Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-24 / 250. szám
Közieméiig a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1981. október 22-i üléséről (Folytatás az l. oldalról) és több szobás. Jelentősen javult a lakások felszereltsége. Csaknem 3 millióan költöztek korszerű, új otthonba. Emelkedett az önálló lakással rendelkezők aránya, mérséklődött a laksűrűség. 1970-ben száz szobára mintegy 200 személy jutott, 1980-ban pedig 150. A második 15 éves lakás- építési programban előirányzott 1 millió 200 ezer új lakásból az V. ötéves terv időszakában 453 ezer készült el, és felújítottak 75 ezer tanácsi lakást. A lakásfelújítás a korábbinál nagyobb szerepet kapott, üteme a következő időszakban tovább fokozódik. A tizenötéves lakásépítési terv időarányosan megvalósul, céljai elérhetőek. A jelentős eredmények ellenére a lakásépítés és -elosztás terén továbbra is vannak feszültségek. Még sok jogos lakásigényt nem lehetett kielégíteni. Főleg az egyszemélyes és a kis létszámú háztartások arányának növekedése és a városba áramlás következtében többen tartanak igényt önálló lakásra. A társadalmi, gazdasági fejlődéssel, az életkörülmények javulásával együtt felerősödtek az igények a jobb minőségű és nagyobb lakások iránt. A lakáscseréknek a lehetségesnél kisebb szerepük van a szükségletek kielégítésében. Indokolatlanul eltérő a lakosság egyes csoportjainak hozzájárulása a lakásépítési és -fenntartási költségekhez. 2 A Központi Bizottság és a Minisztertanács to- " vábbi erőfeszítéseket tart szükségesnek a lakáskörülmények javításáért. Erősítve a bevált lakáspolitikai elveket, tovább kell fejleszteni a lakásgazdálkodási rendszert. Elő kell segíteni, hogy a jogosultak belátható időn belül önálló lakáshoz jussanak. Az igények kielégítésében a fokozatosság érvényesüljön. Növelni kell a lakosság érdekeltségét a saját szervezésű építkezésben. Indokolt, hogy a lakáshoz jutás és a lakásfenntartás állami támogatása egyre inkább a családok szociális, jövedelmi és vagyoni helyzetétől függjön. A lakosság anyagi erőforrásait jobban mozgósítva, a teherviselést egyenletesebbé kell tenni az állam és a lakosság, illetve a lakosság egyes csoportjai között. A lakbérek jelenleg a lakóházak fenntartási és felújítási költségeinek csak a kisebb részét fedezik, ezért a lakbéreket — életszínvonal- és szociálpolitikánk figyelembevételével — fokoza-. tosan emelni kell, hogy azok fedezetet nyújtsanak a lakóházak fenntartásához. A Központi Bizottság és a Minisztertanács szükségesnek tartja, hogy a lakásépítés, -fenntartás, -gazdálkodás és -elosztás továbbfejlesztésének irányelveit a leginkább érintett és erre felkért társadalmi és állami szervek 1982. február közepéig tárgyalják meg. Észrevételeiket és javaslataikat a Minisztertanácshoz jutttassák el. A Központi Bizottság és a Minisztertanács az irányedvek- ket a viták tapasztalatainak figyelembevételével véglegesíti. Thatcher asszony, brit kormányfő az amerikai állásponthoz közelálló véleményt fejtett ki: ő is a magánszektort és a magánberuházásokat előnyben részesítő gazdasági szerkezet mellett foglalt állást. Az „Észak—Dél” párbeszéddel kapcsolatban Jdjelen- tetté: országa Rész "részt venni a globális tárgyalások előkészítésének ~ űj fordulójában. Szuzuki Zenko japán miniszterelnök az amerikai államfő beszédére utalva elismerte a magánvállalkozás „érdemeit”, ugyanakkor felhívta a figyelmet a kormánya által nyújtott segélyek jelentőségére is. A japán kormányfő emlékeztetett amíg az Egyesült Államok nem növeli a fejlődő országoknak nyújtott segélyek mértékét, a japán kormány a következő ötéves időszakban megduplázta segélyeit az 1976—1980. között nyújtott 10,7 milliárd dollárhoz viszonyítva. Kadhafi az USA politikájáról Az Egyesült Államok kihívó közel-keleti politikáját bírálta az ABC amerikai televíziós társaságnak adott nyilatkozatában Moamer el-Kadhafi ezredes, a líbiai forradalom vezetője. Kadhafi rámutatott: a légi előrejelző és ellenőrző radar- rendszerrel (AWACS) ellátott különleges amerikai felderítő gépek Egyiptomba való küldése ellentétes az arab népek érdekeivel és csupán az amerikai imperializmus hegemo- nisztikus céljait szolgálja. „Az AWACS gépek Egyiptomba való küldését Egyiptom Líbia, valamint az összes arab ország ügyeibe való fegyveres beavatkozásnak tekintjük” — hangsúlyozta a líbiai forradalom vezetője. Kadhafi rámutatott, hogy az amerikai imperializmus támadást készít elő Líbia ellen. „Készek vagyunk a végsőkig ellenállni az agresszoroknak” — hangoztatta a líbiai vezető. Utalt arra, hogy a szudáni rendszer szintén Líbiába való fegyveres behatolásra készül, és Khartoum ugyanilyen terveiket sző Csád ellen. Kadhafi nyilatkozatában cáfolta azokat az amerikai propaganda híreszteléseket, hogy Líbiának agressziós szándékai lennének a térségben. Washington e propagandával a nemzetközi közvéleményt akarja félrevezetni — állapította meg a líbiai forradalom vezetője. Feloldott száműzetés A megszállt palesztin területekre felügyelő izraeli katonai kormányzat pénteken érvénytelenítette a Nádim el- Zaru egykori Ramallahi polgármester ellen 12 évvel ezelőtt hozott száműzetési határozatot, s engedélyezte, hogy Zaru visszatérjen Ciszjordá- niába, „feltéve, hogy nem foglalkozik majd politikával”. Nádim el-Zaru 1964-től 1969-ig állt a Ramallahi városi közigazgatás élén. Akkor a megszállt területek felszabadításáért küzdő csoportokkal való állítólagos kapcsolata miatt a* izraeli hatóságok leváltották és Jordániába száműzték. Hazaengedése része annak az izraeli törekvésnek, hogy kiépítsék a megszállt palesztin területeken a Jordániával rokonszenvező helyi előkelőségek hálózatát. Ezekre az emberekre szeretnék bízni az esetleg megvalósuló palesztin „önkormányzat” irányítását és addig is nekik akarnak szerepet juttatni a területek izraeli katonai irányítás alatt szervezendő polgári közigazgatósában. A tavaly tavasszal száműzött Hebroni és Halhuli polgármester, a PFSZ támogatói ügyében ezúttal nem hoztak semmilyen döntést. Fenyegetőzik a „Szolidaritás" í Országos, egyórás „figyelmeztető sztrájkot” hirdetett meg gdanski ülésének második napján a „Szolidaritás” országos bizottsága. 1 A tanácskozáson hozott határozót azzal vádolja a vezetést, hogy „nem reagál” a „Szolidaritás” követeléseire. Erre hivatkozva az országos bizottság tagjai számára október 28-ra, jövő szerdára tömegközlekedésre is kiterjedő — országos, egyórás ■ figyelmeztető sztrájkot hirdetett, amelyet déli 12.00 és 13.00 óra között akarnak megtartani. A határozat ultimátumot tartalmaz: ha a hőnsp végéig nem javul az élelmiszerellátás, ha a hatóságok nem hagyják abba a propaganda- tevékenységet kifejtő „Szolidaritás-aktivisták” elleni akciókat, végül, ha a jelzett határidőre nem fogadják el a „társadalmi nemzetgazdasági tanács” létrehozására tett javaslatokat, akkor újabb tiltakozó akció következik. Cpncunban Reagan magasztalja rendszerét A mexikói Cancunban, az úgynevezett „Észak—Dél párbeszéd” keretében folyó csúcsszintű tanácskozás első napján, csütörtökön Ronald Reagan amerikai elnök „elvben” egyetértett azzal, hogy a fejlődő országok és a fejlett tőkés államok között bizonyos feltételek között „globális tárgyalásokat” tartsanak. Ez az állásfoglalás némileg eltér az amerikai elnök korábbi nyi- LatkozataitóL A 22 ország részvételével folyó csúcsértekezleten Reagan megragadta az alkalmat, hogy felmagasztalja az amerikai „szabadvállalkozó társadalmat”. A fejlődő országoknak szegénységük enyhítésére j a magánkezdeményezésen ala- J puió gazdaság megteremtését j javasolta. A cancunl csúcsértekezlet első napján, csütörtökön Reagan amerikai elnökön kívül több más „északi” állam vezetője is felszólalt. Főtitkárválasztás az EíMSZ-ben Á „nehéz mesterség" jelöltjei A nemzetközi politika konfliktusai, a világ helyi és átfogó jellegű problémái mellett október végétől egy fontos személyi kérdés is szerepel a Biztonsági Tanács napirendjén: határozni kell a világ- szervezet főtitkári posztjának betöltéséről. Kurt Waldheim megbízatása az év végéig szól, december 31-ig el kell tehát dönteni: ismét meghosszabbítják-e az osztrák diplomata mandátumát, vagy újabb politikust jelölnek. Természetesen nem pusztán — és nem is elsősorban —személyi kérdésről van szó: az ENSZ szerepe a mai feszült világhelyzetben önmagában is indokolja a választás politikai súlyát. Azok a diplomáciai lehetőségek, az a közvetítő, befolyásoló és nem utolsósorban presztízsszerep, amellyel e magas poszt tulajdonosa rendelkezik, azt is megmagyarázza, hogy miért nem ígérkezik sima ügynek a mostani főtitkári jelölés. E kérdésben ugyanis —, mint cseppben a tenger — éppúgy tükröződik a világszervezet tagállamainak jó néhány ellentéte, mint sok más vitában, heves felszólalásban. Az ENSZ alapokmánya értelmében a főtitkárt — a BT javaslatára — a közgyűlés választja meg. A jelöltséghez azonban a 15 tagú BT-ben legalább 9 szavazat elnyerése szükséges, mégpedig úgy, hogy az öt állandó tagállam (Szovjetunió, Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Kína) egyike se emeljen kifogást. Kurt Waldheim —, aki egyébként az ENSZ negyedik főtitkára —, 1972. január 1. óta látja el felelősség- teljes hivatalát, s nemrég jelezte: kész harmadszor is elvállalni a funkciót. Erre nem volt még példa a világszervezet történetében, igaz, nincs semmilyen korlátozás sem, ami egy újabb ötéves megbízatás ellen szólna. Waldheimmel szemben viszont hivatalos ellenjelöltet állított az el nem kötelezettek csoportja Salim Ahmed Salim tanzániai külügyminiszter személyében. A 95 országot tömörítő tömb képviselői az Afrikai Egységszervezet felhívása alapján úgy vélik: itt az ideje, hogy a fekete kontinens egyik diplomatája nyerje el a megbízatást. (Salim mellesleg viszonylag fiatal kora — 39 éves — ellenére tapasztalt politikus, egyszer már betöltötte az ENSZ-közgyűlés elnöki tisztét is.) A jelenleg 156 tagállamot számláló ENSZ-ben az el nem kötelezettek elegendő többséggel rendelkeznek ahhoz, hogy szembehelyezkedjenek a BT-vel, amennyiben az kívánságuk ellenére mégis Waldheim újraválasztását javasolja. Arra szinte biztosan lehet számítani, hogy Kína — éppen a harmadik világ felé tett gesztusként — vétójával az első menetben mindenképpen megakadályozza Waldheim jelölését, még akkor is, ha Pekingben tudják: Salim megválasztását viszont a BT más állandó tagjainak várható ellenszavazata teszi lehetetlenné. A bonyolult szembenállás több megoldást is elképzelhetővé tesz. Amennyiben Kína (az 1976-os helyzethez hasonlóan, amikor Peking Echever- ria volt mexikói elnököt támogatta) a második szavazási menetben visszavonja vétóját, akkor valószínűleg mégis Waldheim jelölése kerül a közgyűlés elé. Ez esetben kérdés, hogy az el nem kötelezettek saját jelöltjükhöz menynyire ragaszkodnak. Ha viszont a Waldheim—Salim párharc a BT-ben esetleg zsákutcába jut, úgy a megfigyelők nem zárják ki egy kompromisszumos jelölt, feltehetőleg egy latin-amerikai diplomata előtérbe kerülését sem. (Többen emlegetik a perui Javier Perez de Cuellar volt ENSZ-főtitkárhelyettest, de ismét felmerült az argentin Carlos Ortiz de Rozas neve is, aki már 1971-ben is a poszt várományosa volt.) A jelek szerint tehát nem ígérkezik problémamentesnek sem a jelölés, sem a választás. „Nehéz mesterség” — ez volt Kurt Waldheim könyvének a címe, amelyben oly szemléletesen, sokoldalúan írt a világszervezet főtitkári posztjáról, a feladatával járó gondokról. Láthatjuk: e nehéz funkciónak már az elnyerése sem megy könnyen. Szegő Gábor 2 NŐGRÁD — 1981. október 24., szombat ENSZ — leszerelési hét Akciók a békéért Az ENSZ döntése értelmében október 24-től tartja a vi- lágleszerelési hetét. Akciósorozatot hirdetett ez alkalomra a Béke-világtanács is, lehetőséget a béke hívei számára, hogy megmutassák: milyen nagy erők készek és képesek kiállni a fegyver nélküli világért. Az enyhüléshez, a leszerelési folyamathoz fűzött óhajok még nem valósultak meg. Pedig nyilvánvaló: a tömegpusztító fegyverek korlátozása és betiltása lehet a biztosítéka az emberiség fennmaradásának. Az sem kétséges, hogy a globális problémák megoldásához is csak akkor lehet komolyan hozzálátni, ha a fegyverekre és hadseregekre szánt milliárdokat az élelmezés, az egészségvédelem, a lakásépítés és az oktatás világméretű gondjainak enyhítésére fordítják. Egyelőre ez nincs így. Sőt, az Egyesült Államok elnöke éppen most kezdeményezett egy hatalmas hadászati fegyverkezési programot: új rakétákat, atom-tengeralattjárókat, bombázókat építenek. Megkezdték a neutronbomba gyártását, s javában folyik azoknak a közép-hatótávolságú nukleáris fegyvereknek a fejlesztése is, amelyeket 1983-tól akarnak Nyugat-Európában elhelyezni. Természetesen e tömegpusztító eszközök telepítése egy cseppet sem növeli, sőt jelentős mértékben csökkenti a támaszpontul szolgáló országok biztonságát. Az amerikai katonai tervek e veszélyét mind többen értik és érzik Nyugaton is. A világsajtó szinte mindennap újabb és újabb tömegmegmozdulásokról tudósít Skandináviától Szicíliáig, a Brit-szigetektől az NSZK-ig. Legutóbb éppen az NSZK fővárosa volt egy több százezer embert megmozgató békemenet színhelye. Korántsem csak kommunisták, baloldaliak utasítják el a fegyverkezésije vallásos emberek, szociáldemokraták, szakszervezeti aktivisták is elítélik Washington és saját kormányuk politikáját, összeomlott a neyetséges reakciós koholmány is, ami szerint „Moszkva pénzeli és ösztönzi a pacifistákat”. Mind többen megértik, hogy Moszkva őszintén kívánja a leszerelést, s első lépésként a kölcsönös biztonságot garantáló fegyverkorlátozást, -csökkentést. Erről írt például a New York Times minapi számában George Kennan, veterán amerikai diplomata is, felszólítva a Reagan-kormányt: egyezzen meg a Szovjetunióval egész Európa atomfegyvermentes övezetté változtatásának kérdésében, A fegyverzetcsökkentés, a leszerelés gondolata jelen volt az ENSZ-közgyűlés mostani ülésszaka általános politikai vitájában is. A Szovjetunió például kezdeményezte: nyilvánítsák az emberiség elleni legszörnyűbb bűn elkövetőinek azokat a politikusokat, akik az atomfegyver elsőként való alkalmazására adnak utásítást. Tudott dolog, a Szovjetunió több ízben ünnepélyesen kinyilvánította: soha nem kezd atomháborút. (Ugyanezt az amerikai vezetők sohasem tették meg!) A világméretű békemozgalom mostani akcióhetének hazai rendezvényei alkalmasak arra, hogy a magyar közvélemény is kifejezésre juttassa békevágyát, megismerkedjék a leszerelésért, az enyhülésért folyó küzdelem kérdéseivel. Hiszen közös célunk, hogy sikeresen fejeződjék be a madridi találkozó, hogy összehívják az európai leszerelési konferenciát, hogy valódi előrelépés történjen a leendő szovjet- amerikai tárgyalásokon, vagyis, hogy csökkenjen a világot, kontinensünket fenyegető háborús veszély. Miklós Gábor Tanácskozik a Francia Szocialista Párt kongresszusa A Francia Szocialista Párt hajlandó bizonyos kompromisszumokra, de ha a jobboldal mindenáron meg akarja akadályozni a szocialisták programjának megvalósítását, akkor erőpróbára, konfrontációra fog sor kerülni — hangsúlyozta Jean Poperen, a Francia Szocialista Párt titkárságának tagja a párt kongresszusán, amely pénteken kezdődött a dél-franciaországi Valence-ben. Jean Poperen a kongresz- szust megnyitó referátumában méltatta a tavaszi választásokon kivívott győzelem történelmi jelentőségét, és kijelentette: a francia szocialisták teljesíteni akarják a választási kampányban tett ígéreteiket, teljesíteni akarják a francia néppel kötött szerződést. — E szerződés teljesítése fontos változásokat jelent, de a szocialisták nem akarják „teljesen felforgatni” a társadalom jelenlegi szerkezetét, és hajlandók bizonyos kompromisszumokra is, de csak akkor, ha azok a francia nép demokratikusan kinyilatkoztatott akarának keretén belül mozognak. Poperen igyekezett megnyugtatni a vállalkozókat, különösen a kis- és középüzemek tulajdonosait. Rámutatott arra, hogy a kormány már eddig is több intézkedést hozott érdekükben, de világosan kijelentette: a Szocialista Párt vegre akarja hajtani programját, törvénybe akarja iktatni a államosításokat, A jobboldal elkeseredett harcot folytat most ez ellen, s bár a kormány hajlandó figyelembe j venni az ellenzék konstruktív javaslatait, ilyeneket a jobboldal nem terjesztett elő, hanem minden eszközzel szabotálni igyekszik az állam,wítá- si törvények megszavazását, Poperen nyomatékosan hangsúlyozta: a jobboldal dühödt ellenállásával szemben a kormánynak joga, sőt kötelessége minden demokratikus eszközt igénybe venni, hogy tiszteletben tartsák a nép akaratát. A szocialisták felhívással fordulnak mindenkihez, hogy támogassák programjuk megvalósítását, ami az egész nép érdeke. A referátumot követő vita során számos felszólaló hangsúlyozta a tömegek mozgósításának fontosságát. A kongresszuson részt vesznek a Francia Kommunista Párt és más baloldali pártoknak küldöttségei. A meghívott vendégek soraiban számos külföldi párt képviselői is helyet foglalnak: így az MSZMP képviseletében Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, az MSZMP KB tagja, és Horn Gyula, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője van jelen; az SZKP küldöttségét Borisz Ponomarjov, az SZKP PB póttagja, a KB titkára vezeti. Első ízben az ellenállásról Andreasz Papandreu görög miniszterelnök csütörtökön kijelentette, hogy kormánya törvénytervezetet dolgoz ki a második világháború idején kifejtett nemzeti ellenállás méltó elismerésére, ahogyan ezt választási kampánya során megígérte. Ennek első jele lesz, hogy október 28-án a II. világháború óta első ízben lehet nyilvánosan megemlékezni az ellenállási mozgalomról. Az olasz, majd a német megszállás elleni harc élén a görög kommunisták által irányított EAM és ELÁS járt. A háború befejezése után kirobbant polgárháborúban azon- bati a királypárti erők győztek és számos egykori ellenállót deportáltak, mások pedig emigrációba kényszerül», tek.
