Nógrád. 1981. szeptember (37. évfolyam. 204-229. szám)

1981-09-13 / 215. szám

A iovo sportja? Több mint múló divat Egy a számtalan változat közül. A seni kontaktnál védőfelsze­relést használnak a versenyzők. A hetvenes évek elején ke­leti sportág divatja érkezett hozzánk nyugatról. Látszóla­gos ellentmondás, hogy a ke­fokozata a legmagasabb Ma­gyarországon) nem érkezett meg a megbeszélt időre. Több mint félszáz versenyző let.K .v?.nc?í:f, éppen ellenkező melegített, aztán megjött Su­égtájról jött, de terjedése, el fogadása nem ismert országha­tárokat. Az évszázados japán és koreai önvédelmi rendszer­ből a századelőn alkottak sportot, s 1917-ben mutatták be a nagyközönségnek, öt évet kellett várni a második be­mutatóig, s a karate verseny- szerű elterjedéséhez további három évtizedre volt szükség. Hogy mi járult hozzá nép- szerűsödéséhez? Nehéz egyér­telműen válaszolni. A nyugati erőszakhullám, a közbiztonság lazulása, a feltűnési vágy és még számtalan apró tényező segítette a sportág cseperedé- sét. Hozzánk kétségtelenül di­vatként érkezett, s meglehető­sen vegyes fogadtatásra talált. Hasonlóra, mint korábban ko­pogtató féltestvére, a csel­gáncs. A tömegtájékoztatási eszközök „jóvoltából” nem, hogy oszlott, inkább sűrűsö­dött körülötte a homály. Sokan csak a mutatványszámba me­nő töréstechnikát ismerték meg belőle, mások sikknek tartották űzését, míg lassan a divat múlni kezdett, s elcsitul­tak e kezdeti rezgés hullámai. Lekoptak a sallangok, viszont erényei sokkal inkább előtűn­nek. A múlt év áprilisa óta ha­zánkban is elismert sportág, s a cselgáncsszövetség keretén belül megalakult a karate­szakág. bán Miklós, a tarjáni edző, csak a mester késett még min­dig. Addig meghívómmal be­szélgettem, akitől megtudtam, hogy egy év alatt sokan elma­radtak, de mindig léptek he­lyükre mások. „A kisterenyei gimnázium­ban szintén működik csopor­tunk, s alsós tagozatos általá­nos iskolások is vannak a ta­gok között”. Közben a sporto­lók — számomra varázslatos KORHATÁR nélkül — Mikor célszerű' elkezdeni a karatét? — Talán azt mondanám, so­ha nem késő. Korlátlanok a lehetőségek a kezdéshez, el­méletileg a hét- és tízéves kor közötti időszak az ideális. Is­merek olyan embert is, aki hatvanéves korban lett a sportág szerelmese. — Milyenek az edzések? — Nálunk a shotokan válto­zatnál a japán ősgimnasztika az előd, ezért főleg lazítás, csavarás, nyújtás a leggyako­ribb elem. Kezdetben mindez nagyon fárasztó. Később be­lépnek az automatizmusok, sok minden egyszerűbbé válik, önmagától megy. Egyre inkább testi sakká kezd válni, s más­ként kell a mozdulatokra fi­gyelni. — Versenyek? — Húsz-huszonöt formagya korlatokból állnak, amelyeket pontozóbírák értékelnek, vala­mint küzdelemből, kumitéből. Ez két percig tart, illetve egy, vagy három érvényes pontig. Ha nincs érvényes pont, hosz- szabbítanak. De az elmondot­tak csak egy változatát képe­zik a shotokannak, mert két világszövetség is működik, más-más szabályokkal. — Több mint száz változata van a karaténak. Mi a helyzet a fokozatokkal? — Ezek a fiatalok a legalsó fokért, a. fehér övért vizsgáz­nak. Legalább háromhavi ed­zés után lehet megpályázni a Pl—I* Labdarúgó NB II. Nagy küzdelem várható Bgy. SE-Kossuth KFSE, Gyöngyös-STC gimnasztikái gyakorlatok- következő kyut, vagyis övfo­kai készültek a foglalkozásra. Csaknem fél órával a jelzett idő után berobogott Gulyás Péter is, elnézést kért, s meg­hajlással köszöntötte társait. NEMCSAK TESTEDZÉS A karatések érezhető tiszte­lettel fogadták a mestert, aki készségesen állt rendelkezé­semre. — Ügy tudom, a karatéban sokkal kínosabb az ilyesmi, mint a többi sportágban, mert itt a mester példamutatása alapján dolgoznak a többiek... — kezdtem beszélgetésünket. — Igen röstellem, de a fá­rasztó délelőtti edzés után el­aludtam. — Ügy látóm, ha lefejtjük a misztikus mázt, a karate nem egyéb, mint sokoldalú gim­nasztika... kozatot. Tíz fokozat van, úgy­hogy legalább két és fél éves szívós edzés után érhető el a fekete öv. Ezt egy év múlva követi vizsga, az egy dánért. A két dánt csak újabb két év múlva lehet megszerezni. Majd egyre több idő után, fo­kozatosan egészen kilencig le­het jutni, — Látható-e a különbség a mesterek között ? — Igen. Én láttam négy dá­nos mestert, s azt hittem ez a tökély. Később hatdanos nagymestert csodálhattam, aki tényleg gyorsabb, pontosabb, dinamikusabb volt. TARJÄN éledezik — Mennyiben érzi divatnak sportágát? — Elterjedésében kétségte­lenül hatottak divattendenciák, ám ezek lassan elmaradnak. • - ., , _ Aki csak a „menő” dolgot lát­ÄÄvÄ ta benne, abbahagyta. Lassan nincs többről szó, csakhogy a karaténál a pszichés tényezőt nem lehet a testiektől elválasz­tani. Ez a sport dinamikus, erőteljes mozgásaival karban­tartó és fejlesztő rendszer. Fejleszti a gyorsaságot, javítja a reakciókészséget — És lelkileg? — Előnyös pszichés tulaj­donságokat alakít ki. Ügy, mint pontosság, szorgalom, ki­gyakoroltak, tartás, fegyelem, tisztelet, dön- háromszor a téskészség. Éppen ezért hely­A MESTERRE VÄRVA Tóth Tibor, a salgótarjáni síküveggyár piackutatója in­vitált karateedzésre, a Petőfi iskola tornatermébe. A megye- székhelyen éppen egy eszten­deje, hogy megalakult a salgó­tarjáni shotokan karateclub, közel száz taggal. Kezdetben Zagyvapálfalván jelenleg hetente Bolyai Gimnázium^ tornatér- télén —, s ma még sajnos ez a mében tartják edzéseiket. gyakorlat — csak a testiséget A mostani alkalom rendkí- látni benne. Teljes embert, vüli volt, mert vizsga előtti egyéniséget nevel. Akik csak a edzésnek lehettem tanúja. II- test edzését helyezték előtérbe, letve egy ideig még várni kel lett, mert dr. Gulyás Péter csatát nyer a karate, s ebben rejlik elbukásának veszélye. Félek, a cselgáncs sorsára jut, szalonképes lesz a sportág. El­veszti lelki tartását, azt a pluszt, amely megkülönbözte­ti a többi sporttól. Megjelennek majd a karatéból élő embe­rek, hajszolva az eredménye­ket, s már nem az a sport lesz, amelyik egyénileg nevel közös­ségi embereket. Még pár mondatot váltot­tunk a tarjáni helyzetről. A mester közepesnek ítélte a sportág nógrádi híveinek tevé­kenységét, majd elbúcsúzott, sietett edzést tartani, ötven­nél többen követték utasítása­A labdarúgó NB II-ben az V. fordulóra kerül ma sor. A Bgy. SE a Kossuth KFSE-t fogadja. A honvédcsapat ki­tűnő rajt után a tabella 4. helyét foglalja el, s jó mér­kőzésre van kilátás. A gyarmatiaknál Robb és Varga továbbra is a sérültek listáján van, viszont Radics kapus már csapata rendelke­zésére áll. Ezért a következő együttes kezdi a játékot: Ra­dics (Pintér) — Pribeli, Zalai, Hornyák, Lajkó — Dudás, Tót»., Friedmann — Szalai, Kovács, Szedlák. Előmérkőzésként 14 órától a Bgy. SE—KSI ifjúsági talál­kozóra kerül sor. Szabó Géza, az STC vezető edzője sincs kedvezőbb hely­zetben balassagyarmati kollé­gájánál. A Stécénél Csáki ki­állítás, Varga pedig két sár­ga lapja miatt nem szerepel­het. Mohácsi játéka is bizony­talan. A jelenlegi helyzetben már az egy pont megszerzé­se is sikernek számítana a szomszédvár, Gyöngyös ottho­nában. A Stécé kezdő tizen­egye: Kocsis — Szabó, Balga, B.Kovács, Kovács — Földi, Lipták, Tóth — Zsidó, Kerek, Madarasi (Mohácsi). A kispa- don Pál, Varga I. és várja majd, hogy sor jön játékára. Rédei kerül­Balázs mestei hármasával Nagybátonyi Bányász—Ötvözet MTE 3—1 (3—0) Zagyvaróna, 600 néző, v: Juhász. Nagybátony: Palchu- ber (Kiss) — Czékmány, Ber- tók, Orosz L. Bocsi — Dóra, Szabó, Berindán — Tóth F. (Hugyecz), Balázs, Loch. Ed­ző: Dávid Róbert. ÖMTE: Bozó — Dolencz, Kese, Si­mon J. (Morva), Klányi — Bogár, Zvara, Varga (Oláh), — Imre, Nagy, Kovács F. Edző: Kriskó Lajos. 32. perc: A vendégek a bal oldali 16-os vonaltól szabad­rúgást íveltek be, az ÖMTE- védők késlekedtek és Balázs közelről a kapuba lőtt. 1—0. 39. perc: Tóth F. futott el a jobb oldalon, élesen belőtt lövésére jó ütemben érkezett Balázs, aki nem hibázott. 2—0. 42. perc: Egy bányásztáma­dás végén Balázshoz került a labda,- aki jó érzékkel leke­zelte, s ezúttal sem hibázott. 3—0. (mesterhármas). 85. perc: A hazaiak mint­egy 20 méterre a kaputól sza­badrúgáshoz jutottak. Bogár nagy erővel lőtt kapura, a ve­tődő Kiss kiejtette a labdát, s a szemfüles Nagy közelről szépített. 3—1. A területi bajnokság Mát- ra-csoportjában a vendég nagybátonyi együttes végig irányította a játékot A mér­kőzés lényegében tíz perc alatt eldőlt. A hazaiak ezúttal a vártnál gyengébb teljesít­ményt nyújtottak. Jó: BertókJ Orosz L., Balázs, ill: Bozó, Klányi. Labdarúgó NB I. VI. for­dulójának eredményei: Csepel —SZEOL-AK 2—0 (2—0), Bé­késcsaba—Tatabánya 0—2 (0—1), Nyíregyháza—Haladás VSE 1—0 (0—0), Debreceni MVSC—Ózdi Kohász 2—1 (0—0), Pécsi MSC—Volán SC 4—2 (1—2), Diósgyőri VTK—Zalaegerszegi TE 0—1 (0—0). A többi mérkőzés la­punk zártakor még tartott, il­letve a Videoton—Üjpesti Dó­zsa találkozót ma játsszák. Az NB I-ből jött Sport és hivatás vagy a verekedőkészséget, azok it. Vajon hánnyal találkozunk szép csendben el is maradtak, egy év múlva közülük? kétdanos mester (jelenleg aző abbahagyták. Kiss László Dr. Dorogi Éva játék közben. — P. Tóth József felv. — Kesergő angolok A Norvégia elleni „megalá­zó” vereség másnapján szinte az egész angol sajtó „az elké­nyeztetett, túlfizetett, túlrek­lámozott” játékosokat kárhoz­tatja, akiknek nem dicsőség, hogy nemzeti színekben játsz­hatnak. Greenwood szövetségi kapitányt érdekes módon sen­ki sem vádolja: a Times „képtelen, botor beszédnek” mondja, hogy a kapitányt le kellene váltani. Greenwood kapitány kije­lentette, hogy „sorsa mások kezében” van. Ezek a mások nem a szövetség vezetői, ha­nem egyfelől a saját játéko­sai, másrészt a magyar, a ro­mán és más nemzetből való futballisták. Mindenestre úgy tűnik, egy ember van csak, aki — mint mondta — „nem érez rokon- szenvet” Greenwood iránt: Sir Alf Ramsey, az 1966-os világbajnoki győzelem ková­csa. Ramseynék két jelöltje van a kapitányi tisztre: Brian Clough és Bobby Robson. Kézilabda WW Őszi rajt a megyei bajnokságban Hosszú szünet után megkez­dődtek az őszi küzdelmek a megyei kézilabda-bajnokság­ban is. Az első forduló megle­petés nélkül zajlott, az esélye­sek győzelmét hozta. Eredmények. Férfiak: Sző- nyi SE—‘Tereske 25—21 (14—6), V.: Ambrus, Juhász. Legjobb dobók: Jancsó Gy. (14), Sza­bó (7), ill.: Paczek (8), Dóbi- ás (5), Vida (5). A listavezető Szőnyi gárdájának nem jelen­tett sima mérkőzést az ottho­nában játszó Tereske elleni ta­lálkozó. Pásztói SE—Bgy. SE 23—15 (11—8), v.: Babják, Kővári. Ld.: Mészáros (7), Alapi S. (4), ill.: Leszák (4). Tavasszal nagyon szoros találkozót ví­vott egymással a két csapat, most sokkal egyoldalúbb já­téknak lehettek tanúi a szur­kolók. Nagybátony—Diósjenő 33—17 (19—10), v.: Békési, Hukics. Ld.: Susán (11), ifj. Szebeni (8), Bene (5), ill.: Martinkó (7). A tavasszal mérsékelteb­ben szereplő Nagybátony nagy gólkülönbségű győzelmet ért el, igaz az ellenfél a tabella alján áll. 3. N.-bátony 64-2 129- 83 8 4. STC 63-3 96-77 6 5. Ecseg 62-4 64-100 4 6. St. Síkü. 41-4 45-70 2 7. Vanyarc 6 - - 6 43-180­A góllövőlista élmezőnye: 1. A bajnokság állása 1. Szőnyi SE 2. Pásztói SE 3. É.-vadkert 4. N.-bátony 5. Bgy. SE 6. Tereske 7. Diósjenő 7 6 7 6 6 5 7 3 7 2 7 2 ■ 7 ­1 164-101 12 1 159-102 12 1 106- 94 10 4 130-140 6 5 129-141 4 5 133-161 4 7 92-174 ­A góllövőlista élmezőnye: 1. Jancsó (Szőnyi SE) 84, 2. Mé­száros (Pásztói SE) 54, 3. ifj. Szebeni (Nagybátony) 51 gól­lal. Nők. Ecseg—Vanyarc 16—6 (8—3), v.: Földi J. Ld.: Sze­rénái (7), Hirka (4), ill.: Apkó (4). Az Ecseg együttese végig irányította a találkozót. A bajnokság állása 1. Bgy. SE 5 5 - - 138- 60 10 2. Pásztói SE 5 4 - 1 110- 55 8 Kissné (Bgy. SE) 50, 2. Bor- bás (Pásztói SE) 41, 3. Pádár (Nagybátony) 38 góllal. Férfi ifjúságiak: Pásztói SE —Bgy. SE 25—19 (12—11), v.: Babják, Kővári. Ld.: Sándor (7), Kürti és Bán 6—6. ill.: Csunyi, Kovács és Horváth 5—5. Visszavágott a pásztói ificsapat a tavasszal elszenve­dett vereségért. A bajnokság állása 1. Diósjenő 4 4 - - 98- 49 8 2. Bgy. SE 6 4 - 2 118-106 8 3. Pásztói SE 6 3 1 2 107- 84 7 4. Szőnyi SE 4 - 2 2 58- 82 2 5. E.-vadkert 4 - 1 3 54- 72 1 6. STC 2 - - 2 15- 57 ­A góllövőlista élmezőnye: 1. Csunyi (Bgy. SE) 55, 2. Molnár (Diósjenő) 37, 3. Bán (Pásztói SE) 32 góllal. Simon József Noha a rendelési idő végé­hez közeledett, hat fájdalmas arcú kliens várakozott a fogá­szaton. A doktornő valameny- nyiüket kezelte. Jóval este nyolc után lépett ki a folyo­sóra, és elnézést kért. Dr. Do­rogi Éva egy munkanapja le­telt... — Nehéz volt?, — Olyan, mint mindegyik — válaszolta a fogorvosasz- szony. Húsz-huszonöt beteg jelenik meg nálam naponta. Így megy két éve, amióta Pásztón vagyok. Néha ugyan elfáradok, de az utolsó páci­ensemre is mosolygok. Na­gyon szeretem őket, mint ál­talában az embereket. — Mikor határozta el, hogy orvos lesz? — Túlzás nélkül állítom: jól tanultam. Eredetileg tanár akartam lenni. De — az osz­tályfőnököm tanácsára — az orvosi egyetemre mentem. Egyébként a fővárosi Martos Flóra Gimnáziumban érettsé­giztem. 1979-ben pedig fel­avattak a budapesti orvostu­dományi egyetem fogorvos szakán. — Nem volt túl egyszerű... — Az ám! Többek között azért sem, mert Krisztián fi­am „megjött”. Édesanyám is nagyon sokat segített. — Később? — 1979 decemberében Pász­tón „kopogtattam”. Furcsa volt a falu. De szívesen jöt­tem — és maradtam. — Tehát: révbe jutott? — Egyelőre! 1 — Nem szívesen kérdem és írok erről: de röviden össze­foglalná, hogy mi a fogorvos dolga? — Röviden nehéz. A lényeg, hogy minden „ami” az arcon — kívül és belül — van. Né­ha a lelki bajokat is gyógyí­tanom kell. — Miért van annyi gond a fogainkkal? — Az ok alapjában véve a civilizációban keresendő. Szin­te mindenki szénhidrátos, pu- lia, rágást nem igénylő ételt fogyaszt. Aztán sokán nem, vagy csak ritkán mosnak fo­gat. — Sportpályafutása? — Gyermekkoromban na­gyon beteges voltam. Az egyik doktor bácsi sportolni küldött. Atletizáltam, tornáz­tad és kéziztem. Tizenegy éves koromban leigazolt a KHV. A budapesti bajnok­ságban játszottam; a serdülő­ben, aiz ifiben, majd a felnőtt­csapatban. A Karolina úton lévő sportpálya messze volt a csillaghegyi otthonomtól... Hat év elteltével az első osztályú Híradótechnika edzője „ki­szúrt”, és meghívott csapatá­ba. 1970 telén a Taurus ellen debütáltam. Bizonyítani kel­lett, s három gólt lőttem. Nyertünk! Egy hét múlva a Vasas ellen, Flechnéval és Csiknével szemben kellett helytállni. Közel száz tétmér­kőzés követte a bemutatko­zást. 1971-ben meghívást kap­tam a junior válogatottba. Ötször húzhattam fed a címe­res mezt. — Mit játszott? — Védekező típus voltam. A mester — Molnár Gusztáv — is erre kárhoztatott. Ezért is lőttem aránylag kevés gólt. Bezzeg a válogatottban más volt a helyzet: mérkőzésen­ként három-négy alkalom­mal voltam eredményes., — Az OSC-be került? — Ennek története van! Vagyis, egy kicsit kényszer hatására. Aztán a budapesti másodosztályúból három év alatt az NB II-be kerültünk. Jó közösség alakult ki. Nem véletlen, hogy jól éreztem magamat. — Most Pásztón játszik a megyében... — Szívesen, noha vannak gondok. Egyrészt a csapattal, másrészt nehéz egyeztetni: munka, edzés, mérkőzések — és a család. — Példaképei? — Ritoó Zsigmond, volt la­tin tanárom. Tőle tanultam meg, hogy három dolog lé­nyeges az életben: a tehetség, a természetesség, és a kor­rektség. A sportban Flechnére „néztem” fel. Tehetségénél csak embersége nagyobb! Olyan, aki nem saját magá­nak, hanem az együttesnek, a társaknak játszik. így is él... — Tervei? — Jövő év elején szakvizs­gázom. Erre készülnöm is kell. Aztán az elsőosztályos fiamat is illik segíteni. Nehéz lehet a doktornő dol­ga. De ő választotta ezt a hi­vatást. És sportbeli karrierjét is feláldozta érte. Betegeiért... Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents