Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-20 / 246. szám

Mérnök — feladatközeiben! Érdekvédelem — Nekem szerencsém , van sok kollégámhoz képest. Kis vállalatnál vagyok, gépész- mérnökként egyedül. így ha­mar feladatközeibe kerülhe­tek... 30 HELYETT 15 PERC Fontos, ám műszakilag nem a legfejlettebb üzem a Salgó­tarjáni Ötvözetgyár. A szűkös pénzügyi lehetőségek között nem kevés fejtörésre kény­szerülnek a fejlesztő szak­emberek, ha emelni kí­vánják egységükben a techni­kai színvonalat. „Állóvíz” nincs a gyárban: egymást érik a kisebb-nagyobb fölújí­tások, korszerűsítések. Ezek­kel összefüggésben számos „járulékos” tennivalót kell el­végezni különféle munkaterü­leteken. Jelenleg folyamatban van a 4-es kemence renbehozatala. Kihasználván a leállásból adódó lehetőséget: néhány új műszaki megoldással jobbít­ják a hatalmas berendezést. Egyik — nem jelentéktelen — változtatás, hogy a kemencé­be „belógó” elektródához fé- ligmeddig automata utánfogót szerelnek a masinériára. A „fogót” nagyrészt Hulitka Ist­ván 28 éves gépészmérnök tervezte — Csak nálunk új az ilyen utánfogó. Többször jártam már Lengyelországban, Cseh­szlovákiában: az ottani ötvö­zetgyárak csaknem teljesen automatizáltak — mondja a szakember. — Ettől függetle­nül természetesen nekünk fontos ez a módosítás: fél óráról negyed órára csökkenti az utánfogás idejét. Nem be­A legkorszerűbb magyar szerszámgépeket, köztük egy tucat újdonságot, nemrégiben szupermodern bemutatóte­remben állítottak ki az NSZK egyik városában. A szervezők gondosan ügyeltek a külsősé­gekre is; mert szerintük nem mindegy, hogy például a mo­zaik szőnyegkookák színe össz­hangban van-e a zöld és piros gépsorokkal, a narancssárga térelválasztókkal és függö­nyökkel. Feszült várakozás előzte meg a nyitást: vajon eljönnek-e a legnagyobb part­nerek. a még csak leendő ve­vők? A helyszínre érkező ma­gyar kereskedők és ipari szak­emberek jól felkészültek min­den elképzelhető kérdésre. A nyitás után percek alatt megtelt a félezer négyzetmé­teres csarnok, s minden pro- tokol helyett fölzúgtak a gé­pek. A vendégek aktatáskái­ból előkerültek a megmunká­landó munkadarabok, s hoz­zájuk a pontos tervrajzok. Csak sikerülne a próba! — drukkoltak a magyar szer­számgépipar képviselői. Az eredmény: a svájci üz­letember két gépet rendel, a szállítási határidőt őszre kéri. Francia, belga' és angol üz­letemberek is tárgyalóasztal­hoz ülnek, nem beszélve a né­szélve arról, hogy rendkívül nehéz fizikai munkát helyet­tesíthet. Azért csak helyettesít hét, mert a fizikai könnyítés rá­adást követel. Mind a tmk- soknak, mind a kemencekeze­lőknek új dolgokkal kell szembenézni. — Gyárunkban új gépésze­ti megoldás: a hidraulika. A karbantartóknak nálunk ilyennel még nem volt dol­guk. Az eddiginél nagyobb pontosságot, finomabb beállí­tást követel tőlük. A kemen­cekezelőknek új műszereket kell megismerniük, s új mód­juk lesz az ívhossz-szabályo­zására... Ha a 4-es kemencén bevál­nak a „nóvumok”, alkalom- adtán a többi berendezést is ellátják velük. A 3-as kemen­cére például ugyancsak au­tomata utánfogót szerelnek majd; az 1-es kemencére pe­dig egy továbbfejlesztett vál­tozatát rakják rá ennek a gyárban kifejlesztett műszaki eszköznek. A fontos üzemi beruházás, a légszűrő berendezés mellett kevés lehetőség van a terme­lést könnyítő, gyorsító befek­tetésekre. Épp ezért nő meg a jelentőségük a kis ráfordí­tással számottevő hasznot ho­zó újításoknak. Erre is tud példát előhozni Hulitka. INDOK — NINCS... Átmeneti gondokat okoz a gyárnak az áramvezető réz­csövek belső vízkőlerakódá­sa. Sósavval maratják ki a kövesedést — nehéz és veszé­lyes munka árán. Még 1979­Bemulatni tudni kell met partnerek sokaságáról. Szerződés szerződést követ. - S íme egy másik bemutató, immár Budapesten, ahol szintén elmaradtak a megnyi­tó ünnepi külsőségei, bár a szervezők abban reményked­tek, hogy „példás” kezdemé­nyezésük a sajtó hírverése nyomán követőkre talál. Ezen a bemutatón ugyanis a gyár saját termékeit saját kereske­dőinek mutatta be. A kiállí­tott újdonságok elé ötletes táblácskákat helyeztek el, feltüntetve rajtuk a gyártási költségeket, a lehetséges ter­melési sorozatnagyságot. S, hogy a vállalat üzletkötői még jobban eligazodjanak az ex­portlehetőségek és az értéke­sítés rendszerének kusza vilá­gában, összehasonlító adato­kat szerepeltettek a táblán arról, hogy külföldön egy ha­sonló cikk mennyibe kerül. Mindezt a gyártók mutatták be — saját üzletkötőiknek. Mintha ők nem tudnák, mit kell eladniuk külföldön, nem ismernék saját vállalatuk ter­mékeit! Mintha nem tájéko­ben készült egy újítás, amely­ben e munka elvégzésének ol­csó, könnyű és veszélytelen módját dolgozták ki. — Az illetékes csak azt ír­ta alá, hogy nem alkalmazha­tó, és visszadobta. Semmilyen indoklást nem mellékelt — közli nem éppen vidám arc­cal a fiatalember. — De a víz­kő eltávolítása az idei újítá­si feladattervben is szerepel! Természetesen nem a zsur­naliszta teendője, hogy egy újítás alkalmazhatóságáról döntsön. Annak megállapítá­sához azonban, hogy az in­doklás nélküli „visszadobás” a legalapvetőbb normáknak sem felel meg, szükségtelen különösebb műszaki — és egyéb — jártasság. VÉLETLEN VOLT? Idén júniusban egy techno­lógiai újítással rukkolt ki a gépészmérnök. A rézcsövek hegesztésére dolgozott ki az ötvözetgyár körülményei közt alkalmazható eljárást. Ezt a javaslatát sem kísérte eddig a korábbinál sokkal nagyobb szerencse; egyelőre egy pesti KGYV-üzemben hegesztik az ötvözetgyárban használatos rézcsövek nagyobbik részét. Így a fiatal műszaki csak találgat­ja — többedmagával —, hogy miként volt lehetséges: idén egy jelentős újítást a beadás­hoz mért fél éven belül már a gyakorlatban alkalmaztak, azóta is alkalmaznak a gyá­riak. Ez utóbbi gyorsaság sajnos csak kivétel, korántsem álta­lános. Egyelőre... (?) Molnár Pál zódnának rendszeresen a vi­lágpiac változó igényeiről és az árakról! Mintha nem ne­kik kellene precíz információ­kat szolgáltatniuk a gyártó­nak arról, hogy mi az, amit jövedelmezően lehetne elad­ni, tehát megérné a gyártás megszervezése, s a termelési lehetőségeket csak ezután egyeztetnék a piaci igények­kel. Persze, ezen a bemutatón sem maradt el a siker, hiszen az iparvállalat értékesítési osz­tályának dolgozói kivétel nél­kül ellátogattak a kiállítási épületbe. Jegyzettömbjeik hamar megteltek, s együtt örültek a szervezőkkel: lám, milyen okos ötlet volt a há- zi bemutató! Aligha lehet kétséges, hogy a két bemutató közül melyik volt hasznosabb vállalkozás. Pedig mindkét esetben ugyan­az a cél vezérelte a rendező­ket: bemutatni újdonságaikat, megismertetni a konstruktőrök gyártmányfejlesztő munkájá­nak legfrissebb eredményei­vel azokat, akik e termékek eladásával foglalkoznak. A szándék azonban nem elég, bemutatni tudni kell. Azt is, hogy mit, hogyan, mikor, hol és főként kinek! Sz. L. és szövetkezeti demokrácia BeszéJgetés dr. Czimbaimos Bélával, a TOT főtitkárával Termelőszövetkezeti mozgalmunk decemberben tartja negyedik kongresszusát. A legfőbb testület számot ad az MSZMP XI. kongresszusa, valamint a Központi Bizottság 1978. március 15-i határozata alapján végzett munkájáról. Meghatározza a párt XII. kongresszusának határozataiból és a VI. ötéves tervből adódó szövetkezetpolitikai teendőket. A két szövetkezeti kongresszus közötti időszak eredményeiről beszélgettünk dr. Czimbaimos Bélával, a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsának főtitkárával. — Milyennek látja a szövet­kezeti mozgalom fejlődését a termelésben, a műszaki fej­lesztésben? — A közös gazdaságok dol­gozóinak áldozatkész munká­ja nyomán az V. ötéves terv­ben a növénytermesztés 18 százalékkal meghaladta az 1975. évit. A kenyérgabona- és a kukoricatermelés magas színvonalon folyik. Egyenle­tesen növekedett a cukorrépa, a napraforgó és a lucerna ho­zama, s még sok tartalék rej­lik a rét- és legelőgazdálko­dásban, a melléktermékek hasznosításában. öt eszten­dő alatt 24 százalékkal bővült az állattenyésztés. A háztáji és kisegítő gazdaságok terme­lése pedig 1980 végére meg­haladta a 34 milliárd forintot, ami a mezőgazdasági összter­melés csaknem harmadát te­szi ki. Az elmúlt öt évben hi­tellel és állami támogatással együtt 85 és fél milliárd fo­rint értékű beruházás készült el. A szövetkezeti vagyon el­éri a 160 milliárd forintot, ami 68 százalékkal több mint 1975- ben volt. A nagyüzemeknek csaknem egy negyede, másfél millió hek­táron nehézségekkel küzd a gazdálkodásban. A kedvezőt­len termőhelyi adottságok, a költség- és árviszonyok ugyan­is nem állnak arányban a fejlesztésekkel. Minthogy ezeknek a gazdaságoknak a termékeire is szükség van, felkarolásuk, ösztönzőbb tá­mogatásuk társadalmi érdek. A Minisztertanács határoza­ta szerint január 1-től módo­sulnak a mezőgazdasági nagy­üzemekre érvényes ár- és pénzügyi szabályozók egyes elemei. Ennek megfelelően új intézkedések ösztönzik a ked­vezőtlen termőhelyi adottsá­gú, az átlagosnál gyengébb minőségű földeken gazdálko­dó üzemeket. Az eddig ked­vezőtlen adottságúnak nem jelölt, de átlagosan 17 arany­koronánál nem nagyobb ér­tékű szántókkal rendelkező nagyüzemek 1982. január 1-íői külön árkiegészítést kapnak a gabonafélék, a vágómarha és a vágójuht, valamint a bogyós gyümölcsök értékesítése után. — Hogyan működtek a de­mokratizmus fórumai a szö­vetkezetekben? — Az önkormányzat számos új vonással gazdagodott és szervezete igazodott a meg­változott szövetkezeti mére­tekhez. Ezzel még inkább al­kalmassá vált a tagok dönté­si és ellenőrzési jogainak gya­korlására. A legfőbb fórum továbbra is a közgyűlés; je­lentőségét nem csökkenti, hogy hatásköre mérséklődött. A küldöttgyűlés ma érdek­egyeztető szerepet tölt be. Az úgynevezett munkahelyi kis­közösségek pedig fontos fó­rumai lettek a szövetkezeti demokrácia gyakorlásának. Segítik a munkahelyen dolgo­zó tagok, családtagok, alkal­mazottak jogainak és köteles­ségeinek helyes és érdemi gyakorlását, a közösségi tudat, a felelősségérzet fejlesztését. Ezeket kívánjuk erősíteni a nyolcvanas években is. A két kongresszus között javult a káder- és személyze­ti munka a közös gazdaságok­ban és ennek nyomán a szö­vetkezetek vezetése is erősö­dött. Egyre több jól felkészült és vállalkozó szellemű veze­tővel gazdagodik a mozgalom. A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa rendszeresen élt a kormányzati munkában való részvétel lehetőségével. Megfelelő együttműködést ala­kított ki a minisztériumok­kal, valamint a szövetkezetek működésében és gazdálkodá­sában érdekelt országos intéz­ményekkel, ezzel is hozzájá­rulva a mozgalom támogatá­sához. — Hogyan valósult meg az érdekvédelem a -gazdaságok­ban? — Történelmi jelentőségű, hogy befejeződött a nemze­dékváltás a termelőszövetke­zetekben. Ma már a közös gazdaságok alapítóinak csu­pán tíz százaléka dolgozik. Helyükbe fiatalok léptek, akiket vonz a mezőgazdaság. Az elmúlt öt esztendőben a termelőszövetkezeti tagok biz­tosítási ellátása a többi dol­gozóéval azonos színvonalra került, igy például megszűnt a nyugdíjkorhatárban levő kü­lönbség is. -A szövetkezeti nyugdíjasok száma ma már Megkezdődött Novgorod egyik legérdekesebb építé­szeti műemlékének, az egy­kori Jurij-kolostornak a res­taurálása. Bölcs Jaroszlav nagyher­ceg — aki a keresztségben a György (Jurij) nevet kapta — székesegyházat építtetett az Ilmeny-tó partján levő nagyhercegi rezidenciához vezető úton. Később a templom mel­meghaladja a félmilliót. Év­ről évre többen kapnak ugyanolyan összegű családi pótlékot, mint a munkások, alkalmazottak. A gazdaságok anyagi erejükhöz mérten javí­tottak a tagok szociális hely­zetén. megszervezték az üzemi étkeztetést, a munkásszállítást. Kedvező hatással volt a tagok életkörülményeire a fizetett szabadság rendszeresítése, a munkahelyek korszerűsítése, a kulturális és a sportren­dezvények szervezése. A szö­vetkezetek jelentős erőfeszí­téseket tesznek dolgozóik la­kásépítésének támogatására, de a reális igényeknek csu­pán egy részét sikerült kielé­gíteni. — Lezárult a kongresszusi Irányelvek vitája. Ezek során milyen tapasztalatokat szerez­tek a nagyüzemekben? — Különösen sok bírálat érte a felvásárló vállalatokat, a mezőgazdasági gép- és al-. katrészellátást. Ezen a VI. ötéves tervidőszak során fel­tétlenül javítani kell. Sző esett arról, hogy a szövetke­zetekben dolgozó szakembe­reket jobban meg kell be­csülni,' letelepedésüket támo­gatni kell. A kongresszus cél­ja, hogy a szövetkezeti tör­vény módosításával és egysze­rűsítésével a tagság és a nagyüzemek kapcsolata erő­södjék. Napirendire kerül az a javaslat, amely azt szorgal­mazza. hogy az ipari és me­zőgazdasági üzemekben egy­ségesen legyen a gyermekgon­dozási, az öregségi és a rok­kantsági segély, valamint az özvegyi nyugdíj. Szó lesz ar­ról, hogy egészségügyi és kul-^ turális fejlesztésekkel a falu és a város közötti különbség tovább mérséklődik. Ezeken kívül az MSZMP XII. kong­resszusának szövetkezetpoli­tikai határozataiból adódó feladatok szerepelnek majd a beszámolóban. Az életszínvo­nal megőrzése, a melléküzem­ági tevékenység felkarolásai a közös érdekeltség alapján a nagyüzem és a háztáji gazda­ság egységének elmélyítése, a gabona- és húsprogram meg­valósítása. Ezek mind gazda­sági, társadalmi életünk to­vábbfejlesztését szolgállak. M. K. lett kolostor épült, amelyet az alapító nagyhercegről ne­veztek el. Annak idején nagy kulturális központ volt: itt írták a krónikákat, köny­veket gyűjtöttek és írtak át, műalkotásokat — ikonokat, dísztárgyakat, gyönyörű hímzéseket — őriztek. A restaurálás befejezése után állandó és ideiglenes kiállításokat terveznek a ko­lostorban. Egy kolostor restaurálása Kongresszusi mozaik Ismét növekedett az átlagos éleikor I gazán nem lehet azt mondani, hogy nem használták fel hasz­nosan a hét végét azok, akik küldöttként vehettek részt az ipari szövetkezetek pénteken kezdődött VIII. kongresszu­sán. Este fél hétkor fejező­dött be az első napi munka, szombaton reggel 8-kor pedig ismét megtelt a küldöttekkel a kongresszusi terem. Amíg mások élvezték a szabad szombat gondtalan óráit, ők felelősséggel vitatkoztak, majd állásfoglalást fogadtak el a szövetkezetek, a megyei szövetségek és az országos ta­nács feladatairól a szövetke­zeti jogszabályok továbbfej­lesztéséről és az OKISZ alap­szabályának módositásáról, majd megválasztották az or­szágos tanácsot és a tisztség- viselőket. ☆ Természetesen, nem csak a kongresszusi teremben, ha­nem a szünetekben a folyosó­kon, a társalgókban is tovább folyt a vita és a baráti be­szélgetés. Sokan emlegették a küldöttek közül Havasi Fe­renc fe^zólalását. A Központi B’zoY'ág titkára elmondta ugyanis, hogy jó érzés volt hallani a kongresszuson és tapasztalni a gyakorlatban, hogy az ipari szövetkezetek becsülettel dolgoznak á XII. pártkongresszus két fő gazda­ságpolitikai célkitűzésének megvalósításán, tehát igye­keznek javítani külső pénz­ügyi egyensúlyi helyzetünket, itthon pedig munkájuk arra irányul, hogy megvédjük élet- színvonalunkat. Pénteken a legnagyobb sikere — a felszó­lalók közül — egy Nógrád megyei küldöttnek volt. A szünetben egymás után gratu­láltak a küldöttek neki, aki így mutatkozott be. — Rácz Anikó vagyok, az ország egyetlen cigány szövet­kezetének, a Nógrádmegyeri Vastömegcikk Ipari Szövetke­zet tagja. Mindössze 19 éves vagyok — mondta a csinos barna lány — de születésem­től részese lettem szövetkeze­tünk életének, fejlődésének, mivel apám testvéreim, roko­naim, az országosan is ismert cigány szövetkezet alapítói és dolgozói. A nagybátyám 25 éven át volt a szövetkezetünk elnöke. A kollektíva sikerei, szorgalmunk tette lehetővé, hogy a régi cigánysors ma már a múlté. — Őseim szorgalmas, min­dig dolgozó cigány emberek voltak. A fém megmunkálá­sához kötődtek, kovácsokként, fegyverkovácsokként dolgoz­tak. Nem ők tehettek róla, hogy helyük az akkori világ- legalacsonyabb szintjén volt. A szocialista társadalmi rend adta jogok és kötelességek alapján — de közvetlen for­mában a szövetkezet útján — emelkedtek fel. A szövetke­zet harminc éve számunkra egy évszázadot jelentett. Se>- gitségével száz új korszerű lakás épült, összeomlottak a cigányputrik. Kétszáz cigány­dolgozónk közül 24-nek van személygépkocsija. A küldöttek többször óriási tapssal szakították félbe a talpraesett, magabiztos, bátor­hangú kislány hozzászólását, aki elmondta még, hogy a szövetkezetünk fejlődésében három szakasz különböztethe­tő meg. — „Az első tíz évben — apáink hagyományos módon — féltesttel gödörben állva végezték a kézikovácsolást. 1961-től újabb szakasz kezdő­dött, megjelentek a .gépek és a szövetkezet a nőknek is munkát biztosíthatott. A har­madik szakaszban — 1972-től — felszámoltuk a düledező, elavult telephelyünket, és új üzem épült. Bár gépeink még jórészt egykorúak apáinkkal, de reméljük, hogy ezek is las­san megújulnak. Tavaly előtt az új műhelycsarnok mellett már szociális épület is épült, így lehetővé vált, hogy a munka után megfürödve, ut­cai ruhát öltve térhessünk ha­za. S zövetkezetünk szép és nehéz feladat előtt áll, a gazdasági problémák megoldásában számítani lehet a fiatalok szakismeretére. Akad ugyan még lazaság, de a többség a hatékony, jól szervezett munka hive”. A megyében tevékenykedő fiatalok nevében azt kérte a kongresszustól, hogy a szövet­kezetekben dolgozó fizikai munkások is kapják meg azt a szociális támogatást a mun- káslakás-építkezésben, ame­lyek az állami vállalatoknál dolgozókat megilletik. Köhidi László Az NDK-ban ma a kereső­képes lakosság csaknem 6 szá­zaléka, mintegy 460 ezer em­ber dolgozik az egészségügyi szolgálatban és a szociálpoli­tika területén A kórházak és klinikák száma: 600. Az orvo­sok évek óta jelentős ered­ményeket érnek el a szív- és keringési megbetegedések gyó­gyításában, a daganatos be­tegségek megelőzésében és a szívsebészetben. Ennek kö­szönhető, hogy 1976 óta is­mét egy évvel növekedett az átlagos életkor. Ez ma a fér­fiaknál 69, a nőknél pedig 75 év. A salgótarjáni öblösüveggyárban sokat tesznek a termékek korszerű, automatikus gépi gyártásáért, ám az üvegfélesé­gek egy részét még mindig a szakemberek fizikai erejével állítják elő. A jól fizető exportmegrendelések ugyanis a ké­zi gyártást igénylik. Az üvegfúvók mellett a leszedőknek is jut munka, ök az izzó üvegárut a hűtőszalagokra juttatják.

Next

/
Thumbnails
Contents