Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)
1981-10-22 / 248. szám
Szakemberek az élelmiszeriparnak — Széfedről Az országgyűlés őszi ülésszaka is taglalta a közelmúltban: az élelmiszer-termelés további növekedése várható a hatodik ötéves tervben mind az állami élelmiszeriparban, mind a mezőgazdasági nagyüzemek élelmiszer-feldolgozó tevékenységében. A lakosság élelmiszer-ellátását mennyiségi és minőségi értelemben egyaránt javítani kell, s emellett fokozni az exporttevékenységet Az előző ötéves tervidőszakban új élelmiszeripari üzemek jöttek létre, a hatodik ötéves tervben pedig számos régebbi üzem korszerűsítését tervezik. A szegedi élelmiszeripari főiskola az ország egyetlen önálló felsőoktatási intézménye, ahol kizárólag az élelmiszer-termelés számára történik felsőfokú műszaki szakember- képzés. A hároméves képzésben két szakon vehetnek részt a hallgatók. Az élelmiszer-technológus szakon a hús-, baromfi- tejmalom-, sütő-, édes- és keve- réktakarmány-gyártó ipar, valamint az állati eredetű, hőkezeléssel tartósított termékek gyártására képeznek üzemmérnököket. Az élelmiszergépész szakon végző üzemmérnökök általános gépészeti, vagy automatizálási ágazaton szereznek szakismereteket, s ezen belül valamennyi élelmiszeripari ágazatban hasznosíthatják ismereteiket. Az üzemmérnökök különböző beosztásokban termelésirányító feladatokat látnak el, melyek a rátermettségtől és a gyakorlattól függően főmérnöki, vállalatvezetői státust is jelenthetnek. Az élelmiszeripari főiskola nemrég elkészült, korszerűen berendezett, 222 férőhelyes diákotthonában a vidéki hallgatók elhelyezése megoldható. A végzett hallgatók számára megfelelő mennyiségű munkahely áll rendelkezésre minden évben, részben a vállalatok által adományozott társadalmi tanulmányi ösztöndíjak, részben a pályázatok alapján. Az elmúlt tanévben például a pályázatra kötelezett hallgatók számánál körülbelül háromszor több pályázati igényt juttattak el a vállalatok, üzemek a főiskolához. Hű'cház Mohorán Csigabiga gyere ki! Tizenkétezer kilogramm kamilla kelt útra a Nógrád megyei Mohoráról az Amerikai Egyesült Államokba: a Drog- union tengerentúli megrendelője a tavaly vásárolt mennyiségnek éppen a kétszeresét szállította el az idén. A tizenkét tagot számláló szövetkezeti vállalat egyre javuló munkáját és a MEDIMPEX jó piackutató tevékenységét tükrözi, hogy a megrendelések nem csak az említett kamilla, de más gyógynövények értékesítése tekintetében is emelkedtek a tavalyihoz képest, átlag huszonnégy százalékkal. Mindez nagyban hozzájárult a közös vállalat idén várható egymillió dolláros devizabevételéhez. A gyógy- és fűszernövények, szárítmányok, drogok gyűjtése, feldolgozása és értékesítése mellett, a MAVAD-dal kialakult kapcsolatainak köszönhetően új termék felé fordult a fejlesztéssel szívesen foglalkozó vállalati vezetők figyelme. Az éticsiga svájci és franciaországi exportjáról van szó, ahová már az idén mintegy négy és fél vagonnyi árut exportálnak. A szövetkezeti vállalat felkészült tízvagonnyi éti csiga exportjára: tervezik, hogy az üzletfelek, elsősorban a francia ínyencigények jobb kielégítésére a hatodik ötéves terv időszakában _ a MAVAD anyagi támogatásával — éticsiga-tisztító, -feldolgozó és csomagolóüzemet, valamint hűtőházat építenek. A franciák ugyanis házától megszabadítva és tisztítva kérik az árut — amiért természetesen magasabb árat is fizetnek. A z új létesítménnyel az észak-magyarországi éticsiga-be- gyűjtés, -feldolgozás és -értékesítés központosítható lesz Mohorán. A hűtőházi tárolás pedig lehetővé teszi a valutaárfolyamok és a nemzetközi piaci kereslet kedvező tendenciáinak kihasználását. Újdonság a vulkánokról A víz alatti vulkánok — hatalmas „vivőerek”, amelyeken át a föld mélyében levő anyagok kerülnek a felszínre. Évente mintegy öt és fél köbkilométernyi anyagot hoznak fel. Ezt a Szovjet Tudpmányos Akadémia távol-keleti tudományos központjának tudósai állapították meg, akik elkészítették a föld víz alatti tűzhányóinak térképét. Az Eszmeralda vtrtkán tanulmányozása során például kiderült, hogy az naponta tizenhat tonna kovaföldet, tizenhárom tonna vasat, három tonna rezet és számos más értékes komponenst vet a tengervízbe. Meghatározott feltételek között ezek az anyagok hatalmas hasznos ásványi lelőhelyeket alakíthatnak ki. Állami gazdaság és tsz terüietcseréje Területcserére került sor a Magyamándori Állami Gazdaság és a nézsai termelőszövetkezet között. Az állami gazdaság az aranykorona-értéket figyelembe véve adott át negyvenkét hektár földterületet a nézsai közös gazdasággal határos birtokaiból. A kapott hetvenkét hektáros csereterület a gyengébb talajminőség ellenére elősegíti az állami gazdaság fokozottabb központosításra irányuló törekvéseit. A Magyamándori Állami Gazdaság kilencezerkétszáz hektárnyi birtokai ugyanis roppant szétszórtak: jelenleg harminckét település körzetében helyezkednek el Nyugat-Nógrádban, sőt részben Pest megyében. A munkaszervezés és ellenőrzés hatékonyságának megjavítása ér dekében az állami gazdaság vezetői a birtokok zömét föld- cserék«4ebonyolításával igyekszenek Borsosberény, Szügy, Magyamándor, Nógrádkövesd és Szécsény köré csoportosítani. Ez már Nógrád domborzati viszonyai miatt sem mindig egyszerű, és nehézséget okoz a talaj gyakran eltérő minősége, aranykorona-értéke is. Egy-egy csereakciót nemritkán csak második, sőt harmadik tsz-partaer közbejöttével lehet lebonyolítani. A nehézségek ellenére a legutóbbi nézsai földcsere után jó úton halad egy körülbelül százhektáros adok-kapok ügylet lebonyolítása a tolmáesi Lókos- völgye Tsz-szel. Srám András neve ismerősként hangzik a rétsági járásban. Bár az is igaz, nem egyedüli viselője ennek a névnek Nógrádon, ahol a szlovák vezetéknevek ugyanúgy megmaradtak évszázadokon át, mint a szlovák nyelv és kultúra. Ha tehát Nógrádon Srám Andrást keresi az ember, rögtön megkérdezik: — A népfronttitkárral akarnak beszélni? Ha az ember igennel válaszol, akkor hamar kiderül, hogy merre kell mennie. Legutóbb a romantikus, szép fekvésű, Börzsöny lábainál meghúzódó, kétarcú falu művelődési házában találkoztunk vele, ahol éppen a szomszédos Szlovákiából érkezett folklóregyüttes készült vendég- szereplésre. A kétarcú jelzőn talán megütközik az olvasó. Nem pejoratív értelemben használjuk. Azt szeretnénk vele kifejezni, hogy Nógrádon nagyon szembeötlően él együtt a múlt és a jelen. Architektúrában, szokásokban és nyelvben. Az ófalút és az újat a vasút szeli Huszonöt munkásőr át, de nem választóvonalként. E közösség együtt él megbecsülve az értékes múltat és építve a szebb, modernebb jelent és jövőt. E többségében szlovák lakosú falu csendjét vigyázza az ófaluban magasba nyúló várrom, amely a régmúlt történelmi időket juttatja eszünkbe. A vigyázó szemek fénye azonban megkopott. Ha nem gondolunk az „egészségére”, örökre lehunyja a szemét. Kár lenne érte. Srám András, a rétsági Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának titkára ebben az évben két évfordulót ünnepel. Most ötvenéves. Még csak huszonöt volt, amikor örökre eljegyezte magát a munkásőrséggel. — Valóban örökre? — kérdezzük az erősen őszülő, de még mindig fiatalos férfit, akinek megfontoltsága tiszteletet parancsol. • — Akkor, 1957-ben még nem tudhattam, de ma huszonöt év után talán kijelenthetem, hogy munkásőrként szeretnék nyugdíjba vonulni. A negyed évszázados szolgálat úgy érzem kötelez is erre. — Tudjuk, hogy nagy megtiszteltetés érte. Meghívták a Parlamentbe. — Igen. Most kaptam meg a Haza szolgálatáért kitüntetés arany fokozatát. Az ország házában adták át. éva Pattognak a rövid mondatok, mintha most is az egységnél lennénk, melynek Srám András törzscsoportvezetője. — Mire a legbüszkébb, ha visszapillant a huszonöt évre? — Talán arra, hogy évről évre sok új fiatal jelentkezik a munkásőrségbe és ebben biztos benne van az öregek lelkesedése, munkája is. — Az öné is... — Talán... Mint szlovák anyanyelvű, büszke vagyok arra, hogy a rétsági járás tíz szlovák községéből sok nemzetiségi fiatal található a rétsági munkásőregységben, akik magyar anyanyelvű társaikkal együtt becsületesen helytállnak, dolgoznak. — Gondolom a termelésben is. — Természetesen. A mindennapi munka szorosan hozzátartozik mindenkinek a na- cionáléjához. Tudni kell, hogy a munkásőrök elsősorban szabad idejükben munkásőrök. Leginkább szombaton és vaA Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál, a vevők megelégedésére készülnek az alumínium bányatámok. A korszerű termékek gyártásához a mai technikai követelményeknek megfelelő berendezéseket vesznek igénybe Düsseldorfi tanulságok IV 0« a munkavédelemben Az energiatakarékosság jegyében A vilniusi autóbuszpark sofőrjei száz kilométerenként átlagosan egy liter üzemanyagot takarítanak meg. Ezt a Lett Köztársaság közúti és közlekedési minisztériumának számítóközpontjában kidolgozott útvonalhálózat segítségévei érték el. A térképek összeállításakor figyelembe veszik az autóbusz típusát, a vidék domborzati viszonyait, az út szélességét, és burkolatának tulajdonságait. A számítógép kiválasztja a motor optimális üzemi feltételeit az adott viszonyokhoz. Oktató kíséri az új útvonalra kerülő vezetőket, ők nyújtanak segítséget a számítógéppel elkészített útvonalvázlat leolvasásában. sárnap. Ez mindenképpen áldozatot jelent, amit mindenki szabadon választ. És kötelezőnek tart a maga számára. Büszkén mondhatom, hogy munkásőreink 80 százaléka szocialista brigádtag. Majdnem minden munkásőrünk a civil életben kiváló dolgozó. Amit Srám András a társairól elmondott, reá is vonatkozik. Huszonöt éve becsületesen teljesíti kötelezettségeit, mint munkásőr, de férfi módra áll helyt a civil életben is. A kitüntetései is erről tanúskodnak. Háromszoros birtokosa a Haza fegyveres szolgálatában kitüntetésnek, amit tíz-, tizenöt és húszéves szolgálat után érdemelt ki. Ezerkilencszázhatvannégy óta, a Hazafias Népfront politikai munkatársa. A mindennapi politikai és kulturális szervező munkában elért eredményeiért részesült a Szocialista kultúráért miniszteri és a Munka Érdemrend bronz és ezüst fokozata kitüntetésben. Nagy szerepet vállalt magára az MSZMP nemzetiségi politikájának megvalósításából, amikor közel tíz éve vállalta a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége elnökhelyettesi tisztét. Nagy szerepe van abban, hogy Nógrád megyében, szűkebb hazájában, a rétsági járásban értékes eredmények születtek a szlovák nemzetiségi kultúra, hagyomány ápolásában a szlovák anyanyelv megőrzésében, tanításában. A két jubileum alkalmából erőt, egészséget kívánunk Srám Andrásnak a további feladatok ellátásához! Kondacs Pál Negyvenkét termékét mutatta be Düsseldorfban, egy ottani munkavédelmi szakkiállításon a Salgó Cipőipari Szövetkezet. A tarjáni egység a TANN1MPEX Külkereskedelmi Vállalat révén jutott ki az ötnapos — már hagyománynyal büszkélkedő — nyugati bemutatóra a közelmúltban. TETSZETŐS KESZTYŰK A fejlődőktől a legfejlettebbekig sok ország képviseltette magát a nyugatnémet városban. A TANNIMPEX többféle mesterség szakembereiből álló stábot „vitt ki” a rangos eseményre, hogy a helyszínen tudják fölmérni: milyen igények érvényesek ma a munkavédelmi eszközök világpiacán. A bemutatott TANNIM- PEX-portékákat illetően a Salgó Cipő vitte a prímet; olyan egységeket kényszerített a „futottak még” kategóriába, mint a Pécsi Kesztyű, a várpalotai 1SZÖV, vagy a Tímáripari Szövetkezet. Meglepetés — ez a szó kívánkozik az utólagos értékelés elejére. A szövetkezet képviselője kellemesen lepődött meg azon, hogy a bemutatott kézvédő eszközök igen nagy érdeklődést vontak magukra. A sikernek beillő kíváncsiságot az váltotta ki, hogy minden termékük speciális védelemre szolgált. Tizenkétféle terhelés ellen készítettek kü- lön-külön védőeszközt; a célnak megfelelő anyagból, illetve a kellő helyekre tett úgynevezett kierösítésekkel. Figyelemre méltó, hogy konfekcionált olaj ellen; kesztyűvel egyedül a Salgó Cipő jelent meg Düsseldorfban. Ez a termék egyben kiváló példa a jó kooperálásban rejlő lehetőségek kihasználására. A kesztyűhöz fölhasznált anyag a gyártó GRABOPLAST-n&l is még vadonatúj; lényegében ez az első termék, amit összeállítottak belőle. CSÚF CIPŐK Nem ilyen rózsás a helyzet, ha a „lábvédelmi eszközöket” — magyarán: cipőket — nézzük. A nyugati lábbelik nem említhetők egy napon a magyar gyártmányúakkal (a magyar'cipők hátrányára!). Kint olyan munkavédelmi cipőket gyártanak, amilyenek a magyar piacon divatáruként találnának — igen hamar — gazdára. Jól szemlélteti a lemaradást ja szövetkezetben „őrzött” francia mintadarab; amelyet — a benne nehezedő acélkaplival együtt — is szíves-örömest viselne sok ho- nunkbeli kamasz. '* „Hármas követelmény” érvényesül odakint a munkavédelmi lábbelikkel szemben; kényelem, védelem, külcsín. Minálunk főleg ez utóbbi szorul egészen háttérbe (oly any- nyira háttérbe, hogy a cipőkön alig lehet észrevenni az elviselhető küllemre való törekvést). A tarjánj szövetkezet illetékesei törekszenek arra, hogy a Düsseldorfban látottakat ebben a tekintetben is — legmagasabb mércét maguk elé tartva — hasznosítsák. Az előrelépésnek persze tárgyi feltételei vannak: egy vulkanizáló gépet kell mihamarabb beszerezniük, hogy a cipőtalpakat a mai követelményeknek megfelelő színvonalon tudják előállítani a Salgó Cipő szakemberei. Ám azt azért nem lehet mondani, hogy cipőkkel egyáltalán nem „rúgtak labdába” Düsseldorfban. Érdekesség, hogy egy, korábban az üvegipar számára kifejlesztett lábbeli iránt erdészek kíváncsiskodtak. Kiderült, hogy a speciális védőképességű cipő a favágókat is megfelelően óvja a leggyakoribb lábsérülésektől. „Felfedezés” a szövetkezet számára, hogy az erdészetnek is kialakíthatnak, majd gyárthatnak védőeszközöket! BORSOS ÁRAK! A jövőre vonatkozó fontos tanulságok közül kettőt érdemes említeni a szövetkezettel kapcsolatban. Egyik az. hogy jó lóra tettek, amikor a specializálódás mellett döntöttek. Az „általános védelmet” nyújtó eszközök nem keltettek érdeklődést Düsseldorfban. Lényeges tanulság az is, hogy a Salgó Cipő speciális, tartós, jó védőképességű darabjai bár tetszettek a lehetséges üzletfeleknek (körülbelül száz kisebb-nagyobb cég érdeklődött a szövetkezet képviselőjénél), a portékák ára azonban nem fokozta a ro- konsrenvet irántuk. A mai körülmények közt kelendőbbek a rútabb, gyengébb, de olcsóbb védőeszközök nyugaton. Lehetőségein belül ezt a körülményt figyelembe kell vennie a Salgó Cipőnek a továbbfejlesztésre vonatkozó döntések alkalmával! (molnár) NÓGRÁD — 1981. október 22., csütörtök 3
