Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-13 / 240. szám

Ifjúsági parlament Palotáson Százötven fiatal az ágazatokban Szombaton tartották meg Palotáson a művelődési ház­ban a helyi termelőszövetke­zet fiataljainak ifjúsági parla­mentjét. Vájná Tamás, a Má­jus 1. Termelőszövetkezet el­nöke számolt be a legutóbbi parlament óta végzett mun­káról, az ifjúsági törvény megvalósításáról. -- Örömmel állapította meg a beszámoló­ban, hogy az elmúlt három évben főleg a melléküzem­ágban és a gépesítés területén szépen emelkedett a harminc éven aluli fiatalok aránya. 1978-ban még csak százhe- ten voltak, az idénre már százötvenre alakult létszámuk a különböző szakágazatok­ban. Ez a tény arra készteti a téesz gazdasági és politikai vezetését, hogy még fokozot­tabban törődjön a fiatal dol­gozók gondjaival. Elismerően szólt a fiatalok jó munkájáról, amellyel jelentősen hozzá­járultak a gazdaság eddigi eredményeihez. Pedig a me­zőgazdaság sajátosságai mi­att gyakran végzik munkáju­kat mostoha körülmények kö­zött, nyújtott műszakokban. Éppen ezért az erkölcsi elis­merés mellett az anyagiakkal is fokozottan törődniük kell. Erre két számot említett a be­számoló: három éve 3200 fo­rint. az idei első fél évben már 4200 forint havi átlag­jövedelmet könyvelhettek el a fiatal dolgozók. Megíté­lésűknél továbbra is legfon­tosabb értékmérő a végzett munka minősége — emelte ki a téesz elnöke. Jó példa­ként említette a Ságvári End­re aranykoszorús, ifjúsági szo­cialista brigádot, akik egy éve nyerték el kiváló munkájuk­kal a megtisztelő címet. Bevonásukat a termelőszö­vetkezet vezetésébe megfele­lőnek tartja. Főleg az alsó és középszintű vezetők jelen­tős része a fiatal szakembe­rekből »került ki Jó a fiata­lok részvételi aránya a vá­lasztott testületekben. A pályakezdők, a fiatal há­zasok „fészekrakását” régóta megkülönböztetetten kezelik. Ingyenes vagy kedvezményes telekvásárlást biztosítanak, pénztámogatást a lakásépítke­zéshez. valamint a gazdaság építőbrigádjának a munkáját, segítségét az építkezni szán­dékozóknak E három lehe­tőség mellett a termelőszövet­kezet kis lakótelepén is bizto­sítottak és biztosítanak he­lyet a letelepedőknek. Az ifjúsági parlamenti be­számoló után az intézkedési tervet ismertették. A tervben kiemelten szerepel a pálya­kezdők beilleszkedésének se­gítése, a fiatal dolgozók élet- és munkakörülményeinek ja­vítása, a KISZ-alapszervezet és az ifjúsági klub munkájá­nak támogatása, a gyesen le­vő fiatal kismamákkal való kapcsolattartás, élőbbé téte­le. a munka mellett tanulók anyagi, erkölcsi segítése. ­A beszámoló és az 1981—84. évre szóló intézkedési terv feletti vitában nyolcán fejtet­ték ki véleményüket. Dudás Mihály KISZ-titkár a tag­ság nagyobb aktivitását és a KISZ-en kívüliekkel való jobb kapcsolatot sürgette. Németh Miklósné sérelmezte, hogy a gyermekek óvodai fogadása és a reggeli munkakezdés egy­beesik. Dombos Jenő. telep­vezető a fiatalok csökkenő számára hívta fel a figyelmet az állattenyésztő ágazatban. Mayer József a politikai kép­zés színvonalának emelésére tett javaslatokat, Kocza Jó­zsef a tömegsportban elért sikerekről számolt be. Kiss Éva, a KISZ-esek nevében társadalmi munkát ajánlott fel az ifjúsági klub építésé­hez. Kis József az intézkedési terv menet közbeni végre­hajtásának fokozottabb ellen­őrzését kérte. Szilágyi Gábor, a megyei tanács mezőgazda- sági osztálya nevében üdvö­zölte az ifjúsági parlamen­tet. A fiatalok megtartásá­ra hívta fel a vezetők figyel­mét, amelyet csak a munka- feltételek fokozatos javításá­val lehet megoldani. Felhív­ta még a figyelmet a céltuda­tos szakmai-politikai nevelő munkára, a fiatalokkal való fokozott foglalkozásra, mert ez nélkülözhetetlen a VI. öt­éves terv feladatainak meg­oldásához a termelőszövetke­zetben. Az ifjúsági parlament a beszámolót és az intézkedési tervet elfogadta és a megyei szintű ifjúsági parlamentre Molnár Erzsébetet, Jambrich Róbertnét és Dudás Mihályt küldöttnek megválasztotta. sz. gy. s. Rétsági tervek Á megvalósulás útján Kóros elhízás Az elhízott emberek szá­ma növekszik a gazdasági­lag fejlett országokban. Az Amerikai Egyesült Államok­ban a lakosság egyharmada túlsúlyos, de az európai álla­mok (így például Franciaor­szág, az NSZK) sem marad­nak le ezen a téren. A kö­vérség még nem jelent be­tegséget, kóros állapotot, de egészségügyi és járványtan! kutatások eredményei azt tük­rözik, hogy a kövérség bizo­nyos betegségekre hajlamo­sít. Például az elhízott egyé­neknél könnyebben alakul ki a cukorbetegség, a szív- és vérkeringés! betegségek, a magas vérnyomás stb. Sajnos, a kóros elhizás mai gyógyszeres és diétáskezelé­se nem hoz mindig kielégítő eredményt, nyilvánvalóan azért, mert az elhízás általá­ban több tényezőre vezethető vissza. A táplálkozási fakto­rok mellett hormonális té­nyezők, mozgáshiány stb. is okozhatnak elhízást. Nyílt kérdés még, hogy öröklő­dik-e az elhízásra való haj­lam? Kísérleti patkányok­nál bebizonyították, hogy igen, de az embernél ezt még nem sikerült bizonyítani. A bánki útelágazásnál lévő víztárolókból akár folyhatna is a víz a rétsági lakások csap­jain keresztül, ugyanis a kö­zel egy kilométeres bekötőve­zetéket már elkészítették. Egyelőre a vízminőség még nem megfelelő, a hálózatra nem kapcsolható. A több mint egymillió forintot egyébként a tanács költségvetéséből biz­tosította, de ezt a jövőben meg­alakuló vízműtársulatnak csu­pán megelőlegezték. A Zrínyi utcában a tanács költségvetési üzeme megépí­tette a járdát, így az ott élő idős emberek régi gondja meg­oldódott. Befejeződött a község köz­pontjában levő, korábban szin­te járhatatlan gyalogjárók asz­faltozása, a váci tanács kom­munális üzemének dolgozói e piacteret hozzák rendbe. Háromszázhatvanezer forin­tért bővítették a bánki vízi­színpad lelátóját, így a jövő nyári rendezvényeken ötszáz néző ülhet kényelmesen. AMI MÉG HATRA VAN Az idei esztendő tervei kö­zött 48 lakás sorsa szerepelt. Ebből 24 átadását még az idén, az év vége előtt ígér­te az ÉPSZÖV. A Takarék utca sarkán álló épületen ja­vában folynak a munkák, min­den bizonnyal állják szavukat az építők. Igazán nagyszerű karácsonyi ajándék lenne két tucat rétsági család számára, ha beköltözhetne új otthonába. December végéig újabb 24 lakás alapozási munkáit vég­zik el, elkészültük már a kö­vetkező év reménye. A terület előkészítési sza­kaszában van az egészségügyi létesítmény. Megvalósulásának feltétele: a helyén egyelőre három lakóház áll, azokat meg kell vásárolnia a tanácsnak. Két lakóval megegyeztek, a harmadikkal még nem áll az alku. Az objektum tervei ké­szülnek. Az épületben két körzeti és egy gyermekorvosi rendelő lesz, később hozzá „il­leszthetik” a fogorvosi rende­lőt és a gyógyszertárat is. A Szőlő utca portalanított burkolata szakaszosan készül, ahogy a pénz engedi. Egyelőre 400 ezer forintot költenek rá. Az ÉMÁSZ az utolsó negyed­év végéig bővíti a hálózatot a Körtefa, a Szőlő és a Petőfi utcában. TÁRSADALMI MUNKA A tavalyi eredmények alap­ján Rétság nagyközség nyerte a társadalmi munkaversenyt a hasonló települések között. Az idén szerényebben terveztek és az eddigi eredmények alapján elképzeléseik szerint haladnak. A harmadik negyedévben 470 forintig jutottak, az év végéig szeretnék elérni az 550 forin­tos, lakónkénti társadalmi munkaértéket. A mocsarak lecsapolásának problémái Az elmúlt évtizedben a Be­lorussziában folyó mocsár- kiszárítási, talajjavítási mun­kák alapos változást hoztak a természeti viszonyokban. Több mint egymillió hektár mocsaras területet tettek ter­mővé. Nem szabad azonban arra az álláspontra helyez­kedni, hogy a jövőben min­den mocsár elkerülhetetlenül a kiszárítás sorsára jusson. A mocsaras területek ugyanis fontos szerepet játszanak a környezet vízháztartásában: a felesleges vizet magukba szív­ják, s ezt a szárazabb idősza­kokban visszaadják. Sok eset­ben célszerűbb a mocsarak természetes formában való megőrzése és gazdasági hasz­nosítása. Azt is figyelembe kell venni, hogy a vízelveze­tések sok növény és állat kipusztulását is maguk után vonják. Éppen ezért egy-egy nagyobb terület vizeinek el­vezetése, kiszárítása előtt sok­oldalúan meg kell vizsgálni a várható gazdasági és ökoló­giai mutatókat. Cirkuszművészek 26 országban Az NDK három világhírű Szovjetunióban, az Egyesült cirkuszának az Aeros, a Államokban és Japánban is. “8Ä ».««..to»* »« .M <*­prszágba kaptak meghívást, ben Latin-Amerika országai- Fellépnek a többi között a ban. Az ÉMÁSZ Nógrád megyei Üzemigazgatóságának korszerű járművei, berendezései jól segítik az elektromos zavarelhá­rítást. Képünkön: hidraulikus, emelőkosaras szerkezet segít­ségével az utcai közvilágítás karbantartását végzik Salgó­tarjánban. Jól sikerült szorvosbőgés Befejezéshez közeledik a a napokban is több száz va- szarvasbőgés időszaka; az idei dász járja az erdőket, elsősor- szezon — a MAVAD értéke- ban az északi megyékben, lése szerint — különösen jól A vadászturizmusban továb- sikerült. Sok, a szokásosnál is bi kihasználatlan lehetőségek nagyobb értékű trófeát zsák- rejlenek, ezért a MAVAD-va- mányoltak a vadászok, közöt- dásztársaságokkal, az állami és tűk a mintegy 2500 külföldi erdőgazdaságokkal közösen, a vendég. Az ez évi szezon nagy hazai és külföldi vadászoknak eseménye: Somogy megyében még vonzóbb körülményeket új világrekorder-jelölt agan- teremt. Jelenleg már kilenc csőt zsákmányoltak. Ezekben helyen várják összkomfortos vadászházakkal, továbbá lo- Vaglási, teniszezési és horgá- szási lehetőségekkel a vadá­szokat és családjaikat. Ezekre a helyekre telt há­zakra számítanak a szarvasbő- gést követő hónapokban is. Ok­tóber második felében kezdő­dik a dámszarvasbarcogás, a fácán- és a nyúlszezon, az el­szaporodott vaddisznót pedig egész évben lövik. Vízparti EZ—AZ NÉZŐPONT A faluval, s az ősz varázsla­tos színeit mutató Cserháttal ismerkedő idegen már félnap­ja egyfolytában dicséri a vi­déket. Élvezettel — és elége­detten — hallgatom az árado- zást, egyszer aztán közbeve­tem: — Petőfi beszélhetett így az Alföldről, mint te most a he­gyekről. Igaz, valamivel éke­sebben dicsérte a rónát. — Na, hallod, balga egy lé­lek lett volna az istenadta, ha a meredélyek és kaptatok di­cséretét zengi. Elvégre, gya­logjáró ember volt. > „TERMŐHELY” A távolsági autóbuszon idé­zem fel magamban az előbbi történetet. A kényelmes jármű könnyedén darálja a kilométe­reket, hiszen az ablakából már a legkitűnőbb távcsővel sem lehetne felfedezni a hegyvi­dék homályos vonulatát. Sík­ságon járunk. Kurta félóra múltán pedig az alföldi nagy­város autóbusz-pályaudvarán ülök a vendéglátók személy­gépkocsijába, az üdvözlések utáni első percekben pedig már mondhatom is a magam dicsé­retét. — Irigylem az utcáitokat. fTétaíok egy mellékutca is olyan széles, mint Salgótar­jánban az egész völgy. De ez a legkevesebb. Itt bizony élvezet végigautózni, az embernek ugyanis olyan képze­te támad, mintha egy hatalmas zöld alagútban suhanna. Két oldalt öreg fák iramlanak az ég felé, koronájuk a szokatlanul széles aszfalt sáv fölött is ösz- szeér. A gépkocsit vezető hely­beli fiatalember mérgében erősebben markolja a volánt és kicsordul belőle az indulat. — Mutatóba van már csak ilyen utcánk. Sokat meggyil­koltak, tönkretettek! Hiába tiltakozott a lakosság, ilyen- olyan ürüggyel kivágták, le­tarolták az útmenti fasorokat. Úgy látszik, az emberi bu­taságnak nem kell jófajta