Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-07 / 235. szám

Szeptemberben fele-fele Széntermelük közölt legjskk a külfejtés A Nógrádi Szénbányák örömei és gondiai A Nógrádi Szénbányák el­eddig jelentős széntermelési sikert könyvelhet el magáé­nak, hiszen a 950 ezer tonnás szakmai tervhez viszonyítva időarányosan a célkitűzéseket meghaladó mennyiségű ener­giahordozót bocsátott a nép­gazdaság rendelkezésére. Múlt hét szombatjáig csaknem negyvennyolcezer tonnával több szenet bányásztak ki az előirányzott mennyiségnél, s így évkezdettől már több mint 738 ezer tonnát „törlesztettek” a 950 ezerből. Ami egyébként még nem adhat okot önelégültségre, hi­szen a frontbrigádok és a két külszíni fejtésen dolgozók az egymillió tonnás termelés tel­jesítését határozták el évkez­detkor. Mi több: a vállalat hosszabb távra szóló tervei is ugyanekkora mennyiségű szén felszínre hozatalát tűzték ki célul, így hát az esztendő még hátralevő idejében igencsak szervezett, hatékony munkára van szükség az elképzelések valóra váltásához. Szeptemberben örvendetes, hogy 24-ig, a kányási akna­üzem dolgozói több mint hat­ezer, a tiribesiek pedig hét­ezer tonnával több szenet termeltek a havi előirányzott­nál, és nagyon kitettek magu­kért a kazár-pólyosi és a ho- mokterenye-kőtetői külfejté­siek: havi 16 ezer 362 tonnás tervük helyett a múlt hét vé­géig már ennek kétszeresét is meghaladó mennyiségű, kivá­ló minőségű szenet szállítottak el a nagybátonyi feladóállo­másra. Gondokat sejtet azonban a szorospataki aknaüzem hosz- szabb ideje tartó „vajúdása”, melynek következménye már eleddig is nagyban hátráltatta a vállalat széntermelési ter­vének alakulását. Az itteniek csupán a mos­tani hónapban is majdnem hatezer tonnával maradtak le, amellyel „adóságuk” tetemes­re és — december végéig mér be nem hozhatóra kerekedett. Az idei sikerszéria után meg­lepetésként hatott a Ménkes- aknaüzembéliek terv nem tel­jesítése: szeptember 24-ig csaknem hatezer tonnával ke­vesebbet termeltek havi ter­vüknél. Ez utóbbi magyarázata egyébként objektív ok: az ed­dig a termelésben nagy szere­pet játszó, déli ereszkei íront „lefogyott”, művelését meg­szüntették, s így jelenleg csak az alfa-ereszkei munkahely termel szenet, amelynek mun­káját azonban a gyakori gép­hibák (!) nagyban hátráltat­ják. Kányáson jelenleg három front üzemel, de az egyiken, Szovjet asszony Pásztén Leningrádban tanult rádiótechnikusnak az Uraiban, Bje- loreckben született Berkes Alexandra, aki három esztende­je Pásztora jött férjhez a Szovjetunióból. Eredeti szakmájá­ban nem sikerült elhelyezkednie. így a Váci Kötöttárugyár helyi gyáregységében keresett munkát. Hamar kitanulta a ruhakészítést, s minőségi teljesítményeinek elismeréseként minőségellenőrnek nevezték ki. Naponta kétszáz terméket meóz társaival, közülük legtöbb exportra, a Szovjetunióba, szülőföldjére kerül. „Talán még igényesebb vagy ok,..mint a többiek, mert az otthoniaknak csak első osztályú ruhákat engedem kikülde­ni!" — mondja. Szigorúsága azonban csak a munkájára jel­lemző, munkatársaival, környezetével nagyon kedves, jó- kedélyü. A magyar nyelvet is az üzemben tanulja legin­kább, szívesen beszélgetnek vele asszonytársai a meóasztal mellett- kj ­a 16-os számún akkora a kő­zetnyomás, hogy szinte óráról órára veszélyezteti a terme­lést. Nem különb a helyzet a másik, önjáró hidraulikus be­rendezésekkel biztosított fron­ton sem, amelynek csapatai az egész hónapon át hatalmas vízmennyiséget tartalmazó, zárt üregeket harántoltak. A nehéz geológiai viszonyok kö- gepette gyakorta került sor az önjáró egységek mentésére, új helyre áttételükre, mert azok a talajadottságok miatt szinte elsülyedtek. Szorospatakon hosszú ideje okozott nagy gondokat, hogy az egyik lehető legkorszerűbb, OR—4 típusú önjáró front­biztosító berendezést olyan munkahelyre szerelték be, amelynek széntelepe hamar elvékonyodott, s így a maró­hengeres művelés lehetetlen­né vált. Nehézségeiket fokoz­ta még. hogy a másik fronton is színe arasznyira zsugorodott össze a széntelep vastagsága, s a hatalmas nyomás gyakor­ta okozta a főte törését és omlásokat. 28-tól kezdődően azonban megnyitották e „rossz” front másik szárnyát, amely­től jelentős termelési sikere­ket remélnek. Ide nagy erő­ket csoportosítottak a lema­radások enyhítésére. Tiribesen most is — mint ez évben mindig — minden rendben. Két frontjuk jól üze­mel, s az idén munkahely­átállásra már nem kerül sor. Hasonlóképpen jó a helyzet a külfejtéseken, melyeknek dolgozói az idén — hasonló­képpen a tavalyihoz — újabb rekordokat döntögetnek. k- gy. Törvények a gyakorlatban Rozsiermesztés Az NDK-ban egymillió hek­táron termesztenek rozsot. Az ország rozskutató központja egyben a KGST-orszagojt e gabonafajtával foglalkozó ku­tatóintézeteinek centruma is. Az új termesztési módszereket közkinccsé teszik, az új neme- sítvényeket rendszeresen ki­próbálják és cserélik, hogy mindenütt emelhessék a ter­méshozamokat és javítsák e fontos élelmiszemövény mi­nőségét és ellenállóképességét. C sütörtökön délelőtt megkezdi munká­ját az országgyűlés őszi ülésszaka. A képviselők ezúttal nem valamilyen új törvény elfogadására készülnek, hanem a parlament jó hagyományait követve néhány korábban alkotott magas szintű jogszabály végrehajtásának helyzetéről szeretnének az ágazat felelős vezetőitől pontos képet kapni. Az országgyűlés ellenőrző funkcióját gya­korolva beszámoltatja a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetéről, a földtulajdont, a földhasználatot és a földvédelmet szabá­lyozó törvények végrehajtásáról. A parlament számadásra kérte az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal államtitkárát is: hogyan halad az emberi környezet védelmé­ről szóló 1976. évi II. törvény végrehajtása. A két téma sok vonatkozásban összefügg, s manapság valóban a közvélemény érdeklődé­sének középpontjában áll. Ezt igazolták az előzetes országgyűlési bizottsági ülések is, amelyeken a képviselők több órás vitában, nemegyszer szenvedélyes hangon mondtak véleményt. Az észrevételeket egyértelműen a konstruktív szándék jellemezte, amely min­den bizonnyal rányomja majd a bélyegét az országgyűlési ülésszakra is. A honatyák kész­séggel elismerték a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban valamint a környezetvéde­lemben eddig elért eredményeket, mégis in­kább a hibákról, a kedvezőtlen jelenségek­ről, a megoldandó feladatokról beszéltek. Mert joggal lehetünk ugyan büszkék a megtett út­ra —, s ennek olykor valóban imponáló ada­tai sem hiányozhatnak a parlamenti beszá­molókból —, de az embereket elsősorban a je­len és a jövő kérdései izgatják. Váncsa Jenő miniszter és dr. Gonda György államtitkár,. a napirenden szereplő két téma előadója meg az előzetes bizottsági üléseken ígéretet tett arra, hogy a képviselők észrevé­teleit messzemenően figyelembe veszik az or­szággyűlési expozé szövegének végleges meg­fogalmazásánál. S így van ez rendjén. Hiszen egy-egy ágazat helyzetéről, eredményeiről és feladatairól csak úgy lehet igazán hiteles el­számolást adni az ország gyűlése előtt, ha az expozé együtt készül a törvényhozókkal, ha nem kerüli meg azokat a kérdéseket, ame­lyek a képviselőket, a lakosságot leginkább foglalkoztatják. A mezőgazdasági és élelmezésügyi minisz­ter legutóbb 1972-ben számolt be az ország- gyűlésnek, most tehát egy újabb, alapvetően sikeres évtized eredményeiről és gondjairól adhat számot a tisztelt háznak. Elmondhatja például, hogy miközben ezt az ágazatot világ­szerte háttérbe szorította a dinamikus ipa­rosodás, hazánkban ez a folyamat csak mér­sékelten érvényesült. Ennek köszönhetően a mezőgazdasági termelést tekintve Magyaror­szágot világszerte a leggyorsabban fejlődő or­szágok mezőnyében tartják számon. Az elmúlt évtized tényei beszédesen igazol­ták, hogy nálunk a termőföld a népgazdaság egyik legfontosabb erőforrása. Ma már ott tartunk, hogy élelmiszer-gazdaságunk mind több termékéből a hazai szükségleteket jó­val meghaladó árumennyiség előállítására ké­pes. A szántóföldi növénytermesztés értéke az elmúlt tíz évben több mint másfélszeresére nőtt. Csupán egy, de rendkívül fontos példát említve: a negyedik ötéves terv időszakában átlagosan 3325 kilogramm búzát és 4172 kilo­gramm kukoricát termeltünk egy hektáron: Az utóbbi öt év átlaga pedig 4065, illetve 4852 kilogramm. Az elmúlt tíz év állattenyészté­sünk eddigi legeredményesebb időszaka volt. A termelési érték 40 százalékkal emelkedett. A legdinamikusabban a baromfi- és a ser­téstenyésztés fejlődött. A miniszteri beszámoló nem hallgat majd természetesen a gondokról sem. Arról példá­ul, hogy a termelés növekedésével nem min­denütt tartott lépést a gazdaságosság, a ver­senyképesség. Vagy, hogy a szükégesnél las­sabban fejlődött a növénytermesztés és to­vábbra sem sikerült számottevően javítani a kedvezőtlen adottságú gazdaságok helyzetét, lehetőségeit. S ha már a problémáknál, a megoldandó fel­adatoknál tartunk, ezekről a másik napiren­di pont, a környezetvédelem kapcsán is bő­ven esik majd szó. Legalábbis erre lehet kö­vetkeztetni azokból a meglehetősen szenvedé­lyes képviselői felszólalásokból, amelyek a té­ma kapcsán a bizottsági üléseken hangzottak el. Az észrevételek lényege valahogy úgy fog­lalható össze, hogy nagyon jó környezetvé­delmi törvényünk van, ami szép elveket dek­larál. Ezekből azonban — legalábbis egyelőre — vajmi kevés valósul meg a gyakorlatban, Mert hiába mondja ki például az országgyű­lés, hogy mindenkinek joga van az egészsé­ges környezethez, ha Magyarországon jelen­leg egyes felmérések szerint négymillió em­ber kénytelen nap. mint nap szennyezett le­vegőt szívni. De rendkívül sok a probléma a vizek tisztaságával és más területeken is. A képviselők szinte egyöntetűen a jelenle­ginél sokkal nagyobb szigort, határozottabb felelősségrevonásokat kértek számon az ille­tékesektől környezetünk szennyezőivel szem­ben. Legyenek azok akár vállalatok, akár pe­dig magánszemélyek. Többen is felvetették, hogy hiába vannak megfelelő jogi lehetősé­gek, ha az arra hivatottak nem élnek velük. Jellemző például, hogy a törvény hatályba­lépése, 1976 óta mindössze 27 személyt ítél­tek el környezetvédelmi bűncselekmény miatt. Két évvel ezelőtt felemelték az egyes kör­nyezetvédelmi szabálysértésekre kiszabható bírságok összegét, sőt egyes tanácsi dolgozó­kat helyszíni bírságolásra is feljogosítottak. Több képviselő hangsúlyozta az előzetes viták során —, s ez a vélemény bizonyára a plenáris ülésen is elhangzik majd —, hogy a környezetvédelmet jelenleg még egyszerűen nem kezeli megfelelő rangján a társadalmi közfelfogás. A különféle szennyezéseket sokan bocsánatos bűnnek tekintik és gyakran ezt a véleményt támasztja alá a hatóságok libera­lizmusa is. Semmilyen társadalmi gondot — így a kör­nyezetvédelmet sem — lehet természetesen pusztán adminisztratív eszközökkel, így szigo­rú bírságolásokkal megoldani. De minden­képpen a jelenleginél következetesebb felelős- ségrevonásokra van szükség, ahhoz, hogy ezen a területen valóban előre lépjünk. Bár környezetünk szennyezettsége szinte napról napra egyre aggasztóbb mértékben emelke­dik, sok helyen mór az ember egészségére tör — talán még nem késő... A z országgyűlés mindenesetre helyesen tette, hogy felismerve a téma rendkí­vüli fontosságát, a t. ház napirendjére tűzte a környezetvédelmet. Deák András Mi történt '78 óta ? Fiatalok az SVT-ben Az idén önálló gazdálkodó egységgé lett Salgótarjáni Vas­öntöde és Tűzhelygyárban a termelési élet szinte vala­mennyi területén jelentős sze­repet játszik az a hatszázkét fiatal dolgozó, akiknek helyze­téről — közeljövőben meg­tartandó ifjúsági parlamen­tek előzményeként — tettek közzé részletes felmérést. Az SVT fiataljai is osztoz­tak azokban a gondokban, amelyek a vállalat V. ötéves tervi eredménytelenségét okozták, de erejükhöz képest minden tőlük telhetőt megtet­tek a lemaradások csökkenté­sére. S ez számottevő volt, hi­szen az SVT-ben levő szocia­lista brigádok létszámának több mint egyharmada harminc éven aluli. Nekik is köszönhe­tő, hogy a tervtől való elté­rés „csak” 11,8 százaléknyi lett. Az eredmények mellett azon­ban a fiatalokról alkotott kép korántsem felhőtől mentes. 1978-tól jelentősen „lelohadt” újítókedvük, gondot okoznak a munka- és a technológiai fegyelem betartásában. Saj­nos, közülük százharmincán nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát — ez nagyon magas szám! —, s a munkaidő-kedvezmény, a ta­nulmányi szabadság, az,ingye­nes tankönyvjuttatás, és a ju­talmak biztosítása ellenére, ép­pen közöttük a legnagyobb az évfolyamokból való „lemor­zsolódás”. És bár a felsőfokú végzettséggel rendelkező fia­lj talok száma már tizennégy, s ez jónak tekinthető, de a vál­lalat legnagyobb gondját a szakmunkás-képesítéssel ren­delkező ifjak hiánya jelenti. Igaz, az utóbbi három évben 232, harminc év alatti dolgo­zó vett részt betanító, specia­lizáló, ismeretbővítő és más jellegű * tanfolyamokon, ezek azonban nem pótolják a szak­képzett utánpótlást. Pedig az SVT-ben igazán megbecsülik a fiatalokat. Pél­daként: csupán az elmúlt öt esztendő alatt huszonkét, har­mincöt év alattit neveztek ki fontos, vezető beosztásokba, s a munka mellett is mindent megtesznek közérzetük, egyé­ni és társadalmi boldogulásuk javítására, megvalósítására. A művelődési és sportolási le­hetőségek biztosítása mellett az utóbbi három évben, több mint egymillió 636 ezer fo­rintnyi támogatást adott a vállalat harmincöt dolgozójá­nak, kiknek majdnem a fele fiatal, kamatmentes kölcsön­ként. 1979 óta 140 fiatalt üdül- tetett kedvezményesen az SVT, külföldön is, s gyerme­keik közül is több mint száz­nak biztosított a Balatonon, Hevesen, vagy Szlovákiában kellemes nyaralást. Két és fél év alatt több mint 210, har­minc év alatti kapott segélyt és nagy gondot fordítanak bé­rezésükre is. Az idei, illetőleg a VI. öt­éves tervre szóló kollektív szerződésben megfogalmaz­ták: a középiskolát végzettek kezdő fizetése nem lehet ala­csonyabb kétezer-kétszáz fo­rintnál, a felsőfokú képesítés­sel rendelkezőké pedig há­romezer-háromszáznál. A kezdő szakmunkások órabé­rét —, amely a gyakorlatszer­zés után hamarosan, a telje­sítmények függvényében mó­dosul — 13—15 forintban ál­lapították meg. Mi több: a VI. ötéves terv első két esztendeje alatt átlagosan 9—9 százalékos bérfejlesztést hajtanak vég­re a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban. Ebben az időszakban újra nagy gondot fordítanak, fő­ként a fiatalok lakáshelyze- .tének javítására, a munkahelyi körülmények, valamint a szak­mai és a műveltségi szint emelésére. Előbbire — vevő- kijelölési jog és tanácsi lakás- vásárlását is beleértve — 4,1 milliót, művelődésre 5,5 mil­liót, fordítanak — s jelezve a törődést — csupán a munka- és életkörülményeket befolyá­soló tényezők javítására, majd­nem négymillió forintot köl­tenek. A VI. ötéves tervben a szociálpolitikai célkitűzések megvalósítására majdnem negyvenöt és fél millió forin­tot fordít az SVT, a gyár- és gyártásfejlesztési elképzelések megvalósítására viszont csak­nem hatszázmilliót áldoznak. Az ifjúsággal való törődés — összegzi a felmérés —. jó irányú, céltudatos. Ám az el­következendő ifjúsági parla­ment további támpontokat ad­hat a mostani gondok megol­dására, a jövő teendőinek pon­tosítására. — karácsony — Pásztói pörölyös A negyedik negyedévben új ter­mék előgyártásába kezd az ÉL­GÉP pásztói gyáregysége. Válla­lati elképzelések szerint érde­mes Pásztora „profilírozni” a mezőgazdasági célokra használan­dó kalapácsos darálók előállítá­sát. G Y ARTRLÄN YFAMlLIA Eddig többféle „pörölyös őrlőt” készítettek honunkban, így ren­geteg alkatrész iránt volt igény országszerte. Szerencsés döntésnek látszik, hogy egy gyártmánycsa­ládban állítják elő ezeket az esz­közöket. A kalapácsos darálókat egyéb­ként mind a kis-, mind a nagy­üzemek előszeretettel fölhasznál­ják a mezőgazdaságban. Ha az egységek rendelkezésére áll ilyen gép: lehetőség nyílik arra, hogy a különfajta állati tápokat saját terményeikből, sajátos céljaiknak megfelelő keverési arányban ál­lítsák össze. Lényeges, hogy gé­pük működtetésével a háztáji gazdaságok bizonyos igényeit is ki tudják elégíteni, ezáltal is elő­segítve, hogy azok minél több és jobb portékával javíthassák ha­zánkban az ellátást. Pásztó több üzemmel kooperál­va mint „nesztor” foglalkozik majd — az előzetes elképzelések szerint — a pörölyös darálók gyártásával és piacra dobásával. Három alaptípus és összesen hat variáns képezi majd az egy „gyárímányfamíliát”. Teljesen új portéka lesz; pillanatnyilag csak az ÉLGÉP próbaüzeme által ösz- szerakott prototípus áll rendel­kezésre belőle. A majdani hal variáns között a huszonkét kilo- wattostól a száztíz kilowattosig, az egy tonna/óra teljesítményűtől a2 óránként tíz tonna termény r* eg- őrlésére képes gépig többféle ma­sina megtalálható lesz. ELŐBB ITTHON! Lényeges, hogy a pásztóiak nagy figyelmet fordítsanak a cse­reszabatosságra. A típusok kiadá­sa után hét évig gondoskodnak a kellő számú és kifogástalan minő­ségű alkatrészekről. Az új őrlőbe­rendezéssel kezdetben főleg a belföldi piacot kívánják elárasz­tani. NÖGRÄD - 1981. október 7., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents