Nógrád. 1981. október (37. évfolyam. 230-256. szám)

1981-10-18 / 245. szám

A barokk zene szolgálatára Kamaraegyüttes alakult Balassagyarmaton A balassagyarmati Rózsa­völgyi Márk Zeneiskola ta­nárai új lehetőségek felku­tatásáról, kezdeményező­készségükről mindenkor ne­vezetesek voltak. Részvéte­lükkel alakult meg és műkö­dött 19?9-ig a Johann Sebas­tian Bach együttes, mely számos hangversennyel örven­deztette meg a zenebaráto­kat. Utódaként — szintén a gadja tagjai sorába az in­tézmény többi tanárát is, aki vállalja a rendszeres gya­korlást, a próbákat és minő­ségi munkájával szervesen illeszkedik be a közös muzsi­kálásba. A kamaraegyüttes élén Ve­res István áll, művészeti ve­zetője Kanyó András. Az együttes működését érintő valamennyi alapvető kérdés­zeneiskola művésztanárainak ben a háromtagú vezetőség részvételével — az idei ta­vasszal kamaraegyüttes ala­kult. Alapító tagjai: Veres István fuvolatanár, az egy­kori J. S. Bach együttes tag­ja, Kanyó András fuvola-, Kanyoné Réti Emőke gordon­ka-, Perneczky Zsolt zongora-, orgona-, csembalótanár, ök már a nyári időszakban is több ízben koncerteztek együtt. Szeptember óta vesz részt a munkában a meg­szűnt 7 Bach együttes kiváló gitárművésze, Fogarasi Bé­la és Lados Miklós klarinét kamarazene-művész. A kamaraegyüttes napok­ban megfogalmazott alapí­tó levele szerint a tevékeny­ség célja több irányú: fon­tos szerepet kívánnak betöl­teni az ifjúság zenei nevelé­sében, a munkásművelődés zenei tartalmú fellendítésé­ben, igyekeznek színesebbé, gazdagabbá tenni a megye kulturális, zenei rendezvé­nyeit, részt kívánnak venni Balassagyarmat és Nógrád megye kamarazenei életének felvirágoztatásában. Prog­ramjukból is kitűnik, hogy az együttes nyitottságra tö­rekszik, a salgótarjáni József Attila Művelődési . Központ szolgáltatási programjának keretében szívesen vállalko­zik szereplésre, örömmel fo­átírását maguk a barokk szerzők is nemegyszer meg­tették. A vezetők évente ál­talában négy önálló koncer­tet terveznek, elsősorban olyan széles körben kevésbé ismert barokk szerzők műve­inek bemutatását, mint Händel, Telemann, Vival­di, Pepush, akik ugyanak­kor a közismertekhez hason­ló, nagy értékeket alkottak. A balassagyarmati kamara­dönt. Ennek tagja az előbbi együttes működésének anya­két művésztanáron kívül Fo­garasi Béla. , Az együttes műsorpolitiká­ja főként barokk művekre épül, mert úgy érzik, hogy ez a fajta zene írható át a legsikeresebben a különböző hangversenyekre, az igények­nek és lehetőségeknek legin­kább megfelelően. A művek gi feltételei • biztosítottak, munkájukhoz az 1981—82-es koncertévadban ötvenezer fo­rint megyei támogatást kap. Teljes létszámú első fellé­pésüket az október elsejei zenei világnapon tartották. November elején a balassa­gyarmati Palóc Múzeumban hangversenyeznek. A valfcsifrcmi arcmykrncs A trák kultúrának a mü- kénéivel rokon vonásait fel­mutató emlékek sorát fede­zik fel a bolgár régészek. Ezek közül is a legpompá- sabbak sorába tartozik a nyilvánvalóan kultikus cé­lokat szolgált valtcsitrani aranykincs. A gyönyörű aranytárgyak — hét aranylemez és egy há- romrekeszes aranykehely — az időszámítás előtti XV. szá­zad környékéről, a bronzkor végéről valók. E kor tanú- bizonyságai az úgynevezett halfarokdíszítések és más, a mükénéi kultúrára jellem­ző alakzatok előfordulása az összesen 12 és fél kilogramm súlyú aranytárgyakon. A feltételezések szerint a kelyhet és a lemezeket a trák vallási kultusz hívei az isten­gyermek, Dionysos Zagre- us dicsőítésére szolgáló rí­tusban használhatták. (A legenda szerint Dionysost a titánok szaggatták szét.) A háromrekeszes. arany­kehely minden bizonnyal a trák hit alapvető három anyagát: a tejet, a mézet és a bort tartalmazhatta a Di­onysost dicsőítő szertartáso­kon, de jelképe lehetett a mükénéi istenháromságtan- nak is. (Erről a „háromság”- ról egy ugyancsak e korból való pompás elefáncsont faragvány tanúskodik, amely az istenanyát, az istennő­lányt és az istenfiút ábrá­zolja. Szórakozásról (ön)kritikusan „a fiatalok változó művelődé- nem csak az infrastruktúra sí, szórakozási es mozgási ige- „ . . , . , nyernek nem felei meg a sza- anyagilag megfogható tenye- bad idő eltöltését szolgáló in- zőinek fejlesztését, hanem az llz,™é.nJÍ^AfiiüsÍsLP.™,í1,'ÍimjaÍ: ember tudati, művelődési ál­lapotának, készségeinek, ké­pességeinek, általános kultú­rájának és kulturális magatar­tásának fejlődését is. Az em- __ _ bernek, mint termelési té­k el, létesítményekkel.” (iíisz nyezőnek fejlődése biztosítása x. kongresszusának határozata, nélkül anyagi fejlődés sem le­hetséges. Mi a lehetősége a mű­velődési tevékenységek fej­lesztésének, a szórakozás mi­nőségi fejlesztésének? Ahhoz, hogy feladatainkat megliatá­gének kialakítása alapvető fel- ^ * +A4-~1~ « í-z___1- realitásokkal. Megnövekedtek n ak jelenlegi összetétele tartalmuk egy részé. Az ifjú­sági szövetségnek kevés lehe­tősége van a programszerke­zet alakítására, befolyásolásá­ra, önmaga pedig nem rendel­kezik szabadidős-intézmények­részlet.) Mindebből adódik, hogy a közművelődési intézmények és KISZ-szervezetek sa­játos és együttes tevékenysé­tétele a művelődési igények kielégítésének. A közművelő­dési tevékenységet komplexen értelmezve nem csak a sza­bad idő hasznos eltöltéséről van szó: egy személyiség nem választható külön dolgozó, köz­életi, szórakozó stb. emberre, mindez a személyiségen belül szerves egységet jelent. A szó­rakoztató programok közössé­get, ízlést, egészséges verseny- szellemet formáló hatása, sa­játos politikai, pszichikai funk­ciója más művelődési formák­kal, alkalmakkal szoros kap­csolatban vannak, egyik kiegé­szíti a másikat, egymás nélkül sem a szórakoztató, sem a köz­vetlenül nem a szórakozást szolgáló művelődési formák nem funkcionálhatnak teljes értékűen. Ezért a szabad idő hasznos eltöltésének csak egy, bár fontos és a többivel egyen, rangú tevékenységének tart­juk a szórakozást. Miért tart­juk olyan időszerűnek a szóra­kozási szokások átalakítását, a lehetőségek bővítését? Min­den távlati gazdasági terv még szükségszerűen azon alapul, hogy az anyagi termelésben foglalkoztatottak száma nem növekszik számottevően to­vább, a gazdasági fejlődés üte­me tehát a hatékonyság ja­vulásától függ. Ez pedig nem csak a termelés technikájának, szerkezetének és szervezeté­nek korszerűsítését írja elő, iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiniiiiiitimiimiHniiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiniiniiiiiiinniniHitiinimHiniiiiiiiiiuiintiiiiiinitHiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiitimniHiHiii) Olvastam valahol a minap tanított erre a tudományra. Pedig hihetetlen ereje van egy történetet arról — milyen Ki ne emlékezne saját első a tanári szónak — ez pro és neveletlenek, érzéketlenek, ri- tanítójára, többnyire tanító persze kontra is bizonyítható. degek és számítók a mai gye- nénijére, mert ha valahol, ak- T. J. hat vagy nyolc községben rekek és ugyanebben a törté- kor az első lépéseknél nagyon ismert és sokak által még sze­neiben azt is olvashattam, is helyénvaló a „női munkaerő”, retett is, de mindenesetre lé- hogy milyen figyelmesek, ér- De aztán később, amikor már tező néhány ellensége sem zékenyek, segítőkészek ugyan- elkelne az úgynevezett férfi- vonja kétségbe szakmai tudá- azoka gyerekek, ha azt látják: szigor is, nos, akkor mit tud sát hivatásérzetét. T. J. keres- valaki bajban van... Jó írás kezdeni egy vékony hangú nő kedő, jó kereskedő, olyan „ré­volt, mert elsősorban a mai ezzel a „neveletlen tömeggel”? gi típusú” talán. Harmincegy­gyermeki életmód gondjaira Egyáltalán ki neveljen?^ Az ben történt az eset, amikor ő percekre, amelyek mindig minden körben eljönnek. Dr. Potondy Jánosnak sem­mivel sem volt könnyebb dol­ga 1946-ban a Rottenbiller utcai polgári iskolában,- mint azoknak, akik ma tanítanak. Ha meggondoljuk, jóval nehe­^ ______ _______ ______ _ zebb dolga volt. Budapest ro­f igyelmeztetett, mert azt mu- iskola, vagy a család? Örökre hat-hét éves lehetett. A szom- mokban, az iskola ablakát tatta meg egyetlen kis kép zöld marad ez a kérdés. Mit szédos község földbirtokosa a olajjal áztatott csomagolópa- felvillantásával (unokáját az értett azon egyik országgyű- közeli városból új gépkocsiján pír takarta, fűtés, mint a me- iskolába elkisérő nagyapát egyszerűen nem engedik ki- , ____________________\_________________________________________________ j önni a kapun, valósággal el­sodorják az oda beáramló diá­kok), hogy a gyerekek kizáró­lag a saját pályájukon, az is­kolai körülmények között mu­tatnak neveletlenséget, törte- tést, feleslegesnek tűnő ver­senyt, a régiek számára ért­hetetlen-megdöbbentő kö­zönyt... „Itt ez a törvény...” ihonjáró ...Tanítványok, mi valamennyien lési képviselőnk, amikor ezt mondta a legutolsó értelmisé­gi fórumon, Salgótarjánban: a gyerekek kapkodva nevel­sük pedig káros diszharmóni­át rögzít, ezért felemások az alkotásban. A viselkedésben is. A zsúfoltság, amely amúgy is újabb keletű és állítólag önmagától megszűnő gond (majd csökken a gyere­kek száma!) nem magyarázat semmire. A neyelésközpontú iskolai munka forszírozása egyben valamelyest rámutat a hiányra is, tehát ezzel baj van — különben miért kelle­ne annyit emlegetni? A taní­tói, tanári, nevelői pálya ab­szolút mértékű elnőiesedése nyilvánvalóan közrejátszhat az iskolai fegyelem gondjainak állandósulásában, de biztos az is, hogy kevéssé vagy egyál- persze többnyire talán nem tisztáztuk — mi- múlva. Greguss Zoltán kezdő lyen hatást vált ki ez az egy- színészként tizenhat évesen szerű tény, miben válik esetleg kapott egy akkora pofont — gazdagabbá a nevelés és mi- mert elkésett a próbáról —, száguldott és a falu egyik híd- sében. Osztályfőnökünk an- jára érve sem lassított. A híd golt és magyart tanított. Ki is keskeny volt, a kereskedő tudja miként, módot talált apja meg háttal állt egy cső- arra is, hogy a tizenéves, éhes, tek, a kapkodó életre neveié- p01*" szélén a kabátját el- rongyos, halálhoz szokott, őst­* . Lr onto o In 11 ct.r*r% carnamm a mmtol noni. ^~ kapta a kiugró sárhányó, a romtól éppen csak megmene- kocsi alá gyűrte. Nem. kült gyerekeknek Bársony ist­Nem a pofont bár, állítólag, jól még elismerést is hiányolom, elhelyezve sokkal az eset' után belehalt sérüléseibe. T. J. tanítója egy rossz mondattal örökre elri­asztotta magától a félárva gye­reket. „Vigyázz, mert elüt a ván erdei történeteit, tájleírá­sait, Füst Milán elbeszéléseit rendre felolvasssa. Dr. Poton- dy János képesítése szerint taníthatott volna egyetemen is, ben korcsosul csupán azáltal, hogy csecsemőkortól a köte­lező katonai szolgálatig szinte kiárólag nőkre vár a sokat emlegetett jövő generációjá­nak nevelése. Most meg még azt is tudomásunkra hozták, hogy ahol eleddig a fiúkat sejtettük a pályára „irányu­lásban”, a műszaki egyeteme­hogy hatvan évig a hatása alatt maradt, soha nem késett el. Jómagam meg más hatást őrzök mind a mai napig, örök­ké: dr. L. K. tornatanár soro­zatpofonjai meggyőztek a „lelkigyakorlatok” brutalitásá­ról. Azóta ezt a műveletet, más tartalommal, egyedül vég­motor...” ütvén év kevés volt nekünk szerencsénk volt, mert , _ J-- A akkor az egyetemre nem hív­ták, talán egyetem sem volt. Képzeljünk el egy tökéletes angolsággal gondolkodó és be­szélő, viselkedésében, sőt, akkori időkhöz képest öltöz­ködésében is példát mutató magas, jóvágású férfit, aki úgy nevelte belénk az- illendő viselkedést, hogy erre külön kiválthat, ahhoz, hogy ezt elfeledje. A évtizedek zaklatottságban, a diszharmó­niában vajon hány ilyen mon­dat csúszik ki célt tévesztve a nevelésben... zem, mi tagadás, több harminc év múltán is ken és főiskolákon, nos, ott az idén pótfelvételiket kellett készülök, hogy egyszer szervezni a kevés jelentkező visszaadom kamatostól, miatt. Mi valamennyien vissza tud­juk eredeztetni szinte egész habitusunkat néhány emberre, időt soha senkitől nem kért A szülők -persze mindig az el- A gentleman viselkedés ső helyen állnak, aztán egy megtanítására például fel- valamikori mesterember, egy használt egy kényelmetlen hivatásában kiemelkedő, vagy esetet, amikor egyik társunk mint egyszerűen csak emberségesen nem számolt el időre az osz­arra élő felnőtt, egy tanár, valaki, jflóg aki példát adott, aki által si- mint került megérteni valami lé­tály pénzével. . Az esetről egyetlen szót sem ejtve, rög­tönzött előadását az osztály­Lúdas Matyi. De tudom azt is, nyegeset az életből. Erre nincs nak intézve, valósággal elját- hogy dr. L. K. rohamos örege- idő? Miért olyan erős a hang- szotta a kötelezettségekre, a kevesebb súly az időn? Miért hisszük el kölcsönös megbecsülésre min­és részben megújultak, átala­kultak a fiatalok szórakozási igényei és szükségletei. Az 50 —60-as évek művelődési, szó­rakozási szükségletei által ki­alakított intézmények (pl. klubok) ma válságban van­nak olyan értelemben, hogy az új szükségletek kielégítésé­re nein, vagy csak részben mű­ködnek célszerűen. A példánál maradva: éppen a klubok egy sor lehetőséget kínálnak. Miért ne lehetne a vendéglátőipari vállalat segítségével hasonló pódiumműsorokat rendezni if­júsági klubokban, mint ami­lyeneket a balassagyarmati Tünde presszóban próbálnak? A balassagyarmati kezdemé­nyezés azért is érdekes lehet, mert alkalmazása kisebb köz­ségekben is elképzelhető. A szórakozási igények ki­elégítését a szemléleti bizony­talanságok hátráltatják. A különböző fórumokon fellép­tünk és fel fogunk lépni_ az olyan szemlélet ellen, amely a szakmai arisztokratizmust megtestesítve a szórakozás funkciójának figyelmen kívül hagyásával lebecsüli és soka­dik feladatként kezeli a fia­talok szórakozási igényeinek kielégítését. Nem tudunk egyetérteni az olyan művelő­dési intézmények műsorpoliti­kájával, amelyek „porhintés­ként” elégítik ki a szórakozá­si igényeket, vagy tevékenysé­gük minimális kritériumának eleget téve a szabad idő eltöl­tésére biztosított néhány konk­rét alternatívát a többi műve­lődési lehetőségekhez képest „előszobaként” kezelik. A KISZ közművelődési te­vékenységének is számot kell vetnie a megváltozott igé­nyekkel, keresnie kell azokat az új módszereket, formákat, melyek segítségével vonzóvá teheti kulturális rendezvénye­it. Természetesen mindezt a maga tartalmi célkitűzéseivel, tani, másrészt abban, hogy egy sor új ötletet írtak le. Ez­zel segítő szándékukon kívül azt is jelezve, hogy a játékot hasznosnak tartották. Miért nem indult újból ilyen vagy hasonló játék? Elsősor­ban azért, mert úgy gondoltuk, hogy a feladatok sokrétűbbé, tartalmasabbá tétele érdeké­ben valamelyik művelődési in­tézménnyel közösen kellene meghirdetni a levelező játékot. Néhány megyéi művelődési in­tézményt megkérdeztünk arról, hogy társulnának-e egy hasonló, esetleg adott témához kötődő, de játékos, gondolkodást igény­lő, olyan feladatokat adó já­ték megszervezéséhez, mely a kisebb közösségeket huzamo­sabb ideig aktivizálja. A kér­dés kérdés maradt. Bizonyára többen emlékez-' nek a „Salgői sebesség”, a szeptember 20-i ifjúsági nap, a Salgótarjáni városi Tanács művelődési osztálya által szervezett, a szilvesztert meg­előző „Nyomozz velünk!” ren­dezvényekre, vagy a Nógrádi Sándor Múzeum kamarahang­versenyeire. A több szórakozá­si lehetőséget egyidőben kí­náló, nagy tömeget megmoz­gató rendezvények sikerei bizonyítják, hogy nemcsak a fiatalok igénylik az ilyen prog­ramokat. Többször felvető­dött a kérdés, hogy miért nin-'. csenek ilyen szórakoztató ese­mények rendszeresen. Ä KISZ-nek kezdeményező sze­repet kell vállalnia az ifjúság igényesebb szórakozási szo­kásainak kialakításában. Az ifjúság egyes rétegeinek elté­rő szükségleteihez igazodó,’ nagyobb tömegeket vonzó munkaformák kialakítására, a szórakozási alternatívák nö­velésére kell törekednünk. Az új szórakozási formák alz kalmazási lehetőségeinek meg­tervezése, új módszerek kidol­gozása az erre hivatott intéz­mények feladata lenne. A je­lenlegi gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az új módsze­reket „lelkes érdeklődőként’’ figyelik, saját gyakorlatukban azok felhasználására nem gondolnak. Nem ismerik (meg akarják-e ismerni?) a fiatalok igényeit, s így folyik tovább a „sötétben céllövölde”, melyben csak egy-egy fény villan meg, mint a rég megvalósításra várt szabadidős-tér a megyei műve­lődési központban, vagy a Tá­joló klub Balassagyarmaton. Természetesen korántsem hagyományaival és mozgalmi ,van, sz°> hogy a KISZ sajátosságaival összhangban, ezekhez igazodva. A fiatalok szabad idejének hasznos eltöl­tésére, szórakozási lehetősége­ik bővítésére több új módszert, formát próbáltunk ki az elmúlt két évben. Ilyen volt az a 8 hónapon keresztül tartó, önmű­velést serkentő levelező társas­játék, „Játsszunk együtt” cím­által kezdeményezett rendez­vények egyedüli modellként kezelendők, éppen csak a kö­zös gondolkodást hiányoljuk. A megye szórakozási lehetősé­geinek biztosítását, a jó pél­dák (kezdeményezőtől füg­getlen) rendszeres alkalma­zását a megye érdekelt állami és társadalmi szerveinek, intéz." menyeinek célirányos és ösz- szehangolt tevékenységével le-' _ , , , , . , hetne megoldani. Ez a sokszor mel, amely elsősorban az olyan és sok helyen hangoztatott; áu kisüzemekben, szolgáltatásban talános egyetértésre található dolgozó fiatalok részvételével zajlott, akik munkájukat válto­zó időbeosztásban végzik. A játék sikerét elsősorban nem azzal mérjük, hogy 94 KISZ- alapszervezet és ifjúsági klub vett részt benne, hanem egy­részt azzal, hogy a résztvevők túlnyomó többségének érdek­lődését a játék iránt hónapo­kon keresztül meg tudtuk tar­együttműködési szándék miért döcög a valóságban? Az okok tisztázására az érdekeltek olyan megbeszélésére lenne szükség, melyet tettek követnek. Mind­addig a fentebb említett pél­dák valóban sokak szemében egyedi, „kirakatrendezvé­nyeknek” tűnhetnek. Alapta­lanul ? Bernáth István, a KISZ Nógrád megyei Bizottságának kultúrfelelőse RÉTI MÄTYÄS RAJZA désével erre egyre Burián Margit nevét persze reményem marad. „Nincs idő örökre megjegyeztem. A Her- nád utcai elemi iskolában ő tanított meg a betűvetésre. És hogy szeretem a betűt — azért is lehet, mert szeretettel a nevelésre, ilyen nehéz kö­rülmények között, ennyi gye­rekkel nem lehet mit kezde­ni...” — íme néhány divatos érv. egymásnak is, hogy mindenre külön (!) idő kell? Talán csak régimódian nyitottnak kell lenni, érzékenynek a lehetőség­re. A nevelés ritka, ismételhe- tetlen pillanataira, azokra a dennél többet adó szavahihe­tő, egyenes, sportszerű, gerin­ces, álhatatos embert. Mind­össze két percig tartott az a kis színházi játék... T. Pataki László NÓGRÁD - 1981. október 16., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents