Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)
1981-09-13 / 215. szám
Száz éve alakult a Nógrád megyei Gazdasági Egyesület Hortobágyi Galéria r Ezt az évfordulót — minden bizonnyal —- csak a „történelmi emlékezet” tartja számon. Arra azonban rendkívül alkalmas, hogy visszatekintve a régmúltba, megvizsgáljuk egy valójában már feledésbe merült történelmi társulás megalakulásának, működésének körülményeit, érdekviszonyait, felvillantva a kort is, amelyben tevékenykedett. Az 1881- ben megalakult Nógrád megyei Gazdasági Egyesületnek a XVIII. századra visszamenően többrendbeli elődje volt. A vármegyei levéltár egykorú jegyzőkönyvei szerint az 1740—50-es években, Mária Terézia uralkodásának kezdetén alakult meg Nógrádban az első gazdasági egyesület. További adatok hiányában azonban sem azt nem tudjuk milyen jellegű tevékenységet fejtett ki, sem azt, hogy meddig állott fenn. (Valószínű, hogy nem volt hosszú életű.} 1832-ben, amikor az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) megalakult, többek között Nógrád vármegyét is „felszólította” hasonló egyesület alakítására és nem eredménytelenül. Ennek a reformkori egyesületnek a működéséről is elég keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy az egyesület a konzervatív földbirtokosok érdekcsoportjának szószólója volt; ebből következik, hogy a kor nagy társadalmi kérdéseiben („haza és haladás”) rendkívül óvatosan foglalt állást. Természetesen a nagybirtok tulajdonviszonyainak változatlan fenntartásához ragaszkodott. Az ország gazdasági elmaradottságát, a mezőgazdaság siralmas állapotát azonban felismerte és gazdasági reformokat sürgetett 1849-ben, a forradalom bukása után szükségszerű yolt a felbomlása. Az önkényuralom alatt az Országos Magyar Gazdasági Egyesület is egy, a kormányzat által „megtűrt” intézőbizottság tartotta fenn. Az OMGE újjászervezésére csak 1857 után került sor. Ennek hatására, 1859-ben a Szécsényben összegyűlt „gazdaközönség” határozta el ismét gazdasági társaság alakulását. Az egye-. sülét 1860. november 5-én tartotta meg alakuló közgyűlését 383 taggal. Elnöke Török Sándor alispán lett, vezetőségében helyet foglaltak a megye határozati párti politikusai, köztük Madách Imre is. Az egyesület gazdasági tevékenysége viszonylag széles körű volt: szaksajtót jelentetett meg (Felvidéki Magyar Közlöny címmel), gépbemutatókat, szántásversenyeket és kiállításokat rendezett. Az egylet ebben az időszakban még politikai jellegű tevékenységet folytatott. Tagjai részt vettek 1859-ben, a megyében is meginduló tömeg- mozgalmakban. Ezek a megmozdulások az úri középbirtokos osztály vezetésével bontakoztak ki, és az önkény- uralom ellen irányultak. 1860- ban, Széchenyi István halálakor az egylet részvétnyilvánítással fejezte ki politikai állásfoglalását. Tagjai közül sokan részt vettek a Losoncon és Balassagyarmaton 1860. augusztus 20-i Szent István-napi nagy és látványos tömegmegmozduláson, amely a Habsburgok elleni tüntetés jegyében zajlott le. (Kitűzték a „tilos” nemzetiszínű zászlót, a Himnuszt és a Szózatot énekelve tüntettek Bécs ellen). Az osztrákokkal való kiegyezés (1867), a politikai kompromisszum elfogadása után megkezdődött az egylet felbomlásának folyamata. Ebben jelentős szerepet játszott a tagok érdektelensége és a kiegyezés utáni politikai csalódás. Az egyesület végleg 11 évi működése után, 1871-ben szűnt meg. Újjáalakítására csak 1880- ban — alispáni javaslatra — került sor. Az 1880. május 13-án tartott vármegyei közgyűlésen Scitovszky János alispán indítványára bizottság alakult gazdasági egyesület létrehozására. Az első munkálatok eredményeként az alakuló közgyűlést 1881. december 23-án tartották meg Balassagyarmaton, Nógrád vármegye közgyűlési termében. Az egyesület elnöke gróf Gyürky Ábrahám-főispán lett, alelnö- kei: Scitovszky János és Pulszky Ágost országgyűlési képviselők. A tagok létszáma a megalakuláskor közel 300 volt Az alapító tagok sorában a megye nagybirtokosai döntő szerepet játszottak. Érdemes szólnunk az egyesület újjáalakításának történelmi okairól is. A kiegyezés utáni politikai konszolidációban a Habsburg-hatalom támogatta a magyar nagybirtokos osztályt gazdasági-társadalmi pozícióinak visszaszerzésében, illetve megőrzésében, már csak azért is, mert végső soron változatlanul a nagybirtokos arisztokráciában látta magyarországi uralma legbiztosabb támaszát. Részben ezért vált a 70-es évektől újra gyakorlattá a nagy- birtokos arisztokrácia élrejut- tatása nemcsak a politikai, a társadalmi és a kulturális életben, hanem a gazdasági egyesületekben is. A gazdasági egyesületek és az érdek- képviseleti szervek gazdaság- politikai ügyekben a kormány hivatalos, félhivatalos tanácsadói voltak, de ezen túl kiadványaikkal, sajtójukkal, értekezleteikkel és kiállításaikkal sokoldalúan szolgálták a gazdaságfejlesztés ügyét. Az 1881-ben megalakult Nógrád megyei Gazdasági Egyesület így és emiatt társadalmi szervezetből egyre inkább a megye hivatalos egyesületévé vált. Legfőbb célja a földbirtokosok érdekképviselete, érdekvédelme volt. Emellett — természetesen — a gazdálkodással, a termeléssel összefüggő gyakorlati tevékenységet is folytatott. Az egyesület célkitűzését — amely a Nógrádi Lapok 1882. január 22-i számában „Felhívás Nógrádme- gye gazdaközönségéhez” címmel jelent meg — a drövetkezőkben fogalmazták meg: „Mezőgazdaságunk fejlesztése, a gazdászati tudomány, a helyes és okszerű gazdálkodási rendszerek vívmányainak meghonosítása, nemcsak létfeltétele nemzetünknek, de egyetlen eszköze vagyonosodásunknak is. Támogatni kell minden olyan törekvést, mely a mezőgazdászat fejlesztését célozza.” Az egyesület gazdasági fenntartására vonatkozóan az 1883-as megyei közgyűlés fogadott el határozatot. A határozat kimondta, hogy lehetőleg minden községet be kell szervezni az egyesület alapító tagjai sorába és községenként 5 frt-ot kell fizetni alapítványi összeg címén. (Ehhez az adathoz összehasonlításul közöljük, hogy 1883 őszén Balassagyarmaton 1 mázsa búza 8 forint, 1 mázsa kukorica 7 forint volt.) Politikai síkon az egyesület elképzelései közé tartozott a nagybirtok védelme, a nagy- birtokos osztály politikai hatalmának megőrzése. Bizonyítja ezt a XX. század elején kiéleződő választójogi küzdelmek időszakában tanúsított magatartás, amikor is az egyesület vezetősége volt a választójog kiterjesztése elleni harc legfőbb szószólója. Az egyesület gazdasági tevékenysége sokrétű volt. Már működésének első évében, 1882 októberében nagyszabású termény- és gépkiállítástrendezett Balassagyarmaton. Az állattenyésztés fejlesztésére évenként szarvasmarha- és lódíjazásokat tartott. Az 1890-es években a filoxériától kipusztult területek felújítására amerikai szőlővesszőket szerzett be, oltási tanfolyamokat rendezett Ezenkívül felkarolta a méhészet és a „faj- baromfi-tenyésztés” fejlesztését. A növénytermesztés korszerűsítése érdekében Balassagyarmaton és Losoncon műtrágyaraktárakat hozott létre. A Magyar Gazdaszövetséggel együtt több fogyasztási és értékesítő szövetkezetei működtetett a vármegyében. 1906-ban az Egyesület 25 éves fennállásának évfordulóján Balassagyarmaton jubileumi kiállítást rendezett: állattenyésztési, gépészeti, köz- és mezőgazdászati, valamint háziipari témában. A század 20-as éveitől egyre inkább csökkent a jelentősége, háttérbe szorult tevékenysége, működése ’formálissá vált. 1945-ben, a nagybirtokrendszert felszámoló földreform után szűnt meg. Kanra Mónika Bizonyára az idei nyár is sok embert vonzott Nógrád- ból is az ország egyik legnap- sugarasabb városába, a gyógyvizéről ismert Hajdúszoboszlóra. Aki Salgótarjánból gépkocsival utazik a hajdúvárosba, általában a 33-as úton megy s útba ejti a Hortobágyon hazánk legnagyobb pusztáját, a kelet-európai sztyeppöv legnyugatibb részét. Petőfi Sándor, az 1847-ben kelt Üti levelekben így kiált fel láttán: „Hortobágy, dicső rónaság, te vagy az Isten homloka”. A Hortobágy egyik jelképe is a világon a magyar tájnak. A Hortobágyi Nemzeti Park őrzi értékeit, többi között, bemutatóhelyekkel, kiállításokkal is reprezentálva egyedülvaló sajátosságait. Ezek között egyik legújabb az a képzőművészeti kiállítás, amely a Hortobágyi csárda mögött várja a látogatókat s a debreceni Déri Múzeum anyagából mutat be válogatást az Alföld- s a pusztaábrázolások köréből. Hogyan jött létre a Hortobágyi Galéria? A kérdés talán Nógrádban sem fölösleges, hiszen itt évek óta küszködünk az igen gazdag Mihályfi Emő-hagyaték értékéhez méltó elhelyezésével. , A Hortobágyi Galéria magja is egy arányaiban kisebb, ám szintén nagy értékű ajándék volt. Kállai Gyula és felesége ajándékozott tíz Holló László-művet egy megalapítandó galéria céljára. Az adományozó ezzel nem okozott hosszan tartó gondot a debrecenieknek. A megyei tanács és a hortobágyi intéző bizottság létrehozott egy, a táj stílusába illő épületet, amelyben megnyitották a Hortobágyi Galériát, fenntartói a Hortobágyi községi Tanács, a hortobágyi intéző bizottság, a Hortobágyi Nemzeti Park, a debreceni Déri Múzeum és a Hortobágyi Állami Gazdaság. Elegáns katalógust is kiadtak, amelyben dr. Dankó Imre vázolja a galéria létesítésének rövid történetét, a kiállítás rendezője, Sz. Kürti Katalin pedig tanulmány értékű áttekintésében, a magyar művészet puszitaábrázolásait foglalja össze idős Markó Ká- rolytól, Barabás Miklóstól, Munkácsy Mihálytól akifejezetten hortobágyi képeket festő Wagner Sándoron át napjainkig. Külön szól a hajdú- böszörményi nemzetközi művésztelepen, maid a balmazújvárosi alkotótáborban tevékenykedő művészekről, akik közül sokan a Hortobágy egy- egy zugát is megörökítették.' Műveikből a galériában is kaphatunk némi ízelítőt. A kiállításon csaknem húsz művész mintegy félszáz alkotása látható. Az alaphangot Holló László, illetve Káplár Miklós művei adják. Holló László (1887—1976), Kussüth- díjas festőművész helyét a műtörténetírás már meghatározta, értékelésére nem szükséges kitérnünk. Itt kiállított művei, köztük az őszi szántás, az Ebédelő parasztok, a Kora tavasz, a Faluvégi házak és a többiek az embert és a tájat szerves egységben, mély szociális és társadalmi érzéstől indíttatva jelenítik meg. S amint azt Sz. Kürti Katalin írja: .......tájképei épp ú gy, mint a többi alföldi festőé (Kosztáé, Tornyaié, Endre Béláé) nem szolgai módon kötődnek egy-egy adott tájhoz, hanem az Alföldet s annak népét, az itt folyó munkát jelenítik meg egyfajta költészettel és indulattal”. Káplár Miklós élete viszony-; lag rövid volt, munkásságában egyenetlenségek is előfordulnak. Az 1886-tól 1935-ig élő művész Hajdúböszörményben született, legtöbbet a Hortobágyon dolgozott S bár őstehetségként igyekeztek kihasználni műveiben a maradandót, néprajzi hitelességű hortobágyi képei jelentik. A Hortobágyi Galéria az alföldi táj esztétikumát viszonylag kis mérete ellenére hitelesen és mindenekelőtt élményt nyújtóan közvetíti a látogatónak. T. E. V annak negatív legendák is, melyek nem dagasztják a mellet, önérzetet Ilyennek tartom azt a bányászokról terjesztettet, melyet egy időben maguk a kárvallottak is hellyel-közzel elfogadtak: a bányásznak nem kell a tudás, elég, ha van két erős karja meg egy buta feje. Persze a dolog sohasem volt ennyire egyszerű, kimondásához és terjesztéséhez hozzájárult azonban a bányászat technikai színvonalának fejletlensége, a kézi munka pótolhatatlannak látszó, döntő szerepe. A kaján szólás gyermekkori szorongásokat ébreszt bennem, hiszen családom nem egy tagja kereste kemény föld alatti munkával mindennapi kenyerét, s mikor nyílt megszólalásukról hallottam, gyakran elfogott a kellemetlen érzés. Tényleg elég volna a két erős kar, nem kell a bányászmunkához semmi egyéb? A kérdést szónokinak szántam, hiszen az évek múlásával alaposan megváltozott a föld alatti munka. A szén kitermelését szállítószalagok, fejtőkalapácsok és egyéb gépek sokasága könnyíti, gyorsítja meg, nap mint nap próbára téve a bányai munkás szakértelmét, ügyességét. Ám a jelzett szólás mégsem emiatt jutott eszembe, más adja a magyarázatot. A Nógrádi Szénbányák vállalati szakszervezeti bizottsága, a gazdasági, politikai, társadalmi vezetéssel, az üzemek kollektíváival összefogva, szeptember elejétől október végéig terjedően rendezi meg immáron hagyományosan a bányász kultúrálta és sporthetek eseménysorozatát. Ez a tény önmagában legendafoszlató cáfolat. A fizikai munkával nem lehet ellentétes a nagyobb tudás, a mélyebb ismeret, melyhez minden ember a tanulás, a rendszeres művelődés útján jut el. Ezért szervezik a szakszervezeti és művelődési bizottságok aktivistái, a népművelők, propagandisták évek óta — igaz, nem mindig a kívánt sikerrel — a rendezvények látogatását. A bányász kulturális és sporthetek előző programsorozataihoz viszonyítva az idei néhány főbb vonatkozásban eltérést mutat. Tartalmi szempontból említést , érdemel, hogy az idén a korábbinál jobban alapoztak a helyi sajátosságokra, igényekre, s azokat határozottabban érvényesítették a program összeállításában. Jó kezdeményezésnek ígérkezik az üzemi könyvankétok megszervezése. A vállalati versenytitkár harmincegy szocialista brigádnak küldött felhívó levelet, s a szíves invitálást tizenegyen fogadták el. Ankétot tartottak például a salgótarjáni Bányász Művelődési Ház ifjúsági klubjában, a nagybátonyi gépüzemben, összesen három brigád részvételével Kertész Ákos Makra, illetve Hollós Ervin—Lajtai Vera Köztársaság tér 56 című művéből. Könyvankéfot terveznek három aknaüzemben, valamint a külfejtési üzemben is. Formai szempontból érdekes, de kétségtelen tartalmi vonzata is van, az eseménysorozat további rövidülésének. Pár éve még három és fél hónapos sorozatok dívtak, aztán kéthónaposak; most hét hét áll a bányai dolgozók rendelkezésére, ami egyben azt is jelenti, hogy jobban összpontosíthatják figyelmüket a programokba, nagyobb mértékben élhetnek a felkínált lehetőségekkel, mivel senki sem nyugtatgathatja magát: „ej, ráérünk arra még”, hiszen a hetek gyorsan elszaladnak. A sportrendezvényeket az idén szerényebben tervezték, kétségtelenül így szándékozva elkerülni az előző évek gyakori sikertelenségeit. A bányász kulturális és sporthetek programját ebben az évben a megszokottnál alaposabban készítették elő. Már az eseménysorozat kezdetét jóval megelőző hónapokban a vállalati szakszervezeti bizottság aktivistái kikérték az üzemi szakszervezeti és művelődési bizottságok tagjainak véleményét, tájékoztattak és tájékozódtak, a számba vehető lehetőségek legjobbikát igyekeztek kiválasz8 NÓGRÁD — 1981. szeptember 13., vasárnap Legendafoszlató tani. Minden bizonnyal e gondos előkészítésnek pontos végrehajtás lesz az eredménye, melynek értéke, hasznossága a résztvevők számának növekedésében is lemérhető. Általános tapasztalat egyébként, hogy az eddigi rendezvényeket megbízható érdeklődés kísérte. Bálványos Huba Munkácsy-díjas grafikusművész nagybátonyi kiállításának megnyitóján nem volt szükség „vattára”, mert any- nyi igazi érdeklődő gyűlt ösz- sze a hirdetett időpontban. Kedvezően szólhatunk az ismeretterjesztő előadások, a könyvankétok hangulatáról is. A résztvevők érdeklődéssel, aktívan vettek részt a rendezvényeken, őszintén nyilvánítottak véleményt, kérdeztek, minősítettek. Két hét telt el az idei bá- Jiyász kulturális és sportnapok rendezvénysorozatából. Úgy tűnik, a bányaüzemek dolgozói a tavalyinál inkább magukénak érzik a rendezvényeket, szívesebben vesznek részt a programokon, ügyesebben, okosabban használják ki a művelődési alkalmak nyújtotta eszmei, tudatformáló, demokratikus lehetőségeit. Mindez a tapasztalat biztató a rendezvénysorozat hátralevő idejére nézve. Reméljük a kezdeti lendület mindvégig megmarad, s az érdeklődés nem lanyhul, vagy huny ki úgy, mint azt néhányszor és némely munkahelyen tapasztalni lehetett az elmúlt esztendőben. A z lenne a „negatív legenda” igazi cáfolata — a folyamatos érdeklődés és részvétel, a művelődés természetes és állandó igénye. Sulyok László ÚJ KŐI Az autózással egyre több a bajunk, belvárosban szinte lehetetlen parkolnunk, vitás eseteink vannak egymással és a közlekedési szabályok értelmezésével. A Közgazda- sági és Jogi Könyvkiadó egy rendkívül hasznos, mondhatni közérdekű könyvet adott ki A közlekedési jogról és alkalmazásáról mindenkinek címmel. Az alcím, kicsit ijesztő: KRESZ és büntetőjog. Persze nem kell mindjárt a legrosz- szabbra gondolni, csupán arra például, hogy milyen távolságban szabad az úttest szélén közlekedő gyálogosok mellett elhaladni, szorosan jobbra tartva bármikor szabad lassan haladni, mit kell a szembejövő forgalom zavarásának tekinteni vagy, mikor mentesül valaki a büntetőjogi következmények alól. A gyakorlott autós rutinból vezet, s szinte alig értelmezi, inkább már a beidegzésszerűen alkalmazza a közlekedési szabályokat. Olyan kérdések ezek, melyeket vajmi kevesen tu- . dunk pontosan — arról nem is beszélve, hogy a büntetés-“ kiszabás mértékéről ily köz- . érthető formában alig olvashattunk eddig. A kötet ajánlásához még csak annyit: jogászok írták, de nem jogászi nyelven. Kiránduláskor sok számunkra ismeretlen növénnyel, virággal találkozunk, s be kell vallani, biológiai, botanikai ismereteink sokszor — különösen egy átlag „városi emberé” — eléggé hiányosak. Sok kiadást ért még Jávorka —Csapody Erdő-mező virágai című könyve, e sikeres kötet bővült általánosabbá; nemcsak virágok, de fás növények, cserjék, bokrok is helyt kaptak a kötetben — csoportosítva a „fellelés” helye, évszaka szerint is. Az ízléses kötetet Csapody Vera színes rajzai, valamint a növénynevek mutatója teszi értékessé. A kiskert sokak egyik legfőbb szórakozása, s idősebb korban talán éltető ereje is — még többeknek megélhetési forrás vagy jövedelemkiegészítés. Hiába készítjük elő a leggondosabban a talajt, öntözünk vagy ápoljuk gyümölcsfáinkat, a szőlőt vagy a zöldségféléket, ha növényi kártevők támadják meg, veszélyben van a gondos gazda munkája. A Mezőgazdasági Könyvkiadó még tavasszal jelentette meg Növényvédelem a kiskertben című gondos összeállítását. A minden kérdésre pontos és gyakorlatias választ adó összeállítás kitér a növényi és állati kártevőkre, felismerésük módjára, s természetesen a védekezés stratégiájára és taktikájára. Közli a kistermelői felhasználásra engedélyezett növényvédő szerek névsorát és sok más hasznos tudnivalót. Külön sorolja fel az egyes gyümölcs- és zöldségfélék kártevői ellen alkalmas és célszerű védekezési, megelőzési módszereket. F. Nagy Angéla a Nők Lap-; ja receptrövatának szerkesztője A család szakácskönyve címmel gyűjtötte egybe a lapban megjelent recepteket — gondosan ügyelve arra a legfontosabb követelményre, hogy az étel, még ha különleges is, gyorsan elkészíthető legyen.