te- levény. Megterem az a hegy­vidék nehéz kötött „talaján”, meg az Alföld könnyű „ho­mokján” is. MUNKAMEGOSZTÁS A legnagyobb folyam, ame­lyet közelről ismerek, a bokáig érő Mérges-patak. Lázas öröm­mel hajlok hát az invitáló szó­ra: hajnalban horgászni visz­nek a Holt-Tisza egyik ágára. Masszíy gerenda ácsolaton ereszkedünk le a rezgő nád kö­zé. a víz fölé erődítményszerű stég magasodik. A víz... a víz pedig káprázatosán szép! A hajnali szellő bodrozódó pára­csokrokat kerget a felszínen, előttünk méltóságteljesen el­úszik egy karcsú nyakú vöcsök. A látvány leköt, észre sem ve­szem. hogy Kálmán végzett a szereléssel: a kívánatos süllő­nek szánt kishallal, meg a potykát csalogató kukoricával már ott vannak a horgok a Holt-Tisza közepén. — Gyönyörű ez a stég. In­nen élvezet horgászni. — Dolgoztam is vele annyit, mint az állat! Meghallgatonj, hogy mennyi vascsőbe, kemény és tartós pal­lóba, munkába, pénzbe, pálin­kába került. Ekkor veszem ész. re, hogy a két rögzített kényel­mes szék elé egy-egy vaslemezt erősítettek; mindkettőn egy- egy név, lakcím, horgászenge­délyszám A bal oldali közli a vendéglátóm adatait. — Ezzel az Ipsével csináltá­tok a stéget” — bökök az ide­gen név felé. — Ja!!! Ö a saját névjegyét, ezt a hűszonötször-húsz cen­timéteres lemezkét. Én meg az összes többi munkát, a költ­séggel együtt. — Kié ez a másik „névjegy”? — A főnökömé. LOCSI-FECSI Erősödik a szél. Apró hullá­mok szaladnak a nád sűrűje felé; a fodrozódó víz hangos csobbanásokkal öleli körül a stég lábait; a kikötött csónak oldalán pedig nagyokat toccsan. — Hallod? Gyönyörűen be­szélget a víz. — Gyönyörűen?! Egy fenét. Inkább úgy, mint otthon az asszony... — ??? — ... locsog-fecseg, szünet nélkül. ELŐREJELZÉS Nem is merek már a vendég­látóim arcára nézni, szégyen­keznek alaposan. Negyedik napja ülünk a Holt-Tisza mel­lett, bejárjuk a „nagy” Tisza talán harminc kilométeres sza­kaszát is, de halat még nem láttam. Hacsak nem számítom azt az egyet, amely Csanytelek alatt úszott lefelé. Gyönyörű, nyolcvan-száz centiméteres harcsa volt, csakhogy hasát mutogatta az égnek szegény. A, bot vége nem is rezdül, „kapás” végképp nincsen. Nem­csak nálunk, árva minden horgász haltartó szákja, hiába töltünk félnapot a legjobb süllős helyként számon tartott folyószakaszon is. Itt kiált oda Kálmán egy nyolcvan év kö­rül járó sporttársának: — Nem eszik a hal, Lajos bácsi. Ki érti ezt?! Az öreg fel sem néz, úgy szól vissza. — Földrengés volt, vagy földrengés lesz... valahol. Olyankor meg nem kap a hal. Sem előtte, sem utána Ezt ne­kem elhiheted. Két nap múlva, reggelizés közben kiesik a kezemből az ízletes „szelőmájas”. A ketté­hajtott újságban ezt olvasom: „Földmozgást regisztráltak hétfőn. 7 óra 11 perckor az MTA budapesti és piszkéstetői földrengésjelző állomásainak szeizmográf iái.” Nocsak! A népi megfigyelő Lajos bácsit' — meg a halait — kellett volna kérdezni. Ő meg­mondta volna előre. VÉGRE: HAL! Végre a nagy nap, a szen­záció: ötven kilogrammnál is több hal kerül a szákjainkba. Az ölemben fickándozó arany­sárga töponty három-négy ki­logramm is mégvan; kapkodom össze a szép amurokat; a „re­pülő” busákból pedig ha elta­lál egy-egy szépen fejlett pél­dány, megfordulok a tengelyem körül. Ma este halat tisztít a fél vá­ros; vödrökben hordjuk szét ismerősöknek, barátoknak, szomszédoknak. Csak éppen a horog sebhelyét kereshetik az irigyek hiába. Előző nap szólt ugyanis egy ismerősünk. — A bokrost tanyámon van egy kis tó, szépen betelepítet­tem hallal, de semmi kedvem a télen odajárni léket vágni, etetni. Ha már annyira halat akartok fogni, rántsátok ki a tavacskámból a MIA-szivaty- tyúval a vizet, és kapkodjátok össze a halat. Csak ennyi a nagy fogás tit­ka. Kelemen Gábor NÓGRÁD - 1961. októbei 13., kedd 5

Next

/
Thumbnails
Contents