Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-18 / 245. szám

Lá?ó J<5nos Lagzimaradékok (.'..a vőfély a násznagyok­tól kikérte a menyasszonyt Fordult vele egyet-kettőt, majd eikiáltotta magát: „Eladó a menyasszony!...” Bogdán Ist­ván: Régi magyar múltságok, Magvető 1978) Már a falusi lagzi sem a r^gi — mondják. Ki tudja? É*jfél elmúlt. A nagy ponyvá­sékor alatt tetőfokra hág a hangulat. A zenekar— „nem cigány banda- már ez, igazi dzsessz, ez kell a fiataloknak” — tust húz. Fellebben a pony­va oldala, az ifjú asszony jön pettyes kendőben. Vőfély kí­séri, verses mondókával kí­nálja a táncra. Mindenkit megelőzve zománcozott lábas­ba dobja ötszázasát. Mércét szabva vagy csak a rezet ki­vágva? Egyre me.gy. A zene­kar gyors csárdásba csap. A szaxofon botladozva próbál­kozik a gitár dallamát követ­ni Bortól ázott hangszálak segítik a „dzsesszbandát”. El­adó a menyasszony! — kur­jantja valaki. Üiabb százasok, ötszázasok hullanak a tálba. Az ifiasszony széles jókedvet mutatva, lopva a tálat lesi, te­lik-e. Van aki kétszer is táncra kap. mások csak a nó- tázásig jutnak. Asztalszom­szédom — félig városi (gyár­ban segédmunkás), inkább fa­lusi (háztájit kapál, disznót hizlal) — nem mozdul a tánc­ra. „Régi. ósdi zsokás, hát csak csinálják. Én ugyan nem adok erre a formára — mond­ja falán viselkedését magya­rázandó,—, van benne vala­mi koldulásféle. Bár erre még divatozik, de jobbára csak azért, hogy a kiadás egy ré­sze megtérüljön. Ez, a. régi szokás szerint úgy vöt, hogy no, kinek mennyit érne a mennyasszony. Olyan kíván­csiságféle, osztán az újdon­sült férjnek kellett az egé­szet überolni, mármint, hogy neki éri a legtöbbet. Meg­vettem a nászajándékot, a porszívót és jónapot. Hát ezért ülök, kivárom amíg vége, akkor forgatom meg az asszonykát csak magáért a táncért”. Nem nyílt rá módja, mert a fiatalok autóra kaptak, át­mentek a szomszédos faluba a lányos háznál levő vigalom­ba, hogy ott se maradjanak le semmiről. A zománcozott tál hajnalra negyvenhárom­ezer forintot ért. * „Lazítani, próbálj meg la­zítani” — ásítja a dróttal nyakába erősített mikrofonba a tangóharmonika kezelője. Láthatóan szusszanna már. de a násznép hangulata nem csökkent az Igencsak felhan- gosítptt unszolásra sem. Hol van már a szokásos cigány­banda? Dob, szakszofon, gi­tár, tangóharmonika adja a ritmust, noha a hangnem egy­re ritkábban találkozik. Ki figyel oda? A zenekarvezető — ötvenesnek saccolom — több hangszeren is próbálko­zik. Időnként hegedűre cse­réli a harmonikát. Megállás nélkül csapnak át egyik nótá­ból a másikba. Már-már meg­sajnálom őket, rájuk férne a pihenés. Délután még műszak­ban voltak, egyenesen a gyár­ból hozta őket a fogadott autó. Amolyan alkalmi tár­sulás a fizetés kiegészítésére, mert hallhatóan nem a ze­ne imádata tartja őket össze. Ahogy végignézek a sokadal- mon, még néhány liter bor'v aztán már bármit is húzhat-" nak, pengethetnek, de addig... A háromezer forintos tiszte­letdíjért meg kell szenvedni — mindenkinek! Már a Léna van soron (Isten óvja az Omega együttest!). A gitáros szemeit pihentetve énekei, énekel... Az egészből öt már aligha érdekli valami. A do­bos — úgy érzi ritmusban van —, tekintetével egy har­minc év körüli asszonykát fal, aki asztalra borult férjét vigyázza nem nagy buzga­lommal. Végre szünet. Van, aki leül, mások meg éppen fel­állnak. Még látom, amint a sátor ponyvája egyet lebben a dobos mögött. Az asztalra borult férfi is magára maiad egy kis időre... ☆ Hajnali három óra. A viga- dozók között futótűzként ter­jed a hír: itt az Elnök! Akár­ha féket húztak volna be egy gyorsvonat! szerelvényen, úgy lassul a forgatag. Némi ’ zavar támad hely ügyében, mert az ülésrend már régen felborult. Többen kínálják egyszerre az érkezőt és háza- népét Üj teríték, régi bor is kerül. Túl azon. hogy eljöt­tek : ők megérkeztek! A2 örömapát kevésbé érdekli a dolog, ö a vasútnál dolgo­zik, meg egyébként is már három napja tart a lagzi, a készülődést is beleszámítva A téesz elnöke körbetekint, mosolyog. Ez mindenkit meg­nyugtat, lassan ismét eredeti kerékvágásba zökken minden, de ezért... Lányáért, asszonyá­ért szinte sorba állna Meg kell forgatni az elnökné asz- szonyt, panasz ne legyen. Azok meg penderülnek is, ahogy illik. A bor — hegyaljáról való — finom, de a vendég nem iszik. „Nem akarom ke­verni” — szabődik —, pezs­gőt ittam, megárthat". Haj­nal! fél négykor, nem tudni honnan, pezsgő is kerül. „Meg­mondom őszintén — fogad bizalmába —, nem volt ked­vem az egész mai naphoz, mert estére színházbérletem van. De nekem ne mondják, hogy felvágós vagyok. Végig­látogattam mind a három lagzit". Ennyi volt hirtelenjé­ben, ahová el kellett mennie. El is ment, mert ő nem olyan. Hiába no, a falusi ember na­gyon érzékeny. Neki meg mindenki egyforma, éjjeliőr vagy traktoros ... Szemével feleségét keresi a forgatagban, aki igencsak jól érzi magát, cipője alatt porzik a homokos föld. De hiába, menni kell. Mosoly jobbra, biccentés bal­ra. Egy elegáns, de szolid mozdulattal százforintost tesz a tangóharmonika tokjára. A kapu előtt a parancsnoki GAZ- motorja. vége a „munkaláto­gatásnak”, A sofőr ülése mö­gé egy üveg bort dug az ifjú férj. Mindenki megtette a magáét. ☆ A „lesők” — így mondják a bámészt — a kerítésen át nézik a vigalmat. Van, aki feljebb húzódik az ismeretlen ismerőst várva, aki talán be­invitálja, Fontos személyisé­gek ők, tőlük is függ a házi­ak hírneve. Mert ha egy leső másnap csak legyint, oda a tor tekintélye. Jól tudja ezt a ház -népe is, mert hárman indulnak a kerítésen túlra, megrakva mindenből egy ki­csivel. Bor, pálinka... még por­celán tálban csigaleves is. Az elismerő bólintás, csettintés nyugtatólag hat, nagy baj már nem lehet. ☆ Bent a sátor alatt áll a bál. Fedrett bajszu, jól sza­bott öltönyös férfi inti ácsira a zenekart, ötszázast dob elé- bük a porba, hogy azt húz­zák, hogy... A Gyula — így mondták —, jdnevű ügyvéd egy kisvárosban. A szülei meghívott vendégek, velük jött, bár valamikor ő is itt szaladgált klottgatyában a li­bák után. De azóta „városi ember” lett. A zenészek bele­gabalyodnak a melódiába. Gyulát, az úriembert, hárman fékezik abban, hogy szétzúz­za az alkalmi zenekart beren­dezésével együtt. Azok pró­bálnak vidám ábrázatát vág­ni — nem nagy eredménnyel. A megfékezési akció is fél sikerrel zárul, mert Gyula azért földhöz vág egy üveg bort, aztán magadúdolta csár­dásba csap. A többiek meg­könnyebbülve veszik fel a nó­ta fonalát. A „szólótáncos” öt­százast ragaszt saját homlo­kára... Hajnali hatkor már csak a kitartóbbak állják. Alig né- hányan! Hol van már a teg­napi elegancia? A zenészek — mentik a menthetőt (?) —, • demizsonba töltik a maradék Környezet­és természet- védelem A legutóbbi ötéves tervben Mongóliában 600 milliA tugri- lcot fordítottak környezet- és természetvédelemre. A kör­nyezetvédelmi intézkedések szép példái a települések mel­lett egyre gyarapodó számban találhatók rezervátumok, amelyek a mongol táj ősi fau­náját és flóráját őrzik, s a la­kosságot az értékek megőrzé­sére és ápolására tanítják. A 250 ezer tagot számláló mongol természetvédelmi társaság szintén sokat tesz a természet- és környezetvédel­mi célok megvalósításáért. A társaság számos szakembert egyesít soraiban, akik jól hasznosítják a KGST-orszá- gok tapasztalatait és a Mongó­liában rendezett tanácskozá­sokon rendszeresen beszá­molnak eredményeikről. Szovjet és mongol környe­zetvédelmi szakemberek gyak­ran szerveznek expedíciókat az eddig felderítetlen tájak talajának, vizeinek, termé­szeti körülményeinek vizsgá­latára. . Az összegyűjtött tu­dományos anyag igen nagy se­gítséget nyújt a természeti kincsek számbavételénél és a környezet védelmében. Az Olcsó Könyvtár felsza­badulás utáni könyvkiadá­sunk legrégebbi könyvsoroza­ta. Az első sárga vékonyka kö­tetek valóban népolvasmá­nyok voltak. Az utóbbi idő­ben újszerű vállalkozásnak le­hetünk szemtanúi. Tematikus összeállítások, egy-egy kort bemutató kötetek jelennek meg a Szépirodalmi Könyv­kiadó gondozásában. Az egyik legutóbbi — szám szerint a 857. kötet — A csáázári Róma címet viseli. A római császár­kor első éve 1. e. 48, utolsó éve pedig 476, mikor Is Odoa- ker germán király letette trónjáról az utolsó „Caesart", az Augustulus (feleségecske) névén emlegetett Romulust. Révay József összeállításában és válogatásában Ismerked­hetünk meg a római császár­ság aranykorával és összeom­lásával. Történeti jellegű összeállí­tás az Olcsó Könyvtár másik új kötete is, mely a Hunyadi­ak korát mutatja be, Kulcsár Péter válogatásában. Négy történetíró műveiből készült az az összeállítás, amely Má­tyás uralkodását közvetlenül megelőző korszaktól, II. Ulász­ló uralkodásáig dolgozza fel történelmünk oly sok dicső­ségben és kudarcban bővelke­dő korszakát. Mátyás király a fő alakja, ki régebbi történel­münk kétségtelenül legna­gyobb szereplője' volt, míg a korszakhatárként jelzett II. Ulászló a legelárvultabb és a legszegényebb. Feljegyezték róla, hogy sokszor annyi pén- 'ze sem volt, hogy rendesen ét­kezzen és még a komornyik­jának is tartozott. Mátyás alak­ját kitörölhetetlenül őrzi né­pünk emlékezete. A történetírók műveiből ka­punk képet a 15. századi ma­gyar valóságról; a királyi pompáról, a politikai és tár­sadalmi válságról, a minden­napos szokásokról. A 15., de még Inkább a 16. század mű­faja volt a históriás ének, a „beszélt irodalom”, a megélt valóságon alapuló — ma így mondjuk — tényirodalom. A bukaresti Albatrosz Könyv­bor egy részét, á tortát rek­lámszatyor nyeli el. Jut is, marad is. A valamikor fehér asztalterítőt — tizenhat lepe­dő kellett hogy mindenki elé jussán — vörös borfoltok, fel­dőlt vagy félig kiivott poha­rak, torta-, rántotthtús-mara- dékok teszik jellegzetessé. A hosszú asztal végén felébreszt- hetetlenül szundit valaki. A vőfély, szolgálata elmúltával, a szilvapálinkával barátko­zik, csak úgy az üvegből. A kerítésnél hárman dicsérik az ifjú pár szépségét, aztán egy­más ének- és tánctudásának nem emlékeznek párjára. A ponyva másik oldalán meg­könnyebbülésének ad hangot valaki. Amikor már elég erősnek érzi magát, nótával próbálkozik. Hazamenni még korainak érzi. Felesége — előbb vén bolondnak titulál­ta — már menne, hát szép szóval próbálkozik. Utolsó aduját kijátszva ígéri, hogy a nagyobbik ágyat bontja meg. („Az menyegző sok pénz­zel jár. Thurzó Borbála me­nyegzője 1612-ben három ura­dalom, körülbelül 30 falu job­bágyaira a következő szolgál­tatásokat vetették ki: ... 40 ökröt, 140 borjút, 350 bárányt, 200 disznó és malac, 400 lú- dat, 400 kappant, 100 tyú­kot. .. ”) A hátsó rész a konyha. A szakácsnő, aki igencsak ki­tett magáért, nem látszik fá­radtnak. Széles mozdulatok­kal magyaráz a rámoló, mo­sogató asszonyoknak. „Mire az utolsó vendég is elmegy, olyan rend lesz itt mint a pa­tikában” — mondja, közben száját tömi főtt zöldséggel. Egy hevenyészett leltár, mi­szerint felhasználva: 1 darab nagyméretű ponyvasátor, 16 darab lepedő (asztalterítő gya­nánt), 100 liter bor (Hegyal­jai fehér), 40 liter pálinka (kisüsti), 40 kiló kenyér (házi­sütés), 43-féle torta, sütemé­nyek, kalács, 1 darab sertés (220 kilő súlyban), 30 darab tyúk, illetve csirke^ 120 darab borospohár (ebből megma­radt néhány), 86 darab meg­hívott vendég (ebből is maradt néhány— talpon). C,;:.a vendégek ropták dé­lig vagy estig, amíg a gazda feladta a vendégűző ételt: a savanyú pacalt, vagy a taka­rodó levest, avagy a kitolóká­sát De tessékeltek nótával is..,”) Fél hét körül már csak egye­dül ülök a sétwr alatt Töl­tök a savas borból. Megkésve — vagy éppen korán — az utolsó résztvevő érkezik a hátsó bejáraton. Megáll, kö­rülnéz, peckesen végigsétál a táncplacc közepén aztán egy félig evett tortaszeletre bá­mul ö a leltár egyik téte­lének harmincegyedik darab­ja. Egy kendermagos túlélő. .......■.... V EK kiadó a 16. századi magyar irodalmi műveltségnek nem egyedüli, de legfőbb hordozó­it mutatja a Históriás énekek és széphistóriák című kötete. A kor sajátos műfaja volt az ének. mely nem az olvasónak, hanem a hallgatónak szólt. A regősök hősökről, nagy csa­tákról beszéltek a török, ta­tár, az éhínség és pestis gyö­törte országban. Az oktató, buzdító, feddő célzatú dalok a nép sorsáért aggódó lantosok mindennapi szózatai fenn­maradásáért. A széphistóriák témája, hangneme már kevés­bé váteszi, iránt a dalosoké, több bennük a vidám, s ke­vesebb a nemzeti elem. Az ismert énekszerzők (Tinódi Lantos Sebestyén, Ilosvai Selymes Péter vagy Ráskai Gáspár) mellett külön értéke a kötetnek, hogy olyan szép­históriákat is közöl, melyek jó része csak tudományos Igé­nyű kiadványokban lát általá­ban napvilágot. iái * .:i, > .. C sohány Kálmán grafikája CSORBA OYÖZÖi Szieszta Napközben olykor < ledőlök, s már aludnék ii, de nem de nem megy addig, míg lábujjhegyen nem jő a Kedves (szinte úgy oson), s be nem takar. Fiiébren figyelem, majd boldogan csukódik két szemem. KÖVES ISTVÁN: Az ember bevégzett dolgai Előbb csak az apró a köztes mozdulatok hiánya sajgóit a szememben a kaszálás ősi „Lépés-fordulj-dönU-terRs“ rítus ritmusa ahogyan az olajos kéz egyetlen hosszú kortyra magasba lendíti a harmatosra hült kék-fehér tejesüveget a kocsisé amikor csizmasarka már a hágóvasat keresi de marka még a szárat szorítva \ a bakra terített pokrócon tapad a gyaluforgácsot elsimító a kovácstiizeket fújtató a vásárban parolázó ahogy a dohogó mozdony tüzes torkába szenet lendít ahogy a virtus egyníásnak feszíti ahogyan csontig töri a taliga ahogy egy csöpp kendőt szemérmesen lenget is meg nem is ahogy a gyász könnyét ráncba maszatolja — S ma este félbehagyott világmegváltásaim torzói összerántották e részhiányokat s esküdni mernék boldog újra csak a tisztességgel elvégzett munka végtét követő derékropogtató felegyenesedések szerszámnyélre roggyanó támaszkodások lisztes asszonykezek kötőbe súrlódása hőszin mennyezetre vetett égő pillogások világában lehetek én s a mellémet feszitő sújtőlég is ott úgy röppenne el belőlem mint büszke megelégedett mindent feloldó sóhaj pántlika lengető tavaszi szél. N0GRÄD - 1981. október 18., vasárnap s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents