Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-11 / 239. szám

Magyar felszólalások a nők világkongresszusán szerepe felmérhetetlen a békeharcban Szombaton reggel ismét be­népesítették Prágában az új, hatalmas művelődési palota termeit, a nők világkongresz- szusának résztvevői. A mint­egy ezer küldött és vendég folytatta az „egyenjogúság, nemzeti függetlenség, béke”, hármas jelszavával csütörtö­kön kezdett munkát, a nem­zetközi nőmozgalom tevékeny­ségének és feladatainak meg­tárgyalását. Az első nap lezajlott meg­nyitó, majd plenáris munka­ülés után pénteken már a hat kongresszusi munkabizott­ság köré csoportosulva, -ugyan­ennyi tagozatot alkotva tar­tottak részletes megbeszélé­seket és a béke és a leszerelés, a nemzeti fügegtlenség és fej­lődés kérdéseiről, a nők fog­lalkozási, társadalmi és csalá­di jogairól, valamint a kdr- mányoktól független nemzet­közi szervezetek együttműkö­désének fejlesztéséről. A szombati eszmecserék ugyan­csak e hat tagozatban folytak, s a tervek szerint a bizott­ságok ma fejezik be a fő napirendi pontok szakosí­tott megtárgyalását, amelynek eredményeit a jövő kedden le­zajló plenáris záróülés elé terjesztik majd. A bizottsági ülésezés már első napján igen tevékeny volt a magyar küldöttség is, amely Duschek Lajosnénak, a Magyar Nők Országos Taná­csa elnökének vezetésével vesz részt a tanácskozáson. Tíz tagja közül a delegációveze­tő a nők munkájának kérdé­seivel foglalkozó bizottság elnökségének tagjaként részt vett a megbeszélés irányítá­sában, ugyanebben a tagozat­ban felszólalt dr. Sánta Ist- vánnó, továbbá dr. Kiss Éva a női egyenjogúság, dr. Pong- rácz Tiborné, a nők családi helyzete tárgyában. Németi Irén pedig a békés leszerelés kérdéseiről tárgyaló tagozat­ban ismertette a magyar ál­lásfoglalást^ Ezeken kívül volt még egy magyar felszólalás: Kádár Béláné, a KGST ma­gyar titkárhelyettese a női munka bizottságát fejtette ki a szocialista országok gazda­sági integrációjának a tár­gyalt témákkal való fontos összefüggéseit. (MTI) L. Brezsnyev üzenete ' Prágában nyilvánosságra hozták annak az üzenetnek szövegét, amelyet Leonyid Brezsnyev intézett a nők vi­lágkongresszusához, a cseh­szlovák fővárosban csütörtök óta tartó nagy nemzetközi nőtalálkozóhoz. Az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke által küldött üzenet hangoztatja: „A modern társadalomban mérhetetlenül megnőtt a nők szerepe. Nemcsak a jövendő nemzedékekért való felelőssé­get viselik, hanem felbecsül­hetetlen teljesítményeket is nyújtanak a mai ' társadalmi, gazdasági és szellemi élet ki­vétel nélkül minden terüle­tén. Az önök találkozója nagy politikai jelentőségű esemény. A kongresszus jelmondata — »►egyenjogúság, nemzeti függet­lenség, béke« — tömören ösz- szegezi a népek harcának leg­főbb 'jelszavait. A kiéleződött nemzetközi helyzetben egészen különleges jelentőséghez jut a béke jelszava. A béke fogal­ma napjainkban az igazi érté­kek átfogó kifejezőjévé vált. Az embereknek a jobb életre és a felnövekvő nemzedékek fényes jövőjére irányuló re­ményei és várakozásai csak békében teljesülhetnek. A leg­fontosabb feladat ma: min­Eltemették Szadafot Szombat délben Kairóban eltemették a négy nappal ko­rábban merénylet áldozatául esett Anvar Szadat egyiptomi elnököt. A katonai pompával végbe­ment temetésen mintegy 80 ország, illetve nemzetközi szer­vezet küldöttsége vett részt, amelyeket többek között ál­lamfők, miniszterelnökök ve­zettek. A rendkívül nagy lét­számú biztonsági erők által védett gyászmenetben csak a hivatalosan meghívott vendé­gek vehettek részt, a tömegek spontán megnyilatkozásának nem hagytak teret a hatóságok. Az egyiptomi államfőt a keddi merénylet színhelyének közelében temették el, szem­ben azzal a tribünnel, ahon­nan a katonai díszszemlét néz­te, és ahol a parádén részt­vevő egyik egység — hivata­los közlések szerint — négy katonája (pontosabban egy tiszt és három katonaruhába öltözött társa) lelőtte. Szadat temetése, mint arról beszámoltunk, politikai érint­kezésekre adott alkalmat a Kairóba érkezett delegációk között. Alexander Haig kül­ügyminiszter, az amerikai de­legáció vezetője, aki pénteken Hoszni Mubarak egyiptomi el­nökjelölttel folytatott eszme­cserét, szombaton Begin izra­eli miniszterelnökkel tárgyalt. Ugyancsak szombaton meg­beszélést folytatott az egyip­tomi—izraeli különbéke elle­nére Kairóval jó kapcsolatot ápoló három arab ország de­legációinak vezetőivel: a szu- dáni és a Szomáliái elnökkel, valamint Omán miniszterel­nök-helyettesével. dent megtenni, hogy a nuk­leáris fegyverek bevetése ne történjék meg, hogy a világot fenyegető háborús veszélyt el­hárítsuk és az életet magát megvédjük. Az asszonyokat minden idő­ben s a föld minden sarkán és pontján erősebben sújtották a háborúval járó bajok. Ha­talmas teherként nehezedik az asszonyokra és minden dolgo­zóra a fegyverkezési verseny. Sok országban súlyos szociális következményekre vezet — munkanélküliségre, inflációra, iskolák, kórházak, gyermek- intézmények bezárására. A roppant összegeket, amelyeket a halálhozó fegyverek gyártá­sa felemészt, fel lehetne hasz­nálni a népek érdekében, a nyomasztó problémák megol­dására. Ezért teljesen tör­vényszerű, hogy a nők egyre tevékenyebben vesznek részt a fegyverkezési verseny ellen, a békéért és a nemzetközi biz­tonságért földünkön kibonta­kozott tömegmozgalomban. Üzenetében Brezsnyev ezzel összefüggésben hangoztatta: „A Szovjetunió szüntelenül és kö­vetkezetesen fellép a békéért, a nemzetközi enyhülésért, va- lamnit a népek közötti barát­ság és együttműködés kötelé­keinek fejlesztéséért. Ez az ér­telme a szovjet állam politiká­jának és az SZKP XXVI. kongresszusán a 80-as évekre elfogadott békeprogramnak, s ezt szilárdan és állhatatosan valóra váltjuk. Sikert kívánok, kedves ba­rátaim, kongresszusuk munká­jához és ahhoz a további küz­delmükhöz, amelyet a béké­ért. a nők politikái jogaiért és egyenjogúságáért, a társadal­mi haladásért vívnak” — fe­jeződik be az üzenet. Á hét 3 kérdése 1- Milyen fejlemények vár. hatók a Közel-Keleten a kai­rói merénylet nyomán? Ezúttal ismét százmilliók lehettek közvetlen tanúi a páratlan drámának: a képer­nyőkön szinte egyenes köz­vetítésben zajlott a Szadat el­nök életét kioltó merénylet. Ügy tűnik, a lassítások, is. mételt visszajátszások, kime­revítések fényt deríthettek a részletekre is. Mutatták a va­lódit, de kérdés, hogy az iga­zat is, hiszen miközben a hír- ügynökségi jelentések min. den másodperccel elszámol­nak, egyre több kérdés szü­letik- Kezdve attól, hogyan mondtak csődöt a biztonsági óvintézkedések, egészen ad­dig, miként vonulhatott fel egy „maszek” egység a dísz­szemlén. Vajon honnét sze­rezték pontos értesüléseiket a menetrendről és hogyan idő­zíthették a díszemelvény elé való érkezést azokra a pilla­natokra, amikor mindenki felfelé nézett, az elhúzó szu- perszónlkus repülőgépekre. Egyelőre túl sok részletet fed homály . . . A visszatekintés mellett azonban a világ valamiféle előrejelzést is vár: milyen le. hét a szadati politika jövője Szadat nélkül? A parlament által kijelölt utód, Mubarak, eddigi alelnök minden bi­zonnyal elfoglalja majd Sza­dat megüresedett helyét. A kommentárok egybehangzó­an megállapították: feltétlen híve volt a meggyilkolt elnök által járt útnak, s első nyilat­kozataiban annak folytatása mellett szállt síkra- A papír­forma szerint tehát nem vár­ható változás az egyiptomi vonalvezetésben. Mégis ta­pasztalható bizonyos fenntar­tás, tartózkodás és várakozás. Szadat távozása ugyanis olyan időben következett be, amikor a térségben és magában Egyiptomban sok minden moz­gásban, formálódóban van. .1932 áprilisában az utolsó izraeli egységeknek is ki kell vonul­niuk a Sínai-íélszigetről és még Szadat életében felvető­dött a kérdés: vajon ezután Egyiptom továbbra is ragasz­kodni fog a saját kényszer- pályájukon is elakadt palesz­tin autonómiatárgyalások- hoz, s nem próbálja-e meg feloldani elszigetelődését az arab világtól, legalábbis an. nak a középtől jobbra elhe­lyezkedő részétől? Annál in­kább. mert nyolcpontos ja­vaslatával Szaúd-Arábia első A kora ősz Nagy-Britanniá- Brit Munkáspárt ban hagyományosan a kong- resszusok évadja. A szigetor­szág túljutott már a legna­gyobb munkásszervezeteket tömörítő szakszervezeti főta­nács (TUC), a liberális párt és a legjelentősebb ellenzéki erő, a Munkáspárt tanácskozá­sán. A TUC állásfoglalásai a konzervatív Thatcher-kor- mánnyal való erőteljes gazda- mogatott. Kettőjük vetélkedé­sági és külpolitikai szembehe- se jóval több volt (és maradt a centrum felé ? mány politikájának elítélésé­ben. Heves támadások hang­lyezkedést jelezték, a liberáli- is> egyszerű személyi kérdés- zottak el a kíméletlen gazda “ ................”-------------- -------áj—Éfn M sági eszközöket felhasználó, a m unkanélküliség növekedését szusa óta látványosan folyó tudatosan vállaló Thatcher- balratolódás megkoronázása lett volna. Egy ilyen radikális lépés úgy látszik túl nagy ve­szélyt jelentett: a többség at­tól tartott, hogy emiatt, csök­kenne a párt népszerűsége az ország közvéleménye előtt és felgyorsulna a jobbra hajló képviselők távozása is, akik­nek az SDP-be való átlépése rozatok azt mutatják, hogy to- épp az egyre jelentősebb el­sők pedig a tavasszal alakult nél: Benn megválasztása a szociáldemokrata párttal Munkáspárt tavalyi kongresz (SDP) kötendő választási szö­vetség létrehozása mellett dön­töttek, megnövelve ezzel egy esetleges centrista előretörés esélyét. A Labour Párt október ele­jén véget ért konferenciája már nem jellemezhető Ilyen egyszerűen: a szavazási ered­mények, az elfogadott hatá­vnbb folytatódott a párton be­lüli csoportosulások ellenté­te. Ez a szembenállás legszem­léletesebben talán az alvezér- választásban tükröződött Tony Benn, a tyalszárny jelölt­je — igaz, minimális arány­ban — alulmaradt Denis Healey-vel, az egykori pénz­ügyminiszterrel szemben, akit Michael Foot pártvezető is tá­lenfélnek ígérkező középutas csoport helyzetét erősítené. Bonyolultabb a helyzet a kongresszuson elfogadott ha­tározatokkal. Ezek tartalma és hangvétele, a „Szocialista al­ternatíva” nevű társadalmi­gazdasági program inkább il­leszkedik a baloldali elvárá­sokhoz. Teljes volt például az egyetértés a jelenlegi kor­NÖGRÁD - 1931. okíóbei 11., vasárnap kormányzat ellen. (Az állást keresők aránya az Egyesült Királyságban 11 százalék fe­letti, a kritikus hárommillió felé tart). Pozitív jellegűek az egyéb bel- és külpolitikai kér­désekben hozott határozatok is. Foot szenvedélyesen kiállt a béke megőrzése, a fegyver­kezési hajsza megfékezése, a leszerelés mellett. Elfogadták a brit nukleáris erő egyoldalú leszerelésének szükségessé­gét is, ám kitartottak a NATO- tagság mellett. Megígérték vi­szont a szigetország közös pia­ci tagságának megszüntetését — méghozzá parlamenti győ­zelmük esetén automatikusan, azaz a régebben tervezett kü­lön népszavazás megtartása nélkül. Igaz, e döntések komoly szépséghibája, hogy nem köte­lező érvényűek a párt képvi­selői számára, vagyis nem a radikálisabb országos végre­hajtó bizottság javaslatai szabják meg a munkáspárti honatyák törvényhozásbeli tevékenységét. A Benn vezet­te áramlatok a mostani ta­nácskozáson e problémát is megkísérelték megoldani —, sikertelenül. Képletesen fo­galmazva: az eltelt év pártbeli változásaihoz képest mintha a centrum felé tettek volna egy lépést a kongresszuson. Sok vonatkozásban fennma­radt tehát az ellentét. A bal­oldal szerint csak egy erőtel­jes, markáns Thatcher-ellenes ellenzéki politika jelenthet igazi alternatívát a szavazók­nak. Ezzel szemben áll az a vélemény, hogy a konzervatív kormányból kiábránduló ré­tegeket inkább a brit Munkás­párt hagyományait őrző, kö­zéputasabb politikával lehet megnyerni. Az egykori La- bour-ka.binetek tevékenységét felidézve nem téveszthető szem elől tehát az az esély, hogy ez utóbbi felfogás alapján a munkáspárti képviselők par­lamenti szereplésük során függetlenítik magukat a párt mögött álló tömegek vélemé­nyétől. Egy esetleges válasz­tási győzelem pedig végképp új helyzetet hozna létre a brit Munkáspárt soraiban. Szegő Gábor Ízben tett kísérletet az átfogó rendezés előmozdítására, de olyan alapon, ami bizonyos módosításokkal az Egyesült Államoknak is tetsző lenne. (A szaúdi javaslat eszközül szolgálhatna arra, hogy Camp David kudarca után új mó­don közelítsék meg a sokszor emlegetett „Pax American át, vagyis amerikai ihletésű bé­kerendszer kiépítését a Közel- Keleten). ­Közben Egyiptomban Sza­dat rendszere szemmellát- ható nehézségekkel küszkö­dött- Az elnök ugyan arról beszélt, hogy „országa nem lesz második Irán” és „az egyiptomiak 90 százaléka mö­götte sorakozik fel”. A nem­rég történt másfél ezer le­tartóztatás, a legkülönbözőbb politikai erőkkel való össze­csapás nem ezt látszott iga­zolni. Az új vezetés természe­tesen igyekszik „elhanyagol­ható mennyiséggé” tenni az ellenzéket, helyi incidensnek tüntette fel a felső-egyiptomi Aszj útban Szadat halála után kirobbant zavargásokat, s nem erősítette meg kétszáz katonatiszt korábbi állítóla­gos letartóztatását. Az egyiptomi „hogyan to­vább” kérdésre ma még le­hetetlen válaszolni, de annyi bizonyos, hogy nem Ígérkezik egyszerű folyamatnak. 2. Mi -a helyzet a Szaúd- Arábi által rendelt AWACS lé­gi felderítő rendszerekkel? A kairói események fé­nyében még az eddiginél is bizonytalanabbá vált a Sza­úd-Arábia által az Egyesült Államoktól megrendelt AWACS légi felderítő rend­szerek sorsa. Az AWACS olyan Boeing repülőgépekre szerelt különleges lokátorrendszer, amellyel 5—600 kilométer su­garú körben minden katonai mozgást észlelni lehet. Wa­shington egyrészt azért szor­galmazza a szállítást, mert az egy 8,5 milliárd dolláros be­vétellel kecsegtető fegyver- üzlet része lenne, másrészt így akarja kifejezésre juttat­ni a szoros szövetségest szá­lakat a sivatagi királysággal, amely kulcsszerepet játszik az olajpiacon, politikailag fel­értékelődött nyolcpontos kö­zel-keleti rendezési javaslatá­val. s nő katonai fontossága is. Izrael viszont kifogásolja, hogy az AWACS-ok képesek lennének az ő rovására is fel­derítéseket végezni, s tart attól: elveszti az első helyet Washingon közel-keleti ba­rátainak sorában. A Reagan-kormány támo­gatja a szállítást, a kongresz- szusban erős Izrael-lobby azonban ellenzi azt, s a kép­viselőház külügyi bizottságá­ban is 28—8 arányban lesza­vazták a tervet. Igaz, a sze­nátus szava a döntő, ám a tá­mogatók többsége ott is kér­déses. Voltak kompromisszu­mos előterjesztések, misze­rint amerikai szakértők je­lenlétével garantálják, az AWACS-ok használatát, de ezeket két oldalról is kifogá­solták: Izrael barátai nem látják kielégítőnek a biztosí­tékokat, a szaúdiak viszont megsértődtek a „gyámkodás” miatt. (Ez persze azért nem zárja ki teljesen a megálla­podást. ..) Most mindkét tábor Sza­dat esetére hivatkozik. Az üz­let ellenzői úgy érvelnek, hogy Szaúd-Arábiában sem lehet kizárni egy megrázkódtatást, változást, s akkor Izrael jog­gal érezhetné magát bizony­talanságban. Mások viszont azt hangoztatják: a kairói me­rénylet után még nagyobb szükség van Szaúd-Arábiára és a néhai Szadat is erősen kívánta az AWACS-ok le­szállítását a szaúdiaknak. A vita még folytatódik... 3. Miként áll Spanyolország esetleges NATO belépésének ügye? A spanyol kormány a héten újabb intézkedéseket tett a parlamentben zajló vita meg­gyorsítására, szeretné mi­előbb befejezett ténnyé ten­ni Madrid NATO-tagságát. A szocialisták és kommunisták viszont népszavazást sürget­nek e fontos kérdésben. A szocialisták vezére bejelen­tette, hogy amennyiben ez nem történne meg választási győzelmük esetén -*-, s ez nem elképzelhetetlen a következő parlamenti időszakban — ki­lépnének a katonai blokkból. Közben sokasodnak a tünteté­sek, a karhatalmi erők több­ször durván beavatkoztak. A két katonai-politikai szö­vetség mai szerkezete és ösz- szetétele negyedszázaddal ez­előtt alakult ki. A történelmi­leg létrejött egyensúly — ez kitűnt az európai biztonsággal kapcsolatos megbeszélések so­rán is — stabilizáló tényező. Ezzel együtt a Varsói Szer­ződés több ízben javaslatot tett — természetesen ez csak a teljes Kölcsönösség alapján képzelhető el — a tömbök fel­oszlására. A NATO ezt az in­dítványt elutasította, mire a szocialista országok kölcsö­nös „létszámstoppot” aján­lottak, hogy megakadályozzák a két szövetség tagságának ki- terjesztését. Spanyolország hivatalos tömbönklvüllsége ellenére ed­dig is vállalt bizonyos elköte­lezettséget, például amerikai támaszpontokat területén. Ám ezek bővülése, intézményessé válása, a NATO-tagságból ere­dő bel- és külpolitikai követ­kezmények mégis bonyolít­hatják földrészünk helyzetét. Visszavethetik az amúgysem magas sebességfokozatban le­vő tárgyalásokat, kedvezőt­lenül befolyásolhatják az egyensúlyt. Madrid egyébként színhe­lye a nemsokára folytatódó európai biztonsági és együtt­működési értekezletnek is. Amikor a spanyol fővárosra esett a választás, egy semleges állam székhelyét jelölték ki, nem egy NATO-hatalomét... Réti Ervin Fegyvercsempészek a bíróság előtt A Dél-afrikai Köztársa­ságba irányuló fegyvercsem­pészés vádjával bírósági eljá­rást indít öt dán hajótársa­ság ellen — jelentette be szombaton a dán igazságügy-, minisztérium. A hajótársaságok 1978—79- ben több száz tonna lőszert, Ötvenkét tonnányi fegyvert, — többek között gépfegyvere­ket és 7000 automata kézi­fegyvert — és alkatrészt jut­tattak el különféle európai kikötőkből a Dél-afrikai Köztársaságba. Mint ismere­tes, 1977-ben az ENSZ em­bargó alá helyezte a pretőriai rezsimnek szóló fegyverszállí­tásokat. Egy a dán kormány által kezdeményezett — a Dél-Af- rikába irányuló titkos fegy­verszállításokat vizsgáló — eljárás eredményeként ebben az évben 24 ezer korona bír­ság fizetésére Ítéltek egy dán hajótulajdonost, amiért az lő­szert csempészett a Dél-afrikai Köztársaságba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents