Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-30 / 255. szám
Kutatási eredmények ügynöksége SoK esetben lassú a tudományos eredmények hasznosítása. A kutatók nem érdeklődnek eléggé a gyakorlat igényei iránt és a termelőüzemek máshol is hasznosítható jó eredményei nehezen terjednek el. Mindezek felismerése nem új keletű, de a változtatásra eddig még nem sikerült megfelelő módot találni. Igaz, a kutatóintézeteket általában nem a költségvetés „tartja el”, de nem is kizárólag kutatásaik gazdasági eredményeiből élnek. A mezőgazdasági üzemekben ennek ellenére a termeléstechnika fejlődése, a fajtaváltás is sokkal gyorsabb ütemű, mint amit a termelőüzemek és a kutatóintézetek szerződései alapján feltételezni lehetne. A kutatók és a termelők elkülönülésének nemcsak az a veszélye, hogy érdeklődés híján esetleg kidolgozott fejlesztési elképzelések maradnak az íróasztalfiókban, hanem az is, hogy a termelők tényleges fejlesztési igényei nem, vagy csak áttételesen és lassan jutnak a kutatókhoz. Ezen a többé-kevésbé elhatárolt egymásmellettiségen próbált fváltoztatni a keszthelyi Agrártudományi Egyetem termelésfejlesztési intézete és a Baksai Ezüstkalász Mgtsz egy olyan társulás megszervezésével, amit a tudományos eredmények gyors és hatékony gyakorlati alkalmazására, a különféle termelési tapasztalatok elterjesztései^ Puhatofódzás külföldi aprómunkákkal Tanulópénz kockázat nélkül hoztak létre. Az egyetem és a tsz egyezségéhez egy év alatt 19 közös gazdaság és három kutatóintézet csatlakozott. Nemcsak az egyszeri 30 ezer forintos vagyoni hozzájárulás volt a „belépődíj” (amiből egyébként az eddigi munka eredményeként már 15 ezer forintot vissza is kaptak), hanem a sok felhalmozott szellemi és gyakorlati tapasztalat is. A közös vállalkozás — nevezzük inkább ügynökségnek — nemcsak a saját módszereinek értékesítésével foglalkozik. A különböző kutató- és fejlesztőintézetektől, egyetemektől bizományba veszi át a hasznosíthatónaik vélt eljárásokat, találmányokat, ezeket igyekszik eladni. Az ügynökség érdekeltsége nem ér véget az eladással. Ellenkezőleg: azzal kezdődik. A bizományba átvett és kipróbálásra átadott kutatási eredményekért, termeléstechnikai módszerért a vásárlónak ugyanis csak akkor kell fizetnie — mégpedig a többlet- eredményből — , ha az alkalmazott módszer bevált! A termelőknél képződött többleteredmény egy meghatározott hányadán osztozik az ügynökség — hivatalos nevén: Pannónia Mezőgazdasági Társaság — és az az intézet, egyetem, termelőszövetkezet vagy akár magánember, aki az alkalmazott módszert kifejlesztette. A társaságnak csak 6 állandó munkatársa van, de megbízásos alapon a társult gazdaságok és intézetek munkatársi gárdájából rendszeresen 30 szakembert foglalkoztatnak. Eddigi munkájukból említést érdemel az energiatakarékos, az állatok biológiai igényeihez jobban alkalmazkodó takarmányfeldolgozó és -tárolási eljárások felkutatása és alkalmazása. Ilyen például az ♦rlésrendszerű takarmányaprítás. az enzimes feltárás, az adalékanyagos tartósítás stb. Elvállalják a felkutatott technikai, technológiai újdonságok gyártását, forgalmazását, próbaüzemelését és javítását is. A társaság biztató kísérleteket végez a takarmánybab, a fehérjedús kukorica, a du- rumbúza, bizonyos fűfélék termesztésében. A magyaróvári egyetem a vágóhídi hulladékok speciális hasznosítását bízta a társaságra, a keszthelyi egyetem pedig a hazai neme- sítésű burgonyafajta elterjesztését. Egv társulás, még ha kapcsolatai túlnőne^ is a megyehatárokon,' csak egy, társulás marad. Amit csinál, annak viszont országos jelentősége van. Szabad utánozni Nógrádban is! Bonyhádi Péter „Legfontosabb célunk ezekkel a külföldi munkákkal: tapasztalatokat szerezni! Hogyha a kapacitás meg az igény úgy alakul, akkor hamar ki tudjunk menni; ne kelljen tühöz-fához kapkodnunk. .. ” Nem haszontalan! Ismert prognózis: a beruházási lehetőségek csökkenésével — várhatólag — fölös építőipari kapacitás keletkezik a következő években. Célszerű ezt a termelőképességet minél jövedelmezőbb külföldi munkákkal lekötni. Evégből nem haszontalan, ha az építőipari egységek bővítik, illetve keresik — kinek mi van soron — a külhoni munkavégzéshez kellő kapcsolatokat. Még jóval az említett prognózis ismertté válása előtt nekilátott bizonyos, határokon túli puhatolódzásnak a Salgótarjáni Tervező- és Építőipari Szövetkezet Lassan egy évtizedre terjed — bár csekély mértékű, de — külföldi munkavégzés hagyománya náluk. Annak idején — mondhatni természetesen — szomszédos országban tették le a névjegyüket. Nem valami sok: alig fél tucat emberük dolgozott Trencsényben, Vág- újhelyen, Pozsonyban, a hetvenes évek elején. Lakatosok voltak; ipari épületek ajtóit, ablakait készítették el és helyezték be a falakba. Később már építőmesteri munkákra is kaptak megbízatást: a befejező műveletekben tevékenykedtek egyes építkezéseken. Legutóbb Prága mellett, egy nagyberuházás teendőiből vették ki a részüket: hidak, acélszerkezetek elkészítésével, 1978- ban. Azóta szünetel a STÉSZ- kapacitás szocialista piacon való „eladása”. A részlegvezetőnek és a ©ÉV egyik illetékesének diskurzusa közben fölvetődött: a vállalatnak fém „nyílászárók” kellenének egy külföldi munkához, Jobb helyen nem is hangozhatott volna el a kívánalom — a részlegvezető tüstént „vállalkozott” a föladatra. Vállalkozását a STÉSZ hivatalosan is akceptálta, s nem maradt más teendő, „csupán” jó .minőségben elkészíteni az ajtókat, ablakodat. Sikerült. Azóta a ©ÉV a tarjám szövetkezetei mint megbízható kooperátort gyakran bevonja a határokon túli építkezések munkálataiba. A „GÉV révén” tehette le a névjegyét megyeszékhelyünk építőszövetkezete Nyugat- Európában is. Ez a névjegy igen csöpp; mindössze három STÉSZ-ács tevékenykedett az NSZK-ban kerek egy esztendeig; pár hete jöttek vissza. Ezen az építkezésen a GÉV egy nyugatnémet cég alvállalkozójaként volt jelen. így a szövetkezet lényegében az alvállalkozó alvállalkozójának szerepét töltötte be. Természetesen ez a legbiztosabb módja annak, hogy egy viszonylag kicsi építőipari egység a „tanulópénz” kockázata nélkül szerezzen ismereteket a külhoni munkavállalás és -végzés mechanizmusáról. Már csak ezért is örvendetes, hogy a STÉSZ kényszerítő körülmények nélkül — jószerint önszorgalomból — elébe néz az esetleges bonyodalmakkal járó kinti munkáknak. Két útlevél Komplexbrigád Mén késén Csak ezren túl érdemes A „GÉV révén' Érdemes taglalni, miként jött létre a „külföldi kapcsolat”. Amint az a leggyakoribb: véletlenül. Tíz esztendeje DEXION-Salgó elemeket szerelt össze az ország különböző csücskeiben a szövetkezet lakatosrészleg#. Irattári polcokat állíttatott föl velük a Gépipari Építő Vállalat is. „Esetleges bonyodalomból” egy példány most is előrevetíti árnyékát Két burkoló munkásnak előkészületben van az útlevele, de korántsem biztos, hogy utazhatnak. Egyfelől: mert nehézkesen kapják meg kintről a munkavállalási engedélyeket, másfelől: mert lehet, hogy a kinti fővállalkozó olcsóbb munkaerőt vesz a délkeleti vendégmunkások alkotta bő kínálatból. Kútba ugrani persze senki sem fog a STÉSZ- esek közül, ha a „meghívó” elmarad. De a kínálkozó lehetőséget a jövőben is kihasználják majd; természetesen a számukra fontosabb itthoni teendők elvégzésével egyetemben. (molnár) Igaz, mondja Bakos Zoltán körletvezető, hogy most éppen nem túl érdemes bányát járni, mert az éjjeles műszakból valók már szedelőzködnek kifelé, a nappalosok meg csak most vannak érkezőiéiben. Ám azért — hagyja helyben kívánságomat — szétnézhetünk az aknaszájon túl... Jól beöltözünk, később magamnak bevallom, elkelt az a rám erőszakolt vattakabát —, mert még hnnak ellenére is olyan dermesztő a befelé rohanó szélzuhatag, hogy egy- csapásra kemény télben érzi magát az ember. Gumicsizmás lábunk néha víztócsákba tocs- csan, s muszáj lelépni a talpfákról, mert szénnel teli szerelvények dübörögnek , velünk szemben. — Jól megy idén önöknek! — kiabálom túl a „bányászéi” zaját Bakos Zoltánnak. Aki — jegyezzük meg most mindjárt, vérbeli bányász. Szülei, testvérei és rokonságából is sokan kötötték életüket a szénhez, s ő is tizenhat éves korától dolgozik a Nógrádi Szénbányák ménkesi aknaüzemében. A negyvenkettőt nemrég töltötte be... Egyetlen munkahelye eleddig és innen szeretne elmenni nyugdíjba is. Igaz! — hagyja helyben szavaimat. — Ez az esztendő eddig valóban sikeres. De kellett már oly’ sok kínlódás után a sikerélmény. Hosszú ideig csak rosszat lehetett rólunk hallani. Most meg évkezdettől több mint huszonöt- ezer tonnával több szenet hoztunk a felszínre, terven fölül. Néhány pillanatig szó nélkül bandukolunk, s mindketten ráirányítjuk fejlámpák fényét a sűrű egymásutánban kifelé csörömpölő csillék szenére. Azok meg visszacsillannak. — Javult idén a minőség is — mondja a körletvezető, miközben elhatározzuk: visszafordulunk. Bandukolunk kifelé, szemben a bezúduló szél szemet könnyeztető lobogásá- ban és Bakos Zoltán beszél. — Tudja — magyarázza —, abban, hogy ilyen jól sikerednek dolgaink nagy szerepe van az elővájóknak. Akik kellő időben jól előkészített munkahelyeket hajtottak ki a frontbrigádoknak, örvendetes — lépkedünk tovább —, hogy ebben az évben ez a tevékenységünk minden eddigit meghaladt. És ebben nagyon nagy szerepe ván a két komplexbrigádnak. A befelé haladó vonatnak utat engedendő, behúzódunk egy fülkébe, s ott folytatja mondókáját a körletvezető. — A vállalat is igen nagy gondot fordít a vágathajtások meggyorsítására. Igazolta ezt az a tény is, hogy mindjárt esztendő kezdetén felhívást tettek közzé, amelyben versenyt hirdettek a komplexbrigádok között. A célt ezer-ezerkétszáz méter vágat kihajtásában határozták meg. Aknaüzemünknél azonnal csatlakozott két brigád, a 14- es számú Rózsa Ferenc és a 12-es Petőfi Sándor, amelynek én vagyok a vezetője... De most már úgy tűnik, csak mi maradtunk versenyben: a rózsásokat meddőre telepítették, s nem tudják a rossz kőzetviszonyok között hozni az elvárt teljesítményt. — Akkor, maguk itt a jó példa? — Vállalati szinten is ki- emelkedőek az eredményeink! Október elsejéig 829 méter vágatot hajtottunk ki, de nem csak úgy, simán, mert nekünk is volt olyan, hogy harmincöt métert haladtunk kemény meddőben. De ha lassabban ment, akkor is meg kellett csinálni. Hiszen ez lesz a leendő ötös számú front szállítóvágata. Ügy, hogy mese nem volt! — Akkor — kérdem, miközben elindulunk kifelé —, meglesz az ezren fölüli vágat az idén? — Mindenképp! Olyan csapat ez, amely nagy dolgokra képes. A ménkesi Petőfi brigád a legelsők egyikeként nyerte el 1959-ben a szocialista címet. S »bár azóta tagjai a nyugdíjba menések következtében szinte teljesen kicserélődtek, megmaradt ütőképes csapatnak. Pedig javuk már fiatal, nagyon nagy tapasztalatokkal még nem rendelkeznek, de állják a sarat. Átlagéletkoruk harmincöt év. Ritkaságszámba megy ez is! — Mondja! Mitől komplex a brigád? — Attól, hogy szervesen hozzánk tartoznak villamos és gépész szakemberek, kiszolgálók, irányító aknászok. Valamennyi munkafolyamatnak van nálunk értő képviselője, úgyhogy kompletten kezünkben tudjuk tartani a dolgok menetét. Például, hogy jobban megértse: ha nálunk meghibásodik a rakodógép, nem kell szerelő után bejárni az egész bányát. Hozzánk tartozik, s hívásra azonnal itt van a csapatnál. Egymás keze alá dolgozik mindenki, s így folyamatossá tudjuk tenni a munkát. Az eredményekben pedig — megmutatkozik a borítékokban is —, mindenki egyaránt érdekelt. Ha lent a munkahelyen nincs fennakadás, ugyanúgy megszavazza a csapat a százszázalékos föld alatti bért a szállítónak, a villanyszerelőnek s másoknak egyaránt, mintha teljes idejüket ők is ott lent töltötték volna. Mindkét fél érdekelt tehát egymás maximális segítésében. — És a jutalmakból? Tudom sokat kaptak, szintén mindenki egyaránt részesedik? — Fél évkor, hatvanezer, háromnegyed év végén harminchét és fél ezer forintot osztottunk szét, s kapott belőle mind a huszonhatunk. Ismétlem: mindenki! A petőfisek, jut eszembe kifelé menet Bakos József barna, a vágathajtó brigád vezetőjének szava, mindig előljártak az új „befogadásában.” Ök dolgoztak elsőként géppel, ők hajlottak elsőként arra, hogy a nagyobb eredmények elérése érdekében komplexbrigádot hozzanak létre, s elsőként ők tértek át idén júliusban az újfajta munkarendre is. Négy szakra járnak jelenleg. Szombaton háromharmados, vasárnap pedig egyharmados műszakot tartanak. Kint az aknaszájnál, a már lefelé indulásra gyülekezők között állunk meg, s egy külszíni dolgozó kínál cigarettával. Rágyújtunk és Bakos Zoltán széles taglejtésekkel magyaráz: — Tudja, ez a komplexitás a jövő zenéje. Csak ilyen brigádoktól várhatjuk a gépek lehető legjobb kihasználását, a kellő mennyiségű, jó minőségű vágatok hajtását, amelyek a megfelelő időre biztosítanak munkahelyeket a széntermelő csapatoknak. Nagy terveink vannak ezen a területen. Azt szeretnénk, ha tudnánk az erőket koncentrálni. Mert rájöttünk, fölösleges nyolc elővájó brigádot tartani. Az lenne a célszerű, ha csak három-négy lenne, ám az kellően gépesítetten, jól szervezetten működne. S ha ezt sikerül megvalósítanunk, márpedig miért ne sikerülne, akkor bizton nézhetünk a jövő elé. Elhúz mellettünk a „népes”, s néhányan integetnek. — Jó szerencsét! — köszönünk vissza nekik. Tényleg: jó szerencsét neked, Ménkes! Karácsony György A Kőbányai Porcelángyár balassagyarmati kondenzátorgyárában értékválogató automata segíti a dolgozók munkáját. Műszakonként harmincötezer kondenzátort osztályoz a gép. Molnár Árpádné idogolja munkadarabot. Nígfádi ínyencfalatek Régi, már-már elfeledett nógrádi ízeket elevenítenek fel a salgótarjáni Karancshús Szövetkezeti Húsfeldolgozó Vállalat szakemberei. A még élő idős hentesek megkeresése, kikérdezése, hajdanvolt lakomák levéltárakban, könyvtárakban fellelt leírásának tanulmányozása és nem utolsósorban a vásárlók véleményének kikérése után két új termékcsalád kimunkálását kezdték meg. Közülük a nógrádi csípős szalámi, a nógrádi zsömlés, véres, és rizses hurka már készen van és az ilyenkor szokásos engedélyezési eljárások után már novemberben kapható lesz a húsboltokban. Valamennyi termék sajátossága a csípő- sebb, erőteljesebb fűszerezés, a nógrádi zsömlés hurka ezen kívül egyáltalán nem tartalmaz rizst, ami — az általános szabványtól eltérően — viszont annái több lesz a ii- zses hurkában. A nógrádi rizses hurka árban is eltér többi társától: jóval olcsóbb lesz. Szintén régi szokáshoz híven vastagbélbe is töltik, felidézve a házi disznóölések, -torok hangulatát Még nehezebb volt a jellegzetes palóc ízek nyomát felkutatni. E munka sikerét jelzi a bácskaihoz hasonló, de erőteljesebb fűszerezésével attól különböző hideg májas hurka, amelyet jövőre paló- cosan pácolt húsok és füstölt szalonnafélék követnek. A salgótarjáni K|Orancshús öt évvel ezelőtt kezdte meg működését. A kezdeti huszonötezer darab sertéssel szemben — modern gépsorok beállításával —, jelenleg évi negyvenötezer sertésből a teljes magyarországi választékot állítja elő: ötvenkétféle hús és húskészítményt. Termékeinek zömét Nógrád megyében értékesíti, ezenkívül csak budapesti és jászsági megrendeléseket elégít ki, a táj jellegzetes ízeinek felelevenítésével. a választék további bővítése a szövetkezeti vállalat célja. Fernmangáii úrfeáti ércből Ürkúti mangánércből jó minőségű ferromangánt állítottak elő- elektromos kemencében a salgótarjáni ötvözetgyár szakemberei. Az eredmény érdekessége, hogy hazai szakkörökben az úrkúti ércet eddig alkalmatlannak tartották az említett célra. A kísérlet sikerének rendkívüli fontosságát aláhúzza, hogy kohászatunk az acél szilárdságát, kopásállóságát és más kívánatos tulajdonságát kedvezően alakító nélkülözhetetlen ötvözöanyagot, évente negyvenötezer tonna mennyiségben, , importból biztosítja, tonnánként mintegy négyszáz dolláros áron. NÓGRÁD — 1981. október 30., péntek
