olyannyi­ra megirigyelt tőlünk, hogy javát megpróbálta megven­ni, vagy egyszerűbben átven­ni... Rátkait is csábították kül­földre, a Theater an der Wien például a Luxemburg gróf­jához mint Sir BasUt szerződ­tette, Lehár javaslatára, s így járt kint Amerikában is, sőt egyszer a milánói Scala Of- fenbach-premierjéhez is ki­kérte, hogy olaszul is megis­merjék Meneláosz királyként. De Rátkai mindig hazajött, pedig bármilyen népszerű is volt, minduntalan megélheté­si gondokkal küszködött. Sokat játszott, legszíveseb­ben drámát. Még talán mis­kolci éveiből hozta örök só­várgását a míves szöveg, a drámai szituációk iránt, vagy egyszerűen unta énekes bo­londozásait? Amikor a Ham- letben mint első sírásó jelent meg, alaposan zavarba hozta rajongóit. Pedig előtte már Földes Imre, sőt Rostend pró­záján edződött, de mégiscsak a következő Földes-dráma, A hivatalnok urak Róth bácsi­jaként ismertette el teljes értékű nek.­A fővárosi Operettsefnház, a Royal Színház, az Andrássy úti színház, a Budai színkör nagyszerű humorú, fanyar bölcsességű nagy egyénisége a nyilas terror éveiben bujkálni volt kénytelen. Hamis néven, hamis papíroikkal élt, mint­ha csak egy rossz szerepet bíztak volna rá. Olyan faftdes volt ezúttal is, hogy elhit­ték a hegedű .szókéi tő egésr meséjét, és cserébe —■ élet­ben maradhatott. Nagy elég“ tétele volt, amikor egyenesen | heíjfc« az ország első színpadára hív­ták a felszabadulás után, ahol elsőként Moliére Tartuffe cí­mű drámájában Orgonként lépett színre. Aztán jött A civilizátor, Madách szatírája, az Orosz emberek, A szabin nők elrablása, az Ötödik had­oszlop, a Szerelmi házasság, A revizor... S a nagy szere­pek mellett egy másik kitün­tetés: kinevezték az Országos Színiiskoia igazgatójának. Rátkai Márton most lenne százéves. Rá emlékezve érde­mes elgondolkodni egy buta előítéleten vannak egyáltalán alacsonyabb és magasabb ran­gú műfajok, vagy inkább csak tehetséges, igazi művészek vannak? Gádor István kilencvenéves iiiiuiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiimi Hii^inmiiliiliiHiHiiiliniiHiiiiimHliiiiiiiiiinitiiiMminiiiiii ................................................ G ádor István műtermében Siklóson munkáit. állandó kiállításon mutatják be Ebben a felgyorsult világ- közönség ezt látva győződhe- Am aztán újra felüTkereke^ ban, amikor nemcsak az idő tett meg arról, hogy tényleg dett benne a keramikus, és futását érezzük oly sebesnek, nemcsak tányérnak, leveses ismét a kísérletezés évei, sőt hanem a művészetek stílus- tálnak jó az agyag: valóságos évtizedei következtek. A fel­váltásai is itt peregnek el a művészi termék is készülhet szabadulást követően egész sor belőle'. szemünk előtt, bizony alig ta­lálunk olyan alkotó egyéni­séget, aki méltónak bizonyul . az alapítói rangra, akire rá- úgymond, mondhatjuk, hogy egy bizo­nyos szépművesség első szá­mú mestere. Nos, azért szá­zadunkban és hazánkban is akad néhány ilyen kiválóság, köztük Gádor István, a mo­dem magyar kerámia megte­remtője. A most kilencven éve, 1891. november 11-én, a Pest me­gyei Kókán született szobrász —, mert hiszen az volt, s ma­radt is egy jó ideig a tanult szakmája — előbb Budapes­váza került ki a keze alól, Mesterünk egy ideig még feSntó^Tvár^kt' iymond, állatgyűjteményét ‘ gyarapította, majd visszapár- & " tolt az edényformákhoz, ám ekkor már nem annyira a for­májuk, hanem a külső díszt ten, az iparművészeti iskolá- prótaed színész- ban képezte magát, majd Bécábe ment, attól az úgyneve­zett Weiner Weitotatte, azaz a Bécsi Műhely látogatója, majd 1919-től annak bejegy­zett tagja lett Ott, az osztrák fővárosnak ebben az Európa- hírű intézményében ismerke­dett meg a kerámiák újmódi készítésével, vagyis azzal aa ábrázolási móddal, amely a korábban csak háztartási esz­közök készítésére szolgáló anyagot választotta nyers­anyagául. Nemlaha György — edényeket Még később az egymást éke^ sítő anyagok összepárosításán fáradozott, vagyis nemcsak mázzal, de különféle fémek­kel is házasította a kerámiát. Különösen az így készült hal­formái, tengeri állatai nagyon szépek. Mindezek után jogosnak tű­nik, hogy a hivatalos elisme­rés sem maradt el: Gádor István Kossuth-díjas érdemes művész lett, 1962-ben pedig a világhíres vtíenoei biennálén aratott nagy-nagy Gádor István Ásó eteti terra­kotta szobra és kísérletező fed­ve azonban mit sem lohadt, és élete alkonyán ismét új korszakot nyitott; éppen azok a figurák kerültek ki a keze alól, amelyeket talán a leg­jobban ismer a nagyközönség. Ezek az olykor embernyi, vagy még magasabb kerámiaplasz­tikák a geometrikus alakzatok ötvözetei: hengerek, félhenge­rek, gömbök, miegyebek: ter­helniük, de úgy, bogy egységként sugároz­zák a harmóniái. (Van egyéb­ként Gádornak egy óriási; harminc négyzetméteres fali­képé is a százhalombattai mun­kásszállón; ez domború és ho­morú körök, négyzetek cso­portjából áll.) knrongoaott, ám ezek «tán a hagyományos külsejű tárgyak után hamarosan áttért a kis­méretű állatfigurák kigyúrá­sára és ezekben aztán mind­jobban megmutatkozott min­tázó tehetsége. Ahogyan szak­értő méltató! megfogalmazzák, s hogy ebben az óriási, s valamiféle primitív expresz- tésük érdekelte, újabb és valóban műfajteremtő élet- szionizmus sugárzik e korai újabb összetételű mázakkal ki- műben van-e, lehet-e főmű? korszakából származó négy- sérletezett, még a híres ha- ízlés, tájékozottság dolga,' de lábúnkból, mégpedig oly kép- bán technikát is felelevenítet- róla beszélgetve a legtöbben pen, mint azt a természeti né- te, amely —, mint köztudomá- azt a porcelánból való repülő pék csecsebecséin is látni. Te- sú — ónhamuból való mázzal galambját szokták eanlegetni, hát erősen leegyszerűsítve, de teszi vízhatlanná a különben amely mintegy jelképe művé- ahol kell, ott annál inkább ki- porózus cserepet. szetének, hiszen egyszerre dudorodnak, görcsölődnek a Az 1930-as években ismét mutatja az anyagformálásban testtájak, a végtagok. szobrász lett Gádor István, való jártasságot, valamint azt, Gádor István 1921-ben ren- Mégpedig jeles pályatársa, hogy áttört, elvont formákkal dezte meg első önálló kiállí- Goldman György példáját kö- miképpen lehet megidézni egy tását, amely nagy és — joggal vetve, aki elsősorban munkás- valóságos természeti lény kép­mondhatjuk' — műfajavató si- alakjaival írta be nevét ama- zetét. kert aratott, hiszen a hazai gyár művészettörténetbe. a. J. AFORIZMÁK A szokás csupán abban különbözik a hagyománytól, hogy az senkitől sem származik. Minél tisztább valakinek a lelkismerete, annál na­gyobb az eladási ára. Gondolatban mindig azokkal vagyunk, akiknek az adott pillanatban nehéz a sora. A tényt akkor tekintik makacsnak, amikor az ön­magáért beszél. A legjobb gondolatok akkor jutnak az ember eszé­be, amikor nincs miről gondolkodnia. Mindent meg lehet tenni kivételképpen. Ahogy mi magunk egyre jobbakká válunk, úgy fe­dezünk fel egyre több jót a világban. Az ember kicsinységének légszomorúbb bizonyíté­ka, ha nem hisz a nagy emberekben. Az életet csak akkor szerethetjük, ha már tudjuk, mi a kétségbeesés. Egész életét annak szentelte, hogy megmérgezze má­sok életét. Az ostoba nők sohasem olyan Ostobák, amilyenek­nek látszanak, de az ostoba férfi — igen. Nyűt kártyával legjobb zárt ajtók mögött játszani. Valami keveset tudok as autókról. Az Ottó-motoroktól a Rába-V katonai teherautók­ig, amelyek lámpáiban még acetiléngáz égett. Tudok arról is, hogy az autó mit tett az emberiségért. A háborúkban,' a szállításban, a turizmusban, a kényelem megszervezésében. Az emberi teljesítményben. Jackie Stewart, Clark, Rindt, Petterzon, Lauda, Hunt, Fitti­paldi, Sechter az autózás nagyszerű versenyzői, és Mon­za, Indianapolis, Nürburgring legalább olyan szentélyei a versenysportnak, mint a Wembley, a Maracana vagy Wimbledon. Többet tudok azonban az emb erekről. A modern ember nagy sze­relme az autó, ez a szerelem gyakran egyoldalú. A legsze­rencsétlenebb dolgok sülnek ki ebből a viszonyból. Ma is hallom annak a sze­rencsétlen Ladának a szenve­dését, amelyet puderozott iranykarpereces tulaj dón osnő- ie igyekezett „betörni” a nya­ralóhely parkolójába. Hörgött, jajgatott, dühödten zúgott (tiltakozott?) a szerencsétlen Thiery Árpád: Viszony autó. Mint megkínzott állat. — Asszonyom...— mentem oda segítőkészen. — Miköze hoz­zá? Nem a maga autója — válaszolta gőgösen. Hazaérve a lépcsőházban meg szoktam nézni a hirdető­táblát. Fegyelemreflex. Egyik este tussal vastagon kihúzott betűk tudatták a lakókkal, hogy jelentkezzen az a személy, aki a ház parkolójában, felte­hetően a saját autójával meg­nyomta az ily módon üzenő orvosnő autóját Nyolc lépcső­ház van a hatalmas épület­ben. Az orvosnő mnden hir­detőtáblára rajzolt (vagy raj­zoltatott) egy-egy esengő fel­hívást Abból gyanítom, hogy nem sok eredménnyel, mert más • lépcsőházakban még he­tek múlva is láttam a kifüg­gesztett felhívást. A miénket letépték a gyerekek. Miközben e sorokat írom türelmetlen dudálás hallatszik fel. így szoktak jelezni egy­másnak a házban lakó család­tagok. A türelmetlen tülkölés azonban nem szűnik, sőtt most már két autó dudája szól. Le­nézek. Az úttesten három autó fér el. A járdák mel­lett kétoldalt autók parkolnak, középen maradt egy szabad sáv, ahol közlekedni lehet. Ezt azonban eltorlaszolta egy fehér színű Skoda. Eltelik tíz perc, mire a lépcsőházból, amely előtt a Skoda áll, elő­jön egy alacsony, félkopasz férfi. Méltatlankodva integet a tülkölő autósoknak. Mit kép­zelnek?... Beül a kocsiba, tesz egy kört, miután elengedte a két autót, visszaáll pontosan oda, ahol volt. A kapu elé. Noha látom az ablakból, hogy ötven-hatvan méterrel arrébb van üres hely. Bezárja a ko­csit, visszamegy a hetedik emeletre, ahol vendégségben van. Az autó lent áll. Várako­zik. Eltorlaszol. Ingerel. Fel­dühít. A kiosztott státus sze­rint : szerencsétlen, kiszolgál­tatott gépáljat az ember kezé­ben. Könyv­újdonságok A „Tudomány és kohol­mány" kiadónál megjelent Ha­rold Nonsense kiváló angol tudósnak „Az agyi szubjekti­vizmus tendenciája absztrak­ciójának és diszkreditálásának kritikai metafizikája” című monográfiája. A szerző könnyű, érthető formában fejti ki az elokvens homeosztázis konstans exhi- biciójára vonatkozó elméletét. A könyvet az olvasóközönség széles köreinek szánták. ☆ Disznófalva könyvbarátai körében nagy népszerűség­nek örvend a helyi „Másodla­gos nyersanyagkészletező tröszt" újszerű kezdeménye­zése: aki selejtpapírként lead­ja Alexandre Dumas összes müveit, az cserébe utalványt kap, amely feljogosítja arra, hogy megvásárolja ugyanez n szerző „Margót királyné” ci- ■ mű könyvét. NÖGRÁD — 1981. november 15., vasárnap 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents