Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-27 / 252. szám

I A Nógrádi Állami Építőipari Vállalat dolgozói Balassagyarmaton a VII-es számú főépít­kezésen is felkészültek a téli időjárásra. A téiiesítést szolgáló berendezéseket a tmk szakemberei ellenőrzik. — ©yurkó — Hatalmas tudásanyag, va­lóságos kincs rejtőzik a sza­badalmi leírásokban, csupán okosan kellene ezt megkeres­ni. S, hogy érdemes ezt ke­resni — és meg is lehet ta­lálni — azt igen több példa is bizonyítja már. Az igazság azonban az, hogy még keve­sen keresik ezt a kincset, ps sokan nem is tudják, hogy hol keressék. Nos, egy nemzetközi egyez­mény szerint az erre hivatott nemzetközi szervezethez beje­lentett minden szabadalmat közzétesznek. Vagyis hozzá­férhetővé azok számára, akik igényt tartanak erre a kincs­re. A Bécsben működő IMPA- DOK nemzetközi szabadalmi licenciákkal foglalkozó nem­zetközi szervezetnek 46 ország a tagja — elsősorban a mű­szaki haladás élvonalához tartozó országok. Ez a szerve­zet gyűjti össze a hozzá beje­lentett szabadalmakat, ahon­Eszmecsere a licencvásárlásról nan a tagországok minimális költséggel beszerezhetik egy- egy találmány legfontosabb adatait. A nemzetközi tapasz­talatok szerint a fejlett or­szágok hasznosítják a legjob­ban ezt a szellemi tárházat. Ausztria például fejlesztései­nek 50 százalékát licenciák al­kalmazásával oldja meg, Ja­pán és az NSZK pedig min­den szabadalmat megvásá­rol. Hazánkban még nem ismer­tük fel kellően a műszaki fejlesztésünket jobban előse­gítő nemzetközi licencfor- galomban rejlő lehetőségeket. Nálunk ugyanis ez a forga­lom álig 10 százalékos. Pedig nagy lehetőségek rejlenek eb­ben még akkor is, ha pénz­eszközökkel egyenlítjük ki az ellenértéket, nem szólva arról az előnyről, amikor a licen­ciavásárlást áruval lehet el­lentételezni. Szerencsére mind jobban felismerjük az ebben rejlő lehetőségeket, s most már népgazdasági szinten is ösztönözzük a szabadalmi li­cenciavásárlásokat. Ezekről a kérdésekről tar­tottak eszmecserét a szakem­berek — az OMBKE kohász­szakosztály rendezésében a műszaki hónap programja­ként — a napokban. A mű­szaki fejlesztés és a szabadal­mi (licencia) információ szo­ros kapcsolatától szóló elő­adásból az is kiderült, hogy egy-egy termékünk exportá­lását megelőzően igencsak hasznos tisztázni, hogy az adott termék szabadalom- iiszta-e. A term,ékfejlesztések esetében pedig egyenesen nélkülözhetetlen a kapcsolódó szabadalmak ismerete. Kongresszus előtt — tanulságos párbeszéd Interjú Máté Csabánévsl, a MÉSZÖV elnökével Végigvonultak a kongresszusi készülődés hullámai me­gyénk valamennyi fogyasztási szövetkezetén. Mindenütt ta­nácskozóasztalra kerültek az utóbbi öt év eredményei, gondjai, megszívlelésre érdemes javaslatok hangoztak el a kongresszusi tézisek vitáin is. Az országos eseményt megelőző megyei küldöttköz­gyűlésen szűrték meg a közös bölcsességet, s ez már ki­induló alapot ad a szövetkezeteknek a továbblépéshez. A fogyasztási szövetkezetek tagságának hónapokon át tartó párbeszédéből húzunk alá néhány tanulságot Máté Csabá- néval, a MÉSZÖV elnökével. — Kivált a szóbeli előter­jesztésekben kapott nagy he­lyet, az apró települések ese­tenként kifogásra okot adó ellátása. Mi az oka a nem kí­vánatos differenciának; — Ez év tavaszától nem ki­zárólag szövetkezeti emberek­ből álló utazóbrigád vizsgál­ta a kis falvak áruellátását, üzleteit. Az ellenőrzés szen­tenciája csak részben támasz­totta alá a gyakorta szóvá tett, indokolatlan megkülönbözte­tést. Az alapellátást szolgáló cikkek nem hiányoznak az apró falvak boltjaiból, sőt, óriási az előrehaladás. Igaz, azt is hozzá kell tennem, na­gyon messziről indultak. Ha­talmasat javult az üzletek bel­ső képe, technikai felszerelt­sége — ma már az ezer la­kostól kevesebbet számláló falvak egy részében is mély- hűtőpultok, hűtőládák terem­tik meg a nagyobb választék feltételét. Talált viszont a bri­gád megengedhetetlen körül­ményeket is, főleg az épületek állagával van sok baj. Tervez­tük például, hogy bisztróvá alakítjuk át a magyarnándori italboltot, de hogyan, hiszen a szög is kicsúszik a fal­ból?! Másrészt el kell fogad­nunk, hogy az apró falvakban az üzlet választéka gyakran elmarad az igényektől. A bol­tok javarészt egy-két szemé­lyes, leterhelt árudák, képte­lenek áru után járni, rá van­nak utalva a nagykereskedel­mi instruktorokra. — Éppen az 6 segítségükre Tolna hivatott a főboltosi rend­szer. Talán nem vált be? — De igen, csak magán vi­seli még a kezdet gyengesége­it. Néhány boltvezetőnk elpa­naszolta. hogy a főboltostól csak azt az árut kapja, ami ott már nem kell. Viszont, ha a főboltos anyagilag is érde­kelt lenne a kis üzlet forgal­mának emelkedésében, mind­járt önzetlenebből szolgálná ki azt. Feltéve persze, hogy a kis bolt egyáltalán fogadni tudja az árut raktárában. És hadd említsek ismét egy ma­gyarnándori példát, ezúttal követésre érdemeset. Az otta­ni ÁFÉSZ felhívta a FŰSZERT figyelmét, hogy egyes boltjai­ba gyakrabban, többet szállít­son. A nagykereskedelmi vál­lalat teljesítette a kérést, s ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy a bolti forga­lom éppen ezen a területen gyarapodott a leglátványosab­ban. Néma gyereknek any­ja se érti a szavát — forszí­rozzák tehát jobban a szövet­kezetek a •nagykereskedelem­mel való közvetlen kapcsola­tot! — A szövetkezet? gazdálko­dás javulásának egyik kerék­kötője a döcögő-zökkenö ipari kiegészítő tevékenység. Tulaj­donképpen mi teszi olyan gyötrelmessé ezt a produk­ciót a szövetkezetek számá­ra? — A tájékozatlanságból ere­dő bizonytalanság. A szövet­kezetek nincsenek felkészülve a piac megkutatására. Nem tudnak határozottan állást foglalni, hogy mibe merjék a fejszéjüket belevágni. Saját kereteiken belül próbálkoznak ugyan, de az ötletek ritkán jutnak el a megvalósításig. Ezért tartunk még mindig ott, hogy az ipari kiegészítő tevé­kenység árbevételen belüli hányada az országos átlagnak alig egyharmada. S ez nem elsősorban a dicstelen statisz­tikai szereplés miatt káros, hanem azért, mert szűkre- szabott határok közé szorítja az alaptevékenység fejleszté­sét. — Ideje volna most már ki­lépni az ördögi körből. Ho­gyan képzelik el az előbbre haladást? — A Salgó SZÖVKER Vál­lalattól várjuk a megoldást. Ez a vállalat egyszerű társulást hozott létre a Skála-Cooppal, ami oda-vissza ügyletként működik majd. A SZÖVKER azzal, hogy összeköti a szö­vetkezeteket a Skálával, egy­re többet juttat a Skála-cik­kekből a szövetkezeti boltok­nak, másrészt bekapcsolja a szövetkezeteket a Skála or­szágos vérkeringésébe: a me­gyében fölös cikkeket másütt értékesíti, s termeltetőként lép föl. Információi alapján biztonságosan dönthetnek a szövetkezetek a mit és meny­nyit termelni kérdésében. Egy példa erre: a rétsági ÁFÉSZ sütőüzemére már beadta a pályázatot a SZÖVOSZ-hoz. Sütödéjében nemcsak kenye­ret, hanem aprósüteményt is készít majd, s ezekből a me­gyei igényt meghaladó meny- nyiséget a Skála veszi át ér­tékesítésre. — Továbbgondolásra érdé- mes felvetések hangzottak el a kongresszusi tézisek vitái­ban is. Kérem, ezekből ezút­tal egyet emeljen ki! — Szóvá tették többen, hogy az egyes szövetkezeti fórumokon szereplő témák is­métlődésének megszüntetésé­vel is igyekezzünk felszámol­ni az üresjáratokat. Az ismét­lődések elkerülése azonban esetenként lehetetlen: a vitá­ra bocsátott témák ugyanis először a dolgozók, utána a tagok fórumain futnak végig, s mivel sokan tagok is, dol­gozók is egy személyben, az ismétlődés szükségszerű. Sőt, hasznos, lévén a tagok és a dolgozók érdekei mások. A szövetkezet dolgozója azt sze­retné, hogy a nyereségből mi­nél többet kapjon vissza bér­emelés, szociális juttatás for­májában, a tag viszont az üz­lethálózat korszerűsítésében, az ellátás javításában kama­toztatná az eredményt. A kü­lönböző érdekeket meg kell ütköztetni, hogy kialakuljon egy mindenki számára elfo­gadható szintézis. Szénái Márta aiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimuiiiiiiiiiiiiiiiuiimiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinuiiuiiiiUiiiiuiiiiiiiiiuiiuiiiRiiiiiUímmiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii IIHIMilllllllllll'IIUIi Tanácskozás a közlekedés biztonságáról Hazánkban az 1000 gépko­csira jutó balesetek aránya az utóbbi tíz évben 50—60 szá­zalékkal csökkent, évente így is mintegy 20 ezren sérülnek meg közlekedési baleset követ­keztében. Tehát a relatív^ja- vulás nem ad elégedettségre okot, hiszen számos fejlettebb motorizációjú országban jobb eredményeket értek el. A köz­lekedés szervezése, tervezése és biztonságos lebonyolítása ma már nem oldható meg a nemzetközi tapasztalatok rend­szeres kicserélése és hasznosí­tása nélkül. E gondolatok je­gyében kezdte meg munkáját hétfőn, a Technika Házában az ötödik városi forgalombizton­sági és forgalomszabályozási szimpózium. A háromnapos tanácskozás mintegy 400 magyar és kül­földi résztvevője három szek­cióban vitatja meg a közleke­déstervezés és városfejlesztés összefüggéseit, a forgalomtech­nika és -irányítás, valamint a baleset-megelőzés időszerű kérdéseit. ÜSZŐ VILLAMOS ERŐMŰ A Szovjetunióban 24 ezer kilowatt teljesítményű, ..Északi fény” elnevezésű úszó villamos erőmű építését kezdték meg a tyumenyi hajógyárban. Az urengoji lelőhelyek birtokba vételét elősegítő úszó villamos erőmű földgázfűtésű. Tervek és tanulságok Drégelypalánkon Hány léhon célszerű állni egy gazdaságnak? A drégelypalánki termelő- szövetkezet a megye legered­ményesebben gazdálkodó nagyüzeme hosszú évek óta. Tavalyi nyeresége meghalad­ta az 51 millió forintot, az­az csaknem egynegyedét ad­ta a termelőszövetkezetek ösz- szes nyereségének. így ért­hető, hogy gazdálkodásuk meghatározza a megye me­zőgazdasági eredményeit. — A tavalyi esztendő min­den szempontból kiemelkedő volt — mondja Mayer Antal, a termelőszövetkezet elnöke. — Megismétlése irreálisnak tűnt, már az idei tervek ké­szítésekor, ezért nem ábrán­doztunk az elmúlt hónapok­ban. Valóban jól kijött a lépés 1980-ban, mert a bogyós gyü- mölcsűek rekordtermése mel­lett olyan kedvező értékesí­tési lehetőségek is voltak, mint azelőtt soha, és azóta sem. Mindennek ellenére az idén is 40 millión felüli ered­ményre számítanak a dré- gelypalánkiak. — Ehhez azonban minden erőfeszítésünkre szükség lesz, mert az idén csak fele any- nyi szörpöt exportálunk, mint tavaly, s ez 140 vagonnyi mennyiséget — és ezzel 40 millió forint kiesést — je­lent. Az ok, többé-kevésbé köz­ismert, a cukor világpiaci árváltozása miatt gazdaság­talanabbá vált a szörpök ki­vitele a korábbinál. — A másik nagy érvágást az anyarozs átvételi árának csökkenése jelentette szá­munkra — folytatja az elnök. — A múlt évi 19 ezer fo­rintos mázsánkénti átvételi ár helyett az idén, csak 14 ez­ret kaptunk. Ez újabb 8 mil­liós kiesés. — Mivel tudják ezt ellen­súlyozni? — Semmivel. Az említett két termékünk a szörp és az anyarozs jelenti számunkra az árbevételnek és a nyere­ségnek is a túlnyomó több­ségét. Területünk más nö­vényféle termesztésére nem alkalmas, a homokon nem le­het búzát termelni, a rozs iránt pedig nincs népgazda­sági igény. Az anyarozs egyébként nem jövedelmez rosszul, még az idén is 20 százalékkal többet hoz, mint a búza. A burgonya hozama bár több a tavalyinál, ez árbevé­telben mégsem jelent sokkal többet, az állattenyésztés is jobb eredményekkel dicseked­het, mint egy esztendővel ez­előtt, de még ez is kevés. Sőt a háztáji ágazat — mert ilyen is van — az alig hárommilli­ós tervét a jelek szerint öt­millióra teljesíti és még ez is csak enyhíti a helyzetet. — Egy lábon álló gazdaság a miénk — céloz Mayer An­tal a szörpüzemre. És mivel fél lábon csak ideig-óráig lehet álldogálni a hanyattesés veszélye nélkül, a termelőszövetkezetben igye­keznek másik lábat is fa­rigcsálni. Ez a „láb” mint­egy 80 millióba kerül majd és 1982-ben lesz képes arra, hogy átvállalja a gazdaságra nehezedő teher egy részét. — Egy rostosgyümölcs-fel- dolgozó létesítésén fárado­zunk, amely részben exportra, részben belföldre gyártana ivólevet, illetve gyümölcsvelőt. Ezekből ugyanis nem korlá­tozott a piac felvevőképessé­ge. — Végeztek ilyen irányú kutatásokat? — Természetesen, sőt éven­te 6—700 ezer forintot köl­tünk reklámra, bemutatókat szervezünk, ismertetjük ter­mékeink több irányú felhasz­nálhatóságát. A 80 milliós beruházás sa­ját erőből készül, az idei nye­reségből mintegy 30 millió fejlesztési alapot létesítenek a drégelypalánkiak, bizonyít­va, hogy ez az egy láb is van olyan stabil, mint másutt en­nek a többszöröse. Az új üzem a tervek sze­rint a tervidőszak második felében már évente 5—6 ezer tonna gyümölcsvelőt, vagy rostos gyümölcslevet állít elő természetesen a 8—10 ezer tonnás szörptermelés mellett. Z. T. Együtt—vagy egymásra várva? Mindig örömmel olvasom azokat az utóbbi időben in­kább csak gépelt, s nem te­temes költséggel nyomtatott meghívókat, amelyek a párt, a KISZ és a szakszervezet ne­vében invitálnak egy-egy, jó­részt társadalmi összefogással épült-szépült létesítmény ava­tására. Még akkor is, ha a kí­vülálló szemével nézve csak apró dolgokról: egy-egy óva­dai szoba, lakótelepi játszó­tér, vállalati segítséggel, szo­cialista brigádok közreműkö­désével kialakított tornate­rem, üzemorvosi rendelő szerény nyitóünnepségéről van szó. Ilyenkor a gyarapodáson kívül a társadalmi összefogás­nak is örülök. Előfordul azonban, hogy nem tart sokáig ez az öröm, mert a beszélgetések során kiderüL: a meghívóban emlí­tett szöveget csak a kötelező­nek vélt protokolláris udvari­asság diktálta, s nem a közö­sen végzett munka ilyen for­mában is kifejezett jogos büszkesége. Mert volt, ahol az egyik, volt ahol a másik, vagy harmadik „fél” súgta meg, hogy tulajdonképpen az övék a kezdeményezés. Egyáltalán nem az zavar, hogy a végeredmény „közhír­ré tételekor” a meghívóban felsoroltak egyenrangú part­nerként szerepelnek, hanem az összhang nyilvánvaló hiá­nya. Az egyik budapesti nagy­vállalat vidéki gyáregységében például elhatározták, hogy a saját erőforrásokat, a helyi lehetőségeket jobban kihasz­nálva lakásépítési akciót in­dítanak a gyár dolgozói ré­szére'. Szép volt a felvázolt terv és teljes volt c.z egyetér­tés is: igen, ezt meg kell va­lósítani. Mégis húzódott a dolog néhány esztendeig, mert az írásban is lefektetett kö­zös akarat kifejezése után mindenki a másikra várt, te­gyen már valamit, hogy utá­na ők is bekapcsolódhassanak a munkába... Évek múlva, végre sínre került az ügy, mert egy újonnan megválasztott, agilis párttitkár nem a sárgu­ló terveket vette elő újra, ha- ne összeült a többiekkel és pontról pontra megegyezett velük, hogy kinek ml lesz a konkrét feladata. Személye­ken múlna a dolog? Rajtuk is, de sokkal inkább a szem­léleten. Közös célokról lévén szó, az ilyen kapcsolatokban kifejezet­ten káros lehet az a felfogás, hogy mindenki tegye a maga dolgát. Mert így előfordulhat, hogy például a szakszervezet közös kirándulást, a KISZ vi­szont társadalmi munkát szer­vezett ugyanarra a hét végé­re. .. Semmiképpen sem szeret­ném, ha az előbbi okfejtésből az derülne ki, hogy a leg­jobb lenne mindent „egy ka­lapba dobni”, s a part a KISZ és a szakszervezet va­lamiféle egységes „alakulat­ként” dolgozzék, hiszen mind­egyik szervnek, szervezetnek, megvan a maga sajátos politi­kai-társadalmi feladata. Van­nak viszont eléggé nehezen különválasztható közös dol­gok is, amelyeket csak akkor lehet megoldani, ha elsősor­ban a célt nézzük, s nem azt, hogy tulajdonképpen kire is tartozik... K J. NóGRÁD — 1931. október 27., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents